szintet léptem az officespaceingben, már nemcsak gyorsabban megy a másik sáv, hanem mi állunk, a másikban százzal száguldanak el mellettünk, aztán ha sávot váltok ugyanez.

Advertisements

Nem nagyon vidám idők járnak de azért az Equal rites nagyon jó, és a Mort is, és a Mortban még Rincewindnek is van egy kis epizódszerepe (eddig, még nem vagyok a végén), és vicces Albertről visszamenőleg megtudni dolgokat. Ez lehetne egy mottója is az életemnek, a rossz sorrendben olvasott sorozatok.

A Vándorló Palota ugyanolyan furcsa és álomszerű mint az eddigi két Miyazaki amit láttam, de egy kicsit azért nyugodtabb, nem végig olyan nagyon zaklatott, inkább csak a vége fele, és nagyon cukik a szereplők.

A Húzós éjszaka az El Royale-ban meg olyan mint a Szóljatok a köpcösnek és a Jackie Brown, szóval ilyen jó kis fordulatos sztori, kemény, ütős, egész izgalmas cselekmény, csomó életszerű, élvezhető párbeszéddel, csak közben egy kicsit olyan is mint az Aljas Nyolcas (ami szerintem végtelenül lassú és vontatott volt), vagyis több olyan rész is van szerintem ami tök felesleges vagy legalábbis feleslegesen elnyújtott, nálam nem a hangulatot és az izgatott várakozást fokozta hanem azonnal ásítozni és fészkelődni kezdtem. De nem hánynak vért percekig sugárban, sőt senki, egyszer se. Viszont Jeff Bridges most is cukorfalat, és a többi színész is jó, és kezdem azt gondolni hogy Chris Hemsworth is igazi színész, nemcsak egy izmos szépfiú (a ghostbustersben is nagyon tetszett, de azért az nem volt olyan nagy kihívás).

De már egyre tovább van világos délután.

Évértékelés

végigolvastam, a blogommal kapcsolatban azt állapítom meg hogy tavaly csomó jó dolgot leírtam, amikről jó utólag olvasni, és hogy pont elég ennyi, csak nyáron írtam kicsit túl sokat. az évvel kapcsolatban összevissza:
– majdnem egész évben terveztem elkezdeni elölről a korongvilágot, és végül meg is tettem. illetve évek óta terveztem társasjátékos bulit szervezni, és az előbb el is küldtem a tájékozódó emailt pár embernek.* más dolgokkal nem állok ilyen jól, elsősorban a mesteremberek kihívása (jelenleg épp redőnyösre, gázszerelőre és vízszerelőre lenne égető szükség) és a kiselejtezett játékok eladása a leghalogatottabb területek (ha van ilyen szó), a ketrecet fél év után végül meghirdettem, de senki nem jelentkezett érte, három kattintás lenne lejjebb vinni az árat de az még egyelőre nem sikerült.

– a gyerekek okosak, jó fejek és egyre nőnek, Bercit sikeresen felvették a Karinthyba és sikeresen el is kezdte, szereti, itt jobban van az osztálytársaival. Nudli sikeresen hetedikes lett és …. hát nem akar váltani, na. általában egészségesek is, mármint ilyen megfázós izéken kívül. Berci továbbra is atletizál, Nudli elkezdett röpizni.

– valamennyire kialakult egy új egyensúly, Nudli még mondogatja hogy utálja a másik lakást, de azért már nem viseli meg őket nagyon, mind beálltunk az új rendszerbe. szerintem a helyzethez képest sokat voltunk négyesben, Nudli szerint nem eleget 🙂 szeretném ha többet segítenének itthon (vagy legalább ha keveset kéne utánuk pakolnom), még nem tudom hogyan valósítsam meg, a figyelmeztető képek kihelyezése, huszonötször rájuk szólás, veszekedés nem vált be, jutalomra nincs ötletem, de amúgy lehet hogy veszek valami apró külön csomagolt csokit és kipróbálom azzal is. nekem is nagy változás volt, de összességében élvezem. gyakran keltem még korábban (pedig addig is nehéz volt), sokkal többet vezettem, sokkal többet vezettem nagy forgalomban.

– a munkahelyeim is megvannak, egész jók, a halogatás szempontjából kicsit tartok a jövőre beharangozott titkos gigamega projekttől

– fogyni nem sikerült, összességében picit híztam, ősz elején volt a legdurvább, ahhoz képest kicsit javult. a mozgás változóan alakult, pilatesen nem voltam idén, még tavasszal volt az a 12 perces tornás felbuzdulás, azon kívül főleg a hasizomtréning meg a falmászás. idén nem igazán fejlődtem benne, mondjuk a heti egyes átlag se jön ki, ez így kevés hozzá gondolom. viszont idén végig vezettem a naptárban a mozgást, úgyhogy akár össze is számolhatom ha akarom.

– az energiaszintem is hullámzó volt, ősszel volt egy biztató fázis, aztán nagyon csüggesztő volt hogy megint elveszett az energiám és folyton úgy éreztem hogy beteg leszek, és a szünet alatt végig beteg is voltam, és mostanra annyira gyógyultam meg hogy még mindig hőemelkedésem van, köhögök és fújom az orrom csak már nem annyira. csak az utolsó két nap volt amikor nem volt semmi program meg feladat, csak ami itthon amúgy is van (meg a dec 27 de az szörnyű nap volt úgyhogy hagyjuk) úgyhogy most sem mondanám különösebben pihentnek magam, vagy késznek az következő fázisra, de ez van (ez vajon meg fog valaha változni?) (mármint hogy egyszer úgy menjek neki a hétköznapoknak a szabi után hogy kicsit is várom)

 

holnap pedig belecsapunk a lecsóba, juhé.

 

*akinek nem küldtem és szívesen jönne és Budapesten lakik, írjon bátran itt vagy levelet (sulemiablog@gmail.com)

múlt héten derült ki hogy most nem úgy lesz a szilveszter ahogy szokott, Berci mondta hogy akkor csináljunk valami menőt, mi meg hogy akkor találjon ki valamit. utolsó pillanatban becsusszant egy mozizás (Ruben Brandt a gyűjtő, szerintem elég zseniális, kellemesen mozgatja az agyat, megnézném még egyszer plusz mellé az utalásokról egy listát, a képekről van, azokat meg fogom nézni, nincs meg mindegyik a fejemben) a tolmácslánnyal, utána kezdtem neki a kajáknak, közben darts és csocsó ment. aztán krumplisaláta virslivel, nachos házi sajtos szósszal, majd jackbox-al játszottunk (parti játékok gyűjteménye, mobillal lehet részt venni). viccesek voltak, négyen kicsit kevesen voltunk szerintem de nagyon élveztük. éjfélre leállítottuk, kiöntöttük a kölyökpezsgőt (note to self: Nudli szeretett volna igazit de nem szólt, mert ő úgyis csak két kortyot inna belőle), felköszöntgettük egymást, utána játszottunk még. egy körül Nudli kitalálta hogy a Krampust szeretné megnézni, de én a végét már nem vártam meg. most van két napunk hogy visszaszokjunk a fél hetes kelésre és hogy elmúljon a köhögésem, Nudlinak meg a náthája.