Ha már képek, felteszem a fogyókúrát, hogy ez is motiváljon hogy ne lustuljak. Nem túl gyors, de legalább lassú így biztosabb mert nem éheztetem ki magam és ha vége nem fogok összevissza zabálni és rögtön visszahízni mert most is zabálok. Persze az nem igaz hogy az elején ilyen egyenes vonal volt az 56 kg-n, akkor is ugyanígy ingadozott és az 56 volt a legmagasabb kiugrás.

image

 

Mégcsak az elején tartanak

A lego kalandjátékok eddig is (star wars, harry potter, batman) nagyon jó szolgálatot tettek azzal hogy emészthető formában ismertettek meg jó filmeket a gyerekekkel, amiket utána meg tudtak nézni. Most a gyűrűk urával is elkezdtek játszani, ilyen kis aranyosságok vannak benne hogy Gandalf mászkál Bilbo házában és folyton beveri a fejét egy lámpába, amit aztán kihajít az ablakon, Mordor kapuját meg azért nyitják ki mert megérkezett a pizzarendelés. (Viszont a “one does not simply walk into mordor” nincs benne.)

Vicces látni ahogy Berci kifejleszti az elméleteit egy számára eddig ismeretlen világról, amit mondjuk a Narutónál csak hallgatok, de nem értek, itt viszont van viszonyítási alapom, úgyhogy kuncogok is magamban:

“Úgy látszik hogy a fekete lovasok ilyen holt gonosz király-vezető-félék”

“A tünde olyan lányosan hangzik, mért pont egy fiú a főtünde?”

Nudli is csatlakozik:

“Az elefánt 3-4 tonnát nyom, akkor az olifánt legalább 12-t.”

“A Gyűrűk ura előbb készült el mint a Fradi pálya.”

Egyébként Berci is

A múltkor például meglátott valami plakátot a kocsiból, amiről eszébe jutott* hogy ő néha nem annyira örül hogy magyar, szívesebben lenne más, például amerikai vagy japán. Ma is rászólt Gére amikor valamire mondta hogy hülye japánok (nem komolyan) hogy ne bántsa a kedvenc népét.

Meg állandóan popdalokat gyárt, ilyesmit hogy “elég a pulcsi, mert meleg van, je je bébi”.

Ő átugrotta azt a korszakot amikor a gyerekek istenítik a szüleiket, tegnap így érzékeltette velem hogy milyen egyszerűek a törtek: “hát te is érted, nem, anya?”. Ma meg Gének** hosszan kellett győzködni hogy képes lesz helyette kiszínezni a zászlókat a házi feladatban (utál színezni), nekem is tanúskodnom kellett mellette hogy ért hozzá.

*valami olyan volt hogy volt egy ló vagy mi, amiről eszébe jutott Attila, a hunok királya, és arról az hogy milyen hihetetlen, hogy egy ennyire erős ember a majdnem-rokonunk. (én sem értem az összefüggést)

**aki hét évesen unalmában megtanulta az összes zászlót és címert.

Meg két új, nyilván már létező találmányt is le akartam gyorsan írni ezer éve, az egyik a lakásfelújító szolgáltatás, mi elmegyünk nyaralni, valaki meg bejön és összetologatja és letakarja a bútorokat, legletteli a falat a sarkokon meg a hálószobában ahol kiesett egy darab amikor a villanyszerelő felszerelte a vécében a lámpát, lefesti szépre, feltakarítja a festékcsöppeket a padlóról, feltakarít, és mindent visszatol a helyére.

A másik a játszóház, ahol egy csendes zugban kényelmes nyugágyak vannak a szülők pihenése érdekében (és nem biztonsági őr áll az ugrálóvár mellett hogy figyelmeztesse a gyerekeket ha rosszalkodnak, hanem valódi, erre kiképzett animátorok vigyáznak rájuk) (és négyzetméterenként nincs 20-nál több gyerek, és nem kell attól félni hogy ugrálás közben valaki véletlenül letépi a fejét).

tévé: a mérgező állatok listáján a következő….
Gé: a hosszúfarkú cickány!
Nudli: rövidfarkú.
Gé: ja, összekevertem a hosszúujjú makival.
Nudli (rezignáltan): véznaujjú.

Tegnap szülinapi buliban voltak egy játszóházban, ami balul sült el mert az ünnepelt összeveszett egy osztálytárssal és megsértődött, amitől sötét lett a hangulat (Nudli megfogalmazása szerint). Nudli ezt úgy dolgozta fel hogy többször is elmesélte a történteket, és hogy milyen rossz volt. Berci meg mindig rászólt hogy ne beszéljen már erről. Azt nem tudom hogy ő hogy dolgozza fel.

sütik, ruhák és én

Én ilyen retspih vagyok (a hipster ellentéte, rossz értelemben), mindenbe csak akkor fogok bele ha kiment a divatból. Például 2009-ben kezdtem blogolni, és idén jógázni. A macaront elszúrtam, mert még hipszterség korszakában tanultam meg, vagy legalábbis a határon van. A Szamosnál tanultam egy nagyon édi sráctól egy pici üvegfalú helyen, és magamhoz képest meglepően kevéssé zavart, hogy a két sütisütésben gyakorlott társamon kívül egy kedves társaság is figyelte a cukrászdából ahogy pasztellrózsaszín (levendulás!) pöttyöket ügyeskedek sütőlapra nyomózsákkal.

Korábban volt hogy bizonyos ruhát azért kerültem mert épp divatos volt. Ebből már kinőttem, ballonkabátot is szeretnék, csak sose látok olyat ami tetszik (pedig ősszel már megnéztem két helyen, most meg a Tally Weijlben). A ruhacserélős buli meg azért jó, mert olyan cuccokat is felpróbálok, amiket a boltban nem, sőt aztán hordok is olyan cuccokat (ld. rózsaszín póló tüllbetéttel a nyakán), amit magamtól nem jutna eszembe. Sőt a próba közben szakértői véleményeket is kapok*. Kezdem felvenni a lendületet, most épphogy nem álltam neki áttúrni Isolde szatyrát az utcán amíg bement a boltba üdítőt venni. Ja és olyan véleményt is kaptam, hogy ha még tovább akarok fogyni az már kóros, de szerintem még nem kell aggódni amíg épphogy be tudom gombolni lucia nadrágjait, amikből kifogyott.

 

*Suematra: a trapéznadrág nem áll jól, ne vidd el!
sulemia: meg hosszú is, és nehéz lenne felvarrni.
Isolde: tök jól áll, vidd el! Nincs egy magassarkúd amivel hordhatnád?

A laptop

A notebookról röviden úgy tudnám összefoglalni a véleményem, hogy ez egy rossz film. Hosszabban úgy hogy nemcsak fiúknak csöpögős, lassú és unalmas, amit még R.G. sem tud ellensúlyozni (aki itt még kislány és nekem annyira egyébként sem jön be mint sokaknak). Sztorija gyakorlatilag nincs (két ember egymásba szeret és együtt éli le az életét), amit a folyamatos fordulatokkal megpróbáltak elfedni, de ettől csak egy végtelen szenvelgés lett. A női főszereplő a legidegesítőbb, a karakter is: döntse már el végre hogy mit akar, és ne futkározzon keresztül a színen, Jennifer Garner Rachel McAdams meg rossz választás volt, túl kemények az arcvonásai ehhez a szerephez (vagy csak nekem nem tetszik a feje)*, és állandóan liheg vagy sikítozik vagy idegesítően nevet, de ez részben lehet hogy a rendező hibája. És az Alzheimer kór egyáltalán nem ilyen, semmilyen szempontból nem indokolt hogy a családja letagadja magát a beteg előtt (mármint semmilyen orvosi szempontból, a forgatókönyv szempontjából nagyon király volt hogy így “meglepődtünk”).

*megnéztem az IMDB-n és szép nő, de valamiért a szerepben nekem nem tetszett

“Hagyjatok itt!”

Vettünk lego Ninjagós videót, most azt nézzük végtelenítve. De ez már tényleg generátorral készül előregyártott panelekből, mint az 1984-ben, meg ahogy Ákos készíti a dalait*, pl: aranysárkány – aki erős és jóságos és fenntartja a békét (ilyen van a vízcsepp mesterben is, de gondolom az sem az első), elemek (kb mindenhol), az főhős apja a főgonosz és meg kell küzdeniük (le se írom), ninják, közös csatakiáltás.

 

*ilyenkor csak vicces próbálok lenni a magam módján, tudom hogy az indexesek készítették.

másnap

A tegnapi húsvéthétfői bolondoknapjás Vidköszöntő-és búcsúztató Krimó partin aggódtam hogy hogy fogok ma reggel Cardcassone-t játszani (este Berci eléggé ki volt akadva, hogy nem játszunk még aznap mind a négyen), de szerencsére nem keltettek ezzel reggel, hanem hagyták hogy magamtól kikászálódjak az ágyból fél 10 és 11 között (ennyi ideig tartott), és aztán amikor leültünk gyorsan meg is hiúsult az egész, mivel Berci annyira kiakadt Nudli első lépésén (befoglalta a jó lapokat), hogy úgy döntöttünk jobb ha inkább elkerüljük a tsunami-mértékű érzelmi hullámzást amit a játék kiváltana.