Egyszerre gyászolom a nyár végét* és a Parks and Rec végét.

*még akkor is ha legyen már hűvösebb és essen már egy kis eső hogy kevesebb pollen szálljon a levegőben

Advertisements

Öcsémékkel megint jól sikerült a nyaralás még akkor is ha legalább fele időben esett az eső (ha választhattam volna is lehet hogy ezt választom inkább a 40 fokkal szemben). A nagyobbik unokaöcsénkkel sokat muchkinoztunk, a chtulu-s változatot is hozzákevertük amit most kapott. A kisebbik unokaöcsénk továbbra is nagyon cuki, még kiélveztük hogy igen helyett a de-t használja, hamarosan el fog múlni. Valamiért már előre elhatároztuk hogy Twilight maratont tartunk és meg is valósítottuk, sosem értettem mért teszik ki magukat az emberek olyan alkotásoknak amikről nyilvánvaló hogy rosszak, most sem értettem meg, az undorral vegyes rémült döbbeneten kívül volt amikor kínunkban nevetgéltünk is. Bercinek tetszett az az animáció amikor Bella erei megszűnnek.

Meg elolvastam az Armadát (Ernest Readyplayerone Cline-tól), összességében tetszett, szórakoztató volt, de kicsit túl sok hasonlóságot fedeztem fel, illetve ezt lehet hogy nem gondoltam volna ha nem olvasok el még előtte egy kritikát, de kicsit tényleg erőltetettnek tűnik ahogy próbálja menőnek beállítani ha valaki jó egy számítógépes játékban vagy hogy számos scifiből tud hosszan idézni. És a csajos szál is erőltetett, a párbeszédek borzalmasak. És itt nem a chime-ot használja túl gyakran, hanem a bone-t ami még zavaróbb.

A Slamet is elolvastam és hát nem lett a kedvencen Hornby könyvei közül. Pontosan nem tudom miről akar szólni, hogy gyerekek, vigyázzatok nagyon, vagy hogy ha valami borzasztónak tűnik abból is ki lehet hozni jót, vagy valószínűleg csak úgy az életről akar szólni, hogy az emberek hogy élik meg ami velük történik, de azt hiszem rám kicsit túl erősen hatott ez a “megtörténik veled amitől addig rettegtél és ettől annyira kiborulsz hogy legszívesebben eltűnnél a föld színéről”*, szóval nekem szerintem összességében sötétebb lett az egész mint Hornby szánta.

*nem abban a vonatkozásban hogy gyereke lesz fiatalon, hanem valami bármi más, tényleg csak szörnyű eseménnyel, aminek során az ember megszégyenül, felelősségre vonják, leszidják stb. a babák édik.

Vettünk egy Agymanók könyvet, Berci azt tanulmányozza: “Fura hogy Riley agymanói között van fiú és lány is, de az anyukájáé mind lány és az apukájáé mind fiú.” “És a tudatközötti és a tudatkörüli? Ezekkel mi lesz?”

Én nem láttam a filmet, de a könyvből nagyjából kiderül a sztori. Kár hogy az agymanók nem sémamódok, csak azt még nehezebben lehetne érthetővé tenni gyerekeknek (meg még nem is alakultak ki teljesen gyerekkorban), szóval igazából egy felnőtt filmet kéne készíteni amiben a szereplőkben a játékos és a sérülékeny gyerek, a kritikus és a jó szülő, különböző megküzdési módok és az egészséges felnőtt küzdenek a dominanciáért. Vagy lehetne elemzéseket készíteni filmekről, pl a true detective-ben collin farrell folyamatosan eltávolodott önmegnyugtató módban vedel meg ilyesmi.

A gyerekeimnek mindenféle érdekes kérdései is vannak már, amire nem tudunk válaszolni, például hogy ha bekerülsz egy fekete lyukba egy órára, mennyi idő telik el közben kint és bent, és mennyivel leszel idősebb, meg Gollum hogyhogy még életben van a Gyűrűk ura idején ha már 500 éves és 60 éve nincs nála a gyűrű (ez mindkettő Nudli volt). Csak legtöbbször nem írom fel és elfelejtem.

Közelebb állunk a változáshoz vagy az összeomláshoz, mint valaha. Vagy ahhoz hogy minden folytatódik ugyanígy, bár ez elég valószínűtlen

Szembejött velem ez a cikk arról hogy milyen szörnyűek a körülmények a pszichiátriai osztályokon, szerintem ez fontos téma és jó ha minél több helyen szóba kerül. Abban nem értek egyet a cikkíróval, hogy szerinte ez nem zavarja az ott dolgozó orvosokat, nővéreket és nem tesznek semmit a változásért. A saját tapasztalatom alapján azt mondhatom hogy igenis zavarja, ha csak azt vesszük hogy ez a munkahelyük és nekik sem jó rozsdás, törött, rothadó falak, bútorok, berendezések között járkálni nap mint nap (az orvosi szobák is csak eggyel jobbak, ha egyáltalán), hallgatni a betegek panaszkodását az újra meg újra elromló wc-ről, a csöpögő csapról, a becsukhatatlan ajtókról stb, sőt néha még némi empátia is megjelenik és elkeseredünk amiatt hogy ilyen körülményeknek van kitéve ez az egyébként is szörnyen kiszolgáltatott csoport (és az orvos-beteg kapcsolatot sem segíti, ilyen körülmények között nehéz elhitetni egy pszichotikus vagy demens beteggel hogy azért nem engedjük haza mert jót akarunk neki).

Az legutóbbi helyen ahol dolgoztam az egyik főorvos részben emiatt ment el pont amikor én érkeztem, egy másiknak láttam a küzdelmét kb egy éven keresztül- amikor meglátta az osztályt, neki is az volt az első döntése hogy ezen változtatni kell, elkezdett levelezni, személyes találkozókat szervezni a kórház vezetőivel, és részben azért ment el mert elcsüggesztette hogy mennyire nem ért el eredményt (szóban megígérik, nem történik semmi, pár hónap múlva számon kéri, úgy tesznek mintha sosem hallottak volna róla stb). A következő főnököm kicsit sikeresebb volt, meg volt egy barátja a kórház vezetői között és hatalmas kitartással és sok munkával kb egy év alatt elérte hogy az egyik részlegen felújítsák a vizesblokkot, ami fél évig tartott mivel sosem volt anyag és a munkások egymásra vártak mert mindig átvezérelték őket máshova. De nemrég hallottam hogy ő is el fog menni. Ebbe azért bele lehet fáradni-fásulni, több régi kollégámnak volt az a hozzáállása hogy nem érdemes küzdeni mert csak csalódás a vége. Ők saját pénzért újíttatták fel a szobájukat, az egyik részlegen a személyzet és a betegek festettek ki gyógyszercégtől kapott festékkel.

Nyilván fontos lenne hogy az orvosok se adják fel, de miről beszélünk, pár év alatt szinte mindenki kiég ma a magyar egészségügyben, csoda hogy még van személyzet egyáltalán (aki nem megy külföldre, a magánszférába vagy gyógyszercéghez, ötvenévesen öngyilkos lesz vagy meghal májzsugorban vagy szívinfarktusban). Emellett a betegek is tehetnek a körülményekért azzal hogy minden fórumon szóvá teszik, panasszal élnek a kórházban, lefényképezik, kiteszik az internetre stb, hogy annyira ciki legyen az igazgatónak hogy végre tegyen ellene. Pont a pszichiátriai betegek sokszor nem képesek erre sajnos, amellett hogy mindannyiunkban nagyon él még az a hozzáállás hogy velünk bármit meg lehet tenni és jobb ha csendben vagyunk mert nekünk lesz bajunk. Egyre többen, és nemcsak a gazdagok, meg inkább kifizetik a magánellátást ahol jobbak a körülmények.

eddigi legrosszabb nyaralás

Jó dolgok is történtek, azokat is beírtam. Kiemelem hogy könnyű legyen megkülönböztetni hogy minek örültünk és minek nem.

kedd:  Két egybenyíló szoba helyett egy nagyon kicsi kétágyast kaptunk négy ággyal (melyek a teljes padlót lefedik). Felvetjük hogy mi nem így tudtuk, telefonálgatás eredményeként kaptunk egy nagyobbat, a lift mellett de a zaj nem túl zavaró. Hűtő nincs, bérelni lehetne, de nincs szabad, várólistára vettek de esélytelen. Végre lejutottunk a partra, tényleg közel van, jó víz. Mivel a szoba egy teljes fala üvegből van, délutánra 40 fok fölé melegszik a levegő. (Nem, nincs légkondi/ventillátor/redőny/árnyékoló.) Elmentünk sétálni, nagyon finom fagyit vettünk. Este tízre elkezdett hűlni a szoba, idehallatszik a közeli “vidámpark” és go-kart zaja, de nem túl zavaró, a csatornaszag igen.

szerda: Reggelre az erkélyre kitett kaját belepték a hangyák. A reggelizős hely koszos és béna volt (bár volt szörp, rántotta, kolbász és műanyag kalács). Elutaztunk Tihanyba rokonokhoz, akik adtak nekünk ebédet, a strandon frizbiztünk, bohóckodtunk, jungle speedeztünk (megállapítottam hogy kártyázásnál jó a négy gyerek de a strandolásnál megerőltetőbb a fejeket számolni a vízben), kertben rétest és dinnyét ettünk, a balaton egy sötét részén fürödtünk és hullócsillagokat néztünk*, majd feküdtünk a parton és hullócsillagokat néztünk. A szobánkban a csatornaszag állandó.

csütörtök: Reggel a fürdőszobai lefolyóból felfele jött a víz, a csapból ellenben semmi sem jött, mert csőtörés volt. Ekkor kezdtem egyre jobban félni hogy mi vár még ránk a következő három napban. A reggelihez kicsit később értünk le, még szegényesebb volt. Öcsémék átjöttek a mi partunkra, továbbra is jó a víz, pancsoltunk, vízibicikliztünk, kártyáztunk. Az unokaöcsémnek inkább nem ajánlottuk fel a 40+ fokos szobát délutáni pihenésre. Estére Nudlinak hányingere volt, de szerencsére elmúlt. Lefekvéskor gondolkodtam hogy felvetem hogy egy nappal korábban menjünk haza.

péntek: 3/4 2-kor Berci hányt, majd fél 4-kor újra, viszont nem ért ki a wc-re. Majd reggel 9-ig még ötször, így jól tudtam követni hogy már éjjelre sem hűl le. Majd belázasodott. Hazajöttünk, bekapcsoltuk a légkondit, jót aludtam délután (a hálóban nincs légkondi de csak 31 fok volt, tökéletes). Berci továbbra is lázas.

*gyerekekkel kicsit más az éjszakai fürdés hangulata: várj meg, ne menj nélkülünk, fogd a kezem, merre vagy, megvagytok? (a sötét az vaksötétet jelent, és lámpát se használtunk mert inkább a csillagokat akartuk látni)

Néha annyira élénken játszanak a gyerekek, hogy bevezettem hogy ha az egyik azt mondja hogy stop, a másiknak abba kell hagyni amit épp csinál mielőtt az egyik megfullad / ki- és/vagy betörik, kicsavarodik valamije. Persze azonnal elkezdtek visszaélni vele, Nudli piszkálja Bercit és ha vissza próbál vágni, azonnal kiabálja hogy stop, amint hozzáér.