tetszik amúgy

Cukik ezek a sensate-ek, csak azt nem értem hogy mért nem akad fel senki rajta hogy a faj elvileg azt jelenti hogy a tagjai csak egymással tudnak nemzőképes utódot létrehozni, és így az sem lehetséges hogy az ikerpárnak csak az egyik tagja tartozzon egy másik fajhoz. Nem is magyarázkodnak, plusz még valami epigenetikai faktorokat is behoznak, vajon hogy gondolhatták ezt a Wachowskik, az amerikaiak úgyis hülyék a bioszhoz vagy mi?

Advertisements

Néha történnek olyan dolgok amikből úgy tűnik az Univerzum kicsit azért kedvel, vagy próbál kedvezni néha. Pl. tegnap fél 12-kor sikerült elindulnunk biciklizni, hazafelé mégsem sültünk meg mert beborult és szemerkélt is pár csepp eső, nagyon jól esett.

Addig-addig halogattam a névnaposoknak az ajándékvadászatot, amíg tegnap anyu szólt hogy még egy névnapos van, úgyhogy nem kellett kétszer mennem. Mindenkinek találtam dolgokat, amik nekem tetszenek, már csak az kell hogy nekik is. Természetesen a legtöbb dolgot magamnak találtam, bár nem mindent vettem meg, még így is lett nadrág alatt nem átlátszó bugyim, telefontöltő-védő lajhárom, tapadós kesztyűm tornához (utálom amikor megizzad a kezem és csúszkál), és átlátszó telefontokom, amiben hordhatom a bérletem és nem kell félnem hogy itthon marad (vagy csak akkor ha a telefon is) (nálam semmi sem kizárt).

Ja meg műanyag fülpiszkálót is vettem, mert a mentesre berágtam amikor utolsó munkanap nyaralás előtt még gyorsan elloholtam az átvevőhelyre ahol egy kézzel írt cetli várt hogy ma zárva vannak. De rájöttem hogy az amúgy sem az én stílusom.

Úgy tűnik ma csak arra voltam hitelesítve hogy megnézzem a Neveletlen hercegnő 5-öt Alice tükörországbant, amit nem is Tim Burton rendezett de azért egész jó. Órák óta próbálom összeszedni az erőmet hogy írjak a Catch-22-ról de nagyon nagy a kísértés hogy végül annyit írjak hogy hát tetszett.

Eddig valahogy kimaradt, tinikoromban olvastam az Isten tudját, elképesztő hogy mennyire más, sokkal emberibb szemszögből láttatja az ószövetségi történeteket, nagyon okos és elgondolkodtató könyvnek tartottam akkor is ha akkoriban épp egész másként képzeltem az ott leírtakat. Lehet hogy egyszer belekezdtem a Catch-22-ba angolul de letettem mert semmit sem értettem (ezzel most is így voltam az elején, nem is csak a nyelvezet miatt, hanem mert annyira hirtelen csöppenünk bele egy teljesen ismeretlen világba, hirtelen ezer ember tűnik fel Yossarian körül akiket nem ismerünk, így nem tudjuk semmihez kötni a velük történteket. Nekem Major Major és Colonel Scheisskopf környékén kezdett körvonalazódni a sztori, lett egy váz amire rá tudtam építeni az épp aktuális fordulatokat.)

Meg még az volt hogy nem tudom hogy láttam-e filmen vagy csak egy nagyon intenzív jelenetet láttam de csak az maradt meg bennem ilyen homályos-rémálom-szerűen (Snowden). Először örültem hogy a könyvben ez nincs olyan képszerűen kidomborítva de egy idő után látszódott hogy még várat magára a dolog. Szóval összességében borzasztóan nyomasztó de zseniális, el kéne olvastatni (meg a Két nap az életet Merle-től) mindenkivel akinek van beleszólása abba hogy legyen-e háború a földön, kár hogy ők olyanok mint Cathcart és Korn és úgyse értenék a lényeget.

Bamba

A mai napomat azzal tudnám jellemezni, hogy megfogtam szabad kézzel a sütőben a tepsit.

(totally unrelated)

A gyerekek viszont nőnek: Nudli 121 cm és 21 kg, Berci 136 cm és 29,8 kg. Mindkettő úgy emlékszik hogy legutóbb a Nagyinál nehezebbek voltak – rájuk másképp hat a nyaralás. De lehet hogy kicsit másképp mér a mérlege, vagy több ruha volt rajtuk. Meg most rákattantak az egy perc és nyerszre.

Nyaralós

Fél kiló hízással megúsztam a családi nyaralást és máris újra nyaralunk, egy fordítást letudtam*, egy másikat meg udvariasan visszautasítottam. A kettő között bezsúfoltuk a házassági évfordulós ünneplést, ja meg anyuéktól kaptunk extra finom parfétortát a kedvenc fagyizóból, a gyerekek által is fogyasztott ízekben (csoki, vanília, eper). Az ünneplés az volt hogy kaptam egy szép ruhát az Artz modellből**, ettünk óriáspalacsintát (nem Nagyi palacsintázója, de azért finom), és megnéztük a Great Gatsby-t. Arra jutottunk, hogy jó film annyiban hogy jól adja vissza a könyvet ami nyomasztó és vontatott (olyan érzés mintha térdig érő iszabpan próbálna gázolni az ember), viszont ha diktátor leszek (© mr. a) kötelezővé teszem hogy legalább egy moziban eredeti nyelven is adják a filmeket.

Meg még az is volt közben hogy elromlott majd megjavult az oldreader, ami azért volt jó mert elkezdtem a saját blogrollomból olvasni és kiderült hogy NimBusz blogja valamiért nem frissült a readerben, pedig fontos és örömteli hírek vannak (kettő).

Meg még a családi nyaralás alatt a gyerekek átszoktak a fél10-fél7 helyett az éjféltől 9-ig való alvásra, meg sokat szagolgattuk az unokaöcsénket, és kicsit már Berci is játszott vele, miután megállapította hogy a kisbabák utánozzák az arckifejezésed, ezért ha rájuk mosolyogsz ők is visszamosolyognak.

Az következő nyaralás most éppen abból áll hogy a gyerekek nyúzzák egymást a szobában, miután harmadánál megszakítottuk a 14 km-es, 480 méter szintkülönbséggel járó túrát. Én jobban elfáradtam mint ők de nyafogás nélkül végigmentem volna***, ők viszont borzasztóan nyafogtak, meg hát gyerekek és nem szoktak túrázni, talán nem most a negyven fokban kéne 14 km-el elkezdeniük.

*az orvosoknak üzenem, hogy gondoljanak a fordítóra amikor tollal összefirkálják a kinyomtatott zárót és a szélén merőlegesen írják rá a dátumot, aláírást, mert wordben nehéz reprodukálni.

**mindig vágyok onnan ruhára de az árak elriasztanak, de segített hogy Maminti friss bejegyzésére emlékeztettem magam a szép ruhájáról.

***na jó a meredek részen valószínűleg nyafogtam volna ha a gyerekek nem hallják.

Hmpfff

Ezt a tré napot. Talán azzal jól tudnám jellemezni, hogy nem volt olyan személy a környezetemben, aki osztaná a véleményemet abban hogy ha kinyitjuk az ablakokat akkor óhatatlanul bejön mind a 42 fok. (A saját teljesítményemről meg annyit hogy nem mindig sikerült helyesen kimondanom a nevem.) (A nevem nem egy bonyolult nyelvtörő.)

Meg azt bírom, hogy akik múlt héten még nagyhangon hirdették az igét hogy milyen hideg nyarunk lesz, azok mára ezt mind elfelejtik. Jó igen ma mindent és mindenkit utálok én is mint tapsi. A holnapot különösen, meg a hét további részét.

És  aztán még a metró se járt hazafelé, ennek kapcsán újabb fontos piaci rést fedeztem fel: megadják a népek a rendszeresen használt útvonalakat (BKV/kocsi), cserébe mindig kapnak egy sms-t ha az általuk rendszeresen használt közlekedési eszköz MEGINT lerohad, vagy ha a rendszeresen használt út reménytelenül bedugul kétpályás útlezárás vagy hasonlók miatt. Hogy másfele tudjanak menni. Aztán ha megoldódik, még egyet. Fizetnék érte (mondjuk sokat nem, de keveset igen). Ha már létezik kérem az elérhetőségét.