Nudli: előző életemben programozó voltam, az 1600-as években, készítettem egy virtuális világot, mint az OASIS*. Aztán az emberek fellázadtak és elpusztították az összes számítógépet.

Berci meg azzal szórakozik hogy youtube videókat kétszeres sebességgel néz a laptopján, van egy részlet a “How to make five nights at freddy’s 3 not scary” videón amit nagyon szeret: egy animatronic járkál körbe és kiabálja hogy cupcakes cupcakes. Berci: őrült ötletem támadt
youtube (kétszeres gyorsasággal): cupcakes cupcakes cubcakes…

*egy virtuális világ a Ready player one-ban, Ontológiailag Antropometrikus Szenzorikus Immerzív Szimuláció.

Az üvegplafonról

Az előbb átlapoztam az orvosok lapját, egyáltalán nem időhúzásból, na mindegy, és feltűnt a férfi dominancia ami kíváncsivá tett és megszámoltam hogy az újságban szereplő emberfotókon összesen 19 férfi (a MOK elnöke, elhunyt aneszteziológiai osztályvezető, budapesti etikai bizottsági tag, a MOK budapesti területi szervezetének elnöke, a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft tulajdonosa, egy orvos aki az elvándorlásról értekezik, infektológus AIDS szaktekintély, tüdőtranszplantáció szakember, szakrendelő igazgatója, szájsebész, elhunyt sebész-egyetemi tanár, egy híres angol farmakológus és három kollégája, fogorvos és hivatalos operarajongó, 3 jazz-zenész) és 5 nő (négy balettos és egy jazz zenész). Ami sajnos nemcsak azt tüközi hogy az újság készítői hímsoviniszta faszok akiknek nem jutnak eszébe művelt hölgy orvosok akik az adott témában értelmesen tudnának nyilatkozni, hanem azt is hogy az egészségügyre ugyanúgy igaz (persze mért ne lenne) hogy bár a szánalmas fizetések miatt teljesen elnőiesedett, a vezető pozíciók 90%-át férfiak foglalják el. Néhány perces keresgéléssel semmilyen adatot nem találtam erre vonatkozóan, mármint egyáltalán a női-férfi orvosok arányáról. Svájcról és Nagy-Britanniáról találtam egy-egy lefordított cikket, ez is jellemző hogy náluk valószínűleg sokkal kisebb mértékű ez a probléma, de ők foglalkoznak vele.

Gyorsan mert már az is nyomaszt hogy ezt mind el fogom felejteni (mondjuk akkor se lenne semmi de mindegy). Nagyjából időrendben az elmúlt százezer év:
– voltunk kocsmában Gé munkatársaival, ami nagyon emlékeztetett egy másik kocsmára ahol zsíroskenyeret adtak, amit annyira megkívántam hogy életemben először vettem itthonra libazsírt, de sajnos nem csak egyszer ettem zsíroskenyeret hanem azóta kb minden nap
– tetszett a gyerekeknek a Pál utcai fiúk, megrázta őket a vége de nem omlottak össze tőle (Berci kicsit megkönnyezte)
– ezen felbuzdulva csak belekezdtem a Robogunk az észtrabantonba, amiről kiderült hogy nem is jó, mert a sztori teljesen zagyva és a százmillió szereplőt nem lehet nyilvántartani
– Nudli díjakat nyert, én mindig elérzékenyültem, Berci pedig ezen jót mulatott
– Nudli annyit mesélt nekünk a kínai nagy falról, amiről a nyereménykönyvében (A világ csodái) olvasott, hogy néhány részletet meg is jegyeztünk
– lehet hogy találkozhattam volna Teodórával, de elbénáztam
– Berci megkapta a laptopját, aznap visszafogott volt, de másnap egész délután táncolt és énekelt, Gének elmondta hogy napközben a suliban is sokszor eszébe jutott
– sikerült megszerelni a The binding of isac-et hogy kontrollerrel is lehessen irányítani, játszott is vele Berci vagy két napig
– a Ready Player One tetszik a gyerekeknek, végre mi is mindketten várjuk az esti olvasást, és nagy lelkesen magyarázgatjuk nekik a referenciákat, meg kikeressük a google imagesben a játékok screenshotját. Volt hogy lefekvés után még Nudli felolvasott Bercinek belőle.
– megnéztük a Beavatottat is, és tetszett nekik
– (csak a felnőttek) megnéztük a Banshee végét, az utolsó két rész egész jól felpörög, most megint várom a folytatást, ami 32 év múlva jön
– találkoztam Annalighttal, és a hangja is tetszik (vicces volt hogy két perc után a ciklusomról magyaráztam neki)
– a naptáram mostanában olyan mértékben kaotikus, hogy van időpont ahonnan három beteg van kihúzva*, ehhez képest ügyes vagyok hogy egyelőre egy esetről tudok amikor összezavartam a dolgokat, de azt még időben tisztáztam
– a TBBT még mindig jó, a Suitson még mindig elalszom

*valaki be volt írva hetekre előre, aki rendszeresen járt, de aztán hirtelen megszakította, aztán jelentkezett egy beteg hogy sürgősen kéne időpont mert nincs jól, és csak 2 hét múlvára tudtam ide beírni, de aztán valaki lemondott egy korábbi időpontot, innen kihúztam és átírtam oda, majd egy múlt heti új beteget írtam be következő időpontra, aki később lemondta

filozofikus gondolatok

Nudli: Egyszer minden elkezdődik.
Gé: És egyszer minden végetér.
Nudli: És egyszer minden a közepén tart.

(Nudli, az új generációs nyelvtannáci): végre valaki egy sz-el írta a leszt.

Amikor a volt apehes arról mesél (kissé szégyenkezve) hogy hogyan variálnak a saját családjában ezekkel a dolgokkal: priceless.

Egyébként élünk, csak ha megírnám a sok mindent akkor ma sem haladnék a fordítással miközben kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok, mert csak közeledik a határidő (és mit sem segít, hogy az első héten majdnem be is fejeztem ha azóta másfél hét alatt 4 mondatnyit haladtam (ebből kettőt már ma sikerült összehozni)), meg kell írnom egy szakvéleményt és jövő hét végén Gé elutazik. Pedig ma még egy olyan remek ötletem is támadt, hogy kicsit könnyítek a lelkiismeretfurdalásomon amiatt hogy annyi jó kezdeményezéssel találkozom és egyiket sem támogatom, azáltal hogy legalább itt a blogban összegyűjtöm őket, hátha valaki kedvet kap, vagy ha egyszer lesz időm/pénzem/adó 1%-om/satöbbi akkor nem az lesz hogy jaj pedig annyi jó volt de most egy se jut eszembe, hanem itt meg tudom nézni.

ingyen gyerekvitamin

A gyerekeknek évekkel ezelőtt találtunk egy multivitamint amit hajlandóak megenni, azóta is azt adjuk nekik (néha tartunk szünetet). A minap hirtelen indíttatásból vettünk 2 doboz actival kid omega 3-at, mert az omega 3 egészséges, és a kettő olcsóbb volt, de persze nem ízlik nekik, amit nem csodálok, mert fura állagú lágyzselatin kapszula amit szét kell rágni, belül pedig halízű folyadék van. Ellenben ha valaki olvassa ezt a blogot, akinek a környezetében él olyan gyerek aki ilyet szed, és Budapesten él, az szóljon és átadom, van egy bontatlan doboz meg egy amiből 4 szem hiányzik. Esetleg magyarországon belül még el tudom postázni.

Pontos leírás.

Ma azt álmodtam hogy blogolok, de nem emlékszem miről (meg másról is, de mások álmai mindig unalmasak.)

Aztán elég hirtelen keltem fel amikor a gyerekek halálosan összevesztek valrusz nyereményjátékának megfejtésén- ez egy szöveg titkosírással, amihez már kaptak némi segítséget. Berci bátrabb volt, rájött szavakra amiből elkezdett további betűkre következtetni (meg ilyenekre, hogy ha az u jele alatt van egy vonal, az hosszú ú, ha meg fölötte pötty akkor ü, ha mindkettő, ű) de Nudli szerint az ilyesmit nem szabad elhamarkodni, amíg nem teljesen biztos benne addig ne írja be, mert elronthatja. Salamoni döntésem eredményeképp Nudlinak is kinyomtattam a titkosírást, hogy azt ő fejtse meg úgy ahogy ő gondolja és ne tépkedje ki Berci kezéből a papírt. Közben Berci csomót haladt előre és Nudlit is elkapta a gépszíj, hamar meg is fejtették az egészet.

Múlt héten megnézték az Armageddont, most meg elkezdték a Majmok bolygóját, de nem annyira sietnek vele hogy folytassák. Berci végre xboxozik (lego batman), Nudli sims gameplayt néz és röhög rajta.

És tetszik nekik a Pál utcai fiúk, teljesen bevonódtak meg minden. Csak én szenvedek, meg fáj a szívem és aggódom hogy mit fognak szólni a végéhez. Mondjuk beszélgettünk már róla hogy akkor még nagyon veszélyes volt egy tüdőgyulladás meg nem volt antibiotikum meg ilyesmi. Szerintem még nem olvastak meg nem is láttak olyan történetet aminek rossz a vége, max a suliban, mi nem olvastunk nekik Andersent, meg székely meséket sem.

Mi meg nézzük tovább a kis sorozatainkat, a TBBT szerintem jobb mint valaha, kivéve továbbra is Pennyt, mármint Penny is jó fej csak Kaley Cuoco nem tanult meg színészkedni továbbra sem. Az utolsó részben volt az a kérdéssorozat amitől elvileg ha bárki őszintén megválaszolja egymásnak és utána négy percig egymás szemébe néznek, szerelmesek lesznek, szerintem kedvesen dolgozták fel. Illetve Jim Parsons is kicsit ambivalens, mert egyrészt jó színésznek tartom, másrészt nagyon finom érzékenység, kedvesség és jószívűség sugárzik át a karakterén, ami ugye nem Sheldon, hanem valószínűleg a saját személyisége, szóval lehet hogy mégsem száz százalékosan jó színész, viszont nagyon szerethető.

A Banshee és a Suits pedig szar. A Banshee-nek az első két évadja volt jó, csak pont amiért jó volt (fordulatok, nyers erőszak, változatos szex), az az ami miatt nem lehet végtelenül folytatni mint egy dallast vagy egy melrose place-t, vagyis egy idő után elszürkül, elveszíti a jelentését, nem tudom már elhinni hogy megint másba szerelmes halálosan a főszereplő, meg hogy újabb halálos ellensége van. Meg egyre nehezebben védhető hogy mit keres még mindig Banshee-ben.

A Suits legújabb évadjából még csak egy részt láttunk, de nem javított a véleményemen.

A gyerekek rátaláltak a cleverbotra, egész délután beszélgettek vele.

Jó látni amikor Berci vidám, mondjuk általában vidám, de néha nem és az rossz. Pénteken szomorúan jött haza, elmesélte hogy bement két tanár beszélni az osztályba, mert az egyik osztálytársát, akivel egyébként ő jóban van, csúfolták sokat a többiek. Nagyon rosszul érintette az egész (gondolom eddig is az is hogy csúfolták, de eddig nem beszélt róla), bűntudata volt hogy nem szólt előbb a tanároknak. Én meg őt féltem, bár azt mondja őt nem csúfolják, de azért az ilyen gyerekek barátja is perifériára szokott kerülni.