az elmúlt hetem

avagy utólagos ömlesztés

Szerdán délelőtt kiléptem a kórház kapuján és sütött a nap és szabad voltam, és isolde némileg hasonló témájú postja jutott eszembe, de aztán mégse mentem városnéző villamosozni, hanem megvettem amit kellett, majd ólomlábakon hazaküszködtem magam és beájultam az ágyba. Nem sokkal később hazavittem Nudlit az oviból, majd a moziban sóhajtoztam és nézegettem az órám. Este a jelmezbálra való készülés során kiderült hogy még piros szoknyát is kell vennem, mert bár az eredetileg tervezett darab feljött rám, létezni már nem bírtam volna benne egy percnél tovább.

Ezért csütörtökön a kocsmázás előtt minden piros foltra rávetettem magam messziről a bevásárlóközpontban,  negyed 9 körül már kellően stresszes voltam, de azért a szappandarabkát osztogató srácnak még elhadartam hogy a férjem egy ilyenbe harapott bele a minap mert gumicukornak hitte. Bosszankodtam is rendesen, Magyarországon tényleg nincsenek színek, a szoknya barna vagy szürke, esetleg lila lehet. Piros színű csak a felső vagy a ruha, esetleg egy-egy kabát. (Én is fekete nadrágban és lila felsőben voltam épp, de az más.) Végül a Springfield megmentett, igaz hogy kockás a szoknya de nem 10 centi a hossza illik hozzám és fogom is hordani.

A kocsmában ügyesen utasítottam vissza az unszolást hogy maradjak még, amit a Psyblog meggyőzési stratégiákról írt sorozatának köszönhetek. (Mért, hánykor kelsz holnap? Nem válaszolok, mert belekötsz.) Útban a metró felé AnnGellel plázákról és ruhavásárlásról beszélgettünk, de Brainoiz nem tette szóvá, mert lefoglalta a partiállat énje fölötti szomorkodás, miszerint már éjfél előtt otthon lesz. Itthon még sok dolgom volt, ki kellett díszítenem a Gé által időközben megsütött muffinokat,* és időt és fáradságot nem kímélve befesteni vörösre a fürdőszoba egész berendezését, néhány pólót és törölközőt, és magamat nyaktól felfelé, kivéve a hajam. Pontosan egynegyed árnyalattal lett vörösebb mint eredetiben.

Pénteken szuper volt a buli,  senki sem jött rá a jelmezemre és nem vették észre hogy befestettem a hajam, de ez érthető mivel nem látszott.

A cipőt külön kiemelném, luciától kaptam kölcsön és már külsőre is nagyon tetszett, de aztán bebizonyosodott hogy tényleg egész kényelmes is. A tanulság, hogy nem szabad látszat után megítélni a magassarkúkat.

Szombaton Gé elvitt egy darabon a meglepetéspartira, nehogy elkéssek és a kapuban összefussak az ünnepelttel, közben lehetséges jelmeztémákról beszélgettünk, például film-illetve sorozatszereplők, vagy fizikai törvények és természeti jelenségek (a gravitáció és a relativitáselmélet például jók csak a megvalósításuk kérdéses, végül biztos mindenki Doppler-effektusnak öltözne), meg még erről:
s: Bazdmeg, otthagytam a pezsgőt.
g: Ó.
s: A kurva életbe, nem tudom elhinni.
g: Mit csináljunk?
s: Káromkodjunk. A picsába, hogy lehetek ilyen hülye.

A bulin pezsgőt öntöttem a tojáskrémbe és nézegettem az órát, hogy mikor nem ciki már lelépni.

Ja és közben néha dolgoztam is, a fennmaradó időben pedig a nyáron elmaradt wellness üdülést szerveztük a jövő hétre, hopp ebből úgy tűnik mintha mégse én lennék a legszerencsétlenebb teremtmény a világon, de sietek megjegyezni, hogy valószínűleg újra elmarad mivel Nudli tegnap belázasodott.

* Igen, lerakja a gyerekeket és muffint süt helyettem amíg én kocsmázom. Aki most nagyon utál, annak a kedvéért megjegyzem hogy Gének is vannak rossz tulajdonságai, csak azokról nem írok.**

**Gének: természetesen nincsenek, csak azért írtam hogy ne irigykedjenek.

ízek imák szerelmek

Stílusosan három szóval jellemezném: klisés, teátrális, erőltetett, csak akkor kimaradna a fals, dagályos és a hosszú (140 perc, de nem úgy hogy magával ragad a történet és észre se veszed az idő múlását, hanem hogy az órádat nézegeted és sóhajtozol hogy tejóég még Balira is elmegy). 

Próbáltak mindenféle jó dolgot összeszedni innen-onnan: a porvance-os filmek, meg a Vicky Christina Barcelona (innen egyvalamit sikerült, Javier Bardem a neve) (de még ő sem tudta feledtetni a többi hiányosságot), Bakancslista ugrik be így elsőre, spiritualitás, útkeresés, bölcseskedő hűdemegmondások (a hosszabbak jobbak, mert a végére elfelejti az ember az elejét és kevésbé tűnik fel hogy mekkora sületlenség), szép tájak, jó zene. És klisék, klisék.

Julia Roberts végig megindultan néz és/vagy mosolyog. A karaktere 48 évesen jön rá hogy meg kell keresnie önmagát, ezért elkezd utazgatni, mindenhol jó fejekkel ismerkedik meg akik mind leborulnak előtte és a lábát csókolgatják, mindannyiuk életét megváltoztatja, miközben – természetesen – megvilágosodik.* Elképzelem a forgatást, ahol mindenki odáig volt hogy egy ekkora sztárral forgathat. A castingba nem is fektettek sok energiát, az ő neve már elég, meg egy valódi pasi, így legalább érthető hogy mért őt választja.*

 

 

*Ez nem számít spoilernek, mert:
1. ennél nagyobb evidenciát elképzelni sem lehet
2. NE NÉZD MEG!!!!

so why don’t you kill me

Mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha közös ismerősünknek tervez bármilyen meglepetést, előttem is feltétlenül titokban kell tartani. Ha semmi esetre sem megoldható, esetleg meg lehet próbálkozni azzal hogy az illetővel való minden találkozás előtt külön felhívja a figyelmemet a kerülendő témákra, de nem ígérhetek semmit.

Azt nem értem hogy ilyen képességekkel hogyan lehetek orvos. (Anélkül hogy durva szarvashibákat követnék el nap mint nap.) Persze azt elfecsegem hogy X is csak októberig van, de az kisebb baj, idővel úgyis megtudja mindenki. A terhességet asszem egész jól titkoltam, szerencsére maga a kismama elhíresztelte mindenkinek az első UH napján, úgyhogy csak rövid ideig kellett.

á, amióta én nem voltam itt más sem, great. illetve de, egyvalaki rámtalált ezzel a keresőkifejezéssel: ha mégis kibújik a szög a zsákból, a félelelm álarca mögé bújik.

sokat nevettünk, dögös hangra tettem szert, megtudtam hogy miből kéne PhD-znem, az orvoslátogató meg elmagyarázta hogy mért nem iszik alkoholt és nem is fog (mint én régen)

A takonykór még mindig tombol most már torokfájással együtt, legszívesebben mostantól reggelig (mit reggelig. délig.) aludnék, tehát mi sem egyértelműbb minthogy bekapok egy aszpirint, összekapom magam és három embernek bepakolok a hétvégi üdülésre (ebből kettő kiskorú, úszómellény kell nekik meg minden), elmegyek kocsmázni a kolléganőm friss szakvizsgájának megünneplése végett, holnap dolgozom, hazasietek, majd a szüleim és gyermekeim társaságában elutazom a távoli fürdőbe a hétvégére, miközben Gé kisbabákat pesztrál a tanítványaival Linkin park koncerten múlatja az időt Linzben.

Fárasztó hétvégén vagyok túl, de legalább voltunk sakk-szimultánon és Halász Judit koncerten, vendégül láttuk vacsorára a szlovén tanárnőt, ki van takarítva a lakás fürdőszobástul, ki vannak vasalva a ruhák, le van játszódva a zuma (amiről kiderült hogy valójában a második rész).

túl szigorú?

nem szólnék rá ilyen gyakran a gyerekekre, ha nem szipogna hanem magától kifújná az orrát*, nem törölné a lekváros kezét a pólójába*, nem játszana becsapódósat egy kődarabbal itthon**, nem lépne rá a táskámra**. vagy legalább ezt nem két percen belül hajtanák végre hanem mondjuk az egész napra elszórva.

*Nudli. most éppen.

**Berci. most éppen.

ha tavaly szexi éjszakai pillangó voltam, akkor most ijesztőnek kéne öltöznöm, persze nem baj ha attól még csinos is. de minek? (tette fel teátrálisan az egyáltalán nem költői kérdést)

eddig egy ötletem van, Spongyabob amikor Bolygó hollandinak öltözik és ehhez Patrik leborotválja a fejéről a szivacsot és kilátszanak az agytekervényei, de ez csak annak vicces aki látta, meg el is árultam.

itt van felgyorsítva.

 

nahát a pasik nem a cipőt figyelik

Elsőre megörültem, hogy mégse kell magas sarkú cipőt vennem (mármint olyat amibn kibírok 5 percnél többet), amikor láttam ezt a kísérletet dancsigánál. Csak éppen a nők nem azért hordanak magas sarkút hogy a pasik észrevegyék hogy “jé, ő magassarkút hord”, hanem hogy tetsszenek. Nem a cipőre kell hogy emlékezzenek, hanem a lábra. Tehát ha tényleg nem kérdezték meg a hímnemű alanyokat hogy melyik nő tetszett jobban, akkor… látszik hogy férfi tervezte a kísérletet.

Jaj de jó, mégis vehetek cipőt.

érdekes, hogy a facebookon a táskás játékban senki sem írja a fogast.

hős

A fogorvoslány szerint a felső bölcsességfogat nagyon simán ki lehet kapni az alsóhoz képest. 5 perc lazítgatás-ráncigálás után borzasztóan aggódtam, 5 perc 10 másodperc után örömmel vettem tudomásul hogy pite volt. (Az egyik alsó bölcsességfogamtól kb 40 perc vésés-véres ínyben turkálás-rángatás árán szabadultam meg egyszer régen.) Most jobb oldalon várom hogy kimenjen az érzéstelenítés, bal oldalon meg hogy hasson a fájdalomcsillapító. Mindjárt harmadszor is megpróbálkozom a banánnal (nem az irdatlan kráter, hanem a tömés oldalán), kétszer már félretettem mert zavart hogy közben minden valószínűség szerint összeharapdálom a nyelvem. Á igen, most már úgy harapdálom hogy kicsit érzem is.

és amikor hónapok után végre kicsit kevesebb beteg jön, és fellélegezhetnénk, mindig azonnal kiderül hogy most azonnal fel kell tölteni az osztályt maximumra, mert (aktuális indoklás). most éppen az, hogy akkor nem vehetünk fel embert a 10 üres státusz egyikére.

a listán mindenki azon viccelődik hogy őt biztos már le is vették. erre én:
a) megnyugszom hogy másnak is eszébe jut ilyesmi
b) ez végleg meggyőz róla hogy engem néha tényleg és ezzel leplezik

elhúzódó dackorszak/korai kamaszkor

nam akar úszni, nem akar tornázni, nem akar zeneoviba menni, nem akar néptáncra járni, nem akar focizni (nem akar vacsorázni, fürödni menni, lefeküdni, öltözni, oviba menni, hazajönni stb).

akar citromos fagyit, akar túró rudit, akar színes cukrot, akar lenni a számítógépnél, akarja hogy játsszunk (most éppen a zumával).

akkor se mi rontjuk el. ilyen és kész.

a múltkor mosolyogtunk rajta hogy nekünk nem lesz nagy sokk ha Nudli eléri a kamaszkort. ma Gé beszélt egy kolléganőjével akinek ugyanilyen a szintén ötéves fia.

a kereskedelmi televíziózás monnyon le

… már négy halottja van … az egész világon egyedülálló katasztrófa … számos ország forgatócsoportja érkezett a helyszínre … megszólal az egyik áldozat családja … nem tudni mért nem engedik be az újságírókat az elzárt veszélyes területre … újabb pánik tört ki … egy nő elájult, újra kellett éleszteni … a nézők által beküldött felvételeket megnézhetik honlapunkon

f*szfejek

népességnövelő javaslatok

Üzenem a Népesedési Kerekasztalnak, valamint mindenkinek, akinek döntési joga és hatalma van az ügyben, hogy ha szeretnék, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek, akkor ideje lenne végre megoldani, hogy legálisan lehessen baszogatás belső tapizás szurkálás vagdosás nyomkodás orvos nélkül is gyereket szülni. Például egy olyan születésházban, ahol van nyugodt és meghitt környezet is meg műtő + hozzávaló személyzet is elérhető közelségben. Azoknak az anyukáknak, akik annyira azért nem hard core-osok, hogy illegálisan, saját otthonukban, gyermekeik érdeklődő tekintetétől kísérve, gond esetén az egészségügyi személyzet gyűlölködésének kitéve stb hozzák világra utódjukat, de mégis szeretnék hogy legyen valamennyi beleszólásuk a saját testükkel kapcsolatos folyamatokba, és szeretnének több igényt formálni az éppen világra hozott utódra mint a vadidegen fehér köpenyesek az ágy körül.

Azt gondolom, hogy a 21. században nemcsak hogy megoldható lenne, hanem kívánatos is.

(((Nem mindenkinek, csak aki akar, és persze tudom hogy a császármetszés életeket menthet.)))*

A másik probléma is foglalkoztat engem is, hogy a társra-gyerekre-családra vágyó fiatalok és kevésbé fiatalok mért nem tudnak egymásra rátalálni, valami nagyon el van hm romolva a rendszerben. Ha ebben a cipőben járnék, valószínűleg bepróbálkoznék én is a társkereső oldalakkal. Meg vannak még ilyen érdekes kezdeményezések, mint a különféle szituációs társkereső partik, a vidámparki a legjobb szerintem. Meg ez az oldal ahova beírhatod ha valaki tetszett a metrón, és hátha pont olvassa, kár hogy erre pindurka az esély (igazából miniscule, csak az nem magyar szó).

És luciánál már szerveződik a vakrandi-blog a kommentekben, mármint a trollok után.

Meg van még az áramszünet.

 

* Hú, ez most pont milyen aktuális lett.

Jóéjszakát-beszélgetés

s: Szeretlek drágám. Nagyon édes kisfiú vagy, meg okos, meg ügyes, meg szépen tudsz rajzolni, és szép is vagy meg kedves.
b: A generalnak van egy hosszú padlója, és oda teszi a szerszámait egy ládában, és egy széket, arról figyel. Nézd, itt van (mutatja az új legó General Griveous űrhajóját).