#1079

A nyílt napon elég jól zúzott Berci, volt olyan feladat amit csak néhányan tudtak megoldani (a számos sorozatos, 3 tagú sorozatot kétféleképpen is tudta folytatni). Utána volt egy amit majdnem mindenki megoldott rajta kívül, a vázákban csak a piros tulipánokat kellett összeszámolni, és összeadás és szorzás formájában is felírni. Utólag megkérdeztem mi volt a baj, nem értette a feladatot. Arra tippelek, hogy a piros tulipánok színezése közben kifogyott a tanítónéni piros filce és rózsaszínnel folytatta, így az első vázában 3 piros tulipán volt, a többiben egy sem.

A második nyílt óra környezetismeret volt, valamit színezgetett a lapon, nem igazán szólt hozzá. De azért figyelt, tudta miről van szó.

A suliba mindig visznek be könyveket megmutatni, a gyerekeknek odaadják a megrendelőlapot hogy nyugodtan rendeljenek. Szemétség, de legalább könyvek. Berci mindig kér kettőt, igaz hogy olvasgatni már nem szokta, de kezdünk ezen a téren bekeményíteni (csak akkor kérjen ha el is olvassa), a könyvespolc teljesen jól elvan további könyvek nélkül, már így sem férnek. Most lovagosat és matekfeladatosat kért.

#1078

Bezzeg Gé könnyen elintézi a jelmezesdit, előző este leül hogy kitalálja mi legyen, másnap reggel beöltözik Steve Jobsnak, csak a cipőt kell átvennie délután a halloweenes buli kezdetekor. (Nem mert az övét is levette) Én meg már megint itt agyalok és semmi. Esetleg ha tudnátok egy tököt aki regényhős.

Tegnap is meg ma is sötétben jöttem el, mondjuk az is szép hogy péntek 5 és fél 6 között még összefutottam a kollégáim többségével, de sebaj (dehogynem baj, puffogtam is rendesen) jön 9 nap szünet, a kórházat be sem fogom engedni a gondolataim közé, kivéve hogy szerintem valamikor telefonügyeletes vagyok, csak nem tudom mikor. De úgyis jobban járnak ha nem kapnak tőlem tanácsot.

Ma nem annyira esett jól amikor két törődő kolléganőm hosszan feltartott a hümmögéssel és latolgatással hogy minden rendben lesz, pont nem akartam erre gondolni, már egész jól sikerült megfeledkeznem róla.

#1077

Most egy kicsit jó nekem, mert a munkahelyen is mindenki kedves, először olyan érzés volt mintha beteg lennék vagy valami komoly tragédia ért volna. Kaptam nagyon kedves biztatásokat is levélben meg kommentben, meg háziállatokat:

Egy zugolvasóm meg kilépett az anonimitásból és kiderült hogy az életünk egymás tükörképe.

Talán valamivel kevésbé stresszelek és hatékonyan küzdöttem a hiedelmeim ellen. Viszont aktívan szomatizálok, viszont erről is kiderült hogy nem kizárólag annak a bizonyítéka hogy milyen szánalmas vagyok, hanem hogy szar helyzetben vagyok és így jön ki rajtam. Illetve lehet hogy mégis a kórházi vírust szereztem be én is.

A múltkor arra a gondolatra, hogy mi lenne ha rákos lennék, félelem helyett inkább vágyakozást éreztem, mert akkor végre bármennyit pihenhetnék. Ez egy kicsit megrémített, és talán ez adta a lökést hogy végre elkezdtem kiállni magamért (és ma leadtam egy azaz egy darab beteget. Igaz legalább hármat ér.) És megnyugtattam magam, hogy az teljesen normális ha ezer munkám között nem állok le kedvesen csevegni a betegekkel és hozzátartozókkal akik rajtam keresik az orvosukat és tőlem szeretnék megtudni hogy az orvosuk mikor engedi őket haza, vagy papírt, tollat vagy párnahuzatot kérnek.

Este meg kitakarítottam a fürdőszobát, és vasaltam is.

#1076

catch 22.

#1074

Reggel elindultunk négyesben, de az iskolánál nem tudott minket lekoptatni Berci hanem bevonultunk vele együtt a terembe Nudlival és anyuval és végignéztük hogy milyen okosan vesz részt az órákon. Mi is sokat tanultunk a sorozatokról (nem tévé, olyan számos) meg a közlekedési táblákról. Utána Nudlival hazajöttünk pár percre, aztán elmentünk a repülőtérre és egy óra kitartó várakozás után már nem voltam egyedül, hazajöttünk, megnéztem a Barcelonai képeket, elmentem Berciért, hazahoztam, elmentem az ügyvédhez, végighallgattam 28 telefonbeszélgetést, a közöttük levő rövid szünetekben megbeszéltük a helyzetet, hazajöttem, ettünk kókuszt (amit Nudli előzőleg alaposan kitanított a bolygókról, állatokról, Naruto jelekről, bakuganról, majd pedig Gé az internetről szerzett ismeretei birtokában szétszedett). Ma értem mitől vagyok fáradt.

webkamera

Berci félmeztelen, pizsamafelsővel üti Nudlit. Nudli zokniban van, idétlenül vihog és piszkálja Bercit. A nappali padlóján szétszórva a gyöngyös-kirakós játék darabjai, a darts nyilak, Berci táskája, egy müzlistálka és egy kanál, széttépett papírdarabok, egy gyerek baseball-ütő, egy legó használati utasítás (=játék + Berci mérges volt, mert az anyja elfelejtette hogy ma semmi sincs nyitva és a mégis nyitvalevő éjjelnappaliból nem kapott CBA-s doppelkekszet. note to self: CBA-s doppelkeksz helyett Bercinek nem felel meg a pilóta). A konyhában a földön hagyott és szaladgálás közben felrúgott nesquick golyós dobozból szerteszét gurult golyókat már összesöpörtem. Én a konyhában chocapicet eszem.

#1070

Az új sapkájukban nem gengsztereset játszanak hanem titkosügynököset, ami abból áll hogy beöltöznek (Nudli: sapka, napszemüveg, kesztyű, Berci: sapka és kapucnis pulcsi), én fényképezek, Nudli beáll mint a múltkor, Berci meg elrohan és visít hogy ne fényképezz. Az esélyegyenlőség jegyében berakok Berciről is egy képet.

#1069

Vagyis de mert Gének sikerült beállítania a vibert és ingyen beszélgettünk.

a harmadik magányos napon

semmi különös nem történt.

Ronda teremtmények

Meg akartam nézni hogy milyen úton találtak rám hatszor a “ronda teremtmények” kulcsszóval, és nem jöttem rá, 10 oldalt végigböngésztem a gugliban, a képeknél sem volt semmi a blogomból. Úgyhogy ez egy talány. Ha valami csalafinta üzenet (tette hozzá gyanakvóan), akkor legközelebb valami biztatóbbat szeretnék, you can do it vagy ilyesmi.

A keresőszavakkal kapcsolatban, a tetoválásos post óta azt találják meg a legtöbben a gugliból. A tetoválással az van, hogy még várunk rá (khm), és van közöttünk aki türelmetlenebb ezen a téren (Gé), ezért a minap benéztünk egy tetoválószalonba. Kedvesen fogadtak, sajnos a csaj nem jutott túl az olyan béna javaslatokon mint szétszakított szív, vagy valami a foglalkozásunkkal kapcsolatban (pl. szemüveg és szakáll, vagy egy-egy könyv?), vagy rovásírással egymás neve (?). És hozzátették, hogy néhány napot kell előtte gondolkozni, mi pedig sokatmondóan bólogattunk. Szóval ott nem kaptunk ötletet (viszont megtudtuk az árat, meg hogy amint kitaláljuk pár napon belül meg is lesz), itthon még kicsit gondolkoztam. Felmerült újra a kázmér és huba, de szerintem már egyszer végignéztem ilyen szempontból a könyvet. Meg a narvál, meg a Just Breathe két utolsó sora, egyik neki egyik nekem.

A ronda teremtményekkel kapcsolatban, benépesítették és lehúzzák a fejem, 15 sötét bajlós gondolatra jut kb fél valamivel derűsebb vagy könnyedebb. Ilyenek hogy jó hogy nem szóltunk anyunak, mert akkor hallgathatnám hogy tessék, bebizonyosodott hogy ő nem tud épkézláb embereket szülni és nevelni, csak csődtömegeket. Kár hogy így is hallom. Most megint kibaszottul elegem lett az egészségügyből, nem akarok embereken segíteni, nem akarok felelősséget, valami kényelmes irodai munkát akarok ahol jelentéktelenül beleolvadhatok a közegbe és hallgathatok rádiót munka közben. Vagy zenét vagy hangoskönyvet.

a második magányos nap

Azt álmodtam hogy pasi vagyok és a gyerekeimmel megyünk az utcán, és kérdezgetem őket hogy hol akarnak vacsorázni, csak gyorséttermek jöttek szóba, és annyira elszomorodtam hogy nincs hova hazamennünk ahol vacsorát főzhetnék nekik, hogy elsírtam magam.

Reggel ügyesen felkeltünk és összekészülődtünk egyedül, mindenki nagyjából időben futott be a megfelelő helyre (én a legkevésbé). A vizit alatt felvettem a magántelefonszám hívását, azóta csak arra gondolok amit mondott, vagy ha nem akkor is ott lebeg a háttérben baljóslatúan. Közben viziteltem, beszéltem betegekkel, hozzátartozókkal, ambulánsakkal, pszichológusokkal, és nyomtattam nekik tesztet, és kollégákkal, ebből a főnökömmel nyolcszor és jól esett hogy megért, a vidám lánnyal egyszer és rosszul esett hogy elintézi egy legyintéssel hogy minek izgulok ezen ennyire és folytatta a csacsogást nem tudom miről (nem figyeltem), és átrohantam a büfébe szendvicsért, és kezeléseket és vizsgálatokat rendeltem el, zárót írtam és dekurzust, és közben minden sötét homályos ködben úszott, és minden leírt és kimondott szó egy lehetséges per ígéretét hordozta vészjóslóan. Büszke voltam hogy egész nap kibírtam sírás nélkül, aztán a kocsiban már kellett volna belső ablaktörlő is.

Sötétben és esőben vezettem haza, végig izgultam hogy még balesetezni is fogok, pont mikor hazaértem láttam is egy balesetet és örültem hogy ezt megúsztam.

mókás képek a házunk tájáról

Szemérmességem végett nem írhatom le hogy mire emlékeztet a hab:

Tegnap kicsit megszaladt a hőmérő higanyszála:

 

Vettem nekik új sapkát, Nudlinak úgy megtetszett hogy be is öltözött gengszternek:

Kár hogy a képen nem látszik a gyűrűje, amit mágnesgolyócskákból készített.

Itt pedig az látható, amint leírtam nekik fonetikusan a beyblade főcímdalának a szövegét, hogy ne annyira bikicsunájosan énekeljék harsogják minden alkalommal:

Kár hogy Berci rá se nézett (Nudli se de az mindegy mert ő még nem tud olvasni) és a figyelmüket is csak másodpercekre tudtuk megszerezni Gével, a saját verziójukat jobban élvezik (béjbléjd béjbléjd béééjléj).

#1061

A történelmi hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy Nudli nem így néz ki:

valamint hogy sohasem festettük ki emósra, és nem is áll szándékunkban.

 

#1059

A felvételin sorba kellett állni, ezért mindenki végighallgatta az előtte levőt. Két idősebb hölgy felvételiztetett, akik mivel csak két szék volt a kis szobában, ketten egy széken ültek hogy a felvételiző is le tudjon ülni. Úgy néztek ki mint egy sziámi ikerpár (kivéve az egyformaságot). Az előttem levőnek csak a papírjait olvasgatták, kedvesen hümmögtek, egy-egy dícsérő szót szóltak. Nekem filmekről kérdezgették a véleményem. Miközben a válasz előtt pár másodpercre elgondolkodtam, az utánam következő csaj, aki az ajtóban állva figyelt, beledumált, kifejtette hogy a film felszínes és nincs semmi komoly mondanivalója. Ez feldühített, egyrészt mert beleszólt az interjúmba, másrészt mert szerintem én elég kritikus vagyok a filmekkel, észreveszem ha valami hatásvadász vagy nyálas, ez pedig pont kifejezetten tetszett, nagyon eredetinek tartottam. Határozottan rászóltam, hogy nem illik belebeszélni más interjújába, várjon a sorára, a nem is sziámi ikrek viszont biztatóan mosolyogtak és bólogattak rá. Amikor pedig előadtam hogy a filmnek igenis van szerintem mondanivalója, méghozzá a hűségről és az egymás iránti felelősségről szól, én magam is éreztem hogy egy nagy kliséhalmaz, a nők meg már csak fél füllel hallgattak, és erőltetett mosollyal búcsúztak tőlem.

#1058

Nudli a legfiatalabb kiégett személy a földön, még csak nagycsoportos de máris sabbaticalra vágyik (szeretne 2 év szünetet). Jövőre pedig olyan tengerpartra szeretne menni, ahol igazi homok van, mint a homokozóban, mondjuk a Bahamákra. A dzsungelbe majd csak ha kicsit nagyobb lesz. Tud élni. Teljesítsd be a vágyaidat, Nudli.

A kocsmázáson pedig most is hihetetlen és drámai eseményeknek voltunk tanúi, Brainoiz kijelentette hogy az avokádónak nincs íze.

A folyószámlahitelünkkel meg az van (ha már isolde említette), hogy a nyáron elfogyott minden plusz amit június körül begyűjtöttünk, úgyhogy szeptemberben jól le is mentünk -50,000-re, amit a fizetésből rögtön vissza is pótoltak, de sikeresen ráparáztam hogy pár hónap múlva az egész fizetésünk fog oda menni elsején. De azért jó érzés hogy nem egy fillér nélkül mondogattuk Berci szülinapja előtt hogy akkor most mi a fasz van, de azért kicsit rossz érzés hogy amit elköltök az nem is az én pénzem. Most hó elején még gyorsan vettem ilyeneket hogy szilikon sütőlap meg gumis lepedők, aztán majd behúzzuk a nyakunkat.

összefűzi

Nektek is úgy van, hogy egy ideig van egy csomó komment aztán meg semmi?

A facebookon is meglepődtem, hogy 73 chatpartnert írt ki (magyarra van állítva mert úgy van legfrissebb) (ismert magyar szó a chatpartner), aztán kijelentkeztem Gé accountjából.

nemis mérgelődés, csak olyan rezignáltság

Régebben idegesített az örök-optimista amerikai mentalitás, hogy csak a tehetségen és a kemény munkán múlik hogy viszed-e valamire, és oké, ilyen sarkosan biztos nem igaz, de most hogy már nem bénít le a tudat, hogy bármi rajtam múlik, mert egy picit már elhiszem hogy valamilyen eredményre képes lehetek, egész kívánatosnak tűnik hogy az eredménynek van köze a tehetséghez és a belerakott munkához. Nem is lenne rossz olyan helyen élni, ahol nemcsak az boldogulhat, aki elég pofátlanul tud hazudni és meglopni másokat. Ahol nem folyik el minden szinten undorító módon a pénz. Az hogy az utóbbi években erről egyre több szó van a tévében, lépten-nyomon történnek leleplezések*, csak elborzaszt hogy tényleg úgy van ahogy mindig is mindenki sejtette, de valahogy nem tudja elhitetni velem hogy ez valaha is lesz jobb. Nem értem hogy mi sarkallna bárkit arra ebben az országban arra hogy becsületes legyen, ha nincs ez az alapelv benne a levegőben, hogy becsületesen és munkával kell és lehet boldogulni**, a szabályozások nem fognak érni szart se lófaszt se.

 

*Most éppen az APEH/NAV-os korrupciók.

**Mert például az én szakmámban még az az ígéret sincs benne, hogy oké most szívok, de majd 10 vagy 15 vagy 30 év múlva jó lesz. Látom a kollégáimat. A másfélszeres fizetésükkel a rezidensek hopp el is érték a nyugdíj szélén álló főorvosnő fizetését, aki végigdolgozta az életét. Persze, jobban megélnek, már azt is látom hogy miből, nem túl szívderítő.

#1055

Mivel lehetne rávenni a magyar almásgazdákat, hogy kitanulják a cidergyártást?

Hú, hú, és új vállalkozási lehetőség: olyan mozi ahol kajálni is lehet. Mondjuk a film előtt egy órával beülsz, és nem kell rohanni hogy le ne késd a filmet. És mondjuk be lehetne vezetni egy új rendelési rendszert, egy elektronikus baz az asztalon, amin csak benyomod a számát annak amit szeretnél, a pincér meg látja és kihozza. Ez mondjuk máshol is jó lenne, én pl. utálom hogy előbb meg kell szerezni a pincér figyelmét, aztán hangosan és érthetően kérni amit szeretnék, hogy hallja is és félre se értse, de nem túl sokszor megismételni ahhoz hogy lebasszon hogy elsőre is hallotta. (És ha lenne valami futószalag az asztalokhoz, ki is iktathatnánk a pincéreket.)

#1054

Történelmi időket élünk, nap mint nap látunk olyasmit amit korábban soha. Ma egy kvízműsorban feladványként szerepelt a csőgörény.

#1053

Az egyik ápoló mentőzik is, mesélte hogy a minap szembe jöttem velük biciklivel. Utólag sajnáltam hogy nem kérdeztem meg hogy hogy néztem ki.

Gyerekzenész már nem lehetek

A vidám lánynak elege van, ez neki nem való, a haverjai nem így élnek, csomót buliznak és a legutóbbi trendi cuccokban járnak, neki meg elfogy a pénze hónap végére. Olyan munkahelyet szeretne ahova csini kiskosztümben járhat. Unja és értelmetlennek tartja a nagyobb részét annak amit csinál, és megkérte a pasija ismerősét hogy szerezzen neki valami más melót. Én meg besírok, hogy végre volt valaki akit kedveltem a munkahelyen, és nekem se való ez, mert nekem is elfogy a pénzem hónap végére, trendin pedig sosem jártam, idén nyáron még a lábkörmöm se festettem ki egyszer se, és nyafogok hogy a pasija haverja szerezzen nekem is munkát. Pedig szerintem én egy részét kedvelem ennek, jó vannak benne értelmetlenségek, de lehet jól csinálni és az jó érzés, és ha … (most gondolkozom hogy min múlik)… na mindegy szóval ha sokminden jobb lenne, akkor egész jól érezném itt magam.

Mer azért vannak jó dolgok is, például amikor kézrátétellel szavazunk arról hogy hol tartsuk a megbeszélést (ahol nem férünk el, vagy ahol nem jut mindenki elé asztal). És a viziten az egyik néni haza akarja vinni a sármos dokit*, a másik pedig ragaszkodik hozzá hogy elmesélje nekünk az életét**, mert a doktor úr nem hallgatta meg, de most van rá idő.

És legalább nem kell éjszakánként dolgozatokat összeállítanom másnapra. Vagy a kanapén ülve várnom a soromra amíg más befejezi a bejegyzését, hogy utána folytathassam a dolgozatot. Ugyanis megint szarakodik velem a laptopom, pedig azt is mondtam neki hogy mukodj. Mert igazából én vagyok az aki bejegyzést ír és Gé a dolgozatos. Illetve lapzártánk előtt egy perccel érkezett a hír, hogy újra hajlandó működni, Gé rögtön szívat is vele hogy most megint nem fogom akarni elvinni szerelőhöz hiszen már jó. Nem is, hetekig ülnek rajta aztán közlik hogy nem lehet megjavítani, mindennel ez van.

 

*Akinek ábrándos szeme és édi akcentusa van.

**néni: és mire hazaértem a párom felhúzott egy falat két méterre, és…
főorvos: ez hányban volt?
néni: 1963.
főorvos: akkor kéne egy nagyot ugrani!

 

Ezt meg csak úgy, mert olyan édesek.

 

#1048

A srácok voltak állatkertben, ami jó alkalmat adott Gének hogy megint készítsen néhány művészfotót.

(én közben a kórházban lógáztam a lábam)