vagy az a tény hogy milyen aprók vagyunk a világegyetemhez képest

Meghívódtam a prominens eseményre, nagyon örülök, meg be is pánikoltam (nincs egy rongyom, hogy nézek ki stb.) Úgy felzaklattam magam a gondolattal hogy addig legalább 2 kg-t le kell adnom, meg hogy mennyi időt szúrtam el jelmezkölcsönzős oldalak nézegetésével ahelyett hogy dolgoztam volna, hogy gyorsan készítettem is egy sajtos szendvicset.

A szexi, az tiszta sor. Biztos érdekes lenne egyszer kipróbálni, for a change, tuti nem feszengenék egy cseppet sem. De az ijesztő. Injekcióstű, pók, magasság, tömeg, nyílt tér. Természeti katasztrófák, globális felmelegedés, túlnépesedés. Egyedül maradás, üresség, öregség, halál… És hogyan kell horrorfilmnek öltözni? Az én életemben amúgy is annyi ijesztő dolog van, akár éjszakai lepkének is öltözhetnék (ezt már be kellett linkelnem, olyan régen írtam hogy akkor még csak ketten olvastak, nem mintha most annyira de azért mégis). Éjjeli pillangó, hehe…

Kár hogy a doppler effektus egy cseppet sem ijesztő, azt könnyű lenne megvalósítani. Ha valahogy el tudnám hitetni hogy a doppler effektus ijesztő. Ahogy elmegy melletted a vonat, a hangja lidércesen megváltozik, a gerinceden borzongás kúszik felfelé, homlokodon hideg verejték csorog…

empátia

Bono szerint a depressziósoknak csak körül kéne nézni a világban, hogy másoknak mennyivel nehezebb sorsuk van, és örülni hogy nekik milyen jó, és megoldódna minden. Aki nincs benne annak kívülről mindig borzasztó egyszerűnek tűnik a megoldás. Nem vagyok biztos benne hogy ha időben mondta volna Michael Hutchence-nek hogy "nézz már magadra, milyen szánalmas vagy, szedd már össze magad", akkor megmenthette volna.

 

pillanatképek

Amit nem sikerültlefényképezni, mégis meg szeretném őrizni az emlékezetemben:

– a kisebbik a lábamba kapaszkodik a medencében, férj átöleli – ezt látom: lábfej, férjfej, gyerekfej egymás mellett

– 3 vizes arc nézi a róluk készült videót a fényképezőn

– a kicsi csodálkozó ám kissé megszeppent mosollyal figyeli a vízipisztolyos kisfiút

webkamera

férj: a négy összetolt ágy közepén fekszik hason, félhomályban olvasni próbál, kattintgat

gyerekek: férjet két oldalról csikizik.

férj: ismételten felszólítja a gyerekeket hogy hagyják békén

gyerekek: ismételten felszólítják a férjet hogy nevessen már

sulemia: kislámpa alatti fotelben pötyög

 

 

vonatos bejegyzés

Egyszer gimnazista koromban vonattal mentem a családom után, akik egy távoli helyen kempingeztek, és bár tudtam hogy a vonatot útközben szétkapcsolják és csak az egyik vége megy tovább arra amerre én szeretnék menni, mégsem kérdeztem meg hogy hova üljek. Persze pont a rossz végébe ültem. Aztán megkérdeztem, még leszálltam, még pont láttam is elmenni a vonat jó végét. Nagyon dühös voltam magamra, hogy még erre sem vagyok képes. Izgultam is hogy mi lesz, de végül pár óra múlva csak megérkeztem, és a szüleim ott vártak az állomáson, mivel minden érkező vonathoz kimentek. (Ez még az özönvíz mobiltelefon előtti időkben történt.) 

Nagyon mérges voltam magamra, hogy hogy lehettem ilyen béna. Most is izgultam hogy el fogok szúrni valamit. Mégis minden sikerült, időben elindultam ahhoz hogy a metróépítés és az jelzések hiánya ellenére megtaláljam a Keleti pályaudvart (jó, persze, azért elég nagy, nehéz nem észrevenni, de sikerült kerülőúton megközelíteni), sőt a pénztárat is, időben észrevettem hogy nem kértem pótjegyet, és azt is ügyesen pótoltam. Még wc-n is voltam 100 forintért, ha valakit érdekelne hogy Budapest egyik nagy nemzetközi pályaudvarán fel van-e újítva a wc, hát nincs. (It’s a negative, mondaná Jack Bauer)

irónikusnak is tűnhetne, de nem

Késve indultam el reggel, és mégis beértem, mindkét busz rögtön jött, aminek nem lehet eléggé hangsúlyozni a jelentőségét, tekintetbe véve a helyszínt (peremkerület) és az időpontot (munkaszüneti nap).

Ma a buszon elhatároztam, hogy megrázom magam, beletörődöm a sorsomba (hogy szuper támogató férj és két gyönyörű okos gyermek társaságában, számos régi és új barát támogatásától övezve kell tengetnem kihívásokkal teli, tartalmas és gyümölcsöző életemet), és emelt fővel küzdök tovább.

az élet gyötrő kérdései

1. mért kell fél 11-kor összeszedegetnem a földről a dossziékból kihullott rajzokat, amik úgy kerültek oda hogy a két ördögfióka megpróbált levarázsolni a szekrényükből valami könyvet mert én már fél órája is azt válaszoltam a kérésükre hogy aludjanak most rögtön

2. mért nincs itthon fagylalt, vagy valami sütemény vagy torta, de legalább fagylalt

webkamera

a kisebbik eszik és azt énekli hogy “ó ha rózsabimbó lehetnék”

a nagyobbik szaladgál és nagyon szomorú hogy apa elment, hiányzik neki (őt nem mutatja a kamera, de mi tudjuk hogy épp úton van a Debrecen-Fiorentina meccsre), mert nagyon szereti és mert nem játszik a glatoriannal a lego oldalon, addig nam akar vacsorázni amíg haza nem jön

én csetelek és blogolok

A Rekviem egy álomért nagyon mély és elgondolkodtató és csodálatosan van fényképezve, de borzasztó lehangoló.

A Csillagpor viszont kedves és szórakoztató mese, és Claire Danes valóban légies és sugárzó teremtés, és a srác is na jó kikerestem a nevét Charlie Cox is nagyon sármos.

Mindkettőt el kéne olvasni.

A kulisszák mögött

– Mit jelent az a szó hogy propagál?

– Hát úgy, hirdet, jónak gondol…

– Akkor az a mondat helytálló, hogy a gyerekorvosunk nagyon propagálja az új influenzaoltást?

– Ez egy nagyon jó példamondat, de mit akarsz írni?

– (nevet, két kézzel likeol)

– A gyerekorvosunk nagyon propagálja a gyerek-eutanáziát. (elgondolkodik) Dzzzz.

Háegyenegy: oltatni vagy nem oltatni

A gyerekorvosunk nagyon propagálja az új influenzaoltást.Nagy tudású és lelkiismeretes orvosnak tartom és megbízom benne, de az oltásokkal kapcsolatban nem teljesen egyezik a véleményünk. Persze nem a kötelezőkre gondolok, az bennem se merült fel soha hogy jobb lenne a gyerekemnek tbc-sen vagy mumpszosan vagy ilyesmi csak hogy megússzunk egy apró szúrást és egy esetleges néhány napos hőemelkedést. (Az meg hazugság hogy autizmust okozna.) Meg igazából a kullancs okozta agyvelőgyulladáson sem gondolkodtunk sokat (márminthogy az oltáson, amivel ez megelőzhető. A betegségen semmenyit sem gondolkodtunk).

A bárányhimlő (ellenes!) oltásra is rábeszélt, nem is kapta el egyik sem, csak az elmúlt egy évben volt itt a nátha, köhögés és hányós-hasmenős betegség minden vállfaja mellett kötőhártyagyulladás, skarlát, középfül-gyulladás, mononucleosis, de bárányhimlő az nem. (Update később: utóbb kiderült hogy ismételni is kellett volna, a kisebbik elkapta amikor az oviban járvány volt, de enyhe lefolyású volt, a nagyobbik viszont nem kapta el, amiben az a mókás hogy most nem tudjuk hogy védett-e.) A sima szezonális influenza (ellenes!) oltást is beadattuk néhányszor, pont ugyanúgy végigbetegeskedtük a telet mint amikor nem, de persze influenzásak nem voltunk, aztán tavaly meg tavalyelőtt nem adattuk be a gyerekeknek és ugyanúgy sokat betegeskedtek, és influenzásak nem voltak.

Az a fő bajom ezzel a világjárványos influenzával, hogy egy nagy bohóckodásnak tűnik az egész. De lehet hogy ez mégsem egy nagy világméretű oltásgyártó-cég-összeesküvés eredménye, hanem csak a média szokásos túlkapása, amivel a előbb-utóbb sikerült paródiává változtatniuk az egészségügyi válsághelyzetet.

A gyerekorvosnak viszont vannak érvei, mégpedig hogy az ilyen világjárvány-dolgok hullámokban szoktak visszatérni, és ezek során válnak egyre súlyosabbá. És ha elegen beoltatják magukat, nem lesz járvány. Lelkiismereti kérdést is csinál belőle, hogy ha mi beoltatjuk magunkat és nem lesz járvány, akkor megmenekülhetnek azok is, akiket a zsenge koruk vagy súlyos krónikus betegségük miatt nem lehet beoltani.* Ez elgondolkodtatott, és arra a következtetésre juttatott, hogy beadatjuk a gyerekeknek. Végülis csak egy aláírás kérése, a többit elintézik az oviban (fő a lustaság). Sőt, amikor ma a férjem megjegyezte, hogy a suliban ő kaphat ingyen, de szerinte minek, azt válaszoltam hogy végülis nem veszít vele semmit. Meg hogy neki azért előnyös mert ha elkapná sok gyereket megfertőzhetne. Sőt. Még azon is elméláztam hogy én is beadatom.

Tényleg, és mondjuk vállalom hogy a blogom – hatalmas – nyilvánossága előtt majd dokumentálom, hogy okoz-e előre nem látott súlyos mellékhatásokat vagy ilyesmi.**

* mivel idén Magyarországon csak a magyar gyártmányú, teljes elölt vírust tartalmazó oltás lesz forgalomban, ami lázat is kiválthat, ezért ő három éven aluli gyerekeknek nem ajánlja. Viszont a modern verzió mellett játszik idén is a szezonális influenza is, ez ellen van biztonságosabb split vakcina, amiben csak a vírus kis darabjai vannak, az immunrendszerezekről is fel tudja ismerni és fel tud készülni egy esetleges találkozásra. Mit is mondjak, mi beadatjuk az ifjabbaknak, ha már a doki rákérdezett, meg úgyis kell vinni a nagyobbikat hatéves oltásra, összekötjük a kellemest a hasznossal.

** azon ritka szituációk egyike, amikor a magyarban is szükség lenne a befejezett jövő igeidőre. Hogy majd okozni fogott-e. Hogy fog-e majd okozni volt. ***

*** nincs rá szükség, anélkül is érthető, vagy ha nem akkor csak azért mert hülyén fogalmaztam.

meg majd a Berne könyveket is megrendelem

Ma azt álmodtam, hogy a gyerekekkel és anyuval négyesben Spanyolországba utaztunk, és ott mindent hó borított, és ugyan tudni lehetett előre hogy hideg lesz, mégsem vittem a gyerekeknek meleg holmit, és mielőtt felébredtem épp teljesen kétségbe voltam esve hogy most mi lesz fázni fognak.

Hogy ne nyomasszon annyira, kielemeztem.

– a fenyegető híresztelések a zord időről, hóviharról

– a ruhásfiókokban terpeszkedő rövidnadrágok és ujjatlan trikók, a szekrény felső polcán zsákban tanyázó télikabátok (reggel még. most azonban!)

– a múltkor nem csomagoltam az úszáshoz papucsot a nagyobbiknak

– anyu megszidott érte

– anyu már többször szólt hogy nézzem meg mire van szükségük a gyerekeknek télire, majd ő megveszi

– ezzel nekem azt üzeni, hogy anyaként inkompetens vagyok

– ezt az üzenetet én érzékeny csápokkal fogom, dekódolom, magamba szívom

– ezen stresszelem magam, ami előjön az álmaimban

– hogy ne emésszem magam inkább kielemzem stb.

azért még tornyosul

– írtam levelet fordítás ügyben,

– megkerestem és kinyomtattam a tudnivalókat a szakvizsga-jelentkezéshez, sőt elkezdtem kitölteni a jelentkezési lapot,

– megbeszéltük a férjemmel, hogy holnap abszolváljuk a nagy téli ruha/nyári ruha pakolászást, valamint a megunt játékok/a kicsi által a megunt-játékok-ládából előszedett játékok pakolászást (bár ez így előre húzósnak tűnik, de az egyik kolléganőm szerint ő hétvégén nagytakarított és utána jó volt),

– ezután nekilátok a történetecskéknek a fejlesztő pedagógus számára.

Plusz még várnak a porcicák, meg a fürdőszoba, be kell fizetni a vizsgadíjat, elolvasni az OEP-es és az APEH-es levelet úgy hogy meg is értődjön, és a herlitz a múltkor azzal sokkolt, hogy már karácsonyi mütyürkék vannak kirakva, meg a liddl-ben is láttam csokimikulást.

Morzsák

– Ma reggel, bár nem nagy örömmel, de végre kipróbálhattam az esőkabátomat amit több mint egy éve hordok magammal, eddig nem kellett használni, vagyis egyszer amikor kellett volna otthon felejtettem. Előnye, hogy gyakorlatilag nincs súlya és helyet se foglal. Hátránya, hogy a kezem és a lábam nem védi meg, de biztos jól néztem ki ahogy suhantam a biciklin és mögöttem lobogott a kék, zacskó anyagú esőkabát.

– A férjem azt szereti legjobban az autónkban, hogy a kereke alu felnis, ami állítólag menő, én meg azt hogy be lehet ülni a csomagtartóba a sícipő húzáshoz.

– Megszámoltam, hogy az eddigi 30 ovinapból csak 14 volt amikor mindketten jártak. Ráadásul a kisebbik kétségbeejtő módon teljesen egyértelműen hozza tudomásunkra hogy beteg akar lenni, mert akkor nem kell oviba menni. Annál már az is jobb ha fáj a füle, a keze, és orvosságot kell szednie.

– Legújabb találmányom a bonbonba/cukorkába rejtett orvosság, úgy képzelem el hogy így gyártanák, hatóanyag és adag szerint különböző kiszerelésben, a gyógyszertárban lehetne megvenni. Ugye a szirup is elvileg erre lenne hivatva, hogy könnyen bevegye a gyerek, de az enyémek ezzel nem törődnek, és a donald rágó ízűtől is undorodva, sikítva tiltakoznak hogy fuj rossz ízű. Hátránya, hogy a gyerekekbe ezáltal is egyre jobban beleneveljük hogy még az apró kellemetlenségeket is el kell kerülni az életben, ami miatt felnőtt korukban megveszik a hasizom-erősítőt amivel erőkifejtés nélkül kockásodhat a hasuk, meg a rhinathiol coldot ami a nátha minden tünetét megszünteti. Viszont könnyebb lenne rávenni őket hogy bevegyék a gyógyszert. Vagyis nem tudom az milyen irányba tereli a személyiségfejlődésüket, ha két felnőtt fogja le őket is tuszkolja beléjük a szörnyűséges, donald rágó ízű szirupot. (Bár erre azért csak ritkán van szükség. Általában megteszi a hosszas alkudozás, rábeszélés, zsarolás stb.)

Amióta van blogom egy tehetségkutató sem volt adásban, és eddig emiatt nem írtam róluk. Szeretem a tehetségkutató műsorokat. Nem az hogy előre készülök, és elhatározom, és felveszem ha nem tudom megnézni, például most se tudtam hogy ma kezdődik a csillag születik, hanem megragadnak és fogva tartanak, például ma is csak kapcsolgatás közben találtam rá (jó a 3 között nem volt nehéz), és máris a freestyle reppelő srácról áradozom.

Mert milyen volt már! Jó, biztos egy csomó blokkot előre kitalál, meg fejben felkészül rá, de akkor is milyen kreativitás és koncentráció kell ehhez, és mégis vicces lett és szórakoztató. És lehet hogy ha nem lenne mozgássérült akkor nem kapnánk fel annyira a fejünk, de igenis megérdemli, azért is mert nem otthon ül és sír hogy mozgássérült vagyok mi lesz velem valaki segítsen hanem vidám és életigenlő módon kiáll egy csomó ember elé, és még ügyes is.

Biztosan nem a produkciók páratlan minősége miatt nézzük hétről hétre (megfigyelhető, milyen furfangosan terelem át a tehetségkutató műsorok sikerének felelősségét magamról a népességre úgy általában), hanem mert valódi emberek vannak ott, és számukra nagyon jelentőségteljes helyzetekben nagyon mélyen tárják fel magukat előttünk, és mert élő műsor és ezért nem lehet teljes mértékben beszabályozni hogy mi fog ott történni, és mi pedig szeretünk kukkolni.

És előítéletes és sztereotip módon gondolkozva arra tippelek, hogy az USA-ban biztosan sokkal sablonosabb az egész, mert a csajok mind Shakirát, a srácok Justin Timberlake-et (igen tudom úgy 5 évvel lemaradtam) utánozzák, de a magyar egy kreatív nép, és ezért nagyon színes és kreatív és meglepő dolgokkal jönnek elő. De valójában nem ez számít, hanem főleg a kukkolás, az örömkönnyek, a csalódottság, a megható pillanatok.

Ja, és persze a magyar egészségügy egy nagy rakás szar, néha tényleg ez belülről fel se tűnik (bár most hogy ritkábban járok a saját kórházamban újra megüti az orrom a bűz), de basszus parkolni lehetetlen, eligazodni lehetetlen, akiknek az lenne a dolga hogy eligazítsanak, téves információkat vágnak a fejemhez flegmán és/vagy kioktatóan, több óra várakozás után az én gyerekemet másodpercek alatt intézi az orvos*, de ennek az időnek is nagyobb részét a gép előtt ülve, ha nem tudja mi baja elküld azzal hogy ha nem oldódik meg holnaputánra jöjjünk vissza (mert akkor nem ő lesz itt, aki hátha rájön mi baja, és tényleg). És igen, megbüntetnek a parkolásért, mert felálltam a padkára, ami """"zöldterület"""""-nek számít, ha nem is ilyen a színe.

De ezt is megírta már lucia

 

 

 

*a sarkításaimba nem fér bele, de azért van kivétel, az ortopéd orvos kezet fogott velem és a kicsivel is, és röviden, de egyértelműen elmagyarázta hogy mi a probléma és a teendő. még tippet is kaptam arra hogy hogy diktálom bele a gyerekbe az alapvetően nem is rossz ízű cseppeket, amiktől ő valamiért szörnyen undorodik, igaz nem vált be a tanács hogy szörpben, mivel teljesen hidrofób a csepp, zsírból van vagy mi.

nem nélkülözhetem tovább a buli kategóriát

A buliról hazafelé a következő elképzelésekkel leptem meg magam:

1. egy ideális buli helyszíne hermetikusan zajmentes

2. minden résztvevő rendelkezik kitűzővel, melyen a nickje és a polgári neve szerepel

3. a résztvevők érkezés után átnyújtják az önéletrajzukat

4. minden résztvevő lassan, tagoltan és artikuláltan beszél

5. egyszerre mindig csak egy személy beszél

6. általam ismeretlen személyek, filmcímek, sorozatok, játékok stb említésével egyidőben ezek vizuálisan is megjelenítésre kerülnek

Végül arra jutottam, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha megkapnám előre az egész szöveget, és ezt olvasva követném a beszélgetést.

Pedig biztos nem néztem bambán/mosolyogtam zavartan jelentősen gyakrabban annál ami már tényleg feltűnő lenne.

Ma reggel észrevettem, hogy szívecskés otthon a wc papír, mondjuk azért nem piros vagy rózsaszín, csak olyan anyagában mintás. Milyen szép dolog, hogy a hétköznapjaink is szeretettel vannak átitatva.

ravasz

Olyan erőszakosan követelőztek a kórházak, hogy a kormány muszáj volt nekik pénzt adni, de az egyetlen lehetséges forrás sajnos a jövő évi távfűtési adócsökkentés fedezete volt = az orvosok miatt elmarad az adócsökkentés, és mind elszegényedünk a télen.

minden elromlik, de azért van amit meg lehet javítani

Megjavították a szervizben a DVD lejátszót, és nem is drágán, mert mechanikus hibája volt és még alkatrész se kellett, én pedig itthon a WC tartályt (én is egész olcsón dolgozom) (a magnumot vehetjük fizetségnek, amit az előbb hozattam), aminek eltört a lehúzója (eredetileg víztakarékos volt, aztán nem mert állandóan folyt, aztán tegnaptól újra mert nem lehetett lehúzni csak létráról).

Szóval visszatért az emberiségbe vetett hitem. Egyrészt az obiban még mindig annyiba kerül a Dömötör wc tartály mint 7 éve, és lehet hozzá külön alkatrészt is kapni, ami nekünk kellett az pl 300 ft volt. Ráadásul már van Dömötör delux is, ami jobban néz ki, és nem sokkal drágább.

Régi kedvencek

Egy másik, szintén méltánytalanul elhanyagolt rovat éled újjá hamvaiból.

Vad, vidám, érzéki, bolond módjára összevissza ugrálós és kiabálós. Elhangzott életem első Rémember koncertjén, igaz a rossz hangosítás miatt az ének nem nagyon hallatszott, de később kiderült hogy ez nem volt nagy veszteség. És utána jön a Could have lied.

napsütéses szombat további része

A továbbiakban a férjem elvitte a kicsit az ügyeletre, és kivételes és örömteli módon nem várakoztak ott 2,5 órát, hanem alig tíz perc után bejutottak és megtudták, hogy a gyermeknek ugyancsak örömteli módon mindössze kezdődő középfül-gyulladása van, vagyis nem kell felszúrni, elég 2 óránként az orrspray + antibiotikum + fájdalomcsillapító ha kell + fülmelegítés. Melegítettem is szépen sót, és egy befőttesgumi segítségével bebugyoláltam egy anyagzsebkendőbe, csak azt nem tudom hogy ha újra akarom melegíteni, akkor vajon szét kell szerelni, vagy berakhatom így a mikróba. Mert délután nem használtuk a sót, mert kaptunk sógoréktól sportsérülésekre és kozmetikai célokra használatos melegítő tömlőt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Közben az öntudatos keresztény anyukák továbbfejlesztették a gondolatmenetüket odáig, hogy aki igazán törődik a gyerekével, az nem engedi el holmi osztálykirándulás gusztustalan posványába (és itt alsós gyerekekről van szó!!!), vagy a barátjukhoz aludni, mert ott meg fogja erőszakolni a perverz nagybácsi, de hát természetesen tv-t sem nézhetnek. Végülis, ha a gyereknek ezek után is sikerül beilleszkedni a kortásai közé és nem kezelik szánalmas kis különcként, akkor már biztos egészséges és magabiztos személyisége lesz. Ha nem, akkor majd a szülei vigasztalják, hogy el kell viselnie az üldöztetéseket amiatt hogy keresztény.

Aztán ügyesen leadtuk az utódokat a nagyszülőknek, és ügyesen elmentünk soppingolni a plázába, kicsit mérgelődtem hogy a sok hülye mind a plázában ebédel szombaton és nekünk nem marad hely leülni, ügyesen vásároltunk a férjemnek pólót meg mobilt. A douglas-be is beóvakodtunk, megint sikertelenül. Egyszer kaptam egy betegemtől hálája jeléül egy douglas-es ajándékutalványt, már többször is próbálkoztam a levásárlással, de egyrészt bemenni is nehéz az illatdzsungelbe, de ha végre bejutottam, és naivan ártatlanul elkezdek nézelődni hogy “na melyik parfümöt szeressem ötezerért”, mindig személyes sértésként ér hogy valójában tízezer alatt ne is érdeklődjem, de inkább akkor már 15. Akkor meg vagy az marad hogy veszek egy karib tenger kalózai gyerek parfümöt, mert kulcsos kincsesláda jár hozzá, vagy egy rúzst meg egy szemhéjfestéket drágán és feleslegesen, vagy tusfürdőt drágán. Az ügy tehát tovább pihen.

Délután a sógoroméknál szülinapi buliztunk, a játékosabbak playstation-öztek, hazafelé a nagyobbik kifejtette hogy majd másoljuk le.

Most meg a férjem hívogat az új telefonján. Az a jó benne, hogy fel is vehetem poénból, mert ingyen van.

Találmányok

Ideje hogy felfrissítsem az utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt rovatomat.

– látható tampon-csomagolás, ami leszedés után is egy látható darabban marad, ahelyett hogy szétesne három láthatatlan, súlytalan, szerteszét röpködő, majd a legváratlanabb pillanatokban a legváratlanabb helyeken felbukkanó celofánfecnire. 

– egy honlap fordítóknak, ahova mindenki feljelentkezhet, és felteheti a legdurvább mondatokat amiket fordítania kell. Nem azért hogy tanácsot kérjen, hiszen azon már nem lenne mit feltaláni ugye, hanem csak merő szórakozásból, meg hogy ezzel enyhítse a saját frusztrációját, esetleg a fordítók pontozhatnák egymás durva mondatait. A heti győztes mondjuk kaphatna egy virtuális bambit.

– egy másik honlap, vagy bármilyen működő platform az elektronikus rajzolós játékhoz. Ez papír-toll formátumban úgy működik, hogy a társaság minden tagja felír egy mondatot egy üres lap tetejére, továbbadja, lerajzolja a mondatot amit kapott, visszahajtja a tetejét hogy csak a rajz látsszon. Továbbadják, leírják stb. stb., amikor mindenkihez visszaér a sajátja, kinyitják, megnézik, körbeadogatják, mindenki nevet. Kardigán is ismeri. Valahogy biztos meg lehetne valósítani az internet korában.

– az elektronikus papír pedig már létezik, csak ilyen formában is szeretném sürgetni kereskedelmi forgalomba való kerülését, az emberiség látása és a fák nevében. Ezt csak azért írtam le hogy hátha enyhíti a lelkiismeret-furdalásomat amiért még egy sort sem olvastam a könyvből amit Isolde küldött e-mailben.