Nyaralós

Fél kiló hízással megúsztam a családi nyaralást és máris újra nyaralunk, egy fordítást letudtam*, egy másikat meg udvariasan visszautasítottam. A kettő között bezsúfoltuk a házassági évfordulós ünneplést, ja meg anyuéktól kaptunk extra finom parfétortát a kedvenc fagyizóból, a gyerekek által is fogyasztott ízekben (csoki, vanília, eper). Az ünneplés az volt hogy kaptam egy szép ruhát az Artz modellből**, ettünk óriáspalacsintát (nem Nagyi palacsintázója, de azért finom), és megnéztük a Great Gatsby-t. Arra jutottunk, hogy jó film annyiban hogy jól adja vissza a könyvet ami nyomasztó és vontatott (olyan érzés mintha térdig érő iszabpan próbálna gázolni az ember), viszont ha diktátor leszek (© mr. a) kötelezővé teszem hogy legalább egy moziban eredeti nyelven is adják a filmeket.

Meg még az is volt közben hogy elromlott majd megjavult az oldreader, ami azért volt jó mert elkezdtem a saját blogrollomból olvasni és kiderült hogy NimBusz blogja valamiért nem frissült a readerben, pedig fontos és örömteli hírek vannak (kettő).

Meg még a családi nyaralás alatt a gyerekek átszoktak a fél10-fél7 helyett az éjféltől 9-ig való alvásra, meg sokat szagolgattuk az unokaöcsénket, és kicsit már Berci is játszott vele, miután megállapította hogy a kisbabák utánozzák az arckifejezésed, ezért ha rájuk mosolyogsz ők is visszamosolyognak.

Az következő nyaralás most éppen abból áll hogy a gyerekek nyúzzák egymást a szobában, miután harmadánál megszakítottuk a 14 km-es, 480 méter szintkülönbséggel járó túrát. Én jobban elfáradtam mint ők de nyafogás nélkül végigmentem volna***, ők viszont borzasztóan nyafogtak, meg hát gyerekek és nem szoktak túrázni, talán nem most a negyven fokban kéne 14 km-el elkezdeniük.

*az orvosoknak üzenem, hogy gondoljanak a fordítóra amikor tollal összefirkálják a kinyomtatott zárót és a szélén merőlegesen írják rá a dátumot, aláírást, mert wordben nehéz reprodukálni.

**mindig vágyok onnan ruhára de az árak elriasztanak, de segített hogy Maminti friss bejegyzésére emlékeztettem magam a szép ruhájáról.

***na jó a meredek részen valószínűleg nyafogtam volna ha a gyerekek nem hallják.

Rengeteget javul az életminőségem amióta tudok a telefonnal internetet küldeni a laptopra. Meg hogy a telefonon van internet. Még ha egész jól el is lehet tölteni az időt mással is. Azért jöttem fel hogy megírjam hogy milyen ügyesen vettem magamnak szoknyát, de előbb még bizarr REM videót néztem (a Perfect Circle miatt most kicsit őrület van) (majd írok róla). A szoknya olyan utcai lezser, munkába járáshoz túl rövid, akkor vettem amikor esküvőbe is felvehető szép ruhát kerestem. De hát akciós volt, nem lehetett ott hagyni, és örülök is hogy megvettem, már kétszer is hordtam. Az esküvőbe ahol a ceremónia után az egész násznép átöltözött kényelmes ruhába, meg a fesztiválba ahol gyerekekkel együtt néztünk Fisht és Subscribe-ot. A fesztiválon a gyerekek minden szám után megkérdezik hogy még hány perc múlva mehetünk haza.

igen, mindegyik közben azon gondolkoztam hogy hogy írjam meg.

műanyag székeken ültünk Agnussal és tésztasalátát ettünk mert nem tudtuk kivárni hogy elkészüljenek a húsok, amik párhuzamosan sültek mr. a. és lucia grillsütőjén, brainoiz szorgalmasan pötyögtette a laptopját, alie pattogtatta a buborékjait, de ezeket a zajokat túlharsogta a szél, miközben vidáman lobogtatta a pokrócokat, amiket műanyag székekkel (rajta magunkkal) és a focipálya mellől odacipelt raklapokkal próbáltunk helyben tartani.

az üllői úti fák esküvő című dalára ráztuk, a vállam mögött hátrapillogtam a terem másik végébe, ahol a visszafogott barátok ültek, és bámultam a táncoló házaspár sziluettjét.*

egy nagyon fiatal és nagyon aranyos pár ült előttem a buszon és nevetgéltek, a fülemben meg az at my most beautiful.

vannak azok a pillanatok, amikor legszívesebben kimerevíteném az életet, de az is elég lenne ha csak az érzés maradna meg, vagy ha tudnám hogy visszatér még gyakran.

*és ha ismeretlen magyar szám ment, mindig azt hittem hogy kispál, de aztán tényleg volt kispál és azt ismertem is (az akropoliszos).

Súlyos kérdések

A Mr. Nobody nagy csalódás, végig sem tudtam nézni, pedig igaz hogy mennyire rá tud nehezedni az emberre a döntéseinek súlya, pl. hogy ma hajat mossak-e, és szombaton az esküvő előtt megint, vagy csak holnap reggel hogy hátha kitart (főleg ha kontyba rakom). Meg hogy vegyek-e képeslapot holnap munka előtt, de akkor későn érek be mert csak 10-kor nyitnak a papírboltok, vagy az üres órában szaladjak ki a magánrendelésről, de postára is kell menni úgy meg már nem biztos hogy beleférne. Látom ahogy elágazik az életem ezeken a pontokon.