Elolvastam Michael J. Fox második önéletrajzi könyvét (Always looking up), mert találtam a gépen és kíváncsivá tett, nem volt egy elképesztően nagy durranás.

Aztán történt megint egy bosszantó dolog, belekezdtem Christopher Moore vámpíros trilógiájába (Bite me), direkt le is ellenőriztem a saját oldalán a sorrendet. Helyes volt, jópofa, vicces, csak végig volt egy olyan érzésem mintha a közepén kezdődne. Mikor befejeztem újra leellenőriztem és bazmeg nem sorrendben vannak felsorolva a könyvei a saját oldalán, hanem mittudoménhogy, hanem le kell görgetni legalulra és ott vannak sorrendben IS. Nyilván a trilógia utolsó részét olvastam el, úgyhogy most tudom minden szereplő sorsát. De így is aranyos az első rész.

A telken elneveztük a terasz teteje alatt lakó nagy pókokat:  Pankpók, Sándor és Ilonka, a barátaik megirigyelték és tegnapra ők is előjöttek. Voltunk Szarvason (komp, arborétum), kenuztunk, tüzeztünk, társasoztunk (Exploding kittens, a többiek egyet játszottak a szuperhősös munchkinnal is de Nudli kiborult mert nem figyelt amikor Berci nyert), tollasoztunk, ők dobáltak amerikai focit. Páran voltak fesztiválozni is. Nem fürödtünk, mert mire javult az idő, nyálkássá vált a víz. Ma megyünk haza, Nudli tegnap is kiborult hogy nem is csináltunk semmit, aztán felmerült hogy csak attól volt rossz kedve hogy kakilnia kellett, de sajnos sokszor ilyen negatív a gondolkodása. És mindkettőből ömlik a takony.

Egy életem egy halálom befizettem az előleget a hét napos siklóernyős tanfolyamra, úgyhogy az már biztos hogy valamikor elmegyek, valószínűbb hogy majd tavasszal. Ha valaki szeretne velem jönni (oké, túléltem hogy egyedül voltam, de mégiscsak jobb ha van ismerős), addig bőven el tudja végezni a 3 napost 🙂

Valamint hármasban kipróbáltuk a via ferratát, közülünk ketten majd szeretnénk jó időben is kipróbálni (amikor nem kap el minket egy hatalmas vihar a harmadánál), Berci szerint ő már teremben sem akar soha többet mászni, de azért remélem ez még változik. Majd elhoztuk Nudlit a táborból és most a telken próbálunk nem egész nap enni és néha mozogni.

 

Nudli nagyon tudományosan számol be a táborban töltött napjairól, sorba veszi a történteket az előző esti programtól az aznapi zuhanyzásig, ami után hív minket minden nap. Kezdetben mindig kielemezte a honvágya mértékét is (az első pár nap szörnyen erős volt, aztán enyhült, végül már nem is értette hogy lehetett honvágya), most már szóba se kerül, hanem hogy milyen hamar eltelt, hétfőn már megyünk érte. Egy kerek kiselőadást tart mindig, nekünk viszonylag kevesebb részünk jut, csak ámuldozunk és hallgatjuk. A kiselőadásai alapján jól érzi magát.

Berci napjai nagyon nyugisan telnek itthon, jár edzésre, youtube-ozik és senki sem ugrik rá Gé néha ráugrik hogy érezze a törődést. A sokgyerekes bulin már felnőttesen üldögélt és hallgatta a beszélgetést, meg néha bele is szólt. És meg is kóstolt többféle kaját, pl. a humuszt aminek jót derült a nevén.

Hazafele Gét kiraktuk egy következő buli irányába, Berci pedig megállapította hogy ha kettesben vagyunk az mindig olyan nyugis. (Miközben ment az új prodigy, ami szerinte olyan mint a madárcsicsergés, csak a háttérben van). Szóval nagyon zen voltunk.

A repkedés előtt voltam a legnehezebb, most a legkönnyebb az elmúlt 3 hónapban.

3. nap

Most úgy érzem hogy Fedémes mindenért kárpótolt a világon, és nem értem mit keresek a régi életemben (miközben természetesen tegnap meg amiatt nyafogtam hogy a természetben időjárás van)

6: kevés okot tudok elképzelni amiért felkelek vasárnap hatkor

7: utazunk!

9: megérkeztünk, gyönyörű a táj de szörnyen fúj a szél

10: várunk

11: a nap is éget, letettem róla hogy tudok kicsit szunyókálni

fél 1: palacsinta!

3: készülődünk, izgi

4: páran már lementek de most újra várunk

fél 5: mikor kerülök már sorra / jaj jaj izgulok

5: még akarok ilyet sokat

fél 8: máris? na jó mehetünk, ötször repültem

Kicsit megnyomta a heveder

Kicsit azért sütött a nap