1. Kaptam Turchitól díjat, köszönöm szépen! Nagyon örülök a jellemzésnek is (az igazi élet legjobb tolmácsolója).
2-3. Hosszan gondolkodtam, de nem igazán tudtam kitalálni hogy kinek adjam tovább. Az az emlékem hogy korábban ha továbbadtam sosem reagáltak a díjazottjaim, de ez lehet hogy nem igaz. Ettől persze bűntudatom van hogy megakasztom a láncot, és hiába vártam egy csomót hogy majd legyen időm normálisan megírni, mert így sem írtam meg normálisan.
4. Az opcionális kérdést (mennyi időt töltök blogolással és mások olvasásával naponta, mi elől veszi el az időt) meg már isolde megválaszolta, és nem tudok mást kitalálni én sem. Nekem readerben van egy csomó blog és tumblr, amiket olvasgatok és nézegetek, ami kb naponta 20 perc, plusz még egy órát nézegetem az imgurt ha van időm. Ha írok, akkor néha csak rövidet, ami néhány perc, néha ilyen hosszabb ömlesztett izét hogy mi történt mostanában, ami mondjuk 10-15 perc, és szökőévente egyszer írok normális átgondolt bejegyzést valami komolyabb témában, amit utána még többször átolvasok és szerkesztgetek, ez akár egy óra is lehet. A blogolás és olvasgatás a napjaim azon részébe tartoznak, amikor nem dolgozom, utazok, alszom és nem a gyerekekkel foglalkozom vagy házimunkát végzek*, vagyis az úgynevezett “szabadidő” részbe aminek célja hogy jól érezzem magam és feltöltődjek. Ha így vesszük akkor főleg a tévézés elől veszi el az időt, mert amióta meguntam a facebookos játékokat (vagy igazi pénzt kéne fizetni vagy a barátaimat zaklatni ahhoz hogy továbbjussak a pályán), főleg ezzel töltöm a szabadidőt, vagy alvással. Ja meg néha olvasok a kádban. Most konkrétan az elől veszi el az időt, hogy Nudlival ma is megnézzük a számítógépen a furcsa állatokat, amire már nyolcszor megkért miközben ezt írom.
*először végzetet írtam. Mit akar nekem üzenni Freud?
Na megnéztük, 1 perc volt. Nudli le is rajzolta őket, majd berakom a fotót. Akkor még gyorsan elolvasom isolde új bejegyzését, aztán megyek bulizni.