Díj

1. Kaptam Turchitól díjat, köszönöm szépen! Nagyon örülök a jellemzésnek is (az igazi élet legjobb tolmácsolója).

2-3. Hosszan gondolkodtam, de nem igazán tudtam kitalálni hogy kinek adjam tovább. Az az emlékem hogy korábban ha továbbadtam sosem reagáltak a díjazottjaim, de ez lehet hogy nem igaz. Ettől persze bűntudatom van hogy megakasztom a láncot, és hiába vártam egy csomót hogy majd legyen időm normálisan megírni, mert így sem írtam meg normálisan.

4. Az opcionális kérdést (mennyi időt töltök blogolással és mások olvasásával naponta, mi elől veszi el az időt) meg már isolde megválaszolta, és nem tudok mást kitalálni én sem. Nekem readerben van egy csomó blog és tumblr, amiket olvasgatok és nézegetek, ami kb naponta 20 perc, plusz még egy órát nézegetem az imgurt ha van időm. Ha írok, akkor néha csak rövidet, ami néhány perc, néha ilyen hosszabb ömlesztett izét hogy mi történt mostanában, ami mondjuk 10-15 perc, és szökőévente egyszer írok normális átgondolt bejegyzést valami komolyabb témában, amit utána még többször átolvasok és szerkesztgetek, ez akár egy óra is lehet. A blogolás és olvasgatás a napjaim azon részébe tartoznak, amikor nem dolgozom, utazok, alszom és nem a gyerekekkel foglalkozom vagy házimunkát végzek*, vagyis az úgynevezett “szabadidő” részbe aminek célja hogy jól érezzem magam és feltöltődjek. Ha így vesszük akkor főleg a tévézés elől veszi el az időt, mert amióta meguntam a facebookos játékokat (vagy igazi pénzt kéne fizetni vagy a barátaimat zaklatni ahhoz hogy továbbjussak a pályán), főleg ezzel töltöm a szabadidőt, vagy alvással. Ja meg néha olvasok a kádban. Most konkrétan az elől veszi el az időt, hogy Nudlival ma is megnézzük a számítógépen a furcsa állatokat, amire már nyolcszor megkért miközben ezt írom.

*először végzetet írtam. Mit akar nekem üzenni Freud?

Na megnéztük, 1 perc volt. Nudli le is rajzolta őket, majd berakom a fotót. Akkor még gyorsan elolvasom isolde új bejegyzését, aztán megyek bulizni.

probiotikumception

joghurtba keverni a normaflore-t

És akkor a házimunkába még bele se fogtunk

Meg idegesít hogy soha nincs idő semmire, a hétvége is csak elszalad mint… valami ami gyorsan el szokott múlni. Ma is a délelőtt eltelt kb a felébredéssel, mert hétvégén végre lehet sokáig aludni, főleg ha Gé önfeláldozóan felkel fél 8-kor és játszik zumát a gyerekeknek. Nem tudom, más gyereknek is az a játék hogy a szülei játszanak és ő nézi? És egyáltalán, a mieink valahogy annyira nem képesek lekötni magukat, pedig már tényleg nem kicsik, ha nem néznek valamit vagy fel-alá rohangálnak a lakásban akkor általában tépik és nyúzzák egymást. Két lehetőségünk van, vagy lekötjük őket (játszunk velük vagy helyettük vagy elmegyünk velük biciklizni, fagyizni, állatkertbe), vagy percenként megyünk igazságot tenni a vitájukban, készíteni nekik kakaót/meleg szendvicset/stb, feltörölni amit kiöntöttek. Oké hogy gyerek és szüksége van a szüleire, és fontos hogy töltsünk velük minőségi időt és most a vizsga miatt ez valamennyire elhanyagolódott (bár kb minden nap én mentem értük mert Gének meg pont most volt az emelt szintű érettségiztetés, Nudlival még a szokásos hintázós szeánszunkat is megtartottuk, hétvégén meg Gé hurcolta őket vadas- és vidámparkba) – szóval annyira azért nem is voltak elhanyagolva, nem értem mért nem lehet valami egyensúly, hogy mi is törődünk velük, de cserébe meg van olyan hogy ébren vannak és mégis elvannak jól a folyamatos figyelmünk és közreműködésünk nélkül. Mármint nem csak akkor amikor épp rég aludniuk kéne vagy pont indulnánk valahova.

Kb azzal el is ment a délelőtt hogy ezen morfondíroztam meg készítettem ebédet, utána kidőltem 3 órácskára, amire meg úg yérzem még szükségem van az augmentin mellett hogy a következő héten is helyt tudjak állni és ne itthon fetrengjek mandulagyulladásban miután két és fél hetet hiányoztam a vizsga miatt. Utána elmentünk biciklizni és fagyizni, amiből az lett hogy nem sikerült olyan fagyizót taláni, ahol a különleges eper, vanília és csokoládé ízek közül mindhárom kapható lett volna egyszerre (vagy legalább kettő, as a matter of fact), így a közeli bevásárlóközpontban kötöttünk ki, ahol 3 fagyizó van, és ha már ott voltunk, Berci kikönyörögte a mekit is.

Holnap meg a vidámparkba megyünk most négyen, mert a múlt héten a fiúk kiderítették hogy hárman nem nagy móka, főleg ha a két gyerek nem hajlandó együtt beülni sehova, és egyik sem hajlandó kint várni amíg egyikőjük Gével beül (hárman meg nem lehet), az elvarázsolt kastélyba meg elfelejtettek bemenni. Majd készítek képeket a rozsdáról, gazról  és  hámló vakolatról mint tavaly, de idén hátha ki is rakom valahova.

Mély életbölcsességek rovatunkból

A segítő szakmáknak nagy buktatója szerintem, hogy a segítő hajlamos mindenki mást gyámoltalannak és tehetetlennek látni (önfeláldozás séma, emiatt megy segítőnek), akinek segít, az meg ritkán tudatosan kihasználja ezt, gyakrabban meg tehetetlennek tartja magát vagy azt a megküzdést fejlesztette ki hogy másokban ilyen érzéseket ébreszt bennük és akkor segítenek. A segítő pedig azzal segíthet a legtöbbet ha segít felismerni a belső erőforrásokat és hogy hogyan tudja saját maga megoldani a dolgait. Ami nehéz, mert előtte a saját sémáját is fel kell dolgoznia.

Miközben nem azt állítom hogy mindig képesnek kell lennünk mindent megoldani segítség nélkül, hanem abban kell ügyesnek lenni hogy hol a határ. Hogy észrevegyük ha kell segítség és azt is ha innen már egyedül is megy. A segítőnek meg segítenie kell a másik embert, aki magától még nem látja ezt, hogy meglássa.

Amikor a google keresőben a “kognitív idegtudományok” helyére beírom hogy “címlaplány viasat”.

És közben a Gétől jutalomajándékba kapott oreót rágcsálom.

Újabb listák

Akrobaták:

10. gorilla
9. repülő kutya
8. repülő mókus
7. denevér
6. csibész csimpánzok
5. gibbon
4. repülő sikló
3. fecske
2. vándorsólyom
1. repülő gekkó

Apró támadás mesterei:

10. imádkozó sáska
9. sáskarák
8. wombat
7. tasmán ördög
6. róka
5. farkas
4. pulyka
3. pókszázlábú
2. brazil vándorpók
1. scolopendra

Nudli: és ezt elküldöd neki?
s: nem, ez egy blog.
Nudli: ja, értem.
s: igen? és mi az a blog?
Nudli: na jó, nem értem.

Sosincs

Tanulás közben rendszeresen körbejárok az interneten, saját blogom is megnézem hogy van-e új bejegyzés.

Nem tudom eldönteni, hogy nyafogjak-e a zavartalanság hiánya miatt, amit a családom idéz elő, vagy örüljek hogy milyen aranyosak – bár átvonultam a hálószobába a laptoppal, Nudli délelőtt national geographic wild-ot nézett mellettem, a könyvtári állatos könyvét olvasgatta, és rengeteg érdekes részletet osztott meg velem (pl. hogy milyen gyönyörű az aranyfácán). Aztán meg bejött egy adag mágnesgolyóval és ékszereket készített nekem. Utána hármasban fényképezkedtünk a szép ékszereinkben, mert közben Berci is nagyon kreatív volt. Nudli mostanában rászokott hogy fura grimaszba rántja az arcát kb állandóan, mi meg folyton rászólunk és méregetjük hogy ez most tic-e vagy csak rossz szokás.

Kacsák

(A gyereknapló még a freeblog előtt elhunyt, ezért nem is hoztam át, szóval újra nő a gyerekkontent itt. )

A gyerekek minden nap választhatnak maguknak valamit a boltból. Berci chipset vagy sajtos pogit vagy pizzás fornettit szokott választani, Nudli nyalókát, kólás gumicukrot vagy lime-os calippót, meg néha pilóta kekszet is szoktak. Ma Berci kitalálta hogy 1,5 literes citromos jeges teát kér, mert a múltkor egyszer Nudli kért azt és csak egy pohárral adott neki, és gondolta hogy majd most jól visszaadja, erre Nudli is azt kért, ami eléggé bosszantotta. Aztán megnyugodott, és néhány óra alatt mindketten megitták, most meg felváltva járnak pisilni, és örülnek hogy “fehér” (=színtelen).

Berci próbálja beépíteni a szókincsébe az új kifejezéseket amiket hall:

“Ha zöldtengert kapunk, már 45-re odaérhetünk az edzésre” (= utólag tisztázódótt, hogy zöldhullám)

“A Parkműsorban Benson olyan vicces, mindig más szavakkal rúgja ki Mordekájt és Rigbit, például hogy repültök, meg hogy úgy kirúglak hogy nem ér le a földre a lábad.” (a lábad sem éri a földet)

Fizetésemelés

Örülök neki, mert lehetne ennél rosszabb, akár csökkenthetnék is valamilyen indokkal. És nem akarok örök elégedetlen, hálátlan dögnek tűnni, de. Engem már kifejezetten idegesít ha az orvosok béremeléséről van szó a médiában, tekintettel arra, hogy kb. február óta legalább hetente emlegetik, bármilyen egészségüggyel kapcsolatos hírhez kivétel nélkül mindig hozzáteszik hogy béremelés is lesz megint, bár eddig ennél konkrétabban nem volt kidolgozva a terv. Azért bosszant, mert szerintem az utca emberének, aki nem hegyezi erre a témára a füleit annyira mint én, kábé az jöhet le, hogy az orvosoknak néhány hetente nő a fizetésük. Most hogy megvan a konkrét terv, azt is a vonzó “évente többször” kifejezéssel reklámozza Szócska, amit egyáltalán nem is értek hogy hogy kerülhetett oda.

Amit ez a valóságban takar, a saját személyemre nézve tavaly bruttó 65.820 forint volt, idén pedig az ígéretek szerint bruttó 40.000 lesz. Ehhez hozzátartozik, hogy 1. igazán majd csak akkor merek örülni ha rajta lesz a számlámon, 2. egész évre jár, de csak visszamenőleg, viszont a szeptemberben utalódó pénzből nem tudok pl. nyaralni menni a nyáron, és nyilván kamatot se számolnak rá, 3. a (nem is annyira) jól hangzó összegnek végül csak kicsit több mint a fele landol a zsebünkben, 4. nem az alapbér növekedik, hanem egy ilyen külön pótlékban jön, ami a) az ügyeleti díj kiszámításánál nem számít, b) bármikor egy tollvonással megszüntethető (és az nem lesz így nagydobra verve), c) a táppénzbe úgy nézem beszámít, a nyugdíjt nem tudom, szóval ezt nem tudom.

De mindenek felett hiába nyilatkozik a salgótarjáni kórház rezidense hogy ettől az összegtől már mindenki hanyatt esik és többé eszébe sincs elhagyni az országot, én továbbra is úgy érzem hogy bár a bérünk kezdi elérni azt a szintet hogy a megélhetéshez már ne kelljen 2 mellékállást vállalni csak egyet, de ahhoz hogy elégedett legyek és azt érezzem hogy elismerik a ráfordított  energiát és fáradozást, ennél több számjegyre lenne szükség. És kicsinyesnek és megalázónak tartom a csinnadrattát az idei hihetetlen 25.000 forintos hatalmas előrelépés miatt, ami leginkább arra jó hogy a népek még jobban utáljanak.

Spooky Island

Aki meg akarja nézni a Viharszigetet az ne olvassa el ezt, de kicsit később csatlakoztam be és elolvastam az előzetest meg egy kritikát, és azzal egyetértettem hogy elég sablonosra sikerült és ez sokszor elvesz a hatásból (nem sötét és vészjósló, hanem karikatúraszerű) (ahogy bevonulnak először az elmegyógyintézetbe ott a sejtelmes zene kb mint a Darth Vader theme) (meg ahogy felnéz az a sovány ijesztő szemű nő és rávigyorog Leóra), de amikor azt írta a kritika hogy a vége viszont tényleg nagyon meglepő és abszolút nem gondolt volna rá, akkor arra gondoltam hogy ja jó akkor nem az lesz hogy Leó az elmebeteg.

Csak két hetet tudtam kivenni tanulni, és jó az igaz hogy már olvasgattam előtte, de nem annyit mint szerettem volna, de azzal vigasztaltam magam hogy ebben a két hétben majd durván rákapcsolok. Csakhogy hogy kapcsoljon rá az ember, ha előbb gyorsan b ekell fejezni a fordítást de utána is minden nap van valami, úgymint: magánrendelés*, berángatnak a munkahelyre nagyon ööö fontos ügyekben, most van az egyesület ülése ahova már hónapok óta szeretnék eljutni de eddig nem sikerült, a jógát pedig nem hagyom ki, mert végre valami jó is történik, a pszichológust sem, ugyanezért, hétvégére Gé megígéri Nudlinak hogy elmegyünk az állatkertbe, és bár felajánlja hogy elmennek hármasban, ezt azért én sem akarom kihagyni, meg akkor már előtte veszünk is neki pár cuccot**.

Először dühös voltam az időjárásra, mivel konzervatív vagyok  és számomra a “lehűlésbe” nem fér bele a trópusi meleg és a perzselő napsütés, de aztán erről meg is feledkeztem, mert láttunk elefántiskolát-és bébit, meg vombatot, ami nem is olyan kicsi, a tevék még mindig nagyon mókásak voltak, a kisállatsimogatóban rengeteg kisgida volt akik olyan édesen bégettek, hogy Nudli majdnem elsírta magát a gyönyörűségtől, és hagyták magukat simogatni, sőt finoman harapdálták a kezünket. És egy láma is volt, akinek olyan puha a bundája hogy arra nincs is szó. És Berci sem volt olyan türelmetlen mint szokott, hanem felvette a vezető szerepét és elkalauzolt minket ahhoz a 2-3 állathoz ami őt is érdekelte, majd a végén a játszótérhez, de közben eltelt négy óra, amelynek során megnézett még néhányat azok közül is amik minket érdekeltek, vagy sétálgatott valahol a közelben. Nudli készített 10 videót és ezer fotót, még a szöcskéről is a kígyó terráriumban. Meg később le is hűlt tényleg az idő. És persze ettünk fagyit, jégkrémet és sós perecet is.

* amit azért nem mondok le, mert végülis gyakorlás, a betegek szomorúak lennének, mi meg szegényebbek.

** Gé mindenkitől azt kapta szülinapjára hogy vegyen magának cuccot a Springfieldben (kivéve tőlem***), ami neki nagyon jól megfelelt, és mára tűzte ki a napot. Nem tudtuk hogy Joy napok van, de most szerencsére a budapesti lakosság nagyobb része a telken van, ezért volt hely levegőt venni és nem nyújt még három kéz minden darab után amit kinézett az ember. És ha már Joy napok volt, vettem is egy Joyt és jelentősen nagyobb összeget spóroltunk meg az áránál.

*** tőlem autós iPhone tartót kapott ami tölt és kihangosít is, sajnos kérte pedig magamtól is erre gondoltam. De azért örült.

Én és a változás

A google reader már kezd nagyon hisztis lenni, ezért nagy levegőt vettem és átmentem az oldreaderre. Kicsit rendbetettem a subscription-öket, és ma megtaláltam hogy kell átállítani a nyelvet és így tényleg egész otthonos, szinte mintha el se mentem volna. Megszűntek ezek a “te követve vagy x ember által” meg ” mind megjelölése olvasatlanként”. Mármint nem azt mondom hogy rosszul van lefordítva, magyarul csak ilyen kicsit bumfordin lehet, inkább hogy nem ehhez szoktam és ezért idegen.

Találatok száma!

Utópia

Abban a korban szeretnék élni, amikor majd az emberek passzív házakban élnek és passzív autókkal járnak, és nyugodt és csendes lesz, kb ilyen: http://greenlikebathwater.tumblr.com/

oh wait.

Az ifjú Gerald Durrell

Nudli kedvencei továbbra is a tízes listák, részletesebb képeket is készít az állatkról amin látszik ami miatt épp bekerültek az adott listába*, a népes csoportokat kívülről tudja (hogy melyikben hányan) és velünk is felmondatja. Valamint újabb tízes listákat eszel ki:

A legkönnyebben zsákmányhoz jutók:
10. leopárd
9. elefántfóka
8. imádkozó sáska
7. sas
6. pelikán
5. holló
4. sáska
3. valami izéhal ami kiugrik két méterre is arawana
2. lövőhal
1. kaméleon

Nagytestű állatok:
10. tigris
9. grizzlimedve
8. kafferbivaly
7. rozmár
6. elefántfóka
5. zsiráf
4. elefánt
3. ámbráscet
2. hosszúszárnyú bálna
1. kékbálna

A leggyorsabbak:
10. fehér cápa
9. kardhal
8. gibbon
7. sáska
6. kaméleon
5. gepárd
4. kúpcsiga
3. pelikán
2. vándorsólyom
1. homokfutrinka

A legügyesebb célzók:
10. békagyík
9. kardhal
8. sirálybébi
7. vikunya
6. fehér cápa
5. köpködő kobra
4. bűzös borz
3. pelikán
2. sólyom, sas
1. lövőhal

*egyszer biztos rakok fel képet is róla

Lőjetek le

Azt le sem kell írnom hogy mikor jön fordítás több hónap csend után mindkét helyről. (amikor gyorsan le kell adnom az esetet hogy gyorsan elkezdhessek tanulni a szakvizsgára, amire jóval kevesebb szabit vettem ki mint ami szerintem megnyugtató lenne, és sokat kéne pihennem hogy jól legyek és tudjak dolgozni, és nagyjából tele is van a következő két hét mindenféle egyébbel is.) Pedig eszembe jutott hogy leugrom vidékre anyák napi bonbonért de nem.