Felhívták a figyelmem hogy ma kell posztolnom mert 9 naponta szoktam az elmúlt 27 napban, úgyhogy csak ezért mert friss az emlék gyorsan idehányom hogy most éppen lehet látni a merkúrt este a horizonton miután lement a nap egy rövid ideig, ami kizárólag csak annyiból különleges hogy mostanában lettem ennek tudatában, ezért bár nem volt nálunk távcső, tegnap elautóztunk egy budapesti észlelőhelyre, felmásztunk egy dombra, bemásztunk egy lezárt, romos kilátótoronyba (amit egyébként Makovecz tervezett és a nép hagyott lerohadni), halált megvető bátorsággal felóvakodtunk a vélhetően korhadt deszkalépcsőn, megállapítottuk hogy a megfelelő irányt (nyugat-délnyugati) egy fal takarja (arra a szintre már nem mentünk fel ahol egyáltalán nem volt padló, bár biztosan jobb lett volna a kilátás), mindenesetre készítettünk romantikus fotókat az égről, a holdsarlóról (a megszokott pötty formában) és egymásról, visszajutottunk a dombon félútig, kiszúrtuk a merkúrt, amit teljesen jól lehetett szabad szemmel is látni, végigkövettük amíg lemegy, miközben néha pillantottunk az ég többi részére is, amin a felhők közül az egyre sötétedő égbolton mindenféle csillagok is előbukkantak, ezeket 3 különböző appal próbáltuk ketten azonosítani, aztán hazajöttünk.

Végignéztem a Good Omenst, végtelenül aranyos, jó a látvány is, a sztori is jó maradt, visszaadja a könyvet, egy dolog miatt volt hiányérzetem, hogy kimaradt az apokalipszis másik négy lovasa (Grievous Bodily Harm, Cruelty to Animals, Really Cool People, and Treading In Dogshit (formerly All Foreigners Especially The French, formerly Things Not Working Properly Even After You’ve Given Them A Good Thumping, never actually No Alcohol Lager, briefly Embarrassing Personal Problems, and finally People Covered in Fish), miközben rájuk kerestem meg is tudtam hogy nem maradt rájuk pénz és idő :(((

Meg közben Pratchettől elolvastam a Jingo-t (kicsit sötétebb hangulata volt a megszokottnál, főleg a Watch tagjai a szereplők, illetve a rossz értelemben vett nacionalizmus és a háború), most a Last Continentet olvasom, elég lassan esett le hogy az meg Ausztrália korongvilágbeli alteregója, csak a kengurunál 🙂 de nagyon cuki ez is, újra Rincewind kalandjait élvezhetem, meg külön a varázslókét.

Emellett kezdek visszarázódni a hétköznapokba, összeszedtem pár dolgot ami jó a melegben, hátha akkor nem utálom annyira (nem kell annyi zoknit mosni, nem kell kabátot meg sapkát hordani, csak egy szandálba bújok bele ha el akarok indulni itthonról, lehet sokat fürödni mindenféle vizekben, a napfény véd a depresszió ellen és ad D vitamint (de azért szedek is), más lányok és nők járhatnak szép színes nyári ruhákban, én maradok a póló-rövidgatya kombónál, vagy még aminek van zsebe, eper, málna, cseresznye, dinnye, barack, ki lehet állni az esőbe, virágzik a leander, sokat lehet fagyizni), megkaptam egy csomagot amit gondolatban már többször eltemettem az elmúlt két hónap alatt amióta megrendeltem és kifizettem (persze kiderült hogy a hiper kényelmes, merevítő nélküli melltartó sem annyira kényelmes azért, mert ez meg mellkasban szorít és viszketek a csipke berakástól) (nekem semmi se jó), illetve eszembe jutott hogy mikor megérkeztünk Izlandra még volt egy gyors telefonom amiből kiderült hogy végre egészségesebb vagyok mint eddig (eddig is az voltam, de most még jobban), úgyhogy ma gyorsan felírtam magamnak egy oltást, kiváltottam és beadtam mert a dokim szabin van.

Ja és közben fogyásban elértem az első mérföldkövet amit még olyan egy-másfél éve tűztem ki magamnak (2 kg mínusz) (csak utána még híztam 3 kilót szóval összesen 5 mínusz). Gyorsította a folyamatot az Izlandon lucia által diktált tempó, de ez a cukor nemevés is határozottan hasznosnak tűnik (még van mit fejlesztenem a módszeremen de örülök neki).

Először a legfontosabbat: jó volt az expanse 6 is, változtattak a történet dinamikáján és így is működött, felüdítő volt (eddig általában a közepétől elkezdődött a végső leszámolás, most nem). Aztán elolvastam három expanse novellát (The Churn, Gods of Risk, The Vital Abyss) és ezek is nagyon jók voltak, jó kiegészítés a sorozathoz, érdekes infók, de a sztorijuk is izgalmas. A hetedik rész elején kicsit gyászoltam (de nem azért), még az elején tartok, most olyan semmilyen de ez is be fog indulni már látszik. Rengeteg új karakter van, kíváncsi vagyok ezeket hogy fogják megoldani a tévében, bár ugye látszik hogy néha egyszerűsítik.

Meg ami az elejétől fura és mindig elfelejtettem leírni, hogy a könyvben a belterek ugye magasabbak és vékonyabbak, ami érthető, csak gondolom úgy döntöttek nem fognak ezzel bajlódni, de a fejük is kicsit nagyobb ami fura, mert ha vékonyabbak kisebb a medencén a lyuk, amin még kevésbé fér át egy nagyobb fej, de az utóbbi pár részben ezt már nem is nagyon hangsúlyozzák, gondolom közben elkezdték forgatni a tévésorozatot és rájöttek hogy úgyse lesz úgy.

El kéne mennem szemészetre mert romlott a szemem, ami fura mert nem az öregedős irányba hanem még mindig mínuszba, de már előre fázom tőle hogy kivárjak egy több hónapos időpontot, órákat várakozzak egy lepukkadt depressziós helyen, aztán egy fáradt kiégett orvos baszogasson hogy mért nem mentem el sokkal előbb, aztán egy csili vili szemüveges helyen várakozzak órákat hogy kiválaszthassak egy százmillió forintos keretet ami nem tetszik igazán de az árához képest még ez a legjobb (miközben az eladó magázza a kereteket), aztán rábeszéljenek az ilyen-olyan kétszázmilliós bevonatokra mert anélkül szörnyű lenne. Tegnap a Flying Tigerben láttam előregyártott mínuszos szemüvegeket, nagyon megkísértett hogy vegyek egy felest, de úgy döntöttem ennél komolyabb és felelősségteljesebb vagyok, de közben meggyőztem magam hogy mégiscsak felelősségteljesebb addig is látni valamit amíg mindezt elintézem.

Nudli a barátaival plázázni jár hétvégén, vicces. Meg röpizni is jár, szereti de az utazást utálja, meg hogy túl sok időt elvesz az életéből, nem jut ideje youtube videókat nézni. Mellette meg mindig újabb versenyeket találnak ki a suliban hogy hova mehetne még (szegény túl sok tárgyból jó), pedig ő már az eddigiekre sem akart idén, mert fárasztja, rengeteget készülnek előtte, ott meg szétstresszeli magát és utána elégedetlen az eredményével, de nem mondhat nemet. Közben meg ugyanaz a tanára aki minden ilyenbe belenyomja, behívat minket fogadó órára hogy figyeljünk oda Nudlira, mert mostanában romlott a hozzáállása, a múltkor is összecsapta a leckéjét, együtt nevetett a többiekkel órán amikor egy osztálytársa bohóckodott, és nem tudta szó szerint a szögek definícióját csak az értelmét.

Elmúlt a parám hogy hipomán lettem, visszatért az állapot hogy számba veszem a feladatokat és már attól lefáradok ezért inkább punnyadok tovább. Mondjuk a punnyadás is sok feladattal jár, ma is reggel elvittem Nudlit plázázni a haverjaival, utána egy csomó cuccot a cseriti adományboltba (ez nagyon jó volt, mindjárt írok róla), hazajöttem, leszaladtam jeges teáért mert elfogyott pedig Bercinek ma is volt edzése és utána szénhidrátot kell bevinnie a szervezetbe, Bercivel elmentünk ebédelni, hazahoztam Nudlit, beraktam egy mosást, megmelegítettem Nudlinak a tegnapról maradt pizzát, adtam nekik vacsit. Ami nyilván nem tölti ki a napot, emellett még simán kitakaríthattam/tornázhattam volna és feltölthettem volna a ketrecet vaterára (nem kell valakinek egy ketrec?), de azért nem is semmi.

Szóval nagyon irigylem Suemátrát hogy megszabadult az összes felesleges cucctól a lakásában, ez nálunk egy 4 személyes háztartásban ahol az elmúlt 17 évben nem történt ilyen, miközben több gyerekre készültünk és ezért MINDEN gyerekholmit elraktunk, kb lehetetlen küldetésnek tűnik. (Kiegészítve azzal hogy minden ilyesmire borzasztó nehezen veszem rá magam). A cseriti adományboltnak nagyon szimpi a honlapja, oda is már hónapok óta készültem, tegnap átválogattam hogy mi illik az évszakhoz, de nagyon kedves volt az eladó, mindennek örült, sőt mondta hogy gyerek rövidnadrágot, pólót is kirak, jó lehet tornaórára pl. Szóval majd megyek még. Ruhát valahogy nehezen adnék el pénzért, de pl a játékokat nem akarom mind elajándékozni mert rengetegbe kerültek és egy csomó teljesen jó állapotú, van amivel nem is játszottak egyáltalán. Kb. egy éve tervezem eladni őket, de a ketrec lenne a legsürgősebb ami szintén fél éve áll az előszoba közepén, pont azért hogy útban legyen és figyelmeztessen, ha levinném a pincébe akkor már biztos nem foglalkoznék vele soha többet. Kiírom ide hogy mára már mindenképp be van tervezve, hátha az segít.

kész vagyok magamtól, annyira képtelen vagyok nekiállni a munkámnak hogy még ide is eszembe jutott hogy mit akartam még megírni. pl. az expanse 5-ről még kifelejtettem, hogy az alapprobléma, ami a 6-ba is továbbgyűrűzött, nekem kicsit mondvacsináltnak tűnik, vagy nem is tudom. lehet hogy nem az.

és hogy amikor hallottam a swiffer nevű takarítóeszközről azonnal el is kellett rohannom beszerezni magamnak a portörlő változatát (mert a portörlés nekem hatalmas mumus), de nem vagyok vele 100%-ig elégedett, mert persze megvettem akkor már a teleszkópos nyelest, de azért bosszankodtam miatta hogy egy kis darab műanyag 1500 forintba kerül (még akkor is ha magának a kis papírcafatkáknak is elég horror ára van), aztán nem volt sehol útmutató hogy a két darabot (a nyelet és a cafatkát) hogy appkiláljam egybe, valamit működtem de persze nem úgy néz ki mint a képen (ami egy rajz), aztán bebizonyosodott hogy az otthonomban levő pormennyiségre még egy hiper-szuper porgyűjtő mágnes sem megoldás, muszáj lesz a porszívóval végigmennem a polcok tetején.

aztán megláttam hogy az aldiban lehet kapni átlátszó, flamingós/pizzás esernyőt, és az is kellett*, és ha már ott voltam körbe is néztem, és beszereztem mikroszálas portörlő kendőt is, mert az meg olcsó volt, hogy összehasonlítsam, meg mégiscsak környezetbarátabb, meg radírozható filctollat, kis öntapadós karikákat hogy megerősítsem a műanyag lefűzhető irattartók (vagy mi a neve, csak a bugyit ismerem de az hogy hangzik már) kiszakadt lyukait, “radírozós” szivacsot – amit itthon ki is próbáltam és jól letisztította az ajtókat. aztán annyira örültem a pizzás esernyőmnek hogy Nudlival készítettünk egy kis trumpot parodizáló videót vele, amire aztán megkaptam hogy nagy a seggem, pedig kb egy hete elkezdtem újra tornázni és végre egy picit fogytam is, de nyilván ez a videón még nem látszik.** de ma nem tornázhatok amíg kész nem vagyok a munkával úgyhogy most már tényleg megyek.

 

*eléggé fel vagyok pörögve, mindenféle kreatív projekteket is folytattam, befejeztem, sőt újakba is vágtam amiket be is fejeztem

**ez így elolvasva már elgondolkoztató hogy nem vagyok-e túlpörögve, de igazából én arra vágynék hogy hosszú távon beleférjen a hétbe néhány plusz dolog azon kívül hogy dolgozom, elvégzem a házimunkát és vannak gyerekeim.

Néha történnek olyan dolgok amikből úgy tűnik az Univerzum kicsit azért kedvel, vagy próbál kedvezni néha. Pl. tegnap fél 12-kor sikerült elindulnunk biciklizni, hazafelé mégsem sültünk meg mert beborult és szemerkélt is pár csepp eső, nagyon jól esett.

Addig-addig halogattam a névnaposoknak az ajándékvadászatot, amíg tegnap anyu szólt hogy még egy névnapos van, úgyhogy nem kellett kétszer mennem. Mindenkinek találtam dolgokat, amik nekem tetszenek, már csak az kell hogy nekik is. Természetesen a legtöbb dolgot magamnak találtam, bár nem mindent vettem meg, még így is lett nadrág alatt nem átlátszó bugyim, telefontöltő-védő lajhárom, tapadós kesztyűm tornához (utálom amikor megizzad a kezem és csúszkál), és átlátszó telefontokom, amiben hordhatom a bérletem és nem kell félnem hogy itthon marad (vagy csak akkor ha a telefon is) (nálam semmi sem kizárt).

Ja meg műanyag fülpiszkálót is vettem, mert a mentesre berágtam amikor utolsó munkanap nyaralás előtt még gyorsan elloholtam az átvevőhelyre ahol egy kézzel írt cetli várt hogy ma zárva vannak. De rájöttem hogy az amúgy sem az én stílusom.

Hú, most sokkal többet tudok az aszteroidákról mint eddig, bár sokkal kevesebbet mint ami az előadáson elhangzott. Most esett le hogy a hullócsillagokról nem volt szó, arról még kicsit hallgattam volna. És bár eléggé befelhősödött az ég, azért volt néhány csillag, meg bolygó (amik általánosságban a fényesebb csillagok az égen) (legalábbis én így fogalmaztam meg magamnak), láttuk a Jupitert (és az Iót, az Európát, a Ganümédeszt és a Kallisztót), a Szaturnuszt, a Polarist, egy kettős csillagot a nagygöncöl rúdjának a közepén, a Vegát, még egy kettős csillagot aminek szintén nem jegyeztem meg a nevét, és majdnem egy gyűrű alakú ködöt, de eltakarta egy felhő. Aztán eljöttünk, és elfelejtettem égtérképet venni úgyhogy még vissza kell menni. Ja és július 27-én teljes holdfogyatkozás lesz.

amikor épp nem itt vagyok mindig nagyon meg akarom írni hogy engedélyeztem magamnak hogy kipróbáljam a cicanadrág+hosszú póló kombót mint öltözet és nagyon kényelmes, és a munkatársaim egybehangzóan állították hogy ez valid összeállítás munkába, csak épp nincs zsebem, úgyhogy most olyan rövid ruhát/hosszú pólót keresek aminek van zsebe, mert szükségem van arra a biztonságérzetre hogy mindig van nálam zsepi.

valamint hogy a lords and ladies után kis szünetre vágytam és találtam még egy Richard Dawkinst az olvasómon (korábban már olvastam a God Delusiont és a Selfish Gene-t is és tetszettek), ez a Greatest Show on Earth, amiről a bevezetőben kiderült hogy az evolúciót fogja bebizonyítani, amivel nálam ugyan nyitott kapukat dönget, viszont van egy csomó érdekesség benne.

az írót eddig beképzeltnek és lekezelőnek tartottam, egyrészt mert látszik rajta hogy mennyire imád vitatkozni, de arról most inkább az az érzésem hogy nem igazán fogja hogy másoknál az érzelmek is belejátszanak a meggyőződésekbe, és ezért ha egyre meggyőzőbb érveket mond, azzal csak egyre jobban mérgesíti az embereket, szerintem ő őszintén hisz benne hogy ha minden érvet megtud a másik akkor meg fogja változtatni a véleményét.

a másik hogy nagyon bonyolult szavakat használ a magyarázatai közben, amiről azt gondoltam hogy felvág vele hogy ezt is tudja és érzékeltetni akarja hogy ő több a kis egyszeri olvasóinál, de most inkább erről is azt érzem hogy nem tudja adaptálni a fogalmazását az olvasók szintjéhez (még ha elméletben tudatában is van hogy az átlagemberek nem ismerik mind azokat a szavakat mint aki nagyon tanult és olvasott és intellektuális). szóval miközben egyértelműen az lenne a célja hogy minél szélesebb néptömegekhez jussanak el az érvei, az első oldalon elriasztja szerintem az egyszerűbb (úgy értve kevésbé tanulatlan) emberek nagy részét. mondjuk eközben meg nagyon jól elmagyaráz bonyolult dolgokat, és nem is ott használja  a nehéz szavakat, hanem ilyen általános témáknál. és még a zajérzékenységére is utalt, meg ugye teljesen egyértelmű hogy az evolúció a speciális érdeklődése, szóval eddig tetszettek a könyvei, de most kicsit őt magát is megszerettem.

Nudli megkapta az előköszöntését mert hivatalosan is kamasz lett, az igazi majd ha hazaér Gé, Bercivel meg készülünk a ballagásra, fel kell próbálja az ünneplős cuccait hogy jók-e még (azért ne kinőttben ballagjon már), meg az apja szép cipőjét, mert most azért még ha lehet nem vennénk hogy legközelebb mikor szükség lenne rá megint újat vegyünk mert kinőtte. mindezekkel együtt továbbra is hevesen ellenkezem a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondással, ezerszer könnyebb most mint mikor kicsik voltak (értem, majd jön az a korszak amikor elkezdenek bulizni meg elmászkálni és aggódhatok hogy hol vannak, nem drogoznak-e, nincs-e bajuk, és tény hogy nekik a genetikájuk is jó ebből a szempontból, de ez azért lássuk be azon is múlik hogy eddig mit tanultak tőlünk).

viszont meg még az is jó hogy már nem fáj a csontom és tudok tornázni meg mászni meg minden.

fontos hírek (nem) (csak az utolsó)

Végül durva felhőszakadást jósoltak az osztálykirándulás idejére, úgyhogy utolsó előtti nap mégis elsiettem a decathlonba, ahol volt ezerféle esőkabát, fel is avatta mindkét gyerek. Nudli meg volt róla győződve hogy az övék (a kirándulás) szörnyű lesz de végül élvezte, csak aztán lett egy apró krízis amikor megérkeztek a Keletibe és szembesült vele hogy meg kell várni Bercit is aki fél óra múlva érkezik az ország másik sarkából, amit mondtam neki előre és nyugtázta is, de addigra mégse emlékezett, egy ideig ragaszkodott hozzá hogy hagyjuk ott, magára vessen, mért ért oda később, jöjjön haza egyedül, de végül ezt is megoldottuk. De még előtte rádöbbentem hogy bizony gyereknap, szerencsére még elég új a flying tiger hogy láttam több nélkülözhetetlennek tűnő felesleges kacatot amiket megvehettem nekik. Aztán mondjuk magán a napon nem voltam túl jó fej, mert odaadtam és mondtam hogy most játsszanak szépen kettesben a léghokival mert én tornázni fogok és hajat mosni, de persze az lett mint a pingpongozáskor hogy Nudli menőzik és oltogatja Bercit, aki ezen fél perc alatt kiakad és onnantól veszekszenek. Aztán kiderült hogy nekünk is van gyereknap és anyutól kaptunk lengetős hurkát*, szaladgáltunk is vele az udvaron, kicsit nehezebben telik meg mint vártam. Később még próbáltam minőségi időt tölteni velük és beszélgetni, de valamiért az álomnyaralás téma hamar átváltott a “hogy a legjobb meghalni” majd a “hogy a legrosszabb meghalni” témákra.

Valamint szomorkodom azon hogy a következő három hónapban ha nagy szerencsénk van lesz néhány nap amikor az éjfél és reggel hét közötti időszakon kívül is elviselhető az idő, viszont örülök mert mindjárt megyek fél szabadságra (az egyik munkahelyemről), és döbbenten figyelem magam ahogy a konyhaablakot méregetem hogy talán már megérett egy ablakmosásra (ki ez a nő?).

Jaj és van új nesztelencsiga és zorcsi is.

 

*felére csökkentve a fogyós motivációs ötleteimet**

**egyelőre úgyse aktuális a juti

Utána még az volt hogy Nudlival kihasználtuk hogy ketten vagyunk és kicsit lementünk görkorizni (mert Berci már gé koriját is kinőtte), sikerült akkorát esnem* hogy aznap alig tudtam mozogni, aggódtam hogy megrepedt a keresztcsontom. Ez szépen keresztülhúzta a fürdőszoba-takarítást, amiről pedig már azt hittem tényleg nem halasztható tovább.

Másnapra jobb lett, délután kicsit járkáltunk a füvészkertben, megnéztük a cseresznyefákat és rajtuk a nagyrészt leszáradt virágokat, az egyiken meg a kis cseresznye-kezdeményeket, feküdtünk pokrócon, néztük a felhőket, hallgattuk a közelben zajló fotózást (igen, most nézz ábrándosan félre, most nézhetsz kicsit a kamerába) járkáltunk mezítláb a fűben.

Hétfőn megállapítottam hogy még mindig fáj, de annyira nem hogy ne tudnék dolgozni menni, meg akkor már utána elvonszoltam magam a tervezett helyekre is mert kemény vagyok, meg máskor nem lesz rá időm, ma főleg anyuéknál pihentünk és bevezettük az ötéves unokaöcsit a zuma világába, mi meg időutaztunk.

Valamint Pratchett (Lords and ladies, maradtunk Lancre-ben de jó, most esett le hogy a drón eredetileg herét jelent (a méheknél), gondolom a zümmögés miatt kapta a nevét), relaxációra mostanában a chuzzle zen módját és az asmr-t használom, készülök majd kifeküdni a függőágyba a fülhallgatóval (valószínű azonnal el fogok aludni de sebaj), vagy venni olyan izé matracot amihez nem kell pumpa és abba. most megvilágosodtam hogy ez legyen a jutalmam, mert bár már jóval olcsóbban láttam mint tavaly, csak úgy még ennyit is kicsit fájna kiadni, viszont ha teljesítem a célt, maximálisan megérdemlem.

 

*seggre

az is fontos hogy ilyenkor ne rögtön az összes hátralevő teendő jusson eszembe

nincs időm mindenre csak gyorsan egy kicsit megünneplem van energiám elvégezni dolgokat és aztán örülök nekik és büszke vagyok, sokkal jobb mint utálni magam amiatt hogy minden apróságot folyton csak halogatok.

mindjárt leviszem a szelektívet és elugrom a postára is.

eddig valamennyire tudtam egyensúlyozni a stressz és a rendszeres fél 7-es kelés káros hatásait azzal hogy esténként tízkor bezuhantam az ágyba és el is aludtam, de most közbelépett Eleanor Oliphant* (és/vagy a hormonok? frontok? ki tudja), ami csak nem akart kiesni a kezemből esténként, végül éjfél után döntöttem úgy hogy akkor is leteszem ha még nem érzem magam álmosnak. úgyhogy a hosszú hétvégét sikerült szörnyű szédüléssel kezdeni, ami minden mozdulatra elviselhetetlenre erősödött és ha sokáig nem mozogtam kicsit enyhült. ez és persze az eső keresztül húzta a mára tervezett biciklizést. a többi napra még szarabb időt mondanak, ha bárkinek vannak benti programötletei amit 12-14 éves fiatalok is élvezhetnek, ne tartsa magában.

*lucia küldte át azzal hogy szerinte tetszene nekem, úgyhogy megszakítottam a pratchett maratont

Azt akartam megírni hogy találtam egy új ajándékboltot (egyszer csak ott volt velem szemben a corvin plázában), ahol persze rögtön találtam magamnak még egy ajándékot (unikornisos kapucnis nyakpárna), valamint ráébredtem hogy a haszontalan kütyük nézegetése és fogdosása is az örömteli tevékenységeim közé tartozik, de lehet hogy elfelejtkeztem volna róla ha pont ma egy ismerősöm nem mesél ugyanerről a helyről és hogy hogy szeret ilyenekben mászkálni (azt hiszem a haszontalan dolgok ikeájának nevezte).

Meg ha már itt vagyok CM-ről is, a Fluke utána is elborult maradt de lett benne logika és rendszer (és mentsük meg a bálnákat). Az utolsó kétrészes sorozatot sikerült sorrendben olvasnom (A dirty job, Secondhand souls), a témája elég sötét (a halál), és azért itt is történnek rendesen furcsaságok, tetszik. Ezután már az utolsó jön, aztán mindig meg kell várnom amíg ír újat.

Nem erről akartam írni de eszembe jutott hogy megint kértem az influenzaoltást és a doktornő abból ahogy beszúrta a tűt a vállamba megállapította hogy szoktam sportolni (mert apró hegeket érzett), úgyhogy ha nem is vagyok különösebben izmos vagy kitartó, legalább ez.

Am I the Only One Around Here

akivel néha hónapokig nem történik semmi aztán pár nap alatt hirtelen minden? Most például pénteken ugye volt a farsang (végül mindkét gyerek osztálya nyert, valójában minden osztály nyert a saját kategóriájában), utána elmentem fogorvoshoz és kicsit megnyugodtam mert lehet hogy mégse kell kihúzni a gyökérkezelt fogam (amire egy vagyon volt a korona), hanem csak feljebb torlódott az alsó állkapcsomban a szemben lévő fog és ez terhelte túl. Utána még röntgenre is beugrottam, gyors volt mert szerencsére az emberek többségének nem ez a péntek esti programja.

Szombaton ezer év után végre voltunk újra tornázni, sőt most először lábsúlyt is használtam. Délután pedig végre voltunk szélcsatornában repkedni. Menjetek el ti is. Írok róla külön.

Miután többször eldöntöttük és visszavontuk a döntést, vasárnap végül mégiscsak leugrottunk Siófokra az öcsémékkel, és nagyon jól tettük, mert abszolút be volt még fagyva a balcsi, és elég sima is volt ahhoz hogy lehessen korizni, és a nap is sütött és tömeg se volt, szóval szerintem mondhatjuk hogy tökéletes volt.

Hétfőn pedig munka után sikerült bezsuppolni a patikat a kölcsön macskaszállítóba és elfurikázni az állatorvoshoz. Az állatorvos egy drabális, végtelenül kedves és állatbarát hapsi volt. Végül közösen úgy döntöttünk hogy Foltin már nem lehetne segíteni (meg lehetne műteni, de nem biztos hogy meggyógyulna), és már nem akartuk hazahozni nézni a hatalmas tátongó vérző lukat az oldalán (ja és azért se csesztetett minket hogy mért csak most vittük, nagyon cuki volt tényleg) (és szinte nem is kért pénzt pedig elvileg maga a vizsgálat többszöröse lett volna), úgyhogy tőle szomorkodva elbúcsúztunk. Albin is van daganat, de jóindulatú, puha és nincs kifekélyesedve, így semmilyen gondot nem okoz neki, reméljük sokáig így marad és nem is fog nagyon szomorkodni egyedül.

Keddre kicsit kidőltem.

Mától szabadságon vagyok, annyira örülök neki. A következők a terveim a szünetre:
– sokat pihenek, semmivel sem idegesítem magam
– tornázom
– töltök időt a családdal (egy fix program már van, a Zsivány 1-es) (és még néhány hosszú beszélgetés Nudlival arról hogy hogy találhattak ilyen béna címet neki)
– hímzek, de nem muszájból, mert az ajándékok már megvannak, csak lett kedvem
– egy kicsit azért szerdán még dolgozom
– rendet rakok, takarítgatok lazán
– előre csomagolok ajándékokat
– kiderítem mi volt a tavalyi vacsi + süti és igyekszem ugyanolyan finomra reprodukálni
– igyekszem egészségesen étkezni
– megnézem a Spotlightot, az Addams family 2-3-t és a 74-es Great Gatsby-t.

Ahogy kategóriát választottam megláttam az évértékelést, háááááát az lehet hogy idén csak a titkos blogon lesz.

vigasztalom a 32-37 éves magamat

A múltkor éjjel egykor arra ébredtem hogy Nudli áll a hálószobánk ajtajában és sír hogy nem tud elaludni, és felkeltem vigasztalni meg beültem mellé az ágyába és fél órát simogattam a hátát amíg elaludt, és nagyon szuper érzés volt, igazi jó anyukás hogy ezt meg tudtam tenni nyugodtan és türelmesen. És sajnáltam magam hogy ez kisebb korukban nem így volt, oké azért sem mert sokkal gyakrabban ébredtek fel és nyűgösebbek voltak és nem tudták elmondani mi bajuk, de mondjuk ha tudtam is hogy azért nem tud aludni mert lázas és be van dugulva az orra vagy hányingere van vagy mittudomén, akkor is elsősorban csak magamat tudtam sajnálni, mert hulla fáradt voltam és az egész éjszakai alvás is csak arra lett volna elég hogy valahogy túléljem a másnapot, így meg a szakaszos kis lófasz után mentem a kórházba rohangálni egész nap meg ügyelni meg másnap amikor letudtam a kórházi feladatokat a gyerekkel orvoshoz, aki közölte hogy ez bizony ügyelet, ahol órákat töltöttünk a lázas, nyűgös gyerekkel aki minden új helyzetben kezelhetetlenné vált akkoriban és az ügyeleten sok új helyzet volt. Aztán másnap újra dolgozni. Persze ez csak egyszer volt, nem mindegyik volt ilyen durva, néha meg durvább amikor pl én is lázas voltam és így mentem ügyelni, meg hétvégén vidékre suliba vonattal, 5 órai keléssel mert a kocsit pont összetörtem és szervizben volt. Szóval jó igen egyrészt kicsit sajnálom magam, hogy az összes nehézség tetejébe még ott volt az állandó bűntudat és rossz anya érzés, másrészt meg most látom igazán hogy akkor mennyire nem csak nyafogás volt amikor ezeken kiborultam.

Főleg brownie

És már jönnek is haza, itthon is olyan gyorsan eltelik az a pár nap mint nekik a táborban. Az elején jobban hiányoztak és féltettem őket, aztán egész megszoktam Nudli komoly telefonos beszámolóit (végigdarálja a történéseket, mármint ami az ő szemszögéből fontos, aztán közli hogy most már mennie kell). Berci szűkszavúbb és diplomatikusabb, illetve kiderült hogy ha nem kérdezek, jó hosszan tudunk hallgatni egymásra várva. Volt egy kis izgalom is, az elején Nudlinak nagyon honvágya volt, meg zavarta hogy piszkálja őket az egyik tanár, az egyik barátja haza is akart menni de végül nem ment, de aztán egy másik hazament, aztán meg kicsit beteg lett kötőhártya-gyulladással, de minden megoldódott, hamarosan készül a welcome brownie.

Én főleg dolgoztam és próbáltam visszaállni a normális bioritmusra, de tegnap eljutottunk a Nice Guysra, ami meglepetésszerűen tetszett (nekem annyira meglepetés volt hogy közben elfelejtettem mit nézünk meg), a rendezőnek valószínűleg példaképe lehet Tarantino, Kevin Smith, meg a Get Shorty rendezője, rákerestünk és ő rendezte a Kiss Kiss Bang Banget is amit emlékszem hogy már ajánlottak. Utána romantikusan patkányeledelt vásároltunk, grilled cheese sandwichet/hamburgert tömtünk az arcunkba a zingben, és mivel elfogyott a fagyi (ben and jerry’s!) és a brownie is, még át kellett mennünk a starbucksba desszertért, de ott inkább csokis korongot ettem.

Most gyorsan megnéztem a csokis könyvet hogy hogy nevezték el a brownie-t, de sajnos nem barnácskának hanem meghagyták eredetiben.

Nem is értem ennyi vásárolgatás között hogy volt időnk moziba meg zoo caféba menni.

Bár ruhát venni kifejezetten gyűlölök és ha tehetem kerülöm, valamennyi vásárolgatás iránti vágy mégis szorult belém, ha beszabadulok különböző boltokba mindig veszek még valamit, amit nem terveztünk, de elengedhetetlen a család számára.

A már említett Aszódi Kisáruházban Mezőtúron például pont le volt árazva A csokoládé kis könyve, ami nagyon szép és van benne pár jónak tűnő recept is (aranyos fordítással, pl a cupcake tortácska benne, a chocolate chip cookie meg csokis korong), illetve még egy origamis könyv (már van kettő, de abból nem szoktunk hajtogatni mert túl bonyolultak, erre meg direkt rá van írva hogy gyerekeknek és belelapozva is egyszerűnek tűnt).

A műszaki boltba porszívózsák miatt mentem be, de pont volt műanyag vitorlás alakú, kék színű éjjeli fény, Berci meg pont mostanában említette hogy neki a kék jobban tetszik, meg már korábban is panaszkodott hogy a sólámpának túl erős a fénye. A porszívóknál meg árultak ilyen illatosító gyöngyöket is, amiket fel kell szívni és porszívózás közben jó illatot fúj ki hátul. (update: rossz illatot)

A DM-ben moderáltam magam mert jött velem Berci, ott szigorúan megmaradtunk a tervezett tusfürdőnél és tini arclemosónál (eljött az idő hogy már neki is szüksége van rá, csak még meg kell győzni hogy használja is).

Az Ikeában is tartóztattam magam (ott meg Gé volt velem), amiért mentünk az részben nem volt (félkör alakú napernyő-talp a fél napernyőhöz amit anyuéktól kaptunk az erkélyre), részben volt de használhatatlan (kampók a függőágyhoz, amit bár lehet kötéllel is rögzíteni az erkélykorláthoz, azt nehéz kicsomózni az eső előtt, viszont ezeket úgy tűnik nem ilyen terhelésre tervezték, mert ha valamelyik gyerek beül mellém a 28/46 kilójával, azonnal kihajlik és a földre pottyanunk, szerencsére nagyjából 7 centi zuhanást követően). Vettünk viszont párnahuzatot a gyerekek új párnáira.

Úgyhogy el kellett menni az OBI-ba is napernyő-talpért, azt pedig még régebben említette valaki hogy itt van rovarirtós, virágföldbe leszúrható táprúd, úgyhogy azt is levadásztam, és amikor megláttam a kaktusztápoldatot eszembe jutott hogy az aloe verának igazából ilyen való, csak közben mindkettő nagyon halódik, szóval arra az esetre ha még a specifikus tápoldattal se bírnák ki, akartam venni még egyet, de volt lumineszkáló anyósnyelv, úgyhogy inkább azt vettem. (Mondjuk azt nem tudtam kideríteni hogy annak is kaktusztáp való-e)

Ma a Decathlonba ugrottunk be gyorsan mielőtt leadtuk a gyerekeket az iskolai táborba, mivel tegnap este pakolás közben szembesültünk vele hogy se a baseball sapkájuk, se a napszemüvegük nincs meg, márpedig ezek nélkül nem lehet nyaralni, annak is örültem hogy mindenből találtunk menőt (az új szemüvegtokját Berci rögtön ott is hagyta a kocsiban), de azért annak jobban hogy észrevettük a karabinereket, amikre ragyogóan lehet függőágyat rögzíteni.

Aztán időben odaértünk a buszhoz és integettünk nekik, most meg nagyon csendes a lakás.

Amire a múlt hétből szeretnék emlékezni

Befejeztük a Stranger Thingst, nem a sztori miatt tetszett nagyon hanem a karakterek miatt, sok jó szereplő és jó színész volt benne.

(a mr robot aktuális részére nem)

Nudli kérte hogy nézzük meg együtt a Zootopiát, ő már többször látta. Sajnos úgy tűnik túl magasra kerültek az elvárásaim, borzasztó klisésnek és szájbarágósnak éreztem a történetet, de persze szuperül nézett ki és néhányszor nevettem is. Csak az nem derült ki számomra hogy mit esznek a ragadozók, de lehet hogy nem figyeltem eléggé.

Amikor este 11-kor hazafelé autóztunk a sürgősségiről, a hároméves már jókedvűen nézegette a kocsi ablakán keresztül a csillagokat, és közölte hogy néha azt szokta képzelni hogy igazából kicsik és közel vannak. El akartam neki mesélni hogy én meg azt szoktam képzelni hogy az ég egy fekete lepedő amin csak apró lyukakon keresztül látszik át a mögötte levő fényesség, de már nem figyelt rám, de a szülei igen.

Az Aszódi Kisáruház, ahol kivétel nélkül minden kapható. És a tőle srégen levő virágbolt, ahol nem bajlódnak az idényjellegű holmik elpakolásával így az ember egész évben tud valentin napra, ballagásra és halottak napjára is vásárolni. Itt Nudli már elég nehezen bírta a várakozást és azt is megunta hogy a kedvenc moziban látott filmjeinkről kérdezgessen minket, de szerencsére Gé mentő ötletként kikereste a telefonján az appot ahol az összes általa nézett film szerepel és csoportosítható aszerint hogy hány pontot adott rá, a következő 20 percben Nudli ebből olvasta fel a tízeseket és a kilenceseket.

“Ájszupidej, galapupidej!” (=einsteigen bitte, zurückbleiben bitte)

Megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant, az volt róla a benyomásom előtte hogy vagy nagyon tetszik az embereknek vagy nagyon nem, én valahogy mindkettőt megtapasztaltam (mondjuk ez tényleg különleges élmény, nem hiszem hogy gyakran előfordult már) – miközben néztük, kifejezetten idegesített hogy ennyire balfék a főszereplő, ennyire nem ebből a világból való, mi történik, miért, mi ez az egész. A színészi játék, hangsúlyozás is gyakran bosszantott, de lehet hogy ez az én hibám. Közben csak a busz után futós rész tetszett, meg  az oravec dávidos (vagy ki). Viszont utána ahogy egy-egy jelenet felidéződött bennem, mégis tetszett, bár továbbra sem értem hogy mi volt ez az egész, de lehet hogy ez is az én hibám.

A baba illata, mosolya, puha meleg keze a nyakamon.

Időnként Berci is közlékennyé válik

például ma, amikor kettesben maradtunk, azt is elmesélte hogy néha ráadja a napszemüvegét a vizespalackjára és Little Johnny John Johnson Junior the Thirdnek nevezi, meg azt is, hogy van amikor annyira belefeledkezik abba amit csinál, hogy megfeledkezik róla, hogy létezik.

Pénteken mindkét gyerek megírta a Zrínyi matekversenyt (ahol nemcsak matekből hanem szövegértésből is jónak kell lenni) a saját évfolyamukban, Bercinek 5, Nudlinak 4 hibája volt a 25-ből, nagyon büszkék vagyunk rájuk. Még nem tudjuk a sorrendet, de mindkettő azért drukkol hogy ne jussanak tovább.

Tegnap meg sikerült mégis összehozni egy síelést Kékestetőn*, pedig már elkönyveltük hogy idén teljesen kimarad (és feleslegesen tároltuk az étkezőben a sícipőket és síléceket másfél hónapja). Most végre mindkét gyereknek volt kedve menni, bár előtte Berci mégis elkenődött miután felmerült hogy jön az unokatesójuk is de aztán mégse (és 11 év alatt még nem tanultam meg hogy az ilyesmit el kell titkolni előlük), de azért összeszedte magát. Mindketten nagyon ügyesek voltak, pont tökéletes volt nekik a pálya (az egyik lapos és rövid, húzós felvonóval, amit még nem ismertek de könnyen megtanultak, a másik lapos, széles és hosszú, csákányos felvonóval, amibe segítenek beszállni és egyáltalán nem ránt meg). Jó volt hallani hogy ebéd után Berci sürget minket, hogy siessünk mert már csak másfél óránk van zárásig, és még sokat akar csúszni. Meg ahogy a párhuzamos univerzumokról magyaráz apunak borzasztó hangosan. Gének pedig elárulta hogy idén eddig ez volt a legjobb nap. Amikor egymás mellett hóekéztek a lejtőn egész jó sebességgel, mögöttük meg mi, boldogságpillanatom volt (ez is olyan amire mindig vágytam, de sokszor nagyon távolinak tűnt hogy valaha elérjük). Hazafelé be is aludtak a kocsiban.

Most meg Berci nosztalgiasokkot kapott mert a bumerángon ment új gógyi felügyelő (ilyen 3d szerű a testük, meg minden bigyójuk is új, sokkal modernebb, ja és Penny már felnőtt), és kérte hogy nézzük meg a régi dvd-t amit annak idején körülbelül 165ezerszer láttak. Nudli viszont nagyon higgadtan kezeli, és emlékezteti Bercit hogy valrusz sem kapott nosztalgiasokkok amikor valami régi játékával játszott.

 

*anyunak nagy része volt benne, ő nézegette mindig a hójelentést hogy hol van még hó, szervezett volna ottalvósat is ha bármelyik szálláson hajlandóak felvenni a telefont vagy válaszolni a mailjeire, de így is jó volt. és utána minden költséget ők fizettek, ja és anyu visszagyalogolt a parkolóba a pótkesztyűjéért amikor rájöttünk hogy a gyerekeknek három bal- és egy jobbkezes kesztyűt hoztunk.

Berci (Garfield rajzfilmet néz): Nők. Nem olyanok mint te anya, hanem másmilyenek.

A hétvége nagyon idilli volt, elmentünk családilag a westendbe vásárolgatni és előtte a Nyugati mekibe, mert a bevásárlóközpontok kajás része utálatos, és még a kocsiban rutinosan figyelmeztettem Nudlit hogy sétálni kell majd a mekihez, nem leszünk ott rögtön. Ahogy sétáltunk a napsütésben a westend tetőteraszán, Nudli örömmel állapította meg hogy most van kedve sétálni. Utána beszabadultunk a Springfieldbe és amíg válogattunk kivételesen nem minket nyúztak hogy fáradtak és nem is egymást kergették és rángattág a földön hempergőzve, hanem aranyosan üldögéltek egymás mellett és beszélgettek, majd elkezdtek barkóbázni. Amíg Gé vásárolt én is körülnéztem, és találtam is magamnak egy kockás inget, egy kardigánt és egy tavaszi nadrágot.

Bercinek délutánonként sokszor jó kedve van, de este szokott szomorkodni amikor Nudli már elaludt. Kedden arra jöttem haza, úgy tudta megfogalmazni hogy unalmas a suli, az órákon olyanokat tanulnak amit már tud, nem szeret bejárni, túl sokára lesz két napnál hosszabb szünet. Gyanakszom hogy a gyerekekkel sem jön ki olyan jól, Gé mondja hogy sokszor akkor is rosszkedvű amikor jön ki a suliból, de óvatos érdeklődésre erről nem mond semmit. Napközben még olyanokat is szokott mondani (amikor nem szomorú) hogy nem elég hogy minden órát más tanít, most lelépett a tesitanáruk, aki napközis tanár is volt, így a tesit és a napközit minden nap más tanár tartja. Mondjuk annál jobb mint múlt félévben, hogy fél hogy nem bírja és össze fog törni, meg hogy megbukik. Meg ma például olyat mesélt hogy páran fociztak és sokat nevettek és ökörködtek. Amikor jókedvű megnyugszunk, de amikor újra rájön mindig aggódunk azért.

Most meg az volt hogy Nudlinak már rég fürödni kellett volna menni, csak előtte még gyorsan elmesélt 15 vicces sztrorit ami a suliban történt.

Velem meg az van hogy majdnem elolvastam a Hyperiont, és a Hyperion és brainoiz is kedvet csinált az Endymionhoz, csak tegnap otthon hagytam a könyvem, de a telefonon rajta volt a Ready Player One úgyhogy azt is el kell olvasnom mert tetszik.

Meg kellett magam erőltetni hogy munka után leszálljak előbb a metróról a vietnámi étteremhez, de megérte, hiszen különben hogy tudtam volna meg a dupla kijövetel során hogy ki az aki már néz sorozatokat és ki jött le róluk és olvas meg főz meg iszik teát helyette. És hogy ki milyen ijesztő filmet látott gyerekkorában amitől utána sokáig félt. És hogy a teletubbies intrójában a gyerek aki a napocska volt mára felnőtt. Sajnos azt nem mondhatom hogy nagyon finomat ettem, hiszen az L. előre megmondta hogy csak a levesek finomak, de nem azt ettem (mert nem szeretem a levest) (meg tartottam tőle hogy mind csípős) (minek megy vietnámi étterembe aki nem szereti a csípőset). Viszont elhatároztuk az airport-airplane-top secret maratont.

Folytatás 2.

A gyerekeknek nagyon nem volt könnyű ajándékot kitalálni mert nincsenek különösebb vágyaik és nem is nagyon játszanak, Bercinek tudunk ugye arról a vágyáról hogy laptopot szeretne de nem volt ez most kifejezett vágy karácsonyra és ugye nem is valósult meg, de a maguk módján örültek (most csak kb: Berci- legó batman 3 kinect, videókamera, tbbt-s póló (rock paper scissors lizard spock), új Ropi könyv, rubik kocka, csótánycsapda társas, Nudli: mikroszkóp, peonzák (csapágyas, amire vágyott, és kezdőknek való, hogy megkönnyítse a tanulási fázist), rekordok könyve 2015, pókemberes póló, rubik olyan hajtogatós izé, közös: 4 kötetes minecraft kézikönyv, és mindketten kaptak fradis kapucnis pulcsit, meg elektromos fogkefét (mert egy ideje már pampogtak hogy az osztálytársaiknak az van).

Túléltük mindhárom napot, a végére eléggé elfáradtunk, Berci kiborult mert utolsó lett Dixitben, amit még megpróbált kezelni azzal hogy gyorsan játsszunk még egyet és az jobb lesz, de akkor meg utolsó előtti lett. Engem ez nagyon váratlanul ért, mert a Dixit nekem nagyon nem a győzelemről szól, és csak jó emlékeim vannak róla, Gé meg egyébként is szintén elég feszült volt ezért nem tudta túl türelmesen kezelni, szóval pár óra elég nehéz volt. Nudli már eleve nem játszott Dixitet, miután már a csótánycsapdán kiborult de csak kicsit. Most még jobban meg akarom venni az érzelmek birodalmát ami elvileg olyan társas hogy nem győzni kell hanem összefogni meg egymást segíteni meg ilyesmi (és javítja az érzelmi-szociális készségeket).

Bizonyos rutinokat az ünnep ellenére is megtartottunk, pl Nudli kb semmi ünnepi kaját nem eszik, szóval ő továbbra is ette ebédre a pizza szélét, vacsorára meg pirítóst, és minden este folytattuk a Harry Pottert (már a halál ereklyéinél tartunk). Gével meg esténként a Masters of Sexet. Fura érzés hogy Masters ellenszenves, de kicsit mégis szeretetreméltó, a felesége nagyon kedves nő és mért nem hagyta ott már régen, Johnson meg mit eszik rajta, jobban járna ha más területen valósítaná nem magát, de persze akkor nem találták volna fel együtt a szexterápiát.

Mára mindenkinek jó kedve lett, és végre lejutottunk az udvarra is amit már régóta terveztünk, amíg süt a nap. Sajnos pont nem volt kedvük görkorizni, de jól néztünk ki hárman- én görkorival (Bercié, de rám is jó), kezemben egy másikkal (hátha kedvet kapnak), hátizsákban a cipőmmel és védőfelszereléssel (hátha kedvet kapnak), Berci egy focilabdával amit lustán rudgosott (üres volt a focipálya de oda nem akart menni), Nudli csak úgy (a hátizsákban az új peonzával, csak közben eszébe jutott hogy aszfalt tönkreteszi), tettünk néhány kört, miközben minecraftról beszélgettek, aztán Berci úgy megerült neki hogy meglátta a lépcsőházunkat hogy gyorsan haza is mentünk. Gé közben anyukájának vadászott ajándékot a szülinapjára (nem szabad karácsony utánra hagyni mert közben kifosztanak mindent).

Hosszan az ünnepekről 1.

Az jó volt idén hogy eleve sem voltam túl fáradt, és tudtam kivenni pár (jó, egy, de akkor is) napot karácsony előtt. Így volt idő és energia a szükséges minimális előkészületekhez (nem nagytakarításról van szó), már előre elhatároztam hogy most élvezni szeretném azt hogy ünnep van, és nem azon nyavalyogni hogy milyen fárasztó és sok munka, és valamennyire sikerült is. Idén emlékeztünk hogy Berci a zselés szaloncukrot szereti. Szaloncukorból végül megint több tonna lett, mert még jó előre vettem egy kicsi kimértet az intersparban megkóstolni, amiről utóbb kiderült hogy két szem pont elég lett volna, mivel szinte ehetetlen, kivéve a zselés (de már látom amikor az utolsó szemeket fogjuk vadászni a fán). Aztán vettem mogyorós-marcipánost Gé kedvéért (az árához képest egyáltalán nem nagy szám) és vajkaramellásat az én kedvemért (Nudli semelyiket sem szereti). (örökbe fogadtuk) Végül a munkahelyemtől kaptam egy adag szilvás-marcipánost.

Az ajándékok megtervezésében és beszerzésében jól összedolgoztunk Gével, az ajándékok 85%-a könyv, szóval praktikus. Elkészült a gyerekek kézzel készített ajándéka is, nagyon aranyos lett és poén volt négyen együtt kézműveskedni. Berciék utolsó pillanatban megszervezett karácsonyi ünnepségén sajnos nem tudtam ott lenni (talán ha egy hónappal előbb tudok róla), de Gé és az anyósom ott voltak és készítettek videót, amit jól megnéztünk- a kép jó volt, a hangot nem hallottuk mert Nudli végigdumálta (azt hiszem nem jól bírja ha Bercire irányul a figyelem). Másodikra valami alakult az én kézzel készített fürdőbombáimból is (elsőre még műanyag dobozban is magába szívta a levegőből a nedvességet és szétporladt, de valószínű az nem is volt jó recept).

A kaját megint utolsó pillanatban döntöttük el, sütit olyat készítettünk ami volt otthon dobozos (nylóka formájú süti meg túrókrémes cupcake, ill. mirelit macaron). Felötlött bennem hogy idén készítek mézeskalácsot a gyerekekkel, de miután láttam hogy anyu milyen nehezen és rövid időre tudta levadászni őket, meggondoltam magam. Berci csak a néhány kép elkészüléséig volt jelen. A “Hal egyszerű gyors recept” keresőkérdésre kiadott első találat volt a vacsora fetás krumplival, amit a szilikonos sütőfromához vásárolt újságban találtunk, miközben keresgéltük hogy melyik lehetett tavaly az az egyszerű és finom süti ami a fotókon is olyan jól mutatott.

Az ajándékozás a szokásos hektikus, tornádó-jellegű módon zajlott, a tévében égő kandallótűzön kívül most sem sikerült túl sok ünnepélyességet belecsempészni. A gyerekek már előre kiszúrták hogy mindkettőjük ajándékán díszeleg egy-egy pici üveg felix felicis (szerencseszérum a Harry Potterben), Berci ezt is nagyon racionálisan kezelte, követelte hogy mondjuk meg hogy “de tényleg mi van benne” és hogy hogy készült, majd amikor végül belekóstolt, nehezményezte hogy nem is érzi úgy magát mint aki bármire képes.

Nudlitól a következő RBF jegyeket kaptuk tegnap:

Berci falángság (sic) T, figyelés B meglepődés B

én falángság T, figyelés B meglepődés K*

Az történt, hogy Berci előhozta a hűtőből Nudli óriási csokija maradékát, hogy most már egye meg, vagy hadd együk meg mi. Egyetértettem vele, mert tényleg baromi nehéz egy hete kerülgetni a csokit a hűtőben, hogy az Nudlié és szomorú lesz ha megesszük, és mindig csak egy-két kockát enni hogy ne legyen feltűnő. Nudli elég hajthatatlan volt, közölte hogy nem eszi meg és nem ad, ez egy teszt hogy mennyire vagyunk falánkok. Aztán nagy nehezen adott Bercinek egy kockát, én is kértem de nagyon tétovázott, Berci felajánlotta az övét. Megdicsértem hogy milyen önzetlen, erre rögtön Nudli is jelentkezett hogy ugye ő is önzetlen, de nem áltattam ilyesmivel. Azt hiszem ez segítette az elhatározásban, hogy csak megette a maradékot, és még egy-egy kockát felajánlott nekünk, de utána meg is kaptuk a “falángság” jegyeinket.

Később automatikusan odanyúltam az iPod-hoz hogy valamit összeadjak, majd hitetlenkedve bámultam a kezemben az iPodot (amit már vagy egy hete elveszettnek hittünk, én már nagyon szomorúan elkönyveltem hogy biztos kidobtam véletlenül), és berohantam vele Nudlihoz a fürdőszobába. Nudli elmesélte hogy előkereste egy kupac aljáról a 2014-es Guinnes rekordok könyvét, hogy valamit megnézzem, és benne volt. De ez nem volt számára figyelmeztetés, hogy mostantól mindig odafigyeljen hogy mit hol hagy. A figyelés és meglepődés jegyeket erre kaptuk.

Ma meg megint csinálta Nudli hogy folyamatosan beszél mindenféléről, néha saját élményeiről is, de inkább adatokat és tényeket sorol könyvekből és tévéműsorokból, majd előszed könyveket hogy leellenőrizze a tényeket és adatokat (pl. Enciklopédia gyerekeknek, Mi lenne ha átmennék állatba**), majd ezekből olvas fel hangosan. Aztán egyszercsak abbahagyja.

 

*jelmagyarázat (ha valaki nem penge Harry Potterből épp):
RBF: rendes bűbájos fokozat – ötödéves vizsgák
T,: troll alá (a legrosszabb jegy) B: borzalmas (ez is bukásnak számít)
V: várakozáson felüli
K: kiváló – a meglepődés tantárgy folytatásához ez a minimálkövetelmény, szóval folytathatom

**most ez a kedvence, már elolvasgatta esténként az ágyban, de sokszor visszaolvasgatja.

Most hogy második hete szabin vagyok, rájöttem hogy azért is voltam annyira lerongyolódva mert idén még nem voltam itthon két napnál többet, voltam szabin de akkor mindenfelé utazgattunk ami persze jó de nem úgy pihenés mint ez. Hogy akkor kelek amikor akarok, meg itthon is meg tudok csinálni pár dolgot ami nem nyomaszt tovább meg minden.

És most hogy három éve itt lakunk végre van függöny a nappaliban.

És a telken kipróbáltam hogy milyen a szabadban futni, és annyiban különbözik a futógéptől hogy nem a tévét nézem (vagy a pulzusom, vagy a kijelzőt hogy mennyi van még), hanem nyuszit, pockot meg döglött pockot, meg a kerítést hogy ki tud-e rajta szabadulni a kutya, és ellepnek a szúnyogok. És idén is viccesek voltunk, a  sógornőm szerint kéne egy tizes lista a legjobb tizes listákról, az első helyen saját magával. Meg társasoztunk (dominion, csótánysaláta, munchkin, penis panic lab), és idén is sokat aludtunk.

Persze mire a balcsira elértünk már elromlott az idő, viszont jó társaság gyűlt össze és jó kis heverészős hétvégét csaptunk, és a gyerekeink is összebarátkoztak néhány általunk jó fejnek tartott emberrel.

Harry most tanulja a patrónus megidézését a könyvben, kérdeztem a gyerekeket hogy ők milyen boldog emlékre gondolnának. Nudli azt mondta amikor 100%-os lett a matekdolgozat mindkét oldala és megtapsolták az osztályban, meg amikor idén biziosztáskor kapott oklevelet a manótanodában elért eredményért. Berci nem tudja. Mondjuk tényleg nem könnyű.

Hazafelé játszottunk pár Mr. X-et Gével, az utolsó azóta is tart.

Szenvedek hogy meleg van és mindenki szabin van de én csak 3 hét múlva megyek és addig dolgoznom kell, és csomó beteg jön azzal hogy utálja a munkahelyét, dolgoznia kell, nagyon fáradt és kimerült (és a háziorvosok valamiért azt gondolják hogy nekünk erre van valami megoldásunk és odaküldik).

Viszont Berci az utolsó nap jött haza a táborból a többiekkel együtt, lebarnulva és megnyúlva, a csuklóján egy karkötővel amit ő fűzött fából készült gyöngyökből. Úgy nézett ki mint egy szörfös amíg le nem vette a pólóját és nem látszott hogy a felkarja közepéig fehér. Egész lelkesen mesélt, és másnap meg már ugyanúgy gyilkolták egymást Nudlival mint régen.

És a házassági évfordulón végre megnéztük a Grand Budapest Hotelt, nagyon tetszett.

És tegnap összefutottunk mamintivel kicsit beszélgetni, kitaláltuk hogy keresünk valakit aki szervez szociális készségfejlesztő tanfolyamot felnőtt autistáknak, ami utána kötetlenebb klubbá alakul át, mert mi nem vagyunk szervező személyiségek.* Meg mindenféle másról is, meg azt is megbeszéltük hogy majd szervezek dixit partit.** Később ránk sötétedett.***

 

*igazából még azt se döntöttük el hogy keresünk valakit. Csak álmodoztunk róla hogy milyen jó lenne egy ilyen csoport.

**erre hajszálnyival több az esély hogy tényleg megvalósul.

***a gödörnél olyan sok ember gyűlik össze péntek este hogy az óriáskerékről egész biztos feketének látszik a medence környéke.

lelkes

Bár nagyon nyafogtak hogy le kell menniük görkorcsolyázni, és utólag sem vallották be, de igenis élvezték. És ügyesek is voltak ahhoz képest hogy most először próbálták (előtte a korcsolyát meg max 2xfél óráig), és nem vették el a sűrű elesések a kedvüket- ebben segített hogy nagyon badass védőfelszerelésük is van, így igazából csak a feneküket tudták beütni ha arrafele estek. Kicsit én is kipróbáltam, amikor Berci már megelégelte de Nudli még ment volna, de egyedül nem akart – Bercié már jó rám ha átállítjuk, határozottan egyetértettem Nudlival hogy nekünk is szükségünk lenne egy-egy párra.

Ezen a hétvégén is hatékonyak voltunk, pénteken csináltattunk még egy bankkártyát ami majd állítólag nagyon jó lesz nekünk, szombaton megkerültük Budapestet* hogy eljussunk az emeletes mekibe, aztán a szomszédságában eltöltöttünk még néhány órát és vettünk zárakat meg kilincseket a belső ajtókra, focicipőt Gének, bukósisakot a síeléshez nem mert hátha máshol lesz olcsóbb, nekem sapkát meg kabátot (nem olyan hosszú és nincs öv a derekán, viszont nem csillogós szürke hanem szép sötétzölt, puha és meleg és van kapucnija, most már jöhet a jégkorszak), a gyerekeknek bélelt nadrágot nem mert sehol sem lehet kapni, mindenfélét enni, ajándékot apunak a névnapjára, és oreót. Itthon kimostuk a gyerekek kabátját és sapkáit amik jegesteásak lettek (önmagát megnevezni nem kívánó anya leöntötte gyermekeit), közben felszereltük a zárakat és kilincseket, 3,5 év után végre nem kell csapkodni a vécéajtót. És ugye megnéztem a Blood Diamondot, Gének emiatt két este is el kellett mennie hogy ne unatkozzon itthon amíg nézem (nem). Vasárnap etettem az unokaöcsémet pempővel, a felnőttek a gyerekek elleni focimeccset 12:8-ra nyerték a gyerekek, mindent megettünk, meg egy csomó oreót is.

*baleset miatt le volt zárva

pl az önéletrajzom sem frissítettem

Egész tevékeny volt a hétvége, főleg ha beleszámolom a pénteket is, amikor mint kiderült csak most kezdődött meg igazán a gyökérkezelésem*, de utána még a (péntekre és óbudára) kihelyezett kedden is részt vettem, és . Szombaton kicsit mégis el tudtam menni a konferenciára, ahol sok érdekeset hallottam az autizmusról és lehet hogy kaptam állásajánlatot, este vettünk függönyt és ágyneműhuzatot, majd itthon végre feltettük a falra a puzzle-t. Vasárnap tanultunk Nudlival (a Zrínyi matekverseny feladatai nagyon mókásak), na jó vasárnap már nem sok hasznosat csináltam, ja de, megtaláltam montag blogját és jól visszaolvastam ami kimaradt.

*később próbáltam a családtól informálódni hogy nekik is olyan volt-e hogy a doki szól hogy most egy kicsit kellemetlen lehet és úgy érzed mindjárt meghalsz a fájdalomtól. olyan volt, kivéve anyunak, akinek érzéstelenítésben csinálta a doki miközben magyarázta hogy van olyan barbár aki nélküle szokta.

évvégértékelés

A gyerekek napok óta egész jól eljátszanak a szuperhősös xbox játékkal, összeveszés és kiborulás nélkül. Ők a nem kinectes játékokkal is úgy játszanak hogy ugrálnak és néha kiabálják is a gombot amit nyomni kell: bébébébé! ipszilon! Az ipszilont Gé mindig utánuk énekli, amivel eszembe juttatta Nudlinak azt a szokását hogy énekelgetve betűzte a szavakat és a végére mindig odaénekelte hogy ipszilon, amivel Bercit az őrületbe kergette de szerintünk aranyos volt. Lehet hogy akkor is megírtam, de a biztonság kedvéért most is hogy mindenképpen meglegyen.

Ezt meg találtam egy cetlire felírva: “itt szpavnolnak a szlájmok. Rendesek meg ilyen bűnszlájmok is.” (minecraft videó nézés közben. Még mindig nem sokat játszanak vele inkább csak nézik a videókat ahogy más fiatalok játszanak, de készítenek jegyzeteket arra az esetre ha majd később játszani fognak:

)

Most meg (lájví közvetítés:) Berci azt kiabálja hogy karácsonyfát állítani idióta szokás, de nem magyarázza el hogy miért.

Szóval (és akkor az ilyen évvégi kívánós izét is idesürítem) ha ez a pár utolsó nap hangulata jellemezné a következő évet, az tökéletes lenne.

Szüneeeeeeet!

És találtam sürgős fogorvost is holnapra.

Vége az őszi szünetnek, én dolgoztam, a fiúk hármasban voltak itthon. Voltak biciklizni, meg vendégségben. Pénteken meg én is otthon voltam és elmentünk együtt Pécsre megnézni a tévétornyot és a magasházat (közép-Európa legmagasabb lakatlan lakóháza), mivel ezek is magas épületek. Nudli feljött a tévétoronyba is, kijött a középső részről, megállt a falnál (még kb 2-3 méter széles perem vagy mi van ott, teteje is van és kifelé nyitott), és mondogatta hogy olyan mintha álmodna. Aztán lementünk egy emeletet az étterembe, ahol ablak van, ott ki mert menni a szélére és jól kinéztünk ott is. Meg utána a városban is mászkáltunk, megnéztük a lakatokat de nem gondolkoztunk előre úgyhogy nem vittünk magunkkal.

Megegyeztünk hogy a szünetben nem járnak edzésre, mivel már az utóbbi pár alkalommal nagyon frusztráltan jöttek haza. Ők a legelőrehaladottabbak (sárga övön két csillag, ami 7 kyunak számít), viszont kisebbek és fiatalabbak is az átlagnál, az edző meg azt találta ki hogy nekik kell fegyelmezni a többieket, akik ha mégis rosszalkodnak akkor ők kapnak büntetésből 50 fekvőtámaszt meg ilyesmi. Ma nagy nehezen újra elmentek de megint nem volt jó, Gé próbált beszélni az edzővel aki az első szavára azt mondta hogy ha nem akarnak ne járjanak. Úgyhogy most úgy tűnik nem fognak, majd remélhetőleg találunk valamit. Sajnálom, mert amellett hogy itt koordinált formában tudják leadni a fölös energiáik 0,15%-át, önfegyelmet tanulnak, ügyesednek, önvédelmet tanulnak, magabiztosságot szerez(hetné)nek, és tök jó izmosak lettek.

Meg Berci időről időre bedobja hogy utálja az életet és szívesebben nem élne (ha valami nem úgy van ahogy szeretné), meg állítólag ma azon borongott hogy ő nem akar rossz ember lenni, de erről nem tudok többet mert akkor nem velem voltak. Viszont amikor Pécsre mentünk, jókat beszélgettünk az osztálytársaikról, hogy kinek milyen az önértékelése (Nudlinak reális: ő a legokosabb az osztályban, de ezzel a többiek is egyetértenek), ki mennyire akar főnökösködni másokon és ez miért idegesítő.

Meg az állatos rush hourral szoktunk játszani, Nudli egész ügyes benne ha van türelme hozzá. Ma meg a kérem a következőtben volt valami filmes kérdés, és ennek példájára ők is elkezdtek nekem feladványokat adni hogy melyik minecraft youtube videó és melyik nem, aztán a Húsvéti különkiadást meg is mutatták nekem mert vicces (egy kicsit tényleg).

A mai betegek valószínűleg olvasták a nyafogásomat, többen is jól voltak, illetve külön kiemelték hogy meg vannak elégedve az ellátással. Ráadásul holnap szabadnap és megyünk Esztergomba. De (ez nem jön ide de lusta vagyok normálisabban átkötni) (on a different note) összeszámoltam hogy mennyit alszom és szerintem sokat: hétköznap a 7-8 óra megvan, hétvégén 8-10 és még heti 2-3-4x alszom délután is 2-3 órát.

Lennének komolyabb témák, de szerintem unalmasak, meg lusta is vagyok, ráadásul sikerült megtalálnom hogy mi volt az a film amit utoljára letölttettem Gével és aztán nem néztem meg, úgyhogy inkább azt nézem meg.

Arra értem haza (fáradtan és nagyon éhesen, de bármennyire is akarom ez mégsem egy panaszkodós bejegyzés lesz, mert annyira édesek), hogy Berci pizsamában görnyed az íróasztal fölött és magához képest lelkesen másol egy szöveget az olvasókönyvből a kiradírozható tollával*, Nudli pucéran nézi nagyszüleivel a pókember 1-et. Majd Nudli elpanaszolta, hogy a mai napban az volt a rossz, hogy nem írtuk alá az ellenőrzőjében hogy ma nyílt nap lesz. Bocsánatkérően sajnálkoztam, Berci közölte hogy neki holnap lesz de nem baj ha nem megyünk (már szólt hogy nem megyünk), készítettem Nudlinak kakaót, magamnak padlizsánkrémes szendvicset, megnéztem Berci epic Chuck Norris póló nélküli performanszát (mindenféle ütésekkel, majd csikizéssel hatástalanította Nudlit), meghallgattam Nudlit hogy mit tanultak az erdőről a nyílt napon, illetve a cinege és a kisfiú című történetet amit februárig minden nap el kell olvasnia hogy addigra megtanulja. Bercinek eszébe jutott hogy holnapra rajzra kell körző, egy lötyögősön kívül csak apu régi orosz körzőjét találtam, így odaadtam de lelkére kötöttem hogy vigyázzon rá. Megcsodáltunk egy újszülöttet a facebookon és röviden elbeszélgettünk róla hogy mindenkinek bebarnul-e a haja felnőttkorára. Körülbelül18-23 felszólítás után bepakolták a táskájukat és lefeküdtek aludni, Nudli még kicsit felolvasott az állati rekordos könyvből, amit Berci tiltakozását követően suttogva folytatott.

 

*tavaly bevezette a tanítónéni, hogy kötelező tollal írni és három hiba után az egész szöveget le kell másolni újra. Ez nálunk nagy ellenállást váltott ki, amit Berci azzal fejezett ki hogy sírni kezdett ha kiderült hogy van még írás lecke, mi meg azzal hogy elfogadhatatlan szavakkal illettük a tanítónénit (szigorúan csak ha a gyerekek nem hallották), és megengedtük Bercinek hogy ceruzával írja meg a leckét, majd Gé átírta tollal. Idén vettem neki kiradírozhatót, hogy legalább itthon ne szenvedjen, mire közölte hogy a lányok már rég ilyennel írnak bent is, és engedi a tanítónéni.

Kis színes

Napi lelki mizéria: egy pillanatra magabiztosnak és könnyűnek* érzem magam, mint akinek semmi sem árthat (nem a fenevadak meg a kormány meg ilyesmi, csak a saját betegeim és asszisztensnőim mondjuk), de azonnal bevillan hogy nem szabad elbízni magam mert akkor még nagyobb lesz a pofáraesés.

Napi furcsa: a homeopátiás bogyók** borzasztó drágák, de ha nagyobb kiszerelést veszek, az nemcsak fajlagosan kicsit olcsóbb, hanem sokkal kisebbek a bogyók és így sokkal több van benne, mondjuk egy heti adag 7-800 ft-ért helyett egy havi 1100-ért. A hatóanyag meg “ugyanannyi” ugye.

Napi bosszantó: Gé spidermant néz a gyerekekkel, amiről eszembe jut a Ben Affleck vs Heath Ledger botrány***, de nem tudom vele kitárgyalni mert spidermant néz.

Napi firstworldproblem: akiket követek tumblr-en, azok egymást is, ezért sok képet többször látok.

Napi rettegés: annyira felspannoltam magam a lánybúcsún****, hogy már arról volt rémálmom hogy már éjfél van, és még csak most indulunk a második helyre, majd még egy lesz, és bunkóság kidumálni magam hogy fáradt vagyok és hazamenni, az egyetlen lehetőségem hogy sokat iszom és igyekszem jól érezni magam, de akkor a vasárnap lemegy a vécén.

Napi önsajnálat: erről eszembe jutott hogy nekem annak ellenére nem jutott eszébe senkinek lánybúcsút szervezni, hogy akkor épp volt elég kiterjedt társasági életünk is, a társaság fiú tagjai Gével hatalmasat buliztak. Nem az hogy hiányzik az életemből hogy dinnyére húzzak kotont, lufit borotváljak és fejen állva vasaljak, hanem az érzelmi része. Jó meg akkor 189 éve még annyira nem volt divat a lánybúcsú, de azért már létezett a koncepció szerintem.

Napi sóvár: a praktiker katalógusban megláttam egy leárazott lábas függőágyat és teljesen ráindultam hogy vegyünk itthonra, komoly energiákba került megértetnem magammal hogy egy 200x80centis izé nem férne itt el. Mondjuk egy kinyitható papasan fotelt attól még vehetnénk, tök praktikus.

Napi másik bosszankodás: a tanítónéniknek sikerült akkora mennyiségű feladatot feladni az elsősöknek nyárra (igazából még év közben kellett volna befejezniük, csak átcsúszott), hogy bár Nudli kezdetben még örömmel oldogatta, és sokszor magától, most már minden porcikájával gyűlöli és csak hatalmas szenvedés árán fog hozzá. Bravó tanítónénik.

Napi öröm: jól éreztük magunkat a koktél-hamburger-fröccs tematikájú estén, érdemes volt erőltetni, legyen máskor is.

Napi még egy öröm, hogy ne legyen annyira túlsúlyban a rossz: végre változni fog az időbeosztásom és nem péntekenként fogok este 9-ig dolgozni, erre már régóta vártam és most örülök.

 

*kizárólag átvitt értelemben. Szó szerinti értelemben a nyaralás kedvezőtlenül befolyásolta a fogyókúrát.

**nem egyértelmű a siker, de ha rendes gyógyszert szedek akkor is vannak tünetek, plusz folyton álmos vagyok és zabálok (egyébként most is, lehet hogy ez az allergia része), szóval próbálom magamban erősítgetni a placebóhatást és nem mondogatni hogy cukorgolyókat eszem. Meg gyakrabban porszívózni.

***hogy egyesek szerint van esély hogy ba jó lesz batmannek, ha hl jó volt jokernek.

****nagyon kevés lánybúcsún voltam életemben (1), ezért nincs arról tapasztalatom hogy egy csomó idegen lány jól érezheti magát egymással és rengeteg piával.

Rengeteget javul az életminőségem amióta tudok a telefonnal internetet küldeni a laptopra. Meg hogy a telefonon van internet. Még ha egész jól el is lehet tölteni az időt mással is. Azért jöttem fel hogy megírjam hogy milyen ügyesen vettem magamnak szoknyát, de előbb még bizarr REM videót néztem (a Perfect Circle miatt most kicsit őrület van) (majd írok róla). A szoknya olyan utcai lezser, munkába járáshoz túl rövid, akkor vettem amikor esküvőbe is felvehető szép ruhát kerestem. De hát akciós volt, nem lehetett ott hagyni, és örülök is hogy megvettem, már kétszer is hordtam. Az esküvőbe ahol a ceremónia után az egész násznép átöltözött kényelmes ruhába, meg a fesztiválba ahol gyerekekkel együtt néztünk Fisht és Subscribe-ot. A fesztiválon a gyerekek minden szám után megkérdezik hogy még hány perc múlva mehetünk haza.

igen, mindegyik közben azon gondolkoztam hogy hogy írjam meg.

műanyag székeken ültünk Agnussal és tésztasalátát ettünk mert nem tudtuk kivárni hogy elkészüljenek a húsok, amik párhuzamosan sültek mr. a. és lucia grillsütőjén, brainoiz szorgalmasan pötyögtette a laptopját, alie pattogtatta a buborékjait, de ezeket a zajokat túlharsogta a szél, miközben vidáman lobogtatta a pokrócokat, amiket műanyag székekkel (rajta magunkkal) és a focipálya mellől odacipelt raklapokkal próbáltunk helyben tartani.

az üllői úti fák esküvő című dalára ráztuk, a vállam mögött hátrapillogtam a terem másik végébe, ahol a visszafogott barátok ültek, és bámultam a táncoló házaspár sziluettjét.*

egy nagyon fiatal és nagyon aranyos pár ült előttem a buszon és nevetgéltek, a fülemben meg az at my most beautiful.

vannak azok a pillanatok, amikor legszívesebben kimerevíteném az életet, de az is elég lenne ha csak az érzés maradna meg, vagy ha tudnám hogy visszatér még gyakran.

*és ha ismeretlen magyar szám ment, mindig azt hittem hogy kispál, de aztán tényleg volt kispál és azt ismertem is (az akropoliszos).

(mert nem volt kaja a koktélos helyen)

Kedden nagyon furcsa volt a munka után rögtön hazajönni, rájöttem hogy azért mert hetek óta nem volt ilyen, ki is használtam és aludtam délután egy kicsit, meg tegnap és ma is. Tegnap koktélozni is elmentem, ahol ittam shrek koktélt (nem finom), illetve a következő társalgásban vettem részt:
mindenki más: (elmeséli mikor és hogyan rúgott be utoljára nagyon)
én: Akkor rendelünk pizzát?

Ma meg miután felébredtem, a gyerekekkel is találkoztam, és csodáltam őket hogy milyen nagyfiúk már, Berci komolyan ül Gé mellett a kanapén kezében kontrollerrel, és nyugodtan és önmérsékletet mutatva játszik lego Gyűrűk urát, és csak néha kiált fel hogy bum-bum sakalaka!. Nudli meg Gé iPhone-ján játszik, beír ilyeneket hogy a 10 leghalálosabb állat, meg a világ 10 legnagyobb ugrása és megnézi sokszor.

büszkélkedés és rejtett önsajnáltatás

Hú, tegnap azzal a keresőkifejezéssel találtak a blogomra hogy “szénsavas víz felrobban a mélyhűtőben”, és arról tényleg írtam vicceset.

Meg még arra is büszke vagyok hogy hétvégén olyan pizzát sütöttünk a családi szülinapozásra hogy senki sem bírta abbahagyni (köztük én sem). A szokásos songoku variációkon kívül volt tonhalas és magyaros (túró, tejföl, hagyma, szalonna, kolbász) is.

És a gyerekeimre is, akik közül az egyik még csak elsős ezért nem kapott jegyet, de meghívták a kerületi ünnepi tanévzáróra ahova minden elsős osztályból csak 5 gyerek mehetett, és az osztályban is kapott ajándékkönyvet és oklevelet, a másiknak pedig csak egy négyese lett, így csak épphogy maradt le az ajándékkönyvről.

Alig várták hogy végre hazaérjenek, ahol rögtön elkezdtek iskolásat játszani, Nudli volt a tanítóbácsi Berci pedig a nyolcadikos, és mindenféle órát tartottak, a végén pedig ötoldalas záródolgozatot írt amire A mínuszt kapott. Jó ötlet volt a 700 forintos öntapadós tábla a lidlből.

Azt is ráírtuk hogy jó utat apa, aki most megy az osztályával kirándul.

Díj

1. Kaptam Turchitól díjat, köszönöm szépen! Nagyon örülök a jellemzésnek is (az igazi élet legjobb tolmácsolója).

2-3. Hosszan gondolkodtam, de nem igazán tudtam kitalálni hogy kinek adjam tovább. Az az emlékem hogy korábban ha továbbadtam sosem reagáltak a díjazottjaim, de ez lehet hogy nem igaz. Ettől persze bűntudatom van hogy megakasztom a láncot, és hiába vártam egy csomót hogy majd legyen időm normálisan megírni, mert így sem írtam meg normálisan.

4. Az opcionális kérdést (mennyi időt töltök blogolással és mások olvasásával naponta, mi elől veszi el az időt) meg már isolde megválaszolta, és nem tudok mást kitalálni én sem. Nekem readerben van egy csomó blog és tumblr, amiket olvasgatok és nézegetek, ami kb naponta 20 perc, plusz még egy órát nézegetem az imgurt ha van időm. Ha írok, akkor néha csak rövidet, ami néhány perc, néha ilyen hosszabb ömlesztett izét hogy mi történt mostanában, ami mondjuk 10-15 perc, és szökőévente egyszer írok normális átgondolt bejegyzést valami komolyabb témában, amit utána még többször átolvasok és szerkesztgetek, ez akár egy óra is lehet. A blogolás és olvasgatás a napjaim azon részébe tartoznak, amikor nem dolgozom, utazok, alszom és nem a gyerekekkel foglalkozom vagy házimunkát végzek*, vagyis az úgynevezett “szabadidő” részbe aminek célja hogy jól érezzem magam és feltöltődjek. Ha így vesszük akkor főleg a tévézés elől veszi el az időt, mert amióta meguntam a facebookos játékokat (vagy igazi pénzt kéne fizetni vagy a barátaimat zaklatni ahhoz hogy továbbjussak a pályán), főleg ezzel töltöm a szabadidőt, vagy alvással. Ja meg néha olvasok a kádban. Most konkrétan az elől veszi el az időt, hogy Nudlival ma is megnézzük a számítógépen a furcsa állatokat, amire már nyolcszor megkért miközben ezt írom.

*először végzetet írtam. Mit akar nekem üzenni Freud?

Na megnéztük, 1 perc volt. Nudli le is rajzolta őket, majd berakom a fotót. Akkor még gyorsan elolvasom isolde új bejegyzését, aztán megyek bulizni.

Amikor a google keresőben a “kognitív idegtudományok” helyére beírom hogy “címlaplány viasat”.

És közben a Gétől jutalomajándékba kapott oreót rágcsálom.

sütik, ruhák és én

Én ilyen retspih vagyok (a hipster ellentéte, rossz értelemben), mindenbe csak akkor fogok bele ha kiment a divatból. Például 2009-ben kezdtem blogolni, és idén jógázni. A macaront elszúrtam, mert még hipszterség korszakában tanultam meg, vagy legalábbis a határon van. A Szamosnál tanultam egy nagyon édi sráctól egy pici üvegfalú helyen, és magamhoz képest meglepően kevéssé zavart, hogy a két sütisütésben gyakorlott társamon kívül egy kedves társaság is figyelte a cukrászdából ahogy pasztellrózsaszín (levendulás!) pöttyöket ügyeskedek sütőlapra nyomózsákkal.

Korábban volt hogy bizonyos ruhát azért kerültem mert épp divatos volt. Ebből már kinőttem, ballonkabátot is szeretnék, csak sose látok olyat ami tetszik (pedig ősszel már megnéztem két helyen, most meg a Tally Weijlben). A ruhacserélős buli meg azért jó, mert olyan cuccokat is felpróbálok, amiket a boltban nem, sőt aztán hordok is olyan cuccokat (ld. rózsaszín póló tüllbetéttel a nyakán), amit magamtól nem jutna eszembe. Sőt a próba közben szakértői véleményeket is kapok*. Kezdem felvenni a lendületet, most épphogy nem álltam neki áttúrni Isolde szatyrát az utcán amíg bement a boltba üdítőt venni. Ja és olyan véleményt is kaptam, hogy ha még tovább akarok fogyni az már kóros, de szerintem még nem kell aggódni amíg épphogy be tudom gombolni lucia nadrágjait, amikből kifogyott.

 

*Suematra: a trapéznadrág nem áll jól, ne vidd el!
sulemia: meg hosszú is, és nehéz lenne felvarrni.
Isolde: tök jól áll, vidd el! Nincs egy magassarkúd amivel hordhatnád?

Karácsony 1. felvonás

Avagy: All I want for Christmas is jellyfish

 

Jaj-jaj, így kell megtudnom hogy Isolde is írt régebben bejegyzéseket “The One with the…” címmel. Sosem fog kiderülni hogy nem tudtam róla (mert akkoriban még nem olvastam blogokat) és tényleg eredeti voltam ahogy akkoriban gondoltam, vagy nem is mert mégis olvastam Isoldénál csak megfeledkeztem róla.

A karácsonyi buliról én is akartam írni, valószínű itt is lesznek egyezések, mert ugye ugyanaz történt. Az úgy volt, hogy nagyon örültem amikor Isolde szólt hogy idén is lesz karácsonyi buli, mert a tavalyin nagyon meghitt volt a hangulat. Aztán természetesen rengeteget paráztam az ajándék miatt (vegyél/készíts 500 ft-ból valami poénos és eredeti dolgot, aminek lehetőség szerint örüljön is aki kapja), de Agnus ezen segített, amikor végighallgatta az ötleteimet, és finoman bólintott a kérdésemre hogy ugye túlgondolom.

Teleettük magunkat salátával és kolbásszal. Erre még leküldtünk egy-egy fél kilós zsidózserbót (felezni szerettem volna, de csak mr. a. akart felezni, vízszintesen). Nézegettük az islereket hogy milyen szépek. Mindenki átadta eredeti, poénos és menő, kézzel készített ajándékát (most úgy tűnhet mintha ironizálnék, pedig nem, szuperek voltak). Én brainoiz barátnőjétől kaptam mézeskalács-kirakóst, melynek segítségével bizonyíthattam hogy retardált vagyok nem a Shiny happy people a kedvenc REM számom.

“Well, my days of not taking you seriously are certainly coming to a middle.”

Egy ismerős pedig: “De mi a nehezebb utat választottuk, ami… hát nehezebb. Sokkal nehezebb, és így nehéz.”

csupa kaland az élet

Pénteken nem kapcsolódott be a netbookom és megijedtem hogy máris tönkrement és mi lesz a betegnyilvántartásommal. Hazafelé lemerült a telefonom és ezer év után úja használtam nyilvános telefont, izgatottan dobáltam be a százasokat miközben Gé szólt hogy csak egy percre megy haza mert mégis ő fog ötlabdázni.

Otthon kiderült hogy nincs net, aztán úgy tűnt hogy mégis van, majd nyilvánvalóvá vált hogy nincs. Viszont odaadtam anyunak a netbookot hogy vigye haza, hátha apu meg tudja javítani. Még aznap este hívott hogy jó a gép, csak ki kellett venni az aksiját és visszarakni.

Aztán egész hétvégén néha úgy tűnt hogy lesz net és egy kicsit volt is, aztán mégsem. Aztán eldöntöttük hogy glamour napokon többet nem tesszük be a lábunkat bevásárlóközpontba (bár végül bravúrosan találtam parkolóhelyet, és ajándékot is becserkésztünk, meg body shopos szájkenőcsöt magamnak, aloe verás arckrémet viszont ismeretlen okból nem vettem, lehet hogy a tömeg miatt).

Este átjött Gé osztálya hogy szuperhős-filmnézős-maraton keretében készüljenek a szalagavatóra, és közben ipari mennyiségű chipset, popcornt és pizzát fogyasszanak el. A Thort még teljes létszámmal néztük (a 10 éven aluli korosztály is képviseltette magát), 5-ig már csak a legelszántabbak maradtak fent (Captain America). Én még 3-ig gyorsan belenéztem az Ironman 2 elejébe végig. Reggel a gyerekeink azon méltatlankodtak, hogy mért alszanak fiatalok a nappalinkban, és hangosan kérdezgették hogy mikor mennek már haza, de szerencsére kiegyeztek vele hogy a hálóban nézzenek mesét, aztán pedig legóztak a fiatalokkal.

Ma örültem hogy süt a nap és meleg van és végre nem vagyok beteg. Vettem ilyen lilásos színű körömlakkot, mert féláron csak 498 forint volt és olyan aranyos kicsi az üvege és Annalight mindig körömlakkokról posztol, ki is festettem a körmöm de még mindig csúnya alakú és csúnyán festem ki. 7 körül meg hívott a főnököm hogy mi van az angol szöveggel amit pénteken odaadott, az én nagyon épkézláb reakcióm pedig az volt hogy te ki vagy? És végre van net.

És ha már képeket rakosgatok, szombaton Gé indult tejet venni, és megkértem hogy vegyen valami finomat. Nem tudott választani.

vidámkodós

Berci feladta saját magát barkóbában. Meg vicces amikor tüntetőleg a bakugan magazint olvasva vonul végig az ökocentrumon, miközben Nudli örül a vízibolhának és a csíbornak is, nem beszélve a harcsáról. Na jó, az Bercinek is tetszett amikor a vidra elkapta a halat.

Jó érzés akár 4 könyvet is megvenni egyszerre, igaz főleg ajándékba, egyet meg azzal hogy “engem is érdekel, olvasd el és mondd meg hogy jó-e”, és aztán a kuponnal visszamenni és venni még kettőt.

Még mindig nagyon szép a tüzijáték az erkélyünkről, és szerencsésen haza is értünk rá (egy másodperccel sem hamarabb).

Ma vettünk egy nagy levegőt és szinte mindent megvettünk a sulihoz, csak Nudlinak kell még fehér rövidujjú ing és fehér tornazokni. De jó is lesz két adag tankönyvet csomagolni mindenhez-és-saját-magához-is-hozzáragadó-gyűrődő öntapadós izébe.

Úgy lett, hogy felmerült a lyukas és a gravírozott névjegykártya is a megrendelés környékén, és a nyomdász a gravírozottról küldött mintaképet ami nagyon szép volt, meg tapsi is meggyőzött kicsit. Szóval úgy dönöttem hogy azt kérem, de nem írtam meg hogy eredetileg lyukasztottat akartam de végülis gravírozottat kérek. Viszont amikor kész lett és lucia meglátta, leszidta a nyomdászt hogy én lyukasztottat kértem, ezért mindkét féle lett ugyanazon az áron (ami már amúgy is fél).