igenis tanulnak a tévéből

(Csak kérdés hogy mit.)

Berci (Villámmacskákat néz): A modern világban több lesz a technológia, mint amit elképzelhetnénk. Szerintem nem hiszem, hogy én a modern világban élni fogok.

villámmacskák: Micsoda ördögi mágia ez?
Berci (beszélget a tévével): Ez nem mágia, technológia!

Reggelente már nem a cartoon networköt kell nézni, hanem rtl klubot, mert az osztálytársai is azt nézik, és ott van új Beyblade. Jobb is, mert előbb van vége és nem kell annyira rohanni hogy odaérjenek a suliba.

Bercinek van sikerélménye a suliban mert megint amőbázni kezdtek, és ügyes. Megverte a tanítónénit is, lehet hogy hagyta, nem tudom, engem úgy is megver ha nem hagyom.

például ezért jó közel lakni

Végre elhárultak az eddigi akadályok az engedélyeztetési procedúra elől, nekiálltam összeszedni mindent. Nyomtatni és fénymásolni csak anyuéknál tudok, uccu mappába pakoltam a fénymásolandókat és elküldtem magamnak mailben a nyomtatandókat. Átmentem, nem volt internet, felhívtam aput, az útmutatása alapján kihuzigáltam és bedugdostam a modemet meg a routert, így se volt net, bekapcsoltam a laptopot is, azon se. Visszajöttem, kerestem a pendrive-ot, rájöttem hogy a halk lánynál maradt, de sebaj Gé odaadta az övét, rámásoltam a nyomtatni valókat, átutaltam pénzt, Gé rátette a pendrive-ra a bizonylatot. Átmentem anyuékhoz, felhívtam Gét hogy nézze már meg, a pendrive még mindig ott van-e a számítógépben, ott volt. Kisebb anyázás és mászkálás után nyomtattam, apuval vacsiztam, hátha anyu hazaér hogy megmutathassam az új táskámat. Utána még postán is voltam, de az már sima volt, csak várni kellett.

dekadensen, kategória nélkül

Fél év alatt 35 percről 17 percre javítottam a rekordomat (= az anyag feltöltése az elektronikus rendszerbe a leadási határidő előtt ennyi perccel). Ráadásul rájöttem hogy nem is zárul le a feltöltés pontban éjfélkor, kész mázli hogy ez volt az utolsó, amilyen hazárdjátékos vagyok. Persze pont ma nem az volt hogy előbb leléphetek esetet írni mert a vidám lány ügyel, hanem hogy maradnom kell mert én vagyok az egyetlen szakorvos az osztályon. (hétből. szóra sem érdemes.) Úgyhogy bent írtam hehe.

A hétvégén meg az volt hogy volt net, de nem értem rá blogolni mert folyton bicikliztem meg tóban áztattam a lábam meg vártam hogy megsüljön a hús meg a slambuc meg pingpongoztam meg frizbiztem.

szemfüles

g: De olyan nincs hogy krónikus lustaság, az nem betegség.
Nudli: Tényleg nem betegség? Akkor mi?
s: Egy rossz tulajdonság.
g: Egy rossz tulajdonság. Mint ha valaki folyton túrja az orrát.
s: Az rossz szokás.
g: Az rossz szokás. Akkor mintha valaki…
s: …folyton irigykedik.
g: …folyton irigykedik.
Nudli: Apa észrevetted hogy Anya minden választ megmond előtted?

Kaptam egy kommentet a régi, játékszervízt hiányoló poszthoz, ami szerint most már létezik játékklinika, és pont olyan dolgokat javít a játékdoktor, amik nekünk is elromlottak, mint például az állathangokat utánzó gyerekzongora. Kár hogy már nincs meg, biztos elküldeném, de a diavetítőnknek még van reménye, amennyiben nem a lámpája égett ki. És most örülök.

Ez a honlapja: jatekklinika.hu

Lehet hogy már éjjel-nappali házhozszállítós cukrászda is van.

bejegyzésnek látszó dolog

[naplementés képek]

[ismételt lelkendezés Murakamiról]

[újdonságok Berciről és a gyógypedagógus tanácsai]

[bölcs meglátásaim az asszertivitásról]

[amelyikben elmesélem, hogyan vettem pólókat (és új Murakamit) (1Q84 harmadik könyv)]

[újabb elmélkedések a barátkozással kapcsolatban]

Nem gyűjti valaki a safari mániát és szeretne cserélgetni? Még mindig hiányzik 21, viszont van egy csomó duplánk és triplánk, és néhány kvadriplánk (?) és kvintiplánk (?) is.

Azt álmodtam hogy a tüdőszűrésen találtak valamit és meg kell ismételni, majd közlik hogy terhes vagyok. Először megijedtem hogy nagyon ciki lesz ezzel indítani az új helyen, de aztán megnyugtattam magam hogy a terhességet nem pont így állapítják meg, sőt ha felmerülne a gyanú nem is röntgeneznének, tehát biztos álmodom. És tovább aludtam.

Egyrészt nem idegeskedtem sem amiatt hogy egyedül békávézzak a 200 zsák bolhával, sem amiatt hogy ebédidőben indultunk fagyizni és játszóterezni. Viszont nem emlékszem hogy korábban is lettek volna ilyen félelmeim, hogy amikor egy percig nem látom Nudlit, már le is futtattam az agyamban hogy hogy jutunk el az ügyeletre ha közben eltörte a karját, amikor meg hason fekszik a mászókán, rögtön megjelenik a kép a fejemben ahogy fejjel előre leesik a földre.

De utána megnyugtattam magam hogy ők mindketten óvatosak.

Tegnap annak örömére, hogy még ingyen tehetem, felhívtam Gét azzal hogy hiába rohantam hogy hétre odaérjek a postára, mert nyolcig volt nyitva. Ha tényleg bevezetik a telefonadót, a hülyének is meg fogja érni hogy Gé vegyen egy iPhone 5öt és nekem adja a régijét és skype-oljunk mindig. Például olyan ügyekben mint ma amikor lent állt a ház előtt, mi meg az ablakból lestük hogy nincs is a kezében telefon, mégis halljuk ahogy beszél.

assertiveness fail

Véleményem szerint ha kompetens módon szeretnénk kezelni egy helyzetet, mindig figyelni kell, hogy ne a tanfolyamon megtanult konzervmondatokat alkalmazzuk, mert az mesterkélten hatna, hanem igazítsuk mondandónkat a helyzethez és a résztvevők személyiségéhez. Például:
s: Szerintem attól ha valakinek azt mondják hogy “nyugi”, még nem kéne feltétlenül idegesnek lenni.
g: De én eleve ideges voltam, azért mentem oda hozzád, és ha azt mondod hogy “ne legyél ideges”, az felbosszant.
s: Jó de akkor mi a faszt mondjak?
g: 15 éve ismersz, már rá kellett volna jönnöd.

(Ha valakit a megoldás izgat, azért nem írtam le mert nem volt.)

Ez nem ér, Isolde tudja milyen keresőkérdésekkel találtak rá mostanában. Nekem ez már nem is tudom, kábé százmillió éve nem működik, de most megint elromlott a találatszámláló is. Ja igen tudom, statcounter.

update: done.

update2: menő.

Nudli: Mondok valami fontosat. Azt hogy kiválasztottam mit szeretnék reggelire, ott van az asztalon.
S: Igen, és?
Nudli: Chocapic, meg is lehet nézni.
S: Jó de mi legyen vele?
N: Hát hogy azt kérek.
S: És megkérsz szépen hogy adjak neked?
N: Igen.

És még az jellemzi jól a fizetést, hogy amikor megemlítettem, Isolde elismerően bólogatott, a többiek viszont az egyéb juttatásokat kezdték firtatni.

nagy levegő, és

pro: Már régóta akartam váltani.
kontra: Az utóbbi időben egész megszerettem újra az osztályt.
p: Nincs ügyelet!
k: Azért itt is sok munka lesz és néha kell hétvégén dolgozni.
p: De a konferenciák nem tartanak éjszaka, és nyáron meg karácsonykor is nyugi lesz.
k: Bűntudatom van hogy itt hagyom őket.
p: Megérdemlem hogy kiszabaduljak.
k: Egy kiadónál is van stressz és hajtás.
p: De nincsenek követelőző betegek és hozzátartozók, élet-halál kérdést jelentő döntések (napi szinten), meg félelmetes és igazságtalan rendőrségi ügyek.
k: Félek hogy nem fogok beválni.
p: Amikor összefoglalót olvasok a neten valamilyen orvosi cikkből, csomószor sajnálom hogy nem ilyennel foglalkozom. A legrosszabb esetben meg továbblépek.

Összefoglalva, most még jobban értem hogy mért vettem rá magam olyan nehezen a váltásra.

Hah, és a pénzt ki is felejtettem, pedig: fogok tudni terápiába járni és ruhákat venni.

már többször megfogadtam hogy minden bejegyzésemet így fejezem be

Pont a bevásárlóközpont előtti megállónál hívott fel, és megkérdezte hogy van-e kedvem odamenni. Persze hogy volt, épp csak búcsút intettem a halkszavúnak, lelibbentem a buszról és már meg is érkeztem. Szeretem meglesni a családomat, ilyenkor úgy képzelem hogy a többi ember szemével látom őket. Aztán persze észrevettek és örültünk egymásnak. Amint Berci megette a fagyiját, sürgetni kezdtem őket, miszerint sietnünk kell, mert hatra foglaltam asztalt.
Gé csodálkozva nézett fel, hiszen semmi ilyesmiről nem tudott. Kicsit gondterhelten és nem túl nagy lelkesedéssel állapította meg, hogy ezek szerint ma nem lesz ideje beugrani a postára.
Innentől felgyorsultak az események, kivéve a Kálvin tér környékén, ahol kifejezetten lassan csordogáltak, és Gé megállapította hogy jobban kellett volna ragaszkodnom az első elképzelésemhez, hogy gyalog menjünk. Persze ha előbb megmondom a végcélt, biztos talált volna kevésbé forgalmas útvonalat. Csak féltem hogy abból rögtön rájön, de mint kiderült ez alaptalan volt, még akkor se sejtette hova megyünk amikor már a Pesti Barnabás utcában sétáltunk (a többiek komótosan, én sürgetően, miközben többször megjegyeztem hogy remélem tartják még az asztalt).
… Egészen addig, amíg szembe nem sétált velünk egy csaj Hard Rock Café feliratú pólóban. Onnantól szerencsére lelkes lett (Gé, nem a csaj). Utána már unalmas, csak olyasmi történt ami ilyenkor szokás, Gé megmutatta hogy kell beletekerni a csirkedarabkákat, a salátát és a gyanús zöld (de finom) trutyit a fajitasba, minden fontos relikviát lefényképeztünk, csitítgattuk a gyerekeket, és elkísértük őket pisilni. A gyerekek főleg az asztal alatt mászkáltak, színeztek, játszottak az új bakugan mektoganjukkal, keresgélték a hozzájuk tartozó kártyákat, Nudli próbálta letúrni Gét az ülésről, amikor épp nem a pucér hasát mutogatta hogy hogy televan, a fenekét dugta fel az asztalra miközben a feje az ülésen volt, a szandálját vette le és a zoknis lábát tette az asztalra, illetve Bercit nyaggatta. Néhány szem krumplit is bekaptak közben. Megállapítottuk, hogy még mindig nem érett meg a helyzet arra hogy komolyabb éttermekbe hurcoljuk őket.
Gé rögtön fel is lőtt rólunk pár képet a fbra, mikor megjegyeztem hogy most várja a like-okat szabadkozott hogy dehogyis, ő csak szereti megosztani az örömét másokkal, de kicsit félbe kellett szakítania hogy bejelentse az elsőt.

Azután hazamentünk.