Tömör és érdektelen összefoglalás az életünkről.

Múlt előtti hétvégén a velencei tó partján sétálgattunk viharos szélben, egyesek szörföztek, mások máglev* voltak és fel-alá sétáltak lehetőleg a csíkokon, és volt aki az anyukája hasán édesdeden aludt a hordozóban. Másnap pedig megjött Gé.

Múlt hétvégén végre tornáztam, Gé meg újra sokat futott, miközben mi Bercivel a kánikulában sétálgattunk a vendégséget keresve, de végül megtaláltuk, hazamentem, Nudlival elindultunk bevásárolni, de már a parkolóban hívott Berci osztálytársának anyukája hogy mehetek Berciért, elmentünk érte, hazavittük, és újból elindultunk vásárolni. Vettünk mindenféle holmit a patkánykáknak, meg magunknak is, és végre hazaestünk.

Hétfőn megérkezett a tél és az állatkák, kiderült hogy hiába bizonygatta a csaj a kisállat-kereskedésben hogy nem férnek át a ketrec rácsán mert de, Gével és Nudlival visszamentünk és vettünk sűrűbb rácsú ketrecet, áttelepítettük és nézegettük őket.

Berci a héten megint kétszer nem volt suliban mert fájt a hasa, illetve szerdán elvittük de szólt hogy rosszul van és érte kellett menni, amint hazaért semmi baja nem volt. Úgyhogy most már felhívtam a gyerekorvost hogy kérjek időpontot, azt mondta elküld egy naplót amit töltögetni kell de nem küldte (nyilván abból indul ki hogy biztos nincs belgyógyászati oka csak pszichés, nyilván szerintem sem, de akkor is meg kéne vizsgálni). Aztán voltunk ballagás utáni kerti partin ahol Nudli aktívan utálkozott végig, aztán elvittük Gét az ő ballagására (nem, nem ő ballag) (igen, az osztálya ballag), hazafelé pedig betértünk egy kisállat-kereskedésbe venni csemegét, házikót és új itatót a kislányoknak, mert a régiből nem jött a víz, na hát az új természetesen folyamatosan csöpög, amióta itt ülök kicsöpögött egy deci.

A hangulatomnak nem tesz túl jót hogy esténként OitNB-et nézünk és a Zabhegyezőt olvasom (másodszor, amikor a végére értem rögtön újrakezdtem), pedig jó.

*mágneses levitációs vonat

Advertisements

Gé: és volt ott (a pilisi félmaratonon ahol 500 méter szintkülönbség volt) egy nő aki nagy fényképezővel futotta le az egészet és néha leállt fotózni. Mondta hogy holnap is megy 13,5 kilométert futni.
Berci: oda laptopot visz.
öcsém: én oxigénpalackkal tudnék lefutni 3 km-t.

Harmadik napja a Low megy a fejemben, már az első nap ki akartam tenni de megnéztem a videóját és nagyon durva eufemizmussal élve nem igazán tetszett, de most mégis kiteszem.

Azt se értem miről szól.

Ma eddig mindent jól csináltam: háromnegyed órával később keltem de a gyerekek mégis beértek a suliba, munka után hazaértem és be is vásároltam, pedig egy kritikus helyen rossz felé fordultam a kocsival (sőt így még össze is futottam egy kedves ismerősömmel), időben eszembe jutott hogy mosószer nélkül indítottam el a mosógépet.

Pár napja egyedül vagyok a gyerekekkel, tényleg csak apró gikszerek vannak mint hogy tegnap este kiderült hogy Berci egyetlen edzéspólója nem az amelyikre én hittem (mert az Nudlié), hanem a szennyesben van, de szerencsére könnyen szárad. Ma reggel pedig hogy Bercinek egyetlen farmere van amit egész héten hordott, a többi nadrágja a szekrényében mind túl meleg, úgyhogy a reggeli készülődés nagyobb része azzal telt hogy átmeneti gatyát túrtam neki elő és reménykedtem hogy még rámegy. De így is kész lettünk negyed óra alatt miután elaludtam (ők felébredtek de nem tűnt fel nekik a. hogy késő van, b. hogy még alszom).