A gyerekek kihasználják hogy elmúlt a karácsony és végre van szabadidő- Berci Kirby-t, terrariát, minecraftot, spore-t néz éjjel-nappal, Nudli meg további listákat (10 legrosszabb bemutató, 10 legjobb ötlet). Gé elkezdte megnézni a megnézendő filmek listáját, az “All”-nál tart: all about eve, all about my mother, all quiet on the western front, all the king’s men, fut és assassin’s creedet játszik.

Nekem nincs projektem a szünetre, főleg üldögélek és netezek, néha gyomlálgatom a blogot. Folytathatnám a fényképalbumot, de ahhoz egy csomó mindent elő kell pakolni és rendetlenség lesz, félbe se lehet hagyni ha már belekezdtem (vagyis butaság mert akkor mindent el kell pakolni). Néha próbálkozom közös programmal, a görkorizás ugye nem jött össze, most meg ahhoz már hideg van de szánkózáshoz nincs elég hó. Ha társasozni próbálunk, attól általában elromlik a hangulat. A fiúknak az is  közös program hogy megnéznek egy filmet. Az jó volt hogy rá tudtam venni őket hogy elmenjünk Ikeába megvenni a karácsonyi ajándékunkat, rutinosan este mentünk és tényleg nem is volt nagy tömeg, csak az eladók voltak nyomorékok ami miatt feleslegesen ide-oda mászkáltunk sokat. Meg siettünk mert Gének még volt utána programja, így csak futtunkban tudtam még pár apróságot bedobálni a sárga szatyorba.

Nagyon óvatosan kerülgettük idén Nudlit, aki tavaly elárulta hogy tavalyelőtt sokkolta hogy megkérdeztem hogy akarja-e velünk díszíteni a fát, mert ő azt hitte az angyalok hozzák. Tavaly nagyon egyértelmű volt hogy ő még fenn akarja tartani a látszatot akkor is ha tudja az igazságot, meg azóta is, olyan édes amikor újságolja hogy itt volt a nyuszi meg a mikulás. Idén úgy tettem fel a kérdést hogy átmegyünk nagyiékhoz és utána visszajönnek velünk vagy ott maradnak karácsonyig. Berci maradni akart, így aztán Nudli is. Úgy tűnik ő azt választotta hogy fokozatosan megy át a rideg valóságba. (Berci mindig is túl racionális volt hogy elhiggye ezeket, amit ki is jelentett kerek perec.)

Folytatás 2.

A gyerekeknek nagyon nem volt könnyű ajándékot kitalálni mert nincsenek különösebb vágyaik és nem is nagyon játszanak, Bercinek tudunk ugye arról a vágyáról hogy laptopot szeretne de nem volt ez most kifejezett vágy karácsonyra és ugye nem is valósult meg, de a maguk módján örültek (most csak kb: Berci- legó batman 3 kinect, videókamera, tbbt-s póló (rock paper scissors lizard spock), új Ropi könyv, rubik kocka, csótánycsapda társas, Nudli: mikroszkóp, peonzák (csapágyas, amire vágyott, és kezdőknek való, hogy megkönnyítse a tanulási fázist), rekordok könyve 2015, pókemberes póló, rubik olyan hajtogatós izé, közös: 4 kötetes minecraft kézikönyv, és mindketten kaptak fradis kapucnis pulcsit, meg elektromos fogkefét (mert egy ideje már pampogtak hogy az osztálytársaiknak az van).

Túléltük mindhárom napot, a végére eléggé elfáradtunk, Berci kiborult mert utolsó lett Dixitben, amit még megpróbált kezelni azzal hogy gyorsan játsszunk még egyet és az jobb lesz, de akkor meg utolsó előtti lett. Engem ez nagyon váratlanul ért, mert a Dixit nekem nagyon nem a győzelemről szól, és csak jó emlékeim vannak róla, Gé meg egyébként is szintén elég feszült volt ezért nem tudta túl türelmesen kezelni, szóval pár óra elég nehéz volt. Nudli már eleve nem játszott Dixitet, miután már a csótánycsapdán kiborult de csak kicsit. Most még jobban meg akarom venni az érzelmek birodalmát ami elvileg olyan társas hogy nem győzni kell hanem összefogni meg egymást segíteni meg ilyesmi (és javítja az érzelmi-szociális készségeket).

Bizonyos rutinokat az ünnep ellenére is megtartottunk, pl Nudli kb semmi ünnepi kaját nem eszik, szóval ő továbbra is ette ebédre a pizza szélét, vacsorára meg pirítóst, és minden este folytattuk a Harry Pottert (már a halál ereklyéinél tartunk). Gével meg esténként a Masters of Sexet. Fura érzés hogy Masters ellenszenves, de kicsit mégis szeretetreméltó, a felesége nagyon kedves nő és mért nem hagyta ott már régen, Johnson meg mit eszik rajta, jobban járna ha más területen valósítaná nem magát, de persze akkor nem találták volna fel együtt a szexterápiát.

Mára mindenkinek jó kedve lett, és végre lejutottunk az udvarra is amit már régóta terveztünk, amíg süt a nap. Sajnos pont nem volt kedvük görkorizni, de jól néztünk ki hárman- én görkorival (Bercié, de rám is jó), kezemben egy másikkal (hátha kedvet kapnak), hátizsákban a cipőmmel és védőfelszereléssel (hátha kedvet kapnak), Berci egy focilabdával amit lustán rudgosott (üres volt a focipálya de oda nem akart menni), Nudli csak úgy (a hátizsákban az új peonzával, csak közben eszébe jutott hogy aszfalt tönkreteszi), tettünk néhány kört, miközben minecraftról beszélgettek, aztán Berci úgy megerült neki hogy meglátta a lépcsőházunkat hogy gyorsan haza is mentünk. Gé közben anyukájának vadászott ajándékot a szülinapjára (nem szabad karácsony utánra hagyni mert közben kifosztanak mindent).

Hosszan az ünnepekről 1.

Az jó volt idén hogy eleve sem voltam túl fáradt, és tudtam kivenni pár (jó, egy, de akkor is) napot karácsony előtt. Így volt idő és energia a szükséges minimális előkészületekhez (nem nagytakarításról van szó), már előre elhatároztam hogy most élvezni szeretném azt hogy ünnep van, és nem azon nyavalyogni hogy milyen fárasztó és sok munka, és valamennyire sikerült is. Idén emlékeztünk hogy Berci a zselés szaloncukrot szereti. Szaloncukorból végül megint több tonna lett, mert még jó előre vettem egy kicsi kimértet az intersparban megkóstolni, amiről utóbb kiderült hogy két szem pont elég lett volna, mivel szinte ehetetlen, kivéve a zselés (de már látom amikor az utolsó szemeket fogjuk vadászni a fán). Aztán vettem mogyorós-marcipánost Gé kedvéért (az árához képest egyáltalán nem nagy szám) és vajkaramellásat az én kedvemért (Nudli semelyiket sem szereti). (örökbe fogadtuk) Végül a munkahelyemtől kaptam egy adag szilvás-marcipánost.

Az ajándékok megtervezésében és beszerzésében jól összedolgoztunk Gével, az ajándékok 85%-a könyv, szóval praktikus. Elkészült a gyerekek kézzel készített ajándéka is, nagyon aranyos lett és poén volt négyen együtt kézműveskedni. Berciék utolsó pillanatban megszervezett karácsonyi ünnepségén sajnos nem tudtam ott lenni (talán ha egy hónappal előbb tudok róla), de Gé és az anyósom ott voltak és készítettek videót, amit jól megnéztünk- a kép jó volt, a hangot nem hallottuk mert Nudli végigdumálta (azt hiszem nem jól bírja ha Bercire irányul a figyelem). Másodikra valami alakult az én kézzel készített fürdőbombáimból is (elsőre még műanyag dobozban is magába szívta a levegőből a nedvességet és szétporladt, de valószínű az nem is volt jó recept).

A kaját megint utolsó pillanatban döntöttük el, sütit olyat készítettünk ami volt otthon dobozos (nylóka formájú süti meg túrókrémes cupcake, ill. mirelit macaron). Felötlött bennem hogy idén készítek mézeskalácsot a gyerekekkel, de miután láttam hogy anyu milyen nehezen és rövid időre tudta levadászni őket, meggondoltam magam. Berci csak a néhány kép elkészüléséig volt jelen. A “Hal egyszerű gyors recept” keresőkérdésre kiadott első találat volt a vacsora fetás krumplival, amit a szilikonos sütőfromához vásárolt újságban találtunk, miközben keresgéltük hogy melyik lehetett tavaly az az egyszerű és finom süti ami a fotókon is olyan jól mutatott.

Az ajándékozás a szokásos hektikus, tornádó-jellegű módon zajlott, a tévében égő kandallótűzön kívül most sem sikerült túl sok ünnepélyességet belecsempészni. A gyerekek már előre kiszúrták hogy mindkettőjük ajándékán díszeleg egy-egy pici üveg felix felicis (szerencseszérum a Harry Potterben), Berci ezt is nagyon racionálisan kezelte, követelte hogy mondjuk meg hogy “de tényleg mi van benne” és hogy hogy készült, majd amikor végül belekóstolt, nehezményezte hogy nem is érzi úgy magát mint aki bármire képes.

Berci sokszor énekelget magában (kicsit fejhangon), kedvenc rigmusai “Everybody dance now” és “Én nem veszíthetek”, és gyakran táncol is, sajátos de nagyon édi stílusban.

Most épp a család összes férfi tagja ki van akadva hogy süt a nap és éjszakai sötétséget próbálnak teremteni a lakásban, erősen kell ellenkeznem hogy legalább a gyerekszobából engedjünk átszűrődni némi fényt. Vámpírok.

Gé és Nudli a brutális sorozatot darálják, a fizikát és kémiát már megnézték, most a biológiánál tartanak. Berci elvileg mást néz, de azért figyel, ha Nudli mesél róla simán beleszól, kijavítja.

Én – valószínűleg sokadszorra- idén is megállapítottam hogy a kézzel készített ajándék egyáltalán nem olcsóbb, mert ugye be kell szerezni a hozzávalókat, meg szükséges eszközöket, aztán az első kísérlet valószínűleg sikertelen (újra be kell szerezni a hozzávalókat stb), és különben is az idő pénz. De az a baj hogy ezeket valahol élvezem (főleg ha végül sikerül), és sajnos mindig az új módszerek izgatják a fantáziámat, amit már kiismertem és megy és van egy csomó eszköz és maradék hozzávaló, olyat már nem készítek. (pl embossing, üvegfestés, üvegmatrica, patchwork (ehhez egy csomó könyvet is kaptam), keresztszemes hímzés, decupage). Szóval igazából magam miatt csinálom, csak aztán ha túl feltornyosulnak a határidők akkor stresszes leszek.

Berci új idegesítő szokása, hogy a lyukas fogából cuppogással próbálta eltávolítani az ételmaradékot minden harapás után evés közben. Közben az egyik lyukas foga kiesett, legalábbis a fele, de van még egy (tejfogaknál nincs gyökérkezelés, ha megnyílt a fogbél nyitva hagyják amíg ki nem esik). Nudlié meg az hogy járkálás közben dobálja a vackait, és minden harmadik alkalommal nem kapja el. Én meg továbbra is az autizmusról olvasok, a “Képekben gondolkodom” nem annyira tetszett, Temple Grandint nem túl könnyű olvasni mert elég száraz, érzelemmentes, nagyon sokszor elismétli amit a lényegnek szán, és mindig újra visszatér a vesszőparipáira, amik nemcsak a humán marhafeldolgozó telepek, hanem pl. hogy mennyivel jobb volt az 50-es60-as években felnőni mert egyszerűbbek és világosabbak voltak a szociális elvárások amiket minden családban ugyanúgy kértek számon. Meg az új kiadásnál meghagyta ugyanúgy az eredetit, azt is ami már elavult, csak a fejezetek végén egészítette ki az új felfedezésekkel, de ez főleg csak az elején zavaró. Most meg a “The unwritten rules of social relationshpis”-t olvasom. Részben ezt is Temple írta (lásd fent), Sean Barronnal, akinek meg a borzasztó élete és a rengeteg abúzus amin átment és a szörnyű önostorozása elkeserítő. Most már elvileg jól van, de még most is pl azt gondolja hogy az ő hibája volt amikor 14 évesen kiborult azon hogy az anyukája az utolsó pillanatban megváltoztatta a közös terveiket és ő nem tudta türtőztetni magát és ezért nem kért bocsánatot és szegény anyukája sírt. Jó nem szabad ítélkezni, biztos a szüleinek se volt könnyű, ez csak az ő szemszöge, de szegénynek annyi jött át kb 12 éves koráig hogy otthon mindig szidták és mindenért rászóltak folyamatosan, a suliban meg a gyerekek bántották, meg felnőttek bántalmazták mert naiv volt és nem védte meg magát, majd amikor felnőtt csomóan kihasználták mert naiv volt és mindent megtett hogy barátai legyenek.

De ma bulizunk, meg holnap is, és már csak hétfőn dolgozom egy kicsit aztán csomót nem, és jön a karácsony, és bár idén sem raktam ki égősort a nappaliba, elhatároztam hogy idén élvezni fogom.

Ja és végre felhívtam a könyvelőt, és persze nem értem eddig miért nem, amikor tök kedves. Jó lenne erre emlékezni január végén amikor menni kell hozzá az adóbevallás miatt.

Az is zavar a kérdőívekben (amellett hogy random kiír valami eredményt pl. hogy 100%-ban férfiként gondolkodom) hogy mindenképp választani kell a megadott lehetőségek közül miközben egyik sem igaz, pl. a legjobb ajándék sem puska, sem ékszer, sem ajándékkártya, de a három közül akkor már leginkább az ajándékkártyát szeretném kapni, de ezt nem lehet választani, a sikerhez meg önmagában sem erős akarat, sem kitartás és egy kis szerencse, sem jó komunikációs készségek nem elég, mind kell, meg tehetség és kreativitás, jó önmenedzselés (vagy valaki aki segít és nem él vissza azzal hogy nem értek a gazdasági kérdésekhez) stb stb.