spoileres de ezeket már mindenki látta

Ma megnéztem a Jackie Brownt és még mindig tetszett, de ahhoz képest ahogy első alkalommal láttam (Jackie hiperintelligens és furfangos módon keveredik ki egy borzasztó bonyolult ügyből) most úgy tűnt, hogy rajta kívül mindenki végtelenül ostoba, ha nem értelmi fogyatékos. És hogy a zsaruk mért nem gyanakodtak kb. 100 ponton a történet során (jó, tudom, gyanakodtak, de minden körülmény a nőt igazolta, meg a végén mondta is neki Michael Keaton hogy innentől már őt nem érdekli hogy kavart-e még magának valamit). Meg fura volt hogy mért nincs GPS meg lehallgatás meg ilyesmi, durva hogy milyen gyorsan változik a világ (és milyen öreg vagyok). Kíváncsi lennék hogy egy mai fiatal mit szólna hozzá.

Aztán utána még a Ne szólj számon is izgultam amíg Gé haza nem ért és rá nem mutatott hogy Sean Bean a gonosz*. Persze magamtól is éreztem, hogy ez nem olyan típusú film ahol a lelketlen bűnöző győz, hanem a szimpatikus pszichiáter és az érzelmileg meggyötört szép testű fiatal lány.

*Aki ugye minden filmben meghal.

Advertisements

a reggeli morálomnak nem tesz jót, hogy ma úgy indultam el hogy belenyugodtam hogy úgyis elkések, aztán meg még átöltözni is volt időm a megbeszélés előtt. legközelebb már az lesz az alap.

de ma bicikliztem ÉS tornáztam is.

édibogár

Berci megkérdezte mi az az adó.

Gé: ….és egy csomó mindent vesz abból az ország.

Nudli: Mint például labdát?

Gé: Igen, például a szegény gyerekeknek vesznek labdát, akiknek nincs rá pénze.

Nudli: És a fókáknak az állatkertben?

 

Utána meg kitalálta hogy párhuzamosan játssza és nézi a Jégkorszak 3-t.

Update Berciről

Tegnap Berci kifejtette hogy a matekon kívül minden órát utál. A tesit például azért, mert a végén a játéknál mindig a vesztes csapatba kerül. El is döntöttük, hogy majd vezetni fogja hogy hányszor nyer és hányszor kap ki.

Az ötletet a fejlesztő pedagógustól kaptuk, akinél már kétszer jártunk Berci nélkül, hogy átbeszéljük az új fejleményeket, mint például a világ utálata. Szerinte ez is az érzelmek kiterjesztése, régen is volt nála ilyen csak akkor mindig vidámnak tartotta magát. Határozottan javasolta, hogy vezessük naponta egy füzetben, hogy milyen helyzetben hogy érezte magát Berci, pl. az iskolában, otthon, edzésen stb. Eléggé féltem tőle hogy hogy fogom ezt neki elmagyarázni, hogy pontozza 0-100-ig a hangulatát, de mint kiderült fölösleges volt, ugyanis az egymondatos magyarázat után semmi gondja nem volt vele. Ez azért lesz jó remélhetőleg, mert segít neki megérteni, hogy nem mindig minden helyzetben rossz az élete. Meg felhasználhatjuk majd olyankor, amikor valami új helyzetre nagyon nehezen vállalkozik, lerajzoljuk vele előtte hogy mennyire nem akarta, és utána hogy hogy érezte magát, ami segíthet egy következő (másmilyen, tehát megint új) alkalomnál.

A fent említett tanácsot pedig a versenyhelyzet-nyerés-vesztéssel kapcsolatban kaptuk, a fejlesztő szerint Bercinek azért olyan nehéz elviselni ha kikap, mert olyankor úgy érzi mindig kikap (és szokott is ilyeneket mondani, szóval valószínűleg tényleg). Ezért most azt is vezetjük, hogy az otthoni játékokban hányszor nyer ő és hányszor más. Egyelőre egy napon belül mindig ő nyer többször, de az a hosszú távú cél hogy ezt egy hétre kiterjesszük, és azt is elviselje ha aznap nem ő nyer.

Ebédnél meg olyat játszottunk, hogy “tegye fel a kezét aki…”, nagyon vicces volt, Nudli kicsit belekeveredett abba hogy kinek kezdődik kezdőbetűvel a neve.

A boldogság bonyolult és megfoghatatlan érzés, amit sosem érthetünk meg, mégis egész életünkön keresztül üldözünk, és örülünk neki amikor néha rövid ideig átélhetjük. Ilyen volt éjfélkor hamburgert túrni az ebédlőasztalnál ülve Gével szemben. Jó dolog olyan közel lakni a burger kinghez, hogy az éjfélkor a drive-inben vásárolt kaja nem hűl ki mire hazaérünk.

De korai lenne levonni a következtetést, hogy a boldogsághoz mindig szükség van ciderre és meggypálinkára.

receptezős

Ma az orvoskodás szépségeiről írok megint.

A több hónapra való receptfelírás szabályait kb évente megváltoztatják, pl. amikor a vizitdíj volt, akkor lehetett 3 hónapra (vagy 6-ra is), hogy a betegek ne zaklassák felelslegesen az orvost ha nincs semmi bajuk. Most megint nem lehet, illetve csak külön recepten, amit későbbre kell datálni, vagyis előre nem válthatja ki a beteg, csak ha már tényleg biztos hogy meg is eszi mind (mert mi van ha közben gyógyszerváltás történik vagy meghal), így rengeteg pénzt megspórol az egészségbiztosítás. Elvétve egy-két beteg is lehet hogy spórol így (csak amelyik nem hal meg), a többi meg szív, ugyanis arra nincs utasítás, hogy mi a teendő ha egy dobozban nem annyi van ami egy hónapra kell. Leginkább a szkizofrén szív, akit épphogycsak rá lehetett beszélni a gyógyszerszedésre amúgy is, de nem írhatom fel a százas dobozt, ami ha másfelet szed naponta két hónapra is elég lenne, csak a huszast, amiből kettő vagy három doboz kell havonta, és igaz hogy neki ingyen járna a gyógyszer pont azért mert amúgy is épphogy rá lehetett beszélni hogy beszedje, meg pénze sincs, meg azt is elszórja mert nem tud rá vigyázni, de a dobozdíj nagyszerű találmányának köszönhetően így 6, illetve 900 forintjába kerül havonta. Tehát ő szív, mert nem veszi meg, mert épp nincs nála pénz, vagyis én, mert visszakerül a kórházba és kezdhetem elejéről a gyógyítást. De az OEP, az rengeteget spórol, hiszen mind tudjuk hogy a kórházi osztályos kezelés nem tétel.