Szeretetteli kritika

Na most már tényleg írok a Ministry for the Future-ről, mielőtt befejezem a Red Marsot. Nagyon tetszett, kétszer is elolvastam egymás után. Kicsit pl. azért volt nehéz érteni, mert csak néhány szereplő volt nevesítve, néha elég nehéz volt kitalálni hogy kiről van szó. Igazából csak két szereplő szemszögéből nézzük hosszabban a történéseket, azoknak van még neve akikkel ők találkoznak. Máskor meg csak egy-egy eseményt ír le egy azt átélő személy szemszögéből, akiről a neme se mindig derül ki. Néha meg valakik beszélgetnek, de nincs se név, se gondolatjel és nem tudtam hogy kik azok – második olvasásra azt valószínűsítettem hogy a Jövőminisztérium tagjai. Az egyikről (Janus Athena – az AI csoport egy személyben) sokáig nem tudtam hogy AI vagy ember, de szintén a második olvasásra azt gondolom hogy ember, csak átnevezte magát. Lehet hogy néha ő beszélget valamilyen mesterséges intelligenciával. És vannak még elmélkedések is, amik nem a történetbe illenek hanem csak a témába, és találós kérdések.

Nagyon izgalmas a témája – sikerülhet-e megállítani a klímaváltozást, miket lehet megpróbálni. Csomó tudományos részletet is hosszan kifejt, sofkéle technológiát nyilván de közgazdaságtant is, amiről eddig kb semmit se tudtam, de nagyon meggyőző, egyre szocialistább vagyok. Kim Stanley Robinson nagyon aranyos, a szereplői mind kicsit ügyetlenek, szinte semmi előtörténetük nincs és személyiségük se nagyon sok. És egyáltalán nincs családjuk, barátaik se nagyon. (Pl azt nem értettem hogy Frank mért nem hajlandó szóba állni a családjával egész életében) (De ha nem is, hogyhogy nem tudunk meg semmit de semmit ami a történet kezdete előtt történt). Azt a feltételezést állítottam fel, főleg így hogy már a Red Marsban is előrehaladtam, hogy a szerző járt már pszichoterápiába de nem érezte hogy segít, nem gondol túl sokat róla de nem is nagyon olvasott utána hogy mi az és hogyan működik.

Szintén a Red Mars erősítette meg azt a feltételezésem, hogy a K.S.R. imádja a léghajókat, többféle fajtájukat is ismeri, bár magyarul az mind léghajó. Felkeltette az érdeklődésem, szívesen repülnék egyszer léghajóval. Főleg az a fajta aminek alul és felül is van átlátszó része ahol ki lehet látni, milyen gyönyörű lehet már az ég egy olyanból éjszaka.

Zürichet is nagyon szereti szerintem, a leírása alapján gyönyörű hely lehet. Szimpatikussá tette a svájciakat, szívesen élnék ott. Úgy tényleg nem lenne nagy áldozat a tömegközlekedés, ha pl tudod hogy kb 100%-ban tartják be a menetrendet a sofőrök.

Egyébként meg nagyon félelmetes a könyv, ilyesmiken fogunk keresztülmenni a következő 10-20 évben. És azt is jól látja hogy mennyire rohadtul nehezen mozdul meg a rendszer.

most már tényleg ideje az évértékelésnek, mielőtt elfelejtem milyen volt

Végére jutottam a tavalyi résznek, jöhet az évértékelés:

  • összességében elég keserves volt. tavaly év elején váratlanul nagyon jó hangulatom lett és energikus voltam, jól is aludtam, utána februárra jött egy elég nagy mélypont, ami igazán csak év végére javult, csak közben meg mindig történik is mindenféle. Ennek köszönhetően híztam 8 kg-t.
  • még mindig hálás vagyok a sorsnak hogy T-vel megtaláltuk egymást, igazi társ
  • a munkát gyűrtem, augusztusra a munkahelyi munka eléggé bedurvult, ezután fizetésemelést és könnyítést is kértem. Elvileg mindkettőt kaptam, bár az emelés még elég körvonalazatlan ígéret. Az a tervem vele hogy a magánrendelést fokozatosan leépítem, a reményem pedig hogy lesz időm sportolni és hobbikra (végre vannak ötleteim hogy mit csinálnék szívesen*)
  • szeptember környékén elkezdődött az építkezés T házában, jól haladnak de nagyon nagy munka, ő elképesztő jól viseli az ezzel járó frusztrációt. Már nagyon várjuk hogy kész legyen és látszólag már nincs olyan sok hátra, de még pár hónap kell. Most kezdődik hogy nekem is benne kell lennem a döntéshozatalban, mindenféle falak színe és burkolatok, szenvedek tőle mert nehéz elképzelni hogy milyen lesz készen, ugyanakkor néha kicsit tudom élvezni is, hogy közösen építünk fészket
  • Nudli szenvedett az online oktatás alatt, most élvezi a sulit (nem a tanulás részét – amiatt kivan hogy több tárgyból meg fog bukni, de igazából amiből rossz abból áll hármasra, szerintem ez kilencedikben tökéletes), elkezdett gitározni tanulni és ügyes, egy osztálytársával jár edzeni, már külön szilveszterezett, néha játszott dark souls-al
  • Berci hatalmas erőfeszítéssel (nemcsak az övé, a tanárok, főleg az ofője, és mi is benne voltunk) letudta a tizediket. Nyáron főleg feküdt és éjjel volt fent, nappal aludt. Szeptemberben elkezdte a nemzetközi érettségit de nagyon durván túl sok volt (főleg neki, de szerintem ezt senki sem bírja: heti 3 nulladik óra, minden nap 3-ig – 4-ig). Elkezdtünk új sulit keresni, most épp úgy tűnik hogy találtunk jót, próbahét van. A hangulata nem volt olyan rossz mint 2020 elején, de nem is túl jó még.
  • Áprilisban voltunk kettesben egy éjszakát Zebegényben, az mesebeli volt. Nyáron voltunk a négy gyerekkel egy hetet Leányfaluban, voltak kihívások de összességében élveztük, utána meg T. gyerekei is jöttek a telekre a közös családi nyaralásra, aggódtam hogy tetszik-e nekik de úgy tűnt jól elvoltak, nagyon cukik voltak, kicsit összebarátkoztak az öcsémék gyerekeivel is
  • még év elején véget ért a Korongvilág sorozat, azóta többfélét olvastam esténként, lehet hogy most egy időre kikötök Kim Stanley Robinsonnál, kivéve még a Hail Mary küldetést el akarom olvasni. A Jövőminisztériumról majd írok. Közösen is többféle rövidet olvastunk az év első felében, aztán nekiláttunk a végeérhetetlen Másvilág sorozatnak (először azt se tudtam hogy sorozat, csak furcsálltam hogy mindjárt vége a könyvnek és kb még az se derült ki hogy mi a probléma lényege, csak megismertük a főszereplőket és a világot. Aztán azt hittem hogy 2 könyv, aztán hogy 3. Már a 4. vége felé tartunk, most rákerestem és elvileg 4 részes.)
  • elkezdtem duolingón spanyolt tanulni, nagyon mókás. kár hogy utána jöttem rá hogy a holland lehet hogy hasznosabb lenne (ha menni kell innen, inkább nem túl forró helyre szeretnék), de a spanyol szebb
  • a családban csak öcsémék kapták el a covidot, a lehetőségekhez képest viszonylag jól viselték (mármint nehéz volt, de nem lett belőle kórház meg ilyesmi), anyuék, mi és T családja egyelőre nem. Aki lehet, be van oltva. Azt nem mondhatom hogy mindenki makkegészséges, de azért reméljük a legjobbakat.
  • az újévi fogadalmaim, hogy továbbra is próbálom minél inkább észrevenni és kiélvezni a jó dolgokat, és igyekszem kevesebbet tumblizni.

*a pszicho honlapot, keresztszemes hímzést, a klímaapokalipszises sztorit

Akkor először ünnepi összefoglaló, aztán jöhet az éves.

A karácsony elég mozgalmas volt, a gyerekeknek még jobban de nekem is. 24-én ők délután az apjuk családjával voltak, aztán áthozta őket hozzám, itt volt T. és anyuék. Nudli kapott egy elektromos gitárt (az egész családtól, de így is mérges volt hogy minek neki ilyen drága ajándék, de már fel voltunk készülve), ügyesen játszik rajta, jó a hangja. Berci csak apróságokat kapott, de nem tűnt úgy hogy nagyon megrázta volna. 25-én anyuéknál voltunk, 26-án a gyerekek a másik nagyszülőknél, én meg T. családjánál.

A két ünnep közti pár nap is valahogy sokkal mozgalmasabb lett mint terveztem (hétfőn Nudlival pengető-vadászatra indultunk a városban (illetve a shopmark hangszerboltba mentünk, amit az orrunk előtt szüntettek meg), kedden T-ékkel tollasozás aztán nálunk buli, szerdán T-vel csempevadászat (ok ez már jó dolog, hogy az új részt közösen rendezzük be, és találtunk is olyat ami mindkettőnknek tetszik), csütörtökön itthon.

Szilveszterkor Nudli elment bulizni, T-ék átjöttek hozzánk. Játszottunk dixitet, evolúciót, sötét történeteket, néztünk az ablakból és az erkélyről ezer tüzijátékot, elkezdtük a Cobra Kai új évadát (pár gyerek be is fejezte). Ha az egész év olyan lesz mint az első nap, akkor délben kelek és órákig fog tartani a kajarendelés mert minden zárva lesz.