A Squid game nagyon látványos, élvezhető, jók a színészek, valamivel elgondolkodtatóbb mint általában a sorozatok, bár szerintem nem viszi túlzásba, egy elég egyszerű üzenete van (legalábbis amit én felfogtam belőle), viszont az fontos. Nekem kicsit túl fordulatos volt, igazából mostanában mindenben ezt érzem hogy mintha nem bíznának benne a készítők hogy néhány percnél tovább fent lehet tartani a nézők figyelmét fordulat nélkül, ezért az egész töredezetté, kapkodóssá válik és rengeteg logikátlanság emiatt kerül bele. Szerintem a sex education és a peaky blinders is ilyen, folyamatosan “igen – nem – mégis – talán – tuti nem – na jó de” stb stb mindenben, elég fárasztó.

A szédülés köszöni megvan de azért múlt héten kicsit dolgoztam, mert ezen a héten előre egyeztetett szabin vagyok és nincs aki helyettesítsen, ne halmozódjanak tovább a feladatok (“őszi szünet” – ilyenkor régen egy hétre bezárt a munkahelyünk, de szerencsére már nem, páran szívesen bemennek dolgozni mert otthon unatkoznának, egyem a szívüket, ezért én a szabadságomon is be kell telefonáljak minden nap (ahogy a táppénz alatt is, meg a nem dolgozós napokon (félállásos vagyok amúgy)).

Na de annyi hozadéka volt a dolognak, hogy írtam levelet a főnökömnek (T már régóta győzködött hogy kérjek fizetésemelést, de nem mertem, de mostanra tényleg eljutottam oda hogy valamit muszáj változtatni és nem csak fenyegetőzés hogy elmegyek ha nem lesznek jobbak a körülmények, és eszébe jutott hogy levelet is írhatok), azt írta átgondolják a vezetőséggel.

A fül-orr-gégész nem talált gondot, még pár vizsgálatot javasolt, nyaki gerinc röntgenen kicsi meszesedés és kisízületi arthrosis. Neurológushoz végül elmentem magánban, szerinte a szédülés a covid oltástól van (vagy mégis megfertőződtem más tünet nélkül), látott több ilyet is. El fog múlni, adott milgammát, betasercet és csináljak egyensúlyozó gyakorlatokat. Ja és azért a protokoll szerint kéne MR, de az állami helyek nem fogadják el a magán beutalót, és különben is ha valahogy kierőszakolok egy időpontot addigra remélhetőleg már úgyis jól leszek mire lenne. Itthon rákerestem, hivatalos cikket vagy kutatást nem találtam a témában, de egy subredditen gyűlnek az emberek akiknek pont ugyanilyen tünetük van (fej fordításakor jön be a szédülés), volt akinek egy hónap alatt elmúlt, másnak 7 hónapja tart. Én még csak 3 hétnél tartok, úgyhogy most nagyon reménykedem.

Mondjuk a többi nem tudni mitől van, remélem a fáradékonyság, szétszórtság, ingerlékenység is elmúlik valamikor. Az hogy mindenen elérzékenyülök és/vagy elsírom magam végül is aranyos (mostanában: a Down Alapítvány lakóotthonának utcájában mentünk kocsival, és megláttam a lakók egy kis csoportját ahogy lelkesen körülvettek egy lányt a kutyájával. Előtte meg azon sírtam hogy szeretem a gyerekeimet – mikor a Zingben néztem ahogy velem szemben esznek és a battle cats-ről beszélgetnek (Berci aktuális kedvenc játéka) visszatartottam, mikor lementünk pingpongozni hárman és látszódott hogy mindenkinek jó a kedve és szívesen játszanak kettesben és otthagytam őket, jobban kifolyt), de a munkámban nem praktikus.

Szóval a háziorvos azt mondta hogy persze reménykedjünk hátha elmúlik, de a biztonság kedvéért kéne pár vizsgálat is (fül-orr-gége, szemészet, neurológia). Megbeszéltük hogy kérek időpontot, aztán ha addigra jól leszek majd lemondom. Nézegette a laborleletem, de azért csak kéne máj- és vesefunkció is, meg vizelet, úgyhogy kiírt egy nagyrutint. Megbeszéltük hogy ne zárjuk még le a táppénzt (ja, kértem táppénzt! egyrészt szuperhős vagyok, másrészt azóta szimulánsnak érzem magam), várjak amíg jobb lesz, mehetek ha jól vagyok és utólag is le tudják zárni ha szólok. Tegnap próbáltam telefonon időpontot kérni, legalább annyi pozitív volt hogy bemondta egy néni hogy ne erőlködjek mert nem működik a rendszer, nem csak kicseng mint a mammográfiás helyen. Ma vettem egy nagy levegőt és bementem laborra, hát basszus visszacsöppentem a középkorba. Tényleg elismerést érdemel hogy a rendelő ilyen részletekbe menően meg tudott őrizni mindent amit utálunk az állami egészségügyben. Szakadt-rohad-esik szét az egész, 70 éves lépcsők és kövezet fényesre koptatva, nincs tájékoztató tábla hogy mi merre és hogyan intézd (bár már legalább neten meg lehet nézni előre) (néha úgy is van ahogy le van írva), csak mindenhol az egymás mellé ragasztgatott A4-es papírok, lekezelő kioktató kiégett nővérek, akik az orruk alá mormogják a tennivalót (én is utálnám naponta 500-szor elmondani), nem segít mikor bénázom az ezer cuccommal de lecsesz hogy elengedtem a papírvattát, és simán végignézi hogy felveszem a földről és visszarakom a szúrásra (utóleg én is megdöbbentem hogy hogy lehetek ilyen balfék), kapsz egy műanyag poharat és egy kémcsövet, amivel sétálj el a folyosó másik végére a vécéhez, aminek üvegajtaja van, ótvar undorítóan néz ki, nincs se kéztörlő se vécépapír se egy hely ahova le lehetne pakolni, de legalább szappan most mindenhol van, utána sétálj vissza kezedben a pisiddel, be a vérvevő helyre és a csapnál öntsd át a pohárból a kémcsőbe, közben a másik nővér kva hangosan oltásellenes összeesküvés elméletes fasságokat hirdet. Aztán lementem időpontokat kérni a betegfelvételre, ott nagyon aranyos volt a néni, neurológiára majd november 10-én lehet kérni decemberre, ha még lesz, a másik kettőre meglepően hamar volt.

Szóval ezt tegnap írtam és a szerdáról szól.

Néha bejönnek ilyen extra szar napok amikor durván visszajön az a meggyőződésem hogy az egész élet csak kötelességek sorozata, nincs benne élvezet, csak próbálom épen tartani magam hogy teljesíthessem a kötelességeket. Kudarcnak érzem hogy már vagy 10 éve dolgozom rajta hogy ne ez legyen és mégis ez van. le kell írnom a tegnap napot, legfeljebb majd nem rakom ki vagy hamar letörlöm.
– hajnalban kelés, gyerekeknek reggeli, tízórai készítés. Nudli már elmegy egyedül suliba (szerintem azért mert az osztálytársai nagy része úgy jár, és neki fontos hogy beilleszkedjen) de Bercit ha nem viszem nem megy el, mert aspi és depressziós.
– már akkor éreztem hogy szarul vagyok (most éppen szédülés, de igazából tizenéves korom óta folyamatosan vannak pszichoszomatikus tüneteim, vagy legalábbis olyan tünetek aminek látszólag nincs oka és másoknak nincs*) (most éppen előző nap kaptam oltást, szóval vagy emiatt vagy nem emiatt, máskor is szokott lenni) (de igazából csak akkor van ha forgatom a fejem, szóval ha mozdulatlan vagyok semmi gond) (vezetésnél sajnos kell forgatni a fejet)
– mivel esett az eső, mindenki kocsival ment – több ideig tart az út, viszont százszor stresszesebb és idegesítőbb
– de azért kitaláltam hogy muszáj bemennem dolgozni, mert már hetek óta nem volt időm több fontos dologra, de majd egy részét hazahozom***
– még mielőtt elindultam egy kolleganőm sms-ben próbált rám sózni még munkát de azt visszautasítottam
– még bent voltam amikor Berci rám írt hogy hazajön, mert nincs jól
– egy részét hazahoztam, hazajöttem, ettem, B. az ágyamban aludt úgyhogy lefeküdtem az övében
– órára kellett kelni mert vittem pszichológushoz (nem megy el egyedül, azt se tudná hogy kell, messze van) nem lettem jobban de akkor már késő lett volna bárkit megkérni, egyébként is kit kérjek meg (T.-nek van saját élete, saját gyerekei, ide se ért volna, szüleimnek megvan a maga baja, aput most műtötték, G. is messze van, ő a saját hetén viszi Bercit bár ebben van rugalmasság, de ennél előbb kellett volna szólni, biztos nem tudna azonnal indulni, az ő szülei sem)
– 15 perccel később értünk oda mint amit a vaze az induláskor ígért, persze elkéstünk
– parkolóhely se volt, B. nem volt hajlandó kiszállni hogy bemenjen egyedül, pedig már egy éve jár (azt gondoja nem tudja hány szám, meg a kapukódot, mondjuk szerintem ez indokolatlan szorongás és ha fel lettem volna készülve tudtam volna kezelni de most nem tudtam)
– nem lehet a váróban várakozni, úgyis kellett pár dolog, addig elmentem boltba
– hazafele is elvitt idióta utakra a vaze**** (“a szokásos útvonal 2 perccel lassabb, menjünk másfele – ja ez meg 6 perccel lassabb mint eddig gondoltam, sebaj”) én ilyenkor belül tombolok, de B előtt nem szabad kimutatni mert aspi és átveszi mások negatív érzéseit, és ez megviseli
– he nem adok nekik vacsorát akkor nem esznek, vagy csak magában a kiflit (Nudli nem aspi és nem depressziós, csak kamasz, ezért ő be is szól :D)

Nagyon keserű lettem ettől, még rosszabb hogy nincs kire haragudni (max magamra), mégis a körülöttem lévőkön töltöm ki, pont akiket szeretek.

(Gondolom az a megfejtés hogy úgy kell felfogni mint egy szar nap, ami mindenkivel előfordul néha, és továbblépni) (Esetleg legközelebb jobban előre gondolkodni, meg hát nevelni kéne a gyerekeket)

*szédülés, émelygés, hányinger, ájulásérzés, fejfájás, torokfájás, köhögőrohamok, derékfájás, emésztési problémák, fogfájás, izom vagy ízületi fájdalom, izomrángások, zsibbadások, és a fáradtság ami vagy főleg a fejemben levő köd, vagy a végtagok több tonnásnak és az izmok borzasztó gyengének érződnek, vagy a kettő együtt, és az utóbbi kb 10 évben az alvászavar is csatlakozott mert mért ne**

**régebben munka közben általában nem éreztem, csak előtte és utána, és nem is szokott látszani rajtam, szerintem azért mert olyankor megemelkedik a stressz és az éberség szintem, teljesítmény üzemmódba kapcsolok. az utóbbi hetekben vagy erősebbek a tünetek, vagy lazultam annyit hogy már nem zavar annyira hogy mit gondolnak rólam mások

***valószínű az sem segít ebben az egészben hogy a munka megint nagyon stresszes és sok lett, persze ezen is nekem kell változtatni (most ebbe nem megyek bele, de tényleg pótolhatatlan vagyok a munkahelyemen, nemcsak azért mert ennyiért senki nem vállalná a munkakörömet, igazából már korábban sem találtak előttem nagyon régóta senkit aki bevált, amikor még átlagosnak számított a fizetésem. szóval bármit mondhatnék vagy kérhetnék, csak az nekem nem megy)

****azt nem értem hogy mért nem kalkulálja bele hogy ha mindenkinek ugyanazt az útvonalat ajánlja akkor mindenki ugyanott lesz és senki nem fog haladni egyáltalán

De jó érzés volt teljes másfél órán keresztül nem szédülni reggel.

Ráadásul ma elvileg nem dolgozom, végre azt csinálok amit akarok, ha kipakoltam a bevásárlást és kiteregettem. Csak még hétfőig valamikor meg kell írni azokat a munkákat amiket szerdán hazahoztam.

Na jó lehet hogy mégis élesítem a tegnapi rantomat.

Ha világdiktátor leszek

  • elkobzom mindenkitől az egymilliárd dollár fölötti vagyont
  • mindenki egyenlő és ugyanolyan jogok illetik meg nemtől, kortól, bőrszíntől, származástól, nemzetiségtől, szexuális orientációtól stb függetlenül
  • megszüntetem a fegyverkezést, betiltom a fegyverviselést, mindent szétszerelünk és újrahasznosítunk
  • bevezetem az univerzális alapjövedelmet (úgy hogy kényelmesen meg lehessen belőle élni, de ha valaki luxus dolgokat akar, pl utazni, drága holmikat, gyereket, akkor dolgoznia kell)
  • megszüntetem a reklámozást és a tőzsdét
  • a közművek, egészségügy, oktatás, szociális szféra, bankrendszer, kutatás (értelmes témákban mint környezetvédelem, egészség) igazságszolgáltatás nem működhet profit alapon
  • a szexuális felvilágosítás az oktatás fontos része lesz, ingyenesen és könnyen elérhető lesz mindenki számára a fogamzásgátlás (férfiaknak is)
  • az oktatást alaposan meg kell reformálni
  • nyilván a bolygó állapotának megőrzése extrém prioritást kap (vízgazdálkodás reformja, átállás megújuló energiaforrásokra, újrahasznosítás és az egyszer használatos nem lebomló termékek kivezetése, helyettesítése, faültetés, széndioxid kivonása a légkörből, városokba minél több növény betelepítése, az egész föld populációját hogyan lássuk el étellel fenntartható módon stb)
  • senkinek sem lehet autója. a városban önvezető, elektromos bérautó rendszer lesz, városok között kontinensen belül vonattal utazunk. a gyerekeket nem kell elvinni az óvodába-iskolába és visszavezetni az üres autót, hanem csak berakni, érkezéskor meg valaki becsipogtatja hogy tudjuk hogy megérkezett. a bevásárlást a boltban berakják, mi kivesszük.
  • kemény büntetést kapnak a klímabűnözők és akik visszaélnek a hatalmukkal
  • szerintem azzal is érdekes lenne kísérletezni hogy hol válna be az MI az ember vezetők helyett (cégek, intézmények, városok stb, ország-vezetőkre külön nincs szükség)
  • kipróbálnám hogy ha bebörtönözzük azt a párszáz fehér öreg pszichopata f@szt akik jelenleg aktívan teszik tönkre a bioszférát akkor tényleg instant sokkal boldogabb hely lenne-e a föld (mert most ugye nem eldöntött, hogy a hatalom automatikusan korrumpálja az embereket, vagy csak a pszichopatákat vonzza leginkább és ők gravitálnak oda mint a house of cardsban)
  • Kim Stanley Robinson és Greta Thurnberg lesznek a tanácsadóim, és akiket ők ajánlanak, de igazából bárki bedobhat ötleteket, erre is lesz egy rendszer ami eldönti hogy hova menjenek a források

voltam 3. oltáson*, a László kórházban nagyon jól csinálják:
– kint egy katona egy listából ellenőrzi hogy tényleg van-e időpontod, lázat mér
– még mindig kint egy nővér megnézi kitöltötted-e a nyilatkozatot
– bent az orvos megnézi nyilatkozatod, papírjaid és rá is kérdez hogy tényleg jól vagy-e meg minden
– ha minden rendben, elmondja milyen oltások közül választhatsz, kezedbe nyom egy laminált színes betűt (nekem kék p)
– a sárga pöttyökön kell továbbmenni a sárga STOP feliratig
– ott megkapod a szurit és fekete filctollal egy pöttyöt a kezedre ami jelzi hogy megkaptad a szurit
– továbbirányítanak a várakozó helyiség felé, 15 perc múlva egy néni szólít, megkérdezi jól vagy-e és kezedbe nyomja a papírjaidat, és már mehetsz is
– kb 20 perc volt az egész

*nehezen adtam meg magam**, de már az összes kolleganőm beoltatta magát, csináltattam ellenanyagtesztet, 500 lett, kerestem cikket hogy az mit jelent de csak azt találtam hogy nem érdemes ellenyagtesztet csináltatni, inkább oltassa be magát mindenki

**mert még mindig azt gondolom hogy inkább a szegény országoknak kéne adni ahol a többség még egyet se kapott

Ma megtudtam Nudlitól, aki 16 éves, hogy a Warpigs nem is Faith No More szám eredetileg, hanem Black Sabbath. Viszont most nem tud fizikaleckét írni, mert nincs messenger hogy megkérdezze mi az, sms-t, vibert és emailt pedig nem ír mert az mi már.