Végignéztem a Good Omenst, végtelenül aranyos, jó a látvány is, a sztori is jó maradt, visszaadja a könyvet, egy dolog miatt volt hiányérzetem, hogy kimaradt az apokalipszis másik négy lovasa (Grievous Bodily Harm, Cruelty to Animals, Really Cool People, and Treading In Dogshit (formerly All Foreigners Especially The French, formerly Things Not Working Properly Even After You’ve Given Them A Good Thumping, never actually No Alcohol Lager, briefly Embarrassing Personal Problems, and finally People Covered in Fish), miközben rájuk kerestem meg is tudtam hogy nem maradt rájuk pénz és idő :(((

Meg közben Pratchettől elolvastam a Jingo-t (kicsit sötétebb hangulata volt a megszokottnál, főleg a Watch tagjai a szereplők, illetve a rossz értelemben vett nacionalizmus és a háború), most a Last Continentet olvasom, elég lassan esett le hogy az meg Ausztrália korongvilágbeli alteregója, csak a kengurunál 🙂 de nagyon cuki ez is, újra Rincewind kalandjait élvezhetem, meg külön a varázslókét.

Emellett kezdek visszarázódni a hétköznapokba, összeszedtem pár dolgot ami jó a melegben, hátha akkor nem utálom annyira (nem kell annyi zoknit mosni, nem kell kabátot meg sapkát hordani, csak egy szandálba bújok bele ha el akarok indulni itthonról, lehet sokat fürödni mindenféle vizekben, a napfény véd a depresszió ellen és ad D vitamint (de azért szedek is), más lányok és nők járhatnak szép színes nyári ruhákban, én maradok a póló-rövidgatya kombónál, vagy még aminek van zsebe, eper, málna, cseresznye, dinnye, barack, ki lehet állni az esőbe, virágzik a leander, sokat lehet fagyizni), megkaptam egy csomagot amit gondolatban már többször eltemettem az elmúlt két hónap alatt amióta megrendeltem és kifizettem (persze kiderült hogy a hiper kényelmes, merevítő nélküli melltartó sem annyira kényelmes azért, mert ez meg mellkasban szorít és viszketek a csipke berakástól) (nekem semmi se jó), illetve eszembe jutott hogy mikor megérkeztünk Izlandra még volt egy gyors telefonom amiből kiderült hogy végre egészségesebb vagyok mint eddig (eddig is az voltam, de most még jobban), úgyhogy ma gyorsan felírtam magamnak egy oltást, kiváltottam és beadtam mert a dokim szabin van.

Ja és közben fogyásban elértem az első mérföldkövet amit még olyan egy-másfél éve tűztem ki magamnak (2 kg mínusz) (csak utána még híztam 3 kilót szóval összesen 5 mínusz). Gyorsította a folyamatot az Izlandon lucia által diktált tempó, de ez a cukor nemevés is határozottan hasznosnak tűnik (még van mit fejlesztenem a módszeremen de örülök neki).

Advertisements

Berci mesél folyt:

az egyik osztálytársa olyan nehezen kelt fel hogy 10 percet késett, de a tanárok is késtek, szóval nem volt gond hogy ő is késett 3 percet. voltak a loch nessi tónál, ahol volt egy régi kastély, körbe lehetett menni, ő gyorsan körberohant nehogy kifusson az időből, utána csomó ideje volt a kacsázni a tónál (de ott az a legjobb tényleg). aztán a buszon néztek videót a loch nessi szörnyről, és már komolyan sajnálta az embereket akikről szó volt, hogy annyira szerették volna látni, mégse látták. aztán megálltak egy benzinkútnál, ott meg egy másik srác késett 10 percet mert bevásárolt a boltban. aztán elmentek valami hegyhez, ami szép volt és mindenki fényképezett, de ő nem mert nem szeret, meg apa úgyis csinál sokat. (utóbb sikerült beazonosítani hogy ez volt a Glencoe). későn értek haza ezért későn is hívott, mert a buszról nem tudott mert az idegenvezető sokat beszélt a mikrofonba és nem hallottuk volna egymást.

Oké hát ezt muszáj megírni, szóval most a család másik 3/4-e Skóciában van, Nudli és Gé főleg képeket rak fel viberen, Bercinek viszont valamiért nincs nete és minden este felhív kicsit beszélgetni. Bercinek vannak a legzseniálisabb beszámolói, annyira jó kicsit belelátni a fejébe hogy hogy látja a világot. Azt is elmondja hogy merre voltak meg mit csináltak, de azt emeli ki ami neki érdekes.

Pl. ma Edinburghban voltak, a várban tetszettet a koronázási ékszerek, meg nem tudja miért ott volt egy kard, ami nagyon tetszett, vagy egy percig nézte. És a király (vagy ki) azt akarta hogy neki legyen a legnagyobb ágyúja és akkora ágyút csináltatott ami nem is működött. Aztán mászkáltak a royal mile-on és a többiek bementek egy ruhaboltba és vettek két pár adidas zoknit mert olyan olcsó volt. Aztán mikor visszaértek a szállásra mindenki mutogatta hogy mit vett, ez olyan mint egy cultural voyage, mintha ő egy másik nép lenne és figyeli a többieket hogy milyenek. Meg vettek valami fahéjas keménycukorkát (“olyan cukrot amit nem lehet szétharapni ezért a szájadban kell tartani”), ami nagyon csípte a szájukat és egymáson röhögtek, ő meg mindenkin mert nem kóstolta meg. És csomó kaját vettek otthonra, mert holnap nem mennek boltba, de szerinte sokkal többet mint amire szükségük lesz, pl valaki vett egy 36-os kólát amit mind bezsúfoltak a hűtőbe és most mind azt fényképezgetik. Reggel meg corn flakes-et evett és az egész zacskó kiesett a doboz alján.

(visszafele haladok az időben)

A mobil home-ban 8-an laknak, igaz a másikban 3 fiú van de őket nem bírják, de az egyikük aludni átmegy hozzájuk mert nem akar a nappaliban a kétszemélyes kanapén valaki mellett aludni. Este nem tudja miért átjöttek a lányok és egyig activity-ztek, akkor ő lefeküdt, a többiek még beszélgettek, ezért ma nagyon álmosak voltak reggel és épp hogy elérték a buszt.

Tegnap meg kompoztak, és a kompon volt mozi meg játékterem is, ahova nem mentek mert drága, de azért menő volt. A vacsora és a reggeli svédasztalos, az nagyon finom volt, az egyik srác lekecsöpözte a gatyáját, egy másik meg olyan lassan evett hogy már elkezdtek körülötte összepakolni a pincérek mielőtt a desszerthez ért, és mérges volt miatta. A hullámok miatt mozgott a komp, az egyik osztálytársa tengeribeteg is lett, de aztán vett be dedalont. Berci remélte hogy fog látni csillagokat, de nem láttak, valamelyik zseni azt mondta azért mert túl északon vannak (pedig megnéztem és ott nagyon alacsony a fényszennyezés, remélem visszafele derűs egük lesz).

Meg még előtte Amsterdamban beültek valami helyre ahol fél órát vártak a limonádéra, mire megkapták már szinte kellett vissza indulni és ilyen vizetett szörp volt, és valakire rá is öntötte a pincér. És utána derült ki hogy az üvegért is fizetni kellett, ugyanannyit mint a limonádéért. (bár szerintem az betétdíj és visszaválthatták volna, de már mindegy) (hát igen, a 21. század gyermekei)

Odafele emeletes busszal mentek, ők az emeleten ültek, Berci egy ideig legelöl ült ahol szép volt a kilátás de csomó döglött bogár volt a szélvédőn, kettőt látott is ahogy épp felkenődik. Aztán össze-vissza váltogatták a helyeket mert nem tudták eldönteni ki ki mellett üljön, de kicsit aludni is tudott.

Érdekes látni ahogy nyílik a szemük a világra és meg kell oldaniuk helyzeteket nélkülünk, valószínű sokkal jobban izgulnék ha Gé nem lenne ott. De már tavaly is volt Bulgáriában, ahol még az osztálytársai sem voltak vele, mondjuk belegondolva akkor is eléggé izgultam érte ❤

 

A legfrissebb kalandjaimról

Amióta szabadságon vagyok, a környezettudatosságom meredeken zuhan, még hétfőn kezdődött, amikor az utolsó munkanap végén elmentem az átvevőhelyre a műanyagmentes fülpiszkálókért (közben gondolkoztam rajta hogy a 100 db nem egy nagy adag, szóval mégis kicsit drágább lehet a háromszoros árnál) (de ha kiszállítást is fizetek rá úgy már tényleg nevetséges lenne), elég sokat kellett gyalogolni, de mikor végre megtaláltam a helyet, ami egyébként elvileg egy bolt, egy kézzel írt cetli fogadott hogy aznap technikai okok miatt zárva. Ezen dühöngtem egy sort, mert valószínűsítem hogy nincs épp ezreknek a cucca ott náluk, szóval a 21. században nem lenne megoldhatatlan még azelőtt informálni ezeket az embereket hogy nincsenek nyitva, mielőtt elgyalogoltak a boltig a párás-forró belvárosban. (=dobhattak volna egy emailt). Aztán eláztam, majd mire elvergődtem a metróhoz bemondták hogy csak a nagyvárad térig jár, ahol még anyáztam kb fél órát a pótlóbuszra váró tömegben. (ez lehet hogy akkor is így lett volna ha munka után hazaindulok, de így már végleg a fülpiszkálókhoz kötődik) (most egy hétig nem is leszek otthon, nem tudnék visszamenni érte, de már el is ment a kedvem)

Aztán ahol most vagyok Esztergomban, ott nincs szelektív kuka, szóval ez a része is szünetel, aztán amikor beültünk a királyi palota mellett egy nagyon cuki helyre kicsit iszogatni, hiába jutott időben eszembe hogy ne kérjek szívószálat a limonádéba, az eladó csaj megmutatta a cuki kis félliteres kancsót amiben adják (amiből nem lehet szívószál nélkül meginni) (jó technikailag biztos sikerülne, legalábbis hogy több landoljon bennem mint a ruhámon és körülöttem). Úgyhogy tovább szennyezem a szívószálakkal és a fülpiszkálókkal (bár valószínűleg magyarországról viszonylag kevesebb szemét mosódik bele az óceánba). Jaj meg aztán a hamburgerezős helyen viszont fa eldobható evőeszközt adtak. Csak remélni merem hogy nem vágnak ki fákat azzal a célból hogy eldobható evőeszközt gyártsanak belőlük, hanem ez ilyen bútorgyártásnál meg hasonló folyamatoknál megmaradt részből készül.

Aztán tegnap meg már a túlélésért küzdöttünk a Rám szakadékban, folyamatosan résen kellett lenni és taktikát váltani hogy ne a zombik rohangáló, csivitelő valamint kiabáló gyermekek közvetlen közelében túrázzunk, hanem kicsit arrébb. Valószínűsítem, hogy van akit nálam kevésbé zavar meg a természet élvezetében ha a közelében idegenek is vannak. A dunaparton már nem zavart a gyerekzsivaj az árnyékban fekvés és felhőnézés közben, oda valahogy jobban illik.

 

Egy napsütéses nyári reggelen Anya, Apa, Berci és Nudli elhatározták, hogy körbebiciklizik a Velencei tavat

Nem is, mert már régebben elhatároztuk, csak tegnap este döbbentünk rá hogy ma lesz kb az egyetlen lehetőség mert ezután már még melegebb lesz, jövő héten meg én már dolgozom. De lehet hogy ez is túl gyors volt Nudlinak, vagy az volt a baj hogy rosszul aludt és reggel szembesült vele hogy viszonylag korán el kell indulni, és hogy nem kocsival, hanem vonattal megyünk odáig (ami tényleg nem mindegy, mert így rögtön nem 30 hanem 40 km, neki pedig eddig 16 volt a legtöbb, és a fenéktörő hatás összeadódik).

Így a kaland első szakasza kicsit rosszkedvűen telt, de Velencén ettünk fagyit (a fagyi csodákra képes) és utána már mind jókedvűek és nagyon kitartóak voltunk, pedig csomó magaslatra kellett feltekerni és a tűző napon azért ma is elég meleg volt. Velencén kajával és csobbanással jutalmaztuk magunkat, aztán Nudli berzenkedése ellenére hazavonatoztunk. Egyébként a vonat tényleg menő, csak kár hogy csak 6 bicikli fér el rajta hivatalosan, és gyenge a wifi.

Szóval egy csomó mindent megtudtunk, például hogy egyikünk se tud buszon aludni, az olasz mobilházakban kisebb a hely mint az angolokban, Corniglia és Vernazza között elég gyilkos túraútvonal vezet, Júlia erkélye alatt nem lehet mozdulni a tömegtől, percenként átlag 239-en fényképezkednek a ferde toronynál, de ebből lehet hogy mások is csak ironikusan, Modenában nem árulnak fagyit, Nudli top öt kedvenc hangja a lópata-dobogás, galamb burukkolás, üdítő szisszenése amikor kinyitják, valami fegyver hangja amikor kibiztosítják és a lövések hangja a régi westernekben. És Nudli szerint kellene egy western amiben a lövések helyett fing hang van. Berci pedig visszatért a kedvenc karakteres kérdésére (közben elfelejtettem gondolkozni rajta, a nagy nyomás alatt hirtelen Kázmért választottam) (Nudlié Dirty Harry, Bercinek talán Deadpool), aztán megkérdezte a kedvenc művészünket és idézetünket is. Nagyon jól bírták a gyerekek a körülményekhez képest, Nudli minden nap kikattant de enyhébben mint itthon a lecke meg a lefekvés miatt szokott, és értékelték az élményt. De azért én legközelebb saját (oké bérelt is jó) lakóautóval mennék.

A gyerekek szokásosan fogadták amikor öt nap távollét után hazaértem: Nudli odaszaladt hozzám és megölelt, elmesélte hogy esett el, megmutatta a sebét, a sebe közepén azt a részt ami még másnap is vérzett, örömmel bontogatta az ajándékait, Berci ugyanúgy feküdt a kanapén mint gondolom az utóbbi órákban és legjobban a buborékfóliának örült, amibe a rockfort előterében repülő harry potter – hógömb volt csomagolva.

Idén is nekik vettem a legjobb ajándékokat, mert mindig találtam még valamit, két aggodalomfaló szörnyet (aranyosak, puhák és a cipzáros szájuk elnyeli a papírt amire felírjuk-rajzoljuk az aggodalmainkat) – jó erre utólag Berci is megjegyezte hogy puha, Nudli meg már bele is rakta a Bólyai versenyt. A fent említett hógömb párja a nyaklánc horcrux másolata volt, amit Nudli azóta is a nyakában hord de szerencsére nem lett tőle rosszkedve, hanem jó. És a reptéren még találtam Nessie-s csavaros szívószálat amit két éve is hoztunk nekik de a mosogatógépben kiegyenesedett a csavarjuk de nem úgy hogy lett egy egyenes szívószál hanem egy furán görbülő-fejnehéz, ami azonnal kipotyog a pohárból szétlocsolva a folyadékot.

Most magammal is nagyon bőkezű voltam, megtudtam hogy van ez a primark nevű hely, ahol megint kapóra jött hogy átlagban max évente szenvedem el magam egy-egy bevásárlótúrára, mert így minden darab újdonság volt (bár a gyér tapasztalataim alapján úgy tűnt itt sokkal szebb színűek a pólók és pulcsik), és 15 ezerért vettem egy kardigánt, két blúzt, 3 hosszúujjú pólót, egy színes kendőt és egy pár kötött kesztyűt (olyat aminek le vannak vágva az ujjai de rá lehet húzni egy olyan sapkaszerűt amivel egyujjas kesztyű) (van egy ilyenem de az túl vastag és olyan nagy csomag hogy be se fér a zsebembe).