Berci oviba megy 4.

Ahogy Berci okosodott, egyre jobban ki tudta fejezni hogy mit szeretne, mi meg egyre jobban értetlenkedtünk hogy mért pont azt. A céljai eléréséhez sokáig fontos fegyvere maradt a visítás, mi igyekeztünk kitartani és nem megadni amit akart, aztán fokozatosan megtanulta hogy ezzel nem ér célt, mostanában már inkább megbeszéljük a dolgokat és kompromisszumokat kötünk, de mért is szaladok így előre.

Beírattam az oviba, hogy 3 éves korában elkezdjen járni, de elég bizonytalan voltam ezzel kapcsolatban, hiszen Nudlival úgyis otthon voltam, és az oviról én is úgy vélem hogy egy szükséges rossz (amiből azért elég sok jót is ki lehet hozni). Azért akartuk hogy járjon, hogy megszokja, hogy a következő évben ne kelljen egyszerre két gyereket beszoktatni amikor dolgozni kezdek.

Szóval fájó szívvel adtam volna be Bercit, de nem adtam be, mivel 3 évesen még nem lett szobatiszta, sőt semmi jelét nem mutatta hogy valaha hajlandó lesz wc-be pisilni. Nyáron persze sokat próbálkoztunk, vissza tudta tartani a pisilést hosszú ideig, csak a wc-be nem akart belepisilni, vagyis tartotta amíg bírta aztán bepisilt. Ez nyáron, a kertben, pucéran nem volt gond, de ősszel inkább visszaadtam rá a pelust és maradt itthon. Ez csak a következő nyáron oldódott meg, amikor már majdnem 4 éves volt, egyszercsak túllépett rajta és ennyi. Azóta is gyakran vannak olyan időszakok, hogy tartogatja amíg bírja és csak az utolsó pillanatban megy el, például ha nem tetszik neki a wc illatosító szaga.

Közben Nudli is nagyobb lett, azt a kaját ette mint mi, nagyjából össze lehetett hangolni az alvásukat stb. Kicsit nyugisabb lett itthon a helyzet, jártunk sétálni, játszótérre, Nudli ült a babakocsiban, Berci elöl a játszótálcán, aztán amikor letört, akkor  bekuporodott a hátsó tengelyre. Néha nézegette Nudlit amíg kicsi volt, de inkább ő kezdte a kapcsolatot keresni a bátyjával ahogy nagyobb lett, mindenhova követte Bercit, aztán utánozni kezdett mindent amit csinált, nem kicsit idegesítve ezzel. Itthon jól elfoglalták magukat, tavasz-nyár felé már egyre nehezebb volt Bercikét lecsábítani a játszótérre, nem igazán derült ki hogy miért. Azt hiszem úgy kezdődött hogy jó idő lett és hirtelen sokan lettek lent, és ez megrémítette, egy időben az első fél órát mindig a játszótér mellett töltöttük a padon, csak utána merészkedtünk be.

Aztán elmúlt a nyár is, és szeptembertől már kezdődött az ovi. Egymás után kellett a két gyereket beszoktatnom, mert októbertől meg indultam vissza dolgozni. Lehet hogy nem a legszerencsésebben oldottam meg a beszoktatást, nekem fogalmam se volt hogy hogy érdemes, az óvónők nem adtak tanácsot, Bercin kívül az összes gyerek bölcsiből jött, összesen eggyel maradt ott az anyukája első nap. Első nap bent maradtam vele, és ebéd után hazajöttünk, második nap már üldögéltem az öltözőben míg ő bent játszott, volt kedve ott aludni, úgy terveztem hogy mire felébred visszaérek, de hamar felébredt, akkor volt egy elég kemény fél órája az óvónéninek (sírt és kiabált hogy ne nézzenek rá). Az óvónéniket nagyon szeretjük és szerintem nagyon sokat köszönhetünk nekik, kedvesek, de ha kell határozottak, és jó kereteket dolgoztak ki, elég rutinosak is már. Bercinek szerintem alapvetően tetszett az ovi, az óvónénik, a gyerekek, de kezdetben minden borzasztóan furcsa volt és nem tudott vele mit kezdeni. Lehet hogy ha fokozatosabb lett volna a beszoktatás akkor ez kevésbé lett volna gond.

Az óvónőknek pár hét után megszűntek a gondjaik (előtte bent is volt egy kis sírás), de a reggeli indulás elég horrorisztikus volt, és délután is gyakran volt nyűgös, sírós Berci. Már korábban is volt hogy felmerült bennünk hogy valami nincs rendben vele, az autizmus irány jött szóba, de eddig elvetettük, mert szépen beszélt, tartotta a szemkontaktust, nyilvánvalóan fontosak voltunk neki mi is, a tárgyak meg úgy különösebben nem. Kb november-decemberre jutottunk oda, hogy most már tényleg tenni kell valamit, és januárban jutottunk el a gyerekpszichiáterhez. Ő elsőre nem mondott semmit, csak előjegyezte egy egy hetes kivizsgálásra, utána is csak azt mondta hogy nem egyértelmű, hordjuk fejlesztésre fél évig hogy elmúlnak-e a problémák, és majd utána meglátjuk.

Voltak dolgok, amiket én nem vettem észre hogy Berci kicsit máshogy csinál, csak ahogy a doktornő rákérdezett, pl. hogy nem jött oda hozzán ha valami öröme volt hogy megossza velünk, nem mesélt el dolgokat amik vele történtek, és nem játszott “mintha” játékokat (pl. doktoros, papás-mamás, kamionos, ilyesmi). Én addig azt gondoltam ezek csak később jönnek, de kiderült hogy már ebben a korban aktuális lett volna.

Elkezdtük hordani fejlesztésre, a fejlesztő pedagógus főleg a szociális és a kommunikációs készségekkel foglalkozik, Berci nagyon szereti, mi is látjuk hogy jót tesz neki, itt pl. az elején nem ismerte fel képről az érzelmeket, meg sokáig azt mondta hogy ő semmilyen negatív érzelmet nem él át soha (mondjuk ezt nem így fogalmazta meg), hanem mindig vidám. Ezekben rengeteget fejlődött, még mindig meg kell írnunk a fejlesztő pedagógusnak e-mailben az elmúlt hét eseményeit, amikor Berci valamilyen érzelmet átélt, ők meg átbeszélik.

Következő ősszel, vagyis 5 éves korában állapították meg nála az Autizmus spektrum zavart. Erre a három különböző területen észrevehető hiányosságok jellemzők (kommunikáció, szociális készségek, képzelet/rugalmas gondolkodás). Bercinél is van minden területen hiányosság, de igazából csak enyhe, aki nem ismeri jól észre sem veszi. (Azért nevezik spektrumnak, mert nincs éles átmenet az autista és a nem autista között, hanem fokozatos.) Ilyen enyhe zavarral nem is nagyon szoktak orvoshoz meg fejlesztésre eljutni a gyerekek, inkább az iskolában derül ki hogy nincs minden rendben, ha egyáltalán.

2 thoughts on “Berci oviba megy 4.

  1. Koszonjuk! Most már bevallom, hogy termeszetesen onos erdekekbol (is) vartam a folytatast, a nagyobbik kisfiammal kapcsolatban ugyanis bennem is felmerult, hogy “valami nem stimmel”. Amiket Bercirol irtal, idonkent kisertetiesen hasonlit rank. Pl ahogy egyszeruen nem vesz tudomast a testvererol, vagy a “nem megyunk be a jatszoterre, ha sokan vannak ott” (ill. egyaltalan ha van ott valaki) stb ( nagy hisztik eddig hal istennek nalunk nem voltak). Viszont meg nagyon kicsi (3 eves lesz), igy nem tudom mikor erdemes szakemberhez fordulni? Szerined?

    • minél hamarabb, minél korábban kezdik fejleszteni annál jobb (ha tényleg gond van), meg azért az egészségügy malmai elég lassan őrölnek. ha van kérdésed írj a blogos címemre (sulemiablog@gmail.com)!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s