Amíg meleg

Szóval elmentünk megnézni A bajnokot (Pintér Béla) a Katona József színházban, és hát kár belém a kultúra, mert eleve nyavalyogtam hogy mért pont vasárnap este, fáradt vagyok, semmi kedvem esőben gyalogolni meg metrózni meg ilyenek, (amellett hogy Bercinek még hátravolt 6 versszak a Szózatból, Nudlinak meg két lecke) (ja hát a tanítók az egyetlenek a világon akik nem tudják hogy a szünetben kifejezetten egészségtelen tanulni). Meg hogy mért kell sorba állni a wc-ben, nem számítottak rá hogy itt egyszerre több ember is összegyűlhet? Ezek miatt eleve morcosan ültem be. Az első fő problémám az volt hogy ha egy moziban meg lehet oldani hogy mindenki lássa a vásznat, a színházban mért nem lehet hogy lássam a színpadot, azon nem akadtam ki hogy pont egy magasabb típusú ember ült előttem mert ebben 100%-ban biztos voltam, sosem volt még másképp. És nem az hogy nem láttam a szereplők lábát vagy ilyesmi, hanem a színpad középső egyharmada helyett egy fej volt (ha beszélgetett a párjával és oldalra nézett, több), szóval mindig csak azt láttam ami a szélén van. Ehhez jött hogy pont előtte olvastam el az indexes cikket a darabról, ahol az egész le van írva a fordulatokkal és a befejezéssel együtt (szpoiler nélkül csak az sms volt új meg amikor Attila tévézett). És igen, végig idegesített az “éneklés”, aminek ráadásul dallama sem volt, csak amikor valami más szám dallamára énekeltek néha, és a zongora is, a pár másodperc szünet megváltás volt. (Ez is igazolja hogy nekem nem lehet a kedvemre tenni, pont egy hete azon elégedetlenkedtem hogy az Ernelláék Farkaséknálban mért nincs aláfestő zene.) Szerintem így 3 (vagy 4?) kísérlet után elmondható hogy én nem vagyok alkalmas arra hogy befogadjam Pintér Béla művészetét, nem én vagyok a célközönség. Visszajöttek az iskolás emlékek amikor megnéztem az órát és még csak 25 perc telt el, úgy éreztem sosem lesz vége.

Itthon pedig  egy kisebb foscunami fogadott minket, ami várható volt így a szünet utolsó estéjén. Nudlinál már megszoktuk ezeket a kirohanásokat, és el kell ismernem hogy kicsit szelídülnek is (annyira bosszantó dolgok történtek egész este (pl hogy előbb indultunk a színházba mint ahogy ő gondolta), hogy bosszúból nem írta meg a természetismeret-leckét). Aztán Nudli elkotyogta hogy Berci korábban sírt, amitől Berci újra sírni kezdett, és nagy nehezen kinyögte hogy valójában már feleltek a Szózatból és abból is begyűjtött egy egyest a Himnusz mellé. Vigasztaltuk, és megfejtettük hogy az történt, hogy a tanítónő év elején beíratta velük a könyvbe végig a versek mellé a dátumot hogy mikorra kell tudni, és aznap mindig felelteti őket (Berci általában sorra kerül első nap, mert a névsor elején van, kivéve a Husztnál amit megtanult). Heti egy vers, ha rövid, kettő. Felülbíráltuk a tanítónőt miszerint a 13 évesek már elég érettek ahhoz hogy maguktól számon tartsanak ilyesmit, és mi is figyelni fogunk ezután. Egész hamar megnyugodtak, még beszélgetnek, fogalmam sincs mikor fognak elaludni mivel a szünetben eléggé elcsúszott az alvásuk (és Berci elcsúszás nélkül sem tud korán elaludni)*. Max másfél napot adok magunknak mielőtt valamelyikük megbetegszik.

*pont a napokban ki is fejtette hogy olyan munkahelyet fog választani ahol lehet déltől dolgozni, mert előtte ő használhatatlan. Nudli is kontrázott, pedig ő pacsirta alkat.

Advertisements

Parasztopera

Hát igen, ezt is megértük, színház kategória meg minden. A férjemet beszélte rá egyik kollégája, úgy gondolta nekünk biztos tetszeni fog. És tényleg, meg Pintér Béla és társulata amúgy is felkapottak manapság, nem is baj ha az embernek van személyes tapasztalata róluk aminek alapján kifejtheti a személyes véleményét, miszerint zakkantak. És “gazdagabbak lettünk egy élménnyel”, ahogy a férjem egy másik kollégája megjegyezte, miután megkérdezte hogy megint kérdeztem-e vicceseket, mint filmnézés közben szoktam. Úgy érzem beskatulyáz. Mert nem is, csak azt jeleztem igen halkan a férjemnek, hogy a régen látott báty fotója Joey-ra hasonlít a Friendsből, meg hogy ez az egész engem egy brazil szappanoperára emlékeztet. Csakhogy aztán hazajöttem és utánanéztem, hogy nem is, mert Koltai Tamás megmondta, hogy “Parasztballadáról van szó, amiben klasszikus-folklorisztikus (García Lorca-i) szenvedélytörténet vegyül pittoreszk western-romantikával (copyright by Puccini [A nyugat lánya]) és profanizált rögvalósággal (á la Parti Nagy Lajos).”

Szóval nem értettem, hogy ha szórakoztatás a cél, akkor mért van benne dráma, ha meg mély és szerencsétlen emberi sorsok bemutatása, akkor mért parodisztikus és sztereotip, de már értem hogy pont ez az ellentét a menő benne, mint a zenéjében az egymást váltogató különböző stílusok, mondjuk az nekem tetszett nagyon meg illett is végig. Aztán aki akar az vihog meg meséli a poénokat, meg aki akar az megrázódik az megilletődik, meg akár az összeset együtt is lehet gondolom. Meg van olyan is, aki kívülről szemléli és kritikusan boncolgatja.

Most már érdekel másik darabjuk is, kíváncsivá tettek, ez már valami.

Viszont ez durva hogy a kritikusok mit tudnak összefogalmazni, olyat nem válogattam bele ami lelövi a poént, hátha van aki  még szeretné végigizgulni. Mert fordulat az van, csak ugye elég kiszámítható.

“…az első perctől kezdve vizuálisan is lebilincselő a provinciális kultúrafelfogás derűs kritikája.” (Thomas Rotschild)

“A honi ihletésu figurák – bajszos atya, ittas vasutas – a háziáldás-falvédo és a vásott realitás közti sávban mozognak. A zenei karaktert ugyanez a frivol áthallás jellemzi. A népdal és a mudal termékeny dallam- és szövegvariációkkal megbolondított elegyét a megfelelo helyeken musicales és rockos hatások, illetve barokkos lezárások és közzenék egészítik ki. Mindez a pastiche és a paródia bravúrosan kiporciózott, egységes élvezetében részesít.” (Koltai Tamás)

“Pintér, a rendezo elementáris.” (Koltai Tamás)

“Horgas Péter és Tamás Gábor a népszínmulátványba az álomkovboj megjelenésekor fölülrol bezúdítja az ironikus musical-fényzuhatagot.” (Koltai Tamás)

“…A zenei anyagot, amelyet Darvas Benedek az öttagú együttesre írt, intelligens módon átvett, átformált, elidegenített idézetek gazdagítják a barokk formavilágtól kezdve a szabadon színezett népi hangzásmotívumokig.” (Susanne Benda)

Meg van egy csomó minden ami meg nagyon ül és jól jellemzi őket, de azt mindenki olvassa el magának ha érdekli, és közben az is kiderült hogy egy csomó országban előadták már, és pl. New Yorkban is nagy tetszést arattak.