Ja és találtam még egy piaci rést: fűmag helyett árulhatnának virágos rét magkeveréket is. Könnyebben maradna életben, ha piciket raknak egybe akkor nem kell nyírni sem, jó a méhecskéknek, és szép.

Mindenféle reality-k

Ezen kívül a Getting organized sorozatot daráltam be hogy ne gondolkozzak azon ami a világban történik. Ez egy reality, két nő készített egy vállalkozást, meg lehet őket kérni hogy elmenjenek a lakásodba és rendet rakjanak, és ezt mutatják a kamerák. Minden részben elmennek egy celebhez és egy sima családhoz, és rendberaknak valamit, nem az egész lakást hanem mondjuk a gardróbot, a garázst vagy a kamrát. Aranyosak, nagyon intenzív érzelmeik vannak – Lucia felkészített előre hogy mindig pánikolnak valamin közben, de aztán mindig sikerül, de szerintem nemcsak pánikolnak hanem sok más érzést is nagy hőfokon meglének, élvezik a munkát, örülnek neki hogy milyen jól sikerült, és annak is hogy örül aki felkérte őket (kliens? kuncsaft? az olyan régies. vevő?). És tényleg minden gyönyörű lesz, nagyon szemet gyönyörködtető és megnyugtató látvány amikor kész van. El is határoztam hogy az új helyen én is színek szerint fogom rendezni a könyveket, bár kicsit félek hogy nem fog olyan jól kinézni mint az ő könyvespolcuk, mert ők direkt úgy vásárolták össze a könyveket szín szerint, szóval utána majd világoszöld és királykék könyvekre fogok vadászni a boltban hogy szebb legyen a polcom. A többihez nincs elég erőm, még így se hogy most épp költözni fogunk, ha jól értettem kb ebből áll:

• szelektálj ki mindent amire nincs szükséged és dobd ki / ajándékozd el
• vegyél rengeteg megfelelő méretű tárolókat, ami pont befér a polcokra és elférnek benne a dolgok amit tárolni akarsz – sokféle méret fog kelleni, de jó ha összességében egységesek (főleg átlátszó szokott lenni, mert akkor rögtön látod hogy mi van benne, nem kell feliratokat böngészni). a fiókokba is kell elválasztókat és dobozokat tenni.
• mindent szedjél le a polcokról, ki a fiókokból, válogass szét és helyezd el szépen a tárolókban
• és aztán tartsd fent ezt a rendet amit készítettél.

Hát kösz, erre nekem a következő 150 évben nem lesz időm, de most már vágyni fogok rá 🙂

Egy kicsit azért nekem néha sok volt és nehezen hihető, hogy nemtudommelyik celeb 2 éves gyerekének tényleg szüksége van 18 darab mini elektromos autóra (amibe bele tud ülni és megy vele, gondolom 2 métert aztán megunja), a másiknak meg nagyobb gardróbra mint az enyém, ahol minden egyforma fogason lóg (ahhoz is spur vagyok, hogy azért kidobáljam az ezer fogasomat mert szebb lenne ha egyformák lennének helyettük, és a környezetet is sajnálnám) hogy jobban lehessen látni őket, köztük a jelmezei és a dolce-gabana babaszmokingja. Ugyanakkor nem tudom eléggé hangsúlyozni hogy mennyire kellemes és megnyugtató látvány az egész, áprilisban jön az új évad de lehet hogy előtte még megnézem még egyszer.

Ezen kívül szintén Lucia javaslatára elkezdtem a Queer Eye-t, ahol 5 nagyon kedves, vidám, ügyes és jóképű pasi segít egy-egy kiválasztott embernek (eddig férfiak voltak. azt hiszem mindig férfiaknak) gatyába rázni az életét, pár napot vele töltenek és öltözködési, szépségápolási, táplálkozási és főleg lelki tanácsokkal látják el, felújítják a lakását és a gardróbját, és aztán otthonról izgulnak a videón ami pár nappal később készül róla, hogy mennyire használja a tanácsaikat és mit szólnak hozzá az ismerősei. Végtelenül cuki, mindenki nagyon megszereti őket és nagyon hálás nekik, az aktuális alany családtagjai és barátai el vannak ájulva a változástól, ami mindig nagyon megható, ezért nem tudom gyakran nézni mert nem szeretek a gyerekeim előtt sírni, bár már letisztáztam velük hogy ha ezt nézem és sírok akkor nincs semmi baj csak elérzékenyültem. De most épp egy meleg srác jön aki eddig nem mert kijönni a mostohaanyjának, úgyhogy ez tutira extra megható lesz úgyhogy kicsit elakadtam.

Nyilván itt is van ami nem (annyira) tetszik, pont a pszichológus srácot találom kicsit felszínesnek és repetitívnek, a többiek mintha sokkal természetesebben és spontánabban nyúlnának az alanyok lelkéhez is. Meg a második vagy a harmadik részben szerintem aspi volt akit újraterveztek, ami nem volt kimondva ami engem piszkált hogy vajon erről nem tud ő se és a crew-nak se tűnt fel? vagy egyébként tudták csak nem akarták említeni? mert persze attól még tök jó tanácsokat adtak neki és egy aspi is képes változtatni a berögződött szokásain néha és jobban vállani pl az öltözködésével a személyiségét, főleg ha kap ebben segítséget. Kicsit piszkálták az ilyen dolgai miatt is hogy pl nem mutatta ki az érzéseit, mindent elviccelt, meg hogy rugalmatlan volt az új dolgok elfogadásában, de azért még pont belül volt azon a határon hogy kedvesek voltak és nem tűntek kritikusnak vagy erőszakosnak. Szóval azzal együtt abszolút el tudom képzelni hogy most erre volt szüksége és nem arra hogy simizzék a fejét hogy hát igen te ilyen vagy, fontos hogy mindenki így fogadjon el ahogy vagy.

Addig is amíg tovább merek lépni vele, rákattantam a Ru Paul’s Drag Race-re, ami egy drag queen vetélkedő, mindenféle izgalmas feladatban kell helytállniuk és pár naponta valaki kiesik. Ez is nagyon jó, nem értem mért nem néztem korábban, és legalább van belőle ezer évad. (update: ezt biztonságosabbnak éreztem hogy nem fogok rajta sírni, nyilván miután kitettem a poszt rögtön egy nagyon érzelmes Whitne Houston számot énekeltek a versenyzők önmagunk szeretetéről)

Még régebben megnéztük az új Jelenetek egy házasságból minisorozatot, ami nekem nagyon fura volt, egyrészt Jessica Chastain nem nagyon tetszett, de lehet hogy csak azért mert amúgy se nagyon szeretem, viszont Oscar Isaac meglepően jó volt szerintem, főleg ahhoz képest hogy tőle semmit nem vártam. Itt ugye szinte csak két ember szerepel végig, a helyszín se sokat változik. Az ő életükből van néhány jelenet, amik között valamennyi idő eltelik, néha évek. A sztori nagyon furcsa volt, valahogy nem álltak össze a karakterek egy egységes egésszé és ezért kb minden cselekedetük és mondatuk meglepett, nem illett a képbe, nehezen volt magyarázható. Utólag sem tudtam magamban elrendezni hogy ez most mi volt. Ezért meg kellett néznem a régit is, ami kb minisorozat is lehetne, ha a jeleneteket külön vesszük, de amúgy egy kétrészes, hosszú film. Aki nem látta bármelyiket és meg akarja nézni az innen ne olvassa, de az derült ki hogy szinte ugyanaz az új mint a régi, csak kicsit modernizálni próbálták aminek nagy része csak apróságokból állt, a nagy változtatás abból állt megváltoztatták hogy a nő vagy a férfi csinálja az adott dolgot. A régiben sokkal jobban következnek az események a szereplők karakteréből, bár tény hogy ott sem túl szerethetőek és/vagy racionálisak, de ezt Bergmann is megmondta, mármint ő megszerette őket de ő is gyerekesnek tartja, feltételezem hogy néha volt bennük egy-egy dolog amiben ő is hasonlít. Tőlem mindenesetre nagyon idegenek, szerintem náluk sokkal jobban tudtam mindig is hogy mit akarok, és sokkal kevesebb olyan dolgot csináltam amivel ennyire meg lehet bántani másokat. Ja és persze a saját regénye alapján rendezte, szóval lehet hogy azt kéne elolvasni mert jobb mint a film, de őszintén nem érdekel annyira ennek a két éretlen embernek a nyűglődése és önsorsrontása hogy még több órát rászánjak az életemből (bocs ha valakinek a kedvenc könyve / filmje /sorozata, ebben az esetben nem úgy értettem!! )

Talán azért is nem írok, mert legszívesebben csak a picsogás ömlene belőlem, pedig szombaton voltunk az alcsúti arborétumban hatalmas hóvirágszőnyeget nézni (meg volt még platán és mocsári cédrus nagyon fura léggyökerekkel) (meg nyilván még egy csomó más növény aminek nem jegyeztem meg a nevét, és valami régi kastély maradványai is, és elég sok ember, és egy büfé, amit messzire elkerültünk mert nagyon hangos társaság tobzódott ott, ezért valószínű a néhány első információs tábla mellett elrohantunk, ezért nem tudom kié volt a kastély, de talán valami Habsburgoké). Mivel Felcsúton keresztül kell menni az arborétumba, útközben a káprázatos sancho panza arénát is megcsodáltuk.

Hazafelé meg betértünk a cukrászdába amit pár hete fedeztünk fel és megint finom volt (sütizz), este pedig játszottunk a Fesztávval, egész jó, és nem is lettem utolsó pedig T felkészített hogy ne szomorkodjak ha utolsó leszek mert elsőre nehéz. Vasárnap meg T segített megcsinálni az adóbevallást, csak egy pár kattintás volt (én már hetek óta tologattam, mert tudom magamról hogy azonnal rágörcsölök ha jön egy bonyolultabb oldal mindenféle szövegekkel amit nem értek rögtön, és így is lett, de ő tudta hova kell kattintgatni).

ameddig a szem ellát

fura léggyökerek