Nem kéne mindig csak a családomról, írhatnék magamról is, ha végre történne valami érdekes, nem csak ilyenek hogy megkerül az alufólia de ezt nem jelzem a szomszéd felé, meg hogy befejezem a Rabbitet, elkezdem és befejezem a Schopenhauer terápiát és elkezdem az East of Edent, 3 alkalom után máris hiányzik a terápiám ha egy kimarad, megkérdezik hogy szeretnék-e főnök lenni, utólag értékelem hogy milyen nyugis időszakom volt (bár szürkének és nyomottnak tűnt), most hogy sorozatosan találnak meg a fordítások miközben egy kolléganőm két hete hiányzik és helyettesíteni kell, pedig a magánrendelésem is dugig van és a közelgő karácsony is kimutatja a foga fehérjét közeleg.

Advertisements

Holnapután lehet hogy kiderül, hogy mégis olyasmik a legnagyobb problémáim hogy ritkán férek oda az asztali géphez, a netbookon meg nem mennek a facebookos flashjátékok és a 9gag posztok is borzasztó lassan töltődnek be. Meg hogy a facebook nem jegyzi meg a jelszavam, és hogy a dalai láma nevében coelho idézetek kerülnek fel a twitterre. Meg hogy nem terveztem (és készítettem) posztapokaliptikus rozmár jelmezt, amiben jól éreztem volna magam így kövéren is.