Nudli nagyon tudományosan számol be a táborban töltött napjairól, sorba veszi a történteket az előző esti programtól az aznapi zuhanyzásig, ami után hív minket minden nap. Kezdetben mindig kielemezte a honvágya mértékét is (az első pár nap szörnyen erős volt, aztán enyhült, végül már nem is értette hogy lehetett honvágya), most már szóba se kerül, hanem hogy milyen hamar eltelt, hétfőn már megyünk érte. Egy kerek kiselőadást tart mindig, nekünk viszonylag kevesebb részünk jut, csak ámuldozunk és hallgatjuk. A kiselőadásai alapján jól érzi magát.

Berci napjai nagyon nyugisan telnek itthon, jár edzésre, youtube-ozik és senki sem ugrik rá Gé néha ráugrik hogy érezze a törődést. A sokgyerekes bulin már felnőttesen üldögélt és hallgatta a beszélgetést, meg néha bele is szólt. És meg is kóstolt többféle kaját, pl. a humuszt aminek jót derült a nevén.

Hazafele Gét kiraktuk egy következő buli irányába, Berci pedig megállapította hogy ha kettesben vagyunk az mindig olyan nyugis. (Miközben ment az új prodigy, ami szerinte olyan mint a madárcsicsergés, csak a háttérben van). Szóval nagyon zen voltunk.

Advertisements

Tegnap valaki elmesélte hogy mindig fekete-fehérben álmodik, ami végül is olyan mintha álmában színvak lenne.
s: hú, érdekes lenne MR-el megnézni az agyát, jó kis esettanulmányt lehetne írni
Isolde: én is rögtön be akartam dugni az MR-be

nem minden napom ilyen szürreális

6.30 – megszólal az ébresztő
7 – kiléptek a britek, hova tűnt fél óra, akkor most gyorsan összepakolok mindent
7.01 – miért szédülök ennyire
7.03 – nem lehet máris 28 fok kint, nyissunk ki mindent még jobban, biztosan lehűl egy kicsit a lakás
7.03-7.21 az egyéb tevékenységek között a hőmérő gyakori nézegetése
7.21 – még melegebb lett, csukjunk be mindent
7.45 – felöltöztem, most már tényleg pakolok, csak gyorsan nyomtatok receptet anyuéknak
7.48 – kifogyott a festék, gyorsan felírom kézzel
7.52 – most már tényleg fel kell ébreszteni Bercit
7.53 – hol a gyerekek papucsa
7.55 – Bercié megvan, de szakadt. most már így marad. nem túl kellemes szédülve fel alá rohangálni és pakolászni
8.05 – Nudlié is megvan
8.15 – végre elindulunk
8.30 – ideje lenne anyuéktól elindulnom dolgozni, most kezdődik a munkaidőm
8.42 – három perc múlva be kéne mennem az első beteghez, de legalább megtudtam hogy anyu nem rákos
8.44 – apu harmadszor mondja anyunak hogy most már engedjen elindulni
8.54 – beértem, szerencsére tegnap elnéztem a naptárt, még van időm
8.45 – 15.25 – próbálok dolgozni miközben 48 fok van, még mindig szédülök és folyton pisilni rohangálok mert megittam több liter vizet hogy hátha nem fogok szédülni, de azért kitartóan iszom is, patakokban ömlik rólunk a víz, próbálom úgy tesztelni a (jóképű, okos, velem egykorú) páciens válaszkészségét hogy nem osztok meg túl személyes infókat magamról, szervezzük az esti buliba ki-és hazajutást
15.25 – hazasietek a bulikajákért és megetetni a patkányokat
16.13 – 00.07* jé, tényleg létezik finom pálinka,  jé egy ideig nem szédültem, itt is borzasztó meleg van +még mindig nagyon meleg van 685x, buli, ízeltlábúak, ízeltlábúak nedveiről folytatott hosszas, explicit társalgás, annak elvetése, hogy a máklikőr körbeadásával párhuzamosan mindenki sorolja fel körönként egy-egy pszichiátriai diagnózisát is, ezerféle, több tonna étel és több hektoliter ital** elfogyasztása, borzasztó zenék meghallgatása***, sok egyéb mellett a kollégáim időnként olyan furcsa jeleket adnak mintha kedvelnének
00.07 – egy hintaágyban fekszem, körülöttem borzasztó zenére ugrabugrálnak, valaki kiabálja hogy nincs rajta melltartó
00.11 – 02.08 megbeszéljük hogy az élet gonosz és igazságtalan, viszont senki nem akar sem barkóbázni, sem mister x-ezni****
02.58 – helló éjszakai busz, nem gondoltam hogy ma találkozunk
03.32 – a patkányok úgy tesznek mintha szellemet látnának, amikor zuhanyozás után kilépek a fürdőszobából (úgy sejtettem jobban fogok aludni rászáradt izzadtság, szúnyogriasztó és tetűnedv nélkül) hogy igyak még egy pohár vizet egy nurofennel
03.33 – na most délig alszom zavartalanul
03.33 – 09.02 – besüt a nap, pisilni kell, szomjas vagyok, most már be kell csukni mindent mert meleg van. thank god a légkondiért.

Ma ellensúlyoztam a tegnapot, eddig jól haladok, este 9 és nem csináltam semmit. Csak enyhén lettem másnapos amit egész jól viselnék, csak attól szenvedek hogy reggel úgy éreztem hogy a halolaj kapszula a torkomon akadt és eléggé fáj.

 

*blöffölök, nem az órámat nézegettem egyfolytában
** ami ugye nálam több decit jelent de mindegy
*** legtöbbjüké többször, mert aki kérte elfelejtette hogy már volt
****ilyenkor még jobban értékelem a már-már barát jellegű ismerőseimet akikkel majdnem minden buliban dixitezünk

Miközben a nagyon menő új, puha és szép új sálamba burkolóztam, ami puhán és finoman körülölelt a gusztustalan októberi nyálkában, azon méláztam hogy milyen egzotikus holmikat tudunk összehozni a ruhacserére, most valahogy különösen sok “nem lehetett otthagyni, 40000 forintos price tag volt rajta, de sosem hordtam, el sem tudom képzelni hova venném fel”, meg “ennek gyönyörű a színe, de kicsit túl sok”, “ezt inkább egy sálnak tudnám elképzelni”, “ezt mondjuk esküvőre lehet felvenni vendégként” volt a megszokott “megvettem de nem hordtam mert nekem túl nagy a kivágása” “túl rövid” “ez ilyen aláöltözősnek jó” “ez ilyen föléöltözősnek jó” “ez a szabás senkinek sem áll jól” “ez xy más épp nem jelenlévő ismerősünknek állna jól” kommentárok mellett, majd stílustanácsadásba is átmentünk és mindenkinek meghatároztuk hogy milyen típus és milyen színek állnak jól (én nyár típus vagyok, és a hideg színek állnak jól, amik közül a lilára, bordóra, kékre és zöldre emlékszem). Amióta vannak ezek a ruhacserék, én is kicsit bátrabban állok a ruhavásárláshoz, mert ha nem hordom, legfeljebb majd legközelebb elviszem, főleg hogy rengeteg cuccot hordtam már el, többször előfordult, hogy valaki megdicsérte egy-egy ruhadarabomat, és hozzátette hogy tőle kaptam (sajnos képtelen vagyok megjegyezni hogy mit kitől kaptam, nem azért mert nem tartom fontosnak, az agyam nem alkalmas rá). Nyáron például (ez még a bátrabban állok a ruhavásárláshoz részhez), amikor nyári hosszúnadrágot és pólót kerestem, vettem egy téli szoknyát ami olyan szabású ami mindig tetszett és le is volt árazva, és tegnap isolde elárulta hogy a kasmíros (?) (lehet hogy valami más szó volt) harisnya nem olyan kényelmetlen mint a többi (miután ezt neveztem meg fő indoknak arra hogy nem hordok szoknyát, haza is hoztam egy szoknyát), majd ki kell próbálni.

Tegnap a gyerekek beszédessé váltak örömükben hogy Gé visszatért az osztálykirándulásról, főleg Nudli, de azért Berci is beszúrta hogy utálja hogy a kis termete miatt átnéznek fölötte, meg nem érti hogy M. miben más mint ő, mert szerinte nagyon hasonlóak, M. mégis kifejezetten menőnek számít a társaságukban, és bár Berci is együtt lóg a menőnek számító srácokkal, ő csak úgy ott van velük. Nudli meg hogy a két legjobb barátjával szerinte nagyon hasonlítanak, mert Á. is jár kézilabdára, meg ugyanabban voltak a múltkor hogy nem szóltak 5 kisötösnél hogy összegyűlt az ötösük, csak tíznél, és izgultak, de megúszták leszúrás nélkül (most ehhez nem fűzök semmit). L.-vel meg mindketten hisznek istenben, természetimádók, és ööö tudtam hogy le kellett volna írnom tegnap. És elkezdte elemezgetni hogy milyen csoportok vannak az osztályukban.

Utána kicsit berzenkedtek de aztán elfogadták hogy leadtuk őket anyuékhoz és elsiettünk Vidék esküvői bulijára, ahol nagyon jó volt a hangulat, Gé megismert pár embert akikről eddig csak hallott, és beszélgetett is velük, meg Tapsival is, akit már eddig is ismert. Épp időben hazaértünk a szabadtéri zuhany előtt.

Meg még teljesen unrelated, hogy láttam megint ilyen “nézd meg hogy reagált a férfi amikor apple óra tokjában pozitív terhességi tesztet kapott a barátnőjétől” cikket a fb-on, és már korábban is elgondolkoztam rajta, hogy tényleg milyen megható meg minden, de vajon milyen hatással van a valódi eseményre és a résztvevőkre hogy az átadó (vagy egy harmadik? családtag? kívülálló?) közben kamerát tol a jó hírt fogadó ember arcába. Negatívra tippelnék de végülis nem tudhatom.

És ha már ezeket így egymás után halmoztam, most hogy láttam hogy diplomásként két okj képzést el lehet végezni ingyen, elgondolkoztam rajta hogy megnézzem milyenek vannak.

Expectation: gyorsan összeütök egy meggyes sütit, hiszen az könnyű, aztán sietek a buliba: négykor elkezdem, fél óra alatt összeállítom, fél óra alatt megsül, negyed óra alatt kihűl és felvágom, háromnegyed óra alatt odaérek.
Reality: egy óra alatt összeállítom (lassú vagyok, meggyet kell magozni, lassan magozok meggyet), már negyven perce bent van a süti aminek a recept alapján nem kell 20 perc, a teteje kezd szétégni, a közepe folyékony (mégis nagyobb tepsibe kellett volna rakni hogy ne legyen ilyen vastag), megnéztem és nem háromnegyed hanem egy óra az út – minimum egy órával később érek oda mint akartam.

Én meg az utóbbi két hétben teljesen partiállat lettem, tegnap már a negyedik társas összejövetelen vettem részt braincelle jóvoltából, IKL, isolde, a Lány és maminti társaságában. Megcsodáltuk a Lányt, megbeszéltük az egészségügyet, az autizmust és az egyéb pszichiátriai betegségeket, a dohányzó kismamákat, és IKL szülős horrorsztorikkal szórakoztatott minket.

Nagyon nyugodt partiállat vagyok, pl. az elmúlt négy buli alkalmavál nulla korty alkoholt fogyasztottam. Az alkoholizálás projektre kimondhatom hogy kudarcot vallott, azóta apu minden hétvégén engem is megkínál a legújabb száraz vörösborával (bár néha a kedvemért fehéret vagy rosét is vesz), de inkább nyűg mint öröm, mert nem ízlik, szomjas leszek és elálmosodom tőle szóval kár belém. De ez most nem zavar, megbékéltem vele hogy nem vagyok oda az alkoholért, maradnak a likőrök és  koktélok.

És Hyperion-utáni depresszióm van (ahogy haladt előre a könyv, egyre jobb lett- összeállt a kép, megszerettem a szereplőket és megtanultam Simmons neologizmáit, ahogy utólag gondolkozom rajta úgy emlegetem magamban a farcastereket, containment fieldeket, treeshipeket és hasonlókat, mintha mindig is ismertem volna) (gondolom senkinek nem voltak álmatlan éjszakái hogy kiderül-e mi az a Hegira, de igen, kiderül), amit persze nem szakirodalommal, hanem Ready Player One-al igyekszem enyhíteni. Rászoktam hogy lefekvés után mindig olvasok egy kicsit, nagyon jó szokás- eddig azért nem tettem mert lefekvés után rögtön elaludtam, de ezt most a stressz-szintem és a fejemben kavargó gondolatóceánok nem engedik meg. Meg hát ugye van világító könyvem.