amikor a fodrász arról panaszkodik hajvágás közben, hogy egy kollégája milyen bénán vágta le a haját és hogy áll már (és tényleg).
amikor a nőgyógyászom mesél a szüléséről, meg hogy mennyire más ez a terhessége mint az előző volt.
amikor külföldi emberekkel beszélgetünk és fény derül a kulturális különbségekre és hasonlóságokra, például hogy amerikában is vonatoznak az esküvőkön, csak nem a szerelemvonatra, hanem erre.
Tegnap kis híján belealudtam az Expendablesbe, béna párbeszédek, borzasztó színészi játék, és itt ki kell emelnem Sly-t, persze eddig sem ezért szerette, aki szerette. Eleve hogy néz már ki, kb több arcfelvarrása lehetett mint ööö valami színésznőnek akinek híresen sok arcfelvarrása volt. A legalja az a jelenet amiben Schwarzenegger is megjelenik, így hogy ketten vannak már tényleg kínossá válik a színészi játék negatív halmozódása. Az akciójelenetek elviszik a filmet, már ha valaki szereti az olyat, én a robbanásokat, puskaropogást, ütések puffanását is végigásítoztam.
Az előbb Berci méltatlankodni kezdett, hogy hogy vannak ezek a gének, kitől örökölte ő hogy ennyi nyála van. Úgyhogy beszélgettünk egy kicsit a genetikáról.
Később meg arról hogy hogy reagáljunk, ha más, például Nudli, nem fogadja el a segítő és jószándékú tanácsainkat. Például azt hogy ne a legnehezebb pályát játssza az angry birdsben, vagy ha már igen, akkor válasszon más taktikát. Javasoltam Bercinek, hogy ilyenkor nem célszerű párnákkal dobálózni, sem kergetni körben a lakásban. Dühös volt, de szerintem valamennyire elfogadta a szempontjaimat.
Mostanában néha odajön hozzám és a karomon trombitál a szájával (nem tudom mi erre a hivatalos kifejezés). Nagyon édi.
Amikor a Boráros téri telehányt-hugyozott aluljáróban sétáltunk vissza a kocsihoz miután nem fértünk fel az ezer éves, ütött-kopott, tömött BKV hajóra (lehet hogy van közöttük szebb is, nem tudom), érződött egy kis irónia a hangomban amikor felkiáltottam hogy “Magyarország, én így szeretlek!”
Most hogy itthon voltam, volt lehetőségünk kicsit együtt mászkálni a városban, meg ugye Szentendrén is, amit én évek óta nem tettem meg. Nem állhattam meg hogy ne nézzem egy kicsit a turisták szemével, és Budapest gyönyörű és ellenállhatatlan varázsa van, biztos vagyok benne hogy sok turistát lenyűgöz, de. A tájékoztató táblák még mindig hiányosak (bár ez már sokat javult), és túl sok a rozsda, gaz, szemét, vizeletszag. Az igazi kirándulóhajó igaz hogy kívülről nem rozsdás, és a belseje is tiszta, de nem néz ki európainak, az ülések ott is legalább 30 évesek. Szentendrén nincs pad, ahova le lehetne ülni, pedig emlékszem hogy régen volt. A HÉV egyszerűen kritikán aluli, amikor már fent ültünk és körülnéztem akkor magamon csodálkoztam hogy hogy gondolhattam hogy majd a HÉV-en biztos lesz légkondi. A végállomása is, a váróterem és pénztár helyisége, körben a bódék.
Meg fog ez valaha változni? Úgy érzem annyira megszoktuk hogy nem is vesszük észre, mármint az nem lenne baj ha speciel én nem venném észre, de az nem veszi észre aki tudna változtatni rajta. És nem hiszem hogy csak és kizárólag a pénzen múlik minden.
Volt megint filmnézős szeánsz, aminek a gyökerei az évekkel ezelőtti sítáborba nyúlnak vissza. Akkor négyen kuporogtunk az ágyon és laptopon néztünk filmeket hordozható hangszórókkal. (Ezt vajon minden alkalommal leírom?) Aztán itthon néztük az asztali gépen, most meg már a 106 centis tévén, és már többen is vagyunk, bár még nem a gyerekek nőttek fel a programhoz. Csak jó filmeket láttunk, most a Beginnerst, miután degeszre ettük magunkat pizzával, tésztasalátával, túróruditortával és fagyival, és külön figyeltünk hogy előbb igyuk a meggyes sört és utána a bort. Nagyon jó film, lassan csordogál, nagyon szépen mutatja be a homoszexualitást, a gyászt, a barátságot, egy kapcsolat kezdetét, a szerelmesek félelmét az elköteleződéstől, a vandalizmust. A végén nagyon izgultam, és a szemembe is belement valami. Ja és hát persze Ewan McGregor. (A csaj meg a Becstelen brigantykban a színésznő, és mindketten jól játszanak.)
Legközelebb a Freud filmet akarjuk, de csak ha olyan hamar lesz legközelebb hogy addig senki nem nézi meg. Vagy az Expendablest, vagy az Avengerst.
Jó volt a piknikezés, kicsit volt ilyen élményem, de most legalább a téma ismerős volt (orvoskodás nagyrészt). És minden finom volt, és az eső előtt hazaértem az utolsó percben, pedig a metró sem ment. És isolde hozott nekem könyvet (pedig előtte a cicamenhelyre is el kellett mennie magányos kiscicákat simogatni).
Itthon meg végre elküldtem a munkát, csak nehezen álltam meg hogy ne az legyen a kísérőszöveg, hogy bocsánatot kérek a kritikán aluli minőségért, bár ha jobban belegondolok nem is teljesen álltam meg. Utána pedig kéjesen becsuktam az összes vonatkozó fület a laptopon.
Az aranyéremnek pedig örülök, Horváth Mariann viszont továbbra is kifejezetten idegesít. Gondolom minden riporternek nagy álma olimpiai aranyérmet közvetíteni, csak az a pech amikor ezt bénán teszi. Persze lehet hogy csak nekem idegesítő, főleg ötödször. És tényleg nagyon szép a szeme (nem HM-nak, hanem neki).
Aztán eszembe jutott, hogy a holnapi piknikre lenne is két facér pasi akit elvihetnék, de lehet hogy a többiek nem olyanra gondoltak akikkel le kell menni a partra kavicsot dobálni a vízbe, aztán meg a fagyishoz csoki-eper, és vanília fagyiért.
Nem is gondoltam, hogy ilyen megnyugtató, otthonos érzés fél szemmel látni ahogy a mellettem ülők ellenőrzik az internetet a telefonjukon, miközben szegény Bruce [válogatott szörnyűségeken megy keresztül] (ide tudnék írni frappánsságot, de kivételesen tekintettel vagyok azokra akik még nem látták). Szerintem lehetett volna kicsit rövidebb, Mr. a. szerint lehetett volna hosszabb is, Brainoizt zavarták a következetlenségek, Suematra eddig azt hitte hogy Christian Bale béna, de most rájött hogy menő, alie a vége után 0,01 másodperccel kilőtt azzal hogy indul az utolsó járműve. Az agyam néhány perc alatt dolgozta fel ezt az infót, szóval köszöntem, csak picit később.
Aztán hazamentünk.
Tetszett, pedig olyan szinten béna vagyok a képregényekhez, hogy utána meglepődtem ilyeneken hogy akkor Anne Hathaway karaktere a catwoman volt (nekem az Halle Berry), arról meg a gyerekeimtől értesültem hogy a gonosz neve Szupererős. Végig izgalmas volt, lehet hogy a hossza sem zavart volna ha még kényelmesebb az ülés (vigyetek kispárnát) (ha olyan kényesek vagytok mint én).
Ezt lehet hogy már írtam, csak nem jelöltem a megfelelő címkével és most ezért nem találtam, de azután hogy bepánikoltunk Berci egyes dolgai miatt, újra járunk a fejlesztőhöz, de már főleg csak mi, és megbeszéljük hogy hogyan tovább, de most Berci is volt és csomót beszélgettek és érdekes dolgokat mesélt el a fejlesztőnek.
És az az érdekes, hogy minden általunk említett problémával kapcsolatban talál összefüggést a fejlesztő az autizmussal. Mármint persze nem olyan fura, csak sokszor nem is gondolnánk.
Ugye a fel-alá szaladgálásról már tudtuk hogy sztereotip mozgás amit feszültséglevezetésként használ, vagy ha unatkozik, mert nincs elég spontaneitás/kreativitás hogy maga találjon ki valami elfoglaltságot.
A “szar a világ” tematika abból lett, hogy kiterjeszti a hangulatait, és amikor éppen rossz akkor azt gondolja hogy mindig az.
Azért nehéz új tevékenységekre rávenni, mert az újdonság számára sokszor félelmetes, mert lehet ott sok ember vagy zaj vagy valami amit nem szeret.
Most pedig kiderült hogy azért nem köti le az olvasás, mert “két agya van, és az egyikkel folyamatosan rajzfilmeket játszik le magának, vagy olyan részeket amiket látott, vagy kitalál újakat” (ezt Berci mesélte el neki). És ez is tipikus, és ha súlyos akkor komoly problémákat okozhat, de nála egyelőre nem tűnik súlyosnak.
És még jobb, hogy jó tanácsokat is ad, amik tényleg segítenek is. Lehet az a magyarázat, hogy a fejlesztő az autizmushoz ért és ezért minden erre emlékezteti (az ács mindent szögnek lát vagy mi), de az is lehet hogy igaza van. Szóval nem akarjuk Bercit megbetegíteni, meg lehet hogy ezek nélkül is szuperül boldogulna, de azért nekünk nagy segítség hogy amikor nem értjük hogy mi van akkor nem tanácstalankodunk vagy veszekeszünk vele hogy ezt most mért csinálja, hanem na mindegy nem ragozom tovább.
Szóval tegnap elmentünk hajókirándulni. Mert vasárnap ki akartuk próbálni a BKV hajót, mert a gyerekek még sosem hajóztak, de végül örültünk hogy nem fértünk fel rá mert legalább 100 éves szardíniásdoboznak tűnt ahogy közelített. Ezért inkább elhajóztunk valódi kirándulóhajóval Szentendrére, amin lehetett ülni és szaladgálni is, meg felmenni a tetőre körülnézni ahol már nem volt hely mert az utolsó pillanatban érkeztünk. Amikor már főleg csak erdő volt a látnivaló mindkét oldalon, és az iPod is lemerülőben volt, játszottunk szópókert.
Ez nagy öröm nekem, mert a tapasztalatom szerint az ismerőseim már kevésbé szeretnek játszani mint régen, vagy azért mert idősebbek, vagy mert nem ugyanazok, és ők régen sem szerettek annyira játszani, mint régen a régi ismerőseim. De a gyerekek zsenge korukhoz képest már nagyon ügyesek, és egész jól helyettesítette a visítozós rugdosódást is.
Szentendrén bravúrosan megtaláltuk a palacsintás helyet, és később a HÉV végállomást is. Attól kezdve hosszan szenvedtem a meleg miatt, Gé pedig nem volt túl megértő, amire természetesen nem haboztam mielőbb rámutatni (mert én is sokszor megkaptam már tőle halálos náthás, húzódásos és egyéb megbetegedései során hogy nem vagyok elég együttérző).
Miután megszabadultunk a kölköktől, vacsoráztunk a TGI Fridaysben (finom volt és a hely is jól néz ki, csak nem túl olcsó). Abból gondolom hogy ide is főleg külföldiek járnak, hogy először mindenki angolul szólt hozzánk, és hogy az étlapon a kaják neve csak angolul szerepel. Majd a desszerttől megfosztva magunkat átsiettünk a Corvin fesztiválra esőben csápolni a The Mindblow-nak.
Aztán hazajöttünk.
Olyankor nagyon viccesnek tartom magam, amikor épp kilakkoztam a körmöm és bejön Gé hogy mi ez a furcsa szag és mind csodálkozva kérdezzük hogy tényleg mi ez, és mind biztosítjuk róla hogy egy ideje már érződik.
Nudli szerint amikor mindjárt vége az esti mesének akkor úgy elszomorodik mint amikor másnap oviba kell menni. De nagy móka lesz hogy most már iskola lesz, de várom.
Most éppen az van hogy mindig azzal értek egyet akivel utoljára beszéltem. Illetve lehet hogy eddig is az volt, csak kevesebb életet meghatározó döntés kellett hoznom naponta.
Ma legalábbis beállítottam a mormota-rekordomat, este 9-től délelőtt 10-ig aludtam. Csak annyival szakítottam meg hogy 1 körül Gé felrázott hogy feküdjek le rendesen, én meg értelmes fejjel ismételgettem hogy ha?, de mivel türelmesen elismételte többször, végre fogtam a szitut és lefeküdtem rendesen. Azt hiszem jól éreztem hogy húzós hét volt.
Ha csak a tegnapot nézzük: elbicikliztünk a Kopaszi gátra, ott fagyiztunk meg kavicsot dobáltunk a vízbe, és vissza. Este pedig Gé letöltötte a kinect fruit ninját és egy csomót kaszaboltuk a levegőt.
Fogyókúra fail: délben enni egy tejfölös kenyeret, délután két beteg között egy szelet fornettis pizzát, és hajnali 1-kor Gru-nézés közben egy kis kolbászos kenyeret light krémsajttal a pattogatott kukoricához.
Gé felfedezte az egyéb csatornákat is és nagy örömmel nézi. Az előbb ezt hallottam a tv-ből (TLC): “Csodálatos érzés, hogy végre végigaludhatom az éjszakát és nem arra ébredek hogy egy csótány mászik az arcomon”. Utána a kövér terhesek műsora jött, amiben egy férfivé operált nő terhességét is végigkövethetjük, a reklámban pedig a maffiózófeleségek dobálóznak tányérral.
Persze mindenképpen örülök hogy elmentem kedden, többek között a 3d szemüvegek bosszantó problémájára is kaptam ötletet: a kocsiban kell tartani, mert oda még visszamész érte. Szerencsére nekünk már van két garnitúra, az egyiket tarthatjuk a kocsiban.
És két pontom már lenne a medúzás trivia kvízben, ha lenne. És sikertelenül próbáltam meggyőzni a többieket, hogy Bright biztos csak viccből ajánlgatta ezt a filmet a következő filmnézésre.
Csak az olyan cikis, amikor a két informatikus a nagy beszélgetésből hirtelen rám néz, hogy a *valami számítógépes, amiről utóbb kiderült hogy valami internetes* helyett beszélgessünk olyanról amiből én is értek pár szót, de nem jut eszünkbe semmi olyan. Kéne találni olyan érdeklődési területet ami legalább részben fedi másokét, nem lehet csak mindig az hogy “és voltunk a gyerekekkel az állatkertben, és megtaláltuk az aranyos kis rágcsálókat amikre Nudli emlékezett hogy a lepkeháznál vannak valahol”. Egyébként tevét is etettem a kezemből, de nem valószínű hogy erre jobban rezonált volna a társaság.
A nagy világvége-hangulatban megfeledkeztem a blogom szülinapjáról. A házassági évfordulónkra szerencsére Gé már előre felhívta a figyelmemet, és koncertre fogunk menni.
Azért jó hogy most mindketten ráérünk, mert esténként tudunk igényes és tartalmas filmeket nézni, mint pl. Clerks 2, A szállító 1, 2, 3.
a scifi és fantasy regények mellett arról is volt szó hogy ki miért jelentkezett le melyik közösségi oldalról, és az e-mail előnyeiről a chattel szemben, és hogy a nyelvszakosok bölcsésznek számítanak-e, és egyáltalán mitől bölcsész egy bölcsész.
És milyen négy szám alatt értem haza.
Avagy: Leonard nyomdokaiba lépünk:
Gé talált csokis sajtkrémet a boltban, és gyorsan vett is, sőt meg is kóstolta. Én csodálattal vegyes rettenettel figyeltem, illetve fényképeztem.
Ízlett neki. Az íze kicsit hasonló a mogyorókrémre, de a végén savanykás. Illik a kenyérhez.
Senki nem mondhatja hogy nálunk nincsenek szabályok. Csak tiszta és száraz kézzel játszanak a kütyüinkkel. Este lefekvés után már csak csendben néznek tévét a szobájuk ajtajából. Ha megették a kaját (amit bevittünk nekik a nappaliba), nem (mindig) hagyják a tányért a földön, hanem kiviszik az étkezőbe. Megkérdezik hogy lehetnek-e a számítógépnél.
Itt van például ez a hiperegyszerű, 5 perc alatt elkészülő gyümölcsleves, főzni se kell meg semmi. Na ez nálam olyan hogy nem volt a boltban puha sárgabarack csak kemény (nyilván nem a piacon vettem, hanem a tescoban a müller mellett ahol akciós az oreo). Ezért a biztonság kedvéért inkább meghámoztam, bár engem a puha barack héja is zavarna szerintem a levesben. Beleraktam lábasba, szétfröcsögtettem turmixgéppel, aztán minden hozzávalót szépen hozzáadtam és tovább fröcsögtettem (nyilván sem joghurtból, sem tejszínből nincs 2,5 decis a boltban, csak 2 dl vagy fél liter), megállapítottam hogy nem elég sima az állaga, átszűrtem tésztaszűrön egy másik lábasba, megtisztítottam és beleraktam a maradék barackot, megmostam a málnát és beleraktam, minden edényt bedobáltam a mosogatóba, letörölgettem a pultot meg a konyhaszekrényt, megmosakodtam, Gé átpakolta az edényeket a mosogatógépbe, és már ettünk is, nagyon finom lett. Nem mértem, de 40 perc körül volt az 5 perc. És ez tényleg egy jó és egyszerű recept. Persze ha gyakorlottabb lennék akkor biztos ügyesebb és gyorsabb is. Meg a boltban eszembe jutna hogy ha a barack nem puha akkor veszek helyette epret (bár azt is leszűrtem volna vsz a kis bazok miatt).
Mostanában az életem egy érzelmi hullámvasút. Most például nem működik a 9gag. De komolyan, mármint egy olyan hullámvasút ami mocsárban vonszolja magát.
Azt például nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy mennyi segítőkész ember van, blogos ismerősök, irl ismerősök, meg olyanok is akikkel így közvetlenül nem is ismerjük egymást. Úgyhogy kezdenek lenni lehetőségek, máris parázhatok azon hogy melyik lenne olyan hogy tudok mellette rendelni is, mert most abban látom a legnagyobb lehetőséget, de napi 8 órás munka mellett nem teljesedhetne ki, viszont abból most még nem élnék meg, csak később, ha ki tud teljesedni. De még várunk pénzeket is, változó bizonytalansági faktorral. És persze nem várt kiadások is gyűlnek, lásd hődíjkülönbözet.
Tegnap meg voltam sörözni, odafelé azon elmélkedtem hogy azért tényleg jó találmány a mobiltelefon, 20 éve nem tudom hogy oldottam volna meg azt hogy a fornetti előtt rájövök hogy otthon hagytam a pénztárcámat. Így remekül menedzseltem, szóltam az eladó csajnak hogy mégsem kérem a karamellás-ribizlis muffint, és felhívtam Gét kétségbeesve hogy most haza sem tudok menni érte mert ellenőrök vannak a metrónál, ő pedig áthívta anyut hogy vigyázzon a gyerekekre és utánam hozta kocsival. Még jobb lenne, ha tudtam volna gps-el követni hogy merre jár épp, de azért így is jó volt. Később ittunk meggyesrétes ízű sört enyhe szilva beütéssel, és kitárgyaltuk a melltartó és pántja ruhából való kivillanásának részleteit, illetve hogy a körömlakknál melyik szabály érvényes: hogy a lábköröm mindig piros, vagy hogy ugyanolyan legyen a kéz és a láb (szerintem ez). Búvárzenekar szerint egy lánynak sem szabadna lakkozni a lábkörmét, de úgy tűnik ezt is sikerült megoldanom a “hozott is ajándékot meg nem is” stílusomban, mert az enyémen nem látta a gyöngyházszínű lakkot. Brainoiz meg hiányolta hogy mért nem válaszoltam tapsinak is flegmán hogy “telek” amikor megdicsérte a szoknyámat, mint neki amikor megdicsért hogy milyen barna vagyok. Másról is volt szó, de a sci-fi és fantasy regényeknél automatikusan kikapcsolok, meg nem minden volt vicces.
Ma meg olyan voltam mint az “Egy fiúról”-ban Hugh Grant, mínusz az örökség, felkeltem, fürödtem, elmentem fodrászhoz, vettem néhány ruhát (nagyon olcsón), elmentem postára, hazajöttem, a teendők listáról kihúztam a fodrászt, felpróbálgattam az új ruháimat meg néhány régit (most az a projekt zajlik hogy nincs pénzem új ruhákra ezért bele kell fogynom a régikbe), fényképezgettem is magam hogy majd jól kirakom a blogba, ebédeltünk, telefonáltam, (innen nem volt teljesen olyan) simogattam Nudlit meg prizniceltem mert harmadik napja lázas és tökre nem ment le neki, hazajött Gé, elmentünk orvoshoz (vsz vírus, holnapig még várunk), hazajöttünk, turmixoltam gyümölcslevest, átmentem anyuékhoz nyomtatni (nem gyümölcslevest), visszajöttem, és most itt ülök a laptopnál (de már pár levelet is írtam). És tök fárasztó nap volt.
Azt esetleg tudja valaki, hogy ha az ember félállásban alkalmazott és mellette vállalkozik, akkor mi a helyzet a járulékokkal? A felét kell fizetni?
Megnéztük az into the wild-ot, (spoiler!) és most nagyon mérges vagyok hogy nem lehetek mérges Sean Pennre, hogy mért kellett úgy elrontania a végét, pont amikor a kedves srác rájön hogy az élmények csak akkor boldogítanak ha van kivel megosztani meg minden. Egyébként is, mennyire nem életszerű már hogy pont amikor rájön hogy megáradt a folyó (és komolyan addig nem vette észre?) (és mért nem épített oda is hidat mint a másikra? mért nem indult el mellette hogy hátha talál egy gázlót?) onnantól nincs semmi kajája és pont összekeveri a hülye füveket is. Kár hogy igaz történet, szóval Sean Penn mégis ügyes.
Alapvetően punnyadáshegyek vannak, az energiáim nagyobb részét a létezés köti le, és iszonyú sokat alszom. Persze még mindig nem hívtam végig minden lehetséges intézményt ahol esetleg lehet hely. Meg a korábbi fordítós helyeken sem jeleztem hogy hahó itt vagyok, névjegykártyát sem csináltattam. Azért egy-két helyre írtam, valahonnan már hívtak is. És továbbjutottam a régi zumában a 12. pályáról (elkezdtem elölről és begyűjtöttem 15 életet), természetesen kiderült hogy tovább is van, most az űr következik (stílusos, hehe). És készítettem listát a teendőimről, és bejelentkeztem fodrászhoz.
Szombaton meg voltunk moziban, vasárnap meg strandolni barátokkal. Sulemia okos tanácsai 115. rész: szénsavas vizet ne fagyassz le, mert amikor olvadni kezd, felrobban, ha hozzám hasonlóan peches vagy, az arcodba.
Tegnap meg voltam bent papírokat aláírni, és persze benéztem a kedves kollégákhoz is. Bemenni jó volt, most még olyan mintha haza mennék, minden ismerős, köszönnek a beteghordók, mindenki örül hogy lát és szívesen mesél. Eljönni szar volt, most már ők egy csapat én meg csak egy kívülálló vagyok.
Meg elméletben már az is foglalkoztat, hogy majd én is elkezdek főzőcskézni, ha tényleg úgy alakul hogy több időm lesz mint eddig, meg ugye többek szerint pénzkímélő is. Csak kéne egy nekem való főzős oldal, mondjuk “gyors receptek hülyéknek” vagy ilyesmi, mert azért úgy nem tudom elképzelni magam amint friss medvehagymát szedek az erdőben, meg a culinarisba járok állandóan, meg órákig állok a konyhában és marinálok meg ilyesmi.
A parázásnak meg elmúlt az étvágyra és így a testsúlyomra kifejtett jótékony hatása.
Furcsa hogy amennyire sosem gondoltam volna hogy én valaha ilyen helyzetbe kerülök, hogy nem pontosan tudom hogy akkor most miből is fogunk élni, mert annál sokkal betojibbnak felelősségteljesebbnek tartom magam, vagy ha gondoltam is rá, megállapítottam hogy a félelemtől úgyis rögtön szörnyet halnék, ahhoz képest egész jól tűröm. Nem azt mondom hogy sosem parázok, meg összefügghet a helyzettel hogy tőlem teljesen idegen módon nincs nagy étvágyam. A munkakeresés nem egy nagy öröm, kb. az első félórában nyilvánvalóvá vált hogy nem az van hogy mindenhol csak arra vártak hogy mikor kérdezem már meg hogy van-e állás. Egyrészt elég bénának érzem hogy ismeretlenként odaesz a fene helyekre azzal hogy nincs-e véletlenül állás, jó de azért hagyok egy önéletrajzot ha esetleg később lenne. Ezek a dolgok alapvetően ismeretségen keresztül történnek. De azt meg olyan kevésnek érzem hogy szóltam pár embernek hogy tartsák nyitva a szemüket és várok. Ja meg az interneten is keresgéltem. Meg még arra is gondoltam hogy a fordításra ráfekszem jobban, most hogy lett rá számolatlan mennyiségű időm. De az elmúlt napokban inkább csak arra koncentráltam hogy lélegezzek és ne forralódjon fel az agyam.
Meg az volt hogy a telken csak úgy van net hogy apu beállítja a saját laptopján, aztán egész nap tőzsdét néz rajta, de amúgy se írnék blogot az ő laptopján. Szóval wordben nyilvánultam meg:
07.01. vasárnap
Mostanában minden reggel fejfájásra ébredek, de most a fejfájás mellett még az is volt hogy egy népdal ment a fejemben: kis kece lányom fehérbe vagyon, fehér a kolbász kezébe vagyon.
Reggelinél:
Tartom a poharam hogy anyu töltsön forró vizet a teához.
anyu: Így nem lesz jó, ja de, jó lesz.
apu: Mindjárt ledobja mert túl forró lesz a bögre.
én: „Olvastam valahol az allergiáról, és azt írták hogy sokat kell inni, például zöld teát, és ne rakjunk bele cukrot, hanem 100%-os ananászlével ízesítsük.”
anyu: A zöld teát a fogyókúránál írják, nem az allergiánál.
apu: Ananászlével, mintha abban nem lenne cukor.
Itt megszakad a kézirat, pedig még az is volt hogy sokat ökörködtünk ii@_-ékkel, például arról hogy Gének el kéne menni az én is lehetek szép vagy milyen műsorba, és amikor Lakatos Márk ölelgetné a tükör előtt, akkor elhüppögné hogy még sosem látta a hasizmait, és elmennének egy boltba ahol Márk speciális fehérneműket mutatna neki kis szilikonos párnákkal hastájon, és a végén mindenki sírna. (Ha valaki megcsinálja vicces videóban, szóljon). Meg áztattuk magunkat a pisiben kellemes hőfokúra melegedett vízben, paráztam a munka hiánya miatt és bosszankodtam még sokat, és rájöttem hogy tényleg én is túl kritikus vagyok.
Mostanában a szomorú-megható blogon kívül olyanokon érzékenyülök el, mint a dohányzásellenes kampány, meg a faith in humanity restored-os képsorozaton amikor ki van írva a tisztítóban hogy ha munkanélküli vagy és állásinterjúra mész ingyen kitisztítják a ruhád, hogy egy óvónő nyárra kért makk marcis mintát a keresztszemes magazintól, hogy kihímezhesse a jövőre ballagó csoportja tarisznyáit. Már persze azon kívül amikor szétbőgöm magam az utolsó napon a munkahelyemen.
nightswimming 