Először a legfontosabbat: jó volt az expanse 6 is, változtattak a történet dinamikáján és így is működött, felüdítő volt (eddig általában a közepétől elkezdődött a végső leszámolás, most nem). Aztán elolvastam három expanse novellát (The Churn, Gods of Risk, The Vital Abyss) és ezek is nagyon jók voltak, jó kiegészítés a sorozathoz, érdekes infók, de a sztorijuk is izgalmas. A hetedik rész elején kicsit gyászoltam (de nem azért), még az elején tartok, most olyan semmilyen de ez is be fog indulni már látszik. Rengeteg új karakter van, kíváncsi vagyok ezeket hogy fogják megoldani a tévében, bár ugye látszik hogy néha egyszerűsítik.

Meg ami az elejétől fura és mindig elfelejtettem leírni, hogy a könyvben a belterek ugye magasabbak és vékonyabbak, ami érthető, csak gondolom úgy döntöttek nem fognak ezzel bajlódni, de a fejük is kicsit nagyobb ami fura, mert ha vékonyabbak kisebb a medencén a lyuk, amin még kevésbé fér át egy nagyobb fej, de az utóbbi pár részben ezt már nem is nagyon hangsúlyozzák, gondolom közben elkezdték forgatni a tévésorozatot és rájöttek hogy úgyse lesz úgy.

El kéne mennem szemészetre mert romlott a szemem, ami fura mert nem az öregedős irányba hanem még mindig mínuszba, de már előre fázom tőle hogy kivárjak egy több hónapos időpontot, órákat várakozzak egy lepukkadt depressziós helyen, aztán egy fáradt kiégett orvos baszogasson hogy mért nem mentem el sokkal előbb, aztán egy csili vili szemüveges helyen várakozzak órákat hogy kiválaszthassak egy százmillió forintos keretet ami nem tetszik igazán de az árához képest még ez a legjobb (miközben az eladó magázza a kereteket), aztán rábeszéljenek az ilyen-olyan kétszázmilliós bevonatokra mert anélkül szörnyű lenne. Tegnap a Flying Tigerben láttam előregyártott mínuszos szemüvegeket, nagyon megkísértett hogy vegyek egy felest, de úgy döntöttem ennél komolyabb és felelősségteljesebb vagyok, de közben meggyőztem magam hogy mégiscsak felelősségteljesebb addig is látni valamit amíg mindezt elintézem.

Nudli a barátaival plázázni jár hétvégén, vicces. Meg röpizni is jár, szereti de az utazást utálja, meg hogy túl sok időt elvesz az életéből, nem jut ideje youtube videókat nézni. Mellette meg mindig újabb versenyeket találnak ki a suliban hogy hova mehetne még (szegény túl sok tárgyból jó), pedig ő már az eddigiekre sem akart idén, mert fárasztja, rengeteget készülnek előtte, ott meg szétstresszeli magát és utána elégedetlen az eredményével, de nem mondhat nemet. Közben meg ugyanaz a tanára aki minden ilyenbe belenyomja, behívat minket fogadó órára hogy figyeljünk oda Nudlira, mert mostanában romlott a hozzáállása, a múltkor is összecsapta a leckéjét, együtt nevetett a többiekkel órán amikor egy osztálytársa bohóckodott, és nem tudta szó szerint a szögek definícióját csak az értelmét.

Elmúlt a parám hogy hipomán lettem, visszatért az állapot hogy számba veszem a feladatokat és már attól lefáradok ezért inkább punnyadok tovább. Mondjuk a punnyadás is sok feladattal jár, ma is reggel elvittem Nudlit plázázni a haverjaival, utána egy csomó cuccot a cseriti adományboltba (ez nagyon jó volt, mindjárt írok róla), hazajöttem, leszaladtam jeges teáért mert elfogyott pedig Bercinek ma is volt edzése és utána szénhidrátot kell bevinnie a szervezetbe, Bercivel elmentünk ebédelni, hazahoztam Nudlit, beraktam egy mosást, megmelegítettem Nudlinak a tegnapról maradt pizzát, adtam nekik vacsit. Ami nyilván nem tölti ki a napot, emellett még simán kitakaríthattam/tornázhattam volna és feltölthettem volna a ketrecet vaterára (nem kell valakinek egy ketrec?), de azért nem is semmi.

Szóval nagyon irigylem Suemátrát hogy megszabadult az összes felesleges cucctól a lakásában, ez nálunk egy 4 személyes háztartásban ahol az elmúlt 17 évben nem történt ilyen, miközben több gyerekre készültünk és ezért MINDEN gyerekholmit elraktunk, kb lehetetlen küldetésnek tűnik. (Kiegészítve azzal hogy minden ilyesmire borzasztó nehezen veszem rá magam). A cseriti adományboltnak nagyon szimpi a honlapja, oda is már hónapok óta készültem, tegnap átválogattam hogy mi illik az évszakhoz, de nagyon kedves volt az eladó, mindennek örült, sőt mondta hogy gyerek rövidnadrágot, pólót is kirak, jó lehet tornaórára pl. Szóval majd megyek még. Ruhát valahogy nehezen adnék el pénzért, de pl a játékokat nem akarom mind elajándékozni mert rengetegbe kerültek és egy csomó teljesen jó állapotú, van amivel nem is játszottak egyáltalán. Kb. egy éve tervezem eladni őket, de a ketrec lenne a legsürgősebb ami szintén fél éve áll az előszoba közepén, pont azért hogy útban legyen és figyelmeztessen, ha levinném a pincébe akkor már biztos nem foglalkoznék vele soha többet. Kiírom ide hogy mára már mindenképp be van tervezve, hátha az segít.

Advertisements

Jaj viszont láttam a Juliet, naked-et ami pont olyan cuki mint amire emlékszem a könyvből ami nagyon tetszett, nagyon tetszett.

És gyalogoltunk fel-le a Normafánál (és pihiztünk és tollasoztunk valami templomnál a tisztáson), és pingpongoztunk négyesben, sokat nevettünk, jó volt.

Szóval csomó jó dolog történt.

a kedd+hosszú hétvégi szabim valahogy sokkal mozgalmasabbra sikerült mint gondoltam, mindig volt valami, amit végül is tudtam is előre, nem is tudom mért gondoltam hogy még beférne bármilyen itthoni sertepertélés. vagyis így cipőkanállal egy-két dolog ide-oda.

Nudli hónapok óta tervezi hogy járni fog röplabdázni egy osztálytársával de holnap már tényleg szeretne, az edzés helye (a világ végén) és ideje (fél órával előbb mint amit eddig tudtunk) percekkel ezelőtt derült ki. úgyhogy a hétfőm úgy néz ki hogy reggel elviszem Nudlit suliba, hazahozom a kocsit, felhozom a kulcsot+forgalmit, metróval elrohanok dolgozni, mikor végeztem hazarohanok, aztán fél órát várok itthon majd visszamegyek kb ugyanoda érte (mert Gé viszi mert én pont nem érnék vele oda időben)

szerencsére nagyon jól kipihentem magam, most még próbálok hajtogatni miközben szervezzük hogy akkor ki honnan hova rohan és hol hagyja a kocsikulcsot, bepakolni Nudlinak tesicuccot és edzéscuccot, magamnak a munkához, aztán gyorsan alszunk. Bercinek sikerült a szünet utolsó napjára lebetegedni, legalább vele nem kell számolni (bár szegénynek úgyis az maradna hogy mindenhova megy egyedül)