szóösszetételek flash-el

Gondolom mindenki nagyon izgul hogy mi lett a reklámokkal a laptopon (nem), ezért megírom hogy az indexen volt egy cikk hogy hogy lehet gyorsítani a gépet, és a kommentekben egy tipp hogy milyen szűrőket érdemes még az adblockba betenni úgyhogy mindkettőt megtettem és pár percig reménykedtem hogy eltűntek (nem a szűrők, az idegesítő reklámok), de aztán mégis visszajöttek (tök furán, először egy oldalon, aztán egyre többön újra). Meg szintén egy tipp kapcsán flashblokkot is tettem fel, így viszont nem jelentek meg a videók tumblr-en úgyhogy ügyesen letöröltem.

Ma mindkét gyerek osztálykirándul(t), Berci jövő héten is megy mert egy flashmobos pályázattal nyertek egy extra osztálykirándulást, de neki nincs hozzá kedve mert ez így már túl sok, a díjkiosztóra már tényleg nem megy el mert nem akar még egy edzésről hiányozni. Meg az osztálytársai különben is hülyék, most megint egy másik gyerekre szálltak rá, már unja hogy mindig bejönnek a tanárok beszélni velük és semmi eredménye, de állítja hogy őt nem szokták piszkálni.

Meg nem tudom hogy idekötni, de nem akarom hogy feledésbe merüljön, hogy anyák napjára Nudliék három ajándékot készítettek az osztállyal hónapokon keresztül, amiből az egyik egy gyönyörű (de nem ilyen “ahhoz képest hogy 9 éves fiú hímezte” gyönyörű, hanem abszolút értékben) hímzett terítő, meg verset is mondott. Berciék semmivel sem készültek közösen az osztályban, de ő magától készített szív alakú képeslapot és kiírt rá egy verset amit felolvasott. ❤

Na mindenki hazaért, jól érezték magukat, idén Nudli is megtalálta a pénzét a pénztárcájában, vett rajta fagyit meg ördögpatront, majd megsértődött mert megtiltottam hogy Berci mellett pattogtassa.

Az is zavar a kérdőívekben (amellett hogy random kiír valami eredményt pl. hogy 100%-ban férfiként gondolkodom) hogy mindenképp választani kell a megadott lehetőségek közül miközben egyik sem igaz, pl. a legjobb ajándék sem puska, sem ékszer, sem ajándékkártya, de a három közül akkor már leginkább az ajándékkártyát szeretném kapni, de ezt nem lehet választani, a sikerhez meg önmagában sem erős akarat, sem kitartás és egy kis szerencse, sem jó komunikációs készségek nem elég, mind kell, meg tehetség és kreativitás, jó önmenedzselés (vagy valaki aki segít és nem él vissza azzal hogy nem értek a gazdasági kérdésekhez) stb stb.

Vannak még mindenféle egyéb programjaink, múlt hétvégén például kimentünk a Lurdyban szervezett első minecraft találkozóra. Nem számítottunk rá hogy ennyi érdeklődő lesz (tipikusan a 8-14 éves korosztály), sajnos a szervezők sem. Amikor a harmadik kört kezdtük a parkolóban és sorra özönlöttek a kisgyerekes családok, kezdtünk gyanakodni hogy nem csak egy kis családias összejövetel lesz. Természetesen a fő részre nem jutottunk be, ami valami kiállítás volt, aminek a színvonalát illetően vannak kétségeim, meg valami kvízjáték, meg a VIP jegyesek sorba állhattak hogy bekerüljenek valami youtube-os videóba. Így aztán jegyet se vettünk, viszont a szervezőknek annyi esze volt hogy megnyittattak még egy termet ahova befért egyszerre tíznél több ember is, itt dedikáltak a híres magyar minecraftos youtube-os kissrácok sztárok, meg néha rajtaütésszerűen a színpadra is felment egyikük és interjú készült velük a kedvenc színükről a kedvenc modjukról, meg hogy mért az a kedvenc, és hogy számítottak-e rá hogy ilyen sokan kijönnek miattuk. Megvártuk James MC-t, megnéztük ahogy mondja a színpadon hogy a Hunger Games, mert az egy jó mod, és nem, aztán elmentünk kajálni. A gyerekek nem kívántak tülekedni az aláírásokért, és azt sem akarták megvárni amíg Gé végigállja, úgyhogy szerencsésen megszabadultunk.

Most hétvégén meg a fradi családi napján voltunk, először elhűltünk a metróaluljáróban kígyózó sor láttán, de kiderült hogy ők az ingyenes stadionbejárásra vártak. A családi napra simán be lehetett jutni és végignézni az összes programot, hogy a gyerekek mindre közölhessék hogy nem érdekli őket. Viszont volt perec meg kürtőskalács, meg valami koncert ami kicsit zavart minket a beszélgetésben amikor régi ismerősökkel futottunk össze.

Ma meg beszereztük a szükséges holmik nagy részét az új tanévhez, szerencsésen sikerült Nudlit is leszerelni aki már előre nyafogott és unalmasnak tartotta a programot, de egy kis rábeszélés és fagyi segített, plusz Berci is megígérte hogy most nem fogja piszkálni (ha Berci unatkozik, böködi Nudlit meg elveszi a sapkáját, amiből általában extra nyafogás, viháncolás, és a szülők rángatása kerekedik) (Berci általában minden boltban unatkozik).

A gyerekek étrendbővítése annyiban sikerült a szünetben, hogy Berci a krumpli mellé néha eszik kukoricát, Nudli meg a pizza mellé halrudacskát, és néha esznek szilvás gombócot vagy nudlit is. Nasinak a chocapicet és a cookie crispet szeretik tej nélkül, csak már nagyobb adagban, púposra teszik a tálkájukat.

És már háromszor futottam 3,6 km-t futópadon (ahogy állítólag sokkal könnyebb), még mindig meg akarok halni közben de már kénytelen vagyok elhinni hogy fogom bírni és nem halok meg. Nagyon lassan, de valahol el kell kezdeni.

Nudli (elővesz egy cetlit a táskájából): valamit meg kell nézmen a youtube-on!
s (elolvassa az url-t, szörnyülködik): jaj ezt ne nézzétek, szörnyű. Aranyos rajzfilmfigurák és mindig valami szörnyűség történik velük, levágja a saját kezét meg ilyesmi.
Berci: Happy tree friends?

Majd nézték órákig, megállapították hogy annyira nem szörnyű hogy ne tudjanak aludni tőle, viszont az étvágyukat elveszi.

Gé hazaér:
Nudli: apa, nézünk happy tree friends-t!
Gé: jaj ne, mindig meghal valaki.
Berci: nem, mindig mindenki meghal! Máris vérzenek, eddig nem vérzettek de már igen!

vasárnap délelőtt

Nudli mostanában csomót beszélget velünk, főleg arról hogy mekkorák egyes állatok illetve épületek. Szeret feladványokat feladni, pl. hogy az óriáscápa és a cetcápa közül melyik a nagyobb, melyik állatnak legnagyobb az agya (ámbráscet), mekkora a világon a második legmagasabb épület (634 méter), a lámpáshalnál a hím vagy a nőstény a nagyobb, majd ennek kapcsán elkezdte magyarázni a szaporodásukat (a hím egy kinövéssé változik a nőstény oldalán), amiről eszébe jutott hogy milyen rég látta a szexes natgeowildos listát és gyorsan elindította. Még megjegyezte hogy sokan gusztustalannak tarthatják ezt a listát de ő nem, Berci pedig hogy érdekes hogy az embereknek milyen sok szavuk van a szexre, amit én azzal indokoltam hogy ami fontos arra sok szó van, pl. az eszkimóknak a hó. A szexes listán az első a komodói varánusz, ahol a nőstény szűznemzéssel is tud szaporodni, az utódok az ő génkészletét kapják, viszont hímek lesznek. Kíváncsi vagyok hogy ha ez lehetséges lenne az embernél, milyen gyakran használnánk ki.

Berci meg átült Gé telefonja mellől (hungry shark evolution) a számítógéphez narutót nézni, amikor sokatmondóan átadtam neki a fülhallgatót, a nyakába vette és vagányan nézett:
Berci: na, jól nézek ki?
s: aha!
Berci: nem tudtam megállni hogy ne vicceljek, mintha nem érteném miért adtad.
(Charlie Babbit megviccelt) (bazinga) (nem is) Most meg a fülhallgatóval a fején táncol (szmájlik).
Mostanában általában Drakensangot játszanak, és már nem is halnak meg rögtön, vagy Gének drukkolnak ki az Assassin’s Creed 2-nél tart.

Díj

1. Kaptam Turchitól díjat, köszönöm szépen! Nagyon örülök a jellemzésnek is (az igazi élet legjobb tolmácsolója).

2-3. Hosszan gondolkodtam, de nem igazán tudtam kitalálni hogy kinek adjam tovább. Az az emlékem hogy korábban ha továbbadtam sosem reagáltak a díjazottjaim, de ez lehet hogy nem igaz. Ettől persze bűntudatom van hogy megakasztom a láncot, és hiába vártam egy csomót hogy majd legyen időm normálisan megírni, mert így sem írtam meg normálisan.

4. Az opcionális kérdést (mennyi időt töltök blogolással és mások olvasásával naponta, mi elől veszi el az időt) meg már isolde megválaszolta, és nem tudok mást kitalálni én sem. Nekem readerben van egy csomó blog és tumblr, amiket olvasgatok és nézegetek, ami kb naponta 20 perc, plusz még egy órát nézegetem az imgurt ha van időm. Ha írok, akkor néha csak rövidet, ami néhány perc, néha ilyen hosszabb ömlesztett izét hogy mi történt mostanában, ami mondjuk 10-15 perc, és szökőévente egyszer írok normális átgondolt bejegyzést valami komolyabb témában, amit utána még többször átolvasok és szerkesztgetek, ez akár egy óra is lehet. A blogolás és olvasgatás a napjaim azon részébe tartoznak, amikor nem dolgozom, utazok, alszom és nem a gyerekekkel foglalkozom vagy házimunkát végzek*, vagyis az úgynevezett “szabadidő” részbe aminek célja hogy jól érezzem magam és feltöltődjek. Ha így vesszük akkor főleg a tévézés elől veszi el az időt, mert amióta meguntam a facebookos játékokat (vagy igazi pénzt kéne fizetni vagy a barátaimat zaklatni ahhoz hogy továbbjussak a pályán), főleg ezzel töltöm a szabadidőt, vagy alvással. Ja meg néha olvasok a kádban. Most konkrétan az elől veszi el az időt, hogy Nudlival ma is megnézzük a számítógépen a furcsa állatokat, amire már nyolcszor megkért miközben ezt írom.

*először végzetet írtam. Mit akar nekem üzenni Freud?

Na megnéztük, 1 perc volt. Nudli le is rajzolta őket, majd berakom a fotót. Akkor még gyorsan elolvasom isolde új bejegyzését, aztán megyek bulizni.

Én és a változás

A google reader már kezd nagyon hisztis lenni, ezért nagy levegőt vettem és átmentem az oldreaderre. Kicsit rendbetettem a subscription-öket, és ma megtaláltam hogy kell átállítani a nyelvet és így tényleg egész otthonos, szinte mintha el se mentem volna. Megszűntek ezek a “te követve vagy x ember által” meg ” mind megjelölése olvasatlanként”. Mármint nem azt mondom hogy rosszul van lefordítva, magyarul csak ilyen kicsit bumfordin lehet, inkább hogy nem ehhez szoktam és ezért idegen.

Keresőkifejezés

Az a baj a 9gaggel, hogy hiába vesz el sok időt és a nagy része egy foshalom értelmetlen, ismétlődik és nem is vicces, és egyre több van, amikor végre erőt veszek magamon és lejelentkezem róla, kiderül hogy ha mégis olvasom egyes társaságokban hasznos lehet a tájékozottság amit ad, amikor meg visszajelentkezem rá (akár van ilyen szó, akár nincs), de eldöntöm hogy csak párat nézzek meg hogy ne menjen el feleslegesen annyi időm vele, időről időre mindig van valami amin nagyon röhögök,

(

)

ezért mégsem fekszem le aludni, hanem tovább nézem, és akkor találok még

 

(

), úgyhogy inkább végignézem az összeset, és amikor másnap ezeket keresem hogy betegyem ide, megtalálom a volt iskolámat.

(

)

a projektjeim több hetes fekvőgipsz vagy tüdőgyulladás esetére:
– kompjúteres adatbázis létrehozása a szakfordítón tanult összes szóból
– a fényképalbum, továbbra is
– felrajzolni egy térképre hogy merre utazik Sal az On the Roadban
– végigbogarászni a blogot és kiszedni az aknákat
– egybegyűjteni a kedvenc andalgós zongorás számaimat

Ez nem ér, Isolde tudja milyen keresőkérdésekkel találtak rá mostanában. Nekem ez már nem is tudom, kábé százmillió éve nem működik, de most megint elromlott a találatszámláló is. Ja igen tudom, statcounter.

update: done.

update2: menő.

#1061

A történelmi hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy Nudli nem így néz ki:

valamint hogy sohasem festettük ki emósra, és nem is áll szándékunkban.

 

összefűzi

Nektek is úgy van, hogy egy ideig van egy csomó komment aztán meg semmi?

A facebookon is meglepődtem, hogy 73 chatpartnert írt ki (magyarra van állítva mert úgy van legfrissebb) (ismert magyar szó a chatpartner), aztán kijelentkeztem Gé accountjából.

érthetetlen

mégis hogy lehet 5 nézés a piszkozatom mellett? jelentkezzen az az 5 ember aki megnézte a piszkozatot.

hhhh. Berci szerint ezzel lehet leginkább utánozni azt hogy végre kapok levegőt. Csak ki kellett mondanom a jelszót: akarom hogy legyen net, most.

— ide jönne amikor BOB végre kap levegőt a Szörnyek az űrlények ellenben, de nem találom a youtube-on —

kivételesen nem nyavalygás

felhívás kápráztató méretű olvasótáboromhoz, segítsünk mind Annalightnak, és varr nekünk cuki ufót.

Amelyikben megint farsangra készülünk

És azt például tudtátok, hogy a statisztikában bármelyik elemre kattintva bármelyik listában kirajzolja az arra vonatkozó statisztikát is, tetszőleges időszakra és bontásban? Tegnap fülmelegítő plüssállatot kerestek rajtam, meg azt hogy hogyan lehet power rangert rajzolni, de most a farsangi időszakban csomó találat van a jelmezekkel kapcsolatban is, és tényleg, itt az ideje hogy írjak a farsangról.

Az idei farsangnak az elmúlt években szerzett tapasztalatok alapján a kellő gyomorgörccsel indultam neki. Aztán úgy tűnt hogy idén sikersztori lesz, aztán hogy mégse, de most éppen újra egész jól állunk.

Nudli egyszerű, megmondta hogy batman szeretne lenni, amikor keresgélni kezdtem a neten módosított pókemberre. Minden jelmezt megmutattam amit találtam ő pedig nyilatkozott hogy ez nem jó mert ronda, vagy nincs kesztyűje, vagy valami. Végül egy online rendelős jelmezboltban találtunk egy elfogadhatót, megrendeltem, 2 nap múlva kihozták, Nudli felpróbálta, tetszik neki, türelmetlenül várja a farsangot.

Jó hát nem én lennék ha egy kis negatívumot nem kevernék bele, keverek is, csak egy méretben lehetett rendelni, ami kicsit kicsi rá, de nem baj.

Idén Berci a bonyolultabb, sokáig nem tudta mi akar lenni, aztán kitalálta hogy Gaara a Narutóból.

Természetesen ilyesmit nem lehet kölcsönözni, és a saját varrótehetségemben sem bíztam annyira hogy neki merjek vágni. Megtaláltam viszont Miss Scottyt, aki korábban már készített Naruto jelmezt. Megkérdeztem, és vállalta. (Eddig sikersztori, nyilván most jön a mélypont). Berci egy hét múlva kitalálta, hogy mégse Gaara akar lenni, hanem Kyuubi Naruto.

 

Megegyeztünk, hogy a ruhája ugyanolyan mint máskor, csak van füle meg farka, megkérdeztem Miss Scottyt, és még nem kezdte el, úgyhogy tudtunk módosítani. És tegnap bementem egy kreatív boltba és vettem narancsssárga zseníliadrótot meg boát fülnek és faroknak. Csak még el kell készíteni, meg a fejpántot, meg kell sárga hajfesték-spray, és hajzselé hogy beállítsuk a haját, és az arcára csíkok. Lehet hogy egy kicsit túlbonyolítottuk. Piros kontaktlencséje nem lesz az biztos.

Na és ugye nem leszünk ott a farsangon, ezért az öltöztetés és a nagyszabású rendezvény elejétől végéig* való élvezete Nagyiék feladata lesz.

 

*Jelmezverseny, tombola, tanárok bemutatója, diszkó

(Mert nem lassul le a net)

g: És tudod mi a jó? Nem fogod észrevenni amikor letöltök.
s: Igen, már észrevettem hogy nem vettem észre.

hogyhogy nincs para/idegeskedés kategóriám

Kiderült, hogy a lakásunkban végtelen mennyiségű holmi bújik meg. Már csak kis folyosókon tudunk közlekedni a teli dobozok és zsákok között, de a polcokról nem fogy. Így aztán biztos hogy nem tudunk elég dobozt szerezni, és nem is leszünk kész a csomagolással. A költöztető elbizakodott módon két költözést vállalt be egy napra, egyre már végezni akar. Délután.

amiben ismét marginális témákról fejtem ki a véleményem

Szerintem elég kínos a kajafőző műsorokban, hogy most már mindig kötelező performanszot is prezentálni, sőt legtöbbször már kettő is van, és annak ellenére hogy ezek legtöbbször cikisen kínosan gázok, azért mindig áradoznak róla hogy mekkora feledhetetlen élmény volt a házigazda nagymamájának csodálatos zongorajátéka (aki kicsit is ad magára az minimum könnyekig hatódik meg), vagy a pár négyzetméteres szobában 10-12 kamerával körülvéve önfeledt felszabadult táncot járni egy harmonikás pasi kornyikálására. Jó, tudom, ezért vedelnek, és meg is van mondva hogy eszükbe ne jusson kritizálni, meg vigyázni is kell hogy nehogy rossz benyomást keltsenek a nézők előtt és elveszítsék értékes celeb státuszukat.  És főleg, minek nézem, tudom.

Meg az is kínos (váltott témát meredeken), ha valaki száz százalékig biztos benne, hogy az olvasókat nem érdeklik, sőt kifejezetten untatják a saját életükről író bloggerek, csakis a kitalált irodalmiaskadó fülledt történetecskékre buknak, és annyira felzaklatja hogy de igenis érdekli, hogy nem tudja abbahagyni az ezzel kapcsolatos bosszankodást, mormogást és fröcsögést. Csak úgy általánosságban.

Újabb élmények a telken

Tegnap megbizonyosodott, hogy Gé még az iPhone-jánál is jobban szeret, ugyanis a kedvemért megvált tőle egy egész napra. Így már reggel megcsodálhattam a csodálatos főoldalt:

Ezen kívül is sokat buzeráltam, leveleztem meg kommentre válaszoltam vele, csak posztot írni nem tudtam, de utólag arra jutottam hogy lehet hogy csak a lassúsága miatt. Internetezésnél volt egy kis “kulcslyuk” atmoszférája, de amikor nincs más mindenképpen áldás.

Gének meg mint kiderült nem is volt rá szüksége, mert a haverjai akinkek büszkélkedni szeretett volna vele mint kiderült egytől-egyig mac gyűlölők. Én nem igazán értem hogy az ilyen elektronikai dolgokat mért kell vallásként kezelni (bármelyik irányból).

Cserébe nem kellett lejönnie velünk a telekre tegnap, és nem 10 colos hangyás tévén élvezte a negyeddöntőket, hanem a Kertemben, sör és balkán burger fogyasztása közben (a fenti haverjaival, de nem végig az iPhone-t szidták). A telken újra megdöbbentem a kajamennyiségen, és tovább boncolgattam hogy mért nem merek ott nyugodtan hátradőlni. Csak egy apró illusztráció: nem mindegy hogy mit milyen pohárból iszol. A telken. Nem az operabálon, vagy ilyesmi. Meg azon morfondíroztunk, hogy létezik-e olyan kaja gazdag ínyenceknek hogy fürjtojásba töltött kaviár, és hogy ha békás terítőt vennénk akkor kevesebb légy szállna-e az asztalra.

dilemmák és bosszúságok

Most az van, hogy nézegetem a frisseket a főoldalon, és mindegyik egy csomó tetszik, vagy elvesztettem a híres kritikai készségemet (lehet hogy rossz a hőtűrő képessége), vagy péntek délután és este a jó fejek blogolnak (a rossz fejek buliznak? hm.) Olvasgatok, frissítek, olvasgatok. Meg csapkodom napközben botor fejjel beengedett szúnyogokat. Sajnos szúnyog-és légycsapkodásban legendásan béna vagyok, sebaj már így is lecsaptam vagy ötöt, már csak olyan 3-10 bujkál és várja hogy lefeküdjek aludni. A direkt ide vásárolt szúnyogirtó meg otthon sunnyog. Lapkás ez is, az utolsó darabok egyike volt a dm-ben, folyadékosat azóta sem lehet kapni, csak utántöltőt, úgyhogy abból már van 3 is otthon az egy készülékünkbe. (Ki tudja, hátha évekre fogytak ki a készletek.)

Szóval a nagy válogatásnak az lett a vége hogy túlszaladt, most hogy fogok választani. Meg hogy a readerem eddig nem látott méretűre duzzadt, többé nem lesz időm semmi másra.

Lucia eszméletlen. Csak semmi hasonlítgatás hogy ki nem érhet mikor kinek a lába nyomába se. Remélem biztos legalább ezrek olvassák.

Ma voltunk Balcsin, karamboloztunk, egyesek közülünk ettek petrezselymkrémes kenyeret, mások a jeges vízben rohangáltak és labdáztak, egyikünk majd egy órán keresztül sírt hogy anya ne menjen haza, jöjjön vissza, menjünk mi is, hazafele majd megszakadt a szívem, viszont jót beszélgettem a volt osztályfőnökömmel.

Az önelemzés nem is olyan egyszerű dolog, pl sokkal könnyebb simán leírni hogy mi történt ma, kár hogy ettől nem lesz senkinek sem egészségesebb a személyisége. Arra fogom hogy ma már fáradt vagyok, meg különben is az ügyelethez kipihentnek kell lenni, inkább szomorkodva lefekszem. És reménykedem hogy a kisebbik holnap jobb kedvű lesz, és a nagyobbik nem fogja többet azt álmodni hogy anya elment és soha többé nem jött vissza.

most megnézem sikerült-e ez a misztikus “belinkelés” elnevezésű izé.