Vicces

amikor a fodrász arról panaszkodik hajvágás közben, hogy egy kollégája milyen bénán vágta le a haját és hogy áll már (és tényleg).

amikor a nőgyógyászom mesél a szüléséről, meg hogy mennyire más ez a terhessége mint az előző volt.

amikor külföldi emberekkel beszélgetünk és fény derül a kulturális különbségekre és hasonlóságokra, például hogy amerikában is vonatoznak az esküvőkön, csak nem a szerelemvonatra, hanem erre.

Advertisements

Tegnap kis híján belealudtam az Expendablesbe, béna párbeszédek, borzasztó színészi játék, és itt ki kell emelnem Sly-t, persze eddig sem ezért szerette, aki szerette. Eleve hogy néz már ki, kb több arcfelvarrása lehetett mint ööö valami színésznőnek akinek híresen sok arcfelvarrása volt. A legalja az a jelenet amiben Schwarzenegger is megjelenik, így hogy ketten vannak már tényleg kínossá válik a színészi játék negatív halmozódása. Az akciójelenetek elviszik a filmet, már ha valaki szereti az olyat, én a robbanásokat, puskaropogást, ütések puffanását is végigásítoztam.

Az előbb Berci méltatlankodni kezdett, hogy hogy vannak ezek a gének, kitől örökölte ő hogy ennyi nyála van. Úgyhogy beszélgettünk egy kicsit a genetikáról.

Később meg arról hogy hogy reagáljunk, ha más, például Nudli, nem fogadja el a segítő és jószándékú tanácsainkat. Például azt hogy ne a legnehezebb pályát játssza az angry birdsben, vagy ha már igen, akkor válasszon más taktikát. Javasoltam Bercinek, hogy ilyenkor nem célszerű párnákkal dobálózni, sem kergetni körben a lakásban. Dühös volt, de szerintem valamennyire elfogadta a szempontjaimat.

Mostanában néha odajön hozzám és a karomon trombitál a szájával (nem tudom mi erre a hivatalos kifejezés). Nagyon édi.

Balkán vagyunk még mindig

Amikor a Boráros téri telehányt-hugyozott aluljáróban sétáltunk vissza a kocsihoz miután nem fértünk fel az ezer éves, ütött-kopott, tömött BKV hajóra (lehet hogy van közöttük szebb is, nem tudom), érződött egy kis irónia a hangomban amikor felkiáltottam hogy “Magyarország, én így szeretlek!”

Most hogy itthon voltam, volt lehetőségünk kicsit együtt mászkálni a városban, meg ugye Szentendrén is, amit én évek óta nem tettem meg. Nem állhattam meg hogy ne nézzem egy kicsit a turisták szemével, és Budapest gyönyörű és ellenállhatatlan varázsa van, biztos vagyok benne hogy sok turistát lenyűgöz, de. A tájékoztató táblák még mindig hiányosak (bár ez már sokat javult), és túl sok a rozsda, gaz, szemét, vizeletszag. Az igazi kirándulóhajó igaz hogy kívülről nem rozsdás, és a belseje is tiszta, de nem néz ki európainak, az ülések ott is legalább 30 évesek. Szentendrén nincs pad, ahova le lehetne ülni, pedig emlékszem hogy régen volt. A HÉV egyszerűen kritikán aluli, amikor már fent ültünk és körülnéztem akkor magamon csodálkoztam hogy hogy gondolhattam hogy majd a HÉV-en biztos lesz légkondi. A végállomása is, a váróterem és pénztár helyisége, körben a bódék.

Meg fog ez valaha változni? Úgy érzem annyira megszoktuk hogy nem is vesszük észre, mármint az nem lenne baj ha speciel én nem venném észre, de az nem veszi észre aki tudna változtatni rajta. És nem hiszem hogy csak és kizárólag a pénzen múlik minden.

Volt megint filmnézős szeánsz, aminek a gyökerei az évekkel ezelőtti sítáborba nyúlnak vissza. Akkor négyen kuporogtunk az ágyon és laptopon néztünk filmeket hordozható hangszórókkal. (Ezt vajon minden alkalommal leírom?) Aztán itthon néztük az asztali gépen, most meg már a 106 centis tévén, és már többen is vagyunk, bár még nem a gyerekek nőttek fel a programhoz. Csak jó filmeket láttunk, most a Beginnerst, miután degeszre ettük magunkat pizzával, tésztasalátával, túróruditortával és fagyival, és külön figyeltünk hogy előbb igyuk a meggyes sört és utána a bort. Nagyon jó film, lassan csordogál, nagyon szépen mutatja be a homoszexualitást, a gyászt, a barátságot, egy kapcsolat kezdetét, a szerelmesek félelmét az elköteleződéstől, a vandalizmust. A végén nagyon izgultam, és a szemembe is belement valami. Ja és hát persze Ewan McGregor. (A csaj meg a Becstelen brigantykban a színésznő, és mindketten jól játszanak.)

Legközelebb a Freud filmet akarjuk, de csak ha olyan hamar lesz legközelebb hogy addig senki nem nézi meg. Vagy az Expendablest, vagy az Avengerst.

észrevételeim a mai napról

Jó volt a piknikezés, kicsit volt ilyen élményem, de most legalább a téma ismerős volt (orvoskodás nagyrészt). És minden finom volt, és az eső előtt hazaértem az utolsó percben, pedig a metró sem ment. És isolde hozott nekem könyvet (pedig előtte a cicamenhelyre is el kellett mennie magányos kiscicákat simogatni).

Itthon meg végre elküldtem a munkát, csak nehezen álltam meg hogy ne az legyen a kísérőszöveg, hogy bocsánatot kérek a kritikán aluli minőségért, bár ha jobban belegondolok nem is teljesen álltam meg. Utána pedig kéjesen becsuktam az összes vonatkozó fület a laptopon.

Az aranyéremnek pedig örülök, Horváth Mariann viszont továbbra is kifejezetten idegesít. Gondolom minden riporternek nagy álma olimpiai aranyérmet közvetíteni, csak az a pech amikor ezt bénán teszi. Persze lehet hogy csak nekem idegesítő, főleg ötödször. És tényleg nagyon szép a szeme (nem HM-nak, hanem neki).

Aztán eszembe jutott, hogy a holnapi piknikre lenne is két facér pasi akit elvihetnék, de lehet hogy a többiek nem olyanra gondoltak akikkel le kell menni a partra kavicsot dobálni a vízbe, aztán meg a fagyishoz csoki-eper, és vanília fagyiért.