a közös nevelés szépségei

Amikor Gé viszi ki a buszhoz Bercit, aki a hétvégét Olaszországban tölti sportversenyen, de közben váltás van és már én megyek érte, és bennem fel se merül hogy nem oda kell menni ahova legutóbb vittem amikor busszal ment versenyre (ahol az edzés is van), Gében meg gondolom nem merül fel hogy én nem tudom hova kell menni, meg különben is hagyott nálam egy a4-es papírt amin minden infó között ez is szerepel(amin én csak az érkezés idejét néztem meg), amiből aztán az lesz hogy gyanakodni kezdek hogy ha 2 perc múlva megjönnek mért nem várakozik senki más a parkolóban, majd kicsit később késve, anyázva érünk a google maps hathatós segítségével még mindig kicsit máshova mint kéne, szóval mire megtaláljuk egymást Bercivel már kb csak vele van ott az edző. Aki engem nem ismer és alig akarja odaadni Berci táskáját, mert ő meg közben beült a kocsiba és nem látja, nekem meg nincs annyi eszem hogy bemutatkozzam. Ilyenkor csodálkozom ha nem néznek kicsit debilnek. Vajon hétfőn rákérdez-e az edző Bercinél hogy akkor mondd még egyszer, mit is dolgozik anyukád?

Advertisements

A legfrissebb kalandjaimról

Amióta szabadságon vagyok, a környezettudatosságom meredeken zuhan, még hétfőn kezdődött, amikor az utolsó munkanap végén elmentem az átvevőhelyre a műanyagmentes fülpiszkálókért (közben gondolkoztam rajta hogy a 100 db nem egy nagy adag, szóval mégis kicsit drágább lehet a háromszoros árnál) (de ha kiszállítást is fizetek rá úgy már tényleg nevetséges lenne), elég sokat kellett gyalogolni, de mikor végre megtaláltam a helyet, ami egyébként elvileg egy bolt, egy kézzel írt cetli fogadott hogy aznap technikai okok miatt zárva. Ezen dühöngtem egy sort, mert valószínűsítem hogy nincs épp ezreknek a cucca ott náluk, szóval a 21. században nem lenne megoldhatatlan még azelőtt informálni ezeket az embereket hogy nincsenek nyitva, mielőtt elgyalogoltak a boltig a párás-forró belvárosban. (=dobhattak volna egy emailt). Aztán eláztam, majd mire elvergődtem a metróhoz bemondták hogy csak a nagyvárad térig jár, ahol még anyáztam kb fél órát a pótlóbuszra váró tömegben. (ez lehet hogy akkor is így lett volna ha munka után hazaindulok, de így már végleg a fülpiszkálókhoz kötődik) (most egy hétig nem is leszek otthon, nem tudnék visszamenni érte, de már el is ment a kedvem)

Aztán ahol most vagyok Esztergomban, ott nincs szelektív kuka, szóval ez a része is szünetel, aztán amikor beültünk a királyi palota mellett egy nagyon cuki helyre kicsit iszogatni, hiába jutott időben eszembe hogy ne kérjek szívószálat a limonádéba, az eladó csaj megmutatta a cuki kis félliteres kancsót amiben adják (amiből nem lehet szívószál nélkül meginni) (jó technikailag biztos sikerülne, legalábbis hogy több landoljon bennem mint a ruhámon és körülöttem). Úgyhogy tovább szennyezem a szívószálakkal és a fülpiszkálókkal (bár valószínűleg magyarországról viszonylag kevesebb szemét mosódik bele az óceánba). Jaj meg aztán a hamburgerezős helyen viszont fa eldobható evőeszközt adtak. Csak remélni merem hogy nem vágnak ki fákat azzal a célból hogy eldobható evőeszközt gyártsanak belőlük, hanem ez ilyen bútorgyártásnál meg hasonló folyamatoknál megmaradt részből készül.

Aztán tegnap meg már a túlélésért küzdöttünk a Rám szakadékban, folyamatosan résen kellett lenni és taktikát váltani hogy ne a zombik rohangáló, csivitelő valamint kiabáló gyermekek közvetlen közelében túrázzunk, hanem kicsit arrébb. Valószínűsítem, hogy van akit nálam kevésbé zavar meg a természet élvezetében ha a közelében idegenek is vannak. A dunaparton már nem zavart a gyerekzsivaj az árnyékban fekvés és felhőnézés közben, oda valahogy jobban illik.

 

Letörleni véle könnyűimet érted

Vajon arról mért nem írt verset Petőfi hogy ha Szendrei Júlia előbb hal meg, ő többé nem érint meg nőt?

Különben az van hogy Berci hetente megtanul egy újabb verset, és magyaróra előtt átlag 6-7-et mond fel itthon hogy ellenőrizzük hogy még tudja-e (mert év elején kiadta a magyartanár hogy melyiket mikor kell megtanulni, rögtön az elején kiosztott két egyest Bercinek a Himnuszra és Szózatra, majd azokból amiket utána megtanult vagy nem került sorra, vagy nem is volt felelés). Amikor Gé bement fogadóórára, megtudta hogy a tanár várja hogy Berci jelentkezzen hogy javít a Himnuszból (a Szózatot négyesre javította), és akkor az egyes nem is számít, és hogy le vannak maradva ezért most nem is kell tanulni. Az sose fog kiderülni hogy ezeket elmondja-e a gyerekeknek is, meg hogy melyik verseket kell épp tudni. Mindenesetre Berci megtanulta a Himnuszt és kapott belőle egy ötöst.

Kultúrába ágyazott tehetlenség

Nincs miért csodálkoznunk hogy Magyarország ilyen depressziós, pesszimista nemzet és hogy még mindig ilyen gyakori az öngyilkosság (bár Európában már csak harmadikok vagyunk). Elég megnézni a nemzeti himuszunkat és szózatunkat, amit általános iskolában megtanítunk a gyerekeinknek és minden nagyobb ünnepen eléneklünk: ha jó történik velünk az nem a mi érdemünk hanem Istené, ha rossz, az biztos Isten/a sors büntetése valami bűnünkért*, vonzó jövőkép a véres nemzethalál, és úgy általában nem lehetünk befolyással a sorsunkra csak egy távoli, szigorú valakinek könyöröghetünk, aki eddig sokat bántott minket direkt, hogy hátha most megszán minket, ennek ellenére aki jó fej az nem menekül el innen hanem tűr, meg nincs is értelme elmenni mert a sors elől úgysem menekülhetünk.

És nem is azt mondom hogy a himusz meg a szózat minden baj okozója, hanem hogy egy olyan országban élünk, ahol ezek megíródhattak és a döntéssel bíró emberek úgy találták hogy mindenki fog tudni velük azonosulni, és 150 évvel később is a döntéssel bíró emberek úgy látják hogy ezekkel a költeményekkel lehet legjobban jellemezni minket.

*rendszeresen hallom/olvasom értelmes, művelt emberek szájából, még akkor is ha konkrétan egy másik ember bánt velük rosszul.

Nudlinak eszébe jutott hogy még mindig vérig van sértve amiatt hogy tegnap háromnegyed 10-kor elküldtem lefeküdni (és elkapcsoltam a filmet amit nézett, pedig érdekelte), ezért otthagyta a kocsiban a táskáját meg a kabátját hogy hozzam én, itthon meg bevonult a hálószobánkba a tablettel.

Berci meg persze megint beteg, mint mindig amikor Gé nincs itthon, hányingere van és rossz a gyomra, de azért eszik de azért nem annyit, és egész nap fekszik és videózik, de ez máskor is így van, de állítja hogy ez nem olyan mint ami akkor szokott lenni amikor Gé nincs itthon. Én meg eszem magam hogy ha holnap elküldöm suliba szívtelen vagyok-e. (99% hogy vagy indulás előtt vagy a kocsiban ki fogja nyögni megint hogy nincs jól).

Olvastam ezt a cikket a szabad akaratról*, és elsősorban bosszant, elkezdenék gondolkozni rajta de maga a téma hatalmas és bonyolult és inkább dühös vagyok a cikkíróra mert szerintem nem gondolkodik logikusan és mindent összemos. Amiből kiindul: a tudomány bizonyította hogy nem létezik szabad akarat, azt egyrészt nem fejti ki (ki? hol? hogyan?), másrészt nem magyarázza el (mi az a szabad akarat? mit takar pontosan ebben az értelemben?). Hanem elkezd össze-vissza elmélkedni a szerinte megalapozott premisszája alapján. Na jó a kettő ugyanaz, szóval pontosan mit is bizonyított a tudomány?

Mert szerintem az nem elég érv, hogy a tudomány már érti hogyan adják tovább az ingerületet egymásnak a neuronok, mert a neuronok kisülése nem _okozza_ a gondolatainkat és döntéseinket, csak az a rendszer amiben ezek megvalósulnak, mint a számítógépnek a hardver.Szerintem még baromira nem értjük az idegrendszer működését, főleg nem annyira hogy ilyeneket kijelenthessünk. Itt van például a sématerápia, ennél a cikknél sokkal pontosabban fejti ki hogyan határozzák meg a viselkedésünket, döntéseinket a velünk született tulajdonságok és a körülmények amik között felnőttünk, célnak pedig azt jelöli ki hogy ezeken túljutva önállóbban hozhassunk döntéseket és szabadabban élhessük az életünket.

Szóval még az is lehet hogy valóban így van és a tudomány már bizonyította hogy nincs szabad akaratunk, csak akkor ezt konkrétabban le kellett volna írnia. Szerintem. (Mert egyébként pont ma olvastam egy másik cikket**, ami egy kísérletről szólt, amiben kiderült hogy ha olyan kevés időnk van dönteni hogy ösztönösen döntünk, utólag akkor is feltételezzük hogy akarattal volt, vagy mi, de ott direkt kiemelték hogy fogalmunk sincs hogy ez a folyamat mennyi és milyen jelentőségű döntésben játszik szerepet.)

Szóval bosszant.

 

*ezer éve tároltam megnyitva a mozillán, a körülmények speciális összejátszásának köszönhetően ma végre elolvastam haha

**persze nem mentettem el, de a körülmények meghatározott összjátékának köszönhetően vissza tudtam keresni (benne volt az előzményekben)

Az orvosok lapját rendszerint csak azért lapozom végig mert érdekel hogy van-e benne nő. Általában nem sok, és biztosan nem annyi hogy tükrözné a nő-férfi arányt az orvosok körében, szerintem még a vezető beosztású orvosok körében sem (pedig ott egész más az arány). Most egy volt (huszonvalamennyiből). A “Két tudományág a nőkért” című cikk is egy férfiról szólt.