Nudlinak eszébe jutott hogy még mindig vérig van sértve amiatt hogy tegnap háromnegyed 10-kor elküldtem lefeküdni (és elkapcsoltam a filmet amit nézett, pedig érdekelte), ezért otthagyta a kocsiban a táskáját meg a kabátját hogy hozzam én, itthon meg bevonult a hálószobánkba a tablettel.

Berci meg persze megint beteg, mint mindig amikor Gé nincs itthon, hányingere van és rossz a gyomra, de azért eszik de azért nem annyit, és egész nap fekszik és videózik, de ez máskor is így van, de állítja hogy ez nem olyan mint ami akkor szokott lenni amikor Gé nincs itthon. Én meg eszem magam hogy ha holnap elküldöm suliba szívtelen vagyok-e. (99% hogy vagy indulás előtt vagy a kocsiban ki fogja nyögni megint hogy nincs jól).

Advertisements

A hét első eseménye rögtön az volt hogy amikor be akartam gyújtani a sütőt, hogy megsüssem Nudli hét kis pogácsáját, nem gyulladt be, rögtön el is könyveltem hogy minden csodás lesz, de azért összességében eddig nem panaszkodhatok, végül begyulladt a sütő, sikerült mindkét gyereket kiszedni az ágyból, találtam Bercinek tiszta pulcsit (vagyis innovatívan kijelöltem az edzéspulcsiját rendes pulcsinak), időben elkészültünk mindennel, apu lent várta őket a parkolóban, és még épp csak a parkolóból kanyarodtam ki a kocsival amikor hívott az első páciens hogy ma nem tud jönni, szóval vissza tudtam jönni derpegni és bekészíteni a mosást délutánra.

Már nem izgulok annyira amikor Gé elmegy mint régebben, de ami megmaradt annak szerintem valós az alapja, mert nekem ez így együtt (munka, háztartás, gyerekek) egyedül túl sok*, ha túlterhelődöm exponenciálisan nő a hibaszázalékom, ezért még sokkal jobban igyekszem odafigyelni mindenre, ami még jobban stresszel és lefáraszt. Ezért általában örülök ha végül úgy zárul az időszak hogy csak kisebb dolgokat felejtettem otthon vagy volt még idő hazaszaladni érte, meg azért összességében annak is ha nem történt baleset csak majdnem, bár azért az általában így is nagyon megrázó.

*tudom hogy van aki nem négy napig csinálja ezt egyedül hanem évekig, fogalmam sincs hogyan, biztos okosabban választottak hivatást a terhelhetőségükhöz képest vagy nekem kicsi a terhelhetőségem vagy nem tudom. Vagy lehet hogy én is belejönnék, bár ezt így nehéz elképzelni.

Gyorsan mielőtt végleg felnőnek

Bár pont tegnap biztosítottam Bercit hogy ha már bácsik lesznek gyerekekkel, akkor is az én kicsi fiaim lesznek, mert ez az élet rendje.

Berci napról napra nő, már legyőzte Gét (ami biztató, de azért még maradt tere), kilóban még nem ért el engem sem, pedig nem sovány és tiszta izom, ez is biztos jele hogy fogynom kell. Nudli még várja hogy nála is beinduljon a növés, én meg mindenkivel összeveszek aki elkezdi hibáztatni hogy az a baj hogy nem sportol, most utána is néztem és igazam van. Viszont ő meg megint bejutott az első hatba a csapatával a Bólyai matekversenyben, pedig most is nagyon izgult, meg is beszéltük hogy ki tudja használni az izgulást és jól teljesít (azt meg úgy tűnik Berci nem annyira, korábban jobb matekosnak tűnt Nudlinál, az órákon nincs gondja, mégis rendszeresen sehol sem végez a versenyeken).

Meg tegnap az volt hogy ott voltak öcsémék is anyuéknál, fotózgattam a társaságot és Berci kiszúrta hogy az unokahúgom kiemelt figyelmemet élvezi, és megjegyezte hogy szerinte én jobban szeretném hogy az öcsémék gyerekei legyenek az én gyerekeim. Igyekeztem kifejezni hogy annak örülök a legjobban hogy ők a gyerekeim, nem tudom átment-e.

Nudli halad a Gyűrűk Urával (a Harry Pottert nagyon gyorsan befalta), Bercinek viszont a Preacher képregény sem jött be (pedig a tévében nézte velünk), négy oldalt olvasott aztán abbahagyta, amit azzal indokolt hogy nem szeret olvasni (ami azért nem zárja ki hogy valami más baja van vele amit nem tud megfogalmazni). Az Order of the Sticket mindig olvassa a vállam fölött ha észreveszi hogy megnyitottam az aktuális fejezetet, de hiába állítottam be a gépén a kezdőoldalt (mint kiderült már kétszer), nem harapott rá. Ha esetleg valakinek van ötlete képregényre ami tetszene neki.

A jövő hetet meg remélhetőleg túléljük balesetek, durva kiabálás és fontos dolgok otthon hagyása nélkül.

Berci szerint az ilyen klasszikus filmek, mint a Robotzsaru, Rocky, Ghostbusters, Star wars, Terminátor, nem is olyan jók. Nem röhögtük ki nagyon Nudlival*, de hát ők már Z generáció** gyermekei.

Jó hogy már ilyen nagyok és okosak és cukik, és lehet velük beszélgetni meg viccelődni, és néhány önellátási feladatot már egyedül is el tudnak látni***, de isolde szüléstörténete bennem pont ellenkező érzéseket kelt (=jaj de jó lenne, csak még egyszer), pedig nem is voltak ilyen metafizikai élményeim.

*aki tájékoztatta róla hogy a klasszikus filmek a Metropolis, az Elfújta a szél és az Óz a nagy varázsló.
**Berci szerint GG generáció a git gud után, ami egy mém amit eddig nem is ismertem.
***a fenéktörlés például nagyon fontos a szülői wellbeing szempontjából

Olvastam ezt a cikket a szabad akaratról*, és elsősorban bosszant, elkezdenék gondolkozni rajta de maga a téma hatalmas és bonyolult és inkább dühös vagyok a cikkíróra mert szerintem nem gondolkodik logikusan és mindent összemos. Amiből kiindul: a tudomány bizonyította hogy nem létezik szabad akarat, azt egyrészt nem fejti ki (ki? hol? hogyan?), másrészt nem magyarázza el (mi az a szabad akarat? mit takar pontosan ebben az értelemben?). Hanem elkezd össze-vissza elmélkedni a szerinte megalapozott premisszája alapján. Na jó a kettő ugyanaz, szóval pontosan mit is bizonyított a tudomány?

Mert szerintem az nem elég érv, hogy a tudomány már érti hogyan adják tovább az ingerületet egymásnak a neuronok, mert a neuronok kisülése nem _okozza_ a gondolatainkat és döntéseinket, csak az a rendszer amiben ezek megvalósulnak, mint a számítógépnek a hardver.Szerintem még baromira nem értjük az idegrendszer működését, főleg nem annyira hogy ilyeneket kijelenthessünk. Itt van például a sématerápia, ennél a cikknél sokkal pontosabban fejti ki hogyan határozzák meg a viselkedésünket, döntéseinket a velünk született tulajdonságok és a körülmények amik között felnőttünk, célnak pedig azt jelöli ki hogy ezeken túljutva önállóbban hozhassunk döntéseket és szabadabban élhessük az életünket.

Szóval még az is lehet hogy valóban így van és a tudomány már bizonyította hogy nincs szabad akaratunk, csak akkor ezt konkrétabban le kellett volna írnia. Szerintem. (Mert egyébként pont ma olvastam egy másik cikket**, ami egy kísérletről szólt, amiben kiderült hogy ha olyan kevés időnk van dönteni hogy ösztönösen döntünk, utólag akkor is feltételezzük hogy akarattal volt, vagy mi, de ott direkt kiemelték hogy fogalmunk sincs hogy ez a folyamat mennyi és milyen jelentőségű döntésben játszik szerepet.)

Szóval bosszant.

 

*ezer éve tároltam megnyitva a mozillán, a körülmények speciális összejátszásának köszönhetően ma végre elolvastam haha

**persze nem mentettem el, de a körülmények meghatározott összjátékának köszönhetően vissza tudtam keresni (benne volt az előzményekben)

26%. Ráébredtem hogy Kynes nem paleontológus, hanem planetológus (furcsállottam). És hogy valószínűleg a sorozat egy másik részét olvastam még tizenévesen (akkor is találomra választottam olvasnivalót, csak akkor még az irl könyvtárban).