Amire a múlt hétből szeretnék emlékezni

Befejeztük a Stranger Thingst, nem a sztori miatt tetszett nagyon hanem a karakterek miatt, sok jó szereplő és jó színész volt benne.

(a mr robot aktuális részére nem)

Nudli kérte hogy nézzük meg együtt a Zootopiát, ő már többször látta. Sajnos úgy tűnik túl magasra kerültek az elvárásaim, borzasztó klisésnek és szájbarágósnak éreztem a történetet, de persze szuperül nézett ki és néhányszor nevettem is. Csak az nem derült ki számomra hogy mit esznek a ragadozók, de lehet hogy nem figyeltem eléggé.

Amikor este 11-kor hazafelé autóztunk a sürgősségiről, a hároméves már jókedvűen nézegette a kocsi ablakán keresztül a csillagokat, és közölte hogy néha azt szokta képzelni hogy igazából kicsik és közel vannak. El akartam neki mesélni hogy én meg azt szoktam képzelni hogy az ég egy fekete lepedő amin csak apró lyukakon keresztül látszik át a mögötte levő fényesség, de már nem figyelt rám, de a szülei igen.

Az Aszódi Kisáruház, ahol kivétel nélkül minden kapható. És a tőle srégen levő virágbolt, ahol nem bajlódnak az idényjellegű holmik elpakolásával így az ember egész évben tud valentin napra, ballagásra és halottak napjára is vásárolni. Itt Nudli már elég nehezen bírta a várakozást és azt is megunta hogy a kedvenc moziban látott filmjeinkről kérdezgessen minket, de szerencsére Gé mentő ötletként kikereste a telefonján az appot ahol az összes általa nézett film szerepel és csoportosítható aszerint hogy hány pontot adott rá, a következő 20 percben Nudli ebből olvasta fel a tízeseket és a kilenceseket.

“Ájszupidej, galapupidej!” (=einsteigen bitte, zurückbleiben bitte)

Megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant, az volt róla a benyomásom előtte hogy vagy nagyon tetszik az embereknek vagy nagyon nem, én valahogy mindkettőt megtapasztaltam (mondjuk ez tényleg különleges élmény, nem hiszem hogy gyakran előfordult már) – miközben néztük, kifejezetten idegesített hogy ennyire balfék a főszereplő, ennyire nem ebből a világból való, mi történik, miért, mi ez az egész. A színészi játék, hangsúlyozás is gyakran bosszantott, de lehet hogy ez az én hibám. Közben csak a busz után futós rész tetszett, meg  az oravec dávidos (vagy ki). Viszont utána ahogy egy-egy jelenet felidéződött bennem, mégis tetszett, bár továbbra sem értem hogy mi volt ez az egész, de lehet hogy ez is az én hibám.

A baba illata, mosolya, puha meleg keze a nyakamon.

Advertisements

eddigi legrosszabb nyaralás

Jó dolgok is történtek, azokat is beírtam. Kiemelem hogy könnyű legyen megkülönböztetni hogy minek örültünk és minek nem.

kedd:  Két egybenyíló szoba helyett egy nagyon kicsi kétágyast kaptunk négy ággyal (melyek a teljes padlót lefedik). Felvetjük hogy mi nem így tudtuk, telefonálgatás eredményeként kaptunk egy nagyobbat, a lift mellett de a zaj nem túl zavaró. Hűtő nincs, bérelni lehetne, de nincs szabad, várólistára vettek de esélytelen. Végre lejutottunk a partra, tényleg közel van, jó víz. Mivel a szoba egy teljes fala üvegből van, délutánra 40 fok fölé melegszik a levegő. (Nem, nincs légkondi/ventillátor/redőny/árnyékoló.) Elmentünk sétálni, nagyon finom fagyit vettünk. Este tízre elkezdett hűlni a szoba, idehallatszik a közeli “vidámpark” és go-kart zaja, de nem túl zavaró, a csatornaszag igen.

szerda: Reggelre az erkélyre kitett kaját belepték a hangyák. A reggelizős hely koszos és béna volt (bár volt szörp, rántotta, kolbász és műanyag kalács). Elutaztunk Tihanyba rokonokhoz, akik adtak nekünk ebédet, a strandon frizbiztünk, bohóckodtunk, jungle speedeztünk (megállapítottam hogy kártyázásnál jó a négy gyerek de a strandolásnál megerőltetőbb a fejeket számolni a vízben), kertben rétest és dinnyét ettünk, a balaton egy sötét részén fürödtünk és hullócsillagokat néztünk*, majd feküdtünk a parton és hullócsillagokat néztünk. A szobánkban a csatornaszag állandó.

csütörtök: Reggel a fürdőszobai lefolyóból felfele jött a víz, a csapból ellenben semmi sem jött, mert csőtörés volt. Ekkor kezdtem egyre jobban félni hogy mi vár még ránk a következő három napban. A reggelihez kicsit később értünk le, még szegényesebb volt. Öcsémék átjöttek a mi partunkra, továbbra is jó a víz, pancsoltunk, vízibicikliztünk, kártyáztunk. Az unokaöcsémnek inkább nem ajánlottuk fel a 40+ fokos szobát délutáni pihenésre. Estére Nudlinak hányingere volt, de szerencsére elmúlt. Lefekvéskor gondolkodtam hogy felvetem hogy egy nappal korábban menjünk haza.

péntek: 3/4 2-kor Berci hányt, majd fél 4-kor újra, viszont nem ért ki a wc-re. Majd reggel 9-ig még ötször, így jól tudtam követni hogy már éjjelre sem hűl le. Majd belázasodott. Hazajöttünk, bekapcsoltuk a légkondit, jót aludtam délután (a hálóban nincs légkondi de csak 31 fok volt, tökéletes). Berci továbbra is lázas.

*gyerekekkel kicsit más az éjszakai fürdés hangulata: várj meg, ne menj nélkülünk, fogd a kezem, merre vagy, megvagytok? (a sötét az vaksötétet jelent, és lámpát se használtunk mert inkább a csillagokat akartuk látni)

A tizenhatodikat úgy ünnepeltük, hogy véletlenül úgy jött ki hogy pont aznap nem dolgoztam, de azért korán felkeltünk* hogy kiérjünk a tömeg előtt a strandra, ami sikerült is, és a strandsátrat is elvittük magunkkal. Utána amikor épp nem felváltva mentünk be a gyerekekkel az élménymedencébe, vettünk sültkrumplit, igazi magyar hamburgert, hekket, palacsintát**, játszottunk jungle speedet (végül Nudli is, és nem is lett ideges, amiben segítette hogy végig vezetett majd megnyerte), youtube videó segítségével összecsuktuk a sátrat. Itthon megnéztünk legalább ezer*** fotót a táborról, a gyerekek meg meséltek. Jó volt még jobban belelátni az ott töltött mindennapjaikba. Például kiderült hogy Nudli majdnem végig ugyanazt a pólót hordta, mert ujjatlant nem akart mert a barátai rövidujjúban voltak, annyit meg nem turkált hogy megtalálja a többi rövidujjú pólóját. Berciről meg kiderült hogy kétszer is szerepelt az esti programok során, egyszer énekelt, egyszer meg ő volt a mesélő, amiket magától nem mondott el. Ezután gyorsan elaludtak, mi pedig elkezdtük nézni a Parks and Recreationt, aranyos de azért elég fárasztó, remélem hamar átterelődik mások kalandjaira Leslie idióta parképítéséről.

*rajtam kívül valójában mindenki magától kelt.

**a tábor egyik nagy eredménye, hogy a gyerekeink megszerették a palacsintát.

***ebben kivételesen nincs költői túlzás.

Most hogy második hete szabin vagyok, rájöttem hogy azért is voltam annyira lerongyolódva mert idén még nem voltam itthon két napnál többet, voltam szabin de akkor mindenfelé utazgattunk ami persze jó de nem úgy pihenés mint ez. Hogy akkor kelek amikor akarok, meg itthon is meg tudok csinálni pár dolgot ami nem nyomaszt tovább meg minden.

És most hogy három éve itt lakunk végre van függöny a nappaliban.

És a telken kipróbáltam hogy milyen a szabadban futni, és annyiban különbözik a futógéptől hogy nem a tévét nézem (vagy a pulzusom, vagy a kijelzőt hogy mennyi van még), hanem nyuszit, pockot meg döglött pockot, meg a kerítést hogy ki tud-e rajta szabadulni a kutya, és ellepnek a szúnyogok. És idén is viccesek voltunk, a  sógornőm szerint kéne egy tizes lista a legjobb tizes listákról, az első helyen saját magával. Meg társasoztunk (dominion, csótánysaláta, munchkin, penis panic lab), és idén is sokat aludtunk.

Persze mire a balcsira elértünk már elromlott az idő, viszont jó társaság gyűlt össze és jó kis heverészős hétvégét csaptunk, és a gyerekeink is összebarátkoztak néhány általunk jó fejnek tartott emberrel.

Harry most tanulja a patrónus megidézését a könyvben, kérdeztem a gyerekeket hogy ők milyen boldog emlékre gondolnának. Nudli azt mondta amikor 100%-os lett a matekdolgozat mindkét oldala és megtapsolták az osztályban, meg amikor idén biziosztáskor kapott oklevelet a manótanodában elért eredményért. Berci nem tudja. Mondjuk tényleg nem könnyű.

Hazafelé játszottunk pár Mr. X-et Gével, az utolsó azóta is tart.

Berci “mi van?” kérdésére az lett volna a teljesen korrekt válasz tegnap délelőtt, hogy semmi, csak nézlek, és közben blogposztot fogalmazok a fejemben arról hogy milyen keveset láttalak titeket a héten és most még jobban feltűnik hogy milyen édi gyerek vagy és hogy hogy nősz, és ki akarom élvezni.

A kastélyszálló honlapján ugye azért nem történik sehol egyetlen említés sem az internetről mert olyan természetes hogy említeni sem kell.

Meg az volt hogy a telken csak úgy van net hogy apu beállítja a saját laptopján, aztán egész nap tőzsdét néz rajta, de amúgy se írnék blogot az ő laptopján. Szóval wordben nyilvánultam meg:

07.01. vasárnap

Mostanában minden reggel fejfájásra ébredek, de most a fejfájás mellett még az is volt hogy egy népdal ment a fejemben: kis kece lányom fehérbe vagyon, fehér a kolbász kezébe vagyon.

Reggelinél:

Tartom a poharam hogy anyu töltsön forró vizet a teához.

anyu: Így nem lesz jó, ja de, jó lesz.

apu: Mindjárt ledobja mert túl forró lesz a bögre.

én: „Olvastam valahol az allergiáról, és azt írták hogy sokat kell inni, például zöld teát, és ne rakjunk bele cukrot, hanem 100%-os ananászlével ízesítsük.”

anyu: A zöld teát a fogyókúránál írják, nem az allergiánál.

apu: Ananászlével, mintha abban nem lenne cukor.

Itt megszakad a kézirat, pedig még az is volt hogy sokat ökörködtünk ii@_-ékkel, például arról hogy Gének el kéne menni az én is lehetek szép vagy milyen műsorba, és amikor Lakatos Márk ölelgetné a tükör előtt, akkor elhüppögné hogy még sosem látta a hasizmait, és elmennének egy boltba ahol Márk speciális fehérneműket mutatna neki kis szilikonos párnákkal hastájon, és a végén mindenki sírna. (Ha valaki megcsinálja vicces videóban, szóljon). Meg áztattuk magunkat a pisiben kellemes hőfokúra melegedett vízben, paráztam a munka hiánya miatt és bosszankodtam még sokat, és rájöttem hogy tényleg én is túl kritikus vagyok.

kalandozás a Fertő tó környékén

Ez még a pünkösdi hétvége, csak most jutottam oda hogy leírjam. Alert: uncsi.

Szóval úgy volt a hétvége, hogy pénteken mi értünk le utoljára, a többiek gyorsan előkészítették a szalonnasütéshez a dolgokat, de a tűzzel még volt egy kis szüttyögés. Kiderült hogy nincs cartoon network, ezért megengedtük a gyerekeknek hogy animaxot nézzenek. Ők csak kenyeret pirítottak, illetve Nudli pirított marshmallowt és megetette velünk, Berci meg a legvégén rájött hogy mégis süt szalonnát, levágtam neki egy kis darabot, de egy idő után megunta, meg úgyse ette volna meg. Jó későn mentem fel velük lefeküdni, nem kellett fürdöniük. Mire elaludtak volna, a többiek is feljöttek.

Szombat reggel egész korán keltünk Gével, mert kicsit rosszul voltunk a szalonnától. Később szereztünk bicikliket, hosszabb-rövidebb próbálkozás után letettünk róla hogy felpumpáljuk a kerekeket. Elbicikliztünk Fertőszéplakra, ahol megnéztük a tájházat, meg a gólyákat. Nudli valamennyire érdeklődött, megállapította hogy régen milyen fura lehetett hogy nem volt villany meg számítógép meg autók. Berci főleg rohangált. Utána elbicikliztünk Fertődre, de ott már nagyon éhesek voltunk, ezért először kajáltunk. Aztán megnéztük kívülről a kastélyt és megállapítottuk hogy sok idő lenne mire megnéznénk, plusz lakat sincs a bicilkire, rövid fényképezkedés után átvonultunk a fagyizóhoz.

Ezután a többiek továbbmentek nemtudomhova, de mi visszaindultunk, mert Nudli már így is nagyon fáradt volt. Szenvedett is, de szerencsére végig bírta, útközben megálltunk egy pihenőhelyen. Mikor visszaértek, ejtőztünk egy kicsit a kertben, játszottunk miszter x-et és szópókert is a javaslatomra, de a vidám lány eléggé szabotálta (pedig tök jó volt). Később a kerti grillen sütöttünk húst. Amíg sült, a gyerekek rájártak a salira és megettek egy csomó paradicsomot, uborkát, paprikát. Berci a húsból is evett, Nudli csak pirított kenyeret. Valószínűleg véletlenül dupla adagot vettem tavalyhoz képest, mert most nem fogyott úgy el. Meg rágósabb is volt a marha. Miközben készült, frizbiztünk is. A gyerekek is beálltak, az érdekes volt hogy Berci mindkét kézzel dob, és jobb kézzel ügyesebb. Megint jó későn feküdtek le, most Gé ment velük.

Vasárnap is kelni kellett, mert mentünk kirándulni, most kocsival. Először Hidegségre mentünk, és meg is találtuk a nagyon régi templomot. Eljött egy bácsi és mesélt is róla, érdekes volt (olyan hogy kívül szögletes, belül meg kerek, és összesen csak 4 ilyen van, de nem tudom hogy a többi hol). Innen Nagycenkre mentünk, ahol először fagyiztunk (egyesek kávét ittak). Megnéztük a kastélyt. Pont volt idegenvezetés gyerekeknek, mert gyereknap volt, de a mieink unták, így leelőztük őket. A bútorok és szép ruhák nem annyira kötötték le őket, de azt megjegyezték hogy Gróf Széchanyi István egy csomó könyvet írt, megépítette a Lánchidat, szabályozta a Dunát, tervezett gőzhajót meg ilyesmi. A kertben is pihiztünk kicsit, utána pedig továbbmentünk Felsőrákosra.

Mivel közben megéheztünk, kisebb szervezési nehézségek után kajáltunk a strand melletti kifőzdében. Utána kisétáltunk arra a hosszú mólóra ami mellett üdülők vannak. Berci a legvégén közölte hogy nagyon fél hogy beszakadunk, így visszafelé eléggé siettünk. Utána beletapicskoltunk a Fertő tóba és kicsit üldögéltünk a partján, miközben Nudli tovább tapicskolt. Berci nem ment bele, csak kavicsokat dobált. Hazafelé még benéztünk a Páneurópai piknik emlékművéhez. Ez tetszett a gyerekeknek, Nudli sokat emlegette is utána. Egyrészt hogy átmentünk Ausztriába, ami szerintük olyan mintha egy varázsvonal lenne ott, hogy hirtelen új országban vagyunk. Meg a sztorit is fogták valamennyire.

Utána már eléggé elfáradtak, így a kőfejtőt kihagytuk (ami zárva volt), meg a borozót is (ami nyitva volt). Amíg a többiek visszaértek, pihiztünk. Utána gyorsan hozzáfogtunk volna a slambuchoz, de előtte inkább tököltünk másfél órát a bográccsal és a lábbal. Persze a csendes lány oldotta meg végül. Volt aki pingpongozott is közben. A slambucról kiderült hogy egyáltalán nem tíz perc hanem órák, de hősiesen kivártuk, bár közben nasiztunk egy kicsit. Berci le se jött, Nudli lejött és pirított magának kenyeret.

Hétfőn már jöttünk is haza, persze mire kikászálódtunk az ágyból, a többiek már nagyjából menetkészen voltak. A csendes lányék elköszöntek, mert ők még maradtak, a vidám lányékkal megbeszéltük hogy átmennek Sopronban és ott találkozunk. Mire odaértünk, ők már felderítették a terepet, és arra jutottak, hogy a Storno kiállítást kell megnézzük. Előtte még gyorsan ettünk fagyit és vettünk olyan madaras sípot a főtéren. Amíg bent voltunk, eléggé esett az eső.

Utána nagy nehezen megkerestük a bolondvárat, mire megtaláltuk, a vidám lányék is megtalálták hogy hol tették le a kocsijukat. Pont mire odaértünk a várhoz, esni kezdett az eső, ezért inkább csak belül néztük meg röviden. Utána elbúcsúztunk, mi a soproni mekiben ebédeltünk, és hazajöttünk. Most aludtak útközben mindketten.