Szerencsére mindkettő jó fordítás

Nemrég a számítógépen kutakodva megtaláltam A sündisznó eleganciáját angolul, megörültem neki és feltettem a kindle-re, később ráébredtem hogy ez egy francia könyv de mindegy azért elolvastam. Aranyos volt, az elején kicsit sokat hangsúlyozta a két főszereplő hogy ők milyen okosak, kicsit úgy éreztem mintha nagyon butának tartanának aki egyszeri említésre nem érti meg. Aztán lassan folydogált a történet, aztán egész beindult, majd a végét irtózatosan elrontotta az írónő, nem is értem mért nem szólt a kiadója vagy egy barátja vagy valaki. Na mindegy.

Találtam egy Hermann Hessét is, régen olvastam tőle a Demiant és tetszett, csak akkor még nagyon okkultnak tartottam. Most elkezdtem a Siddhartát, ó most esik le hogy most meg egy német könyvet olvasok angolul, gratulálok magamnak.

Ezek is voltak

de ez már mind régi úgyhogy valószínűleg állott lesz.

Láttuk a Ghostbusterst, a gyerekek is elálmélkodtak rajta hogy a férfiak átlagosan feleannyira értékelték imdb-n mint a nők (sokuk valószínűleg anélkül hogy látták volna). Ezért eleve volt bennünk egy kis dac hogy nekünk tetszeni fog, de kb a felénél megkönnyebbülve konstatáltam hogy tényleg jó. Szerintem nemcsak azzal haragították magukra a készítők a geek pasikat hogy nők a főszereplők, hanem azzal is hogy a két legtöbbet szereplő pasi közül az egyiknek jó a teste de szivacsból van az agya (Chris “Thor” Hemsworth szerintem nagyon élvezte, lubickol a szerepben), a másik egy valódi geek aki viszont nagyon rossz fej.

Végignéztük a Preacher első évadát, nagyon tetszett, szerintem a következő még jobb lesz. Cassidy ftw, mindig elnevetem magam ha eszembe jut hogy utálja a nagy lebowskit, bár nem tudom ez mért olyan vicces.

A véleményemet az Utóéletről az jellemzi, hogy 15 napja készítettem ide egy jegyzetet a címével, hogy majd írjak róla, ma pedig rá kellett keresnem hogy mi az. Valamennyire felelevenedett, egy magyar művészfilm, közben nem nagyon tudod hogy mi van és a végén sem. Közben kifejezetten szenvedtem és alig vártam a végét, utólag kicsit jobbra értékeltem (eszembe jutott egy-egy részlet és utólag tetszett), de ezek szerint 2 hét alatt teljesen elfelejtettem, ami biztos az én sekélyességemre utal.

Elkezdtük nézni a Lucifert, az elején a sztori is borzasztó lapos (főleg nyomoznak és évődnek, ó ilyet még nem láttunk), most már kicsit kezd felpörögni. Sajnos a castingban a tehetség rovására helyezték előtérbe a kinézetet, de még nem is néznek ki jól mert mindegyik műnek, megcsináltnak tűnik, ami tovább rontja az élményt.

Végre megnéztük az Aljas Nyolcast, engem a Kutyaszorítóbanra* emlékeztet leginkább Tarantino többi filmje közül: sok férfi be van zár(kóz)va egy helyre, vannak a lényeghez nem kapcsolódó beszélgetések, melyek számomra mindkettőben viszonylag érdektelenek, a vége felé a férfiak egyre hangosabban nyögnek-üvöltenek különböző véres és undorító sérüléseknek köszönhetően. Csak itt még van véres hányás is (sok-sok, egy része az egyetlen női szereplő arcán landol), valamint az egyetlen női szereplő arcán szétfröccsenő és -kenődő véres agydarabkák. Egyébként az egyetlen női szereplő arcán korábban a saját rászáradt vérét csodálhatjuk hosszan egy orrba vágást követően, majd raguval is arcon öntik. Azzal talán nem spoilerezek ha elárulom, hogy a sztori a szokásos módon fordulatokban teljes és lebilincselő.

Meg elolvastam a Pale Blue Dotot, ezzel arányban nő az érdeklődésem a csillagászati hírek iránt. Sagan egy csomó mindent megjósolt ami tényleg úgy lett.

 

*a Kutyaszorítóban tetszett a legkevésbé Tarantino filmjei közül, de szerintem ez a szövegből is kiderül

Nudli, az érzelmek és a texasi láncfűrészes mészárlás

Újra eszembe jutott az a hipotézisem, hogy Nudli nem viseli túl jól a meghitt, érzelemteli helyzeteket. Annak idején többek között abból jutottam erre, hogy egyszer amikor kedvesen átöleltem, teljes erőből felugrott és a fejével szétcsapta az állkapcsom. Úgy értékeltem hogy ahhoz már elég idősnek kéne lennie hogy összekösse hogy ha a feje fölött van a fejem és felugrik akkor belém fog ütközni, de lehet hogy én gondoltam rosszul.

Most meg akkor jutott újra eszembe, amikor nézte a Merida a bátrat és lelkendeztem hogy nem is tudtam hogy ez ilyen jó film, és azzal támasztottam alá hogy tényleg tetszett, hogy nem temetkeztem a laptopba hanem újra meg újra kilestem mert érdekelt a sztori, neki pedig eszébe jutott hogy korábban azt meséltem az ötven első randiról, hogy ahányszor meglátom a tévében kapcsolgatás közben, mindig odaragadok és végignézem. Ennek együtt örültünk, majd elkezdte piszkálni Bercit és indult a visítozás. Viszont ma be is tette az ötven első randit, végig is néztük, a vége nagyon megható, utána pedig besértődött Bercire és elkezdte szívatni.

Ez is egy olyan tulajdonság (hogy kényelmetlenül érzi magát érzelmes helyzetekben és kilép belőlük) amit nem tudok eldönteni hogy nature vagy nurture eredetű. Nem nehéz az érzelmi gátoltság sémához kötni, a sémákat pedig részben a velünk született tulajdonságok, részben a korai élmények alakítják ki.

Mostanában a filmekre (ezen belül a horrorfilmekre) tolódott Nudli érdeklődése (nem engedünk neki horrorfilmet nézni mielőtt valaki hívná a gyerekvédelmet) (de elég durva részleteket lát sajnos különböző videókban). Apu felhívta a figyelmét az 1001 film amit meg kell nézned mielőtt meghalsz című könyvre, most kb megtanulja fejből az összeset meg hogy melyik mikor készült, most éppen érdekes triviákat mesél róluk, pl hogy a világ legijesztőbb filmje az Ördögűző.

Most meg elolvasta amit írtam, az a kommentárja hogy eddig is tudta hogy mikor készült az összes horrorfilm. Az érzelmekről meg hogy tényleg gyakran nyálasnak tartja őket és kipattan a helyzetből, máskor meg csak unatkozik és elkezd valamit csinálni. A fent említett helyzetben sehogy sem érezte magát, átlagosan.

Mérges beszámoló

Ma meg megkíséreltünk kilátogatni a mesterségek vásárára. Először a kajás részre mentünk ahol két perc alatt eldurrant az agyam hogy lépni se lehet a tömegben és sorba kell állni a csaphoz hogy bevizezzem a fejem, tűz a nap (jó erről nem a szervezők tehettek) és sehol egy árnyék (erről kicsit igen) (meg akiknek sikerült úgy felújítani a várkert bazárt hogy nincs fa) közben aggódtam hogy napszúrást kapok, mert nagyon könnyen kapok napszúrást.*

Aztán végül is sokat javult a helyzet, mert először történelmi pillanatnak örülhettünk: életünkben először sétáltunk a várkert bazárban, amit korábban már háromszor is megpróbáltunk, de még egyszer sem sikerült mert valamiért épp be volt zárva (először még épült, másodszor már elvileg megnyílt de valójában még mindig épült, harmadszor 18:01-kor értünk oda és az orrunk előtt zárták be, mert nem tudtuk hogy bezárják).

Majd kiderült hogy négyünknek 5200 forint lenne bejutni a vásárra, amit sokalltunk azért hogy tömegben totyogjunk miközben elforr az agyunk, úgyhogy inkább leültünk a domboldalon egy fa alá pihizni**, aztán elsétáltunk a vár mellett és vissza a kocsihoz, és elmentünk fagyizni a daubnerbe. A tejszínes mandula fagyiban 100 forintos méretű karamell vagy milyen darabok voltak ami elég fura volt, de ezen már egyáltalán nem bosszankodtam.

 

*ez megnövelte az esélyemet hogy a közeljövőben hányjak, ami eddig sem volt elhanyagolható a családban cirkuláló hányós vírusnak köszönhetően

**közben beszélgettünk és kiderült hogy bár én nem voltam hajlandó elárulni a gyerekeknek hogy mi az a 69 mondván hogy ahhoz még tényleg kicsik, ők viszont már a modern kor gyermekei és a gugli a barátjuk, ráadásul Nudli a képkeresőbe írta be. Ez nekem tanulság hogy mindenről kell velük beszélni ami érdekli őket, mert mégis kíméletesebb lett volna ha én mondom el, mint hogy az internet az arcába tol egy csomó képet

Tegnap valaki elmesélte hogy mindig fekete-fehérben álmodik, ami végül is olyan mintha álmában színvak lenne.
s: hú, érdekes lenne MR-el megnézni az agyát, jó kis esettanulmányt lehetne írni
Isolde: én is rögtön be akartam dugni az MR-be

Főleg brownie

És már jönnek is haza, itthon is olyan gyorsan eltelik az a pár nap mint nekik a táborban. Az elején jobban hiányoztak és féltettem őket, aztán egész megszoktam Nudli komoly telefonos beszámolóit (végigdarálja a történéseket, mármint ami az ő szemszögéből fontos, aztán közli hogy most már mennie kell). Berci szűkszavúbb és diplomatikusabb, illetve kiderült hogy ha nem kérdezek, jó hosszan tudunk hallgatni egymásra várva. Volt egy kis izgalom is, az elején Nudlinak nagyon honvágya volt, meg zavarta hogy piszkálja őket az egyik tanár, az egyik barátja haza is akart menni de végül nem ment, de aztán egy másik hazament, aztán meg kicsit beteg lett kötőhártya-gyulladással, de minden megoldódott, hamarosan készül a welcome brownie.

Én főleg dolgoztam és próbáltam visszaállni a normális bioritmusra, de tegnap eljutottunk a Nice Guysra, ami meglepetésszerűen tetszett (nekem annyira meglepetés volt hogy közben elfelejtettem mit nézünk meg), a rendezőnek valószínűleg példaképe lehet Tarantino, Kevin Smith, meg a Get Shorty rendezője, rákerestünk és ő rendezte a Kiss Kiss Bang Banget is amit emlékszem hogy már ajánlottak. Utána romantikusan patkányeledelt vásároltunk, grilled cheese sandwichet/hamburgert tömtünk az arcunkba a zingben, és mivel elfogyott a fagyi (ben and jerry’s!) és a brownie is, még át kellett mennünk a starbucksba desszertért, de ott inkább csokis korongot ettem.

Most gyorsan megnéztem a csokis könyvet hogy hogy nevezték el a brownie-t, de sajnos nem barnácskának hanem meghagyták eredetiben.

Nem is értem ennyi vásárolgatás között hogy volt időnk moziba meg zoo caféba menni.

Bár ruhát venni kifejezetten gyűlölök és ha tehetem kerülöm, valamennyi vásárolgatás iránti vágy mégis szorult belém, ha beszabadulok különböző boltokba mindig veszek még valamit, amit nem terveztünk, de elengedhetetlen a család számára.

A már említett Aszódi Kisáruházban Mezőtúron például pont le volt árazva A csokoládé kis könyve, ami nagyon szép és van benne pár jónak tűnő recept is (aranyos fordítással, pl a cupcake tortácska benne, a chocolate chip cookie meg csokis korong), illetve még egy origamis könyv (már van kettő, de abból nem szoktunk hajtogatni mert túl bonyolultak, erre meg direkt rá van írva hogy gyerekeknek és belelapozva is egyszerűnek tűnt).

A műszaki boltba porszívózsák miatt mentem be, de pont volt műanyag vitorlás alakú, kék színű éjjeli fény, Berci meg pont mostanában említette hogy neki a kék jobban tetszik, meg már korábban is panaszkodott hogy a sólámpának túl erős a fénye. A porszívóknál meg árultak ilyen illatosító gyöngyöket is, amiket fel kell szívni és porszívózás közben jó illatot fúj ki hátul. (update: rossz illatot)

A DM-ben moderáltam magam mert jött velem Berci, ott szigorúan megmaradtunk a tervezett tusfürdőnél és tini arclemosónál (eljött az idő hogy már neki is szüksége van rá, csak még meg kell győzni hogy használja is).

Az Ikeában is tartóztattam magam (ott meg Gé volt velem), amiért mentünk az részben nem volt (félkör alakú napernyő-talp a fél napernyőhöz amit anyuéktól kaptunk az erkélyre), részben volt de használhatatlan (kampók a függőágyhoz, amit bár lehet kötéllel is rögzíteni az erkélykorláthoz, azt nehéz kicsomózni az eső előtt, viszont ezeket úgy tűnik nem ilyen terhelésre tervezték, mert ha valamelyik gyerek beül mellém a 28/46 kilójával, azonnal kihajlik és a földre pottyanunk, szerencsére nagyjából 7 centi zuhanást követően). Vettünk viszont párnahuzatot a gyerekek új párnáira.

Úgyhogy el kellett menni az OBI-ba is napernyő-talpért, azt pedig még régebben említette valaki hogy itt van rovarirtós, virágföldbe leszúrható táprúd, úgyhogy azt is levadásztam, és amikor megláttam a kaktusztápoldatot eszembe jutott hogy az aloe verának igazából ilyen való, csak közben mindkettő nagyon halódik, szóval arra az esetre ha még a specifikus tápoldattal se bírnák ki, akartam venni még egyet, de volt lumineszkáló anyósnyelv, úgyhogy inkább azt vettem. (Mondjuk azt nem tudtam kideríteni hogy annak is kaktusztáp való-e)

Ma a Decathlonba ugrottunk be gyorsan mielőtt leadtuk a gyerekeket az iskolai táborba, mivel tegnap este pakolás közben szembesültünk vele hogy se a baseball sapkájuk, se a napszemüvegük nincs meg, márpedig ezek nélkül nem lehet nyaralni, annak is örültem hogy mindenből találtunk menőt (az új szemüvegtokját Berci rögtön ott is hagyta a kocsiban), de azért annak jobban hogy észrevettük a karabinereket, amikre ragyogóan lehet függőágyat rögzíteni.

Aztán időben odaértünk a buszhoz és integettünk nekik, most meg nagyon csendes a lakás.

Amire a múlt hétből szeretnék emlékezni

Befejeztük a Stranger Thingst, nem a sztori miatt tetszett nagyon hanem a karakterek miatt, sok jó szereplő és jó színész volt benne.

(a mr robot aktuális részére nem)

Nudli kérte hogy nézzük meg együtt a Zootopiát, ő már többször látta. Sajnos úgy tűnik túl magasra kerültek az elvárásaim, borzasztó klisésnek és szájbarágósnak éreztem a történetet, de persze szuperül nézett ki és néhányszor nevettem is. Csak az nem derült ki számomra hogy mit esznek a ragadozók, de lehet hogy nem figyeltem eléggé.

Amikor este 11-kor hazafelé autóztunk a sürgősségiről, a hároméves már jókedvűen nézegette a kocsi ablakán keresztül a csillagokat, és közölte hogy néha azt szokta képzelni hogy igazából kicsik és közel vannak. El akartam neki mesélni hogy én meg azt szoktam képzelni hogy az ég egy fekete lepedő amin csak apró lyukakon keresztül látszik át a mögötte levő fényesség, de már nem figyelt rám, de a szülei igen.

Az Aszódi Kisáruház, ahol kivétel nélkül minden kapható. És a tőle srégen levő virágbolt, ahol nem bajlódnak az idényjellegű holmik elpakolásával így az ember egész évben tud valentin napra, ballagásra és halottak napjára is vásárolni. Itt Nudli már elég nehezen bírta a várakozást és azt is megunta hogy a kedvenc moziban látott filmjeinkről kérdezgessen minket, de szerencsére Gé mentő ötletként kikereste a telefonján az appot ahol az összes általa nézett film szerepel és csoportosítható aszerint hogy hány pontot adott rá, a következő 20 percben Nudli ebből olvasta fel a tízeseket és a kilenceseket.

“Ájszupidej, galapupidej!” (=einsteigen bitte, zurückbleiben bitte)

Megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant, az volt róla a benyomásom előtte hogy vagy nagyon tetszik az embereknek vagy nagyon nem, én valahogy mindkettőt megtapasztaltam (mondjuk ez tényleg különleges élmény, nem hiszem hogy gyakran előfordult már) – miközben néztük, kifejezetten idegesített hogy ennyire balfék a főszereplő, ennyire nem ebből a világból való, mi történik, miért, mi ez az egész. A színészi játék, hangsúlyozás is gyakran bosszantott, de lehet hogy ez az én hibám. Közben csak a busz után futós rész tetszett, meg  az oravec dávidos (vagy ki). Viszont utána ahogy egy-egy jelenet felidéződött bennem, mégis tetszett, bár továbbra sem értem hogy mi volt ez az egész, de lehet hogy ez is az én hibám.

A baba illata, mosolya, puha meleg keze a nyakamon.