Nudli azt álmodta tegnap, hogy egy táborban voltak az osztálytársaival, és hirtelen odajött egy t-rex, próbált elbújni egy asztal mögé de bedugta a fejét, és meg akarta enni. Ráugrott a torkára és erősen szorította, sokáig úgy maradt és meghalt a t-rex. Megdicsértem hogy milyen ügyes volt álmában, de azt mondta attól még rossz álom volt.
Az Úton is tetszett, egyrészt menő hogy milyen menő csávók, nem félnek semmitől, teljes valójában magukba szívják az életet, nem tervezgetnek csak élnek, aztán valahogy mindig lesz, legfeljebb nem esznek pár napig. Ugyanebből az okból végig van feszültség is, ami lehet hogy bennem az átlagnál kicsit erősebb, mi az hogy nem terveznek, nem dolgoznak hogy legyen pénzük hogy tudjanak venni maguknak ételt? És végig ott a kíváncsiság, hogy vajon megtudunk-e valami érdemi infót Salről, miközben végig ott a félelem, hogy fog-e valami szörnyű tragédia történni velük.
Kifejezetten megnyugtató volt utána belekezdeni a Rabbit at Restbe, Rabbit nemcsak régi ismerős (és dolgozik hogy legyen pénze ételre), hanem nagyon megnyugtatóan emberi, a gondolatai – persze nem olyanok mint az enyémek, ő egy idősödő pasi, én nem szoktam elmerengeni azon hogy ha vennék néhány férfimagazint, elrejthetném a szennyesben és ha Gé nincs itthon nézegethetném – ugyanúgy emberiek, megnyugtató hogy olyan bárgyún csodálkozik rá a világra ahogy elrohan mellette. Meg hogy már 89 lett, amikor már én is éltem, tehát végre mond valamit nekem is amit lát (a világból ahogy elrohan mellette). Eddig is érdekes volt, hogy milyen volt Amerika az ötvenes meg hatvanas években, de most már otthonos is, mert ezt már én is láttam, meg hallottam a híreket meg minden. Csak persze izgulok hogy lesz-e tragédia.
Good guy óraátállítás: nincs bűntudatom amiért megnéztem az Edward Scissorhandet éjféltől fél 2-ig. (Mert még nem láttam, és most jöttem rá hogy hiányzik a műveltségemhez. vagy ből vagy mi.) Tetszett, Johnny Depp bámulatosan bánik az arcával, Winona Ryder ugyanazt az arckifejezést használja mint a többi filmben amikor épp zaklatott (ráncolja az orrát és félrenéz), Dianne Wiest ugyanúgy vinnyog mint az In Treatmentben, csak itt jobban illik a szerepéhez. A mondanivalóját nem biztos hogy pontosan értem, jobb a furcsa személyeket elzárni valahol messze, mert mindenkinek az a legbiztonságosabb?
Csákányi Eszter fényévekkel jobb Dianne Wiestnél, de attól még ez az évődésük pont olyan idegesítő mint az amerikai változatban, meg az is hogy a páciens, aki maga is pszichoterapeuta, pont ugyanolyan vadul ellenkezik a terapeuta meglátásaival szemben mint az ő betegei vele. Abban viszont a magyar változat marad alul, hogy az angolban a transference végig transference, itt meg váltogatja hogy érzelemátvitel vagy érzelemáttétel, és csak a végén találja el hogy indulatáttétel.
Szombaton voltunk az Óceán kiállításon a Vajdahunyad várban. Négytagú családnak ötezer a belépő, a gyerekek kapnak egy kvízt, amit ki lehet tölteni a kiállítás anyaga alapján. A hétévesnek még egyértelműen túl bonyolultan vannak megfogalmazva a feliratok és a kvízkérdések is, de ha alapvetően természettudományos érdeklődésű, végignézegeti a színes képeket, maketteket, meghallgatja a delfinfüttyöt, és szívesen ragasztgatja a matricapöttyöket ahhoz a válaszhoz amit a szülők megmutatnak. Egy kilenc éves már nagyjából megérti a feliratokat, de ha az olvasásban és szövegértésben nem túl profi és nem is érdekli a téma, hozzá sem kezd, három perc után megállapítja hogy unatkozik és mikor megyünk már. De valamennyire leköti magát azzal hogy Anya+tesó és Apa között mászkál és egyezteti a kvízeredményeket. A tesztkérdések a szülők számára viszonylag könnyen kitölthetők. A két termet nagyjából egy óra alatt végig lehet így járni, a végén a gyerekek az egy hibával kitöltött kvízért (a többit nem tudom) kapnak egy csokit és választhatnak egy kb 20 darabos puzzle-t. Utána szép időben lehet sétálni a városligetben, beugrani a játszótérre a google earth segítségével.
Hétfőn a repülőgép-emlékparkot látogattuk meg ferihegyen. Négytagú család számára 2600 forint a belépő, amiért három repülőbe be is lehet menni. Ki lehet próbálni az üléseket, a biztonsági övet, a lenyitható asztalt, még egy-két hamutartó is kinyílik a karfákból. Ezen kívül minden dobozt és szekrényt végig lehet próbálgatni hogy kinyílik-e, és néhány igen. A pilótafülkéket plexivel lezárták, úgy tűnik a figyelmeztető feliratok kihelyezése nem akadályozta meg, hogy a kedves látogatók hazahordják a kapcsolókat szuvenirnek. Az érzékenyebb orrú gyerekeknél előfordulhat, hogy a szagra hivatkozva a többi családtagnál hamarabb elhagyják az utasteret, de az érdeklődőbbek mindent szépen végignéznek a szülőkkel, kérdezgetik őket és meghallgatják a magyarázatokat, meg hogy ki milyen gépen hova utazott régen. A többi repülőbe, helikopterbe és különböző kisbuszokba nem lehet bemenni, de körbe lehet járkálni, és mindent le lehet fényképezni, meg a gyerekeket is, amint mindent lefényképeznek (beleértve az ürgelyukat, ismeretlen okból kiállított nagy követ és a csocsóasztalt), illetve amint szaladgálnak a repülők között és néha megpihennek az árnyékban, mert megsülnek az októberi égő napon. A nyafogósabbnak előre beígért egy óra itt is tartható. A bejárat melletti piknikasztaloknál van a csocsó, a kisebbek sajnos alig érik fel, de a mellette álló kukán ülve bámulatosan tudnak gólt lőni (miközben az anyuka csak minden második pillanatban kap infarktust hogy mikor esnek le).
Az a baj a 9gaggel, hogy hiába vesz el sok időt és a nagy része egy foshalom értelmetlen, ismétlődik és nem is vicces, és egyre több van, amikor végre erőt veszek magamon és lejelentkezem róla, kiderül hogy ha mégis olvasom egyes társaságokban hasznos lehet a tájékozottság amit ad, amikor meg visszajelentkezem rá (akár van ilyen szó, akár nincs), de eldöntöm hogy csak párat nézzek meg hogy ne menjen el feleslegesen annyi időm vele, időről időre mindig van valami amin nagyon röhögök,
(
)
ezért mégsem fekszem le aludni, hanem tovább nézem, és akkor találok még
(
), úgyhogy inkább végignézem az összeset, és amikor másnap ezeket keresem hogy betegyem ide, megtalálom a volt iskolámat.
(
)
“Well, my days of not taking you seriously are certainly coming to a middle.”
Egy ismerős pedig: “De mi a nehezebb utat választottuk, ami… hát nehezebb. Sokkal nehezebb, és így nehéz.”
Pénteken nem kapcsolódott be a netbookom és megijedtem hogy máris tönkrement és mi lesz a betegnyilvántartásommal. Hazafelé lemerült a telefonom és ezer év után úja használtam nyilvános telefont, izgatottan dobáltam be a százasokat miközben Gé szólt hogy csak egy percre megy haza mert mégis ő fog ötlabdázni.
Otthon kiderült hogy nincs net, aztán úgy tűnt hogy mégis van, majd nyilvánvalóvá vált hogy nincs. Viszont odaadtam anyunak a netbookot hogy vigye haza, hátha apu meg tudja javítani. Még aznap este hívott hogy jó a gép, csak ki kellett venni az aksiját és visszarakni.
Aztán egész hétvégén néha úgy tűnt hogy lesz net és egy kicsit volt is, aztán mégsem. Aztán eldöntöttük hogy glamour napokon többet nem tesszük be a lábunkat bevásárlóközpontba (bár végül bravúrosan találtam parkolóhelyet, és ajándékot is becserkésztünk, meg body shopos szájkenőcsöt magamnak, aloe verás arckrémet viszont ismeretlen okból nem vettem, lehet hogy a tömeg miatt).
Este átjött Gé osztálya hogy szuperhős-filmnézős-maraton keretében készüljenek a szalagavatóra, és közben ipari mennyiségű chipset, popcornt és pizzát fogyasszanak el. A Thort még teljes létszámmal néztük (a 10 éven aluli korosztály is képviseltette magát), 5-ig már csak a legelszántabbak maradtak fent (Captain America). Én még 3-ig gyorsan belenéztem az Ironman 2 elejébe végig. Reggel a gyerekeink azon méltatlankodtak, hogy mért alszanak fiatalok a nappalinkban, és hangosan kérdezgették hogy mikor mennek már haza, de szerencsére kiegyeztek vele hogy a hálóban nézzenek mesét, aztán pedig legóztak a fiatalokkal.
Ma örültem hogy süt a nap és meleg van és végre nem vagyok beteg. Vettem ilyen lilásos színű körömlakkot, mert féláron csak 498 forint volt és olyan aranyos kicsi az üvege és Annalight mindig körömlakkokról posztol, ki is festettem a körmöm de még mindig csúnya alakú és csúnyán festem ki. 7 körül meg hívott a főnököm hogy mi van az angol szöveggel amit pénteken odaadott, az én nagyon épkézláb reakcióm pedig az volt hogy te ki vagy? És végre van net.
a projektjeim több hetes fekvőgipsz vagy tüdőgyulladás esetére:
– kompjúteres adatbázis létrehozása a szakfordítón tanult összes szóból
– a fényképalbum, továbbra is
– felrajzolni egy térképre hogy merre utazik Sal az On the Roadban
– végigbogarászni a blogot és kiszedni az aknákat
– egybegyűjteni a kedvenc andalgós zongorás számaimat
Egyik napról a másikra váratlanul eltűnt itthonról egy tekercs alufólia, amire egyetlen reális magyarázat adódik, miszerint a szomszéd1 bejárkál a lakásunkba, kölcsönvette és elfelejtette/nem volt alkalma visszatenni. Amellett persze hogy megnyílt egy átjáró egy másik dimenzióba és véletlenül átesett, vagy hogy az ufók minden háztartásban összeszedik az alufóliát hogy ne tudjunk védekezni a tudatmódosító sugarazásuk ellen. (Nem, nem tettem a mélyhűtőbe, ellenőriztem.)
1Aki mindig kedvesen felajánlja, hogy ha elutazunk adjuk oda neki a kulcsot, hogy csőtörés vagy ilyesmi esetén be tudja engedni a munkásokat.
(és ez semmilyen szinten nem illik ide, de a freeblogról már a kis csillagocskák is eltűntek, és kategória alapján sem lehet válogatni, úgyhogy most már sose fogom megtudni hogy beraktam-e már a Love Shouldot)
Elképesztő hogy mennyi mindenen sírok/könnyezem mostanában, el se bírom sorolni. De az utolsó a kacsák voltak akik felnőttkorukban tudták meg hogy fürödni jó. Előtte meg amikor fél nap távollét után újra megláttam a gyerekeimet, előtte meg Nudli lelkendezése a telefonban arra hogy én is megyek velük gyorsétterembe.
Épp nagyon utáltam a világot amikor a metróállomáson gyalogolva megláttam egy szőke, tíz év körüli kislányt, aki belülről tapadt a metró ajtajára zombis pózban és arckifejezéssel.
(mesét néznek)
Berci: Ez hülye!
Nudli: Nem hülye, csak öreg. Aki öregszik, annak csokonyás lesz az agya. Egyre kevesebb dologra emlékszik, a végén már nem lesz olyan okos.
Meg egy másikat is le akartam írni, ha már itt vagyok:
– Jaj és az esküvőn megint enni fogunk! Minden hétvégén hízom egy kilót.
– Mondtuk hogy pénteken legyen.
nightswimming 