a zene miatt

Már csütörtökön gondoltam, hogy sírni fogok az esküvőn, amikor a buszon arról fogalmazgattam egy bejegyzést, hogy mi a teendő ha direkt megkértek hogy ne adjunk nászajándékot de mi mégis szeretnénk, nem illendőségből, hanem, nem tudom, csak. És bevillant hogy vajon fogok-e sírni, és pár pillanattal később már a szememet törölgetve fogalmazgattam egy bejegyzés arról hogy mennyire ciki ha a tanú sír.

Azt nem gondoltam, hogy már azelőtt folyni fog a könnyem hogy az ifjú pár belépne a terembe. Mire leültek már zsepit is kaptam, később is használtam.

 

 

 

még mindig semmi spoiler

Unalmas arról olvasni hogy más hogy szereti az épp aktuális sorozatát1, hogy bevillanak belőle részletek meg a főcímzene napközben, hogy hamarabb kész az otthoni munkával csak hogy leülhessen nézni, hogy nem érti mért csak egy évad készült, és hogy elölről akarja kezdeni ha a végére ér. Pedig nem voltak pozitív előítéleteim, az elején még néztem is hogy ez meg mi. De most is csak azért blogolok, mert a netbook nem játssza le jól a filmet, az asztali számítógéphez meg csak a gyerekek lefekvése után jutok oda.

A Varázsheggyel kapcsolatban sem voltak előítéleteim (illetve a Mann elleni negatív előítéletemet kiegyensúlyozta hogy főleg csak jókat hallottam a könyvről), de azt a könyvet én kizárólag akaraterőből olvasom (és fejezem be rövidesen). Nem értem mit akar mondani. A sztori a legkevésbé sem visz magával, ugyanis nincs, a százezer oldalt végig unalmas és csak marginálisan érthető fejtegetések teszik ki. Oké, hogy az idő hol gyorsan hol lassan telik, meg betegség, halál, agresszió, háború, de most akkor mi. És amikor vannak újabb történések, síelés, gramofon, médium meg hasonlók, nem értem hogy miért kerültek bele a történetbe.

Bocsi imp, már nem izgulhatsz amiatt hogy van-e sztorija a Varázshegynek és szerepel-e benne médium.

 

1Firefly

egy pici spoiler sincs (tényleg)

Ezer éve megnéztük a Biutifult, már megkopott, de azért leírom, hogy ez is olyan Inarritu film amitől először piszkosnak érzed magad, aztán megtisztulsz, de nem teljesen, és hogy Javier Bardem az isten még nem láttam színészt aki ennyire át tud változni a karakterévé mint Javier Bardem.

kihagyhatatlan magas labda

Nudli: Nagyon rosszul aludtam, fáztam és nem volt takaróm.
Gé: Csak szólok hogy van két takaró az ágy végében, bármikor használhatod.
s: Csak szólok hogy van egy saját ágyad, és benne két saját takaród.

Ez még régen volt, amikor egyikünk sem volt osztálykirándulni, hanem mind itthon voltunk együtt, de valamiről eszembe jutott.

Vettem egy túrórudit, persze nem nyertem még egyet, de most nagyon reménykedek hogy nyerek egy macbook pro-t. Csak ahhoz el kell tenni a szaros csokis papírt, mivel tegnap még tegnap vettem és a hűtőpult nem tudta ellensúlyozni a kánikulát.

Nudli meg beteg lett máris, tegnap hőemelkedése volt, éjjel meg hányingere, de nem hányt. Berci meg csak náthás, és éjjel sírt mert bedugult az orra.

 

Amikor végre megtalálom a jól kinéző és kényelmes cipők lelőhelyét (josef seibel), kiderül hogy egy kis lyuk ahol két néni figyeli a keresgélésemet, időnként rám förmedve hogy “mind utolsó darab, ott van kiírva a polcon”. Jó, igazából a végére megpuhítottam őket azzal hogy az ilyen szandimat mennyire szeretem csak már széthordtam a nyáron és szeretnék még egyet, de így sem azzal az érzéssel jöttem el hogy ide még szívesen betérek később is. Eleve a kis helyek szarok, ha egyedül vagyok úgy érzem magam mint egy gombostűre szúrt bogár, ha többen, nem férünk el és az eladónő mindig mással foglalkozik.

 

A múltkor éjféltől egyig nem tudtam elszakadni az előtte-utána fényképes fogyókúrás honlaptól, ami kicsit javította a motivációmat*. Az il trenoban (ahova biciklivel mentünk!) nem rendeltem desszertet, ma meg vettem a lidl-ben light salátát. Tudom hogy ha én készíteném el, olcsóbb lenne és még egészségesebb, mert én kevesebb műanyagot tennék bele. Ehelyett most csak annyi van hogy egészséges ételekről készült fotókat nézegetek, miközben csokis croissant-t eszem.

Ha élhetnék így mint ma meg tegnap, mínusz ugye az iskolakezdés stressze, ami nincs mindig, akkor biztos jobban oda tudnék figyelni az egészséges étkezésre és testmozgásra.  Mondjuk nektek rossz lenne, Imp már így sem tudja tartani a lépést a súlyos grafomániámmal.

egy anyuka megpróbáltatásai 831. rész

Jó volt megúszni az évnyitót sírás nélkül, örülök hogy nem lesz több ilyen. Legalábbis gondolom a gimis évnyitón már nem fogja szorongatni a torkomat hogy “el se hiszem milyen nagy már” stb stb.

Ide csak ezt az egyet, arról hogy hogy szeretnék kinézni ötvensok évesen:

Ă©vnyitĂł 028

Update: közben Gét is szórakoztattam végtelen precizitással részletezett beszámolóval a délelőtti eseményekről, és egyéb érdekes információkkal, pl. hogy megoldódott a gyógyszeres fióban talált üres fenistiles doboz rejtélye, a fenistilt pár hete raktuk be a hűtőbe, hogy nehogy felforrjon a mi “szoba” hőmérsékletünkön.

Kíváncsi vagyok, hogy a kedves tanítónők, akik minden évben kedvesen odaírják a lista aljára hogy a könyveket javasolják átlátszó öntapadós fóliába csomagolni, kipróbálták-e már maguk is. És két alsós gyerekkel?