az elmúlt hetem

avagy utólagos ömlesztés

Szerdán délelőtt kiléptem a kórház kapuján és sütött a nap és szabad voltam, és isolde némileg hasonló témájú postja jutott eszembe, de aztán mégse mentem városnéző villamosozni, hanem megvettem amit kellett, majd ólomlábakon hazaküszködtem magam és beájultam az ágyba. Nem sokkal később hazavittem Nudlit az oviból, majd a moziban sóhajtoztam és nézegettem az órám. Este a jelmezbálra való készülés során kiderült hogy még piros szoknyát is kell vennem, mert bár az eredetileg tervezett darab feljött rám, létezni már nem bírtam volna benne egy percnél tovább.

Ezért csütörtökön a kocsmázás előtt minden piros foltra rávetettem magam messziről a bevásárlóközpontban,  negyed 9 körül már kellően stresszes voltam, de azért a szappandarabkát osztogató srácnak még elhadartam hogy a férjem egy ilyenbe harapott bele a minap mert gumicukornak hitte. Bosszankodtam is rendesen, Magyarországon tényleg nincsenek színek, a szoknya barna vagy szürke, esetleg lila lehet. Piros színű csak a felső vagy a ruha, esetleg egy-egy kabát. (Én is fekete nadrágban és lila felsőben voltam épp, de az más.) Végül a Springfield megmentett, igaz hogy kockás a szoknya de nem 10 centi a hossza illik hozzám és fogom is hordani.

A kocsmában ügyesen utasítottam vissza az unszolást hogy maradjak még, amit a Psyblog meggyőzési stratégiákról írt sorozatának köszönhetek. (Mért, hánykor kelsz holnap? Nem válaszolok, mert belekötsz.) Útban a metró felé AnnGellel plázákról és ruhavásárlásról beszélgettünk, de Brainoiz nem tette szóvá, mert lefoglalta a partiállat énje fölötti szomorkodás, miszerint már éjfél előtt otthon lesz. Itthon még sok dolgom volt, ki kellett díszítenem a Gé által időközben megsütött muffinokat,* és időt és fáradságot nem kímélve befesteni vörösre a fürdőszoba egész berendezését, néhány pólót és törölközőt, és magamat nyaktól felfelé, kivéve a hajam. Pontosan egynegyed árnyalattal lett vörösebb mint eredetiben.

Pénteken szuper volt a buli,  senki sem jött rá a jelmezemre és nem vették észre hogy befestettem a hajam, de ez érthető mivel nem látszott.

halloween 017

A cipőt külön kiemelném, luciától kaptam kölcsön és már külsőre is nagyon tetszett, de aztán bebizonyosodott hogy tényleg egész kényelmes is. A tanulság, hogy nem szabad látszat után megítélni a magassarkúkat.

halloween 096

Szombaton Gé elvitt egy darabon a meglepetéspartira, nehogy elkéssek és a kapuban összefussak az ünnepelttel, közben lehetséges jelmeztémákról beszélgettünk, például film-illetve sorozatszereplők, vagy fizikai törvények és természeti jelenségek (a gravitáció és a relativitáselmélet például jók csak a megvalósításuk kérdéses, végül biztos mindenki Doppler-effektusnak öltözne), meg még erről:
s: Bazdmeg, otthagytam a pezsgőt.
g: Ó.
s: A kurva életbe, nem tudom elhinni.
g: Mit csináljunk?
s: Káromkodjunk. A picsába, hogy lehetek ilyen hülye.

A bulin pezsgőt öntöttem a tojáskrémbe és nézegettem az órát, hogy mikor nem ciki már lelépni.

Ja és közben néha dolgoztam is, a fennmaradó időben pedig a nyáron elmaradt wellness üdülést szerveztük a jövő hétre, hopp ebből úgy tűnik mintha mégse én lennék a legszerencsétlenebb teremtmény a világon, de sietek megjegyezni, hogy valószínűleg újra elmarad mivel Nudli tegnap belázasodott.

* Igen, lerakja a gyerekeket és muffint süt helyettem amíg én kocsmázom. Aki most nagyon utál, annak a kedvéért megjegyzem hogy Gének is vannak rossz tulajdonságai, csak azokról nem írok.**

**Gének: természetesen nincsenek, csak azért írtam hogy ne irigykedjenek.

Advertisements

ízek imák szerelmek

Stílusosan három szóval jellemezném: klisés, teátrális, erőltetett, csak akkor kimaradna a fals, dagályos és a hosszú (140 perc, de nem úgy hogy magával ragad a történet és észre se veszed az idő múlását, hanem hogy az órádat nézegeted és sóhajtozol hogy tejóég még Balira is elmegy). 

Próbáltak mindenféle jó dolgot összeszedni innen-onnan: a porvance-os filmek, meg a Vicky Christina Barcelona (innen egyvalamit sikerült, Javier Bardem a neve) (de még ő sem tudta feledtetni a többi hiányosságot), Bakancslista ugrik be így elsőre, spiritualitás, útkeresés, bölcseskedő hűdemegmondások (a hosszabbak jobbak, mert a végére elfelejti az ember az elejét és kevésbé tűnik fel hogy mekkora sületlenség), szép tájak, jó zene. És klisék, klisék.

Julia Roberts végig megindultan néz és/vagy mosolyog. A karaktere 48 évesen jön rá hogy meg kell keresnie önmagát, ezért elkezd utazgatni, mindenhol jó fejekkel ismerkedik meg akik mind leborulnak előtte és a lábát csókolgatják, mindannyiuk életét megváltoztatja, miközben – természetesen – megvilágosodik.* Elképzelem a forgatást, ahol mindenki odáig volt hogy egy ekkora sztárral forgathat. A castingba nem is fektettek sok energiát, az ő neve már elég, meg egy valódi pasi, így legalább érthető hogy mért őt választja.*

 

 

*Ez nem számít spoilernek, mert:
1. ennél nagyobb evidenciát elképzelni sem lehet
2. NE NÉZD MEG!!!!

so why don’t you kill me

Mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha közös ismerősünknek tervez bármilyen meglepetést, előttem is feltétlenül titokban kell tartani. Ha semmi esetre sem megoldható, esetleg meg lehet próbálkozni azzal hogy az illetővel való minden találkozás előtt külön felhívja a figyelmemet a kerülendő témákra, de nem ígérhetek semmit.

Azt nem értem hogy ilyen képességekkel hogyan lehetek orvos. (Anélkül hogy durva szarvashibákat követnék el nap mint nap.) Persze azt elfecsegem hogy X is csak októberig van, de az kisebb baj, idővel úgyis megtudja mindenki. A terhességet asszem egész jól titkoltam, szerencsére maga a kismama elhíresztelte mindenkinek az első UH napján, úgyhogy csak rövid ideig kellett.

á, amióta én nem voltam itt más sem, great. illetve de, egyvalaki rámtalált ezzel a keresőkifejezéssel: ha mégis kibújik a szög a zsákból, a félelelm álarca mögé bújik.

A takonykór még mindig tombol most már torokfájással együtt, legszívesebben mostantól reggelig (mit reggelig. délig.) aludnék, tehát mi sem egyértelműbb minthogy bekapok egy aszpirint, összekapom magam és három embernek bepakolok a hétvégi üdülésre (ebből kettő kiskorú, úszómellény kell nekik meg minden), elmegyek kocsmázni a kolléganőm friss szakvizsgájának megünneplése végett, holnap dolgozom, hazasietek, majd a szüleim és gyermekeim társaságában elutazom a távoli fürdőbe a hétvégére, miközben Gé kisbabákat pesztrál a tanítványaival Linkin park koncerten múlatja az időt Linzben.

Fárasztó hétvégén vagyok túl, de legalább voltunk sakk-szimultánon és Halász Judit koncerten, vendégül láttuk vacsorára a szlovén tanárnőt, ki van takarítva a lakás fürdőszobástul, ki vannak vasalva a ruhák, le van játszódva a zuma (amiről kiderült hogy valójában a második rész).