Egy napsütéses nyári reggelen Anya, Apa, Berci és Nudli elhatározták, hogy körbebiciklizik a Velencei tavat

Nem is, mert már régebben elhatároztuk, csak tegnap este döbbentünk rá hogy ma lesz kb az egyetlen lehetőség mert ezután már még melegebb lesz, jövő héten meg én már dolgozom. De lehet hogy ez is túl gyors volt Nudlinak, vagy az volt a baj hogy rosszul aludt és reggel szembesült vele hogy viszonylag korán el kell indulni, és hogy nem kocsival, hanem vonattal megyünk odáig (ami tényleg nem mindegy, mert így rögtön nem 30 hanem 40 km, neki pedig eddig 16 volt a legtöbb, és a fenéktörő hatás összeadódik).

Így a kaland első szakasza kicsit rosszkedvűen telt, de Velencén ettünk fagyit (a fagyi csodákra képes) és utána már mind jókedvűek és nagyon kitartóak voltunk, pedig csomó magaslatra kellett feltekerni és a tűző napon azért ma is elég meleg volt. Velencén kajával és csobbanással jutalmaztuk magunkat, aztán Nudli berzenkedése ellenére hazavonatoztunk. Egyébként a vonat tényleg menő, csak kár hogy csak 6 bicikli fér el rajta hivatalosan, és gyenge a wifi.

dolgos

A hét közepétől úgy döntöttem hogy már jobban vagyok és ideje elkezdenem mozogni. Szombaton tapostam egy kicsit a taposógépet, amit az egyik nővér behozott a rendelőbe mert otthon úgyse használja, később egész nap úgy éreztem hogy ha még egy lépést kell tennem meghalok. Pénteken zumbáztam újra a kinectes zumbával*, Berci most is tudósította hogy melyik mozdulatot milyen ügyesen utánoztam le, majd 10 perc után rájött hogy nem tetszik a zene és fülhallgatóval bleach összeállításokat nézett amik alatt a monster ment.

Szombaton sokat bicikliztünk, a gyerekek ügyesen kezelték az eggyel nagyobb biciklit és kitartóan tekertek tovább akkor is amikor már elfáradtak. Előfordultunk a nemzeti színháznál, a bálnában, a Ferencieken, a szamos fagyizóban a Párisi utcában, az Andrássyn, a Hősök terén, a városligetben, a Hungárián, és a népligetben is, nem gondoltam volna hogy így be tudjuk járni a várost. Még egy-két kerékpárút azért elférne Budapesten, és jobb lenne ha a meglévőket a taxisok sem használnák parkolósávnak. Utána még a hajukat is levágtam, Gé meg porszívózott. Vasárnap meg elkísértük Gét szavazni, megint fagyiztunk (nagyon durva hogy a gyerekek szerint egyforma ízű a közeli cukrászda és a szamos fagyija). Séta közben folyamatosan arról beszélgettek, hogy ha majd nagyok lesznek és lesz saját youtube-os műsoruk amiben minecraftot játszanak, akkor miket fognak csinálni és mondani. Aztán labdáztunk, fürdőszobát takarítottam, a gyerekek megírták az összes leckét** és Nudli a levelezős feladatokat is, és másodszor is játszottunk munchkint, már lassan kezdjük érteni a szabályokat. Kivéve Nudlit, mármint ő is jól érti a szabályokat, de ő nem játszik csak kibickedik, mert szerinte az jobb, hiába mondom neki hogy nem tudja hogy játszani milyen, mert azt még nem próbálta.

Gé már kicserélte a család téli-nyári ruhatárát, csak az enyémek vannak hátra amiket nekem kéne összeszedni amit mondogatok magamnak egész hétvégén.

Ezen a hétvégén a tudományos programlehetőségek szaladtak úgy össze hogy végül a bőség zavarában egyet sem választottam. Pénteken volt autizmus konferencia, amire betelt a regisztráció de lehetett online nézni, bár valamiért Temple Grandin anyukája reggel volt, amikor én dolgozom. Mikor hazaértem leültem a számítógép elé de váratlanul ért hogy az online nézésért is fizetni kell és két kattintás alatt nem derült ki hogy a megadott összeg mennyi idő nézésre jogosít fel, így inkább lefeküdtem aludni. A Pszinapszis is most hétvégén volt, de isolde nem ment, mást meg nem is tudtam kit kérdezhetnék meg, és jó volt végre négyesben tölteni az egész hétvégét, meg félek is meg lusta is vagyok egyedül elindulni egy ilyen nagy, idegen helyre. És még az intézeti továbbképzést is erre a szombatra rakták, de végül (szombat reggel) eldöntöttem hogy nem küzdöm el magam reggel 9-re a város másik végére hogy aztán fél napig unalmas előadásokat hallgassak, szabadnap ide vagy oda.

A hétvégén még behoztuk magunkat a suits-al és a tbbt-val, és a dexterrel is haladtunk egy kicsit.

És kezdünk összebarátkozni az új kindle-vel, befejeztem a Good omenst (tetszett), most a Limitless-t olvasom (eredetileg nem ez a címe, de így könnyebb felismerni) és tetszik.

 

*Előtte elhúztam a kanapét, majd feltakarítottam a több köbméter koszt ami alatta összegyűlt, ehhez lemostam a fekete festéket a halál kaszájának nyeléről és a kaszafejet seprűre váltottam vissza (nem ennyire ritkán takarítunk, csak általában nem seprűvel hanem porszívóval), majd körömkefével eltávolítottam a feketeséget a körömágyamból .

**Nudlinak irodalomból az volt a lecke hogy keressen két locsolóverset a neten és másolja le a füzetébe. Gé keresgélt, ő meg húzogatta a száját hogy valami hagyományosabbat szeretne virágokról meg hasonlók, de mindenképp olyat amelyikben nincs takony.

kalandozás a Fertő tó környékén

Ez még a pünkösdi hétvége, csak most jutottam oda hogy leírjam. Alert: uncsi.

Szóval úgy volt a hétvége, hogy pénteken mi értünk le utoljára, a többiek gyorsan előkészítették a szalonnasütéshez a dolgokat, de a tűzzel még volt egy kis szüttyögés. Kiderült hogy nincs cartoon network, ezért megengedtük a gyerekeknek hogy animaxot nézzenek. Ők csak kenyeret pirítottak, illetve Nudli pirított marshmallowt és megetette velünk, Berci meg a legvégén rájött hogy mégis süt szalonnát, levágtam neki egy kis darabot, de egy idő után megunta, meg úgyse ette volna meg. Jó későn mentem fel velük lefeküdni, nem kellett fürdöniük. Mire elaludtak volna, a többiek is feljöttek.

Szombat reggel egész korán keltünk Gével, mert kicsit rosszul voltunk a szalonnától. Később szereztünk bicikliket, hosszabb-rövidebb próbálkozás után letettünk róla hogy felpumpáljuk a kerekeket. Elbicikliztünk Fertőszéplakra, ahol megnéztük a tájházat, meg a gólyákat. Nudli valamennyire érdeklődött, megállapította hogy régen milyen fura lehetett hogy nem volt villany meg számítógép meg autók. Berci főleg rohangált. Utána elbicikliztünk Fertődre, de ott már nagyon éhesek voltunk, ezért először kajáltunk. Aztán megnéztük kívülről a kastélyt és megállapítottuk hogy sok idő lenne mire megnéznénk, plusz lakat sincs a bicilkire, rövid fényképezkedés után átvonultunk a fagyizóhoz.

Ezután a többiek továbbmentek nemtudomhova, de mi visszaindultunk, mert Nudli már így is nagyon fáradt volt. Szenvedett is, de szerencsére végig bírta, útközben megálltunk egy pihenőhelyen. Mikor visszaértek, ejtőztünk egy kicsit a kertben, játszottunk miszter x-et és szópókert is a javaslatomra, de a vidám lány eléggé szabotálta (pedig tök jó volt). Később a kerti grillen sütöttünk húst. Amíg sült, a gyerekek rájártak a salira és megettek egy csomó paradicsomot, uborkát, paprikát. Berci a húsból is evett, Nudli csak pirított kenyeret. Valószínűleg véletlenül dupla adagot vettem tavalyhoz képest, mert most nem fogyott úgy el. Meg rágósabb is volt a marha. Miközben készült, frizbiztünk is. A gyerekek is beálltak, az érdekes volt hogy Berci mindkét kézzel dob, és jobb kézzel ügyesebb. Megint jó későn feküdtek le, most Gé ment velük.

Vasárnap is kelni kellett, mert mentünk kirándulni, most kocsival. Először Hidegségre mentünk, és meg is találtuk a nagyon régi templomot. Eljött egy bácsi és mesélt is róla, érdekes volt (olyan hogy kívül szögletes, belül meg kerek, és összesen csak 4 ilyen van, de nem tudom hogy a többi hol). Innen Nagycenkre mentünk, ahol először fagyiztunk (egyesek kávét ittak). Megnéztük a kastélyt. Pont volt idegenvezetés gyerekeknek, mert gyereknap volt, de a mieink unták, így leelőztük őket. A bútorok és szép ruhák nem annyira kötötték le őket, de azt megjegyezték hogy Gróf Széchanyi István egy csomó könyvet írt, megépítette a Lánchidat, szabályozta a Dunát, tervezett gőzhajót meg ilyesmi. A kertben is pihiztünk kicsit, utána pedig továbbmentünk Felsőrákosra.

Mivel közben megéheztünk, kisebb szervezési nehézségek után kajáltunk a strand melletti kifőzdében. Utána kisétáltunk arra a hosszú mólóra ami mellett üdülők vannak. Berci a legvégén közölte hogy nagyon fél hogy beszakadunk, így visszafelé eléggé siettünk. Utána beletapicskoltunk a Fertő tóba és kicsit üldögéltünk a partján, miközben Nudli tovább tapicskolt. Berci nem ment bele, csak kavicsokat dobált. Hazafelé még benéztünk a Páneurópai piknik emlékművéhez. Ez tetszett a gyerekeknek, Nudli sokat emlegette is utána. Egyrészt hogy átmentünk Ausztriába, ami szerintük olyan mintha egy varázsvonal lenne ott, hogy hirtelen új országban vagyunk. Meg a sztorit is fogták valamennyire.

Utána már eléggé elfáradtak, így a kőfejtőt kihagytuk (ami zárva volt), meg a borozót is (ami nyitva volt). Amíg a többiek visszaértek, pihiztünk. Utána gyorsan hozzáfogtunk volna a slambuchoz, de előtte inkább tököltünk másfél órát a bográccsal és a lábbal. Persze a csendes lány oldotta meg végül. Volt aki pingpongozott is közben. A slambucról kiderült hogy egyáltalán nem tíz perc hanem órák, de hősiesen kivártuk, bár közben nasiztunk egy kicsit. Berci le se jött, Nudli lejött és pirított magának kenyeret.

Hétfőn már jöttünk is haza, persze mire kikászálódtunk az ágyból, a többiek már nagyjából menetkészen voltak. A csendes lányék elköszöntek, mert ők még maradtak, a vidám lányékkal megbeszéltük hogy átmennek Sopronban és ott találkozunk. Mire odaértünk, ők már felderítették a terepet, és arra jutottak, hogy a Storno kiállítást kell megnézzük. Előtte még gyorsan ettünk fagyit és vettünk olyan madaras sípot a főtéren. Amíg bent voltunk, eléggé esett az eső.

Utána nagy nehezen megkerestük a bolondvárat, mire megtaláltuk, a vidám lányék is megtalálták hogy hol tették le a kocsijukat. Pont mire odaértünk a várhoz, esni kezdett az eső, ezért inkább csak belül néztük meg röviden. Utána elbúcsúztunk, mi a soproni mekiben ebédeltünk, és hazajöttünk. Most aludtak útközben mindketten.

a reggeli morálomnak nem tesz jót, hogy ma úgy indultam el hogy belenyugodtam hogy úgyis elkések, aztán meg még átöltözni is volt időm a megbeszélés előtt. legközelebb már az lesz az alap.

de ma bicikliztem ÉS tornáztam is.

A nagy beígért lehűlés, ború, zápor-zivatar, sarkvidéki hideg az elmúlt két napban percre pontosan azon a két órán keresztül tartott, amikor az intenzíves lánnyal közösen játszótereztünk. Amint beértünk a parkba, hideg szél kezdett fújni, és az eső is eleredt abban a percben, amikor megtaláltuk a játszóteret. Sokáig kitartottunk, hogy hátha jobb lesz, és lett is jobb, meg rosszabb is. Ezalatt megvitattuk a nyarat meg a pácienseinket, átsétáltunk a kresz parkba, láttunk szivárványt, Berci is megtanult elindulni a biciklivel, fejenként ötszázszor elestek (egyenesen már tudnak menni, de a murván és/vagy kanyargóson még kevésbé megy, szerencsére nem zavarja őket nagyon hogy folyton elesnek), kuporogtunk a bicikli benzinkút alatt, ahova a zápor elől menekültünk be, Nudli sírt és megnyugodott (nem szereti a mennydörgést, és az eső nagyon hangosan kopogott a tetőn), Berci és az intenzíves kisfiú jót bicikliztek együtt, az intenzíves kislány pedig extra édi volt végig. Búcsúzóul kaptunk még egy zuhanyt amíg elszaladtunk a kocsihoz.

love should

Megint biciklivel mentem, és igaz hogy hazafelé majdnem meghaltam, viszont egyszer sem áztam el, és amikor megérkeztem a kórházhoz, multimodális élményem volt, éreztem az izmaimat a combomban, láttam a vízcseppeket a füvön, és hallottam egy közeledő mentő meghitt szirénázását. És éreztem hogy vizes lett a lábam.

Ott bent meg igyekeztem nem aggódni a betegeimért akik rosszul vannak és nem tudni miért.

Hazafelé meg hallgattam Mobyt. Kiskoromban nem hallgattam, mert sokan szerették, és nem akartam csak divatból. Persze akkor ez még nem is volt.

 

nem a győzelem a fontos

Végül aludtam is, meg le is mentünk biciklizni a gyerekekkel, most tanulnak, ezért ez a mi részünkről sok futással jár, és aztán boltba is elmentem, kevés sikerrel. Először nem kaptam szelepes búvárpipát, aztán gyerek-rövidnadrágot, aztán többször használható sütőfóliából csak drága és óriás méretű volt, marhahús csak holnap reggel lesz, meg kukoricaliszt se volt a fagyihoz, meg olyan bugyi sem amiből a múltkor egyet vettem hogy kipróbáljam, és tök jó. Utána még vettem egy fülhallgatót, ami elvileg fülre akasztós, de itthon kiderült hogy gyakorlatilag az akasztója egész máshol van mint a fülem, így a levegőben lebeg, viszont az is kiderült hogy nem is a fülhallgatómmal volt a baj hanem az mp3-al. Az obi pedig már pont zárt. Ja igen, kész a fürdőszoba a kórházban, minden szuper, örülünk, szinte fel se tűnik hogy a régi ronda gagyi ajtókat rakták vissza, csak az akasztók nélkül, és hogy felülről ázik két helyen, és hogy nincs benne wc-kefe, tükör, és polc sem.

sötétzöld

Itt ülök sütétben, nyitott ablaknál, hogy a bogarak ne jöjjenek be a szobába, csak a hűvös. Ennyire zöld vagyok, pedig beindíthatnám a légkondit is. És percenként ellenőrzöm a világhálót, hogy megtudjam másokkal mi történik a világban, és időnként tényleg történik valami érdekes, ami változó intervallumú pozitív megerősítés, ami miatt ezentúl is így fogok tenni ha gépközelben vagyok. (Ott még nem tartok hogy strandolás vagy kocsmázás közben se tudjam megállni) (Majd ha lesz tabletem)

Mindenképp szeretném megörökíteni, hogy ma végre biciklivel jöttem, az idei biciklis szezonban először. Ehhez több tényező összejátszása segített: 1. nem volt a seggem alatt autó, 2. Gé felpumpálta a kerekét, 3. tegnap voltunk próbaúton a gyerekekkel és kiderült hogy még tudok biciklizni, 4. még egy kolléganőm azzal jött a héten, sokkal messzebbről mint én, és ő is túlélte, 5. épp nincs semmilyen halálos betegségem ami megakadályozná, 6. nem kell délutáni pokoli időjárásban hazamennem, 7. nem volt a seggem alatt autó. Nem csoda hogy ennyi idő kellett. Új útvonalat próbáltam ki, nincs benne felüljárón átcipelés, és gyorsabb is.

Morzsák

– Ma reggel, bár nem nagy örömmel, de végre kipróbálhattam az esőkabátomat amit több mint egy éve hordok magammal, eddig nem kellett használni, vagyis egyszer amikor kellett volna otthon felejtettem. Előnye, hogy gyakorlatilag nincs súlya és helyet se foglal. Hátránya, hogy a kezem és a lábam nem védi meg, de biztos jól néztem ki ahogy suhantam a biciklin és mögöttem lobogott a kék, zacskó anyagú esőkabát.

– A férjem azt szereti legjobban az autónkban, hogy a kereke alu felnis, ami állítólag menő, én meg azt hogy be lehet ülni a csomagtartóba a sícipő húzáshoz.

– Megszámoltam, hogy az eddigi 30 ovinapból csak 14 volt amikor mindketten jártak. Ráadásul a kisebbik kétségbeejtő módon teljesen egyértelműen hozza tudomásunkra hogy beteg akar lenni, mert akkor nem kell oviba menni. Annál már az is jobb ha fáj a füle, a keze, és orvosságot kell szednie.

– Legújabb találmányom a bonbonba/cukorkába rejtett orvosság, úgy képzelem el hogy így gyártanák, hatóanyag és adag szerint különböző kiszerelésben, a gyógyszertárban lehetne megvenni. Ugye a szirup is elvileg erre lenne hivatva, hogy könnyen bevegye a gyerek, de az enyémek ezzel nem törődnek, és a donald rágó ízűtől is undorodva, sikítva tiltakoznak hogy fuj rossz ízű. Hátránya, hogy a gyerekekbe ezáltal is egyre jobban beleneveljük hogy még az apró kellemetlenségeket is el kell kerülni az életben, ami miatt felnőtt korukban megveszik a hasizom-erősítőt amivel erőkifejtés nélkül kockásodhat a hasuk, meg a rhinathiol coldot ami a nátha minden tünetét megszünteti. Viszont könnyebb lenne rávenni őket hogy bevegyék a gyógyszert. Vagyis nem tudom az milyen irányba tereli a személyiségfejlődésüket, ha két felnőtt fogja le őket is tuszkolja beléjük a szörnyűséges, donald rágó ízű szirupot. (Bár erre azért csak ritkán van szükség. Általában megteszi a hosszas alkudozás, rábeszélés, zsarolás stb.)

Popeye tud valamit

Az ügyeletet senki sem szereti, nemcsak azért mert bent kell tölteni az éjszakát a családi fészek melege helyett, hanem azért sem, mert folyamatos készenlétben kell állni, hiszen bármikor nyakunkba szakadhat valamilyen embert próbáló, nagy lélekjelenlétet és gyors döntést követelő feladat. Mint például kedves kollégánk kiengedése az előtérből, ahová véletlenül bezárta magát.

Viszont érdemes volt tegnap spenótot ebédelnem, mert hazafelé váltás nélkül mentem fel a kb 1 méter 20 cm hosszú, de kifejezetten meredek emelkedőn, ahol kezdetben fel kellett tolnom a biciklit. (valójában 2-3 méteres is megvan, ha fényezni akarom magam, akár 8 is.)