spoileres de ezeket már mindenki látta

Ma megnéztem a Jackie Brownt és még mindig tetszett, de ahhoz képest ahogy első alkalommal láttam (Jackie hiperintelligens és furfangos módon keveredik ki egy borzasztó bonyolult ügyből) most úgy tűnt, hogy rajta kívül mindenki végtelenül ostoba, ha nem értelmi fogyatékos. És hogy a zsaruk mért nem gyanakodtak kb. 100 ponton a történet során (jó, tudom, gyanakodtak, de minden körülmény a nőt igazolta, meg a végén mondta is neki Michael Keaton hogy innentől már őt nem érdekli hogy kavart-e még magának valamit). Meg fura volt hogy mért nincs GPS meg lehallgatás meg ilyesmi, durva hogy milyen gyorsan változik a világ (és milyen öreg vagyok). Kíváncsi lennék hogy egy mai fiatal mit szólna hozzá.

Aztán utána még a Ne szólj számon is izgultam amíg Gé haza nem ért és rá nem mutatott hogy Sean Bean a gonosz*. Persze magamtól is éreztem, hogy ez nem olyan típusú film ahol a lelketlen bűnöző győz, hanem a szimpatikus pszichiáter és az érzelmileg meggyötört szép testű fiatal lány.

*Aki ugye minden filmben meghal.

a reggeli morálomnak nem tesz jót, hogy ma úgy indultam el hogy belenyugodtam hogy úgyis elkések, aztán meg még átöltözni is volt időm a megbeszélés előtt. legközelebb már az lesz az alap.

de ma bicikliztem ÉS tornáztam is.

édibogár

Berci megkérdezte mi az az adó.

Gé: ….és egy csomó mindent vesz abból az ország.

Nudli: Mint például labdát?

Gé: Igen, például a szegény gyerekeknek vesznek labdát, akiknek nincs rá pénze.

Nudli: És a fókáknak az állatkertben?

 

Utána meg kitalálta hogy párhuzamosan játssza és nézi a Jégkorszak 3-t.

tényleg létezik

Update Berciről

Tegnap Berci kifejtette hogy a matekon kívül minden órát utál. A tesit például azért, mert a végén a játéknál mindig a vesztes csapatba kerül. El is döntöttük, hogy majd vezetni fogja hogy hányszor nyer és hányszor kap ki.

Az ötletet a fejlesztő pedagógustól kaptuk, akinél már kétszer jártunk Berci nélkül, hogy átbeszéljük az új fejleményeket, mint például a világ utálata. Szerinte ez is az érzelmek kiterjesztése, régen is volt nála ilyen csak akkor mindig vidámnak tartotta magát. Határozottan javasolta, hogy vezessük naponta egy füzetben, hogy milyen helyzetben hogy érezte magát Berci, pl. az iskolában, otthon, edzésen stb. Eléggé féltem tőle hogy hogy fogom ezt neki elmagyarázni, hogy pontozza 0-100-ig a hangulatát, de mint kiderült fölösleges volt, ugyanis az egymondatos magyarázat után semmi gondja nem volt vele. Ez azért lesz jó remélhetőleg, mert segít neki megérteni, hogy nem mindig minden helyzetben rossz az élete. Meg felhasználhatjuk majd olyankor, amikor valami új helyzetre nagyon nehezen vállalkozik, lerajzoljuk vele előtte hogy mennyire nem akarta, és utána hogy hogy érezte magát, ami segíthet egy következő (másmilyen, tehát megint új) alkalomnál.

A fent említett tanácsot pedig a versenyhelyzet-nyerés-vesztéssel kapcsolatban kaptuk, a fejlesztő szerint Bercinek azért olyan nehéz elviselni ha kikap, mert olyankor úgy érzi mindig kikap (és szokott is ilyeneket mondani, szóval valószínűleg tényleg). Ezért most azt is vezetjük, hogy az otthoni játékokban hányszor nyer ő és hányszor más. Egyelőre egy napon belül mindig ő nyer többször, de az a hosszú távú cél hogy ezt egy hétre kiterjesszük, és azt is elviselje ha aznap nem ő nyer.

Ebédnél meg olyat játszottunk, hogy “tegye fel a kezét aki…”, nagyon vicces volt, Nudli kicsit belekeveredett abba hogy kinek kezdődik kezdőbetűvel a neve.

A boldogság bonyolult és megfoghatatlan érzés, amit sosem érthetünk meg, mégis egész életünkön keresztül üldözünk, és örülünk neki amikor néha rövid ideig átélhetjük. Ilyen volt éjfélkor hamburgert túrni az ebédlőasztalnál ülve Gével szemben. Jó dolog olyan közel lakni a burger kinghez, hogy az éjfélkor a drive-inben vásárolt kaja nem hűl ki mire hazaérünk.

De korai lenne levonni a következtetést, hogy a boldogsághoz mindig szükség van ciderre és meggypálinkára.

receptezős

Ma az orvoskodás szépségeiről írok megint.

A több hónapra való receptfelírás szabályait kb évente megváltoztatják, pl. amikor a vizitdíj volt, akkor lehetett 3 hónapra (vagy 6-ra is), hogy a betegek ne zaklassák felelslegesen az orvost ha nincs semmi bajuk. Most megint nem lehet, illetve csak külön recepten, amit későbbre kell datálni, vagyis előre nem válthatja ki a beteg, csak ha már tényleg biztos hogy meg is eszi mind (mert mi van ha közben gyógyszerváltás történik vagy meghal), így rengeteg pénzt megspórol az egészségbiztosítás. Elvétve egy-két beteg is lehet hogy spórol így (csak amelyik nem hal meg), a többi meg szív, ugyanis arra nincs utasítás, hogy mi a teendő ha egy dobozban nem annyi van ami egy hónapra kell. Leginkább a szkizofrén szív, akit épphogycsak rá lehetett beszélni a gyógyszerszedésre amúgy is, de nem írhatom fel a százas dobozt, ami ha másfelet szed naponta két hónapra is elég lenne, csak a huszast, amiből kettő vagy három doboz kell havonta, és igaz hogy neki ingyen járna a gyógyszer pont azért mert amúgy is épphogy rá lehetett beszélni hogy beszedje, meg pénze sincs, meg azt is elszórja mert nem tud rá vigyázni, de a dobozdíj nagyszerű találmányának köszönhetően így 6, illetve 900 forintjába kerül havonta. Tehát ő szív, mert nem veszi meg, mert épp nincs nála pénz, vagyis én, mert visszakerül a kórházba és kezdhetem elejéről a gyógyítást. De az OEP, az rengeteget spórol, hiszen mind tudjuk hogy a kórházi osztályos kezelés nem tétel.

A bürokrácia diszkrét bája

A beiratkozásban meg nemcsak az az idegesítő, hogy az iskolának a leghalványabb sejtése sincs előre hogy hány körzetes fog beiratkozni (de úgy, hogy azt sem tudják hogy hány iskolába menős korú gyerek lakik a körzetben), és ezért csak bíztatóan tudnak ránk mosolyogni hogy majdcsak megoldjuk valahogy, mi meg aggódunk azért is hogy legyen elég gyerek hogy elinduljon az osztály, meg azért is hogy beférjünk. De ez mind hagyján, a tényleg idegesítő az ahogy a körzetes iskola intézi a dolgokat, ide ugyanis be kell adni a befogadó nyilatkozatot onnan ahova megyünk, és erről küldenek is értesítést, csak éppen azt felejtik el hozzáfűzni, hogy ez nem az iskolában történik hanem egy teljesen másik helyen a beiratkozással együtt, ezért több óra várakozással jár, és a fent említett nyilatkozat mellé még vinni kell a gyerek születési anyakönyvi kivonatát és lakcímkártyáját, a szülő személyi igazolványát és lakcímkártyáját, valamint egy igazolást az óvodától hogy a gyerek iskolaérett (amit már leadtunk abban az iskolában, ahova a gyerek menni fog). Ugyanis a gyereket be kell írniuk és utána ki.

Engem ez a mértékű érdektelen kőkorszaki túlbonyolított állampolgár-gyűlölő bürokratikus vacakolás elképesztő módon felidegesít, hogy a 21. században mért nincs arra mód hogy egységes rendszer legyen meg normális kommunikáció meg folytatólagosság az intézmények és kerületek között, és ne szemüveges nénik irogassanak még mindig nagy könyvekbe tollal, az ártatlan emberek életét a végletekig bonyolítva. Nálunk jó a munkamegosztás, ugyanis Gé intézte, én pedig idegeskedtem. (Köszi még egyszer.) Ugyanez megy az én ügyeimmel (azért azokat én intézem, bár lehet hogy ez a baj), ahol heteket várok az egyik helyről egy papírra hogy ezer másik papír kíséretében benyújthassam egy másik helyre, ahonnan ha megjön az engedély egy hónap múlva akkor betehessem a mappába ahol gyűjtöm a papírokat amiket majd be kell adnom az engedélyhez.

Nem is tudom mért viselkedik a magyarok nagy része birkaként, akikkel bármit meg lehet tenni. De legalább a hajam szép.

 

haj és más

Az a nő, akivé válni szeretnék, jár fodrászhoz, gondoltam, miközben a szépülő fejem és a tokám bámultam a tükörben. De nem az anyukája kér neki időpontot.

Korábban: a beiratkozásnak köszönhetően (don’t get me started on that) sétálhattam délelőtt az utcán, napsütésben. És megcsodáltam a kertekben a tulipánt meg a virágzó fákat meg orgonát meg a fűben a pitypangokat, csikkeket, összegyűrt cigisdobozt, üres pet palackot, női nejlonharisnyát. És ezt:

Gé: Láttam hogy lesz megint koncert, arra elmegyünk.

a basszusos: Csak mi akkor Rómában leszünk.

én: Hú, és ezt a többi tag tudja?

a basszusos: Igen, mert “decline”-t nyomtam az eseményre a facebookon.

Születésnévnapunkra kaptunk közösen star wars kinectet, nagyon menő mert végre a gyerekek is játszanak kinectes játékot (nemcsak az a szórakozás nekik hogy minket néznek ahogy játszunk) (hiszen főleg ezért akartuk kapni már eleve, hogy a mozgásigényük  akkor is kielégülhessen, ha esik az eső), és mert a készítők személyesen rám is gondoltak, és raktak bele táncolós részt (Jabbának kell táncolni). Nem olyan jó mint a dance central, mert minden számnál majdnem ugyanazok a mozdulatok, viszont az önbizalomnak jót tesz mert nagyon megdicsér.

És még az is jót tesz az önbizalmamnak, ha az emberek egész lelkesen és meggyőzően dicsérik a kiselőadásomat, és jegyzetelnek közben és elkérik a diasort, és azt is bizonygatják, hogy követhetően és viccesen mondtam el, és egyáltalán nem látszott rajtam hogy izgulok. És még a főnök titkárnője is megdicsérte, aki ott se volt, de mondta neki a főnök hogy jó volt.

és aludtam is

Ma hármasban voltunk, és csomót beszélgettünk ebéd közben (a meki meghitt környezetében, hagyjuk). Arról hogy Berci vajon mért fél a kutyáktól (szerinte mert régen megugatták), de Nudli ezt nagyon aranyosan elrendezte: Biztos ez a gyenge pontod, mint nekem a sötétség, te meg attól nem félsz!

Meg Berci mondta hogy tervező szeretne lenni, és Nudli rátromfolt hogy ő is, tervezne büfét meg emeletes házat, Berci meg robotot, de akkor Nudli szerint neki inkább feltalálónak kell lennie. Nudli meg mondta hogy milyen furcsa néha a világ, például az élőlények, az is milyen furcsa hogy ő él. Berci szerint meg bénák az emberek, majd a modern korban jobbak lesznek, meg majd ő jobb robotot tervez (?).

Meg arról hogy Nudlinak nem hiányoznak az ovistársai, mert aki a barátja (V.) az szokott vele undokoskodni ezért most nem hiányzik. A múltkor például mellette ült, de V. azt akarta hogy D. üljön mellé ezért nem engedte Nudlit leülni. Mert egyszer volt olyan amikor Berci átment az ő csoportjukba hogy Nudli nem V. mellé ült hanem Berci mellé, de az érthető mert a testvérek jobbak mint a barátok. Mondtam hogy nem mindig, de örülök hogy ők ilyen jó testvérek, még akkor is ha néha veszekednek vagy nem akarnak játszani egymással.

És Berci elmesélte hogy ő sokszor azért nem akar játszani Nudlival, mert szeret elképzelni jeleneteket a fejében a mesékről amiket néz, pl. Bakugan nektánium titánok, de új jelenetet talál ki hozzá. Viszont fejben elképzelni unalmasabb mint eljátszani, és azt sajnálja hogy Nudli nem mindig akarja vele eljátszani, de megbeszéltük hogy majd jobban hagyja hogy Nudli is beleszóljon, akkor több kedve lesz hozzá. Nudli meg amikor vackol (=2 legó alkatrésszel a kezében járkál, amik évek óta ugyanazok a darabok, és így forgatja őket a kezében meg sziszeg, vagy valami ilyesmi), akkor ő is történeteket képzel el, hogy a vackok fegyverek, vagy emberek akik harcolnak.

Aztán bicikliztünk, aztán hazamentünk.

csak el ne felejtsem elküldeni

Most csak azért hogy megörökítsem hogy még fent vagyok, hiába határozom el hogy többet ilyen nem lesz és igenis időben leadom a fordítást, csak egyre ilyenebb lesz. Legalább holnap nem dolgozom, remélem nem üttetem el magunkat a biciklin a meki felé menet az álmosságtól.

Egyébként meg egyrészt régi emlékeket idéz amikor tanulás avagy egy könyvbe való belefeledkezés közben meghallom a madárcsicsergést meg a villamost, másrészt egy kedves barátom is átnézte közben nagyon kedvesen amit összeírtam, tökre éreztem a törődést ahogy sorban beírogatta a teljes hasonulást a ragokhoz meg minden. Majd máskor is kéne, csak akkor időben el kéne készülnöm hozzá, haha. Meg ilyen kedves kommenteket is írt:

az eredeti olyan, mintha a daganatsejtek felügyelnék az immunrendszert

különben kicsit olyan, hogy “ma kaptuk a hírt, hogy a v*ses*jtes karcinóma miatti nefrektómia egyik tünete a hivatalos felderítés”

meg a dicséretet is kimásolom, mert jól esett, még ha rögtön vissza is vonta:

amúgy brutális szöveg ez

2:43 AM és tök jól megcsináltad

me: ez jól esett

ő: már amennyire én meg tudom ítélni

 

szülői dilemmák

avagy: a happy hippo rejtélye

A gyereknevelésben az is jó, hogy nem unalmas, mert mindig vannak érdekes új kihívások, amikre nem lehet előre felkészülni. Itt van például a mikulás/angyal/(Jézuskát eleve leszavaztuk)/húsvéti nyuszi kérdése, amihez folyamatosan változik a hozzáállásunk. Úgy indultunk, hogy egyáltalán nem említjük, hanem maradunk a tárgyilagos magyarázatnál az ajándékok eredetét illetően (=mi vettük), mert nem akartuk becsapni őket. Meg én nem is nagyon emlékszem hogy hittem volna benne, és Berciről hamar ki is derült hogy ő sem olyan típus. De aztán mindenhonnan hallották, rokonok, tévé, ovi stb, és főleg Nudlinál tapasztaltuk is hogy a gyerekek varázslatos világban élnek és magától értetődően hisznek az ilyen dolgokban, ezért valamilyen szinten belementünk pár évig, nem is nagyon kellett bizonygatni. Berci szerintem nem nagyon hitte soha, de egy ideig Nudli őt is magával vitte és belement.

Most már Berci egyértelműen tudja hogy nem úgy van az, meg sokszor mondja is. Elvileg már Nudlinak is tudnia kell, annyiszor szóltuk el magunkat (pl. húsvétra kaptak biciklit március elején a decathlonban közösen megvéve, meg évek óta megrendelik hogy milyen ajándékot kérnek). Mégis ezt bírta mondani tegnap este, hogy milyen kár hogy sosem láthatják a húsvéti nyuszit, olyan édes volt meg kellett zabálni, ma reggel meg lelkendezve mesélte nekünk hogy mit kaptak, mi meg érdeklődve hallgattuk, hogy megkapta a fáraó küldetését,  a skorpiót meg nem, pedig azt is akart.

Meg volt a boltos sztori, látták hogy a boltok tele vannak pakolva csokinyuszikkal meg tojásokkal meg birkákkal. És mivel mindennap választhatnak valamit maguknak a boltból, rögtön be is próbálkoztak. Én meg a legésszerűbben reagáltam, felhívtam Gét hogy döntsön ő, ő meg úgy döntött hogy persze. Úgyhogy megbeszéltük hogy most az egyszer. Nudli vett is egy nyuszit, bár kicsit aggódott hogy fogja-e engedni a pénztáros néni. Lehet hogy azt gondolta hogy csak a húsvéti nyuszi vehet húsvéti csokikat a boltban, akkor ezt is leromboltuk. Berci kinder válogatást szeretett volna, mert tavaly volt benne happy hippo*, de most nem volt, úgyhogy mégsem azt kért.

Meg olyan dilemmám is volt (ez már nem húsvétos, csak a dilemma vonalon csatlakozik ide) hogy hogyan kell reagálni ha a gyerekem elkezdi simogatni a fenekem és megállapítja hogy sokkal puhább mint az ő lába, mert “húsosabb”. Rövid gondolkozás után úgy reagáltam, hogy nem húsosabb hanem hájasabb.**

*Idén csak a 2300 Ft-os plüssállatos válogatásban volt és külön sem lehet kapni, amit egyáltalán nem értek.

**Igen, hallottam már olyan véleményt is ezen a téren, hogy a szülő ne pucérkodjon a gyereke előtt, és általában fel is szoktam öltözni, csak pont beszaladtam valamiért a nappaliba és akartak mutatni valami nagyon fontosat a számítógépen.*** Meg azért azt sem gondolom hogy jót tenne a gyerekeknek ha teljes prüdériában nevelik őket. Ezért azt is szoktam hagyni néha hogy röviden elnevetgéljenek azon hogy van cicim, de aztán véget vetek neki.

***Tudom, azt se kéne hagyni hogy folyton számítógépezzenek.

vagy majd készülök előre

Tegnap este észrevettem hogy kezdek elaludni, amikor arról érveltem lelkesen, hogy nem érdemes a kórházhoz fordulni ezzel a beadvánnyal (amire akkor még emlékeztem), hiszen hamar szemet szúrna a nagy hátulütője, hogy a kórházhoz nem tartozik tenger (amit akkor még tudtam hogy mért lényeges). Szóval megörültem neki hogy most tudom hogy álmodok, tehát hátha tudom is irányítani, gyorsan próbáltam kitalálni valami jó álomtémát, de nem sikerült és itt rögtön be is görcsöltem és felébredtem. Még azt sem tudom hogy mit szeretnék álmodni. fck.

Viszont: szabin vagyok szabin vagyok szabin vagyooooook!!!!!!

tudatmódosító szerek és életbölcsességek

A legutóbbi vendégség után tíz sör és fél üveg vörösbor maradt a hűtőnkben, most ebből lett öt sör, két radler és 3 cider, valamint fél üveg vörösbor és egy majdnem teli rozé. Ki szeretne vendégségbe jönni? Egyébként is gyakrabban kéne vendégség, mert akkor nem lenne olyan nyűg a takarítás, és többször lenne tisztaság itthon.

A vendégség jól sikerült, mindenkit szétvertem teniszben és baseballban haha. Meg megettünk két szendvicset*, nem éreztem semmit (kivéve hogy szeles az idő az erkélyen), Gé szerint sem voltam más előtte meg utána. Akkor már inkább az volt az újdonság hogy cigit szívtam (nem is tudtam hogy dohány közé kell keverni)**, kábé olyan mint ami miatt sosem akartam kipróbálni, kaparja a torkom és büdös leszek tőle, de azért annyira mégsem olyan mint gondoltam, sajnos egy fal ledőlt ezzel. Legközelebb sütibe és/vagy vízipipába tesszük.

És kiderült hogy ha elhúzzuk a kanapét akkor simán elég nagy a nappalink ahhoz is hogy ketten játsszunk a kinecttel. Most gyűröm vissza az ingert hogy vicces képeket pakoljak fel a facebookra.

Marginálisan a témába vág, hogy azt hittem hogy a múltkor a bortúrán újabb szintre léptem azzal hogy összevissza értelmetlenségeket videózok amikre utólag nem is emlékszem, de kiderült hogy józan észre valló módon azt vettem fel, amikor az általános szakértői attitűddel megáldott karmester megmondta a tutit, és milyen jó, hiszen nem emlékeztem volna rá. Ez a tuti: normálisnak kell lenni, lazának kell lenni, és biztosnak kell lenni benne hogy amit csinálsz az jó.

*mert a HIMYM-ben így mondják

**most rám nézve tényleg igaz a vén alkesz életbölcsessége a kenutáborból: “valójában minden cigaretta spangli”.