A facebookon mostanában kb 3 csoport posztjai váltakoznak, Örömkert, Disapproving corgis, és Vidéki vendégházak, jó nem mert néha valamelyik izlandos csoportból is vannak szép képek. Olyan szempontból jó hogy kevésbé idegesít fel, de pl telexes cikket szerintem hetek óta nem láttam.

megálmodtam a tökéletes lakást a gyrekek megosztott nevelésére, a középső sávban laknak a gyerekek, két oldalán meg a két szülő, az esetleges új párokkal/ családokkal, egyik héten egyik oldalra nyílik, másik héten a másikra. az álmomban átmozgatható fal is volt, de ébren ez nem tűnik feltétlenül szükségesnek. ja mondjuk itt is bekavar ha az új partner és az ő gyerekei, egy egész hosszú sor is kijöhet. (nálunk most felnőtt-gyerek-felnőtt-gyerek-felnőtt-gyerek-felnőtt lenne, amennyire tudom)

akkor ez is egy megvalósítandó projekt a jacuzzival együtt, amiben standard felnőtt férfi méretű ülés mellett kisebb ülés is van, 150-160 cm testmagasságra (mindig elsüllyedek a jacuzzikban), meg egy másik is volt amit elfelejtettem (projekt) 

tegnap volt a szülinapom, végül is annyi jó történt hogy a postás (helyettesítője) becsöngetett az ajánlott küldeménnyel és meg is várta amíg ajtót nyitok, szóval mégse kell a postára elszenvednem magam, és este hétkor még volt hely itthon a parkolóban.

viszont szólt Berci pszichológusa hogy két hétig biztos nem lesz terápia, mert őt is berendelték covid osztályra 😦

Továbbra is ugyanaz van hogy az élet zajlik körülöttem, én meg fél kómában téblábolok benne, de most próbálom megörökíteni, úgyhogy ez hosszú lesz.

A legfontosabb, hogy Berci végre kimozdult a holtpontról, írtunk napirendet, egyelőre kevés feladata van de azt csinálgatja, látszik hogy fontos neki és odafigyel rá, a kedve is jobb. Azért még elég para hogy mi lesz ezzel a félévvel, de reménykedem.

Nudli továbbra is szépen derekasan küzd, utálja hogy napi 7-8 órát kell ülnie a zoom előtt, és utána még leckét csinálni, és hogy nem találkozhat a barátaival, és csomó mindent nem lehet csinálni, a legjobb éveit viszi el ez sz@r, de még nem törte meg, reménykedem ebben is hogy nem is fogja.

T-vel befejeztük az Olyan, mint te-t (Hornby) (vele kapcsolatban nem ez a legfontosabb, de ez volt legrégebben), nekem nagyon tetszett, neki is tetszett, de azért nem annyira mint nekem. Kicsit furcsa a témája (lehet-e bármi komoly egy negyvenes nő és egy huszonéves srác között), a hangvétele most is olyan egyszerű, sallangmentes amit szeretek Hornbytól, szimpatikusak a főszereplők (egyszerűek, őszinték, nem akarnak többnek tűnni annál akik), a sztori általában nyugisan csordogál, néha kellemesen bizsergető, máskor kicsit lelombozó, néha van benne fordulat is. A kettőjük kapcsolatán kívül a brexitet járja körül a könyv, az a része nekem kevésbé volt izgalmas, mivel nem érint, meg semmi, továbbra sem igazán tudom megérteni azokat akik a kilépésre szavaztak.

Most a Bezárt elméket olvassuk (John Scalzi írta és lucia fordította), 30% körül vagyunk, izgalmas a világ és a háttér (kicsit hátborzongató, mert egy világjárvány hosszú távú hatásait nyögik, de azért nem annyira hátborzongató mert mások a hatásai mint a mi világjárványunknak, izgalmasabbak mint a krónikus fáradtság szindróma, arról nem tudom lehetne-e scifit írni), a sztori még nem indult be igazán, vagy nem tudom, valahogy fura hogy a főszereplő minden percét dokumentálja, aminek egy része nem annyira érdekes. De a fordítás nagyon jó. Már megvan hogy mi lesz a következő könyv ha addigra elérhető lesz, de ez még titkos.

A gyerekeket megint összeeeresztettük egyik hétvégén, nagy előrelépés nem volt, a hangulat elfogadható volt, kicsit mozogtunk is meg sokat társasoztunk is, csak sajnos pont a végén Bercinek elromlott a kedve mert nem ő nyerte a Mars Terraformálását. Az elmúlt hetekben megismertem még vagy 8 társast, mind egész jó. Az egyiket én vettem mert nagyon szép (Sagrada), a gyerekeket még nem tudtam rávenni hogy játsszunk, az sajnos annyira pont nem izgalmas, de azért remélem néha játszunk majd vele.

Múlt héten meg sokat voltunk kettesben, voltunk a Margitszigeten és bravúros nyomozással megoldottunk egy bűntényt, T. el is határozta hogy készítsünk mi is ilyen kültéri játékokat csak kicsit jobbakat. Szerintem elég nehéz lehet úgy megcsinálni hogy ne is legyen túl könnyű, érdekes legyen és legyen benne kihívás, de ne is veszítsék el a kedvüket a résztvevők mert sehogy se jönnek rá. Persze lehet belerakni segítségeket, abban is volt amivel mi játszottunk, rögtön az elején használtuk is, mert szerintem a Margit hídon a korona keresztje az égbe mutat, nem valamelyik látványosság felé. Ezen kívül társasoztunk (Sagrada, Patchwork, Viticulture), megnéztük a Justice League director’s cutot hogy nektek már ne kelljen (4 óra és rossz), egyk nap leeszeresztett a kocsim kereke, de T. megjavíttatta mire reggel felkeltem, vasárnap meg kaptam ágyba reggelit az előszülinapomra.

Ma meg eljött T. és V. (11 éves), hoztak sütit, egy igazi távcsövet és egy befejezetlen rajzot amit végül még nem kaptam meg.

Na most gyorsan élesítem mielőtt megint történik valami amit hozzá akarnék írni.

A gyerekeimnek eléggé megnehezíti az életét, hogy sokat vannak kettesben itthon, miközben az egyiküknek az átlagosnál több az igénye a kommunikációra, a másiknak meg sokkal kevesebb. Néha én is itthon vagyok és hallom ez hogy zajlik a gyakorlatban:

Nudli (Dark Souls 2-vel játszik, és folyamatosan kommentálja): hú, megijedtem. Berci, te is?
Berci (a telefonjába mélyedve): aha
Nudli: tényleg?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: egyébként te figyeled ahogy játszom?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: miért?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem akarom elspoilerezni magamnak.
Nudli: ja, fogsz majd te is játszani vele?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.

Ja és kihagytam a legjobbat, hogy mivel ma nem találkoztunk, T. még tegnap hozott nekem virágot nőnapra, és crocust kaptam tőle amit utána együtt elültettünk a kertben a hóvirág mellé, amit tavaly kaptam.

(kicsit elrontottam, mert megkértem hogy azt hozzon pedig anélkül is azt hozott volna)

Jaj csak gyorsan megírom hogy tök jó kis hétvége volt, néztük a Resident Alient (még csak 6 rész van, elég cliffhangeresen lett vége. Nem tudom hogy főleg Alan Tudyk miatt tetszik-e vagy amúgy is, de jópofa, néha kínosan elrugaszkodott bármitől ami kicsit is reális vagy logikus, de lehet hogy ettől is jó. Szoktunk néha hangosan kuncogni rajta), Szentendrén sétálgattunk, forralt boroztunk, üldögéltünk a Dunaparton, utána készítettünk ronda keksz sütit mert T-t arra emlékeztette a saját függönye mintája, ami évek óta megvan, megettük a nagyobb részét (nem a függönyt), játszottunk Viticulture-t (bort kell termeszteni) és Unstable Unicorns (ki kell nyírni egymás unikornisait).

Most meg Nudli a Wonderwomanre kapcsolt a tévében és a szünetben kizárólag magnéziumot reklámoznak különféle kiszerelésekben. Biztos azt gondolják sok overachiever nő nézi akik nyilván stresszesek a saját perfekcionizmusuk miatt. Vagy nem tudom.

Befejeztem az I shall wear midnightot, ez megint a Tiffany Achinges és Nac Mac Feegle-s szál, szóval ez is tündérmese volt főleg, de aranyos volt. Kicsit szerepelt benne Eskarina Smith (a lány varázsló a sorozat elejéről, az Equal Rightsból), örültem neki. A vége nekem kicsit összecsapottnak tűnt, illetve úgy éreztem egy ötletre építette fel a megoldást Pratchett, de lehet hogy a többi Tiffanys is ilyen volt csak nem tűnt fel.

Utána két szomorú meglepetés is ért, hogy már csak három könyv van hátra, és hogy nincsenek fent a könyvemen, ebből a másodikat orvosolni tudtam. Kezdhetek gondolkozni hogy mit fogok olvasni ezután.

Az elmúlt napok időjárása nagyon mindenféle érzéseket keltett, egyrészt imádom a bőrömön és az arcomon a langyos levegő érzését, mintha a szaga is más lenne, még így is jó hogy mellé a természet még nem is ébredezik annyira feltűnően. Ilyenkor jövök rá mennyire hiányzott, és előjönnek az óvodáskori emlékek amikor először csodálkoztam rá a tavaszra a játszótéren. És sokkal későbbről amikor anyu idézte egy ismerősét, aki ilyenkor mindig örül hogy “Ezt a telet is túléltük”, és anyu nem értette, de én igen, akkor is ha minket már nem is fenyeget az éhezés és fagyhalál télen. Csak hát ugye jobb lenne ha ez nem ilyen vérzivataros időkben történne kevesebb egzotikus új gyilkos variánssal és cinikus pénzéhes embertelen kormánnyal, valamint ha nem februárban, két héttel a hatalmas mínuszok után lenne 18 fok, és nem kúszna be hogy valami nagyon el van romolva a bolygónkkal.

Közben megint abba a fázisba kerültem amikor a kötelező feladatokon felül minden apróság hatalmas sikernek számít, pl. hogy végre hajat mostam több nap késéssel meg ilyesmi. Pedig történtek dolgok, már amennyire a jelenlegi körülmények között történhetnek.

(Már ezer éve) elolvastuk az Anubisz kapuit, izgalmas volt, elég sokrétű, sok kor és helyszín, költészet, varázslás, és régi Anglia is volt benne, egy részen eléggé összezavarodtam hogy ki kinek a testében van, de azért néhány fordulatra kicsit számítottam (pl. a vége). Utána az új Hornbyt kezdtük el (Olyan mint te), a közepe táján járhatunk, továbbra is nagyon tetszik a stílusa, csak nem mindig nagyon altat el mert csomószor jár vele kis izgi borzongás, ami inkább felébreszt és kíváncsivá tesz hogy mi fog történni, ilyenkor olvasnék órákkal tovább a lefekvés időmnél, de szerencsére T. nagyon fegyelmezett.

Befejeztük a Yellowstone második évadát is, másképp osztották el a halálozást mint az elsőben, nem részenként 1-2 jutott hanem majdnem mind a végére. Közben megnéztük az amerikai ninja warrior 2020-as évadát, az én ízlésemnek kicsit hatásvadász, de nagyon ügyesek voltak. Furcsa volt hogy most mindenképp hirdettek győztest, nem kellett egy abszolút nagyon nehéz akadályt mindenképp legyőzni, hanem az nyerte aki a leggyorsabb volt az utolsó, nem borzasztóan nehéz pályán.

Pratchettől elolvastam az Unseen Academicalst, hát…, fociról szól. A focis részeknél nagyon jól el tudtam aludni mindig (pedig éreztem hogy elméletileg izgulnom kellene). Volt még benne szó a főzésről, a divatról (ezek se az én témáim), az előítéletekről (szerintem megint kicsit utópisztikusan, de hadd álmodjunk néha) és kicsi pszichoanalízis paródia. A Watchból 5 részt láttam, aranyosak bár semmi és senki nem olyan (pl. Vetinari szerintem nem elsősorban félelmetes, hanem nagyon okos és szellemes, és jót mulat az embereken, a zsarnoki uralma sem egy félelmetes dolog, hanem egy elvileg rossz dolgot képes a város javára használni de mindegy) (és mindenkinek a saját személyes történetét is eltorzították, felszínesebbé és drámaibbá tették pl Anguának nem az a baja hogy nem tudja kontrollálni a vérfarkasságát, a korongvilág vérfarkasai azt megtanulják kiskorukban stb) (és szerintem a céhek sem olyan borzasztóak, senki sincs kiakadva rajta hogy bizonyos kontrollált formában törvényes a lopás és a többi, az elején nem azért érzik magukat feleslegesnek az éjjeliőrök, és Vimes sem azért iszik, és már rég nem is iszik, és oké leállok, ennek ellenére végig fogom nézni szerintem mert kis cukik akkor is)

Egy év késéssel belekezdtem a Cosmos új évadába, ez is jó, puha és megnyugtató. T. szerint sznobság* hogy néha angolul jut eszembe az odailló szó vagy kifejezés, és rá kell keresnem a magyar megfelelőjére, de sokszor azok között sem találok igazán jót, pl. a cozy egy szóban kifejezi hogy meghitt, barátságos, kényelmes, ami magyarul három szó és mindegyik elég furán hangzik egy sorozatra.

A gyerekek és Gé múlt héten átköltöztek Gé új párjához és gyerekeihez, mármint a hetet már ott töltötték. A lakás sokkal nagyobb és jobb mint az eddigi volt, de nyilván nehéz nekik az újdonság, meg hogy egyelőre idegennek és vendégnek érzik magukat ott. Nudli sokat panaszkodott mikor megjöttek de nem volt rossz kedve, és aztán csomó jó dolog is kiderült. Berci annyit mondott hogy nyikorgott az ágy.

T. próbálta megszeretni a kedvemért a tumblit, hogy legyen közös aktivitásunk, de nem ment neki, viszont teljesen rákapott a tiktokra. Pár napig mindennap felvett egy-egy bűvésztrükköt amit tiktokon látott, nagyon cuki volt, de abbahagyta. Ezen kívül a házfelújítást szervezi és próbálja kitalálni mi hol legyen, és találni egy építészt aki megtervezi még idén és nem csilliárdokért, szóval ez meg elég stresszes.

Hétvégénként néha szoktunk kettesben kicsit kirándulni (a gyerekek nem szeretnek), 2,5 hete a Tündérsziklánál voltunk, kicsit sárosak lettünk mert egy helyen kicsit másfele indultunk. Múlt hétvégén meg itt: https://www.mozgasvilag.hu/turazas/turautak/tura-a-guckler-tanosvenyen, és nyakig sárosak lettünk, meg ki se láttunk mert a beígért napsütés helyett ködös-felhős idő volt, de azért jó volt.

*de kedvesen mondta

Ugye

veletek is gyakran előfordul, hogy elugrotok egy kis nasiért a lidl-be (amit majd a vendégségbe akartok vinni)* és vesztek 2 tonna nasit a vendégségbe, még 8 mázsát itthonra, hogy legyen, egy jógamatracot, 200 darab színes papírt, és persze tejet mert az nagyon fogy?

*T.-ékhez mentünk csak, ezt a kockázatot vállalhatónak értékeltük, kb kéthetente egyszer próbáljuk összeengedni a gyerekeket, hogy szokják egymást

Volt még elég sok mr. x. (az ilyen barkóbához kicsit hasonlító játék, amit megszerettettem T.-vel), mászkálás Budán: https://welovebudapest.com/cikk/2020/11/27/boklaszas-budapesten-a-jozsef-hegyi-kilato-es-kornyeke-1?fbclid=IwAR0xac5uWtCqGueO0HqXTSC5-TCoPYhoZgnIRkrxzBec-JtanWyBn5Q_F1Q (néha kicsit eleredt az eső, de nem volt túl zavaró, sok szép régi villa, lépcsők, kilátás), az általam ismert játékok közül eddig a legbonyolultabb: Robinson Crusoe, másodikra már talán nem csaltunk nagyon sokat (de mindkétszer megnyertük), még egy kis Yellowstone, sok ágyban fekvős beszélgetés. Az az élményem a hétről hogy egyet pislogtam és vége lett, ebből szerintem nekem végtelen kéne hogy megunjam és dolgozni akarjak menni. De azért egész biztos kipihentebb vagyok most mint egy hete, ha nem is érzem.

A Yellowstone eléggé bevonzott, túl vagyok az első évadán, volt olyan rész amelyikben senki nem halt meg, de a következőben ezt pótolták (ott kettő is). Az biztos hogy az üzleti-cowboy világban nagyon otthon van a készítő team, egészségügyi szakértőjük vagy nem volt, vagy nem hallgattak rá, mert azt gondolták az ő közönségüket úgysem fogják zavarni a logikátlanságok. Nem sorolom fel, aki látta úgyis tudja, aki meg nem látta, de meg akarja nézni és jó a memóriája annak nem akarom elspoilerezni. Elkezdtem a másodikat is, egyelőre talán nem annyira drámai minden egyes rész.

A héten szabin vagyok, mivel évek óta nem volt olyan hogy napokig nem csinálok semmit, ki akartam próbálni, meg még a téli szünetnek sem ártott egy kis pótlás a tavalyi évet valamennyire ellensúlyozni. Persze minden nap van több kisebb nagyobb dolog amit mégis csinálok (vagy erővel nem csinálok pedig mások szeretnék, ami talán még nagyobb stressz), és tegnaptól nem is érzem magam egészségileg teljesen jól, csak hogy legyen min nyafognom. Viszont belevágtam egy “this is fine” rajz keresztszemes hímzésébe, és ismételgetem magamnak hogy akkor is egész biztosan jót tesz ha nem érzem.

Nudli még tavaly a névnapjára kapott egy hangszórót, azért is mérges volt hogy neki nem kellett volna jbl mert az drága, de közben meg szereti. Aztán karácsonyra laptopot kapott, mert vannak órák ahol a tablettel nem tud részt venni, emiatt még mérgesebb volt, mert neki asztali gép kéne (de azt nem tudja átvinni Géhez) ami elég erős hogy a játékok elfussanak rajta. Végül a barátai rábeszélték hogy letöltse a rocket league-et és elfut rajta, szóval kezd megbarátkozni vele. A switch miatt is haragudott, hogy drága, és a ring adventures játékot is bénának tartotta, de aztán mégis élvezi kicsit, sőt utólag elismerte hogy jó benne hogy máshogy érzékeli a mozgást mint a kinect, ezért nem kell mindig hátrálni és mindenkinek elmenni a közelből aki nem játszik. Én is élvezem, ha itt vannak most én is azzal edzek, vicces. (mert ez hordozható is, mindig átviszik Géhez ha mennek)

Ma megkaptam az oltást, majd szólok ha nő harmadik fülem vagy valami. Örülök neki, egyre valószínűbb hogy megúszom ezt az izét. Oké valószínű nem haltam volna meg ha elkapom, de szövődményekre sem vágytam és arra sem hogy megfertőzzek mást. Remélem lassan beindul normálisabban is az oltás.

Azt hiszem akartam még valamit írni de elfelejtettem, inkább gyorsan lefekszem.

A héten T. fúrt a falba egy lyukat a naptárnak (eddig parafa faliújságba tűzködött gombostű tartotta ami folyton kiesett mert nem bírta el, tavaly ezt megelégeltem és barbár módon betűzkdötem a naptár papírjába 6 gombostűt), vett és felfúrt egy polcot a fürdőszobába, hogy ott tudjuk tölteni a fogkeféket (ne a hálókban a földön), hozott egy hosszabbítót hogy a tőle kapott masszírozót az ágyban is tudjam használni, aztán egy elosztót is hogy mindennek legyen helye, és összerakta a számítógépasztalt amit Nudli kapott anyuéktól karácsonyra.

Péntek munka után egy kisangyal segített befejezni minden otthoni munkát amit a hétvégére szántam, így volt két teljes napom T.-vel sorozatozni (The Watch- Pratchett regényeiből szabad asszociációval készült sorozat, még csak az első részt láttam, egyáltalán nem olyan mint a könyvek, de vagy mégis megőrizte valahogy a történetek kedves-bájos hangulatát, vagy az én nosztalgiám adja hozzá a kellemes érzést, de az első rész tetszett, Yellowstone- nem rossz, kicsit olyan mint a Dallas csak Montanában, és sokkal jobban meg van csinálva, jobb színészekkel, plusz minden részben néhány erőszakos halállal (eddig 3 részt láttam), felkirándulni Budaörsön az Odvas hegyre, aludni (vajon kitől örökölte Berci hogy imád aludni?), és Mr. X-et játszani (T. most tanulta, de nagyon ügyes volt).

Jó hát vasárnap délután hazaértem és elkezdtem vadul szédülni, már szinte meg se lepődöm, a szervezetem mindig kitalál valamit.

Berci szerint ez volt a 3 legjobb dolog a szünetben: 1. tetris (amúgy nagyon ügyes benne, 99 ember ellen kell versenyezni és csomószor lett második), 2. tudott sok twitchet és youtube-ot nézni, 3. alvás. Szóval sok értelme volt ajándékokon gondolkozni, finom kajákat készíteni és összevásárolni, vendégségbe menni, társasozni vele 🙂 A karácsonyról annyit mondott hogy kicsit sok volt neki, fárasztó volt hogy mindig menni kellett és sok vendégség volt, és ezen a héten is (pedig kevesebb volt sokkal). Sajnos nem tudom miből lehetne visszavenni sértődések és mások igényeinek sérülése nélkül. Vagy otthon hagyjuk. Vagy rövidebb idő után visszamegy hozzám. Gondolom azért ebben (hogy csak a magányos, passzív elfoglaltságokat emelte ki) az is benne van hogy holnap már kezdődik a suli megint amit nagyon nem vár. Ja, jövőre meg az a terve hogy túlélni, és barátokat szerezni, és még több takaróra vágyik (karácsonyra kapott egy ugyanolyat amilyen már van neki, hogy ne kelljen ide-oda vinni, és Nudli is neki adta amit ő kapott más színben (az egyenlőség jegyében), de van egy másik ami már nagyon régi, nem lehet ugyanolyat kapni, azt be kell csomagolni minden hétvégén).

Na jó közben hazajött Nudli, őt is megkérdeztem: 1. ha Gary Anderson ma megnyeri a darts vébét akkor a darts, 2. letöltötte a rocket league-et a laptopjára és játszott vele, T.-éknél dartsoztunk, de még az is tetszett neki hogy már a 4×4-es rubik kockát is ki tudja rakni, és hogy anyuéknál az unokatesómmal játszottunk egy új társassal amit tesóméktól kaptak (villamos dilemma). Ha nem nyer G.A. akkor a dartsot ki kell törölnöm. Mit vár az idei évtől: hogy ne bukjon meg. A Dortmund megnyerje a bundesligát.

Viszont hogy legyen valami még rosszabb, az új angol ebola változat már a gyerekeket és fiatalokat is megbetegíti, nem gondoltam hogy idén még sokat kell aggódni emiatt, de az impotens kormányunk mellett még hónapokig agonizálhatunk majd rajta hogy akkor engedjük-e iskolába vagy egyáltalán utcára a gyerekeinket, miközben csigatempóban zajlik az oltás (aminek a tervéből a tanárokat megint kifelejtették :((()

Viszont hogy legyen valami jó is, az unokaöcsém lerajzolta az élményfüzetébe amikor karácsony előtt leteszteltem, meg kell zabálni.

Megvolt a szilveszter is, T-vel és a gyerekeivel (meg az enyémekkel) töltöttük, jó volt bár nem mondanám hogy az első közös karácsonyunkon és szilveszterünkön túl sok idő jutott egymásra, inkább a gyerekek körül pörögtünk meg rájuk figyeltünk hogy jól érezzék magukat. Mindenesetre játszottunk Mars terraformálását, megint a switch-el ugrabugrálós minijátékokat és Quadropolist, aztán elsején itthon Bercivel kettesben még egy Mars terraformálását mert az elsőnél kicsit kiborult hogy nem tudta hogy a városok és erdők olyan sok pontot fognak érni a végén.

A Trapped első évadát megnéztem, tetszett. Belekezdtem a másodikba, de egyelőre csak a zuzmó tetszett benne (de ráléptek! és gödröt ástak bele! pedig nagyon sok idő mire odanő), azóta nem néztem.

A gyerekekkel megnéztük a Soult, nagyon aranyos rajzfilm, mindenki nézze meg. Nem pontosan tudom miről szólt, de olyan igazi lélekmelegítő, és jók a hangok. És Trent Reznor írta a zenéjét.

Nudli végül letöltötte a Rocket League-et az új gépére és kiderült hogy elfut rajta, már tud együtt játszani a barátaival.

Chisnal kiverte Van Gerwent a dartsban, ennek Nudli nagyon örült (én meg annak hogy ő örül), most drukkolunk hogy Bunting meg kiverje Price-ot, és minden tökéletes lenne. (nem verte ki)

A gyerekek újra felfedezték a sakkot, néha szoktak online játszani. Berci kapott igazit is karácsonyra, úgyhogy most néha nekem is kell sakkoznom. Hú azt írtam hogy a Queen’s Gambit zseniális? De sakkozni nem akarok tőle elkezdeni, szerintem nem nekem való.

Évértékelő, mert az kell

Ha sikerül 100 lépést hátralépni és objektíven nézni, talán azt mondhatom el az idei évről, hogy életem egyik legellentmondásosabb éve volt. Lehetett volna a(z egyik?) legboldogabb év is a pestis nélkül, lehet hogy majd később, ha végül minden jól alakul, azt fogom mondani hogy így is a jó volt túlsúlyban. Mindenesetre kezdjük a rosszal ¯\_(ツ)_/¯

  • januártól kezdve végig rettegtem, tudom hogy semmi értelme mert ha rossz is lesz végül azon se segít hogy előtte aggódom, de nem tudtam kikapcsolni
  • mellette valamivel többet dolgoztam mint máskor, de főleg sokkal kaotikusabb és sok szempontból nehezebb volt, csomó változással, improvizációval, plusz adminisztrációval, plusz érzelmi teherrel, ha itthonról akkor is szinte folyamatosan skype-on (bekapcsolt kamerával, dolgozós ruhában)
  • Berciről márciusban derült ki hogy nem csak kamasz és fiziológiás lustaság időszakában van, hanem komoly depressziója van, amihez többek között az vezetett hogy az Aspergere miatt egyre kevésbé tudott kapcsolódni a kortársaihoz és egyre jobban elmagányosodott. Végül ebből jó is lett, mert sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, kiderült hogy vágyik is rá hogy beszélgessünk és általában élvezi is, fejlődött önismeretben, egyre jobban tud beszélni a saját belső állapotairól, elkezdődött a csoportos fejlesztés, jár pszichológushoz*, megszerveztük az egyéni tanrendet neki, kitaláltuk a keretét, a tanárai is nagyon segítőkészek**, érzékenyítés is tervben van az iskolájában. A hangulata is javult, bár még van hova.
  • a távoktatást Berci nem vette sehogy, szinte semmit nem csinált magától, ami picit azt rengeteg bíztatással-segítséggel. Nudli tavasszal ki volt borulva mert a leglazább félévébe rondított bele a lepra, túl volt rengeteg készülésen és egy sikeres felvételin, a 8. utolsó félévet arra használta volna ki hogy stressz nélkül töltsön sok időt a barátaival. Ehelyett itthon “leckét írt”, mert majdnem minden tárgy annyiból állt hogy a tanár a könyvből feladta a feladatokat, és néha dolgozatot iratott. Nyáron izgult a gimnázium miatt, de szerencsére kiderült hogy nem volt miért, jó fejek az iskolatársak és jól beilleszkedett, a tanárok végre embernek kezelik, a nyelvi előkészítő év még nem túl kemény, láthatóan lubickolt benne. Az újabb lezárást nyilván megint rosszul vette, de azért megoldotta ügyesen.
  • a gyerekeknek mindkét oldalon lett “új családjuk”, közös programokkal, együtt nyaralással, Gével februárban költöznek is hozzájuk. Mármint ez önmagában persze nem rossz, de nekik nem is nagyon egyszerű, újabb változások meg minden.
  • lezajlott a válás, ez alapvetően semleges volt (oké, lezárult egy korszak, végleg eltemettük a fiatalkori terveinket), inkább csak a kőkorszaki bürokrácia volt bosszantó. Viszont hitelt is fel kellett vennem hogy megvegyem Gé részét a lakásból, az ügyintézéstől eléggé rettegtem és tényleg úgy tűnt hogy sose lesz vége, de megvan az is.

viszont a jók:

  • tavaly december végén, a két ünnep között találkoztam egy pasival aki a képei, a bemutatkozása és a kevés levelezés alapján is tetszett. Aznap életben is, és aztán a következő randikon is ahogy egyre többet megtudtam róla, és úgy tűnt hogy én is neki. Tavasszal a gyerektelen heteket nagyrészt nála töltöttem, ami sokat dobott a lelki egészségemen. Egyedül a lakhelyünk nem túl kompatibilis, ez okoz némi szervezési – logisztikai problémát (a rugalmatlanságommal és azzal hogy nem szeretek csúcsidőben átvágni a városon), plusz most meg akarjuk várni hogy a gyerekeim kicsit berendezkedjenek Gével az új helyükön, de hosszabb távon mi is az összeköltözésben gondolkozunk. Szóval ez egy olyan álmom amiben már nem nagyon bíztam hogy teljesülni fog, aztán mégis.
  • még januárban luciával nagyon előrelátóan elutaztunk Szicíliába pár napra, felmásztunk az Etnára, bejártuk Cataniát és a festői Szirakúzát
  • nagyjából mindenki egészséges, a személyiségi jogok miatt homályban maradó kilétű családtag krónikus problémájára is most épp úgy tűnik van biztató fejlemény.
  • a gyerekek nőnek (mármint Nudli nő, Berci idén szerintem nem nőtt), egyre okosabbak, szépek, sportosak, viccesek, jószívűek.
  • Berci többet játszik, kicsit aktívabb
  • mindenkinek megvan a munkája ami eddig volt
  • még az év elején átköltöztem egy másik irodába a vállalkozós munkámmal, ez közelebb van és szebb, nagyobb a szoba, persze itt meg más problémák vannak de az élet nem kívánságműsor
  • a másik munkahelyemen továbbra is cukik és jó fejek a kollégák, idén is nagyon összetartóak voltunk, csak én vagyok antiszociális, idén végre sikerült kiharcolnom hogy ne kelljen részt vennem a karácsony előtti angyalkázásban***, így sokkal jobban élveztem
  • a medúzákkal volt két online buli és a nyár végén egy gellért hegyes
  • amikor lehetett, luciával eljártunk mászni, még mindig nem tudom hogy fejlődtünk vagy abból profitáltunk hogy végre nem csak a 2 méteres falmester épített utakat, de kezdett jobban menni
  • próbálkoztam kitalálni és helyre rakni az étkezést, de egyrészt lehet hogy nem ez az év volt rá a legalkalmasabb, másrészt folyton újabb problémákba ütköztem, de azért valamennyi tapasztalatot is szereztem (ha valaki tud készen kapható, ehető, gluténmentes, lassan felszívódó kenyeret, szóljon) (a sparban kapható szafis buciban valami úgy recseg mintha homok lenne benne, nem bírok már ránézni sem, pedig minden más szempontból jó lenne)
  • luciánál idén is lehet kívánni

*még egy kicsi rossz a rosszban levő jóban, hogy ez elég sok extra elfoglaltságot jelent nekünk szülőknek is, heti kétszer elég messzire kell hordani Bercit (így hogy egyébként is túl van terhelve és még nem működik normálisan a hármas metró, nem szeretnénk hogy gyalog járjon), és szülőkonzultációkra és szülőcsoportra is kell járni, bár nyilván ezeknek is van haszna

**vagyis ha majd újra be lehet járni az iskolába, remélhetőleg jobban fogja érezni ott magát

***minden évben stresszes is és végemet is járom már a karácsony előtti hetekben, idén tényleg csak a túlélésre maradt energiám

Karácsony

2020 kicsit visszavetette a fejlődésem a pozitív(abb) gondolkodás terén, megint a rossz jön be először és emlékeztetni kell magam hogy jó is van. Vid a példaképem, aki az évértékelőjében csomó pozitívat írt.

  • a facebookon több karácsonyos csoportba is feljelentkeztem, és a szem nélküli manók mellett* sorban rakták fel a gyönyörű, ízlésesen giccses fákat és eldöntöttem hogy nekem is olyan kell, és meg is érdemlem, úgyhogy a bevásárlások alkalmával mindig vettem még egy csomó díszt is, szép is lett a fa.
  • idén is változott a program az eddigi évekhez képest, 24-én a gyerekek először Gével, a barátnőjével és annak gyerekeivel karácsonyoztak, aztán nálam anyuval és Tibivel. Izgultam miattuk, mert nem igazán szeretik a változást (óvatos understatement), és nehezen töltenek fesztelenül együtt időt olyanokkal, akiket még nem ismernek jól. Azt mondták jól érezték magukat, úgy tűnt nálam is, bár egy furcsa ötlettől vezérelve megnéztük a hetediket :O De utána játszottunk Azult, az jó volt.
  • másnap Gével voltak és főleg sportoltak, 26-án megtartottuk anyuéknál a szokásos közös karácsonyozást. Öcsémékkel nyár óta most először találkoztunk, jó volt újra látni őket. Nem veszélyeztettünk senkit és nem miattunk fog újra berobbanni a járvány, mert mindenkit leteszteltünk. Apu, aki egész héten feküdt, nem volt étvágya és ha felkelt szédült, azonban a covid gyorstesztje negatív volt, valamivel jobban lett aznapra, és azóta is javulgat, de azért a jelenlegi helyzetben ez elég félelmetes volt.
  • 13-án a geminidákat (=hullócsillagok), 21-én a jupiter-szaturnusz együttállást (kb egy nagy csillagnak látszott volna szabad szemmel állítólag) takarták el előlünk a felhők, amik nappal a napot.
  • viszont itt van a naprendszer bolygóinak 3D modellje: https://www.thingiverse.com/thing:2959729 lehet belőle jövőre égősor és/vagy karácsonyfadísz, csak egy 3d nyomtatót kell szerezni (haha).
  • Berciről nem tudom mit írtam utoljára, de most épp az az újdonság hogy használja a nintendo switch ring fit adventures játékát amivel edzeni lehet, és főleg azért kapta mert idén elvesztette legendás hidegtűrését és télen már nem szeret kimenni sportolni (mert kabátban meg nem tud rendesen mozogni), viszont nagyon nagy szüksége van a mozgásra. És talált egy láncnevetős videót, annyira élvezte hogy még napokig teljesen szétesett ha eszébe jutott.
  • Nudli megnézte a game of thronest, nagy hatással volt rá, eddig ez a legjobb sorozat amit életében látott (bár nem látott nagyon sokat, bár azóta a big little liest is megnézte, de szerintem nem előzte meg). Ezen kívül a darts tartja lázban, sokat gyakorol és nézi a vb-t is, sajnos még mindig nagyon lelkére veszi ha kikap egy kedvence, vagy nyer valaki akit nem bír.
  • ezt a hetet igyekszünk lazára venni, tegnap itt voltak nálunk T-ék a gyerekeivel (eddig még csak mi voltunk náluk, vagy a szabadban találkoztunk), voltunk lent focizni, aztán játszottunk among ust, evolúció társast**, aztán a már említett switch ring fites cuccával minijátékokat, mindegyik jó volt.

Remélem nektek is jól telt a karácsonyotok.

*valamiért hatalmas divat, nem tudok rá magyarázatot

**amit valami teljesen érthetetlen okból (+T. arany szíve) megnyertem annak ellenére, hogy legalább a közepéig nyafogtam hogy béna vagyok és úgyis utolsó leszek

évértékelő álom

Ma reggel azt álmodtam hogy valami nagyon szép tájon járok és kotorászok a telefonom után hogy lefotózzak egy szép épületet, de nem tudom elővenni, közben olyan tömeg gyűlik körém hogy már nem is látok semmit, sodor magával, lemaradok a családomtól és a barátaimtól. Kis idő múlva meglátom őket egy dombra felfele sétálni, ezek szerint előbb le kellett volna szállnom a hévről, leszállok a következőnél, visszasietek, mennék fel utánuk de a borzasztó meredek, hamuval fedett hegyen nem bírok lépkedni*. Szidom magam hogy mért hagytam így elsorvadni az izmaim és küzdök tovább. Aztán felébredtem és arra gondoltam hogy kicsit az évemet is szimbolizálja.

*egyébként ez a része visszatérő álom, hogy nem tudok előre vagy feljebb lépni, de legtöbbször már egy padkán se, és közben szörnyek üldöznek, (most meg tényleg meredek és csúszós, és a szeretteim után sietek) szóval ez most egy fokkal jobb, “előrelépés” haha.

Az elmúlt hetekben sikerült a régi szintre leküzdeni magam, amiben legalább annyi jó hogy már látom hogy nem mindig ilyen, és látom a különbséget (és csodálkozom hogy bírtam ezt évekig). Megvolt az előadás amin görcsöltem (T. másnap sütött nekem reggelire jutalomból bundáskenyeret), aztán múlt hétre sikerült egy 6 napos + gyerekes munkahetet összerakni (a gyerekes héten általában 4 napot dolgozom, de úgy sem sétagalopp), utána még párszor borzasztóan aludtam éjszaka, úgyhogy most előjött a teljes fáradtság szindrómám (szörnyű ingerlékenység, fokozódó feledékenység és szétszórtság, közben mindenen elsírom magam, másodperceknél tovább nem maradnak meg az infók a fejemben, a nap nagy részét azzal töltöm hogy járkálok és valamit keresek, émelygés, szédülés, testszerte bizsergés, izomgyengeség, néha izomláz, illetve a legújabb a bal kar zsibbadás). Most 3 napja sokat aludtam úgyhogy már egész jó.

Közben befejeztem a Making Money-t Pratchettől, aranyos, megvan a megszokott kellemes érzés hogy bár a világban sok gonosz, önző, lelketlen ember van, de vannak becsületesek, hősiesek, önzetlenek is és végül mindig győzedelmeskedik a jó. Sajnos a mi világunkban nem tudok egy Vetinari szintű diktátorról sem de mondjuk én rossz voltam töriből szóval attól még simán lehet hogy volt.

Együtt meg az Anubisz kapuit olvassuk, izgalmas, kicsit sötétebb mint amire T. emlékezett.

Sorozatilag elkezdtem a Love on the Spectrumot, ami egy valóságshow/dokumentum sorozat arról hogy autizmus spektrum zavaros fiatalok szakemberek segítségével párt keresnek, nagyon aranyos de kicsit azért nehéz is. Valamint együtt elkezdtük a Trappedet, izgalmas csak az meg izlandiul van.

És eszembe jutott hogy nem néztük meg a Tenetet, gyorsan megnéztük, Nolannek nem a legjobb alkotása, szerintem kicsit túlbonyolította, ha lenne energiánk/kedvünk beleásni magunkat valószínű találnánk benne következetlenségeket, de a szereplők jók, és a helyszínek is gyönyörűek.

Az eltelt napokban mindent befejeztem:

  • Wintersmith (Pratchett) – aranyos, boszorkánykislányos vonal. Elgondolkoztam hogy vajon ennek a könyvnek mi lehet a mélyebb mondanivalója a sztorin kívül, és csak arra jutottam hogy Pratcehtt készíti az olvasóit hogy egyszer majd Granny Weatherwax meg fog halni, de erre nem akarok gondolni (aki már esetleg végigolvasta a korongvilág sorozatot, ne mondjon semmit)
  • A betörő aki parókát visel- ezt ugye T olvasta fel nekem esténként, a végére egész jó kis detektívsztori lett belőle, miközben a betörő töretlenül jóképű és minden nő elalél a lábainál, ugyanakkor okos és ravasz is.
  • The queen’s gambit- nagyon tetszett, eléggé bedaráltuk (amennyire lehet úgy hogy csak minden második héten nézzük). Továbbra is jobban tetszenek a kicsit másmilyen történetek nem teljesen átlagos emberekről, mint ez is. Nekem a vége is tetszett.
  • Atypical – a harmadik évadnak kicsit úgy álltam neki mint egy feladat, meg kell néznem mielőtt másba kezdhetek, de aztán szerintem ez tetszett a legjobban, nagyon kis emocionális részeket is beleraktak, meg is könnyeztem néha, a végén meg kifejezetten fel voltam háborodva hogy vége, azt hittem még maradt egy kicsi, mi lesz most velem. Viszont az érdekes hogy hiába komoly témákat dolgoz fel, attól hogy könnyed hangvétele van az egésznek (=inkább akar szórakoztató lenni mint elgondolkodtató elég sokszor), nekem valahogy kevesebbnek is érződik.
  • Raised by wolves – rájöttünk hogy az utolsó részt még nem láttuk, úgyhogy azt is megnéztük, hát nem lopta be magát a szívembe ez a sorozat, nekem sokszor túl fura és értelmetlen.

Könyvben most a Making Money-t olvasom, eddig keveset értek belőle de Moist von Lipwig is jó szereplő (elképesztő neveket talál ki Pratchett) (legfeljebb majd ezt is újraolvasom). A közös esti olvasásban még nem tudjuk mi legyen a következő (én Ursula Le Guinra szavaztam, tőle még egyikünk sem olvasott semmit, vagy Christopher Moore maradék néhány könyvét is felajánlottam amit még nem olvastam, de még nincs döntés). Lapzárta után élesítés előtt érkezett az értesítés hogy az Anubisz kapui lesz a következő, ráadásul akár már ma elkezdhetjük, T. rászokott hogy a gyerekes héten (amikor külön vagyunk) néha telefonon is felolvas nekem.

Most gondolkozom hogy elkezdjem-e nézni a Trappedet, mert amikor Izlandon voltunk Lucia és Brainoiz sokat beszélt róla, akkor el is terveztem csak elfelejtettem, de most felajánlotta a Netflix.

Az életem meg új fokozatba kapcsolt azzal hogy a gyerekes héten Bercit hurcolom keresztül a városon mindenféle fejlesztésekre, vagy én megyek szülőkonzultációra, van egy kicsi remény hogy sikerült nekem is új fokozatba kapcsolnom. Annyival könnyebb az online oktatás hogy reggel nem kell őket suliba vinni, az első két nap amit nálam töltöttek nem haltak éhen sem, sőt melegítettek maguknak ebédet, valahogy túléljük ezt is.

Még egy kicsit a válásról

Szóval elmentünk másodszor is a bíróságra, és hatodszorra is kimondtuk hogy biztosan nem szeretnénk már együtt élni, így már jár nekünk a válás és a gyerekek érdekei sem sérültek. Annyi haszna volt hogy duplán kellett menni, hogy rájöttem hogy a múlt héten kihagytam a beszámolómból hogy a bíróságon van páternoszter, illetve hogy a tárgyalás alatt végig azon gondolkodtam, hogy ezért megérte-e a bírónőnek ennyit tanulni, sablon szöveget mond diktafonba, sablon kérdéseket tesz fel amire a választ diktafonba mondja, majd megint sablon szöveget mond diktafonba, most másodszor ugyanez volt csak rövidebben, ez a munka nem bonyolultabb egy telefonos ügyintézőénél, bár biztos vannak bonyolultabb válások is, bár meglepne ha nem lenne már minden helyzetre valami sablon megoldás. Eddig kettőnknél négyből egyszer kérték csak el az idézést a bejáratnál, de azt is le lehetett azzal szerelni hogy nincs, mert múlt héten szóban kaptuk az időpontot, szóval ha az ember elég határozottan állítja hogy tárgyalásra jött és egy közeli időpontot, akkor simán beengedik páternoszterezni, de ha még mindig megvan a délpestiben is, ott egyszerűbb (bár ott meg a látogatási tilalom miatt lehet hogy nem engednek be).

olyan sok minden történt a héten hogy biztosan ki is felejtek valamit.

A 11 tagú to do lista aztán 15-re egészült ki, úgyhogy tényleg majdnem egész héten dolgoztunk amiből T is kivette a részét, de a gyerekszobában új emeleteságy van (és a régit is elvitték, amin Berci már nem mert aludni, annyira mozgott és nyikorgott alatta), kb 8 tonnával kevesebb kinőtt/szakadt ruha van a lakásban, és pillanatnyilag rend és tisztaság is van (és leadtam a cikket, bár a határidő napján döbbentem rá hogy aznap van a határidő, ideje hozzákezdeni).

El is váltam, de majd csak jövő héten mondják ki végleg, a gyerekek miatt, szerintem is nekik sokkal jobb ha a szüleiknek egy hét különbséggel kétszer kell bemenni a bíróságra egy papírért. De a bíróság jól néz ki.

Voltunk biciklizni, kétszer pingpongozni, squasholni és falat mászni.

Elég sokat aludtam, remélem a jövő hétre is ad egy kis pluszt.

Befejeztük a Cobra Kait, T mutatott egy újabb sorozatot (Queen’s Gambit, izgi), viszont kiderült hogy az Atipycalnek 3. évada is van, még azt is nézem. Könyvben a Wintersmith-t olvasom, ez megint a Tiffany-s vonal, aranyos. Közösen meg a Betörő aki parókát viselt című remekművet olvassuk esténként, általában elég jól el lehet rá aludni.

Az evéssel kapcsolatban meg arra jutottam, hogy egyik édesítőszert sem bírja az emésztőrendszerem, viszont az édes ízről meg nem tudok lemondani, most éppen azt találtam ki hogy nem eszem minden nap édeset, de ha igen akkor az főként cukor lesz (az íze is szörnyű az összes műcukornak, attól függően érzem elviselhetőnek hogy milyen rég nem ettem cukorral édesített ételt, nem igazán éri meg jól kinézű de szörnyű ízű sütiket meg tortákat enni, amitől rosszul is vagyok). De így se volt jó, úgyhogy csináltattam egy ételintolerancia tesztet is (abból indultam ki hogy mivel nincsenek nagyon durva tünetek, nem valószínű igazi ételallergia), ott meg lett pár +-os de a jelmagyarázat szerint klinikailag elhanyagolható szint, de azért úgy döntöttem pár hétig kipróbálom hogy mi van ha mégis megérzem azokat a nagyon enyhéket is. Elég furák jöttek ki, egyedül a zabra gyanakodtam, de még csirkehús, krumpli, mandula, joghurt is kijött.

közben még alkottam egy (eddig) 11 elemből álló to do listet az őszi szünetre, bejelentkeztem ételintolerancia tesztre és szereztem fordítást, mert közben bepánikoltam hogy éhen fogunk halni ha nem dolgozom a héten, úgyhogy ha végig nem állok meg akkor talán végezhetek a teendőkkel jövő vasárnapig.

az utóbbi hetekben nem volt időm egyedül sorozatozni, viszont T.-vel elkezdtük a Cobra Kait, ami egész aranyos. ma folytattam az Atypicalt és Casey továbbra is cuki, kb ő meg az apuka a legautentikusabb szereplők, az anyukának a karaktere jobb fej lett de a színésznőt nem kedveltem meg, viszont a legnagyobb kérdésem a második évadra hogy miért adtak Evanre parókát, annyira természetellenesen néz ki hogy nincsenek szavak.

most éppen Nudli nőtte ki az összes cuccát, ha már vásárolgatnom kellett bementem a flying tigerbe is, olyan rég nem voltam (környezetvédelmi okból, hogy ne vásároljak össze cuki de felesleges holmikat), hogy nem hagyhattam ott a kívül kókuszdió, belül gyöngyház kínálótálat, a mini kosarat mini szivacs kosárlabdával (hátha Nudli leszokik róla hogy a focilabdát dobálja ezer decibellel a szennyeskosárba), sötétben világító halloween dekorációt és gót kalappal díszítet hajráfot, mindegyik elengedhetetlen egy modern háztartásban.

tegnap egész sok időt töltöttünk T-ékkel együtt, a gyerekeknek egész hosszú időn keresztül volt elfogadható kedvük egyszerre, egyre oldottabbak, játszottunk Among us-t (persze béna voltam, az se segített hogy Nudli előre mondta hogy úgyis béna leszek)* (de legalább ők élvezték), és még Bercit és Nudlit is sikerült rávenni hogy kicsit táncoljanak a Just dance-re, aranyosak voltak.

*többeket felháborítottam azzal hogy végignéztem ahogy megölik és nem reportoltam, illetve a hulláján álldogáltam és nem reportoltam, mert nem vettem észre, mert a feladatokra koncentráltam.

T. appreciation post

a tunblin volt egy vicces szótaláló, amiben az első három szó amit megtalálsz, jellemezni fogja a következő éved, és mindkettőnknek kijött a marriage, ezen jót viccelődtünk

kivett szabit hogy eljöhessen velem aláírni a szerződést, ami egész napos program, már tegnap hajnalban elkezdett fájni a torka, de eljött velem, ügyesen elvezetett minden helyszínre az esőben, türelmesen mászkált velem a bejáratot keresve az esőben, végigülte amíg a bankos pasi egy óráig sorolja hogy mit fog velem csinálni a bank ha nem fizetem a törlesztőrészletet, még néhány okos kérdést is feltett, aztán végigülte velem ahogy a közjegyző (helyettese) másfél órában, kizárólag jogi kifejezéseket és végtelen mondatokat használva nyolcszor elismételte hogy mit fog velem csinálni a bank ha nem fizetem a törlesztőrészletet. aztán itthon türelmesen végigkalauzolt a telefonos pinkód aktiválós, netbank regisztrálós agyvérzésen, aztán végighallgatta a holnapi másfél órás előadásomat, feltett kérdéseket és adott visszajelzést.

ma otthon maradt, hogy ne ragassza rám a halálos ebola-nátháját, úgyhogy volt időm lehúzni a gyerekek ágyneműjét, mosni, teregetni, lepermetezni a leandert és rendet rakni a konyhában egész este szomorkodva tunbliztam és facebookoztam.

mindig ez van

  • jó, de majd az egész őszi szünetben nem csinálok semmit, csak pihenek
  • oké ezt a néhány dolgot majd elintézem amire eddig nem volt időm
  • csütörtökön muszáj dolgozni
  • ja és kedden válás
  • meg egyéni szülőkonzultáció (Berci csoportos fejlesztésének szerves, eltávolíthatatlan része)
  • és szerdán Bercit gondozásba vetetjük egy másik helyen
  • az őszi szünet után következik néhány határidő, amikre szintén nem nagyon lesz időm máskor készülni
  • de ezeken kívül csak pihenni fogok!

viszont ez cuki

Image may contain: text that says 'They say if you love what you do you'll never work a day in your life. GASP! I LOVE NOT WORKING! It's TRUE! Handbook Handrook Unsolicited Advice Insolicted @theAwkwardYeti'

Ja és (túlságosan lehúzná az előzőt)

  • ezen a héten felrobbant az összes orvosos csoport a facebookon a kormány titokban megtervezett, elhazudott, órák alatt keresztülnyomott új törvénye miatt, amiben még mindig fedeznek fel újabb és újabb szivatásokat, miközben a közvélemény kb annyit hallott hogy az orvosok már nyugati szinten keresnek, közben ez egyrészt megint csak ígérgetés, másrészt olyan durva feltételekhez kötik a béremelést amivel gyakorlatilag diplomás rabszolgák lesznek, de jelenleg nincs olyan lehetőség hogy nem kéred, max ha kilépsz az állami egészségügyből magánba vagy külföldre, szóval ez az embereknek is rossz, de közben nem is tudnak róla. maximum annyit lehet hallani hogy milyen nagy az egyetértés a kormány és a szakma között, és hogy a Magyar Orvosi Kamara összes módosító javaslatát beépítették, azt kihagyják hogy 3 (sic!!!) órájuk volt elolvasni a 35 oldalas törvényt (még egyszer: tele kisebb és nagyobb buktatókkal) (minden téren, vezénylés, ügyelet, szabadság, másodállások, végkielégítés, érdekvédelem stb stb) és javaslatokat írni.
  • meg a könydarálós botránnyal is sikerült jól elvonni a figyelmet pl. az SZFE ellenállásáról, arról hogy járvány minden kontroll nélkül szabadon pusztít (ov szerint a “a nemzetközi trendeknek megfelelően”) (bár üres ágy biztos tényleg van sok, csak nem lesz aki egy pohár vizet hozzon amikor rajta fekszünk majd), a pénzünket számolatlanul öntik a meghalt képviselő lányának a kampányába, és közben éppen az orvosokkal b@sznak ki, de legalább jól egymás ellen fordították a társadalmat is, és még jobban elszomorítják a normális érzésű embert.

vegyes

  • Bercivel csütörtökön voltunk covid teszten, a helyszíni ingyenes tesztelés a mentőállomáson van, vidám és segítőkész mentős bácsik szervezik elejétől végéig, ennek megfelelően káoszos (“akkor mondjuk jöjjön maga”- rábökve valakire random a sorban állók közül), DIY (kiosztják a kémcsöveket hogy írd rá a taj számod), de közben barátságos és profi, főleg maga a mintavétel (Berci még órákkal később is érezte az orrában)
  • eredmény természetesen még nincs, de ha meglenne a negatív, akkor is kérdéses lenne szerintem az iskola, mert estére mindig hőemelkedése lesz (Bercinek), és lassan egy hete csak alszik, fekszik és eszik, szóval valami biztos van.
  • szerintem nem írtam meg, de még a nyáron lucia látott a new yorkerben “I need space” pólót, és mivel én nem jártam arra meg is vette nekem, ma is újra örültem neki
  • az Izlandon begyűjtött lundás hógömb-tolltartómnak is örültem, ha már utazni nem lehet
  • a Thud (Pratchett-korongvilág következő része) annyira szétesett a fejemben hogy most épp újraolvasom, több fontos infó is nagyon későn derült ki a történet során, amire már elfelejtettem az érdekes részleteket és nem tudtam beintegrálni. eléggé aggódom Sam Vimesért, annyira tökéletes lett az élete hogy folyamatosan szorong hogy valami nagyon csúnyán el fog romlani benne. remélem nem fog.
  • kijött a The Watch trailere, ami elvileg a korongvilág őrös részeiből lesz egy minisorozat. elég fura benne Vimes, egzaltált különcnek néz ki, közben az én fejemben kifejezetten átlagos kinézetű, idősödő, de jó karban levő pasi. (és nincs kihúzva a szeme)
  • Nudli egész nap szomorkodik hogy nem mentünk kosarazni (mert dolgoznom kellett), de nem olvassa helyette a kötelezőjét hanem mindenféle sztorikkal és triviákkal szórakoztat, most főleg zenekarokról.
  • az Atypical tényleg cuki lett (az első évad utolsó része is már tetszett), T-vel meg elkezdtük nézni a Cobra Kait.
  • valamint T.-vel elolvastuk a Lázálmot, a végére még hiányzott némi vér és kilógó belek, és izgalom 🙂 a legvégén esett le hogy az egyik főszereplőnek fehér a haja (Jonathan York), egyértelműen Henry Cavillt képzelném a szerepébe egy esetleges minisorozatban, de T. szerint vékonyabb kéne (Keanu Reeves is szóba került, ő úgyis kortalan, valószínű vámpír, viszont nem tudnánk, hogy nézne ki fehér hajjal és szürke szemmel. bár a szürke szemet lehet hogy meg lehet változtatni, csak az a lényeg hogy igéző legyen). viszont Abner Marsh kinézetét biztos megváltoztatnák, ronda emberek nem valók képernyőre. inkább olyat választanának, aki nem nagyon szép, de azért szexi, pl mint Jared Harris.
  • sőt még zsemléket is készítettünk gluténmentes szafi lisztből, nagyon finomak lettek.

megint nyafogós

  • durván indult a hét, már reggel szédülök és zsibong a bőröm
  • nem baj, a nap közepén lesz egy szünet, tudok kicsit pihenni
  • elviszem Nudlit suliba, összekészülődöm
  • otthon dolgozom
  • hívnak a mentőktől, holnap vigyem be Bercit tesztre, de én választhatom az időpontot
  • Bercinek felkínálok 3 különböző kész kaját (amiket az ő ízlését szem előtt tartva válogattam), egyik se tetszik neki
  • rendelek neki gyrost, akkor már Nudlinak is, megvárom míg kihozzák, addig úgyis van dolgom, plusz elolvasok 56 véleményt az új orvosos törvénytervezetről
  • kicsit ledőlök, szól a telefon, megjön Nudli és hangos, de próbálok visszaaludni mert olyan mintha kőből lenne mindenem
  • nem tudok, felkelek. visszahívom a bankost, hogy időpontot egyeztessünk aláírni a szerződést, kiderül hogy ez egy egész napot vesz igénybe
  • Nudli nem vette észre az asztalon a gyorsát, pedig éhes volt, viszont már nem az mert megevett egy kiló puszedlit
  • még dolgozom
  • Bercinek adok vacsit, Nudli hajlandó megenni a gyrost ha megmelegítem neki
  • a harmadát eszi meg, Berci nem kéri a maradékát mert csípős van benne

Az elmúlt hetek fokozatosan egyre nehezebbnek tűntek, a mostani tele volt extra kihívásokkal amik szerintem a többségnek apróság lenne de nekem stresszes, fűszerezve kevés / rossz alvással, és a brutálisan berobbanó járvány miatti aggodalmaskodással, miközben kedvenc vezérünk nyilvánvalóvá teszi hogy nem is próbálja meg kezelni, kizárólag hazugságokkal tervezi megúszni*. Ebből az lett hogy a szubjektív “mindjárt összeesem” illetve “engedjetek elbújni egy lukban és mindenki hagyjon békén” érzés mellett bedurvultak a pszichoszomatikus tüneteim és még figyelmetlenebbé váltam mint alapból, történtek velem mindenféle furcsa, néha akár aranyos dolgok**, úgyhogy egy idő után már attól is rettegtem hogy olyan is történik ami tényleg baj lesz. Valamint most már biztos hogy az összes édesítő szétizéli az emésztésemet, a glicinnek pedig valamiért hányingert kelt az íze.

De! vannak jó dolgok is,
végre hétvége van,
volt olyan ügyintézés amivel érdemben tudtam haladni, már látszik a vége,
kitaláltam hogy az őszi szünetben szabira megyek,
luciával már 2 hete rendszeresen járunk mászni,
T nagyon támogató,
Bercit én is úgy látom hogy kicsit nyitottabb és jobb a hangulata (a múltkor megkérdezte milyen volt a hetem), és az osztályfőnöke is ezt jelezte vissza, és elkezdődött a csoportos fejlesztése a profi és lelkes gyógypedagógussal,
Nudli ügyesen beillszkedett és alapvetően élvezi a gimnazista létet,
az Atypical tényleg egyre cukibb,
egyelőre mindenki egészséges,
beszereztem pulzoximétert is, újabb egészségügyi kütyü van itthon,
Pratchett továbbra is nagyon tetszik. Most a Thudot olvasom (ez is City Watch) másodszor mert elsőre sok olyan apró részlet volt amit vagy nem fogtam fel, vagy nagyon sokáig nem értettem mire vonatkozik, így nem tudtam semmihez kötni, így elfelejtődött vagy lebegett a vákuumban. Másodikra nincs spoiler, viszont kézzelfoghatóbb lett a sztori, összeállnak a kis darabkák.

*csak sajnos nagyon hamar lesz nagyon nyilvánvaló hogy mindenféle vezérelgetés ellenére is csak a töredéke van a szakembereknek a rendszerben mint amire akár nyugodt időkben is szükség lenne, és nem lehet belőlük többet kisajtolni

**délelőtt teszek-veszek itthon, egyszercsak be van fonva a hajam (alváshoz szoktam befonni); égen-földön keresem reggel a túrót a hűtőben, majd meglátom a konyhapulton takarosan elhelyezve a zabpehely és a kókuszreszelék (a reggelim többi összetevői) között

Hétvégén sokat pihentem és sok teát ittam, a torokfájás erre fittyet hányva kitartóan megmaradt hétfőre is, úgyhogy megint otthon maradtam de már ki is irattam magam mert nem lett volna mit csinálnom otthonról. Kedden elmentem a háziorvoshoz, gondosan megnézegette a torkom és meghallgatta a hátam és eldöntötte hogy nem kell ide teszt, elmúlik anélkül is. A héten még később valamennyit dolgoztam, de keveset és itthonról, ezen kívül tovább pihentem és ittam a teát. Annyi változott hogy miután kitartóan méregettem a lázam, kiderült hogy a hőemelkedés is folyamatos. Valamint feltűnővé vált hogy a sok alvás ellenére is fáradt vagyok, bár az én esetemben ez nem sokat mond el. Csütörtök estére már nagyon nyűgös voltam, haragudtam a torokfájásra, a világra, és a doktornénire, és nyafogtam a hozzám közel állóknak hogy senki sem mondja meg mit csináljak, úgyhogy Lucia eldöntötte hogy ne menjek falat mászni, de szabad téren maszkban, távolságot tartva beszélgethetünk kicsit, T. meg hogy csináltassak pénzért tesztet (akkor is ha ez az állam feladata lenne, erre vannak hogy az ilyen helyzeteket jól kezeljék, erre adjuk oda a fizetésünk felét minden hónapban, nem azért hogy a zsebükbe és a jachtos haverjaik zsebébe tömködjék) (szenzitív téma)*. Valamint T. talált olyan helyet is ahol volt még tegnapra időpont, le is vették a mintát, már csak azon izgulok hogy a nyilvánvalóan negatív eredmény megérkezzen még a hétvégén ahogy ígérik, hogy több időt ne töltsek már feleslegesen ezzel. amíg ezt írtam meg is jött a lelet és negatív, szóval minden jó.

Nagyon várom a telet, ja nem.

*megelőzte a 3-as metró felújítást is

Elkezdtem nézni az Atypicalt, két rész után elég íííííí. Szerintem kicsit túltolták a főszereplő autizmusát, és idősebbnek néz ki a színész mint amit játszik (mert az is, 25 éves 17 helyett) és creepy feje van. És persze folyton aggódom érte és kínosan érzem magam helyette és mérges vagyok a körülötte levőkre hogy mért nem előzték meg a kínos eseményeket. Az anyukának a karaktere sem tetszik meg a nő sem aki játssza, rákerestem ráadásul híres, csomó filmben játszott még egy Faith No More videóklipben is. A húga viszont cuki (és 23 éves 15 helyet, de rajta nem látszik). Még nem tudom ajánljam-e Bercinek, szerintem előbb inkább végignézem. (arra esetleg jó lehet neki hogy szabad próbálkozni, mert nem ássa el végleg magát, míg ha extrém zárkózott akkor semmi jó sem fog történni vele, bár rossz is kevesebb).

na és még az is volt, hogy

  • elmentünk megnézni a perszeidákat kb kétszázadmagunkkal ide, sajnos T. a kocsiban felejtette a szemüvegét és a fél órás felfele lejtőn nem szívesen másztunk volna vissza érte, pedig nagyon szexi benne így kevésbé látta a csillagokat, ezért mindig bűntudatom volt ha én láttam egy hullócsillagot ő meg nem (vagyis mindig),
  • voltunk a Füvészkertben is, szerintem augusztusban még sosem voltam, Nemecsek Ernő szobra a kis tóban a kaktuszos részen még mindig bizarr,
  • találtam olyan kenyérszerűséget aminek bár ijesztően hangzanak az összetevői, mégis viszonylag ehető és úgy tűnik nem is vagyok rosszul tőle, viszont elég nehéz levadászni a sparban úgyhogy megrendeltem a lisztet, de nem fogom lefotózni ha sütök itthon.
  • még gyorsan a következő kijárási korlátozás előtt meglátogattuk a gyerekekkel T.-t és a gyerekeit, társasoztunk, Berci megint határtalanul felvillanyozódott az Evolúciótól (nagyon aranyos, olyan jó látni), Nudli pedig előre elhatározta hogy most nem fog kiakadni hogy nem megy neki olyan jól, és sikerült is neki.
  • tegnap meg felelősségteljes felnőtt módjára elkülönítettük egymást T.-vel, csak este beszéltünk másfél órát telefonon, és aztán amikor lefeküdtem a telefonba olvasta a mesémet (Lázálom, 50%-tól már határozottan hátborzongatóbb lett mint addig) – fura élmény volt, jó volt hogy olvasott és rossz hogy nem volt ott velem.
  • jaj és telex!! most azon morfondírozom, lesz-e még olyan hogy nem jön egy hónapon belül újabb ügy ami miatt le kell cserélni a fb profilkép keretét.

ezt 5 napja kezdtem el de már nem írom át.

jól vagyunk, a gyerekek nem várják a sulit, nekem görcsbe szorul a gyomrom amikor olvasom az ezer oldalas értelmetlen intézkedést (basszus, egy légtérben fognak ülni harmincan, napi 7-8×45 percen keresztül, teljesen mindegy hogy mennyit fertőtlenítenek és törölgetik a táskájukat, ha valaki beteg, el fogják kapni), de mindegy, muszáj bemenniük legalább néhány hétre különben mindenki megbolondul. mindenki egészséges az allergiától eltekintve.

  • voltunk Lapin, kényelmes volt a ház, jó volt az idő, csomót fürödtünk és társasoztunk, minden este megtartottuk a tűzrakós bulizást, keveset filmeztünk, egyszer tollasoztunk, T. is túlélte (cuki volt)
  • előtte egy hetet itthon voltunk, akkor nem tudom mit csináltunk, szerintem semmit
  • most már újra dolgozom, most nagyjából olyasmi a rendszer mint régen volt, csak maszkkal és félve
  • egyszer elmentünk a gyerekekkel falat mászni, Nudli rettegett de valamennyit oldódott és ügyesen felmászott minden út egyharmadáig amit megpróbált (ott felerősödött a tériszonya és gyorsan lejött), Berci gond nélkül felment egy úton, aztán nem volt hajlandó többet, csak mobilozott
  • Berci egész nyáron elég sokat feküdt, talán a vége felé volt egy időszak amikor mintha kicsit vidámabb és felszabadultabb lett volna, de aztán meg elkezdett fenyegetően közeledni az iskola. Párszor volt nála magántanár hogy behozza a múlt évi lemaradást, talán matekból sikerült. Szeptembertől járni fog társas készségfejlesztésre és ha minden igaz pszichológushoz, én nagyon reménykedem hogy szép lassan felépül
  • az utolsó héten még gyorsan elmentünk a Rukkel tóra, fürödtünk, labdáztunk a vízben, a gyerekek minden magasságú trambulinról leugrottak, ettünk strandkaját, a gyerekek csúszdáztak, kipróbáltuk a strandröpi pályát és pingpongoztunk, szóval kimaxoltuk szerintem.
  • életemben először metszettem leandert, de erről majd külön
  • elolvastam a Going Postalt, nagyon tetszett, emlékszem hogy pár napja még voltak gondolataim róla ezen túlmenően is
  • az Umbrella Academy új évada is szuper

közben elkezdődött az iskola, Nudlinak talán lassan oldódnak a félelmei hogy senkit sem ismer az új osztályában, és remélhetőleg legalább a buszon felveszi a maszkot bár hülyeségnek tartja az egészet. szegény hetek óta tervezi hogy szeptember 17-én elmennek az áltisis barátaival megnézni a Kingsman új részét a moziban, még nem mertem kiábrándítani (ha nem zárják be addig a mozikat, akkor se biztos hogy elengedjük őket).

Berci egész fellelkesedett mikor a múlt héten találtam egy oldalt cuki maszkokkal, kiválasztott hatot (pandást, lajhárost és űrcicást is, büszke vagyok rá), és ezen a héten is kérdezte hogy megjöttek-e már. Ezen kívül főleg fáradt.

Én már pár hete újra dolgozom a szabi után, igyekszem tartani az ésszerű szabályokat. Erre tegnap este óta fáj a torkom, ma itthonról dolgoztam (meg még kell is, nem véletlenül keveredtem ám ide ezer év után, a halogatás nagy úr) és egyszerre érzem hogy eltúlzom a dolgot és hogy már tegnap is veszélyeztettem másokat tudtomon kívül.

T külföldön volt, de minden nap beszéltünk, megosztottuk az élményeinket, ő gleccseren sétált, hegyi tavakban fürdött, kirándult, bobozott stb, mi meg voltunk plázában kajálni a gyerekekkel és be tudtam őket csábítani egy boltba, így együtt választottuk ki az unokatesójuk ajándékát, találtunk egy viszonylag közeli kosárpályát ahol fel van festve a 3 pontos vonal, a pikniken rajtam kívül minden lány szép, lenge nyári ruhában volt és megtudtam hogy a hold ciklus nem is 28 napos hanem 29-30 (meg még pár kevésbé publikus érdekességet), és részletesen tájékoztattam a dobozfestő projekt aktuális állásáról is (még kell vennem lakkot, mert ha már ennyit szenvedtem az ajándékozós dobozokkal, nem akarom hogy hamar megsérüljenek, és ezüst akrilfestéket, mert előbb elfogyott mint hogy elfedte volna a feliratot).

vagy megint csak én vagyok negatív

Jó igen, jó a Big Little Lies második évada is, csak nagyon szomorú. És nehéz. A családon belüli erőszak és a szexuális erőszak is nehéz téma, az áldozathibáztatás is. Nemcsak a közvetlen elszenvedőt teszi tönkre, hanem a környezetet is. Egyrészt talán ez visel meg benne nagyon, hogy a gyerekek mennyire kiszolgáltatottak. A másik hogy milyen sérülékenyek a kapcsolatok, a lelki egészség, az emberélet is, kicsit rosszfele nézel és minden összeomolhat, ez olyan félelmetes.

Miközben végtelenül édesek a gyerekek a sorozatban egytől-egyig, de el tudom képzelni hogy a készítők tudnának jó kis évadot összehozni arról hogy mi lesz belőlük (ebben nekem Updike Rabbit sorozata volt kijózanító). Mery Streep meg végig zseniális gonosz marad, néha megsajnálod, kezdenéd megszeretni, utána még nagyobbat üt a következő csapása. Nagy szükségem lenne egy könnyedebb folytatásra, amiben a szereplők építő környezetben tudnak gyógyulni.

(legszívesebben csak ölelgetném egész nap a gyerekeimet, de szerintem meglepődnének)

a gyerekek meg tengetik a szünetüket, Nudli valamennyire bepótolta hogy sokáig nem találkozhatott a barátaival, most azért el-el járogatnak. itthon továbbra is sokat dartsozik (egyre ügyesebb), geometry dashezik (abban is ügyes állítólag), és megtanulta kirakni a 3×3-as rubik kockát, már egy perc alatt van a rekordja. emellett szereti ha velünk is van program, az elején inkább a pingpongozást kérte, most kosárra dobálgatni szeret eljárni (remélem találunk megfelelő pályát a hajógyári szigetnél közelebb), néha társasozunk is. közben igazolódott az allergia, amit sejtettünk, de kiderült hogy van egy kis asztma is hozzá, amitől ha kihajtja magát nehezebben lélegzik és utána nyom a mellkasa. utólag azt is elárulta, hogy ez azért aggasztotta annyira amíg nem tudtuk mi okozza, mert a vírustól félt.

velem egyszer, Gével többször is nyaraltak, és még megyünk Lapira, az idei hely jobbnak ígérkezik a tavalyinál, nagy várakozás van bennem.

Berci még mindig a pihenést pótolja, főleg fekszik és youtube-ozik. néha nagyon ritkán már akkor is nevet ha velünk beszélget, nemcsak a videókon. néha lemegy egyedül röpi szervát gyakorolgatni. ha jön velünk kosarazni, ő inkább meccsezni szeret (streetballt) mint csak úgy dobálgatni. az alvása eléggé szét van csúszva. párszor már volt a terapeutánál, egyelőre biztatónak tűnik de szerintem rengeteg idő lesz, neki is kell fél év csak hogy feloldódjon. nyaggatom hogy kicsit pótolgassuk legalább ami kimaradt suliidőben, legalább azokat a tárgyakat amiből tényleg jó, tegnap végre belekezdtünk a polinóm egyenletekbe, szerintem ügyesek voltunk. kettesben kevesebbet beszélgetünk mint tavasszal, úgy érzem be is záródott megint kicsit. de összességében most így nyugodt, csak félek mi lesz a suliban újra.

remélem senkinek sem a kedvenc írója :(

Letudtam a Children of the Mind-ot, ezzel az Ender sagát (meg úgy szerintem Orson Scott Card munkálkodásának tanulmányozását is). Érdekes, vannak eredeti ötletei, eljátszik a gondolattal hogy milyen lehet egy idegen civilizáció, értelmes faj, milyenek lehetnek az emberek ha már csomó bolygót kolonizáltak.

Nem lennék ennyire mérges rá, ha nem nyújtotta volna így szét mint a rétest, az utolsó 3 könyvnek (Speaker for the Dead, Xenocide, Children of the Mind) maximum egy könyvnek szabadott volna lenni, vagy egy kisregénynek. Nem emlékszem mikor untam ennyire könyvet és mikor vártam ennyire hogy vége legyen. Amellett hogy végtelenül egyszerű karaktereket elemezget egy örökkévalóságig (értem, Ender gonosz és jó is egyben, bűntudata és megmentő komplexusa is van, ráadásul a legvégére lesz az a hatalmas következtetés és feloldozás ami a kiindulópont volt, hogy nem is ő csinálta az első fajirtást) (mindenki másnak csak 1 tulajdonsága van), a sztoriban ha véletlenül valami történik, mindig leírja előre hogy mi lesz, és aztán 200 oldalon keresztül hatalmas várakozással tényleg az lesz.

ÉS a logikátlanságok tovább halmozódnak (mért is kell űrhajó a teleportáláshoz? akkor ott kell lennie Endernek vagy nem? mekkora is az az űrhajó? mennyi cuccra lehet szükség egy lakatlan bolygó kolonizáláshoz, ezek nekik honnan vannak, hogy tudja Jane mozgatni? stb stb), miközben az elején elkövetett bakikról sem enged megfeledkezni, mert mindig felhozza (gyakorlatilag lehetetlen fajirtást elkövetni egy többszáz bolygóra szétszóródott fajnál, hacsak nem végtelenül ostobák és mind összegyűjtik a sebezhető tagjaikat egy bolygóra).

Sok meseszerű, kicsit gyerekes elgondolás magyarázza a technikai vívmányokat (mármint értem, ez a jövő, még nincs meg a technológia, ezért nem is tudjuk mi lesz, de ő nem ilyeneket mond hogy magfúzióból nyerjük az energiát, vagy féreglyukon keresztül utazunk, hanem hogy az okosságnak és a kényszerbetegségnek egy-egy génje van, az embereknek lelke van, ami láthatatlan fonallal kötődik egymáshoz és az univerzum közepéhez, és képes ide-oda ugrálni különböző testek között, és a világ mellett van egy “külső világ” ahova átlépve bárhova vissza lehet térni ugyanabban a pillanatban (de ezt csak a hatalmas gyorsaságú és kapacitású, lélekkel rendelkező MI tudja irányítani). De ez nem zavar annyira, át tudom hidalni azzal hogy ez nem igazi scifi, inkább egy fantasy ami egy párhuzamos valóságban játszódik. Azért meg nem haragszom, sok scifi író elköveti szerintem, hogy a mostani közelmúltbeli történések többezer év múlva is meghatározó horderejűek, csak szerintem ez sem túl realisztikus.

Már nagyon vágytam Pratchettre, és a Going Postal első pár oldala hatalmas felüdülés (ironikus, száraz poénok, legalább mondatonként egy! féloldalanként fordulatok! valódinak ható, szellemes párbeszédek! 3 dimenziós karakterek!), lubickolok benne.

Nudli: neked mi lenne a szupererőd?
Berci: amit szeretnék vagy logikusan?
Nudli: logikusan.
Berci: ezt nem tudom értelmezni.
Nudli: szerintem irónia.
Berci: az nem szupererő.
Nudli: te azzá tennéd.
s: és amit szeretnél?
Berci: mind control. tudnám irányítani az emberek érzéseit.
Nudli: nekem időutazás.

ez tök Taratinós beszélgetés volt szerintem, csak nagyon rövid, utána Nudli belevágott egy hosszú monológba arról hogy melyik meccsen ki miatt veszítettek mindenféle focicsapatok. ja mert előtte arról vitáztak, hogy x meccsen Berci szerint nem xy miatt veszítettek aki az utolsó helyzetet kihagyta, hanem végig mindenki más miatt is. ez is kicsit Tarantinós volt.

A fő hír hogy elég sokkoló módon megszűnt az index (miközben úgy tűnik élőhalott formában közben meg megmarad, lehet majd ha az ember meglát egy index posztot facebookon az olyan lesz mint amikor csörög a telefonja és egy halott ismerőse számát írja ki).

A Xenocide-al (Az Ender’s game eposz ikszedik folytatása) kapcsolatban már attól elunom magam hogy végiggondolom mit írnék róla, na jó annyit leírok hogy egy viszonylag hosszabb könyvben 3 dolog történik, gyakorlatilag végig várunk. Egy könyvsorozatba egy egész filler könyvet berakni nekem kicsit sok. De azért már elolvasom a Children of the Mindot is, ha már idáig eljutottam, a feléig valamennyivel több dolog történt.  

Viszont lucia elkezdett sorozatokról beszélni és ezzel eszembe juttatta hogy megfeledkeztem a Big Little Lies második évadáról (eredetileg ő mondta hogy tetszeni fog nekem, és tényleg), az első rész után annyit mondhatok hogy megmaradt a lényeg, még mindig bárhonnan bárhova mennek, áthajtanak a gyönyörű viadukton. Viszont furcsa hogy mért nem hord senki maszkot, és túl közel mennek egymáshoz. És Meryl Streep zseniálisan ellenszenves. És mindig ha van egy szám, a feliratnál ki van írva a szerző és a szám címe. És Zoë Kravitz ❤

Néha meg T. felolvassa nekem George R. R. Martintól a Lázálmot, gondolom sokkal többet kéne borzonganom de emiatt hogy ő olvassa fel meghitt és kedves érzés társul hozzá, bár most kezd izgalmassá válni 36%-nál, kíváncsi vagyok mi lesz.

Húúú nem tudom mit gondoljak a High Fidelity-ről, nagyon tetszett, Zoe Kravitz mellett beleszerettem Jake Lacybe és Kingsley Ben-Adirba is, nagyon meg voltam győződve róla hogy nem érhetnek igazi meglepetések, csak annak nem voltam tudatában hogy nem egy évadnak szánták. Valamint most már elmondhatom hogy sorozatot is néztem rossz sorrendben (a hetedik rész a hatodik rész egy részletével kezdődik, de aztán másképp folytatódik de ez csak akkor derül ki ha nem ugrasz rögtön tovább azt gondolva hogy már láttad)

voltunk közösen nyaralni, összeeresztettük a gyerekeket (hosszabb időre mint eddig), mindenki életben van szóval eddig siker. volt medence, jakuzzi, strandröpi pálya, csónakázótó (igazából horgásztó, de számomra körbesétáló és csónakázó), masszázs, pingpongasztal, csocsó, a lobbiban elviselhető hőmérséklet, mi meg vittünk magunkkal 28 játékot és majdnem mindegyikkel játszottunk is, finom kaják, állatok is de azokat nem nagyon nézegettük csak a lovakat. ebből ki is derül hogy egész aktívan pihentünk.

jól éreztük magunkat, mi hárman szokásunk szerint nyafogva, Berci azért mert fárasztó volt, és keveset tudott egyedül lenni, Nudli mert reggel 9-kor szívtelenül kiparancsoltam őket az ágyból a reggelihez, ahol ráadásul semmi finom nem volt szerinte (pedig rántotta), én pedig a légkondi hiánya és a 20 percenként ismétlődő szörnyű zenék miatt.

az amatőrcsillagász karrierremet erősen gátolja hogy éjszaka alváson kívül semmi másra nem vagyok hajlandó, viszont lelkesen követek kb. 100 ilyen témájú oldalt, amiken pár hete minden nap 500 gyönyörű fotót látok az üstökösről. de azért csak akartam élőben is látni, mégha nem is olyan látvány mint a fotón, úgyhogy pár napja mióta nem csak hajnalban látszik hanem este is (elvileg fél10-10-től), aktívan keresgéltem az ablakból, miközben Nudli aktívan idegeskedett mellettem hogy ne hajoljak ki annyira. a mai harmadik ellenőrzésnél már épp kezdtem volna magamban hisztizni hogy még mindig nem jött össze amikor végre megláttam binokulárral, és úgy hogy tudtam hol van már szemüveggel is. Nudli épp nem volt ott mert csendben osontam el miközben lekötötte a geometry dash de rá tudtam venni hogy megnézze. ő is látta bár annyira félt közben hogy most rádlert kell innia. utána Bercit is rávettük, a tőle megszokott mértékben lelkesedett.

neowise

Elkezdtem nézni a High Fidelity sorozatot, Zoë Kravitz a főszereplő, azt hiszem nem is kell többet mondanom. Jó, neki nem a való életbeli testvére játssza a testvérét, de ezen kívül csodálatos. A többi szereplő is jó, és vicces azon nevetni hogy ki Jack Black és Catherine Zeta-Jones alteregója. A film is tetszett, eddig ez is bár még csak 3 részt láttam, de vajon John Cusacknek megjelent-e Debbie Harry fekete ovarállban, borospohárral a kezében táncolgatva, hogy tanácsokat adjon az életéről.

Azzal együtt is hogy nem vagyok egy nagy zeneőrült, de nagyon bejön ha valaki lelkesedni tud valamiért, bármiért igazából. És a sorozatot szerintem úgy készítették hogy gondoltak azokra is akik nem hatalmas zeneőrültek, és kellemes és hallgatható zenéket raktak bele, meg elég sok ismertet.

A temetés nagyon szép volt. Főleg szomorú, de szép is. Kicsit rendhagyó is, egyrészt mert még nem voltam ilyen hajós búcsúztatáson, de inkább mert egyáltalán nem volt semmilyen beszéd. Csak szomorú zenék, és virágok a vízen. Jó volt látni hogy a családja komolyan vette a kérését.

hogy kell felnőttnek lenni?

elvben szuper megoldásnak tűnik órákig tartó bambulós kattingatás helyet gyorsan letudni az otthoni feladatokat és aztán folytatni a High Fidelity-t, de ehelyett az történik hogy hozzákezdek a néhány feladathoz délután, aztán este fél 9-kor felpillantok hogy még nem vacsiztam, ki kell teregetni és meglocsolni a virágokat, és még maradt egy kis adminisztráció is. de ezek nem hónapok óta halmozódó feladatok, csak az elmúlt napok. jó oké idióta válási papírokkal nem kell minden héten szórakoznom, de úgy érződik hogy mindig van helyette valami aktuális.

válni nehéz

csomó jó dolog történik, úgyhogy természetesen csak puffogni jövök ide (de majd örömködni is). miután hadakoztam egy sort a számlákkal (miután befizettem a melegvíz tartozást a díjbeszedőnek, ami elvileg csoportos megbízással veszi le a pénzt a számláról de néha mégsem, hanem figyelmeztetéseket küld, és végigböngésztem a tárasház fenntartójától az összesítést, ami szerint “fűtés” és “hődíj” néven is túlfizetésem van, de ezeket nem fizetik vissza hanem majd én vegyem figyelembe a következő befizetésnél, a kettő vélhetően nem ugyanaz, bár ugyanarra a számlaszámra kell fizetni, akkor összeadhatom vajon-e az összeget és pár hónapig nem fizetek. nem baj, bár évtized és belejövök.

na de nem is ez, hanem hogy a 21. században nemcsak hogy nincs korszerű, online módja a válás bejelentésének, hanem még mindig kockás füzetbe iktatják az olvasószemüveges nénik a papírokat, de még arra sincs mód hogy a közös megegyezéssel történő válást együtt nyújtsuk be, mindkettőnk aláírásával amivel aztán ők elmolyolgatnak és valamikor 20 év múlva kimondják, hanem először Gé kinyomozta az illetékes bíróságot, elment, adtak neki kerestelevél formanyomtatványt, kitöltötte, 3 példányban kinyomtattam (mert nekem van nyomtatóm) és 2 tanúval aláirattam (ha már nálam volt), ő beadta, ebből az egyik példányt kiküldték nekem postán (nagyon meglepődtem), mellette egy földi halandó számára értelmezhetetlen szövegű végzést, ami kinyomtatva tájékoztat a két oldal hosszú url-ről, ahonnal letölthetem az ellenkérelem és a viszontkereset-levél formanyomtatványokat, amiket töltsek ki, nyomtassak ki 3 példányban és írjak alá (gondolom 2 tanú igazolásával), majd adjam be, miközben arról is tájékoztat szigorú hangnemben hogy csak a megadott formanyomtatványt használhatom, különben a bíróság visszautasítja, és mindenképp 30 napon belül terjesszem elő, mert azon túl már nem lehet. a végére kicsit megengedőbb hangnemben arról is tájékoztat, hogy a nyilatkozatot szóban is előadhatom, és akkor a bíróság rögzíti az erre rendszeresített nyomtatványon, de az írástudatlanokon ez már rég nem segít mert úgyse jutnak el odáig a levélben.

ennyi idő alatt már érdemben is haladhattam volna vele.

update: megtaláltam, basszus mindkettő 100 oldal és ugyanazokra a fasságokra kérdez rá mint a legelső, amiket egyébként is rég tudniuk kéne rólam, meg az ügyszámra amit ők kreáltak tegnap, amire nem lett volna szükség ha egy papíron lehet intézni az egészet arrrrggggh

update2: szinte biztos hogy valami kifogással vissza fogják dobni (van kitöltési útmutató, az is értelmetlen). rájöttem hogy a válás a bíróságok és az ügyvédek között egy nagy mutyi.

a gyerekeim folyton nevetgélnek rajtam hogy mielőtt elindulunk bárhova, gondterhelten körülnézek és megkérdezem hogy mit felejtek itthon, és ha én nem teszem megkérdezik ők (Na? Na? Kire emlékeztet?), de tényleg nagyon sokszor otthon felejtek valamit, aki nem ilyen, nem értheti meg hogy milyen nehéz. néha eszembe jut hogy kéne egy blog hogy épp mit felejtettem otthon (tegnap: üres papírt, melegítőgatyát, a mászócuccom pedig ma délelőtt mentünk volna mászni, de T. elhozta nekem, de mégse mentünk más okból).