inzulin rezisztencia

pont annyira nehéz és bonyolult a diéta amennyire féltem tőle, amiért olyan sokáig nem kezdtem bele. érdekes módon nem az a része hogy nem ehetek cukrot és cukros ételeket, amióta elhatároztam magam és elkezdtem tényleg nem kívánom, sőt érzem hogy jobb nekem nélkülük. ez nem ezer százalékos elhatározás, ha olyan adódik eszem és nem esem kétségbe, egy-egy kilengés után könnyű visszaállni. (viszont semmilyen gyümölcsről nem vagyok hajlandó lemondani az “egészség” érdekében). csak el kellett hozzá jutni egy olyan állapotba hogy ne legyek végtelenül kimerült és nyúzott, legyen valamennyi plusz energia arra hogy elhatározásokat tegyek és be is tartsam.

sokkal inkább az a része nehéz (amitől szintén féltem) hogy ki kell találni hogy jó nekem pontosan, kipróbálgatni kajákat, csomó minden jónak tűnik mert zab, teljes kiőrlésű stb de valamiért pont akkor mégse, és ki kell találni hogy hol tudom beszerezni az egészséges ételeket*, hogy mivel helyettesíthetem a megszokott hozzávalókat, és több dolgot kell (kéne) magam készíteni hogy tényleg jó legyen.

arra meg nem igazán számítottam hogy az emésztésemet is mennyire meg fogja terhelni ez az újfajta étkezés, ugye ott van egy rakat zöldség ami puffaszt, de emellett kiderült hogy kb az összes teljes kiőrlésű pékáru is (azt hiszem a sok sikér miatt). na és a maltit a bolti édesítőszeres kajákban.

mondjuk arra nem vagyok képes hogy időre egyek, akkor is ha nem vagyok éhes. egyre inkább foglalkoztat hogy még ez az inzulinrezisztencia diétában megadott standard 160 grammos szénhidrát is lehet hogy sok.** elkezdtem nézegetni a keto diétát, meg jobban utánanézni dolgoknak annak mentén hogy ha egészségesebben eszem, mért vannak még mindig visszatérő tüneteim (fáradtság, sokat fáj a fejem, éjszaka felébredek rá hogy szörnyen éhes vagyok), és találtam rá jókat (oké lehet hogy arra magamtól is rájöhettem volna hogy ezeket a változtatásokat csak fokozatosan szabad (bár van akinek simán vált a szervezete a cukor bontásáról a zsírra, de úgy tűnik nekem nem), és ha este tornáztam, vacsorára nem elég salátát enni sajttal és sonkával). Most épp ez a csatorna tetszik, de még csak két videót néztem meg.

 

*ez egy külön rant, hogy basszus most hogy feketén-fehéren kiderült hogy nem a zsír a vétkes hanem a cukor, és a nagy cégek már évtizedekkel ezelőtt tudták ezt csak eltitkolták, még mindig mindenhol zsírszegény, még több cukrot tartalmazó “light” kajákkal vannak teletömve a polcok, ahelyett (vagy legalább amellett) hogy a kechupből, majonézből, salátaöntetből, üdítőből lenne cukormentes, akár édesítőszer mentes is, és majd mindenki otthon eldönti hogy rak-e bele valamit és mit.

**igen egy dietetikushoz kéne valójában elmenni, de az a helyzet hogy drága, szervezni kéne ami nekem nagyon nem megy (felkutatni egy jót, időpontot egyeztetni, találni rá időt), és annyira nem is bízom benne hogy egy idegen néhány lelet alapján pont tudná hogy nekem mi jó. persze akkor ki kéne próbálni amit mond, és a tapasztalatokkal elmenni hozzá újra, meg újra, de ennyi erővel már magam is próbálkozhatom ¯\_(ツ)_/¯

Advertisements

Mindegyik Pratchett nagyon tetszik, de néhány még jobban nagyon tetszik, pl. a Fifth Elephant. Itt vannak az egyik adag kedvencek (Vimes! Angua! Carrot! Vetinari! Sybill! (Bár ő most nagyon visszafogott, még minisárkányok sincsenek nála)) és még Gaspode (!!) is <3. És Überwald nagyon badass hely.

nem is tudom milyen rég regisztráltam greengóra (mol limóra még nem mert drága és egy csomó kocsijuk benzines), és pár hete végül ki is próbáltam egy nyári vasárnap délután, B jött velem, nagyon cuki és támogató volt, végig dicsért hogy milyen ügyes vagyok. izgultam mert bonyolult elindulni, sosem vezettem sem automata váltóst sem elektromos autót, nem az enyém stb, de nagyon jó élmény volt.

a beszállás annyiból macerás hogy körbe kell fotózni az autót és beírni a sérüléseket. az automata váltó semennyiben sem macerás, konkrétan egy álom. egyszer megnéztem melyik betű mit jelent, aztán mentem. a pedálok nagyon furák, pl hátramenetben már ahogy veszem le a lábam a fékről fokozatosan gyorsul, úgy hogy gázt még nem is adtam. viszont ha bármikor egy centinél jobban lenyomom a féket, az autó azonnal megáll, ez kicsit félelmetes, de gyakorlással belekerül az ember lábába hogy itt tényleg úgy kell mintha tojásokon lépkednél. a gáz ennyire nem ilyen, de azért nagyon fürge az autó, és az is nagyon mókás hogy battery módban ahogy veszem le róla a lábam, azonnal fékez is mert tölti vissza a aksit.

nagyon élveztem, aztán kimaradt egy kis idő mert nyaraltunk aztán meg folyton nálam volt a kocsi, de tegnap és ma újra használtam, még mindig nagyon tetszik.

most már valamikor meg fogom írni a leanderrel átélt kalandjaimat is.

 

A ruhacserék már kezdtek megszokottá válni, általában csak rezignáltan tudomásul vettem hogy megint több cuccal megyek haza mint amennyivel jöttem*, de valamiért az idei nyári váratlan kincseket rejtegetett a számomra:
– kiberrobotos leggings
– kanárisárga blúz
– snoopy-s póló
– “I am not a blogger” feliratú póló
agnus koszorúslányruhája, ami annyira hosszú rám hogy az aljából varrhatnék hozzá stólát, viszont felül jól néz ki és mindenki ragaszkodott hozzá hogy vigyem haza, és vitessem el magam bálba benne
– zsebes hosszú blúz amit fel lehet venni leggingsszel
lucia matrózos strandruhája, mert ő vett magának egy hasonlót csak jobbat
– még egy farmerruha a másik kettő mellé amit szintén nem hordok (ebből az egyiket pénzért vettem)
– színátmenetes, szép esésű blúz
– extra puha mellény a hideg téli estékre (de azért most is felvettem egy kicsit)
suematra edzéstáskája, cipőtárolóval, direkt csajos színű (neki van ezer másik és ezt nem használta)

IMG_20190720_162643

*mindig mindenki több cuccal megy haza mint amennyivel jött, ennek ellenére marad több tonna maradék amit Suematra eljuttat a rászorulóknak

Befejeztem a vámpíros Pratchettet (Carpe Jugulum), ez is ilyen sötétebb-elgondolkodós, meg izgalmas is, kicsit nyomozós (a Masquerade óta vannak ilyenek is azt hiszem) csak itt nem az a kérdés hogy ki a gyilkos (mert nyilvánvaló hogy a vámpírok, meg nincs is rejtélyes hulla), hanem hogy hova tette magát Granny és hogy a vámpírok ki miatt nem működnek. Közben meg vicces is, remélem a Nac Mac Feegle (pictsie-k*, a szót a pictből és a pixie-ből rakta össze) még fognak szerepelni. (Közben rájuk kerestem és igen, remélem lesz fordítás a beszédük mellé mert egyáltalán nem értem)

Viszont azt vettem észre hogy az első pár százalékot kb a könyv harmadánál-felénél mindig visszaolvasom, mert addig egy csomó szálat nem értek, és mivel nem kötődik semmihez, el is felejtem.

*ezt is nagy élmény lehetett fordítani

Sütöttem 4 szelet húst és megfőztem a maradék basmati rizst ami volt itthon (sose tudom felmérni mennyi lesz, ez így nem túl sok de nem is vészesen kevés), de mivel nem lett túl sok előbb megvártam hogy jóllakjanak a gyerekek, úgyis volt még egy kicsi a tegnapelőtti kajámból. Maradt is fél hús meg pár szem rizs nekem- pont jól kijött.

Amúgy nagyon béna a hét, csak az egyik helyemen dolgozom de ott többet mint szoktam, a gyerekek nagyon cukik és egész nagyok már, de néha adnak feladatot (pl minden napra ki kell találni valami ebédet ami nem ugyanaz mint az összes többi nap és meg is eszik) (mindketten válogatósak, és mindketten mást nem esznek meg), meg úgy általában mindig történik valami, amihez kedves adalék hogy a vízóracsere* miatt egész héten vagy van víz itthon vagy nincs. A lakás egy totál káosz, nem tudom mióta nem tornáztam, napok óta hozzá se fogtam a határidős itthoni feladatomnak. De összességében jól vagyok és a Tarantino projekt nagyon jól halad (ma a Django megy)

*amiből mint ma megtudtam** hogy mi egy időre még kimaradunk, mert háromszor is kerestek és sose nyitottunk ajtót, bár májusban átutaltam érte a pénzt és hagytam levelet a közös képviselőnek miben megírtam hogy azon a héten amikorra ki volt írva, pont elutazunk, és ezen a héten már itthon vagyunk, tegnap emiatt fel is dörömbölt miatta reggel a szomszéd hogy ugye itthon vagyunk, hogy közölje hogy ez szuper mert ma biztos nem fognak jönni

**amikor ma minden értesítés nélkül az egyik gondnoksággal asszociált nő feljött egy idegennel, hogy kicserélje a fűtőtesteken a mérőórát

 

 

Tarantino

végre mindkét gyerek elérte azt a kort amit már megfelelőnek ítéltünk Tarantino filmekhez, most ez a projekt hogy végignézzük amiket ő rendezett. már túl vagyunk a Pulp Fictionön, a Reservoir Dogson, a Death Proofon, a Kill Billen, és ma megnéztük a Jackie Brownt is. (okok miatt nem sorrendben)

a gyerekek szemszögéből: Nudli a Death Proofban csalódott, az előző kettő után nem ezt várta, és a Kill Bill 2-is kicsit lassúnak találták, túl kevés volt az akció, sok a beszéd :D. szerintem a Pulp Fiction túl magasra tette a lécet, utána már nem tudott gyökeresen mást, de hasonlóan frisset, eredetit és humorosat mutatni. persze nyilván a többi is jó (kivéve a reservoir dogst és a hateful eightet).

most kicsit jobban feminista szemmel néztem mint annak idején, és az tűnt fel hogy bár amikor vannak női hősök, azok mind végtelenül badassek, erősek, ügyesek, okosak, bátrak és minden egyéb más szempontból is lazán verik az összes férfi karaktert, de mellette mindig eléggé kihangsúlyozza azt is hogy milyen szexik és csinosak (kivéve talán Zoe Bell és Jackie Brown, mármint ők is szexit és csinosak de nem rázzák meg teszik-veszik úgy magukat). Amelyikben van legalább 2 nő az átmegy a Bechdel teszten is, mármint főleg pasikról beszélgetnek ugyan, de a Pulp Fictionben is van a dealer felesége aki a barátnőjének magyarázza a piercingjeit, a Death Proofban is beszélgetnek kocsikról, meg egymásról is a pasik mellett. de azért ez is jó:

What about “kinda cute, kinda hot, kinda sexy, hysterically funny, but not funny looking guy who you could fuck” did you not understand?