Ebben a cikkben azért érezhető a túláltalánosítás, sztereotipizálás, hatásvadászság (zárt osztályra súlyosan őrült embereket tesznek akiknek már nincs kiút, a gyógyszerek arra vannak hogy leszedálják és ne tudjon kikelni az ágyból stb- ezt azért lehetett volna kicsit differenciálni, ha nem tudja a cikkíró kik és mért kerülnek oda, milyen terápiás lehetőségek vannak, megkérdezni valakit aki tudja, vagy kihagyni ezt a pár mondatot), de a többivel teljesen egyetértek, és sajnos nemcsak a Merényiben vannak ilyen feltételek, hanem egy csomó más kórházban is: borzasztó elhanyagolt állapotok, végletekig kimerült (2-3 munkahelyen dolgozó), sokszor nem is odaillő ápolók akik rendszeresen túl kevesen vannak, hiányoznak a higiéniai és a biztonsági feltételek. Pont hogy erősebb lehetett volna attól a cikk ha az író rádöbben hogy ugyanolyan emberek vannak ott mint ő vagy mi, senki sem tudhatja mit hoz a jövő (pl hogy nem kerül-e később, átmenetileg vagy tartósan olyan zavart, veszélyeztető állapotba hogy szükségessé válik) és nekik is ugyanolyan emberi jogaik vannak a méltóságra, biztonságra, állapotuknak megfelelő ellátásra, kezelésre stb.

Ez a probléma nem a Merényi problémája, az egész ország rohad (egyébként lipóton még a 2000-es években is hasonló állapotok voltak nem egy osztályon: a zárt részlegen a bezárt ajtó mögött egy előtérben és abból nyíló ajtó nélküli szobákban voltak nők-férfiak vegyesen, sokszor minden felügyelet nélkül, mert az egyetlen ápoló a kinti részen segített a kollégáinak, ugyanilyen omladozó penészes falak között, undorító vécékkel) évtizedek óta, kevés helyen tudják biztosítani a minimumfeltételeket, amire az lett a válasz hogy lecsökkentették de azt sem ellenőrzik komolyan.

Ha valami ilyesmi történik, rögtön a nővéreket, ápolókat veszik elő, de arról már kevesebb szó esik hogy nekik biztosítva vannak-e a feltételek a munkájuk teljesítéséhez, vagy hogy mit tesznek a vezetők ha fény derül rá hogy egy-egy ápoló agresszív a betegekkel (sokszor azért nem küldik el mert nincs helyette más). Az osztályvezetők két tűz közé vannak szorulva, saját szemükkel látják a hiányosságokat és sok panasz hozzájuk érkezik be, de hihetetlen szélmalomharc bármilyen változtatást kisajtolni a kórház vezetőiből. Emellett tényleg az is megoldatlan, hogy ha valakinél neurológiai, belgyógyászati kezelés közben alakul ki zavart állapot akkor legyen egy-egy biztonságos szoba ahol ott helyben tudnak gondoskodni róla. És a magas biztonsági fokozatú részleg terveit is kidobták a kukába, ahol el lehetne helyezni és megfelelő körülmények között őrizni a tudottan agresszív pszichiátriai betegeket, hogy ne veszélyeztessék a betegtársaikat. Félek hogy ha ebből az ügyből per lesz, néhány szerencsétlent fognak meghurcolni, nem gyűrűzik fel az ügy azokhoz akiknek tényleg tudnának változtatni az ügyben.

Update: újabb felvonás. Nyilván hozzá kellett tenni hogy “ennél már a halál is jobb”, most akkor döntsék el hogy aki oda kerül az annyira súlyos hogy sosem kerül ki onnan, vagy igazából semmi baja csak a körülmények miatt tűnik úgy (= amit isolde* is ír, valószínűbb hogy azért került oda mert a pszichózisa vagy öngyilkos hajlama miatt veszélyeztetőnek ítélték az állapotát). De ez tényleg nem állapot hogy ennyire képtelenek vagyunk biztonságot nyújtani azoknak akik rászorulnak.

*pingpong haha

Kipróbáltam a tchiboból a rendelést, mert akciós volt, és néhány cucc olyan jól nézett ki a képen. Sajnos itt sem hív fel előre a futár hogy otthon vagyunk-e, aznap e-mailben elküldik a számát amikor jönni fog, gondolom meg lehet próbálni felhívni és egyezkedni vele. Vettem egy sportmelltartót ami jónak tűnik, remélem sportolni is jó lesz benne, nemcsak a tükör előtt illegetni magam, egy hosszú kapucnis pulcsit ami nagyon puhának tűnt és tényleg nagyon puha és bolyhos is, jó érzés hordani, csak kicsit virsli alakom van benne, meg egy kötött kardigánt ami nagyon szép volt a képen, élőben kicsit lazábban áll de még pont jó, viszont szúrós, amire valamiért egyáltalán nem számítottam. Még nem döntöttem el, de lehet hogy kipróbálom rögtön a visszaküldést/személyes visszavivést is, mert ismerem magam hogy hiába szép egy pulcsi, ha szúrós úgyse hordom. Az a baj hogy ha kipróbálom hogy hátha mosás után jobb lesz, akkor már visszaadni se lehet ha mégse lesz jobb.

néha tényleg jó érzés mozogni, legyőzni a természet erőit, csak a saját izomerőnket és tüdőnket felhasználva hódítani meg a magasságot, minden fordulónál látni ahogy egyre magasabbra törünk, felérve megcsodálni az alattunk elterülő tájat. azért remélem holnapra megjavítják a liftet.

(de amúgy voltunk biciklizni is, a népligetben megtekintettük a naprendszer makettjét, amiről kiderült hogy nem is makett hanem a földbe ásott kőtáblák, rajtuk a bolygók nevével és néhány adattal, és kipróbáltuk a diétás cukrászdát amit nemrég fedeztünk fel a kocsiból, sokféle süti van, szépek és diétásak, kár hogy ahelyett hogy élvezet lenne a fogyasztásuk, inkább szenvedés.)

Végignéztem a felhőatlaszt, de ugyanaz maradt a véleményem mint fél óra után volt, hogy attól nem lesz valami művészet és érték hogy a 150 szereplőt 10 színész játssza el és vigyáznak hogy egy szál ne folyjon egyhuzamban 2 percnél tovább (jó, a vége felé akár 3 percig is) és egy szálon belül se tartsák az időrendet, és attól sem hogy egy narrátor (vagy tíz?)  Coelho idézeteket pufogtat. És attól sem hogy nehezebben érthető mert kicsit átizélték a nyelvet hogy látszódjon hogy sokkal később van. A maszkok némelyike pedig kifejezetten illúzióromboló.

Tetszett a Nightcrawler, idővel túltettem magam a sztori általam vélt logikátlanságán valamint a pszichopátián való elmélkedésen és leesett amiről szól, hogy bár gondolom nem igaz történet de akár meg is történhetne és valószínűleg a határán táncol annak ami történik is, hogy egy olyan világban élünk ahol ez megtörténhet, tényleg élnek ilyen emberek és tényleg megnézi a nép az ilyeneket a tévében. Először a 9/11 idején szembesültem ezzel, nehéz volt nem leolvasni a riporterek arcáról és kihallani a hangjukból hogy nem is képesek őszintén elszörnyülködni a történteken mert alapvetően majd elájulnak a gyönyörűségtől hogy ez milyen nézettséget fog nekik hozni.

napi bosszúságok

  • a maradék kevés parkolóhelyet is le kell zárni és magánterületté nyilvánítani, nehogy az a néhány autós is átszálljon tömegközlekedésre ahelyett hogy a belvárost szennyezné
  • a hollandok*
  • a konferencia, ahol az előadó és a tolmács fülhallgató nélkül pont ugyanolyan hangerővel hallatszik (mert a tolmácsfülke egy nyitott kartondoboz tőlünk egy méterre), a vetítővászon pedig derékmagasságban van így az első sor mögött már mindenkinek teljesen kitakarja az előtte ülő
  • volt még egy amit elfelejtettem, de ha újra szembejön ugyanúgy fog bosszantani sikerült az orvosoknak szóló gyógyszerinformációs oldalt olyan jól átalakítani hogy nemcsak kicsit bosszantó hogy mindent keresgélni kell, miközben oldalt folyamatosan ott virít a stroke meg peteérés kalkulátor, hanem fontos információk (támogatások, árak) amik eddig rajta voltak, most lemaradtak. Gondolom hogy anyagi oka van, ki veszi meg pénzért ha fent van ingyen is, és nem is egy profitorientált cégnek kellene ezt biztosítani, de felháborítónak tartom hogy ez a kérdés sincs megoldva évtizedek óta hogy az orvosok hozzájussanak a napi munkájukhoz szükséges alapvető információkhoz (a gyógyszercégekre vagyunk utalva, akik azért kicsit a saját érdekeik szerint tájékoztatnak)
  • a wordpressen a szövegdoboz magassága néha 2 cm máskor meg normális, nem tudom mitől függ és hogy lehet befolyásolni

*szeretem ezt a folyamatot, amikor van egy-egy elhivatott, karizmatikus és ösztönösen jó terapeuta, akibe szorult némi exhibicionizmus és vágy hogy átadja a tudását, rendszerbe foglalja amit ösztönösen jól csinál, hogy mások betegei is olyan jól gyógyuljanak mint az övé, könyveket ír, előadásokat tart, tanítványokat képez ki, a tanítványok lelkesen tanulnak és egyesületeket alapítanak a saját országaikban, majd jönnek a hollandok, és megírják a világ legszárazabb és legunalmasabb könyvét tele döntési sorokkal (vsz az egész könyvet fel lehetne írni egy óriás folyamatábrába), táblázatokkal, listákkal és utasításokkal.

Sikerült addig halogatni a készülést holnapra amíg jó késő lett, végül elkezdődött a Never let me go a tévében, és az elejét úgyse láttam úgyhogy most megnézem, (de lehet hogy a közepét se), fel is bosszantottam magam mert oké hogy belevették a címet adó dalt a kazettán, de a könyvben amikor nagy átéléssel hallgatja Kate és táncol rá, nem a kígyó barátnője látja meg hanem a Madame és elsírja magát rajta. Ami fontos, mert arról szól hogy bár kicsit irtóznak tőlük a sima emberek, a Madame akkor kapott egy újabb bizonyítékot hogy ők is ugyanolyanok és ugyanúgy vannak érzéseik.

Mondjuk az se rémlik hogy Miss Lucy-val az lett volna a nagy konfliktus hogy elmondja mi lesz velük. Szerintem azt tudták, úgy nevelték őket mintha ez lenne a természetes, és Miss Lucy azzal nem értett egyet hogy kreatívkodjanak, mert nem látta értelmét, mert nem értette hogy igazából azért gyűjtik a műveiket a tanárok és a Madame hogy bebizonyítsák a sima embereknek hogy a klónok pont ugyanolyanok mint ők és kegyetlenség ami történik, hogy abbamaradjon. De hát nyilván leegyszerűsítik és a szerelmi szálra hegyezik ki.

Befejeztem a NeuroTribes-t (rajtaütésszerűen 67%-nál- az ekönyvek szépségei). Tetszett, egy csomó dolgot megvilágított, a végkövetkeztetés elgondolkodtató – ez nem regény úgyhogy talán nem spoiler ha leírom, az a végkövetkeztetés hogy akiket ma autizmus spektrum zavarba tartozónak nevezünk (ja igen az is benne volt hogy ők elkezdték autistának nevezni magukat autizmussal élő helyett, merthogy az autizmus nem negatívum és ezért nem kell eltávolítani a személytől. De nem tudom hogy ez mennyire elterjedt és mit gondolnak arról ha mindenki más is úgy nevezi őket, tekintve hogy nekem is van olyan (orvosnő) ismerősöm aki szitokszóként használja), mindig is itt voltak, nincs járvány, és jobb lenne ha az okok és gyógymódok kutatására fordított rengeteg pénz helyett többet fordítanának az érintettek támogatására, segítésére, hogy boldog és teljes életet élhessenek.

Kicsit nehéz volt olvasni, mert egyrészt ugye ahogy írtam bosszantóan alakult a történet több ember miatt is, meg mert kicsit azt éreztem hogy Silberman rengeteg energiát fordított a kutatómunkára és nem akarta hogy ez rejtve maradjon ezért minden egyes apró részletet belevett ami a történet szempontjából nem is feltétlenül volt lényeges. Elképesztő mennyiségű személy szerepel benne és közülük ijesztően soknak szerepel az életrajza is. És az utolsó 33% nagyobb részében (most nem fogom megnézni hogy a tárgymutató mekkora rész) minden egyes tényhez és adathoz megadja a forrást. Szóval látszik hogy sok munkája van benne, érdekes, elgondolkodtató, és így hogy 67% annyira vészesen nem is hosszú, olvassátok el.

Miközben a nagyon menő új, puha és szép új sálamba burkolóztam, ami puhán és finoman körülölelt a gusztustalan októberi nyálkában, azon méláztam hogy milyen egzotikus holmikat tudunk összehozni a ruhacserére, most valahogy különösen sok “nem lehetett otthagyni, 40000 forintos price tag volt rajta, de sosem hordtam, el sem tudom képzelni hova venném fel”, meg “ennek gyönyörű a színe, de kicsit túl sok”, “ezt inkább egy sálnak tudnám elképzelni”, “ezt mondjuk esküvőre lehet felvenni vendégként” volt a megszokott “megvettem de nem hordtam mert nekem túl nagy a kivágása” “túl rövid” “ez ilyen aláöltözősnek jó” “ez ilyen föléöltözősnek jó” “ez a szabás senkinek sem áll jól” “ez xy más épp nem jelenlévő ismerősünknek állna jól” kommentárok mellett, majd stílustanácsadásba is átmentünk és mindenkinek meghatároztuk hogy milyen típus és milyen színek állnak jól (én nyár típus vagyok, és a hideg színek állnak jól, amik közül a lilára, bordóra, kékre és zöldre emlékszem). Amióta vannak ezek a ruhacserék, én is kicsit bátrabban állok a ruhavásárláshoz, mert ha nem hordom, legfeljebb majd legközelebb elviszem, főleg hogy rengeteg cuccot hordtam már el, többször előfordult, hogy valaki megdicsérte egy-egy ruhadarabomat, és hozzátette hogy tőle kaptam (sajnos képtelen vagyok megjegyezni hogy mit kitől kaptam, nem azért mert nem tartom fontosnak, az agyam nem alkalmas rá). Nyáron például (ez még a bátrabban állok a ruhavásárláshoz részhez), amikor nyári hosszúnadrágot és pólót kerestem, vettem egy téli szoknyát ami olyan szabású ami mindig tetszett és le is volt árazva, és tegnap isolde elárulta hogy a kasmíros (?) (lehet hogy valami más szó volt) harisnya nem olyan kényelmetlen mint a többi (miután ezt neveztem meg fő indoknak arra hogy nem hordok szoknyát, haza is hoztam egy szoknyát), majd ki kell próbálni.

Ma pedig megismerkedhettem a forkhead box-binding protein-3-al is, amit (melyet) kis kutakodás után eldöntöttem, hogy nem fogok lefordítani villafejű dobozkötő fehérje-3-nak.

Végre kaptam fordítást, lehet hogy rögtön kettőt is de ez majd hétfőn derül ki, úgyhogy próbálok haladni az egyikkel, de máris elegem van ezekből a “the upregulation of inhibitory immune checkpoint pathways”-ekből és társaiból, amik (illetve amelyek) persze nem így önmagukban hanem hosszú bonyolult mondatok részeként szerepelnek, vagyis csak túlbonyolított, magyartalan és marginálisan érthető fordítás lesz belőle.

Mélységes elkeseredéssel tölt el, hogy a fb folyamatosan eldugítja a hírfolyamomat az ismerőseim által kedvelt dolgokkal, szerintem még olyanokéval is akiket már rég elrejtettem, mért nincs olyan választási lehetőség hogy valakinek csak a saját maga által felpakolt holmijára vagyok kíváncsi, vagy a megosztottakra is, vagy még a kedveltekre is (mert pár embernél még érdekelne is), nem akarok azért mindenkit elrejteni mert fb szerint engem már az is érdekel ha egy általam ismeretlen személyt felköszönt a szülinapján, mert az nem érdekel, de lehet hogy lenne amit kiír vagy megoszt ami meg érdekelne. Vagy amit más megoszt de így betemetődik.

Ma azon vitáztak átszellemülten a gyerekek, hogy ha a leggyorsabb karakterek listáján szupermen 4., akkor hogyhogy neo csak 9. (pedig nagyon gyors). Miután belefolytam, felmerült hogy a lista nem gyorsaság szerint van, hanem a készítő szerinti menőségi sorrendben. A cím szerintem és Berci szerint erre utal, de Nudli szerint nem (top 10 characters with super-speed). Meghallgattuk mit mond a végén a narrátor, hátha az segít eldönteni: which character with super-speed do you think has the most zip? Amiből nem értettük a zipet, a szótár sem segített sokat, a google translate szerint pedig a “has the most zip” azt jelenti hogy “a legtöbb zip”. Örülhetek ennek a beszélgetésnek, a tegnapi például így zajlott köztem és Berci között:
s: milyen volt a verseny?
B: jó. téma lezárva. ez azt jelenti hogy nem akarok többet beszélni róla.