Nudlitól a következő RBF jegyeket kaptuk tegnap:

Berci falángság (sic) T, figyelés B meglepődés B

én falángság T, figyelés B meglepődés K*

Az történt, hogy Berci előhozta a hűtőből Nudli óriási csokija maradékát, hogy most már egye meg, vagy hadd együk meg mi. Egyetértettem vele, mert tényleg baromi nehéz egy hete kerülgetni a csokit a hűtőben, hogy az Nudlié és szomorú lesz ha megesszük, és mindig csak egy-két kockát enni hogy ne legyen feltűnő. Nudli elég hajthatatlan volt, közölte hogy nem eszi meg és nem ad, ez egy teszt hogy mennyire vagyunk falánkok. Aztán nagy nehezen adott Bercinek egy kockát, én is kértem de nagyon tétovázott, Berci felajánlotta az övét. Megdicsértem hogy milyen önzetlen, erre rögtön Nudli is jelentkezett hogy ugye ő is önzetlen, de nem áltattam ilyesmivel. Azt hiszem ez segítette az elhatározásban, hogy csak megette a maradékot, és még egy-egy kockát felajánlott nekünk, de utána meg is kaptuk a “falángság” jegyeinket.

Később automatikusan odanyúltam az iPod-hoz hogy valamit összeadjak, majd hitetlenkedve bámultam a kezemben az iPodot (amit már vagy egy hete elveszettnek hittünk, én már nagyon szomorúan elkönyveltem hogy biztos kidobtam véletlenül), és berohantam vele Nudlihoz a fürdőszobába. Nudli elmesélte hogy előkereste egy kupac aljáról a 2014-es Guinnes rekordok könyvét, hogy valamit megnézzem, és benne volt. De ez nem volt számára figyelmeztetés, hogy mostantól mindig odafigyeljen hogy mit hol hagy. A figyelés és meglepődés jegyeket erre kaptuk.

Ma meg megint csinálta Nudli hogy folyamatosan beszél mindenféléről, néha saját élményeiről is, de inkább adatokat és tényeket sorol könyvekből és tévéműsorokból, majd előszed könyveket hogy leellenőrizze a tényeket és adatokat (pl. Enciklopédia gyerekeknek, Mi lenne ha átmennék állatba**), majd ezekből olvas fel hangosan. Aztán egyszercsak abbahagyja.

 

*jelmagyarázat (ha valaki nem penge Harry Potterből épp):
RBF: rendes bűbájos fokozat – ötödéves vizsgák
T,: troll alá (a legrosszabb jegy) B: borzalmas (ez is bukásnak számít)
V: várakozáson felüli
K: kiváló – a meglepődés tantárgy folytatásához ez a minimálkövetelmény, szóval folytathatom

**most ez a kedvence, már elolvasgatta esténként az ágyban, de sokszor visszaolvasgatja.

Advertisements

Ma meg kiborult Berci hogy este Nudli előbb bepakolt mint ő. Szegénykém ott ült és sírt az előszobában. Aztán elsírta hogy sok a változás, nehéz megszokni- sokkal több órájuk van mint tavaly volt (tavaly főleg 4, néha 5, most főleg 6, néha 5 (egyébként a heti 5 tesi plusz kötelező hittan/erkölcstan nagyrészt belejátszik- köszorbán)), plusz az edzések- annyira elfárad hogy néha már úgy érzi hogy eltörik. Csomószor már reggel. A jegyek miatt is aggódik, miután beteg volt beszedett pár rosszabb jegyet, egy hármast is. Tesiből meg pont azon a héten vették a kosárlabdát, és a tesitanár le akarta “feleltetni” első nap hogy visszament- fél kézzel kosárra dobás, ziccer, falhoz pattogtatás- 8/10-ig 5-ös stb. Idióta. Elsőben még legalább lehetett ebéd után pihenni úgy hogy a padra hajtotta a fejét. Egyébként szerinte ez nagyobb váltás mint amikro iskolába ment, mert akkor még minden könnyű volt. Olyan szívfacsaró volt ahogy zokogott szegénykém. Kérdezgettem hogy napközben nem tud-e kicsit pihenni, de azt mondta nem, mert a szünet rövid, ebéd után meg beszélget E.-el, mert nem akarja megbántani. Abban maradtunk, hogy várunk egy kicsit hátha megszokja, és ha nem akkor beszélünk az osztályfőnökkel, kitalálunk valamit.

Azért annak örülök hogy már elmondja mi bántja, és hagyja magát vigasztalni.

Berci ma a lábam köré fonódott amikor megjöttem (és hangos sírást imitált, na mindegy), és kihozta a körifüzetét hogy megmutogassa a szép pulit meg madarakat amiket rajzolt, miután megdicsértem, újra felbukkant a törifüzettel, amibe Periklész szobrát rajzolta- megdicsértem hogy szintet lépett a rajzolással. Miután lefeküdtek, kijött megkérdezni hogy mikor nézzük meg a videókat amiket Gé Nudli második edzőmeccsén készített. kacsacsőrhárom.

A gyerekek szerint kéne egy tízes lista azokról amik ha nem lennének, jobb lenne a világ, a 9-10. hely környékén lenne a creepy pasta, mert nagyon félelmetesek, meg valahol szerepelne a pénz is (az úgy működne, hogy csak az dolgozik akinek van kedve, és remélhetőleg elegen dolgoznának ahhoz hogy legyen mit ennünk meg legyenek orvosok meg ilyesmi), meg a rossz tulajdonságok, sőt az emberek is mert tönkreteszik a földet.

Berci beteg volt a héten, szegény eléggé szomorú hogy újra mennie kell suliba, fél hogy nehéz lesz visszaszokni. Nudli most egész jól viselte hogy csak ő jár suliba Berci nélkül, sőt elkezdte hordani bent is a szemüveget- nehéz döntés volt, de teljesen egyedül hozta meg (és így sokkal jobb mintha mi erőltettük volna rá szerintem). Névnapja is volt, továbbra is nehéz neki is ajándékot kitalálni, de mindenki feltalálta magát. Anyósoméktól pl. kapott pénzt, gumicukrot és csokit- nagyon örült. Gé kitalálta a pókemberes képregényt, ennek keretében megtettem életem első látogatását Budapest egyetlen képregényboltjába (de lehet hogy Magyarországon is egyetlen, erre nem emlékszem)- az eladó nagyon kedves volt és hosszasan mesélt a képregényekről.

Anyunak meg a 70. szülinapját sikerült egész jól megünnepelni főleg a sógornőm ötletei jóvoltából, nagyon örült neki (anyu), és apu is csak keveset nyafogott hogy otthon sokkal jobb lenne mert ebéd után ledőlhetne kicsit pihenni meg ilyesmi. A szülinap keretében canopy-ztunk is, jópofa volt (oké, az első 10 percben rettegtem és vártam hogy mikor lesz már vége, de utána már jó volt), szép volt a kilátás, nem mertük megkérdezni hogy a vezetőinknek miért kell az erdőben napszemüveg, de büszkélkedtünk nekik anyuval.

Estére odaadtuk a két gyereket is anyunak és elmentünk a pirítós pubba barátokkal találkozni, hazafelé megállapítottam hogy kiemelkedően eseménytelen az életünk másokhoz képest.

Ma meg kellett néznem Nudlival az FBI 10 legkeresettebb bűnözője videót, szörnyülködtem egy csomót de Nudli nem tud választ adni rá hogy miért nézi, pedig sajnos érti a bűntényeket. Valamint a Szemfényvesztőket is megnéztük, látták a tévében az előzetesét és úgy döntöttek tetszene nekik. Szerintem tetszett, csak megállapították a végén hogy ezt még párszor meg kell nézni hogy tényleg értsék. Úgyhogy Nudlinak mindkét mára kitűzött életcélja teljesült.

Meg Berci azt is kérdezgeti, hogy mi a szinoníma szinonímája. És 13.-ak lettek csapatban a Bólyai matekversenyen, Nudliék meg 3.-ak. Sajnos csak Gé volt ott az eredményhirdetésen, mert Berci pont beteg volt. De így is nagyon örült Nudli, csak mire hazaértek elszomorodott, mert Gé közölte vele hogy idővel át kell majd mennie egy másik kézilabda edzésre mert itt túlkoros, vagy maradhat itt csak akkor sosem mehet meccsre. Aztán mikor jó kedve lett és átjöttek anyuék, kérte hogy ne említsük a jó helyezését, mert mindenki örömködni fog és körülrajongja- ez nem tudom mért zavarja, ráadásul az én családom azért nem is olyan túláradó.

Nagyon tetszett a Juliet Naked, el is kezdtem gondolkozni hogy lehetne ebből is film, mondjuk Hugh Grant pont nem lenne jó Tuckernek, mert bár elég öreg hozzá, viszont túl angol. Duncanről meg sehol sem írják hogy kisfiúsan jóképű, bár a filmekben mindig mindenki szebb mint a könyvekben, a Perks of being a wallflowert nem is tudtam emiatt megnézni. Annyira tetszett a Juliet naked, hogy vágytam még egy kis Hornby-ra és elolvastam az About a Boy-t, az is aranyos, tetszett de nem annyira. Az elején túl nyomasztó, ami aztán feloldódik, csak valahogy mégse keltette bennem azt a meghitt nyugodt érzést (hogy végül minden rendben lesz) mint a JN. Vagy mondjuk a Long Way Down (amiből semmi konkrétumra nem emlékszem azon kívül hogy “It’s not me, it’s you” és hogy nagyon tetszett). Van egy olyan érzésem Hornby-ról hogy akik nem olyanok mint ő azokról próbálja elképzelni hogy hogyan gondolkodnak és nem mindig sikerül neki. Ezt főleg a How to be goodban gondoltam, amikor a nő bizonygatja magának hogy ő jó ember mert orvos. Meg elborzad hogy milyen ellenszenves gyereket neveltek, de szerintem ha a gyerek ellenszenves lesz akkor a szülő is az és nem veszi észre. Az About a boyban meg Will ugye nem dolgozik, de nagyon sok energiát öl bele abba hogy kitöltse az idejét, és kicsit retteg is hogy mi lesz ha nem sikerül. Szerintem én ha nem akarnék dolgozni, akkor nem szenvednék attól hogy túl sok időm van, ha meg igen, akkor dolgoznék. De lehet igazából én gondolkodom furán.

Most a Malevilt olvasom, és az is nagyon tetszik, fura hogy a stílusa nem más Merle-kre emlékeztet, hanem William Wharton Áttetszőjére. Még nem fejeztem be, de bennem ilyen kicsit idealisztikus képet fest az emberekről, hogy meg tudják őrizni az emberiességüket és az egymás iránti jóindulatot nehéz körülmények között is. Ami megnyugtató érzést kelt.