a közös nevelés szépségei

Amikor Gé viszi ki a buszhoz Bercit, aki a hétvégét Olaszországban tölti sportversenyen, de közben váltás van és már én megyek érte, és bennem fel se merül hogy nem oda kell menni ahova legutóbb vittem amikor busszal ment versenyre (ahol az edzés is van), Gében meg gondolom nem merül fel hogy én nem tudom hova kell menni, meg különben is hagyott nálam egy a4-es papírt amin minden infó között ez is szerepel(amin én csak az érkezés idejét néztem meg), amiből aztán az lesz hogy gyanakodni kezdek hogy ha 2 perc múlva megjönnek mért nem várakozik senki más a parkolóban, majd kicsit később késve, anyázva érünk a google maps hathatós segítségével még mindig kicsit máshova mint kéne, szóval mire megtaláljuk egymást Bercivel már kb csak vele van ott az edző. Aki engem nem ismer és alig akarja odaadni Berci táskáját, mert ő meg közben beült a kocsiba és nem látja, nekem meg nincs annyi eszem hogy bemutatkozzam. Ilyenkor csodálkozom ha nem néznek kicsit debilnek. Vajon hétfőn rákérdez-e az edző Bercinél hogy akkor mondd még egyszer, mit is dolgozik anyukád?

A legfrissebb kalandjaimról

Amióta szabadságon vagyok, a környezettudatosságom meredeken zuhan, még hétfőn kezdődött, amikor az utolsó munkanap végén elmentem az átvevőhelyre a műanyagmentes fülpiszkálókért (közben gondolkoztam rajta hogy a 100 db nem egy nagy adag, szóval mégis kicsit drágább lehet a háromszoros árnál) (de ha kiszállítást is fizetek rá úgy már tényleg nevetséges lenne), elég sokat kellett gyalogolni, de mikor végre megtaláltam a helyet, ami egyébként elvileg egy bolt, egy kézzel írt cetli fogadott hogy aznap technikai okok miatt zárva. Ezen dühöngtem egy sort, mert valószínűsítem hogy nincs épp ezreknek a cucca ott náluk, szóval a 21. században nem lenne megoldhatatlan még azelőtt informálni ezeket az embereket hogy nincsenek nyitva, mielőtt elgyalogoltak a boltig a párás-forró belvárosban. (=dobhattak volna egy emailt). Aztán eláztam, majd mire elvergődtem a metróhoz bemondták hogy csak a nagyvárad térig jár, ahol még anyáztam kb fél órát a pótlóbuszra váró tömegben. (ez lehet hogy akkor is így lett volna ha munka után hazaindulok, de így már végleg a fülpiszkálókhoz kötődik) (most egy hétig nem is leszek otthon, nem tudnék visszamenni érte, de már el is ment a kedvem)

Aztán ahol most vagyok Esztergomban, ott nincs szelektív kuka, szóval ez a része is szünetel, aztán amikor beültünk a királyi palota mellett egy nagyon cuki helyre kicsit iszogatni, hiába jutott időben eszembe hogy ne kérjek szívószálat a limonádéba, az eladó csaj megmutatta a cuki kis félliteres kancsót amiben adják (amiből nem lehet szívószál nélkül meginni) (jó technikailag biztos sikerülne, legalábbis hogy több landoljon bennem mint a ruhámon és körülöttem). Úgyhogy tovább szennyezem a szívószálakkal és a fülpiszkálókkal (bár valószínűleg magyarországról viszonylag kevesebb szemét mosódik bele az óceánba). Jaj meg aztán a hamburgerezős helyen viszont fa eldobható evőeszközt adtak. Csak remélni merem hogy nem vágnak ki fákat azzal a célból hogy eldobható evőeszközt gyártsanak belőlük, hanem ez ilyen bútorgyártásnál meg hasonló folyamatoknál megmaradt részből készül.

Aztán tegnap meg már a túlélésért küzdöttünk a Rám szakadékban, folyamatosan résen kellett lenni és taktikát váltani hogy ne a zombik rohangáló, csivitelő valamint kiabáló gyermekek közvetlen közelében túrázzunk, hanem kicsit arrébb. Valószínűsítem, hogy van akit nálam kevésbé zavar meg a természet élvezetében ha a közelében idegenek is vannak. A dunaparton már nem zavart a gyerekzsivaj az árnyékban fekvés és felhőnézés közben, oda valahogy jobban illik.

 

Letörleni véle könnyűimet érted

Vajon arról mért nem írt verset Petőfi hogy ha Szendrei Júlia előbb hal meg, ő többé nem érint meg nőt?

Különben az van hogy Berci hetente megtanul egy újabb verset, és magyaróra előtt átlag 6-7-et mond fel itthon hogy ellenőrizzük hogy még tudja-e (mert év elején kiadta a magyartanár hogy melyiket mikor kell megtanulni, rögtön az elején kiosztott két egyest Bercinek a Himnuszra és Szózatra, majd azokból amiket utána megtanult vagy nem került sorra, vagy nem is volt felelés). Amikor Gé bement fogadóórára, megtudta hogy a tanár várja hogy Berci jelentkezzen hogy javít a Himnuszból (a Szózatot négyesre javította), és akkor az egyes nem is számít, és hogy le vannak maradva ezért most nem is kell tanulni. Az sose fog kiderülni hogy ezeket elmondja-e a gyerekeknek is, meg hogy melyik verseket kell épp tudni. Mindenesetre Berci megtanulta a Himnuszt és kapott belőle egy ötöst.

Kultúrába ágyazott tehetlenség

Nincs miért csodálkoznunk hogy Magyarország ilyen depressziós, pesszimista nemzet és hogy még mindig ilyen gyakori az öngyilkosság (bár Európában már csak harmadikok vagyunk). Elég megnézni a nemzeti himuszunkat és szózatunkat, amit általános iskolában megtanítunk a gyerekeinknek és minden nagyobb ünnepen eléneklünk: ha jó történik velünk az nem a mi érdemünk hanem Istené, ha rossz, az biztos Isten/a sors büntetése valami bűnünkért*, vonzó jövőkép a véres nemzethalál, és úgy általában nem lehetünk befolyással a sorsunkra csak egy távoli, szigorú valakinek könyöröghetünk, aki eddig sokat bántott minket direkt, hogy hátha most megszán minket, ennek ellenére aki jó fej az nem menekül el innen hanem tűr, meg nincs is értelme elmenni mert a sors elől úgysem menekülhetünk.

És nem is azt mondom hogy a himusz meg a szózat minden baj okozója, hanem hogy egy olyan országban élünk, ahol ezek megíródhattak és a döntéssel bíró emberek úgy találták hogy mindenki fog tudni velük azonosulni, és 150 évvel később is a döntéssel bíró emberek úgy látják hogy ezekkel a költeményekkel lehet legjobban jellemezni minket.

*rendszeresen hallom/olvasom értelmes, művelt emberek szájából, még akkor is ha konkrétan egy másik ember bánt velük rosszul.

Nudlinak eszébe jutott hogy még mindig vérig van sértve amiatt hogy tegnap háromnegyed 10-kor elküldtem lefeküdni (és elkapcsoltam a filmet amit nézett, pedig érdekelte), ezért otthagyta a kocsiban a táskáját meg a kabátját hogy hozzam én, itthon meg bevonult a hálószobánkba a tablettel.

Berci meg persze megint beteg, mint mindig amikor Gé nincs itthon, hányingere van és rossz a gyomra, de azért eszik de azért nem annyit, és egész nap fekszik és videózik, de ez máskor is így van, de állítja hogy ez nem olyan mint ami akkor szokott lenni amikor Gé nincs itthon. Én meg eszem magam hogy ha holnap elküldöm suliba szívtelen vagyok-e. (99% hogy vagy indulás előtt vagy a kocsiban ki fogja nyögni megint hogy nincs jól).

Olvastam ezt a cikket a szabad akaratról*, és elsősorban bosszant, elkezdenék gondolkozni rajta de maga a téma hatalmas és bonyolult és inkább dühös vagyok a cikkíróra mert szerintem nem gondolkodik logikusan és mindent összemos. Amiből kiindul: a tudomány bizonyította hogy nem létezik szabad akarat, azt egyrészt nem fejti ki (ki? hol? hogyan?), másrészt nem magyarázza el (mi az a szabad akarat? mit takar pontosan ebben az értelemben?). Hanem elkezd össze-vissza elmélkedni a szerinte megalapozott premisszája alapján. Na jó a kettő ugyanaz, szóval pontosan mit is bizonyított a tudomány?

Mert szerintem az nem elég érv, hogy a tudomány már érti hogyan adják tovább az ingerületet egymásnak a neuronok, mert a neuronok kisülése nem _okozza_ a gondolatainkat és döntéseinket, csak az a rendszer amiben ezek megvalósulnak, mint a számítógépnek a hardver.Szerintem még baromira nem értjük az idegrendszer működését, főleg nem annyira hogy ilyeneket kijelenthessünk. Itt van például a sématerápia, ennél a cikknél sokkal pontosabban fejti ki hogyan határozzák meg a viselkedésünket, döntéseinket a velünk született tulajdonságok és a körülmények amik között felnőttünk, célnak pedig azt jelöli ki hogy ezeken túljutva önállóbban hozhassunk döntéseket és szabadabban élhessük az életünket.

Szóval még az is lehet hogy valóban így van és a tudomány már bizonyította hogy nincs szabad akaratunk, csak akkor ezt konkrétabban le kellett volna írnia. Szerintem. (Mert egyébként pont ma olvastam egy másik cikket**, ami egy kísérletről szólt, amiben kiderült hogy ha olyan kevés időnk van dönteni hogy ösztönösen döntünk, utólag akkor is feltételezzük hogy akarattal volt, vagy mi, de ott direkt kiemelték hogy fogalmunk sincs hogy ez a folyamat mennyi és milyen jelentőségű döntésben játszik szerepet.)

Szóval bosszant.

 

*ezer éve tároltam megnyitva a mozillán, a körülmények speciális összejátszásának köszönhetően ma végre elolvastam haha

**persze nem mentettem el, de a körülmények meghatározott összjátékának köszönhetően vissza tudtam keresni (benne volt az előzményekben)

Az orvosok lapját rendszerint csak azért lapozom végig mert érdekel hogy van-e benne nő. Általában nem sok, és biztosan nem annyi hogy tükrözné a nő-férfi arányt az orvosok körében, szerintem még a vezető beosztású orvosok körében sem (pedig ott egész más az arány). Most egy volt (huszonvalamennyiből). A “Két tudományág a nőkért” című cikk is egy férfiról szólt.

Piaci rés

Néha nagyon tudnék örülni egy olyan alkalmazásnak, ami kiszűri a falamról (pl fb-on) azokat a híreket, amik már legalább ötször szerepeltek aznap. Átugorva azt a nehézséget is, hogy a különböző ismerősök és csoportok tagjai mind másik forrásból, kicsit másként megfogalmazva osztják meg hogy az apuka kifestette a kórházat ahol a gyerekét kezelték, aminek huszadszorra már nincs akkora hírértéke, mint ahogy annak sem hogy születésnapja van egy ismerősömnek akinek már kívántam, majd még hatszor hogy hányan köszöntötték már fel.

És Kanner mindezek felett még belengette azt is hogy az autizmus mégse veleszületett hanem a szülők okozzák (és ilyeneket írt a cikkében hogy az anyák mindenféle diplomákat beképzelnek maguknak), amire abból következtetett, hogy aggódtak a gyerekükért és figyeltek rá és részletesen feljegyezték a furcsa viselkedéseket, és szerinte a gyerekeket igazából nem érdekelte a speciális érdeklődési köre és nem is értették amiről beszélnek, csak a szüleik kedvéért magolták be mert ezáltal szerezhették meg a figyelmüket. Aztán jött Bettelheim és még rátett egy lapáttal (mert ez sokkal jobban szolgálta az akkor beinduló pszichoanalitikus mozgalmat mintha veleszületett lenne, mert így az aggódó és gyerekükön segíteni vágyó önző fridzsider szülők mind mentek sok pénzért pszichoanalízisbe). Szerintem ez rosszabb mintha valaki nyíltan rabol és hazudik, amikor egy látszólag segítő hivatást választ és úgy használ ki egy különösen kiszolgáltatott csoportot hogy közben még hálát és elismerést is bezsebel, szóval milyen ember az akinek a lelkiismerete eltűri hogy felmagasztalják mint nagy segítőt miközben az agya mélyén valahol tudnia kell hogy épp sokat árt egy ügynek és egy csomó épp akkor élő és később megszülető embernek.

Közhelyes módon vásárolni voltunk ma, nagyon utáltuk a tömeget, de még kicsinek ítéltem a gyerekeket ahhoz hogy megtanítsam nekik az ideillő szakkifejezést (ki mit csináljon). Viszont a végére Berci és Gé kitaláltak egy számítógépes játékot, a címe 2015 shopping in Hungary, és hát az a feladat hogy be kell vásárolni csak közben ordenáré tömeg van és mindenki agresszív fsz így neked is annak kell lenni hogy ne foglalják el az üres parkolóhelyet előtted, odaférj a különböző kajapultokhoz, zöldséges mérleghez, a bevásárlókocsival kell manőverezni a polcsorok, felhalmozott üres ládák, mások mélázó gyerekei és mások szanaszét hagyott bevásárlókocsijai között. Egyre keményebb ellenfelekkel kell megküzdeni, végül a pénztáros a főboss, akit ha legyőzöl, elveszi a pénzed (ezt mi sem teljesen értettük).

Az üvegplafonról

Az előbb átlapoztam az orvosok lapját, egyáltalán nem időhúzásból, na mindegy, és feltűnt a férfi dominancia ami kíváncsivá tett és megszámoltam hogy az újságban szereplő emberfotókon összesen 19 férfi (a MOK elnöke, elhunyt aneszteziológiai osztályvezető, budapesti etikai bizottsági tag, a MOK budapesti területi szervezetének elnöke, a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft tulajdonosa, egy orvos aki az elvándorlásról értekezik, infektológus AIDS szaktekintély, tüdőtranszplantáció szakember, szakrendelő igazgatója, szájsebész, elhunyt sebész-egyetemi tanár, egy híres angol farmakológus és három kollégája, fogorvos és hivatalos operarajongó, 3 jazz-zenész) és 5 nő (négy balettos és egy jazz zenész). Ami sajnos nemcsak azt tüközi hogy az újság készítői hímsoviniszta faszok akiknek nem jutnak eszébe művelt hölgy orvosok akik az adott témában értelmesen tudnának nyilatkozni, hanem azt is hogy az egészségügyre ugyanúgy igaz (persze mért ne lenne) hogy bár a szánalmas fizetések miatt teljesen elnőiesedett, a vezető pozíciók 90%-át férfiak foglalják el. Néhány perces keresgéléssel semmilyen adatot nem találtam erre vonatkozóan, mármint egyáltalán a női-férfi orvosok arányáról. Svájcról és Nagy-Britanniáról találtam egy-egy lefordított cikket, ez is jellemző hogy náluk valószínűleg sokkal kisebb mértékű ez a probléma, de ők foglalkoznak vele.

Küzdünk az iskola és a kötelező olvasmányok ellen hogy ne öljék ki teljesen az olvasás szeretetét a gyerekekből. Nudli három közül választhatott, Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok lett a befutó (mert az rövid és megvan itthon, és Lázár Ervin jó). És felolvastam nekik hogy lássa egybe a történetet, mert az első két fejezet elég eseménytelen volt. Egyben már jobban tetszett neki, de az olvasónapló írása minden héten nagyon elszomorítja (pedig szerintem ügyes, és gyorsan kész lenne ha kevesebb időt töltene jajveszékeléssel hogy miért kellett ilyen szörnyűséges feladatot kapnia). az is segítette Lázár Ervin megszeretését, hogy most volt a nyílt hét a suliban, és az elsősöknek a Négyszögletű kerekerdőből báboztak el egy részt (a költőversenyt). Először ezen is kiakadt Nudli, hogy a szereplők nemcsak milyen rossz költők, hanem mennyire buták is, de később rájött hogy vicces, és nevetve felolvasta nekünk hangosan az egészet.

Berci sajnos nem választhat, a Pál utcai fiúk van feladva. Tavaszi szünet utánra kell az olvasónapló, úgy döntött előtte 40 nappal kezd hozzá (a szünet húsvétkor van). Ami mondjuk szerintem már letelt, de még nem kezdte el. Ezt is elkezdtük olvasni esténként most hogy Percy Jackson végre kifújt, közben magyarázgatom nekik hogy mi az a katedra, Bunsen-lámpa, verkli, gigerli (ezt meg kellett nézni mert én se tudtam), törökméz, uzsorás, és gondosan megvárjuk amíg elalszanak mielőtt kifakadunk hogy miért kell ez.

Sulemia és a fordítóprogram. Új magyar gyurmafilm*

Utána azzal folytatódott a küzdelem, hogy még aznap lefagyott a program és most nem vártam negyven percet hanem bezártam, erre elveszett az utolsó mentés óta minden. (Vagyis nincs automatikus mentés sem, kézzel kell mint az állatok**) Másnap nagyjából semmit sem csinált. Arra jutottam hogy a nyomorék laptop nem bírja ezt a szofisztikált programot, és így hogy nem működik a translation memory nem éri meg a program használata által nyújtott kényelem az óránként két órás időveszteséget és agyvérzés-közeli állapotot a lassúskodása miatt, úgyhogy tegnap hosszas csatározás során kinyertem belőle az eddig elkészült anyagot. (Ami mint kiderült magától is elég fura, mármint az eredeti anyag, minion pro betűtípusban van amit magától fel se kínál a word, és minden bekezdés második fele tök máshogy nézett ki pedig elvileg ugyanaz a betűtípus és betűméret volt (gondolom másik programban készült és a konvertálás mellékterméke).

Update: de így nem tudom pontosan hány százaléknál tartok, vissza kell térnem az olyan ósdi módszereknek mint hogy hányadik oldalon tartok meg ilyesmi.

 

*© a tolmácslány

**© lucia

Így hogy nem csak képeket próbálok nézegetni az öreg lassú béna gépen hanem dolgozni (mert azon van a fordítóprogram*), még sokkal idegesítőbb amikor sztrájkba kezd (általában 1-2 óra után elfárad) és egy egyszerű művelet (úgymint egy betű leírása vagy kitörlése) egy percet vesz igénybe, egy bonyolultabb (pl megnyitni egy word dokumentumot) pedig végtelen időt- volt már hogy eldöntöttem hogy türelmes leszek, nem nyomkodom össze-vissza mert az csak ront a helyzeten, valami mással foglalkoztam, majd 40 perc múlva konstatálnom kellett hogy nem történt semmi. Most épp újraindítom (ami néha segít, de néha ugyanaz marad a helyzet), ezért van időm ventillálni (a másik gépen, amin nincs fordítóprogram, és nem is lenne értelme feltenni, mert ehhez csak akkor férek ha egyedül vagyok itthon, ami azért annyira nem sok idő).

És ez tényleg nagyon jó hogy van itthon némi időm amikor nem kell senkivel interakciót folytatnom, és csend van, de egy kicsit az nem olyan jó hogy délelőtt, és egyszercsak el kell indulni dolgozni, mert így fél szemem mindig az órán van és néha felugrok egy-két dolgot összepakolni meg előkészíteni az induláshoz hogy nehogy a végén kifussak az időből. De annyiban lehet hogy jó hogy jobban ösztönöz a munkára, csak amikor a gép sztrájkol akkor ez kicsit visszaüt.

 

*ez különben jó hogy véletlenül kiderült hogy a fordítandó anyag nemcsak pdf-ben hanem word dokumentumként is elérhető, és így tudom gyakorolni a fordítóprogram használatát, meg néha kicsit segítség is hogy ezzel készül (bár azért ezen is lehet bosszankodni, továbbra is tartom a véleményem hogy egy komoly team hosszú időn keresztül kemény munkát fektetett bele hogy a programot minél kevésbé magává éretődővé és felhasználóbaráttá tegyék (hogy csak úgy lehessen használni ha elvégezted pénzért a tanfolyamot)- tegnap azon dühöngtem hogy nem italics és a többi gomb van amit ki és bekapcsolsz hanem külön italics és a többi gomb, majd a képernyő másik szélén ahova magától nem is téved a szemed, italics és a többi kikapcsoló gomb.

Szuper, az x-es nyugtatóból kijött a grapefruit ízű, szájban ovladós is, amit már víz nélkül dobálhatsz be a szádba bárhol vagy éppen. A legkisebb adagban nincs is, rögtön a közepesnél kezdődik. A gyógyszerügynök nyilván azt domborítja ki inkább az alkalmazási előiratból hogy pánikban napi 6 mg a javasolt adag, azt nem hogy a beteget már a kezdetén fel kell világosítani hogy a kezelés csak átmeneti ideig tarthat és fokozatosan kell majd leszoknia róla, mert hozzá fog szokni. Ezt mi persze tudjuk, de a tapasztalataim szerint a háziorvosok vagy nem, vagy nem törődnek vele, (meg a belgyógyászok, kardiológusok sem), úgyhogy jön a következő generáció akik már finom nyugtató cukorkát szednek napi 12-szer. Jó az ára kicsit limitál, úgyhogy ezt már nem mindenki engedheti meg magának, de akkor is.

Ez azért bosszantó, mert ha valakinek pl. pánikrohoma van és az magától lecseng max egy-két óra alatt, akkor ebből azt tanulja meg hogy bár annyira rosszul volt hogy azt gondolja meg fog halni, végülis magától elmúlt. Ha kihívja az ügyeletet és zacskóba lélegeztetik, akkor egy viszonylag kellemetlen helyzetbe kerül, viszont jobban lesz, meg akkor is ha szétrágja a nyugtatót, ami keserű de hamar hat. Ha Seduxen injekciót kap az ügyeletestől, a szorongás nagyon hirtelen múlik el, szétárad a tagjaiban a nyugalom, ami egy kellemes élmény, és így az egészet megerősíti (ha legközelebb pánikrohama lesz, megint nem magát fogja megnyugtatni hogy mindjárt elmúlik, nem lesz bajom, hanem megint hívja az ügyeletet mert neki csak az injekció segít). A grapefruit ízű tablettával ugyanez a baj, megerősíti a folyamatot, függővé teszi a beteget és megerősíti abban a hitében hogy egyedül nem tudja legyőzni a szorongását.

Ok

Én meg arra jöttem rá hogy most sokan vannak szarul és nagyrészt az visel meg hogy sorba jönnek egymás után a betegek és egyrészt mindegyiknél végighallgatom hogy ő most milyen szarul van és ez milyen szörnyű neki, másrészt korlátozott időn belül ki kell hámoznom a panaszözönből hogy tényleg mi a helyzet, ki kell találnom hogy mi legyen (minden marad így hátha kibekkeljük, gyógyszerváltás, pszichológus, kórház stb), tájékozott beleegyezést szerezni tőle, az épp felmerülő témákban edukálni (ha nappal alszik éjjel kevésbé tud, az még nem kóros ha párszor felébred de vissza is alszik, nem, a hangulatjavítók nem kábítószerek, nem fog hozzászokni, a frontinnak viszont ne emelgesse az adagját mert az nem jó neki, az normális hogy néha nagyobbat dobban a szíve, nagyon fontos hogy legalább két hétig szedje a gyógyszert akkor is ha nincs jól, mert addigra szűnnek meg a mellékhatások és akkor kezd hatni, stb stb stb), felírni az új recepteket, beutalót, ambuláns lapot, kontroll időpontot, és sehonnan sem felejteni le a pecsétet. Ami persze nem negyed óra, a következő betegek egyre nagyobb késésekkel jönnek be, és kezdődik az egész elölről. Elvileg van egy asszisztensnő aki a kezem alá dolgozik, de néha bekavar, elfelejt valamit és gyorsabb pótolni mint megvárni míg kész lesz, bevon abba is amit meg tudna oldani, és általában mindent át kell nézni amit elkészít mert 50%-ban hibás. Az ő feladataikat én is el tudnám látni, az lenne az értelme hogy ne az én időmet vegye el, de ez sajnos nem mindig érvényesül. A betegek pedig gyakran bosszantóak is, mert felháborodva jönnek be hogy miért kell várni ha előjegyzés van ill. előjegyzés nélkül jönnek és elvárják hogy rájuk szánjak sok időt mert ők most rosszul vannak, meg kiderül hogy évek óta nem jártak itt mert orvosi engedély nélkül elhagyták a gyógyszert, meg már rég nem szedték akkor sem amikor jártak mert nem volt jó nekik, de az előző orvosnak azt hazudták hogy szedik (akkor honnan tudjam hogy most igazat mond-e?), és erősebb nyugtatót és altatót kérnek miután a mostanit engedély nélkül az égbe emelték, de a hangulatjavítót nem merik elkezdeni szedni mert a szomszédjuk azt mondta hogy nagyon erős, minden hónap közepén “elveszítik” a receptjeiket és követelik hogy soron kívül írjam fel újra, és az én lelkemen szárad ha vele valami történik ha nincs gyógyszere, azt állítják hogy hetek óta fent vannak egész éjjel, az idősek magányosak de idősek klubjába nem mennek semmiképp. De ha épp nem húzom fel magam nagyon valamelyik betegen vagy nővéren, akkor is kimerítő ez nap nap után. Nem mindig ilyen, nyáron például teljesen laza nyugis volt a rendelés. Meg volt egy másik dolog is.

Azt szeretném kérni, hogy senki ne fordítsa innentől a “we’ve got company”-t úgy hogy társaságot kapunk, vagy ennek bármilyen változatával. Mert azt ugye nem kérhetem hogy ezelőtt sem. De ez is pusztába kiáltott szó, és annyira el fog terjedni hogy bevett magyar kifejezésnek számít majd mint a hipotireózis helyett a hipotireoidizmus, film helyett mozi meg a többi.

kommentár nélkül

s: Jó napot, füldugójuk van?
gyógyszertáros nő (unottan): Van.
s: Egyet kérnék.
gyógyszertáros nő: (unottan kicsapja a pultra).
s: És mennyibe kerül?
gyógyszertáros nő (unottan): Száz forint.
s (megnézi): Hú, ez elég nagy, kisebb nincs?
gyógyszertáros nő (unottan): Van szilikonos és viaszos.
s: Megnézhetném?
gyógyszertáros nő: (azokat is kicsapja a pultra).
s: Jé, ezek meg golyók. Fogalmam sincs melyik a jó.
gy: …
s: Kérem mindhármat.
gyógyszertáros nő (unottan): Kétezerkétszáz forint lesz.
s: (fizet).
gyógyszertáros nő (felélénkül): Szerintem ez a legjobb (a szilikonosra mutat). A kézben meg kell melegíteni kicsit, utána formálható, és felveszi a fül alakját. A viaszos is úgy működik, de a szilikonost mosni is lehet, ha szükségesnek tartja.

és el is köszöntünk, de azt már lusta vagyok kiírni.

Ahol vannak eladók, elengedhetetlen lenne érdekeltté tenni őket, például úgy hogy a fizetésük egy részét a forgalom függvényében kapják meg, ahogy egy ismerősöm szerint egy bizonyos kocsmában van például. Vagy lehet hogy nem tettem elég egyértelművé hogy szeretnék felvilágosítást. Nem kérdeztem rá hogy melyiket ajánlja, mert azt hittem fogalma sincs melyik milyen. Én azt gondolnám ha van róla véleménye és ismerete, azt elmondaná anélkül hogy külön rá kell kérdezni.

Igen, tudom, van kommentár.

És ugyanezt az egészségüggyel, hiszen a szemét orvosok úgyis bunkók és félrekezelnek mindenkit és még a markukat is tartják. És nem kéne őket drágán kitanítani hogy aztán jól kimenjenek külföldre, meg ugye már úgyse lenne orvosi egyetem.

Azért érdekelne, hogy az OEP szerint hogyan élek vissza azzal ha felírok magamnak három hónapra allergiagyógyszert szabálytalanul naplószám nélkül.

Ja igen, ha holnap meghalnék akkor elpazaroltak rám egy csomó támogatást. Ha van naplószám, akkor nem.

gyorsan elmentem amíg van net

Negatívumok eddig:

– tré a berendezés
– rossz a kaja és nincs sült krumpli (!)
– kicsi a szoba
– 10 perc után ledob a wifi
– a külső medence pont most nem üzemel

Pozitívumok:
– csocsó, ping-pongasztal, minigolf, biliárd
– jakuzzi
– kád van a szobában

Megnéztük az into the wild-ot, (spoiler!) és most nagyon mérges vagyok hogy nem lehetek mérges Sean Pennre, hogy mért kellett úgy elrontania a végét, pont amikor a kedves srác rájön hogy az élmények csak akkor boldogítanak ha van kivel megosztani meg minden. Egyébként is, mennyire nem életszerű már hogy pont amikor rájön hogy megáradt a folyó (és komolyan addig nem vette észre?) (és mért nem épített oda is hidat mint a másikra? mért nem indult el mellette hogy hátha talál egy gázlót?) onnantól nincs semmi kajája és pont összekeveri a hülye füveket is. Kár hogy igaz történet, szóval Sean Penn mégis ügyes.

Hiába tetszik a honlap úgy általánosságban, és lehet hogy annak idején én ikszeltem be hogy kérek hírlevelet, de azzal nagyon nem lopja be magát a szívembe, hogy amikor eldöntöm hogy nem akarok hírlevelet, a levél alján lévő leiratkozás link nem leiratkoztat, hanem elvisz az oldalra, ahol kvra nem találom hogy hol van ilyen opció, és hirtelen vásárolni sem támadt kedvem.

receptezős

Ma az orvoskodás szépségeiről írok megint.

A több hónapra való receptfelírás szabályait kb évente megváltoztatják, pl. amikor a vizitdíj volt, akkor lehetett 3 hónapra (vagy 6-ra is), hogy a betegek ne zaklassák felelslegesen az orvost ha nincs semmi bajuk. Most megint nem lehet, illetve csak külön recepten, amit későbbre kell datálni, vagyis előre nem válthatja ki a beteg, csak ha már tényleg biztos hogy meg is eszi mind (mert mi van ha közben gyógyszerváltás történik vagy meghal), így rengeteg pénzt megspórol az egészségbiztosítás. Elvétve egy-két beteg is lehet hogy spórol így (csak amelyik nem hal meg), a többi meg szív, ugyanis arra nincs utasítás, hogy mi a teendő ha egy dobozban nem annyi van ami egy hónapra kell. Leginkább a szkizofrén szív, akit épphogycsak rá lehetett beszélni a gyógyszerszedésre amúgy is, de nem írhatom fel a százas dobozt, ami ha másfelet szed naponta két hónapra is elég lenne, csak a huszast, amiből kettő vagy három doboz kell havonta, és igaz hogy neki ingyen járna a gyógyszer pont azért mert amúgy is épphogy rá lehetett beszélni hogy beszedje, meg pénze sincs, meg azt is elszórja mert nem tud rá vigyázni, de a dobozdíj nagyszerű találmányának köszönhetően így 6, illetve 900 forintjába kerül havonta. Tehát ő szív, mert nem veszi meg, mert épp nincs nála pénz, vagyis én, mert visszakerül a kórházba és kezdhetem elejéről a gyógyítást. De az OEP, az rengeteget spórol, hiszen mind tudjuk hogy a kórházi osztályos kezelés nem tétel.

A bürokrácia diszkrét bája

A beiratkozásban meg nemcsak az az idegesítő, hogy az iskolának a leghalványabb sejtése sincs előre hogy hány körzetes fog beiratkozni (de úgy, hogy azt sem tudják hogy hány iskolába menős korú gyerek lakik a körzetben), és ezért csak bíztatóan tudnak ránk mosolyogni hogy majdcsak megoldjuk valahogy, mi meg aggódunk azért is hogy legyen elég gyerek hogy elinduljon az osztály, meg azért is hogy beférjünk. De ez mind hagyján, a tényleg idegesítő az ahogy a körzetes iskola intézi a dolgokat, ide ugyanis be kell adni a befogadó nyilatkozatot onnan ahova megyünk, és erről küldenek is értesítést, csak éppen azt felejtik el hozzáfűzni, hogy ez nem az iskolában történik hanem egy teljesen másik helyen a beiratkozással együtt, ezért több óra várakozással jár, és a fent említett nyilatkozat mellé még vinni kell a gyerek születési anyakönyvi kivonatát és lakcímkártyáját, a szülő személyi igazolványát és lakcímkártyáját, valamint egy igazolást az óvodától hogy a gyerek iskolaérett (amit már leadtunk abban az iskolában, ahova a gyerek menni fog). Ugyanis a gyereket be kell írniuk és utána ki.

Engem ez a mértékű érdektelen kőkorszaki túlbonyolított állampolgár-gyűlölő bürokratikus vacakolás elképesztő módon felidegesít, hogy a 21. században mért nincs arra mód hogy egységes rendszer legyen meg normális kommunikáció meg folytatólagosság az intézmények és kerületek között, és ne szemüveges nénik irogassanak még mindig nagy könyvekbe tollal, az ártatlan emberek életét a végletekig bonyolítva. Nálunk jó a munkamegosztás, ugyanis Gé intézte, én pedig idegeskedtem. (Köszi még egyszer.) Ugyanez megy az én ügyeimmel (azért azokat én intézem, bár lehet hogy ez a baj), ahol heteket várok az egyik helyről egy papírra hogy ezer másik papír kíséretében benyújthassam egy másik helyre, ahonnan ha megjön az engedély egy hónap múlva akkor betehessem a mappába ahol gyűjtöm a papírokat amiket majd be kell adnom az engedélyhez.

Nem is tudom mért viselkedik a magyarok nagy része birkaként, akikkel bármit meg lehet tenni. De legalább a hajam szép.

 

share

Megjött a jelmez, Nudli fel is próbálta, nagyon aranyos, le is fényképeztük. Ma anyu felhívott az aldiból ahol kétezerért lehet kapni, és nadrág is van hozzá.

Dr. Morcz évértékelése

 

 

de hát nekünk elég az ígéret is, hiszen eddig is mindig be volt váltva. sebaj, talán márciusban már tényleg beadom én is. csak én ha elhatároznám hogy beadom, már nem igazán gondolnám meg magam.

Nem is tudom mit vártam, persze meghallgathattam hogy a kiégés milyen gyakori az orvosoknál, és milyen rossz, és a stressz is gyakori, meg rossz az is, de a stressz az nem a kiégés, hanem egész más. És ha nem akarok kiégni, akkor keretezzem át a stresszt kihívássá, és kapjak sok pozitív visszajelzést, és osszam be jól az időmet, és járjak sportolni meg társaságba meg színházba és olvassak és játsszak sokat és legyen hobbim, ja és vonódjak be a betegeimbe de amikor hazajövök vonódjak ki és válasszam szét a magánéletem. Ja és legyen részem sok flowban. Úgyhogy most nekem sokkal jobb, hogy ezt mind tudom, ezért ülök a kanapén ölemben a laptoppal, és csak az ujjamat mozgatom. Mondjuk legalább volt pár vicc a diákon, (nem úgy hogy ott volt egy diák középen, és rajta viccek), és a mellettem ülő lány is vicceseket mondott, például hogy a pasinak akivel beszélgetett nem terjedt ki addig a mentalizációs képessége hogy ő még eszik, meg hogy a kiselőadást tartó hölgynek felesleges a CT, mert úgy sincs frontál lebenye. És legalább a végén a nálam is halkabb lány megkérdezte hogy én hallottam-e valami újat, tehát nem én vagyok már megint extrém kritikus, legalábbis nem egyedül.

De ez a rizikó amit vállalok amikor rábeszélem magam hogy ne itthon töltsem az estét a való világgal és a 9gaggel hanem kimenjek a hidegbe.

nemis mérgelődés, csak olyan rezignáltság

Régebben idegesített az örök-optimista amerikai mentalitás, hogy csak a tehetségen és a kemény munkán múlik hogy viszed-e valamire, és oké, ilyen sarkosan biztos nem igaz, de most hogy már nem bénít le a tudat, hogy bármi rajtam múlik, mert egy picit már elhiszem hogy valamilyen eredményre képes lehetek, egész kívánatosnak tűnik hogy az eredménynek van köze a tehetséghez és a belerakott munkához. Nem is lenne rossz olyan helyen élni, ahol nemcsak az boldogulhat, aki elég pofátlanul tud hazudni és meglopni másokat. Ahol nem folyik el minden szinten undorító módon a pénz. Az hogy az utóbbi években erről egyre több szó van a tévében, lépten-nyomon történnek leleplezések*, csak elborzaszt hogy tényleg úgy van ahogy mindig is mindenki sejtette, de valahogy nem tudja elhitetni velem hogy ez valaha is lesz jobb. Nem értem hogy mi sarkallna bárkit arra ebben az országban arra hogy becsületes legyen, ha nincs ez az alapelv benne a levegőben, hogy becsületesen és munkával kell és lehet boldogulni**, a szabályozások nem fognak érni szart se lófaszt se.

 

*Most éppen az APEH/NAV-os korrupciók.

**Mert például az én szakmámban még az az ígéret sincs benne, hogy oké most szívok, de majd 10 vagy 15 vagy 30 év múlva jó lesz. Látom a kollégáimat. A másfélszeres fizetésükkel a rezidensek hopp el is érték a nyugdíj szélén álló főorvosnő fizetését, aki végigdolgozta az életét. Persze, jobban megélnek, már azt is látom hogy miből, nem túl szívderítő.

muszáj hogy ilyen nehéz legyen?

1. Rájuk szólok hogy a kanapé párnái már megint a földön vannak
2. Gé bejön a nappaliba, és emlékezteti őket a szabályra, ha meglátja a földön a párnákat nincs tévé
3. Berci elkezdi visszadobálni miközben Gé beszél, majd 3 másodperc után visít hogy tudom, hagyd már abba
4. Nudli elkezdi ismételgetni hogy Berci ne sírj, Berci ne sírj
5. Berci visít hogy ne nézz rám, hagyjatok békén csak egy pár percig, majd elindul a bababiciklivel körben a lakásban, mindent felborogat, közben szipog*
6. Pár perc múlva rászólok hogy most már tényleg rakja vissza
7. Közli hogy addig nem rakja vissza amíg nem hagyjuk békén és idegesítjük
8. Végül szipogva* feldobálja a párnákat a kanapéra, de nem a helyére, majd elkezdi tekergetni a videót
9. Többszöri felszólításomra 3 centivel rakja odébb a párnát.

Hogy a picsába legyen így az ember következetes? Most tényleg lábujjhegyen kell körülöttük óvatoskodnunk, nem szólhatok rá, nem lehetek türelmetlen/ideges/fáradt, különben úgyis én szívom meg jobban?

Jó nemis csak most értem haza az ügyeletből és pont az új e-olvasómmal akartam babrálni.

 

…Aztán kéri hogy játsszunk csendkirályt a kocsiban, de felháborodik azon hogy kikap, és mikor nem egyezünk bele hogy nem ért mert Nudli megfeledkezett róla útközben, csak véletlenül nem szólalt meg, mi meg akartunk de visszafogtuk magunkat, annyira megsértődik hogy húsz percig nem száll ki.

Közben észrevesszük hogy Nudlinak az egyik oldalon rövidre van nyírva a szempillája,  aki vállrándítva közli hogy tegnap vágta le csak úgy, kíváncsiságból.

Aztán teljesen kontrollálhatatlanok a hipermárketben, a rohangálás még hagyján, de rángatják is és földre teperik egymást, és rángatnak minket is.

 

Jó de közben Berci egyedül megtalálta a chipset, egyszer se vesztek el mert ügyesen figyelték hogy hol vagyunk, és nem követeltek ezer vackot, még a játékboltban is csak nézelődtek.

 

Később meg voltunk négyesben biciklizni. Amikor még nem voltak, ilyen jelenetek éltek a fejemben arról hogy milyen jó ha van gyereked: amikor felébred és mamuszban kijön a szobájából aranyos álmos fejjel (ez nem történt meg, amióta kijönnek egyedül nem hordanak mamuszt), meg hogy négyen megyünk biciklizni, ők aranyosan tekernek középen. Régebben egyszer próbálkoztunk ezzel, teljes katasztrófa lett, össze-vissza mentek és nem figyeltek ránk, minket az idegbaj kerülgetett hogy mikor mennek az autók alá. És nehézkes volt a saját biciklinket fogva segíteni nekik a padkáknál. Ma viszont ez már teljesen jó volt, nagyon kis ügyik.

Lehet hogy kéne még egy, hátha a mamuszos szcéna is összejön. Meg Nudli is időről időre kérdezget hogy mikor szülök neki kistesót.

Most meg Nudli papírdarabokat vág ki és összerakja egy embernek. Rajzolt neki homlokot is.

A neve görény.

 

*idegesítően

nem a győzelem a fontos

Végül aludtam is, meg le is mentünk biciklizni a gyerekekkel, most tanulnak, ezért ez a mi részünkről sok futással jár, és aztán boltba is elmentem, kevés sikerrel. Először nem kaptam szelepes búvárpipát, aztán gyerek-rövidnadrágot, aztán többször használható sütőfóliából csak drága és óriás méretű volt, marhahús csak holnap reggel lesz, meg kukoricaliszt se volt a fagyihoz, meg olyan bugyi sem amiből a múltkor egyet vettem hogy kipróbáljam, és tök jó. Utána még vettem egy fülhallgatót, ami elvileg fülre akasztós, de itthon kiderült hogy gyakorlatilag az akasztója egész máshol van mint a fülem, így a levegőben lebeg, viszont az is kiderült hogy nem is a fülhallgatómmal volt a baj hanem az mp3-al. Az obi pedig már pont zárt. Ja igen, kész a fürdőszoba a kórházban, minden szuper, örülünk, szinte fel se tűnik hogy a régi ronda gagyi ajtókat rakták vissza, csak az akasztók nélkül, és hogy felülről ázik két helyen, és hogy nincs benne wc-kefe, tükör, és polc sem.

A dokinéni kiírt a hétre, utólag antibiotikumot is írt fel, miután újra elvittem megmutatni neki a mandulámat, ami továbbra sem volt hajlandó tüszőket növeszteni, viszont tovább nőtt, meg a nyakamon is nagy gumók vannak. Úgyhogy most mind együtt nyaralunk, hurrá.

Nudli érdeklődő, elővesz festéket és fest, meg társast és társasozunk, körbejár a lakásban és az összes tükröt letisztítja, segít kipakolni a mosogatógépet, üvegmatricázik. Berci is üvegmatricázott, de azon kívül főleg tévézik meg rohangál. Ja nem is mert amőbázik is. Meg focit követel amikor lemennének az udvarra, így már csak a boltra marad idő, de mikor indulnának neki feltétlenül fontos a 101 kiskutyát nézni amit addig Nudli nézett amíg ő focizott Apával. És amint kiteszik a lábukat engem nyaggat hogy popcornt kér.

Azt nem értem hogy az ORTT-nek nincs cartoon network csatornája, vagy mi, nem elég hogy ilyen reklámokkal teszik tele hogy minek mennél le az udvarra ha itt ez a sok jó rajzfilm, meg ha esetleg nem nézed nyomkodd a számítógépet, de gyerekeknek (!) céloznak olyan reklámot, hogy a kistesójukat is ültessék oda a számítógép elé. (nem, nem teszek ellene semmit, csak nyavalygok itt.)

idegesítő dolgok

Ha emberek a nemcsak….de….is szókapcsolatot használják (érted, hanem helyett de) és már nemcsak az angolból való félrefordítás végett, HANEM (pedig nem nehéz) natúrban is.

Hogy a hírekben a 6 forintos benzinárcsökkenést hatalmas, soha nem látott csökkenésnek állítják be. (Akkor a 2 ft az átlagos és fél fillér a kicsi?)

Én saját magam.

so why don’t you kill me

Mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha közös ismerősünknek tervez bármilyen meglepetést, előttem is feltétlenül titokban kell tartani. Ha semmi esetre sem megoldható, esetleg meg lehet próbálkozni azzal hogy az illetővel való minden találkozás előtt külön felhívja a figyelmemet a kerülendő témákra, de nem ígérhetek semmit.

Azt nem értem hogy ilyen képességekkel hogyan lehetek orvos. (Anélkül hogy durva szarvashibákat követnék el nap mint nap.) Persze azt elfecsegem hogy X is csak októberig van, de az kisebb baj, idővel úgyis megtudja mindenki. A terhességet asszem egész jól titkoltam, szerencsére maga a kismama elhíresztelte mindenkinek az első UH napján, úgyhogy csak rövid ideig kellett.

A tanulás első napja

Egész nap itthon, csak én és a tesztek, abból is vagy 80 oldal, 5-ös betűmérettel kinyomtatva spórolás végett, csomó nehezen értelmezhető és/vagy egymásnak ellentmondó kérdés, ugyanaz a kérdés kétszer különböző válasszal, egy része angolból van fordítva, ami részben ahhoz vezet, hogy olyasmin kell gondolkodnom hogy az USA hány millió dollárt fordít évente a pszichiátriai betegségek kezelésére, másrészt egy részét angolul, magyarul, sőt írni-olvasni sem teljesen tudó személy fordította, és a lektorálás is lemaradt.

Hadd osszak meg pár gyöngyszemet (addig sem blablabla):

Egy 18 éves lány iskolaorvosnál jelentkezik, azt meséli hogy étkezési zavarai vannak, túl sokat eszik olyan epizódokban amiket nem tud kontrollálni olyankor ha mások nem látják.

fejlődésben levő országok

Olyan emberek akiknél ez fellép nem emlékeznek az est eseményeire.

Az ember aki rémálmokat tapasztal nem emlékszik ezekre.

A köv mi igaz a narkolepsziára vonatkozóan:

Következzék még két teljes egyszeres választás kérdés, nagyon figyelek hogy mindent úgy írjak ahogy a papíron van, csak nagyobb betűmérettel:

A következők igazak a depresszíósok alvására kivéve:

A  Lassú hullám alvás menővekszik

B  Ha a kezelést abbahagyjuk erősebben visszatérr a REM alvás

C  Antidepresszánsok zavarják a REM alvást

D  Rövidített REM latencia

E  REM aktivitás megemelkedik az éjszaka elős felében

 

A következők közül mind igaz a pszichofiziologiás inszomniára kivéve:

A  Tipusosan a korai felnött korban indul

B  A stressz előhivja a pszichofiziologiás inszomniát

C  Akik ebben szenvednek nincs manifeszt pszichiátriai betegségük

D  Az alvás központokban 50% találnak ilyen állapotokat

E  Létezhet egy lehetséges genetikai háttér

 

Hát ennyi. Elismerem, én sem használok túl sok központozást, de… Na mindegy, a lényeg amit ki akartam hozni az egészből, hogy éljen, éljen, nem kell dolgozni! Majd kiderül hogy eljutok-e abba az állapotba, amikor már inkább dolgoznék.

Az önkormányzatok is megérik a pénzüket, abból a tényből hogy a külsőbb kerületekben a metróállomások környékén fürtökben lógnak az autók, nem arra következtetnek hogy igény lenne több parkolóhelyre (ami egyébként a belvárosban csökkentené a dugókat meg a szennyezettséget), hanem hogy de jó, meg lehet bírságolni azokat akik felállnak a padkára (mert hogy szerintük a por az zöldövezet. mert ha ott virág vagy fa lenne, nyilvánvalóan eszébe se jutna senkinek oda állni.) Pfff.

viszontagságaim 245. rész

Indokolni nem tudom, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy a BKV-nak valójában nem érdeke hogy az emberek bérletet vásároljanak.

1. a bérletpénztárakban nem lehet kártyával fizetni, ami az éppenhogy 10ezer alatti áraknál azért már szempont.

2. a bérletpénztárak környékén gyalog megközelíthető távolságon belül nincs bankautomata.

3. egyes nagy forgalmú központi állomásokon nem üzemel a bérletpénztár.

4. van helyette olyan kis bódé, de ott nem lehet bérletigazolványt készíttetni (ami egyébként abból áll hogy a hozott képet rányalják egy fecnire, amit aztán műanyag tokba raknak).

Valójában csak arról van szó, hogy szomorú vagyok, mert lejárt a diákom, és nehéz szívvel nyújottam át a tízezrest a pénztáras néninek.

ravasz

Olyan erőszakosan követelőztek a kórházak, hogy a kormány muszáj volt nekik pénzt adni, de az egyetlen lehetséges forrás sajnos a jövő évi távfűtési adócsökkentés fedezete volt = az orvosok miatt elmarad az adócsökkentés, és mind elszegényedünk a télen.

A barátok törlése túl drasztikusnak tűnik

Be lehetne tiltani, hogy az anyukák a gyerekeikkel büszkélkedjenek és képeket pakoljanak fel a gyerekeikről és az új házukról és panaszkodjanak hogy milyen fáradtak a gyerekeik miatt a facebookon? És hogy modoros (vagy mesterkélten émelyítő?) hozzászólásokat írjanak egymás gyerekeinek és új házának számtalan fényképe láttán? Nincs erre mód valahogy?

Valószínűbb hogy megint a serenity to accept the things I cannot change a megfelelő választás. 

bocs, egyedül vagyok, nincs kinek puffognom

Kíváncsi vagyok, ki járt nagyon jól a néhány évvel ezelőtti nagy óvoda-és bölcsöde bezárásokkal, mert azért azt nem feltételezem hogy tényleg MINDEN illetékes annyira fű hogy alapszinten sem tudnak mit kezdeni a népességi adatokkal, vagyis ha a szüleink sokan voltak, és aztán mi is, akkor a gyerekeink is sokan lesznek (vannak, most már, ugye). Ugyan nem értem hogyan, de feltételezem hogy van akinek a mostani ovi-és bölcsiéhség is üzlet, aztán az már kit zavar hogy az anyukák nem tudnak visszamenni dolgozni, hogy 30-ra emelkedik az ovis csoportok létszáma, hogy a kisközségekben bölcsiseket is fogadni fognak az óvodák, nem baj azért csak zárjuk be szép sorban az iskolákat is, nagy móka lesz a 45 fős elsős osztály is biztosan.