Mindenből van első

Akartam írni arról hogy tegnap a volt sulimba vittem Bercit a felvételijére, de igazából nem is tudom megfogalmazni milyen érzés. Szerintem túl sok érzés. Úgy érzi jól sikerült, az emojikat tudta, a lekipalit nem.

Aztán elindultam törökmogyoró-vadászatra, majd fél napot mogyorótisztítással töltöttem, végül sokadszorra is megállapítottam hogy a cukormentes édességeknek rossz az íze, de van amelyik nagyon gusztustalanul is néz ki.*

Közben eltemettük a patkánykánkat, bár még mindig odakapjuk a fejünket ha hangoskodunk hogy nem ijedt-e meg nagyon, és elindulok felé a friss popcornnal.

Ezer éve tervezem megnézni a Krémek krémjét, de mindig elfelejtem ellenőrizni mikor van, de ma véletlenül odakapcsoltam. Vicces mignon és bonbon aláfestésre tornázni.

 

*diétás mogyorókrém két változatával próbálkoztam, de nyitott vagyok ha valakinek van jól bevált receptje 🙂

Nem erről akartam írni de eszembe jutott hogy megint kértem az influenzaoltást és a doktornő abból ahogy beszúrta a tűt a vállamba megállapította hogy szoktam sportolni (mert apró hegeket érzett), úgyhogy ha nem is vagyok különösebben izmos vagy kitartó, legalább ez.

Korábban is álmodott már ilyesmit Nudli amiben a felnőttek nem segítenek. Most nem vagyok biztos benne hogy pont abban a korban van amikor a gyerekek rádöbbennek hogy a felnőttek nem mindenhatóak és nem tudják őket mindentől megmenteni, és álomban dolgozza fel, vagy ennek nem kéne ilyen fájdalmas rádöbbenésnek lenni ha jobb szülők lennénk és jobban ott lennénk amikor szüksége van ránk és megvédenénk jobban. Neil Gaiman is azt sugallja sokszor hogy a gyerekeknek rá kell döbbenni hogy az igazi rémektől nem tudják megvédeni őket a szülők, sőt az Ocean at the end of the lane még azt is állítja hogy a szülők márcsak azért sem tudnak segíteni mert nem értenek semmit, nem látják át a valóságot és fogalmuk sincs a gyerekek gondjairól.  Az M is for magic arról is szól hogy gyerekek inkább meg akarnak halni mert annyira nem érzik jól magukat a világban.

Csak a kategória miatt

A Kisangyal olvasásától a Mit tettél, Forrai Lőrinc? című novellánál sokalltam be, lehet hogy Lázár Ervinnek ezt is ki kellett írnia magából ahhoz hogy megírhassa a Hétfejű tündért, de nekem nem muszáj elolvasnom. Inkább a Graveyard bookot és a Coraline-t vettem sorra, most pedig az Anansi boysnál tartok és még mindig szeretem N.G-t, és nem unalmas (vannak írók akiknek csak 3-4 könyvük szórakoztató és eredeti).

“…but that was yesterday. Let’s start a new tomorrow, today.”

“‘That,’ declaimed Fat Charlie, wagging his finger like a prosecuting attorney going in for the kill, ‘that was the steak I bought for dinner tonight. For dinner tonight for me and Rosie. The dinner I was going to cook for her! And you’re just sitting there like a, a person eating a steak, and, and eating it, and-‘”

Amelyikben Berci elárulja mért sírt

Nyolc és fél év kellett amíg rájöttünk hogy Bercit nem lehet jó fej szülő módjára békén hagyni, hogy majd mesél magától, mert ha nem faggatjuk, akkor szépen nem mond el semmit. Kitartó faggatással viszont egy-két dolgot megtudhatunk, csak tudjunk vele mit kezdeni.

Például úgy mondta el hogy mért sírt még régebben (amit akkor nem árult el mert úgysem lehet rajta segíteni), hogy benne voltunk egy speed partiban (nem kábítószer, hanem kártya), és megzsaroltam hogy csak akkor játszunk még egyet, ha vallott. Nem bírta, de azt megengedte hogy Nudli elmondja, akinek egyik este felfedte “a titkot”. Nudli sajnos úgy emlékezett, hogy Berci azért sírt olyan lélekszakadva, mert szerinte ő, Nudli egy tökfej. Ezt elvetettük mivel egyrészt furán hat, másrészt Berci is nevetve cáfolta. Nagy nehezen kinyögött annyit, hogy arról van szó, hogy milyennek tartja a világot, ami háromféle lehet, de többet nem bírt, úgyhogy végül leírta:

szarnak

Később tovább faggattuk, és kiderült hogy azért szar a világ, mert majdnem mindig rosszul érzi magát benne, és csak nagyon ritkán boldog. Meg azért, mert idén rosszabb az iskolában mint tavaly volt, nem szereti az órákat (csak a matekot, mert ott ő a legjobb), és nem tud mit kezdeni magával a szünetekben. (Miközben mi úgy látjuk hogy szeretik a gyerekek és szoktak vele játszani, speedezni is egy osztálytársától tanult.)

 

IHateMyLifeNyuszi

Na ezzel mit kezdjünk. Elsőre annyit sikerült kinyögnöm, hogy a világon lehet változtatni, például azzal, hogy olyan dolgokat csinálunk, amit szeretünk. Kár hogy csak olyan dolgot lehet jól elmagyarázni másoknak amit magam is jól ismerek.

Ez kíváncsivá tett, hogy vajon ti milyennek tartjátok, szintén belül persze.

 

 

web polls

 

Amikor a vidám lány hosszan ecsetelte, hogy a mai kis hormontartalmú fogamzásgátlóknál mennyire kockázatos egyet is kihagyni, mert könnyen teherbe eshet az ember, és én megkérdeztem hogy nem örülne-e neki, ő meg bemutatott, az annyira meghitt pillanat volt.

miért szeretek mégis dolgozni néha

legalábbis bejárni

1. Reggeli megbeszélésen a volt tutorom, egyébként főorvos, megkocogtatja a vállam: figyelj, sulemia! És rám mosolyog, a két metszőfoga helyén két tic-tac virít. Egyébként főorvos.

2. Vizit, utolsó kórterem, kezdünk fáradni.
orvos: Napi két litert meg kell inni!
beteg: Én annyit nem tudok.
orvos: Nem egyszerre, hanem az egész napra elosztva. Beleszámít a leves,…
osztályvezető főorvos sulemiának: Két liter, az csak négy sör. Annyit bármikor meg lehet inni.

3. Az osztályvezető főorvos és a kezelőorvos zavartan nevetgélnek a mániás beteg ágya előtt, akire panasz volt mert múlt éjjel hangosan maszturbált. Gondolkoznak hogy szóba hozzák-e a dolgot, végül inkább csak megkérik a betegtársak éjszakai nyugalmának tiszteletben tartására.
sulemia: Vagy emeljük meg az esti leponexet ötszázra.

És ez még csak a délelőtt volt.

Az első kívánságom máris teljesült, megkaptam idén is a kívánságlistás játékot, és csak annyit kellett tennem, hogy amikor lucia megkérdezte hogy elküldje-e nekem is, nem mondtam hogy hát nem is tudom, ahogy gondolod, végülis mindegy, hanem bólogattam, hogy ühüm, az jó lenne, köszi.

Arra gondoltam hogy idén kreatív és egyedi módon a fizikai, pénzzel megvehető kívánságaimat írom le. Íme:

– kanapé, hogy végre meghívhassam a barátaimat lakást avatni (a mostani cikisen kicsi és gagyi és a kínaiaké volt)
– csökkenő fontossági sorrendben: lámpák, függönyök, karnis (bár a karnis fontosabb, mert nélküle a függöny mit sem ér, lásd: szeretlek mint függöny a karnist), kilincsek
– kütyük. könyvolvasó, iPad, kinect/wii (mostanában azzal mentegetem magam a testmozgás hiánya miatt, hogy enélkül lehetetlen) (mármint az utolsó. az első főleg olvasáshoz hasznos) (iPadre nem tudom hogy szükségem van-e, ha lenne tuti végig játszanék ügyeletben)
– masszázsfotel/-kád
– csizmám már van, és majd karácsonyra meg is kapom (gondoltam azért felírom)
– Devastator (igazából Nudli szeretne, és ő döröpidornak hívja (nem darapidor, döröpidor!), és nem lehet kapni)
– és hát nagyobb lakás, tengerparti nyaralás, saját kertes ház, medence, jacuzzi, smart, apartman toszkánában, vitorlás, helikopter…

De valójában ez mind nem fontos, csak hogy karácsonykor legyen süti és jókedv. Sőt a karácsony csak néhány nap az évből, szóval inkább egész évben legyen jókedv, és süti ne.

Most pedig továbbadom sok szeretettel Tapsinak, Vidnek, Galadnak, Teodorának, Kisfeketemadárnak és nek.

Kicsit aggódtam hogy hogy fogok kiállni a parkolóból a 20 centis hóban a nyári gumival, nehezítve azzal hogy ugyan a hókotró már körbement a kórház körül mikor elindultam, de ez azzal járt hogy még egy félméteres buckán is át kellett vergődnöm kifelé. Sikerült, mert ez egy jó autó, van neki kipörgésgátlója is. Utána már nem izgultam nagyon, elterveztem hogy majd lassan megyek, és így is lett. Ahol havas volt az út ott 30-al, ahol nem ott 50-el téptem. Csúszkált, meg dolgozott az ABS, de csak annyira hogy pont ne ijedjek meg.

A követésfóbiámon is tudtam dolgozni, mindig nagyon zavar ha közel jön mögöttem egy másik autó (mármint ha vezetek. gyalog is biztos zavarna, de az ritkábban fordul elő.), és gyakran arra is késztet hogy felgyorsítsak, de ma nem hagytam magam, és amellett hogy örültem neki hogy a menő terepjárójának van téligumija és tudomásul vettem hogy tudna gyorsabban is menni, kiálltam az életem (és az autó épségének) megőrzése mellett.