nem is arról szól a blogom hogy mért ne legyen gyereke senkinek

Tegnap 10 után értem haza, Gé azzal fogadott hogy a gyerekek megígértették hogy ha nem tudnak ébren megvárni akkor felébreszti őket mikor megjövök, hogy memutathassanak nekem egy Finn és Jake részt. Felébresztettük őket és javasoltuk hogy majd reggel nézzük meg, azzal a lendülettel visszavackolták magukat és már aludtak is.

Reggel tényleg megnéztük, arról szólt hogy Jake-kel senki nem hajlandó játszani a kedvenc társasjátékával, de Finn igen, mert még nem tudja mi vár rá. A játékszabályok nagyon bonyolultak és Jake nagy erőkkel támad, de Finn mégis furfangosabb nála és nyerésre áll, amivel nagyon felbőszíti. Zizgő figyelmezteti Finnt, hogy vele egy hónapig nem állt szóba Jake amikor egyszer megverte, ezért inkább direkt bénázik és hagyja nyerni, de aztán a vesztesnek járó gusztustalan lét közösen isszák meg, és nevetgélnek, szóval minden rendbe jön. Persze nekik azért tetszett, mert a társas jól nézett ki: a figurák a táblából emelkedtek ki, és az asztalon fekvő kártyák mozgatásával lehetett irányítani őket. A gyerekek szerint hologramok voltak amit a kártyalapok vetítettek ki. (Jó ötlet, meg kéne valósítani, csak úgy hogy az árát valahogy százezer forint alatt tartjuk).

Ma hármasban voltunk a gyerekekkel a kedvenc ebédelős helyünkön, odafelé arról beszélgettünk, hogy Nudli ne lökje ki az útra Bercit, mert az életben nincs igazi újraélesztés, csak azt lehet újraéleszteni aki még nem halt meg teljesen, csak a szíve állt meg. És hogy ha a szíve nem éled újra akkor olyan műszívvel életben lehet tartani, de az már nem igazi élet és nem szokták sokáig (mondjuk ilyet csak a House-ban láttam).

A kedvenc ebédelős helyünkön az elején összevesztek azon hogy ki hol ül és aggódtam hogy végig ilyen lesz a légkör. Aztán nagyon egyszerűen megoldódott, javasoltam hogy félidőben cseréljenek helyet, Berci (aki a nemjó helyen ült) beleegyezett, aztán megfeledkezett róla és amikor a végén eszembe jutott és megemlítettem, csak megvonta a vállát.

Evés közben arról beszélgettünk, hogy szeretnének-e második nevet (Berci Mátyást, Nudli … ezt inkább máshol írom le), és ha lányuk lesz mi legyen a neve (Berci lányának Viktória, Nudlié Veronika) (a fiúnevet még nem tudják), és hogy a madaraknak születik-e egyszerre a legtöbb gyerekük (szerintem a halaknak és a hüllőknek több), és Berci kioktatott hogy a farkasok a kutyáktól származnak, a rókák meg a macskáktól.

Hazafelé Nudli szenvedett egy kicsit hogy utál gyalogolni, de aztán áttértünk arra hogy ki miben hisz, Nudli hisz a reinkarnációban, a mikulásban és Istenben is. Magyaráztam neki hogy az istenhit szerint nincs reinkarnáció, csak menny és pokol (de abban is hisz). Kicsit elkomorult hogy akkor miben higgyen, de megnyugtattam hogy van még ideje eldönteni, sőt most éppen én sem tudom hogy miben hiszek, régebben hittem Istenben de most nem tudom. Berci viszont abban hisz, hogy a világ régen egy nagy csillag volt ami felrobbant, és a majomtól származunk, és csak két élet van, a földi és utána vagy a mennybe vagy a pokolba kerülünk, és a mennyben Istennel leszünk. És Nudli hozzátette hogy meg Jézussal, mert ő hallott egy történetet hogy Jézus meghalt, de három nap után feltámadt és most a mennyben van. Közben haza is értünk, és Berci erre azt válaszolta hogy ez egy monda, amitől hirtelen összezavarodtam (ha nem hiszek Istenben, akkor csak monda hogy Jézus élt és meghalt és feltámadt? akkor inkább mégis hiszek). Meg kavarta a mondát és a mondást, úgyhogy gyorsan tisztáztuk a különbséget.

13.

Szóval tegnap elmentünk hajókirándulni. Mert vasárnap ki akartuk próbálni a BKV hajót, mert a gyerekek még sosem hajóztak, de végül örültünk hogy nem fértünk fel rá mert legalább 100 éves szardíniásdoboznak tűnt ahogy közelített. Ezért inkább elhajóztunk valódi kirándulóhajóval Szentendrére, amin lehetett ülni és szaladgálni is, meg felmenni a tetőre körülnézni ahol már nem volt hely mert az utolsó pillanatban érkeztünk. Amikor már főleg csak erdő volt a látnivaló mindkét oldalon, és az iPod is lemerülőben volt, játszottunk szópókert.

Ez nagy öröm nekem, mert a tapasztalatom szerint az ismerőseim már kevésbé szeretnek játszani mint régen, vagy azért mert idősebbek, vagy mert nem ugyanazok, és ők régen sem szerettek annyira játszani, mint régen a régi ismerőseim. De a gyerekek zsenge korukhoz képest már nagyon ügyesek, és egész jól helyettesítette a visítozós rugdosódást is.

Szentendrén bravúrosan megtaláltuk a palacsintás helyet, és később a HÉV végállomást is. Attól kezdve hosszan szenvedtem a meleg miatt, Gé pedig nem volt túl megértő, amire természetesen nem haboztam mielőbb rámutatni (mert én is sokszor megkaptam már tőle halálos náthás, húzódásos és egyéb megbetegedései során hogy nem vagyok elég együttérző).

Miután megszabadultunk a kölköktől, vacsoráztunk a TGI Fridaysben (finom volt és a hely is jól néz ki, csak nem túl olcsó). Abból gondolom hogy ide is főleg külföldiek járnak, hogy először mindenki angolul szólt hozzánk, és hogy az étlapon a kaják neve csak angolul szerepel. Majd a desszerttől megfosztva magunkat átsiettünk a Corvin fesztiválra esőben csápolni a The Mindblow-nak.

Aztán hazajöttünk.