A SEID tekintetében az IOM beszámoló teljesen egyértelművé teszi (az eredeti szövegben ez úgy szerepel hogy “makes it abundantly clear” #winkwink #browncoats unite – a ford. megj.)

Tegnap beugrott egy ismerősöm neve akivel pár hónapig együtt jártam iskolába Amerikában, mert olvastam egy cikket amit egy hasonló nevű ember írt. Arra emlékeztem, hogy alacsony, nem túl jóképű, de okos srác volt, rákerestem a google-n hogy hátha orvos lett. Erre kiderül hogy színész lett (az imdb-n az életrajza alapján biztosan ő az), de annyira híretlen hogy egy fotó sincs róla az imdb-n. De most eszembe jutott hogy valahol biztos van fent róla kép, és megtaláltam ezt, megáll az eszem. Counseling quantum astrologer basszus.

Bár az AA, az NA és a CA az önsegítés legszélesebb körben gyakorlott változatai, a TSF egy igen strukturált kezelés, a teljes verzió nehezen átültethető a rendelői gyakorlatba. (a ford. megj: én sem értem mit keres a két mondatrész egymás mellett)

Egy retrospektív vizsgálatban 75 beteget követtek három éven keresztül (a ford. megj: tudtommal ez a prospektív de mindegy).

A klinikusok talán túlontúl jól ismerik a gyulladással összefüggő viselkedések gyakoriságát, mint a testmozgás, alvás, alkoholfogyasztás és dohányzás, és a fenti viselkedések komorbid állapotokkal való társulását, beleértve a koronáriabetegséget, az elhízást és inzulinrezisztenciát, a csontritkulást és a fájdalmat (a ford megj: wut).

orvosi cikkek fordításához sok szinonímát kell összeszedni bizonyos szavakhoz amiket az írók szívesen alkalmaznak (néha töltelékként), néha egyik rákap egyre és minden mondatba belerakja akár többször is pl: inclucing, associated, critical, implicated, involved, given, considered, concerned, range, evaluate, assess, significant, marked, superior, report, note, particularly,

és arra is figyelni (kéne) hogy a magyar szöveg ne hemzsegjen a különösképpen, számára, esetében, tekintetében szavaktól, valamint társaitól (emellett, csakúgy, mint, beleértve, azonban).

Végül arra jutottam hogy nem olvastam korábban a High Fidelity-t. Természetesen jobb mint a film, még akkor is ha John Cusack, aki egy az egyben Rob. A sok vívódás és konfliktus ellenére számomra nagyon megnyugtató, puha befogadó hangulata van, végre nem az történik hogy a szegényember legkisebb fia/lánya összeismerkedik befolyásos emberekkel akik mind istenítik, szeretik vagy félnek tőle, megmenti a világot és elképzelhetetlen hatalomra tesz szert, hanem egy sima hétköznapi ember, aki távolról sem tökéletes és sokat bénázik az életében, rossz döntéseket hoz stb, mégis ki tud alakítani fontos kapcsolatokat és alapvetően jól alakulnak a dolgai szóval végül nem ilyen naplamentés-enyheszellőfújjaahaját-távolba nézősen hanem hétköznapian rájön hogy boldog az élete. Kellemesen lassan csordogál a történet, ebben pl különbözik a későbbiektől mint a Juliet naked meg a Funny girl amit nem lehet letenni és hajnalig kell olvasni, de ez is megnyugtató benne. Most meg még több Hornby-t szeretnék olvasni. Megnéztem és találtam is egyet amit még nem olvastam (Slam), meg azt is láttam hogy az About a boy-ból készült sorozat.

oké most sikerült egy olyan mondatot fordítanom hogy a kezelés gátló stimulációból állt, de mit csináljak ha ez az eredeti: treatment consisted of 6 sessions of low-frequency (ie, inhibitory) stimulation blahblah

következő mondat: a válaszarány 60%-os volt, a remissziós ráta pedig 60%-os, de ezt nem hagyom így.

Letudtam az utóbbi évek leghosszabb időszakát egyedülálló anyaként (9 nap).
– minden és mindenki ott volt ahol lennie kellett
– csomagoltam nekik kaját is (amit kb érintetlenül hazahoztak de mindegy)
– nem karamboloztunk (neve titokban tartását kérő személy a biztonság kedvéért előtte levő héten kétszer meghúzta a kocsit, így statisztikailag elhárult a karambol)
– túléltünk betegségeket
– senki nem sérült meg (mondjuk nem is szoktak, szerencsére óvatosak)
– mindig volt ennivaló és tiszta ruha
– megvettük az idény első görögdinnyéjét, egész finom, édes, csak kicsit kásás (ami azért fura) (nem az hogy csak kicsit, hanem hogy máris kásás, az augusztusban szokott lenni)
– csomó rekordot elértünk a tap the frogban (hogy ha majd lesznek új pályák, legyen elég csillagunk hogy rögtön megnyíljanak) (előrelátóak vagyunk)
– Berci megette élete első csibeburgerét, és ízlett neki
– nem haladtam semennyit a fordítással hatalmas akaraterővel és energiaráfordítással a rendelkezésre álló idő fele alatt elkészült az anyag kb 15%-a

Nudli néz egy videót angolul (azt hiszem ezt), Berci pedig fordítja neki, de néha nem kell. Én: :O

Ma is hármacskán mentünk ebédelni, közben Nudlival a félkörös ívjáratok működéséről beszélgettünk, Berci meg azon nevetgélt hogy mi gimis biosz szinten beszélgetünk a fülről ő meg abban sem biztos hol van a fülkagyló.

Később beszélgettünk a neve titokban tartását kérő térről, ahol jó nagy hinta van, és Nudli az egyik részét magna hungariának hívja, mert oda mindig csak kevesen mennek be. Aztán azt is megállapítottuk, hogy a Beavatott csoportjai szerint Berci őszinte lenne, Nudli meg művelt, de szerinte mi is műveltek lennénk Gével, mert a tanárok és az orvosok azok, szóval akkor Berci is az lenne, legfeljebb csoportot váltana. Nem rossz a könyv, viszonylag olvasható a fordítás, de azért vannak benne ilyenek hogy kb megkérdezi hogy mit csináltál mostanában köszönés helyett, ami gondolom a what have you been up to lately, ami inkább mizujs. Meg az elején Beatrice haját rövidre vágja az anyukája majd kontyba köti, később meg Beatrice örül hogy bátorként bármit megtehet, akár rövidre is vághatja a haját, ezen vajon a fordító és akik még utána elolvasták, nem csodálkoztak?

Én meg elolvastam az Androméda törzset, jó volt de azért nem 10/10, az eleje nehezen indul, kicsit száraz, túl sok a tudományos részlet, aztán jön az izgalom de nagyon rövidre van vágva, kicsit ő is túl ránk hagyja hogy akkor mi is történt valójában, illetve gondolom azt kell gondolni hogy tényleg az lett amiket a szereplők közben lehetőségként felvetnek hogy hú de az azért nagyon durva lenne. Meg számomra az nem derült ki hogy mitől tért le a pályájáról a műhold, mert összeütközött egy mikroszkóppal százszoros nagyítással látható méretű aszteroidával, ami belül okozott egy kis benyomódást és belülre felragadt? Tényleg az sem derült ki hogy tényleg kő volt-e a kődarab, csak arra emlékszem hogy a pöttyöt nézegetik mikroszkóppal. Szóval mintha véget érne a közepén. Gyanús hogy már megint ez van, most valahogy sorozatban ez van, lehet hogy bizonyos részeket álmomban olvasok és nem emlékszem utólag, vagy aki felteszi ezeket az e-bookokat a netre, azzal szórakozik hogy fontos részeket kihagy.

Most meg elkezdtem a High fidelity-t, mert bár úgy emlékeztem hogy már olvastam, semmilyen részletet nem tudtam visszaidézni, azon kívül hogy a könyvben Laura semleges, a filmben meg kifejezetten unszimpatikus és azért drukkoltam hogy ne jöjjenek újra össze, szerintem a frufruja miatt. Tíz százalék környékén továbbra is van ilyen halvány érzésem hogy talán már olvastam, de az ismerős részletekre nem tudom hogy nem a filmből ismerősek-e (pl. hogy a nők nem selyemfehérneműben járnak minden nap, meg Charlie).

Meg még az van hogy ha nem a gyerekek hangoskodnak kora reggel vagy ha délután lepihenek akkor kint a madarak, emberek vagy járművek, vagy rovarok jönnek be éjszaka, így a nappal elvesztett energiám nem tud visszapótlódni, ezért nappal csak tengődöm és nem teszem a dolgom, ami zavar. Viszont Nudli megtanult elindítani videókat a nagy gépről a tévén, Berci meg elővenni magának cseresznyét a hűtőből és megmosni, és mindketten megtanultak pizsamát kivenni a szekrényükből, illetve Nudli azt is hogy melyik az ő polca (Berci már tudta). Nem, ezek nem nagy dolgok 10 és 11 éves korban, viszont örülök nekik.

Olvastam egy cikket az opioidfüggőség kezeléséről, nagyon érdekes a különbség a cikk hangvétele és aközött amit magyarországon orvosi körökben tapasztalok (nyilván nem minden egészségügyi dolgozó így gondolkozik): hogy a drogos, alkoholista megérdemli a sorsát, utáljuk őket mert semmibe veszik minden fáradozásunkat, bármit teszünk értük úgyis újrakezdik a drogozást, alkoholizálást stb. Ehelyett a cikk inkább úgy áll hozzá (ez nincs így kifejtve), hogy ha visszaesnek a betegeink akkor az ahogy eddig csináltuk az nem jó, ne öljünk bele feleslegesen még több energiát, változtassunk, keressünk olyan módszert amivel kordában lehet tartani az addikciót, nekik is jár hogy megvédjük őket attól hogy meghaljanak túladagolás vagy fertőzések miatt. Akár még vissza is épülhetnek a társadalomba és hasznos taggá válhatnak. Összességében a társadalomnak olcsóbb is ez az újfajta szemlélet, még ha azzal is jár hogy az egyén élete végéig jár rendszeresen kontrollra, sőt gyógyszeres kezelést is kap, de mellette dolgozik, adót fizet, fenntartja magát, mint amikor nem az van hogy csinálunk valamit ami szerintünk jó, aztán elengedjük a kezét hogy mostantól oldja meg egyedül, és kezdődik minden elölről és fizetjük neki a hajléktalanszállót/hepatitis kezelést stb. De nem erre van kihegyezve, ez igazából egy mondatban van megemlítve. Az meg hogy őket is emberszámba veszi ott alap, az sincs kifejtve, kulturáltabb környéken íródott ahol nem kell így az alapoktól elkezdeni hogy a drogos is ember, sőt értékes és jár neki az emberhez méltó bánásmód stb stb.

Kerestem az interneten hogy magyarul van-e valami jó kifejezés a “snort”-ra és rábukkantam egy leiterjakabra:

azért néha vannak jó pillanatok

Nudli ma megölelt amikor elővettem a pilóta kekszet és a dinós gumicukrot amit azért vettem neki mert ma van a szülinapja (bár szombaton már megünnepeltük). És elárulta hogy nagyon örül az ipadnek is amit kapott, nagyon jó ajándéknak tartja. Ez szombaton nem látszott rajta, szerinte azért mert jobban érdekelte a Mi az igazság? című könyv (ez is hihető, most is azt olvassa fel), bár nekünk inkább kifejezetten morcosnak tűnt (szerintem azért hogy az ipod ne érezze rosszul magát hogy az ipadet annyira ajnározzuk).

Odafelé a leblokkolásról beszélgettünk, Nudli szerint neki volt már olyan, Berci nem emlékszik hogy lett volna. Berci javasolta hogy ne várjuk meg amíg indulnak, mert az rossz rész, én is örültem neki, egyrészt hogy ne unatkozzunk fél órát a napon (miközben Nudli részletesen elmeséli hogy melyik dolgozat melyik osztálytársának hány százalékos lett), másrészt nem tartottam volna szerencsésnek a gyerekeim előtt sírni amiatt hogy az apjuk elutazik. És nem is sírtunk, hazafelé Nudli elmesélte a tegnapi jeges teás poénját, Berci meg közölte hogy játéktervező szeretne lenni, amire Nudli elmondta a játékötleteit (az egyik a szombaton bevásárlós, a végén a parlamenthez kell menni és megküzdeni Semjén Zsolttal, a másik a spongyabob ki a vízből alapján készülne). Itthon eldöntöttük hogy mekiben ebédelünk.

Alig tudok lépést tartani magammal most hogy rövid könyveket olvasok.

Hát a The Man in the High Castle-t azért még elolvastam Philip K. Dicktől, bár kaptam egy olyan tippet hogy a novellái jobbak, mert ez híres, plusz ez megvolt, a novellái meg nem. Érdekes volt, az egésznek ilyen kicsit ködös hangulata volt (mint az elektromos bárányosnak is egyébként), mintha tejüvegen keresztül nézném vagy egy dobozban mászkálnának kicsinyített emberek. Meg nagyon meta volt hogy a könyvben amiben Japán és Németország nyerte a II. világháborút mindenki egy könyvet olvas arról hogy a britek és az amerikaiak nyerték, de mégsem teljesen úgy ahogy valójában. Meg fura volt hogy addig-addig bonyolódnak a különböző szálak amíg valahogy mindegyik így elhal vagy hirtelen véget ér, de nem vezetnek különösebben sehova (vagy azt nem fogtam), a fő mondanivaló valahogy nem a cselekményben van, hogy kivel mi lesz, hanem így közötte. Például amikor Tagomi átkerül a párhuzamos világba, aztán mégis visszakerül és ennyi. A csajjal meg nem is emlékszem mi lesz, meg az íróval, meg Frankkel, kb olyan mintha elaludtam volna miközben a végét olvastam és csak hiszem hogy befejeztem. Mondjuk sokat olvasok lefekvés után szóval lehet hogy ez történt.

A Solaris végén biztosan tudom hogy nem aludtam el, ugyanis tisztán emlékszem ahogy tegnap este dúlok-fúlok hogy ez meg mi volt. Tetszett persze, nagyon sajátos hangulata van, jól át tudja adni azt a félelmetesen sejtelmes, szorongató, majd ambivalens légkört, de nekem kicsit több igényem lenne arra hogy a szerző mondja meg hogy akkor most mi van, ne a képzeletemre bízza. Pl. hogy ki volt Snaut és Sartorius vendége, és – nem tudom egy 61-ben íródott regénynél már ér-e a spoilerezés – mi volt ez az egész? Még ma is felbosszantott amikor megláttam nimandiéknál egy szalmakalapot (ha sejtelmesen emlegetünk egy szalmakalapot akkor derüljön is ki róla valami izgalmas) Amúgy meg nimadni mikor megemlítettem a Solarist, mondta hogy pont 10 perce keresett rá Lemre, mert valakivel olyan könyvekről beszélgettek amikben egy fiktív könyvről van szó és Lemnek van egy könyve amiben fiktív könyvekhez írt előszókat, ultra meta. A régi filmet lehet hogy megnézem (hopp úgy nézem 2 is van), valahogy George “Ross doki, Ocean’s eleven twelve thirteen” Clooney-ról annyira nem tudom elképzelni hogy vissza tudná adni azt a hangulatot amit keresnék a filmben (ami nem az hogy ó, az őszülő halántékú ám őrülten sármos kutató nem érti mi van ezért szorong és furán érzi magát).

Meg a Clash of the Geeksbe is belefogtam, és hát aranyos meg minden de inkább félbehagytam.