Reggelre jobb kedvű lett Nudli, órákat beszélt folyamatosan, főleg a kirándulásról, aztán áttért valós és általa elképzelt játékokra, és az angry birds star wars általa elképzelt kiegészítéseire. Felajánlottuk hogy visszamegyünk a parkba ahol voltak és megvesszük a plüssmadarat, de egy ideig nem is értette miről beszélünk, utána sem tűnt nagyon érdeklődőnek. Meg be is náthásodott.

Aztán meg jól megünnepeltük, és megállapította hogy igaz hogy nem szereti a tortát* de azért elég menő tortája volt.

*csak azt a csokitortát szereti amiben nincs krém, de ha készítünk olyat, pl. brownie hozzávalókból, nem eszi meg.

Milyen érdekes, hogy vannak napok amikor nagyjából nem történik semmi: elmegyünk dolgozni aztán hazajövünk és alszunk, más napokon meg Nudli ágyában ébredek, mert kivételesen Nudli mellett Berci is átjött az ágyunkba éjszaka, mert fél a minecraftos slendermanes youtube videó miatt amit tegnap néztek. Gének korán kell bemennie ezért én viszem a gyerekeket, akiknek osztálykirándulásuk van, de nem várom meg a buszt mert stresszelek hogy be kell érni korán mert a nővérek “véletlenül” több új beteget jegyeztek elő mint máskor szoktak, ezért útközben erős bűntudatom van hogy a gyerekeknek nincs kinek integetni mikor indul a busz. Aztán bent bosszankodok hogy bár ma kivételesen az összes beteg eljött, a nővérek az ő részükkel még nem haladtak előre érdemben így megint az lesz hogy a betegek kint várnak én meg bent, de aztán feltalálom magam és csak behívom az egyiket. Később csak végzünk, majd hívnak a fogorvostól hogy beteg a fogorvosom ezért ma mégsem kell mennem hozzá, felhívom aput hogy mégse neki kell mennie a gyerekekért, aztán elmegyek a lehetséges új állásról beszélgetni megint, közben felhív anyu hogy mégsem mennek ma hozzá öcsémék viszont holnap mégis ráérnek, beszélgetek a lehetséges új állásról a lehetséges új főnökkel újra. Aztán van egy kis időm úgyhogy hazaugrom, és Gé is otthon van úgyhogy elkezdjük átszervezni Nudli szülinapi buliját vasárnapról szombatra, hogy a nagyszülőkön kívül az öcsémék is részt vehesssenek, mindenkit felhívunk, de a szupercukrászdában nem veszik fel a telefont, aztán mégis felveszik és elmagyarázzák hogy e-mailben kell jelezni ha a világ legdrágább de remélhetőleg nagyon menő tortáját (amit kicsit bűntudatból is rendeltünk, mert nem leszünk itthon Nudli igazi szülinapján, és azt akarjuk hogy érezze hogy nagyon szeretjük), aminek remélhetőleg Nudli örülni fog, nem vasárnap hanem szombaton szeretnénk elhozni. Aztán elmegyek a gyerekekért, megjön Berci és nagyon vidor, meséli hogy miket láttak (a Salamon tornyot, a királyi várat és a Mátyás királyos játszóteret Visegrádon), de főleg kardozik az új kardjával amit a zsebpénzéből vett*, miközben még sokáig várunk Nudlira elábrándozik hogy jobb lenne ha ikrek lennének, mert akkor hasonlítanának, ami menő, és egy osztályba járhatnának. Aztán végre megérkeznek Nudliék is, de ő nagyon dühös mert szerinte Gé nem rakott pénzt a pénztárcájába, és az sem vidítja fel egyáltalán amikor kiderül hogy de rakott, csak valamiért nem találta meg, és elmeséli hogy nagyon rossz volt a kirándulás, mert először mindenfelé mehettek az Emese parkban, aztán csak oda ahova mondták: hajókázás, íjászat, kopjahajítás, gyertyakészítés,  és nem tudott plüssmadarat venni 600 ft-ért. Aztán itthon összeveszik mindenért Bercivel és hogy kiengeszteljem lemegyek a boltba még egy kis jeges teáért és hozok neki egy calippót is, végre elpárolog a mérge és aranyosan ülnek egymás mellett a számítógép előtt, amit lefényképezek.

 

*eggyel jobb mint amikor egy ággal jött haza, amivel állítása szerint az egész kirándulás alatt játszott.

update: aztán fürdés és esti mese után elmagyarázom nekik hogy mi az a szerenád, és csak ráveszem magam a tornára, ők pedig lefekvés helyett csendben támogatnak a kanapéról, közben kicsit civódnak azon hogy Berci szerint Nudli ne mondja minden képnél ami feljön a képernyővédőn (a saját régi képeink) hogy dagadt. Aztán ők végre elalszanak én meg beveszem magam a true detective elé és szenvelgek hogy ez egy szar depressziós szar, amíg ez nem jön:
– Do you think a man can love two women at once?
– I don’t think a man can love.
Egy kicsit már saját maga paródiája de azért.

híradó: tegnap volt a kórusok éjszakája.
Gé: nem igaz már, mindennek van éjszakája, ez már olyan unalmas. a szarás éjszakája.
s: az alvás éjszakája.
Berci: az éjszaka éjszakája.
Nudli: a  nappal éjszakája.

Végül Berci mégis beteg volt, még hétfőn- a suli előtt szólt Gének hogy fáj a feje és a hasa (utólag azzal indokolta hogy nem előbb hogy félt (?)), Mama vigyázott rá. Még mindig náthás és köhög, de utána már járt suliba. Tegnap nekiindultunk nagy lendülettel biciklizni, eljutottunk (meki után) a szomszédos népligetbe, ahova Nudlit egyik osztálytársa elhívta valami streetballos rendezvényre, ahol nem találtunk ismerőst (mármint Gé találkozott egy tanítványával de ő mindig mindenhol), kicsit üldögéltünk, közben számba vettük hogy milyen okokból kell inkább shoppingolni. Előtte még terveztük hogy biciklizünk a népligetben egy kicsit, de Nudli szokásához híven megint szenvedni kezdett amiért meg kell mozdulnia, amivel sikerült kiborítania Gét. Utána viszont ügyesen shoppingoltunk. Próbáltam szert tenni félcipőre az eltört talpú helyett vagy az ezeréves sportos cipőm helyett aminek a tavaly visszaragasztott talpa végleg levált, de nem jártam szerencsével, bánatomban vettem még egy szandit olyan olcsón hogy ne szomorkodjak ha nyár végére tönkremegy. Ma a nagyobb család körében töltöttük a délutánt, felköszöntöttük a sógornőmet majd csellel rávettük hogy odaadja kölcsönbe az ajándékát, és csodáltuk a kisebbik unokaöcsémet hogy már milyen ügyesen fúj.

mindenki elmegy.

Végül ma jobban lettek úgyhogy végül kicsit mégis elmentünk, az eső abban a pillanatban állt el hogy kitettük a lábunkat a kocsiból a városmajorban, sőt még a nap is kisütött. Pont indult a fogaskerekű amikor odaértünk, és közben Gé kinézte a telefonon hogy pont indulni fog a nosztalgia gyerekvasút, amit szintén elértünk. Mi fotóztunk, mert ilyenen még nem ültünk és tényleg jól is nézett ki, a gyerekek meg kicsit unottan és enerváltan üldögéltek. Nudli többször elismételte hogy olyan fárasztó az út hogy csak úgy bírja ki ha kaphat fagyit. Hűvösvölgyben átsétáltunk a villamoshoz, ami pont indult, a városmajornál visszatértünk a kocsihoz és átautóztunk a Daubnerbe ahol százezer embertársunkkal* együtt vásároltunk fagyit, juhtúrós és medvehagymás pogácsát. Amikor kijöttünk megint esni kezdett, de elállt mire megettük a fagyit az ernyő alatt. Itthon feléledtek és elkezdtek birkózni és kiabálva gyűrni egymást, most meg Berci az asztali gépen, Nudli meg Gé telefonján néz youtube videókat.

Meg Berci mesélte hogy a múltkor Gé méltatlankodott hogy mért kell lezárni az utcát ha semmilyen munkát nem végeznek**, és ezt olyan viccesen mondta mint freddyD (állítólag így kell írni) a rossz PC játékokból, majd a kérdésemre elmagyarázta hogy ez nem jelenti azt hogy Gé olyan vicces mint freddyD, de azért vicces, sőt én is ( <3).  Fogalmazást is írt róla mostanában, és már abban is viccesnek tartotta, bemásolom az utókor kedvéért.

“Az én apukám
Az én apukám neve Bálint Gábor. Ő egy középkorú ember. A szeme kék színű, szemüveges. Haja sötétbarna, bőre fehér. Alacsony termetű és normál testalkatú. Ruházata nagyon változatos. Kedves és barátságos ember. Nagyon jó humora van. Sok sportot szeret, de leginkább a focit. Eléggé segítőkész, meg türelmes, de amikor mérges akkor nagyon megijedek tőle.  Szeretem őt, mert mindig velem van amikor rosszul érzem magam.”

Elég találó, kapott rá három ötöst. Viszont megint szólt a tanítónéni hogy nagyon lassan ír és gyakoroljunk vele. Arra jutottunk hogy a nyáriszünetben kicsit gyakorlunk hogy ne felejtse el teljesen, és meglátjuk hogy ötödikben új tanítónénivel is probléma lesz-e.

Meg még annyiból is produktív voltam hogy előkerestem a josef seibel cipőm blokkját aminek mindkettőnek teljesen keresztbe tört a talpa amitől egy csepp esőt is azonnal magába szív, és csak fél év garancia volt rá ami már lejárt. Most egy kicsit morcos lettem a josef seibelre és egy darabig nem fogok venni.

 

*Budapest kb 95%-a megfordult ott abban a fél órában amíg ott voltunk

**helyesbítés érkezett szerkesztőségünkbe, azért méltatlankodott mert még a közlekedési lámpa sem működött

hideg van

A család fele invaliduskodik, Berci nagyon benáthásodott péntekre, tegnap hőemelkedése is volt és látszott rajta hogy nagyon nincs jól. Gének meg kiműtöték a bölcsességfogát és fel van dagadva az arca meg fáj. Ezért tegnap nem csináltunk semmit, ami egész kellemes volt. Vagyis ők Terminátor napot tartottak, én meg főleg aludtam, meg végre tornáztam is egy hét kihagyás után. Az lett volna a program hogy valahova elmegyünk autópályán mert pont van matricánk, de egyébként sem találtunk ki semmit.

Most Lovecraft összes műveit olvasom, illetve pont eldöntöttem hogy nem fogom végigolvasni, miután ötvenvalahány óráról leküzdöttem 45-re a hátralevő időt, hanem kiválogatok néhány érdekeset meg hosszabbat, mert ezek itt az elején mind novellák, némelyik még inkább stílusgyakorlatnak tűnik. Az tetszik benne, hogy formába önti az ember homályos szorongásait, mint a mesék: sokkal könnyebb csúnya nyálkás lényektől, kísértetektől, gonosz istenektől félni, mint attól hogy az emberek észreveszik hogy belül sokkal rosszabb vagyok mint ahogy tűnik és elfordulnak, vagy a fejemre olvassák a hiányosságaimat és megszégyenítenek, meg a bűntudattól hogy valamit tettem amit nem kellett volna vagy nem tettem amit kellett volna és ebből nagy baj lesz, és valakit nagyon megbántottam.

(itt van két idézet) (amint formába önti)

The Complete Works of H.P. Lovecraft (H.P. Lovecraft)- Nyarlathotep

I do not recall distinctly when it began, but it was months ago. The general tension was horrible. To a season of political and social upheaval was added a strange and brooding apprehension of hideous physical danger; a danger widespread and all-embracing, such a danger as may be imagined only in the most terrible phantasms of the night. I recall that the people went about with pale and worried faces, and whispered warnings and prophecies which no one dared consciously repeat or acknowledge to himself that he had heard. A sense of monstrous guilt was upon the land, and out of the abysses between the stars swept chill currents that made men shiver in dark and lonely places.
The Complete Works of H.P. Lovecraft (H.P. Lovecraft) -From Beyond

It was indeed somewhat familiar, for the unusual part was superimposed upon the usual terrestrial scene much as a cinema view may be thrown upon the painted curtain of a theatre. I saw the attic laboratory, the electrical machine, and the unsightly form of Tillinghast opposite me; but of all the space unoccupied by familiar material objects not one particle was vacant. Indescribable shapes both alive and otherwise were mixed in disgusting disarray, and close to every known thing were whole worlds of alien, unknown entities. It likewise seemed that all the known things entered into the composition of other unknown things, and vice versa. Foremost among the living objects were great inky, jellyish monstrosities which flabbily quivered in harmony with the vibrations from the machine. They were present in loathsome profusion, and I saw to my horror that they overlapped; that they were semi-fluid and capable of passing through one another and through what we know as solids. These things were never still, but seemed ever floating about with some malignant purpose. Sometimes they appeared to devour one another, the attacker launching itself at its victim and instantaneously obliterating the latter from sight.

És mivel ezt nem lehet folyamatosan olvasni, mindig valami mást is mellette (néha többet egyszerre), elolvastam egy aranyos könyvet “Hát ezért ugrálok” címmel, amit egy aranyos japán autizmussal élő fiú írt 13 éves korában. Meg egy olyat amiben különálló tanulmányok voltak a terapeuta-kliens kapcsolatról analítikus szemszögből, ez is érdekes volt (utólag kicsit hiányolom hogy a téma nem igazán bukkant fel a mi képzésünkben), most Yalomtól is ilyen tanácsgyűjteményt (A terápia ajándéka), mivel ez sem összefüggő, jól lehet váltogatni Lovecrafttal.

legalább rímel

Mondjuk így hogy az életünk minden egyes napján 24 órában esik az eső, nem durran akkorát a tegnapi észrevételem arról hogy ha nem járnék arra a bizonyos helyre, nem is tudnám hogy minden hónap második szerdáján esik az eső.

Nudli (térdel a gurulós széken és hintáztatja magát, amivel kicsit halad is): ilyen tempóval el fogok menni Horvátországba.

Nudli: és úszás után kaptunk kölcsön kétszáz forintot a N. anyukájától, bedobtuk az automatába, N. és L. benyomta a forró csokit én meg a vaníliás forró csokit, kiadta a gép, meg visszaadott 80 forintot és azt visszaadtuk N. anyukájának.
s: ha kölcsönkaptad, akkor majd meg kell adni neki.
N: de vissza is adtam a 80 forintot.
s: akkor 120 forinttal tartozol.
N: nem mert azt bedobtam a gépbe.
(még tanulnia kell hogy hogy vannak ezek a dolgok)

Berci (nézi az eurovíziót): nagy munka lehetett úgy összecsinálni a hajukat, és teljesen felesleges ha rögtön szétszedik.
s: ez a show része.
B: minek ide só, az akkor kell ha ízetlen az étel, mi köze a hajukhoz? (ilyenkor viccel, viccesnek tartja hogy elvont fogalmakat konkrétan értelmez, miközben tudja hogy nem ebben az értelemben mondtuk) (a show nem a só elvont jelentése, de ezt is viccesnek tartotta)