Tegnap azzal ünnepeltük meg a pí napot hogy elsétáltunk a cukrászdába és vettünk pitét, meg ha már ott voltunk más sütiket is. Sajnos Nudli fagyira vágyott inkább és az még nem volt, így kábé fél óráig duzzogott a világra, ami kicsit rajtunk csapódott le, de Gé vett neki a boltban calippót úgyhogy megbékélt és megette a mini islerjeit is amiket a cukiban vettünk neki a fagyi helyett.

Este meg rácsodálkoztunk hogy a harmadik évadra hogy felfutott az x akták, az egyik epizódban játszott Phoebe öccse és Jack Black is. (persze akkor még nagyon fiatalok voltak, biztos hogy nem voltak híresek)

Farsang

Idén is rituálisan bezsúfolódtunk az egy négyzetméteres ebédlőbe egymillió szülőtársunkkal illetve magukkal a gyerekekkel együtt, akik szintén akarták látni egymás előadását. Idén az volt a feladat, hogy a Highschool musicalből a megadott számra a nekik sorsolt jelmezben szerepeljenek (valamit). Mind nagyon ügyesek voltak, már amennyit kb orrtól felfelé látni lehetett belőlük (az ebédlőben, meg máshol sincs színpad). Csak a két hetedikes osztály nem tett bele dabbet. Szerencsére Nudlinak csak annyi volt a jelmeze hogy a hátára ráragasztgattak betűket hogy “rendező”, viszont nagyon ügyesen eljátszotta a szerepét, Berci pedig a dzsinn volt az aladdinból (Gé telójában van kép, de ő most alszik) de neki se táncolni se beszélni nem kellett.

És szerencsére már olyan nagyok, hogy elfogadták mikor büszke szülőként közöltük hogy mi most lelépünk, így megúsztunk rengeteg folyosón nyomakodást, tornateremben chuzzle-el játszást és további ebédlőben heringként való zsúfolódást (és az ifik és tanárok homlokának megcsodálását).

Nudli teljesen rákapott a dartsra, követi velünk a vb-t, persze rögtön tud minden statisztikát, annyira aranyos amikor belelkesedik, együtt él a meccsekkel, szinte ő is közvetít (Berci meg néha derül rajta).

Idén összességében szerintem kevesebb ajándékot kaptak, és teljesen jó volt így. Nudli például előtúrta a tavaly karácsonyra kapott “Keresd meg a Vukit” könyvet (olyan mint a Where’s Wally csak Chewbakkával), és minden oldalon megkeresett mindent amit kellett.

Berci meg kapott egy Deadpoolt, köszöni, tetszett, kér még (és Preachert meg Lucifert is). És mindannyian végtelenül szomorúak vagyunk hogy órákon belül véget ér a szünet. Én legalább egy órája készülök tornázni, hogy azért elmondhassam hogy a szünetben tornáztam, és így hogy leírtam már még cikibb lenne ha mégse.

Mától szabadságon vagyok, annyira örülök neki. A következők a terveim a szünetre:
– sokat pihenek, semmivel sem idegesítem magam
– tornázom
– töltök időt a családdal (egy fix program már van, a Zsivány 1-es) (és még néhány hosszú beszélgetés Nudlival arról hogy hogy találhattak ilyen béna címet neki)
– hímzek, de nem muszájból, mert az ajándékok már megvannak, csak lett kedvem
– egy kicsit azért szerdán még dolgozom
– rendet rakok, takarítgatok lazán
– előre csomagolok ajándékokat
– kiderítem mi volt a tavalyi vacsi + süti és igyekszem ugyanolyan finomra reprodukálni
– igyekszem egészségesen étkezni
– megnézem a Spotlightot, az Addams family 2-3-t és a 74-es Great Gatsby-t.

Ahogy kategóriát választottam megláttam az évértékelést, háááááát az lehet hogy idén csak a titkos blogon lesz.

Úgy ünnepeltük a közös születés-és névnapunkat, hogy az előestéjén befejeztük a House of Cards-t*, aznap elmentünk közösen az ikeába és végigszaladva rajta megvettük a karácsonyi ajándékunkat (egy könyvespolcot), valamint villanykörtéket**, zöldalma illatú gyertyát, új díszeket az égősorhoz hogy lecserélhessük a hópelyheket, és műanyag záróbigyókat zacskóhoz (csak ötszáz forint és valamire biztos jó lesz). Utána átautóztunk az árkádba és az év első fagyizásával köszöntöttük egymást, este pedig elmentem megünnepelni agnust. Másnap a Három Férfi gyorsan összerakta a könyvespolcot, amit timelapse felvétellel dokumentáltunk, és rápakoltuk az évek óta a sarokban halmokban szomorkodó könyveket. Délután metsző hideg borúban bicikliztünk a Duna-parton, majd Nudli kikönyörögte hogy azért ha beülünk valahova végülis fagyizhatunk, úgyhogy fagyiztunk, rájöttem hogy otthon hagytam a biciklilakatom kulcsát, Gé hazabiciklizett érte, addig mi fizz-buzzt játszottunk*** és fánkot ettünk a Fánkterápiában, megjött Gé, Berci rájött hogy smoothie-t is szeretne, azt is ittak, aztán hazabicikliztünk. Itthon Berci szomorkodott az olvasónapló miatt, átvittük őket anyuékhoz és elmentünk sörözni.

 

*tetszett, bár nagyon furcsa élmény a gonosz főszereplőknek drukkolni, teljesen meghasonlottnak érzem magam, de a többiek sem nyerték el annyira a szimpátiám hogy nekik drukkoljak. új élményt nyújtott, kiderült milyen egyszerre érezni mély felháborodást, undort, haragot és szimpátiát is ugyanazzal a személlyel kapcsolatban – nemcsak Kevin Spacey, Robin Wright is zseniális szerintem. de hát az élet nem fekete fehér.

**az új drága villanykörték egyáltalán nem bírják olyan sokáig mint ahogy hirdetik, és mire egy kiég az ötből, gondosan lecserélik a kollekciót hogy mindet ki kelljen cserélni.

***olyan hogy sorban számolunk de bizonyos számok helyett és amivel oszthatók plusz ha számjegyként szerepelnek, fizzt, buzzt vagy fizzbuzzt kell mondani, először a 3-at és 5-öt helyettesítettük, utána 2-t és 7-et, nagyon ügyesek.

A farsang végül úgy volt hogy anyutól szereztünk öreg leia mellényt meg csizmát, és készítettem szürke parókát leiának, fehéret einsteinnek (hozzá öntapadós bajuszt és szemöldököt). Majd itthon Nudli közölte hogy nem veszi fel a fehér parókát mert ciki, egész este keresgéltem a neten menőbbet, vagy olyan szemüveget nagy orral és szemöldökkel, majd Nudli szólt hogy nem szeretne Einstein lenni, oldjuk meg valahogy máshogy hogy intelligens legyen, és Gé kitalálta hogy tartson fel egy szövegbuborékot egy bonyolult képlettel. Amiből aztán mégis az E=mc2 lett, mert azt lehetett egész nagy betűkkel felírni hogy messziről is látszódjon. Utána Nudli kiborult hogy Bercinek versenye van aznap amikor a farsang van de ő azt akarja hogy mind ott legyünk. Végül Gé megbeszélte Bercivel és Papáékkal hogy ők viszik a versenyre. Pénteken volt Berci farsangja, előadták a tréfás star wars tematikájú színdarabkájukat, saját kategóriájukban nyertek (ahogy minden felsős osztály). Nudlinak készítettem kartonból óriás play-doh dobozt, nem is cellux-al és gémkapoccsal hanem vettem kartonhoz való ragasztót (az illata alapján technocol fekete uhu tubusban, kicsit nosztalgiáztam), egész jó lett. Idegeskedtünk amikor úgy tűnt hogy egyik barátja se jön és hárman lesznek az osztályukból, de aztán megjöttek, ügyesen bemutatta a jelmezét, páran nevettek is rajta (ami jó mert viccesnek szántuk) (intelligens gyurma) (ami amúgy ilyen fura gyurma) bekerült a legjobb csapatba, idén még a tombolán is csomót nyert, Bercit meghozták anyósomék a versenyről, szóval minden jó lett. Jövőre már csak a felsős farsangra kell menni, meg azután is, azután meg Berciére már nem kell.

És elkezdtük a House of Cardst, teljesen fan lettem, Kevin Spacey nagyon szexi gonosz. (majdnem mint amilyen gyászoló terapeuta) (és ártatlannak tűnő gonosz bűnöző) (és kisvárosi apuka aki meg akarja dugni a lánya barátnőjét) (a K-Paxben nem szexi de ott is jó) (Az éjfél a jó és gonosz kertjében nem tudom mi) (abból a filmből csak arra emlékszem hogy tetszett)

Menetrendszerinti nyígás

Megint sikerült meglepnie annak hogy idén is lesz farsang, vagyis nem mert már Halloween tájékán is gondolkodtunk rajta. Berciéknél egyszerűbb, mert a felsősök osztályonként készülnek tréfás előadásokkal egy megadott témában, és nem kell túlspilázni a jelmezt. A tavalyi hófehérke után most kisebb váltással star wars a téma. Most tudtam meg hogy ők a 7. részből adnak elő valamit, van egy hetünk kitalálni az öreg Leia jelmezt.

Bercinek viszont továbbra is valami jópofát kell kitalálni, amivel nyerhet, de nem tartja bénának vagy túl feltűnőnek vagy mittudomén ahhoz hogy felvegye. Novemberben találtunk egy táncoló gyerek Grootot cserépben ami aranyos volt, de mostanra rájött hogy nem ismerik elegen és furán néznének, plusz nem akar táncolni. Javasoltam a miniont, mert azt sokan ismerik, rábólintott, kerestem a neten diy tutorialt ami viszonylag egyszerűnek tűnt (igen, celluxszal és biztosítótűvel készül) (nem), ki is néztem hogy a h&m-ben a nagy részét be is lehet szerezni. Mielőtt megrendeltem a cuccokat, még egyszer rákérdeztem, és nem jó a minion mert valami jópofát szeretne mint tavaly A., aki lemezlovas volt. Vagy a hőlégballont a színes lufikkal, amihez tavaly megrendeltük a 20 darab héliumos lufit, majd másnap visszamondtuk a rendelést. Aztán eszembe jutott az intelligens gyurma (ami a gyerekek között elég nagy divat, fogják tudni mi az), play-doy doboz és Einstein összekombinálását célozzuk, amire megint csak van egy hetünk, nagyon várom (nem). Jelentkezzen akinek van ősz, kócos parókája.

Tegnapelőtt este nem tudtam elaludni, fél 2 körül kitaláltam hogy olvasok kicsit. Vesztemre nem szakirodalmat választottam, hanem az új Hornby-t amit öcsémtől és sógornőmtől kaptam névnapomra, Funny girl. Fél 7-ig a feléig jutottam, de erőltettem magam hogy lefeküdjek, de még fél órát forgolódtam.

Szilveszterre úgy volt hogy idén le tudjuk adni anyósoméknak a gyerekeket, plusz tesómék, akikkel az elmúlt években szilvesztereztünk a gyerekekkel együtt, nem értek rá. Én két helyre is kaptam meghívást, a vidám lányékhoz terveztük elmenni, ahol Gé is ismeri az embereket. Viszont a gyerekek annyira elkeseredtek hogy most nem velünk lesznek, hogy inkább mégsem adtuk le őket hanem velünk jöttek. Szerencsére nem is voltunk sokan, tudtunk sokat trombitálni, lufival focizni, játszani a telefonon, dixitezni. Az éjfél szerintem kicsit béna volt, nem számoltunk vissza csak áhítattal néztük az órát, aztán nemcsak a himnuszt hallgattuk meg hanem a hülye újévi köszöntést is, amikor pont ugrabugrálni trombitálni és szerpentint dobálni kellett volna. Utána Berci elutasította a kölyökpezsgőt és a koccintást is. Gé felvetette hogy csillagszórózzunk az erkélyen, kiment, Nudlinak volt kedve de Bercinek nem, de Berci azt se akarta hogy én kimenjek, Nudli meg nem ment ki nélkülem, meg a tüzijátékot is meg akartam nézni ami mint kiderült nem látszott, de mire visszaértünk, Berci ott ült összegubózva, a felnőttek minden próbálkozását elutasította a beszélgetésre és sírt. Annyi derült ki hogy ez élete legrosszabb szilvesztere, mert minden kérését elutasítottuk (pedig nem). Gé állítólag azt ígérte hogy éjfél után kidobósozik vele, amit fel is ajánlott de persze Berci nem akarta, úgyhogy hazajöttünk. A belvároson keresztül jöttünk (alagút-Lánchíd- Erzsébet tér), jó volt látni hogy milyen sokan vannak kint az utcán. Itthon Berci közölte hogy meg akarja nézni a Rózsaszín párduc 2-t, amit a tévében félig megnéztünk mielőtt elindultunk a buliba. Gé gyorsan letöltötte és megnéztük a második felét, hogy mentsük a helyzetet. Most nem merem megkérdezni hogy mi volt a baja mert félek hogy újra elromlik.

A gyerekek kihasználják hogy elmúlt a karácsony és végre van szabadidő- Berci Kirby-t, terrariát, minecraftot, spore-t néz éjjel-nappal, Nudli meg további listákat (10 legrosszabb bemutató, 10 legjobb ötlet). Gé elkezdte megnézni a megnézendő filmek listáját, az “All”-nál tart: all about eve, all about my mother, all quiet on the western front, all the king’s men, fut és assassin’s creedet játszik.

Nekem nincs projektem a szünetre, főleg üldögélek és netezek, néha gyomlálgatom a blogot. Folytathatnám a fényképalbumot, de ahhoz egy csomó mindent elő kell pakolni és rendetlenség lesz, félbe se lehet hagyni ha már belekezdtem (vagyis butaság mert akkor mindent el kell pakolni). Néha próbálkozom közös programmal, a görkorizás ugye nem jött össze, most meg ahhoz már hideg van de szánkózáshoz nincs elég hó. Ha társasozni próbálunk, attól általában elromlik a hangulat. A fiúknak az is  közös program hogy megnéznek egy filmet. Az jó volt hogy rá tudtam venni őket hogy elmenjünk Ikeába megvenni a karácsonyi ajándékunkat, rutinosan este mentünk és tényleg nem is volt nagy tömeg, csak az eladók voltak nyomorékok ami miatt feleslegesen ide-oda mászkáltunk sokat. Meg siettünk mert Gének még volt utána programja, így csak futtunkban tudtam még pár apróságot bedobálni a sárga szatyorba.

Nagyon óvatosan kerülgettük idén Nudlit, aki tavaly elárulta hogy tavalyelőtt sokkolta hogy megkérdeztem hogy akarja-e velünk díszíteni a fát, mert ő azt hitte az angyalok hozzák. Tavaly nagyon egyértelmű volt hogy ő még fenn akarja tartani a látszatot akkor is ha tudja az igazságot, meg azóta is, olyan édes amikor újságolja hogy itt volt a nyuszi meg a mikulás. Idén úgy tettem fel a kérdést hogy átmegyünk nagyiékhoz és utána visszajönnek velünk vagy ott maradnak karácsonyig. Berci maradni akart, így aztán Nudli is. Úgy tűnik ő azt választotta hogy fokozatosan megy át a rideg valóságba. (Berci mindig is túl racionális volt hogy elhiggye ezeket, amit ki is jelentett kerek perec.)

Folytatás 2.

A gyerekeknek nagyon nem volt könnyű ajándékot kitalálni mert nincsenek különösebb vágyaik és nem is nagyon játszanak, Bercinek tudunk ugye arról a vágyáról hogy laptopot szeretne de nem volt ez most kifejezett vágy karácsonyra és ugye nem is valósult meg, de a maguk módján örültek (most csak kb: Berci- legó batman 3 kinect, videókamera, tbbt-s póló (rock paper scissors lizard spock), új Ropi könyv, rubik kocka, csótánycsapda társas, Nudli: mikroszkóp, peonzák (csapágyas, amire vágyott, és kezdőknek való, hogy megkönnyítse a tanulási fázist), rekordok könyve 2015, pókemberes póló, rubik olyan hajtogatós izé, közös: 4 kötetes minecraft kézikönyv, és mindketten kaptak fradis kapucnis pulcsit, meg elektromos fogkefét (mert egy ideje már pampogtak hogy az osztálytársaiknak az van).

Túléltük mindhárom napot, a végére eléggé elfáradtunk, Berci kiborult mert utolsó lett Dixitben, amit még megpróbált kezelni azzal hogy gyorsan játsszunk még egyet és az jobb lesz, de akkor meg utolsó előtti lett. Engem ez nagyon váratlanul ért, mert a Dixit nekem nagyon nem a győzelemről szól, és csak jó emlékeim vannak róla, Gé meg egyébként is szintén elég feszült volt ezért nem tudta túl türelmesen kezelni, szóval pár óra elég nehéz volt. Nudli már eleve nem játszott Dixitet, miután már a csótánycsapdán kiborult de csak kicsit. Most még jobban meg akarom venni az érzelmek birodalmát ami elvileg olyan társas hogy nem győzni kell hanem összefogni meg egymást segíteni meg ilyesmi (és javítja az érzelmi-szociális készségeket).

Bizonyos rutinokat az ünnep ellenére is megtartottunk, pl Nudli kb semmi ünnepi kaját nem eszik, szóval ő továbbra is ette ebédre a pizza szélét, vacsorára meg pirítóst, és minden este folytattuk a Harry Pottert (már a halál ereklyéinél tartunk). Gével meg esténként a Masters of Sexet. Fura érzés hogy Masters ellenszenves, de kicsit mégis szeretetreméltó, a felesége nagyon kedves nő és mért nem hagyta ott már régen, Johnson meg mit eszik rajta, jobban járna ha más területen valósítaná nem magát, de persze akkor nem találták volna fel együtt a szexterápiát.

Mára mindenkinek jó kedve lett, és végre lejutottunk az udvarra is amit már régóta terveztünk, amíg süt a nap. Sajnos pont nem volt kedvük görkorizni, de jól néztünk ki hárman- én görkorival (Bercié, de rám is jó), kezemben egy másikkal (hátha kedvet kapnak), hátizsákban a cipőmmel és védőfelszereléssel (hátha kedvet kapnak), Berci egy focilabdával amit lustán rudgosott (üres volt a focipálya de oda nem akart menni), Nudli csak úgy (a hátizsákban az új peonzával, csak közben eszébe jutott hogy aszfalt tönkreteszi), tettünk néhány kört, miközben minecraftról beszélgettek, aztán Berci úgy megerült neki hogy meglátta a lépcsőházunkat hogy gyorsan haza is mentünk. Gé közben anyukájának vadászott ajándékot a szülinapjára (nem szabad karácsony utánra hagyni mert közben kifosztanak mindent).

Hosszan az ünnepekről 1.

Az jó volt idén hogy eleve sem voltam túl fáradt, és tudtam kivenni pár (jó, egy, de akkor is) napot karácsony előtt. Így volt idő és energia a szükséges minimális előkészületekhez (nem nagytakarításról van szó), már előre elhatároztam hogy most élvezni szeretném azt hogy ünnep van, és nem azon nyavalyogni hogy milyen fárasztó és sok munka, és valamennyire sikerült is. Idén emlékeztünk hogy Berci a zselés szaloncukrot szereti. Szaloncukorból végül megint több tonna lett, mert még jó előre vettem egy kicsi kimértet az intersparban megkóstolni, amiről utóbb kiderült hogy két szem pont elég lett volna, mivel szinte ehetetlen, kivéve a zselés (de már látom amikor az utolsó szemeket fogjuk vadászni a fán). Aztán vettem mogyorós-marcipánost Gé kedvéért (az árához képest egyáltalán nem nagy szám) és vajkaramellásat az én kedvemért (Nudli semelyiket sem szereti). (örökbe fogadtuk) Végül a munkahelyemtől kaptam egy adag szilvás-marcipánost.

Az ajándékok megtervezésében és beszerzésében jól összedolgoztunk Gével, az ajándékok 85%-a könyv, szóval praktikus. Elkészült a gyerekek kézzel készített ajándéka is, nagyon aranyos lett és poén volt négyen együtt kézműveskedni. Berciék utolsó pillanatban megszervezett karácsonyi ünnepségén sajnos nem tudtam ott lenni (talán ha egy hónappal előbb tudok róla), de Gé és az anyósom ott voltak és készítettek videót, amit jól megnéztünk- a kép jó volt, a hangot nem hallottuk mert Nudli végigdumálta (azt hiszem nem jól bírja ha Bercire irányul a figyelem). Másodikra valami alakult az én kézzel készített fürdőbombáimból is (elsőre még műanyag dobozban is magába szívta a levegőből a nedvességet és szétporladt, de valószínű az nem is volt jó recept).

A kaját megint utolsó pillanatban döntöttük el, sütit olyat készítettünk ami volt otthon dobozos (nylóka formájú süti meg túrókrémes cupcake, ill. mirelit macaron). Felötlött bennem hogy idén készítek mézeskalácsot a gyerekekkel, de miután láttam hogy anyu milyen nehezen és rövid időre tudta levadászni őket, meggondoltam magam. Berci csak a néhány kép elkészüléséig volt jelen. A “Hal egyszerű gyors recept” keresőkérdésre kiadott első találat volt a vacsora fetás krumplival, amit a szilikonos sütőfromához vásárolt újságban találtunk, miközben keresgéltük hogy melyik lehetett tavaly az az egyszerű és finom süti ami a fotókon is olyan jól mutatott.

Az ajándékozás a szokásos hektikus, tornádó-jellegű módon zajlott, a tévében égő kandallótűzön kívül most sem sikerült túl sok ünnepélyességet belecsempészni. A gyerekek már előre kiszúrták hogy mindkettőjük ajándékán díszeleg egy-egy pici üveg felix felicis (szerencseszérum a Harry Potterben), Berci ezt is nagyon racionálisan kezelte, követelte hogy mondjuk meg hogy “de tényleg mi van benne” és hogy hogy készült, majd amikor végül belekóstolt, nehezményezte hogy nem is érzi úgy magát mint aki bármire képes.

Berci sokszor énekelget magában (kicsit fejhangon), kedvenc rigmusai “Everybody dance now” és “Én nem veszíthetek”, és gyakran táncol is, sajátos de nagyon édi stílusban.

Most épp a család összes férfi tagja ki van akadva hogy süt a nap és éjszakai sötétséget próbálnak teremteni a lakásban, erősen kell ellenkeznem hogy legalább a gyerekszobából engedjünk átszűrődni némi fényt. Vámpírok.

Gé és Nudli a brutális sorozatot darálják, a fizikát és kémiát már megnézték, most a biológiánál tartanak. Berci elvileg mást néz, de azért figyel, ha Nudli mesél róla simán beleszól, kijavítja.

Én – valószínűleg sokadszorra- idén is megállapítottam hogy a kézzel készített ajándék egyáltalán nem olcsóbb, mert ugye be kell szerezni a hozzávalókat, meg szükséges eszközöket, aztán az első kísérlet valószínűleg sikertelen (újra be kell szerezni a hozzávalókat stb), és különben is az idő pénz. De az a baj hogy ezeket valahol élvezem (főleg ha végül sikerül), és sajnos mindig az új módszerek izgatják a fantáziámat, amit már kiismertem és megy és van egy csomó eszköz és maradék hozzávaló, olyat már nem készítek. (pl embossing, üvegfestés, üvegmatrica, patchwork (ehhez egy csomó könyvet is kaptam), keresztszemes hímzés, decupage). Szóval igazából magam miatt csinálom, csak aztán ha túl feltornyosulnak a határidők akkor stresszes leszek.

A névnapomra Gé rajtaütésszerűen elvitt hamgurgert enni és moziba, Boyhood legalább 9 szerintem. Másnap meg amikor fél 9 körül végre betoppantam, illetve pár perc múlva mikor észrevette hogy megjöttem, Berci vidáman felugrott hogy “végre megjött anya ehetünk tortát” és vidáman kiugrándozott a konyhába, kivette a saját szelet csokitortáját, és nekilátott.

Ma meg valami Zámbó Jimmy vagy milyen dal dallamára énekelte hogy “Még nem lehet vége, ó nem, még enni akarok” miközben olvastam a mesét, mert utána már fogmosás és lefekvés, de persze sokszor az utolsó oldalnál jut eszükbe hogy nem bírják ki reggelig ha üres gyomorral fekszenek le (szoktunk nekik vacsorát adni). És csizmát is pucoltak.

Reggelre jobb kedvű lett Nudli, órákat beszélt folyamatosan, főleg a kirándulásról, aztán áttért valós és általa elképzelt játékokra, és az angry birds star wars általa elképzelt kiegészítéseire. Felajánlottuk hogy visszamegyünk a parkba ahol voltak és megvesszük a plüssmadarat, de egy ideig nem is értette miről beszélünk, utána sem tűnt nagyon érdeklődőnek. Meg be is náthásodott.

Aztán meg jól megünnepeltük, és megállapította hogy igaz hogy nem szereti a tortát* de azért elég menő tortája volt.

*csak azt a csokitortát szereti amiben nincs krém, de ha készítünk olyat, pl. brownie hozzávalókból, nem eszi meg.

Tegnap ügyesen sétáltunk Székesfehérváron, Gé lefényképezte a nevezetes épületeket és szobrokat a belvárosban, ugráltunk a romkertben, és ügyesen azt a fagyizót választottuk ki ahol kétszeres méretű gombócokat adnak, mi hárman meg sem bírtuk enni, Gé pedig emberfeletti mértékű helytállásról tett tanúbizonyságot (=ő is úgy érezte hogy nem bírja megenni a sajátját sem, de jutott még vagy 3 óriásgombócnyi). Hazafelé kicsit boboztunk is, és minden helyszínen sikerült a felhőszakadás előtt vagy után jelen lennünk, még kocsival sem kerültünk bele.

Húsvétra a gyerekek a sok csoki és a guminyuszik mellé görkorit kapnak, hát nincsenek oda tőle – nem elég hogy télen korcsolyázniuk kell, most már nyáron is. Én biztos kipróbálom, Bercié rám is jó.

Lassan vége a szünetnek, de nagyon tartalmasan töltöttük:

Voltunk kétszer moziban – még az elején (vagy előtte) a Jégvarázst néztük meg (lányos, gyerekes, de a gyerekeknek tetszett), aztán a Dinoszauruszok földjén vagy mit (Walking with dinosaurs, aranyos) természetesen mindkettőt 3D-ben. Voltunk a karácsonyi vásárban (ebéd a Nyugati téri mekiben – metróval és kisföldalattival Vörösmarty tér- Deák Ferenc u – a körút eleje – Szent István bazilika*- az előtte levő téren a vásár – busszal vissza a kocsihoz), egész élvezték a gyerekek. Volt nálunk vendégség, a maguk módján egész barátságosak voltak a vendég gyerekekkel. Szilveszterkor ugye öcséméknél voltunk, éjfélre Nudli kicsit elfáradt és szomorkodott, mert lemaradtunk a visszaszámolásról, de végül nekik is jó emlék maradt. Újralátogattuk az aquaparkot ahol nyáron jól éreztük magunkat, most is jó volt de azért hamarabb kérték hogy jöjjünk haza. Korcsolyázni is voltunk, Nudlit az elején kellett nógatni, Bercit meg kb 10 perc után kellett rávenni hogy még egy kicsit, de egész ügyesek voltak, már egyedül is tudnak menni. És majdnem kiraktunk egy 2000 darabos puzzlet, ami leginkább nekem köszönhető. Berci új kedvenc szava a cucckombó, amit kb ilyen “izé” értelemben használ, Nudli továbbra is feladványokat ad nekünk (pl a komodói varánusz vs bordás krokodil csatában ki nyerne, vagy ankylosaurus vs triceratops meg ilynek), amire néha osztályozza is a választ. Nudli most éppen köritanár akar lenni, Berci pedig tudós. Gé szerint Berci zseniális informatikus lenne, amire Berci azt válaszolta hogy ő nem akar kiemelkedő lenni csak átlagos.

 

*mi voltunk az a család aki két óriás nyalókát szopogató gyerekkel csodálta meg belülről a bazilikát.

évvég bővebben

2013 utolsó napjaiban (mert ugye írtam hogy milyen jó lenne ha ilyen hangulata lenne 2014-nek) azon kívül hogy a gyerekek aranyosak voltak az is jó volt hogy olyan nyugisak és pihenősek voltak (a napok) (a gyerekek aranyosak voltak, de semmiképp sem nyugisak), miközben végre ki is mozdultam és találkoztam emberekkel, mindegyik alkalom meglepően kellemes volt. Mármint az nem meglepő hogy az ember jól érzi magát társaságban, csak mostanában annyira nem jártam hogy már kicsit elszoktam tőle és ezért nem voltam biztos hogy jó lesz.

2013-ról talán annyit tudnék írni hogy voltak ilyen munkahelyi izék, a családom cuki volt, társaságba keveset jártam de amikor igen az jó volt, meglett a pszichoterápiás szakvizsga ami szuper, leadtam 5 kg-t amiből 3,5-et évvégére visszaszedtem (ebből 1,5-et a karácsonyra fogok), pár hónapig jógáztam ami nagyon jó volt de aztán nem, végig jártam terápiába, hát ilyesmi. Ha 2014 olyan lenne mint az első napja akkor 2014-ben a fiúk szuperhősös filmeket fognak nézni, én meg szuperhősös videókat fogok hallgatni miközben puzzle-t rakok ki, a fergeteges szilveszteri buliból* megmaradt salátákat esszük, és nem jutunk el korcsolyázni mert minden jégpálya zárva van.

*lásd ijesztő maszkok, kék paróka, Bailey’s, több tonna kaja, szerpentin, duda, anyósnyelv, x-box,  társasjáték, hungry shark mobilon (“-és megszerezted már a masztodont? – a masztodon elég hamar megfulladna a tengerben.”) (megalodon helyett), gyerekek többszöri felszólítása hogy hagyják aludni az unokatesójukat, aki még baba, szigorúan fél 2 előtti hazatérés és gyerekek ágyba könyörgése.

Idén is túléltük a karácsonyt. Lett karácsonyfa alakú muffin és rénszarvas alakú mézes süti meg falatkák is szentestére, amik most el is fogytak. A gyerekeim jó anyának tartanak úgy is hogy a karácsony előtti napokra nem szervezünk programot (pedig Nudli többször ajánlgatta a “pratikáriumot” (=planetárium) mert itthon takarítunk, sütit sütünk és a kézzel készülő ajándékokat készítjük, és hogy ettől bűntudatom van amitől rossz kedvem van, ezért extra sokat kiabálok velük (a varázslatos karácsonyi hangulat megteremtése mindennél fontosabb), és bár idén emlékeztem angyalhajat venni (és aggatni) a karácsonyfára Nudli kedvéért, újra elfelejtettük hogy Berci a zselés szaloncukrot szereti és a négyből egyik sem olyan. A gyerekek Nagyiéknál várták meg amíg feldíszítjük a fát és alátesszük az ajándékokat, mert tavaly közösen díszítettünk és Nudli elég lelkes is volt (Berci nem izgatta magát különösebben, de ezt megszoktuk), de utána már nem örült annyira a feldíszített karácsonyfának mint a korábbi években. Idén előre megkérdeztem tőle hogy hogy szeretné, és kiderült hogy csak azért nem volt annyira jó tavaly mert akkor tudta meg hogy nem az angyal hozza a karácsonyfát. Persze tudom hogy már tudja, de még szeretne hinni is benne, úgyhogy tettettük. Akkor is ha az iskolában ő is készített nekünk ajándékot amit ő is odacsempészett a fa alá amikor nem figyeltünk. Nekik most idén nem volt kívánságlistájuk, de volt amit el lehetett találni (Nudli- Rekordok könyve 2014, Berci- superhero xbox játék). Valamennyire azt hiszem örültek az énkönyvüknek is amit 5 év után végre elkészítettem. Berci egyre jobban kamaszosodik, elkezdett későig aludni reggel, és az érzelmesebb pillanatokban mindig ironikus megjegyzéseket tesz. Esténként meg a Dexter jegyében telt a karácsony, a második évadot fejeztük be, így sokkal jobb volt hogy nem olvastam előre könyvben és nem tudtam mi lesz a vége. Jó volt a karácsony, és még lesz időnk a pratikáriumra és egyéb programokra is. Jövőre remélem már olyan se lesz hogy Berci utálja magát és meg akar halni mert nem tudta kontrollálni a haragját amikor kikapott a virtuális ellenfelétől a kinectes kungfu ninjában.

Nudli az utolsó tanítási nap reggelén: már csak ez a pipaszár nap van ebből az izzadt hétből.

Nudli Bercitől: és ha a kyuubi Naruto a kyuubi rasengannal hasba üti a Nejit akkor az meghal? (Neji egy erős genin)

Nyaralós

Fél kiló hízással megúsztam a családi nyaralást és máris újra nyaralunk, egy fordítást letudtam*, egy másikat meg udvariasan visszautasítottam. A kettő között bezsúfoltuk a házassági évfordulós ünneplést, ja meg anyuéktól kaptunk extra finom parfétortát a kedvenc fagyizóból, a gyerekek által is fogyasztott ízekben (csoki, vanília, eper). Az ünneplés az volt hogy kaptam egy szép ruhát az Artz modellből**, ettünk óriáspalacsintát (nem Nagyi palacsintázója, de azért finom), és megnéztük a Great Gatsby-t. Arra jutottunk, hogy jó film annyiban hogy jól adja vissza a könyvet ami nyomasztó és vontatott (olyan érzés mintha térdig érő iszabpan próbálna gázolni az ember), viszont ha diktátor leszek (© mr. a) kötelezővé teszem hogy legalább egy moziban eredeti nyelven is adják a filmeket.

Meg még az is volt közben hogy elromlott majd megjavult az oldreader, ami azért volt jó mert elkezdtem a saját blogrollomból olvasni és kiderült hogy NimBusz blogja valamiért nem frissült a readerben, pedig fontos és örömteli hírek vannak (kettő).

Meg még a családi nyaralás alatt a gyerekek átszoktak a fél10-fél7 helyett az éjféltől 9-ig való alvásra, meg sokat szagolgattuk az unokaöcsénket, és kicsit már Berci is játszott vele, miután megállapította hogy a kisbabák utánozzák az arckifejezésed, ezért ha rájuk mosolyogsz ők is visszamosolyognak.

Az következő nyaralás most éppen abból áll hogy a gyerekek nyúzzák egymást a szobában, miután harmadánál megszakítottuk a 14 km-es, 480 méter szintkülönbséggel járó túrát. Én jobban elfáradtam mint ők de nyafogás nélkül végigmentem volna***, ők viszont borzasztóan nyafogtak, meg hát gyerekek és nem szoktak túrázni, talán nem most a negyven fokban kéne 14 km-el elkezdeniük.

*az orvosoknak üzenem, hogy gondoljanak a fordítóra amikor tollal összefirkálják a kinyomtatott zárót és a szélén merőlegesen írják rá a dátumot, aláírást, mert wordben nehéz reprodukálni.

**mindig vágyok onnan ruhára de az árak elriasztanak, de segített hogy Maminti friss bejegyzésére emlékeztettem magam a szép ruhájáról.

***na jó a meredek részen valószínűleg nyafogtam volna ha a gyerekek nem hallják.

Amikor átjött a blogom (amiért köszönet mr. a-nak és KTamásnak), át kellett nézni a piszkozatokat, mert a wordpress nem tudta hogy azok piszkozatok, és igazából egy csomót kiengedtem, mert már nem tudtam hogy eredetileg miért nem. Meg volt amelyikre emlékeztem hogy akkor cikinek tartottam, de most nem.

Itthon meg időnként ragamocsárrá változik (én sem tudom mi az) a padló és csak a földre dobott párnákon és takarókon lehet lépkedni , Nudli vagy a tíz csapást olvassa fel gyerekbibliából a plüssállatoknak hogy elaltassa őket, vagy a natgeowildos top10-es listákról készít albumot, listákkal és rajzokkal, ami aztán minden rokonnak megmutat és részletesen elmesél. Berci főleg Bleach-et néz, meg néha kijavítja Nudlit hogy valami nem úgy volt a listában vagy rosszul rajzolta.

Tegnap voltunk a csodák palotájában és mindent megnéztünk, megtekertünk, kilőttünk, összeraktunk és szétszedtünk. Elfelejtettük felkészíteni a gyerekeket a nyuszi érkezésére, de aztán örültek neki, meg annak is hogy újra látták a (már két hetes) unokatesójukat, Nudli babaruhákat is segített válogatni.

kellemes ünnepek

A szombat volt Nudli élete legrosszabb napja, pontosan nem tudom miért, de nem mentünk sehova, Gé szülinapi partin volt én meg ajándékot gyártottam.

Vasárnap a mekiben ebédeltünk és jókat beszélgettünk. Mivel anyu előző nap szemrehányóan szólt hogy már tavaly is úgy volt hogy együtt díszítjük a fát és mégis átdobtuk hozzá a gyerekeket, kicsit félve megkérdeztem őket hogy szeretnék-e együtt díszíteni. Nudli felnőtt módon kezelte a dolgot, örömmel válaszolt hogy igen, de aztán komolyan hozzátette hogy ő úgy tudta az angyalok hozzák a fát.

Másnap reggel megörült neki hogy magát a fát azért az angyalok hozták, és már reggel türelmetlenül kérdezgette hogy mikor fogunk díszíteni, így neki is láttunk. Berci végig narutót nézett youtube-on, a végén nagy nehezen kinyögte hogy szép lett. Anyuéknál ebédeltünk, ezen kívül igyekeztünk nagyjából rendbeszedni a lakást és nem kiabálni egyfolytában az izgága gyerekekkel hogy ne kergessék és rángassák egymást visítozva körben a lakásban, de nem sikerült. Én közben bepánikoltam hogy nem lesz elég a sajtos masni, miután a fele rögtön elfogyott amint ehető hőmérsékletűre hűlt, és mégis kell egy kis chocolate chip cookies is, ezért készítettem joghurtos milkás-smartiesosat, mert más csoki nem volt otthon. Aztán rengeteget vártunk hogy megjöjjenek a nagyszülők, közben kerestük az alkalmas pillanatot az ajándékok bezsuppolására a fa alá. Nudli állítólag nem vett észre hogy kerültek oda, ennek is nagyon örült. Meg az ajándékoknak is örültek, szerencsére Bercit nem bosszantotta annyira mint minket hogy a húszezer (sic) forintos szivacskilövő fegyverhez nem tartozék a (hat bébi és két AAA-s) elem, ami nélkül nem működik.

Kedden megcsodáltuk az unokahúgunk új tabletjét, amire látszott hogy tényleg mennyire szüksége volt, hiszen végig nem vált meg tőle, játszott rajta temple runt meg olyat ahol egy szardarabot kell etetni és szórakoztatni.

Szerdán végre meghallgattuk Nudlival a palánta missziós CD-t amit a suliban kapott, miután elbábozták nekik a CD-n lévő történetet. Közölte hogy ő hisz Jézusban és megkérdezte hogy én hiszek-e. Erről azt gondolom, hogy ő úgy hisz Jézusban ahogy  mikulásban és abban hogy az angyaloktól kapja az ajándékot. Azért hisz mert hinni akar, mert gyerek és élvezi a csodát. Így utólag azt is gondolom, hogy szóltak nekik hogy hallgassák meg a szüleikkel is és azt vette ennyire komolyan. A nap közös részétől eléggé féltem hogy nem lesz-e túl emócionális különböző okok miatt. A magam részéről inkább kicsit távolságtartó lett, de szerintem most senkinek nem hiányzott hogy zokogásommal tiszteljem meg az eseményt. Nudlit fél órán át kellett vigasztalni amiért a harmadik napon már “csak szar könyveket” kapott játék helyett. Utána hajlandó volt boldogan játszani a szivacskilövős fegyverrel amit kapott.

Az egész ünnepről elmondható, hogy a gyerekek vagy nyűgösebbek vagy csak simán erősebbek (hiszen már csillagjuk is van a sárga övön) (mármint még nincs mert be kell szerezni, de már kiérdemelték az övvizsgán, és az összes többi szülő szerint is ők a legügyesebbek), de valahogy régen nem volt ennyi sírás abból hogy folyton verekedtek. Nudlit meg lehet hogy bántja valami, sokszor rosszkedvű, direkt bosszant mindenkit rengetegszer, meg a feje is sokat fáj. Berci végig azt énekelte hogy “Everyday I’m shuffling” és 58-szor mutatott rá hogy rímelt amit épp valamelyikünk mondott. Ahol reggelt írtam, azt mindig legalább fél 11-nek kell érteni, mert annál előbb nem keltem fel.

Elmondom, miről marad le karácsonykor aki nincs fent facebookon:
– mindenki boldog karácsonyt kíván
– mindenki likeolja mások jókívánságát, esetleg hozzá is szól
– a szokásos politikai content

Karácsony 1. felvonás

Avagy: All I want for Christmas is jellyfish

 

Jaj-jaj, így kell megtudnom hogy Isolde is írt régebben bejegyzéseket “The One with the…” címmel. Sosem fog kiderülni hogy nem tudtam róla (mert akkoriban még nem olvastam blogokat) és tényleg eredeti voltam ahogy akkoriban gondoltam, vagy nem is mert mégis olvastam Isoldénál csak megfeledkeztem róla.

A karácsonyi buliról én is akartam írni, valószínű itt is lesznek egyezések, mert ugye ugyanaz történt. Az úgy volt, hogy nagyon örültem amikor Isolde szólt hogy idén is lesz karácsonyi buli, mert a tavalyin nagyon meghitt volt a hangulat. Aztán természetesen rengeteget paráztam az ajándék miatt (vegyél/készíts 500 ft-ból valami poénos és eredeti dolgot, aminek lehetőség szerint örüljön is aki kapja), de Agnus ezen segített, amikor végighallgatta az ötleteimet, és finoman bólintott a kérdésemre hogy ugye túlgondolom.

Teleettük magunkat salátával és kolbásszal. Erre még leküldtünk egy-egy fél kilós zsidózserbót (felezni szerettem volna, de csak mr. a. akart felezni, vízszintesen). Nézegettük az islereket hogy milyen szépek. Mindenki átadta eredeti, poénos és menő, kézzel készített ajándékát (most úgy tűnhet mintha ironizálnék, pedig nem, szuperek voltak). Én brainoiz barátnőjétől kaptam mézeskalács-kirakóst, melynek segítségével bizonyíthattam hogy retardált vagyok nem a Shiny happy people a kedvenc REM számom.

Nem kéne mindig csak a családomról, írhatnék magamról is, ha végre történne valami érdekes, nem csak ilyenek hogy megkerül az alufólia de ezt nem jelzem a szomszéd felé, meg hogy befejezem a Rabbitet, elkezdem és befejezem a Schopenhauer terápiát és elkezdem az East of Edent, 3 alkalom után máris hiányzik a terápiám ha egy kimarad, megkérdezik hogy szeretnék-e főnök lenni, utólag értékelem hogy milyen nyugis időszakom volt (bár szürkének és nyomottnak tűnt), most hogy sorozatosan találnak meg a fordítások miközben egy kolléganőm két hete hiányzik és helyettesíteni kell, pedig a magánrendelésem is dugig van és a közelgő karácsony is kimutatja a foga fehérjét közeleg.

a zene miatt

Már csütörtökön gondoltam, hogy sírni fogok az esküvőn, amikor a buszon arról fogalmazgattam egy bejegyzést, hogy mi a teendő ha direkt megkértek hogy ne adjunk nászajándékot de mi mégis szeretnénk, nem illendőségből, hanem, nem tudom, csak. És bevillant hogy vajon fogok-e sírni, és pár pillanattal később már a szememet törölgetve fogalmazgattam egy bejegyzés arról hogy mennyire ciki ha a tanú sír.

Azt nem gondoltam, hogy már azelőtt folyni fog a könnyem hogy az ifjú pár belépne a terembe. Mire leültek már zsepit is kaptam, később is használtam.

 

 

 

Ma meg Nudli szülinapját ünnepeltük, a számos játék mellett kapott világítós földgömböt is (az én ötletem volt). Rögtön megnézte hogy hol van Hawaii, ahova felnőttkorábban el szeretne menni. Meg Kínát. Aztán lefekvés után még tovább nézegették Bercivel, pl. hogy hol van Vietnám, ahol Berci osztálytársa volt a nyáron. Berci meg is jegyezte, hogy ez azért elég menő ajándék, most láthatják hogy mi milyen messze van Budapesttől.

Emellett volt nagy kavalkád, dicsérték a kaját amit készítettem, a gyerekek ezret játszottak a star wars kinecttel. 6-kor a buli részben áthelyeződött apuékhoz, ahova átköltöztek azok akik akarták nézni a meccset és nem voltak házigazdák. A házigazda csak a hálóban nézte.

Amikor Nudli 6 éves lett, kialkudta hogy egy évig még cumizhasson az alvásnál. Ma meg azt hogy utoljára még ma. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz holnap.

már többször megfogadtam hogy minden bejegyzésemet így fejezem be

Pont a bevásárlóközpont előtti megállónál hívott fel, és megkérdezte hogy van-e kedvem odamenni. Persze hogy volt, épp csak búcsút intettem a halkszavúnak, lelibbentem a buszról és már meg is érkeztem. Szeretem meglesni a családomat, ilyenkor úgy képzelem hogy a többi ember szemével látom őket. Aztán persze észrevettek és örültünk egymásnak. Amint Berci megette a fagyiját, sürgetni kezdtem őket, miszerint sietnünk kell, mert hatra foglaltam asztalt.
Gé csodálkozva nézett fel, hiszen semmi ilyesmiről nem tudott. Kicsit gondterhelten és nem túl nagy lelkesedéssel állapította meg, hogy ezek szerint ma nem lesz ideje beugrani a postára.
Innentől felgyorsultak az események, kivéve a Kálvin tér környékén, ahol kifejezetten lassan csordogáltak, és Gé megállapította hogy jobban kellett volna ragaszkodnom az első elképzelésemhez, hogy gyalog menjünk. Persze ha előbb megmondom a végcélt, biztos talált volna kevésbé forgalmas útvonalat. Csak féltem hogy abból rögtön rájön, de mint kiderült ez alaptalan volt, még akkor se sejtette hova megyünk amikor már a Pesti Barnabás utcában sétáltunk (a többiek komótosan, én sürgetően, miközben többször megjegyeztem hogy remélem tartják még az asztalt).
… Egészen addig, amíg szembe nem sétált velünk egy csaj Hard Rock Café feliratú pólóban. Onnantól szerencsére lelkes lett (Gé, nem a csaj). Utána már unalmas, csak olyasmi történt ami ilyenkor szokás, Gé megmutatta hogy kell beletekerni a csirkedarabkákat, a salátát és a gyanús zöld (de finom) trutyit a fajitasba, minden fontos relikviát lefényképeztünk, csitítgattuk a gyerekeket, és elkísértük őket pisilni. A gyerekek főleg az asztal alatt mászkáltak, színeztek, játszottak az új bakugan mektoganjukkal, keresgélték a hozzájuk tartozó kártyákat, Nudli próbálta letúrni Gét az ülésről, amikor épp nem a pucér hasát mutogatta hogy hogy televan, a fenekét dugta fel az asztalra miközben a feje az ülésen volt, a szandálját vette le és a zoknis lábát tette az asztalra, illetve Bercit nyaggatta. Néhány szem krumplit is bekaptak közben. Megállapítottuk, hogy még mindig nem érett meg a helyzet arra hogy komolyabb éttermekbe hurcoljuk őket.
Gé rögtön fel is lőtt rólunk pár képet a fbra, mikor megjegyeztem hogy most várja a like-okat szabadkozott hogy dehogyis, ő csak szereti megosztani az örömét másokkal, de kicsit félbe kellett szakítania hogy bejelentse az elsőt.

Azután hazamentünk.

szülői dilemmák

avagy: a happy hippo rejtélye

A gyereknevelésben az is jó, hogy nem unalmas, mert mindig vannak érdekes új kihívások, amikre nem lehet előre felkészülni. Itt van például a mikulás/angyal/(Jézuskát eleve leszavaztuk)/húsvéti nyuszi kérdése, amihez folyamatosan változik a hozzáállásunk. Úgy indultunk, hogy egyáltalán nem említjük, hanem maradunk a tárgyilagos magyarázatnál az ajándékok eredetét illetően (=mi vettük), mert nem akartuk becsapni őket. Meg én nem is nagyon emlékszem hogy hittem volna benne, és Berciről hamar ki is derült hogy ő sem olyan típus. De aztán mindenhonnan hallották, rokonok, tévé, ovi stb, és főleg Nudlinál tapasztaltuk is hogy a gyerekek varázslatos világban élnek és magától értetődően hisznek az ilyen dolgokban, ezért valamilyen szinten belementünk pár évig, nem is nagyon kellett bizonygatni. Berci szerintem nem nagyon hitte soha, de egy ideig Nudli őt is magával vitte és belement.

Most már Berci egyértelműen tudja hogy nem úgy van az, meg sokszor mondja is. Elvileg már Nudlinak is tudnia kell, annyiszor szóltuk el magunkat (pl. húsvétra kaptak biciklit március elején a decathlonban közösen megvéve, meg évek óta megrendelik hogy milyen ajándékot kérnek). Mégis ezt bírta mondani tegnap este, hogy milyen kár hogy sosem láthatják a húsvéti nyuszit, olyan édes volt meg kellett zabálni, ma reggel meg lelkendezve mesélte nekünk hogy mit kaptak, mi meg érdeklődve hallgattuk, hogy megkapta a fáraó küldetését,  a skorpiót meg nem, pedig azt is akart.

Meg volt a boltos sztori, látták hogy a boltok tele vannak pakolva csokinyuszikkal meg tojásokkal meg birkákkal. És mivel mindennap választhatnak valamit maguknak a boltból, rögtön be is próbálkoztak. Én meg a legésszerűbben reagáltam, felhívtam Gét hogy döntsön ő, ő meg úgy döntött hogy persze. Úgyhogy megbeszéltük hogy most az egyszer. Nudli vett is egy nyuszit, bár kicsit aggódott hogy fogja-e engedni a pénztáros néni. Lehet hogy azt gondolta hogy csak a húsvéti nyuszi vehet húsvéti csokikat a boltban, akkor ezt is leromboltuk. Berci kinder válogatást szeretett volna, mert tavaly volt benne happy hippo*, de most nem volt, úgyhogy mégsem azt kért.

Meg olyan dilemmám is volt (ez már nem húsvétos, csak a dilemma vonalon csatlakozik ide) hogy hogyan kell reagálni ha a gyerekem elkezdi simogatni a fenekem és megállapítja hogy sokkal puhább mint az ő lába, mert “húsosabb”. Rövid gondolkozás után úgy reagáltam, hogy nem húsosabb hanem hájasabb.**

*Idén csak a 2300 Ft-os plüssállatos válogatásban volt és külön sem lehet kapni, amit egyáltalán nem értek.

**Igen, hallottam már olyan véleményt is ezen a téren, hogy a szülő ne pucérkodjon a gyereke előtt, és általában fel is szoktam öltözni, csak pont beszaladtam valamiért a nappaliba és akartak mutatni valami nagyon fontosat a számítógépen.*** Meg azért azt sem gondolom hogy jót tenne a gyerekeknek ha teljes prüdériában nevelik őket. Ezért azt is szoktam hagyni néha hogy röviden elnevetgéljenek azon hogy van cicim, de aztán véget vetek neki.

***Tudom, azt se kéne hagyni hogy folyton számítógépezzenek.

Obligát Valentin napos poszt

Mi szerencsére nem gondoltuk túl a Valentin napot, mert még százezer éve amikor először kezdett bejönni, megbeszéltük hogy nem tartjuk (és ehhez tartottuk is magunkat, hehe). Idén Gé gondolt egyet és a gyerekekkel vettek sütit mindannyiunknak, így nem volt ciki hogy én meg vettem neki ezt (egyszerűen nem lehetett ott hagyni a boltban).

toll 007 toll 003

Sőt örült neki és most bent ezzel ír, egy diákja megkérdezte hogy komoly vagy vicces ajándéknak szántam, és megkönnyebbült hogy lehet nevetni.

idei utolsó jelmezes poszt

Nudli beöltözött és élvezte, kis csavarral Berci is (tegnap a jelmezes próbán kijelentette hogy mégsem akar hangyakatona lenni, mert túl nehéz, minden győzködésnek ellenállt, még a hozzáértő tanítónéni próbálkozásainak is, a meki és az ajándék sem hatotta meg, aztán mikor rászóltam hogy nem csocsózhat, hipp-hopp beleegyezett hogy másnap beöltözik és részt vesz a kis előadásban. És úgy is lett, nagyon édi hangyakatona volt.) Hármasban mentünk el a farsangra, miközben Gé Cegléden fagyoskodott az osztályával. Az elején még mondogatta Berci hogy a jelmezverseny után induljunk haza, aztán negyed 8-kor alig lehetett elvonszolni őket.

az idei jelmezes hacacáré

Tapasztalt veteránként már nem idegeskedtem sokat a farsang miatt, mivel biztosan tudhatom hogy a jelmezek beszerzése fárasztó, időrabló  és frusztráló feladat lesz ismét, és egyelőre nem is kell csalódnom a jóslatomban.

Úgy volt, hogy Nudli már hónapok óta mondogatta hogy denevér szeretne lenni. Múlt héten kaptunk észbe hogy ideje elkezdeni a keresgélést, amikor az oviba behurcolkodott egy jelmezkölcsönző. Itt Nudli körülnézett, de nem talált kedvére valót (denevér természetesen nem volt), viszont a kívánságait kibővítette, miszerint vagy denevér, vagy megatron szeretne lenni. Otthon nyakamba vettem az internetet. Megatron jelmezt összesen egyet találtam egy debreceni kölcsönzőben (méhem gyümölcse kedvéért bármeddig elmegyek), de szerencsére amellett hogy messze volt, ronda is volt, nem tetszett neki. Az már jobban meglepett, hogy denevérjelmezt sem igazán találtam az eddigi bevált helyeken. Pedig milyen menő lett volna ha végül pont abban a jelmezben lesz Nudli amit annó kiposztoltam, de az sajnos csak babaméretben van.

Berci meg kibökte hogy lovag szeretne lenni, így már kettőt keresgéltem. Találtam egy oldalt ahol venni lehet jelmezeket és pont mindkettő van, a méret is jó, és a kölcsönzéssel kb egy árban van. Meg is mutattam nekik, tetszett is, minden hepi. Mielőtt megrendeltem, elővigyázatosságból, korábbi tapasztalatokra tekintettel közöltem velük hogy ezen már nem lehet később változtatni. Erre Nudli elpityeregte magát hogy de hát ő még nem döntötte el. Jó akkor még ne rendeljünk, nézegessünk még, csak már nem nagyon volt mit. Nézegette a jelmezkölcsönző honlapját, nem tetszett rajta semmi, Bercinek viszont megtetszett egy lovagjelmez. Kitaláltuk hogy elmegyünk együtt, ha Nudli lát valamit ami tetszik jó, ha nem, rendelek.

El is mentünk, Berci felpróbálta a lovag jelmezt, tetszett, Nudli persze nem látott semmit, ami várható volt, mivel ott nincsenek kirakva a jelmezek, csak a neten lehet válogatni. Előjegyeztük, eljöttünk, én dühöngtem hogy Nudli megint jól megszivatott minket, most rohangálhatunk a jelmezkölcsönzőbe Berci jelmezéért (mármint én, mert Gé faiskolában lesz), pedig milyen egyszerű lett volna ha minden egyben érkezik a csomagban. Még intéztünk pár dolgot a városban, Nudli ismeretlen okból behisztizett (maga sem tudta megindokolni később sem), találkoztunk az öcsémékkel, vidáman elbeszélgettünk miközben Nudli és Berci a mozgóépcső körül cikáztak.

Folyt köv. (mármint afelől senki ne idegeskedjen, hogy épségben hazajöttünk meg minden, csak a farsang-jelmez témát folytatom természetesen)

avagy: sosem késő karácsonyos posztokat kirakni.

Idén mit felejtettem el:
– gyerekes-karácsonyos csomagolópapírt (felnőttes-karácsonyos és gyerekes-nemkarácsonyos volt)
– szalvétát
– olyan fényes szálakat a karácsonyfára, mert Nudlinak úgy tetszik
– szaloncukor akasztót (de azt Gé vett az utolsó pillanatban) (szomorú lettem volna ha kötözgetni kell) (ez például olyan hogy régen tradíció volt, viszont nem kötődik hozzá nosztalgikus hangulat, csak arra emlékszem hogy nyűg volt, ezért nem hiányzik) (talán majd ha még öregebb leszek)

Pont ma néztük meg azt a részt, amiben Abed megfejti a karácsony értelmét. Egy darabig komolyan reménykedtem, hogy kiderül valami új.

De azért egy csomó mindent csináltunk, ezt is meg kell őrizni az utókornak. A mikulás-fenyő-hóember kombót szinte teljesen egyedül készítették a gyerekek, az angyalos képet meg én teljesen egyedül. A szárított gyümölcsös kompozíciót Nudlival készítettük az oviban a karácsonyi munkadélutánon.

ĂĽvegmatrica_20111218_121803  ĂĽvegmatrica_20111218_121916 Karácsony_20111219_112429

Az ajtódísz szettben volt, megtanította a négyesfonást, a ragasztgatásban meg Nudli is segített. A tobozemberkét szintén a karácsonyi munkadélutánon csináltuk, Nudli színezte pirosra az arcát. A gyertyatartót a terítővel ők csinálták az oviban.

Karácsony_20111219_112501 Karácsony_20111219_112603

A színes fenyő, üstökös és betlehemi bölcs tészta a karácsonyi tésztasalátába ment. A sütit kétszer is elkészítettem, egyszer isoldéékhoz, egyszer itthonra, már nagyon profi vagyok.

Karácsony_20111224_153758 Karácsony_20111224_175851

A manólányok is szettben voltak, ráadásul négy, agnusnak készítettem el de a felét megtartottam.

család 012

legalább időrendben van

Vasárnap hazajöttünk a bortúráról, kiderült hogy mindkét gyerek köhög, Nudli be is lázasodott estére. Ezen kívül le lehetett tölteni az eredeti zumát, és éltem a lehetőséggel. És elhatároztam hogy márpedig én nem megyek hétfőn dolgozni, hanem elviszem Nudlit orvoshoz. (Meg mostam-teregettem, de csak az érdekeseket írom le.)

Hétfőn örültem hogy elvittem, ugyanis kiderült hogy skarlátja van. Gé kapott 1000 pontot, mert miután hazahozta Bercit a suliból, elment fogadóórára. (És végighallgatta 3 szóban hogy Berci okos és ügyes, és 20 percben hogy viszont lassan dolgozik ami baj mert ezért nem kap sok piros pontot és ellenőrizzük itthon a piros pontjait. Arról nem esett szó hogy eddig az összes magatartás és szorgalomjegye ötös.)

Kedden már Berci is itthon maradt, mert a köhögés mellé hőemelkedés is társult. Nagyival, én meg elmentem hősiesen dolgozni, ügyeltem is. (8/10, és az esti viziten ilyeneket is hallhattam hogy az egyik betegnél egy csomó rohadt kaját találtak és a cappy felrobbant a nővér kezében amikor kidobta, a másik meg belekakált az éjjeliszekrény fiókjába, és a takarítónő csak félig takarította ki.)

Ma vettem gyertyát, anyu meg adott tálat, és így végre összeállíthattam az idei ádventi koszorút:

gyertyák 003 gyertyák 002

Már évek óta ehhez hasonló, és évek óta nem készül el időben és vasárnaponként elfelejtjük meggyújtani és valamikor hétköznap pótoljuk be. Hát igen, az ünnep fénye. (Mostantól kerülni fogom a karácsonyos témájú posztokat/összeállításokat/nyilatkozatokat, még csak november van és már legalább két helyen jött szembe hogy a gyerekek csillogó szeme teszi ünneppé az ünnepet. A karácsony folyamatos változáson megy keresztül, a napisten ünnepe -> Jézus születésének ünnepe -> a szeretet ünnepe -> az ajándékozás ünnepe -> a mézeskalács illatának és a  gyerekek szemének csillogásának ünnepe.)

józanul, kevésbé bátran

Okos dolog kocsma után leülni blogolni, reggel jó kokin vittem el Nudlit a dokihoz, aki később majd megműti. Utána oviba. Nudli megjegyezte hogy ilyen sokat még sose ment gyalog (=tömegközlekedéssel, de ezt a szót még nem használja), én meg sajnáltattam neki magam hogy nekem meg még dolgozni is be kell mennem. És akkor még nem gondoltam át hogy majd onnan a gyerekorvoshoz meg haza, aztán a ballagásra is gyalogolni fogok. De előtte még kómáztam a kórházban, délelőtt megmentett a munkától a vidám lány, aki jött a pendrive-okkal képeket cserélgetni,

(a szobába újonnan belépő személy: Hát ti mit csináltok itt?
s: A [vidám lány] bénázik.
v: Kapd be.
szeretem ezt a meghitt hangulatot még mindig)

délután meg addig-addig szöszögtem amíg hirtelen eltűnt 2 óra és rohanhattam a dokihoz hogy a rendelés vége előtt odaérjek. A fordításra hivatkozva kimentettem magam a rettenetes ballagás-előtti partiból, itthon persze halálos fáradtság lepett meg (dehogyis lepett meg, na mindegy), azért nagy nehezen rávettem magam a fordításra, át is jutottam a következő oldalra, ami pszichológiailag jót tett. Mire belejöttem már sokkal szívesebben azt folytattam volna mint hogy sminkeljek és szép cipőben virágcsokorral egyensúlyozva tipegjek a villamoshoz.

A ballagás borzasztó dolog (csak a végzősöknek rosszabb) (hihetetlen hogy a tradíciók milyen hosszan képesek tartani magukat) (magnóból nyekergő zenére csoszognak körbe szétcsúszó többmázsás csokrokat cipelve, és örüljön aki előtt nem 20 centivel magasabb személy áll a névsorban) (és azok a beszédek), kicsit dob rajta ha az ember a saját régi iskolájában van (ez természetesen már nem a végzősökre vonatkozik). Úgy láthattam viszont imádott tanáraimat, hogy éppen a rohangáló gyerekeimet vizslatják komoran (mért nem szól már rá az anyjuk ezekre a kölykökre), engem csak akkor ismernek meg ha Gé mellett állok (őt kicsit gyakrabban látni arrafelé). Mivel nem tudtuk hogy a világító buzogányos bemutató a legvégén van, megvártuk, és megérte! Az első három másodperc megindító, hű de kurvajól néz ki még mindig, milyen atomkirály volt részt venni benne, onnantól ugyanazok a mozdulatok ismétlődnek, mikor lesz már vége,

(Berci: De jó és látszik a füstje!
s: Ez nem lángol, csak egy kis égő van benne.
B: De ahogy mozog látszik a füstje.
s: Ja igen, a fényt csíknak látja a szemünk.
(nem győztem meg))

végre vége, rohanás haza, késő van.

Ma meg végre magamtól keltem (oké,  volt benne egy kis “Nudli tedd le rögtön azt a kést, Berci, ne mondd máskor Nudlinak hogy egyáltalán nem érdekel amiről beszél, mert attól lett ilyen ideges, Nudli össze ne merd törni Berci bögréjét”), a kádban meg megírtam egy nagyon őszinte piszkozatot a fejemben.

 

Amelyikben megint farsangra készülünk

És azt például tudtátok, hogy a statisztikában bármelyik elemre kattintva bármelyik listában kirajzolja az arra vonatkozó statisztikát is, tetszőleges időszakra és bontásban? Tegnap fülmelegítő plüssállatot kerestek rajtam, meg azt hogy hogyan lehet power rangert rajzolni, de most a farsangi időszakban csomó találat van a jelmezekkel kapcsolatban is, és tényleg, itt az ideje hogy írjak a farsangról.

Az idei farsangnak az elmúlt években szerzett tapasztalatok alapján a kellő gyomorgörccsel indultam neki. Aztán úgy tűnt hogy idén sikersztori lesz, aztán hogy mégse, de most éppen újra egész jól állunk.

Nudli egyszerű, megmondta hogy batman szeretne lenni, amikor keresgélni kezdtem a neten módosított pókemberre. Minden jelmezt megmutattam amit találtam ő pedig nyilatkozott hogy ez nem jó mert ronda, vagy nincs kesztyűje, vagy valami. Végül egy online rendelős jelmezboltban találtunk egy elfogadhatót, megrendeltem, 2 nap múlva kihozták, Nudli felpróbálta, tetszik neki, türelmetlenül várja a farsangot.

pĂłkember

Jó hát nem én lennék ha egy kis negatívumot nem kevernék bele, keverek is, csak egy méretben lehetett rendelni, ami kicsit kicsi rá, de nem baj.

Idén Berci a bonyolultabb, sokáig nem tudta mi akar lenni, aztán kitalálta hogy Gaara a Narutóból.

Gaara_by_paintpixel

Természetesen ilyesmit nem lehet kölcsönözni, és a saját varrótehetségemben sem bíztam annyira hogy neki merjek vágni. Megtaláltam viszont Miss Scottyt, aki korábban már készített Naruto jelmezt. Megkérdeztem, és vállalta. (Eddig sikersztori, nyilván most jön a mélypont). Berci egy hét múlva kitalálta, hogy mégse Gaara akar lenni, hanem Kyuubi Naruto.

kubi naruto

 

Megegyeztünk, hogy a ruhája ugyanolyan mint máskor, csak van füle meg farka, megkérdeztem Miss Scottyt, és még nem kezdte el, úgyhogy tudtunk módosítani. És tegnap bementem egy kreatív boltba és vettem narancsssárga zseníliadrótot meg boát fülnek és faroknak. Csak még el kell készíteni, meg a fejpántot, meg kell sárga hajfesték-spray, és hajzselé hogy beállítsuk a haját, és az arcára csíkok. Lehet hogy egy kicsit túlbonyolítottuk. Piros kontaktlencséje nem lesz az biztos.

Na és ugye nem leszünk ott a farsangon, ezért az öltöztetés és a nagyszabású rendezvény elejétől végéig* való élvezete Nagyiék feladata lesz.

 

*Jelmezverseny, tombola, tanárok bemutatója, diszkó

avagy: ajándékötlet jövőre

Gé nem tudja feldolgozni, hogy a karácsonyfa miatt áthelyezett fotel nyomott hagyott a gyönyörű almazöld falon. jövő karácsonyra egy “I Hate Christmas” feliratú pólót szeretne egy feldíszített fasszal.

csak PMS

Avagy: az utolsó nap

Aztán az lett, hogy nem ittam forralt bort merthogy késő van és inkább lefekszem, hanem még sokáig játszottam rosszkedvűen és bénán, aztán kivettem a mosogatógépből a tiszta edényeket, elindítottam még egy adagot, elmosogattam amit a gépnek nem sikerült, ami a második adagba se fért be, és a raclette sütőt, közben csak rossz dolgokra gondoltam, végül későn feküdtem le duzzogva. Reggel korán keltem duzzogva amiatt hogy Gé nem mondta hogy az apukája hajnali 9-re jön szerelni*, de aztán valahogy magamhoz tértem (fizikai lehetetlenség hogy holnaptól újra dolgozni járjak, reggel), addigra ő ki is pakolta a szekrényeket, mire apósom megjött át is huzigáltuk, ő meg felfúrta amit kell. Így megint kicsivel több helyünk lett. Igazából a beépített szekrény tényleg praktikus, mert még több hely lesz, és nem lesznek dobozok a szekrény tetején és létra mellette, hanem mind belül. És nem lesz kosz mögötte meg a tetején, mert plafonig fog érni. Azt nem írom hogy nem kell takarítani mögötte meg a tetején, mert azt most sem szoktam. Aztán melegítgettem a fűtőtesten a művemet, de egyre jobban ráragadt, ezért morcosan körbevágtam körömollóval, és Gével felragasztottuk ragasztóspray-vel, majd leszedtük és visszaragasztottuk úgy hogy fedje a lukat ami miatt eredetileg kitaláltam, aztán fényképezkedtem a művel:

matrica

 

Kiposztoltam facebookon, 5 percen belül begyűjtöttem annyi kommentet mint eddig életemben (és mind elismerő). Ezért érdemes élni.

Később átjöttek öcsémék egy szolid, gyerekes szilveszter délutánozásra, és szolidan társasoztunk meg dudáltunk meg szerpentint dobáltunk meg szerpentin spray-t fújkáltunk egymásra. Később az ifjabbak akadálypályát építettek a nappaliba a szerpentinből. Aztán távoztak a vendégek és nagy nehezen betuszkoltuk a gyermekeket az ágyukba, rögtön el is ájultak. Aztán felvételről néztük a való világot, közben játszottam. Éjfélkor videóra vettem a lakásunkból látható tűzijátékozás egytized százalékát, meggy márkával koccintottam Gével, most meg posztot írok. És nagyon formabontónak érzem magam, még az évértékelésem is átcsúszott 2011-re.

Hát akkor, nem is tudom, az új évre mindenkinek azt kívánom amit magának szeretne.

*for the record: szerinte mondta.

további gondolatok a karácsonyról

avagy: amelyikben karácsony van

Igen, ezzel kapcsolatban írtam anno hosszú panaszáradatot, amit aztán kitöröltem és maradt egy rövid panasz… (mi is illik ide?) csepp. Hogy a karácsony a gyerekeknek öröm, a felnőtteknek meg fárasztó, de talán megéri vállalni is a fáradságot, hogy láthassuk a gyerekeink örömét, de munka mellett sokszor nagyon nehéz megoldani. Azért az mindenképp fontos szerintem hogy az ember lássa a határait, és ne akarjon azon az áron is hetedhét határra szóló ünnepet, hogy közben a felnőttek fáradtan gürcölnek és idegesen vitatkoznak egymással. Ezért volt az elmúlt két évben minimál-karácsony (a takarítást a szokásos porszívózás jelentette, a kaja max fél óra alatt elkészül, tavaly rájöttünk hogy minek nagy vacsora, ha a gyerekek úgyse esznek, mi meg túl sokat, az időbe sem fér bele, úgyhogy ettünk ebédre pizzát, este meg sütit meg pogácsát). Idén viszont szavam sem lehet, meg egyébként sem lehet szavam sem, mert örüljek hogy nem kell dolgoznom, senki sem beteg, és hogy sokan vannak körülöttem. De idén tényleg végképp nem lehet szavam sem, mert még süti is lett, igaz nem pont olyan mint a recepten a fénykép:

sĂĽti

 

meg vendégváró falatok, meg kézzel készített ajándék a kötelező naptár mellett is. És lett aranyhaj a fán meg csillag a tetején, ahogy Nudli tavaly kérte, és jókedv is. Sőt már anyu is kezdi megirigyelni az amerikai stílusú műfánkat, amit nem kell a legnagyobb készülődés idején kockára fagyva levadászni és főleg befaragni a talpba, és kikötni spárgával mert mégis ferde és billeg.

fa

 

the one with the new sofa*

Ma is sírtam, amikor az ügyelet utáni beszerzőkörútból hazaérve ezt láttam:

kanapé

 

Közelebbről:

ĂĽzenet

Kicsit később már máshogy nézett ki:

belakták

Ilyen volt a régi:

régikanapé

Sírtam, mert ritkán ér ekkora meglepetés, és mert Gének nagyon nem jön természetesen a meglepetésesdi, és mégis kigondolta és rávette magát és végigcsinálta. És mert megkönnyebbülve vehettem tudomásul, hogy még mindig nem érdemes rá féltékenykedni, mert ha elkezdek pikkelni egy csajra a munkahelyén, akkor munkahelyet vált, amikor a fürdőszobából kilépve azt látom, hogy átszellemült arccal néz valamit a neten, akkor nem a titkos barátnője levelét olvassa, hanem a blogomat, és ha hazaérve azt veszem észre hogy a telefonba sutyorog ilyeneket hogy még nem tudom mikor, majd megbeszéljük, akkor nem a titkos barátnőjével szervezi a titkos találkát hanem nekem meglepetést.

 

*Szenvedtem Gének hogy magyarul nem hangzik jól a cím, szerinte simán írhatnám hogy az egy az új kanapéval

Nem hagyott nyugodni ez a karácsonyi hangulat-dolog, egyrészt előszedegettem a régebbi kevés díszt ami volt itthon, másrészt bevettem magam a Kikába és megállapítottam hogy itt  minden egyes darab szörnyen csicsás. Az obiban viszont vettem karácsonyi terítőt. Ma meg két hobbiboltban összeszedtem az összes egy tucat DIY készletet (de nagyon édik, de tényleg, ilyen manók, meg házikó-hűtőmágnes, meg mézeskalács karácsonyfadísz filcből, de inkább majd készítek fotót); meg szert tettem egy quilling készletre, mert azzal is milyen szép csipkehatású karácsonyfadíszeket lehet készíteni. Aztán hazajöttem, és az egészet bevágtam a sarokba kinyomtattam a netről egy csomó üvegmatrica-mintát, és készítettem is hópelyheket meg ajtódíszt, meg három  filcházikót is este, meg kerestem youtube videót quilling karácsonyfadíszek készítéséről. És közben igyekszem nem gondolni a pszichoterápiás meg nem írt esetre, a vízkőre a fürdőszobában, a beszerzésre váró ajándékokra.

Egyébként meg már mindkét gyerek beteg, és már anyu is egyre kevésbé ér rá, de én nem maradok itthon hogy vigyázzak rájuk és közben kreatívkodjak, mert jaj szegény szende egyedül maradna a részlegen, és jaj olyan kevesen vagyunk és jaj mit szólnának. Hanem holnap anyu, csütörtökön Gé, pénteken meg a képzést lógom el jól. Hülye vagyok-e.

Gének új applicationje van, most kapcsolgat a zenecsatornák között és kérdezgeti az iPhone-ját hogy melyik szám megy, és mindig örül amikor okosan kitalálja.

update: képek is

kreatĂ­v1 kreatĂ­v2

 

 

Az első kívánságom máris teljesült, megkaptam idén is a kívánságlistás játékot, és csak annyit kellett tennem, hogy amikor lucia megkérdezte hogy elküldje-e nekem is, nem mondtam hogy hát nem is tudom, ahogy gondolod, végülis mindegy, hanem bólogattam, hogy ühüm, az jó lenne, köszi.

Arra gondoltam hogy idén kreatív és egyedi módon a fizikai, pénzzel megvehető kívánságaimat írom le. Íme:

– kanapé, hogy végre meghívhassam a barátaimat lakást avatni (a mostani cikisen kicsi és gagyi és a kínaiaké volt)
– csökkenő fontossági sorrendben: lámpák, függönyök, karnis (bár a karnis fontosabb, mert nélküle a függöny mit sem ér, lásd: szeretlek mint függöny a karnist), kilincsek
– kütyük. könyvolvasó, iPad, kinect/wii (mostanában azzal mentegetem magam a testmozgás hiánya miatt, hogy enélkül lehetetlen) (mármint az utolsó. az első főleg olvasáshoz hasznos) (iPadre nem tudom hogy szükségem van-e, ha lenne tuti végig játszanék ügyeletben)
– masszázsfotel/-kád
– csizmám már van, és majd karácsonyra meg is kapom (gondoltam azért felírom)
– Devastator (igazából Nudli szeretne, és ő döröpidornak hívja (nem darapidor, döröpidor!), és nem lehet kapni)
– és hát nagyobb lakás, tengerparti nyaralás, saját kertes ház, medence, jacuzzi, smart, apartman toszkánában, vitorlás, helikopter…

De valójában ez mind nem fontos, csak hogy karácsonykor legyen süti és jókedv. Sőt a karácsony csak néhány nap az évből, szóval inkább egész évben legyen jókedv, és süti ne.

Most pedig továbbadom sok szeretettel Tapsinak, Vidnek, Galadnak, Teodorának, Kisfeketemadárnak és nek.

Már megint panaszkodik

Hát igen, múlt szombaton is bent voltam, meg ma is, meg elsején is jövök, így van ez, ha beindul a verkli, már nem lehet máshogy megoldani, “ideiglenesen” besegítek a hétvégékbe, aztán kérdés mi lesz. Főleg hogy akitől kaptam a kedvezményt már nincs itt. Hessegetem a bűntudatot a kedvezmény miatt, hiszen ügyelni mindenki utál joggal utál, különösen hétvégén. Közben váratlan személyektől is bekasszírozok némi közutálatot, most pl. azért mert már 23-n merek szabadságra menni. Közben meg utálom hogy be kell jönni, szar otthagyni a családot, mindig keresztbe tesz valami programnak.

Tegnapelőtt egész nap feküdtem, tegnap átbattyogtunk anyuékhoz, ahol üldögéltem és nem ettem, ma meg egy szomorkodó Nudlit kellett reggel otthagynom a mikuláscsomagok mellett (csak Bercivel együtt akarta kibontani) (nem akart egyedül lenni ébren), és fél 9-kor már itt volt a mentő a hajléktalan öngyilkosjelölttel.

Tegnap este annyira felpörgettem magam az egészen, hogy el se tudtam aludni. Egyre inkább elegem van megint, annál a kérdésnél mindig megtorpanok hogy akkor hogyan tovább, milyen szörnyű hogy senki nem fogja úgy alakítani a dolgokat hogy nekem pont jó legyen.

Az internet szempontjából is szorul tovább a hurok, Tapsi és Annalight már le van tiltva itt bent, mivel vírusos oldal / szexoldal / játékoldal / illegális tartalom (eldönthetik).

szülinap és lakásavató

meg még ez volt ma:

s: és eldöntöttük hogy tésztasalátát fogunk csinálni.
új kolléganő: abban mi van?
s: tészta, olívabogyó, paradicsom, olívaolaj, citromlé… az remélem nincs mert nincs otthon.
ú: fasza.

Le se kell írnom hogy akkor kell-e, és az is magától értetődik hogy akkor kezdtünk vizet forralni a tésztához amikorra meg volt hirdetve a kezdés. De a végére egész jól behúztuk, és úgy tűnik tényleg nem lehet elrontani, ahogy a túrós-szalonnás melegszendvicset sem.

Az ünnepelt kapott 5 doboz legót és egy könyvet. Igaz ebből hármat megrendelt előre.

És nem mentünk templomba, nem locsolkodtunk (csak anyóséknál, ahol muszáj), nem sütöttünk sütit, és húsvétvasárnap mekiben ebédeltünk.

tízes skálán mennyire gáz  belejavítani a főoldalas bejegyzésbe? nem tehettem mást, férj felhívta rá a figyelmem hogy rosszul írtam a labda típusát, és ez megengedhetetlen. viszont ellenálltam a kísértésnek hogy beleírjam hogy ja és egyébként nincs itthon főtt sonka, főtt tojás és kalács sem.

Húsvétvasárnap

Szuperül telik a húsvét, mai teljesítményemmel egy hét alatt 2 mérföldkövet is abszolváltam: hétfőn leolvasztottam a mélyhűtőt (érdekes és (egyesek számára esetleg)hasznos tény: nem érdemes négynél több évet várni a leolvasztással), ma pedig átültettem a fikuszt (hasonló megfontolások: egyáltalán NEM célszerű a fürdőszobában végezni az átültetést, a vizes földet (=sár) borzasztó nehéz feltakarítani). A fürdőszoba mérete sem könnyítette meg fáradozásaimat,

fikusz

a fikusz befért csak mi nem, pedig férj is segített, csak így a fürdőszobán kívülről behajolva kellett felemelve tartania Fikuszt miközben én a több mázsa földet kimertem alóla a kőre hogy ő (Fikusz) is elférjen a cserépben (ja, nem túl gyakran végzek ilyesmit, általában kb hasonló hatékonysággal, de kisebb növényeknél ez hatványozottan kisebb problémát jelent.)

Nyúl is volt, Nudlika eleinte nem fogadta olyan jól hogy Berci kapott új biciklit ő meg megkapja Berciét, pedig ő meg kapott gyerek baseball ütőt meg amerikaifoci-labdát. De aztán megbékélt.

Ezen kívül volt közös élmény is, láttunk bölényt, nyuszit,

nyuszik

sast, hangyát, molnárkát, galambot, és mivel a kilátóból elmulasztódott a panorámakép elkészítése (nem számít ki által) (a havas tájnak mennie kell), a kőbánya tetejéről voltam kénytelen. Eredetileg Nudli is szerepel rajta, de az okos ragasztgató program valahogy leragasztotta róla. Na jó, nem tetszik mégse, majd el kell menni valami szebb helyre. Vagy készítek panorámaképet a földön fekve kindertojás figurákról.

Úgy ünnepeltem a szülinapomat, hogy munka után elmentem anyuékhoz megmondani hogy ne vegyenek nekünk lakást, aztán itthon ettünk cba-s somlóit, most pedig készülni fogok a holnapi kiselőadásra. Nem, nem vagyok 11 évvel idősebb agnusnál.

két indok a gyerekvállalásra

tök denevér

Amikor gyerekek voltunk, anyukám mindig szuper jelmezeket varrt nekünk farsangra, akkor még nem is lehetett igazán szépeket kölcsönözni (nemhogy venni), az anyósomnak pl. nincs kézügyessége, így a férjem mindig cowboyként szívott az iskolai farsangokon.

teknĹ%91skĂ©k

Biztos emiatt gondoltam tavalyelőtt, hogy az a menő ha én készítem a jelmezt, Berci nagyon édi teknős lett, de mikor beértünk az oviba szembesültem a ténnyel hogy én egyedül gondolkoztam így (Berci meg azzal hogy egy csomó ismeretlen, felajzott és nagyon hangos gyerek rohangál a csoportszobában, elég nehéz volt benoszogatni). Ennek ellenére tavaly is kitartottam, azt terveztük hogy Alex és Marty lesznek a Madagaszkárból, de az elméleti tervezgetésen és egy-két alapanyag beszerzésén túl csak a gyomorgörcsig jutottam, aztán szerencsére az utolsó pillanatban mindketten megbetegedtek, én meg megmenekültem. (Őket szerencsére nem akaszototta ki nagyon hogy nem farsangozhatnak, jobban örültek neki hogy nem kell menni oviba.)

Idén végre levetkőztem a buta meggyőződésemet, kölcsönözni fogunk. Nézegettem néhány oldalt, sajnos a fiúknak a szokásos cowboy-indián tematikán kívül a plüss-kapucnis állatjelmez a gyakori még, ami az oviban tomboló 28 fokban nem túl kellemes, meg  supermenek, pókemberek, batmenek, power rangerek, darth vaderek. Sőt még transformert és bionicle-t is találtunk, de ezek még úgyis túl nagyok rájuk, idén még remélhetőleg nem fogjuk ezzel sokkolni az óvónéniket (amúgy is most lesz szülői értekezlet a tv-nézés káros hatásairól). Én meg majd jól kikölcsönzöm a tündért amiről tavaly lemaradtam, és abban fogok itthon járkálni. tĂĽndĂ©r

téli szósaláta

Sok gondolatom van, de dolgom még több, ezért csak címszavakban: a gyerekek oviba való elcipelésének stresszfokozata, a sajnálattal meg a rossz emlékekkel meg minden; a feladat, melynek egyszer majd úgy állok neki hogy na ez menni fog; lelkiismeretfurdalás amiatt, hogy másoknak rosszabb, amiben mint kiderült nem vagyok egyedül; a józan megfonotlások ellenére meg-megújuló gyerek utáni vágy; az egyszerre két irányból rám találó munka; a gyerekek szomorúsága a karácsonyfa eltűnése miatt (megjegyzem a karácsonyfa eltűnése is nagyszerű téma, semmi cipekedés, tűlevélágy, csak elegánsan elnyeli a dobozt a gardróbszekrény); és még idebiggyesztem, hogy el ne felejtsem, miközben tudatában vagyok hogy ettől még simán elfelejthetem, hogy Nudlika jövőre csillag alakú csúcsdísz és olyan csillogó szálakat is rendelt a fára; végül a redundanciára fittyet hányva megemlítem az időhiányt.