Tegnap megnéztük a Volt egyszer egy Hollywoodot, tekintettel azokra akik még nem látták és spoiler nélkül szeretnék megnézni annyit írnék róla hogy Leo még mindig elég kisbabás, Brad Pitt viszont öreg (ami végül is 56 évesen már belefér) és így is jóképű, és jól játsszák el a szerepüket, a többiek is. Tényleg kicsit lassú, ráérős a tempó de engem nem zavart, egyszer se néztem rá az órámra közben. Most nem volt annyi nagyon ütős beszélgetés, viszont volt egy csomó láb, a zenék egész jók, a legtöbb ilyen hallottam már de nem tudom mi ez, plusz a Hush. Szerepel a fiatal Natalie Portman (kb mint a Leonban) (hasonmása) és a fiatal Jennifer Connely (kb mint a labirintusban) (hasonmása) is, ők is jók. Tarantino továbbra sem lett PC, van egy olyan érzésem hogy sok frusztráció érhette nőktől, és hogy van egy jó adag szadizmus benne, és ezeket szereti a filmjei által feldolgozni, de továbbra se gondolom hogy ezért bannolni kéne.

Advertisements

Tarantino

végre mindkét gyerek elérte azt a kort amit már megfelelőnek ítéltünk Tarantino filmekhez, most ez a projekt hogy végignézzük amiket ő rendezett. már túl vagyunk a Pulp Fictionön, a Reservoir Dogson, a Death Proofon, a Kill Billen, és ma megnéztük a Jackie Brownt is. (okok miatt nem sorrendben)

a gyerekek szemszögéből: Nudli a Death Proofban csalódott, az előző kettő után nem ezt várta, és a Kill Bill 2-is kicsit lassúnak találták, túl kevés volt az akció, sok a beszéd :D. szerintem a Pulp Fiction túl magasra tette a lécet, utána már nem tudott gyökeresen mást, de hasonlóan frisset, eredetit és humorosat mutatni. persze nyilván a többi is jó (kivéve a reservoir dogst és a hateful eightet).

most kicsit jobban feminista szemmel néztem mint annak idején, és az tűnt fel hogy bár amikor vannak női hősök, azok mind végtelenül badassek, erősek, ügyesek, okosak, bátrak és minden egyéb más szempontból is lazán verik az összes férfi karaktert, de mellette mindig eléggé kihangsúlyozza azt is hogy milyen szexik és csinosak (kivéve talán Zoe Bell és Jackie Brown, mármint ők is szexit és csinosak de nem rázzák meg teszik-veszik úgy magukat). Amelyikben van legalább 2 nő az átmegy a Bechdel teszten is, mármint főleg pasikról beszélgetnek ugyan, de a Pulp Fictionben is van a dealer felesége aki a barátnőjének magyarázza a piercingjeit, a Death Proofban is beszélgetnek kocsikról, meg egymásról is a pasik mellett. de azért ez is jó:

What about “kinda cute, kinda hot, kinda sexy, hysterically funny, but not funny looking guy who you could fuck” did you not understand?

fflamingjune közkívánatára ezeket kifejtem:

We need to talk about Kevin: borzasztó, biztosan nem akarom elolvasni a könyvet 🙂 Iszonyú volt a hangulata, napokig benne maradtam és tovább rágódtam rajta hogy hogy lehetett ilyen elb@szott a család, hogy mért tűnik úgy mintha vákuumban élnének, mintha az anya körül nem lenne senki de senki, csak a pszichopata fia és az agyhalott férje aki nem fog semmit. Hogy senki ne vegyen észre semmit. Szóval az is zavart hogy az egész nagyon életidegen, születésétől fogva nem szabályozhatja egy gyerek magát olyan tűpontossággal hogy minden bántást az anya kapjon és senki ne vegyen észre semmit. Brr, most is kiráz a hideg.

És ide nekem nagyon illik a The Theory of Everything, mert ugyanakkor láttam és pont az ellenkező érzésem volt: az előző egy elvileg átlagos kisvárosi történet, aminek minden mozzanatától borzongok (rossz értelemben), ebben meg (a Steven Hawking film) csomó szomorú, kétségbeejtő és borzasztó esemény éri a szereplőket, mégis az volt az érzésem mintha tündérmesét néznék, minden szereplő olyan… bocsánat a kifejezésért de tiszta és jó lelkű benne. Oké gondolom kicsit kozmetikázták a történetet de akkor is. Na az ő életére viszont kíváncsi lennék, csak aztán elsodortak az események mielőtt utánakerestem volna.

Love death and robots: szerintem rohadt jó, oké nekem is a 3 robot és a Sonny’s edge tetszett a legjobban, de a többi is eléggé és összességében is (kivéve a Helping hands, az intenzív happy tree friends érzést váltott ki) (de a többi jó volt).

Nem nagyon vidám idők járnak de azért az Equal rites nagyon jó, és a Mort is, és a Mortban még Rincewindnek is van egy kis epizódszerepe (eddig, még nem vagyok a végén), és vicces Albertről visszamenőleg megtudni dolgokat. Ez lehetne egy mottója is az életemnek, a rossz sorrendben olvasott sorozatok.

A Vándorló Palota ugyanolyan furcsa és álomszerű mint az eddigi két Miyazaki amit láttam, de egy kicsit azért nyugodtabb, nem végig olyan nagyon zaklatott, inkább csak a vége fele, és nagyon cukik a szereplők.

A Húzós éjszaka az El Royale-ban meg olyan mint a Szóljatok a köpcösnek és a Jackie Brown, szóval ilyen jó kis fordulatos sztori, kemény, ütős, egész izgalmas cselekmény, csomó életszerű, élvezhető párbeszéddel, csak közben egy kicsit olyan is mint az Aljas Nyolcas (ami szerintem végtelenül lassú és vontatott volt), vagyis több olyan rész is van szerintem ami tök felesleges vagy legalábbis feleslegesen elnyújtott, nálam nem a hangulatot és az izgatott várakozást fokozta hanem azonnal ásítozni és fészkelődni kezdtem. De nem hánynak vért percekig sugárban, sőt senki, egyszer se. Viszont Jeff Bridges most is cukorfalat, és a többi színész is jó, és kezdem azt gondolni hogy Chris Hemsworth is igazi színész, nemcsak egy izmos szépfiú (a ghostbustersben is nagyon tetszett, de azért az nem volt olyan nagy kihívás).

De már egyre tovább van világos délután.

tegnap akartam írni egy hosszú és kimerítő rantet az új europarkról, de ő merített ki engem és nem maradt energiám. a lényege: még nincs kész. viszont a gyerekek nagyon cukik voltak (valahogy ilyenkor mindig megjön a beszélőkéjük)

aztán ki se raktam tegnap mert azt is elfelejtettem hogy még Miyazakiról akartam írni. szóval már régen akartam tőle nézni filmet, és most többször feljött a Castle in the sky, és tényleg olyan elképesztő tájak, szerkezetek, épületek vannak benne mint vártam, viszont mozgalmasabb és erőszakosabb is (mint vártam) (sok képet láttam róla ami alapján nyugisabbnak gondoltam). De tetszett. Nudli ezen felbuzdulva megnézette velem a Spirited awayt is, hogy nekem biztos tetszeni fog az is, közben derült ki hogy ő már látta és neki nagyon nem tetszett. Sokkal furább volt, elég összevissza de a végére összeállt, és ez is elég jól nézett ki.

az Expanse 4 spoiler nélkül nagyon jó, egész más mint az első három rész, kicsi Vének háborújás és Hiperionos beütéssel. végre kiderül valami Alex múltjáról (persze a soriból már tudjuk de a könyvből csak most. kicsit más, de most sincs rajta nagy hangsúly). az 5 is nagyon jó, felbukkannak régi kedves ismerősök illetve a befont hajú nő (Drummer).

egész biztosan akartam még mást is írni róluk de ezeket is elfelejtettem, ahogy mostanában sok mindent.

oké azért történt pár dolog a szabadság alatt (annak ellenére hogy nagy részét úgy éltem meg hogy valahol döglöm és melegem van) (és csomót aludtam, végre tudtam aludni, nagyon jól esett) (mért nem lehet az egész élet ilyen hogy éjfél körül lefekszem, 9 körül felkelek, és ebéd után is durmolok 1-1,5 órát). nemcsak az expanse-t olvastam hanem sandmant is, megtaláltam és folytattam egy ősrégi hímzést, össze-vissza mászkáltunk Esztergomban és környékén, Szarvason a mini-Magyarországban és az állatparkban, Siófokon, fürödtünk a körös holtágban és a balatonban, kimostam a gyerekek matracának a huzatát és vettem matracvédőt hogy soha többet ne kelljen, kiselejteztük a 900 plüssállat 2/3-át (ezeket mind az ágyukban tárolják), megnéztük sokadszor a Zombielandet és először a Shaun of the deadet (az első sokkal jobban tetszik) (az angol “humor” még mindig nem nagyon jön be), játszottunk Imagine-el és Monopolyval, Nudli is rávette magát és túl is élte. a pluszmunkába nyilván az utolsó napokban kezdtem bele és persze sokkal több mint gondoltam. az íróasztalukat még le kell takarítani és megvenni a tanszereket blöe. meg persze lenne még mit csinálni de nem erre kell koncentrálni. majd hátha lesz energiám munka után apránként haha.

A sense8 a 4 non blondes-al fogott meg (stílusosan), befejeztem az első évadot, jöhet a második.

A gyerekek ügyesen szervezték magukat a táborban, felváltva telefonáltak nekünk (egyik nap egyikük hívott engem, a másik gét, másnap fordítva), a kreatív napon Nudli gének és Bercinek, Berci nekem és Nudlinak készített karkötőt. Megint lebarnulva és ezer élmennyel jöttek haza, ömlött belőlük a szó, Nudli egyre ügyesebben hagy minket is szóhoz jutni (hatalmas önuralomra van hozzá szüksége), amikor épp nem ment és átmentünk Bercivel a másik szobába kitárgyalni egy fontosabb témát, rögtön utánunk jött mert kíváncsi volt rá 🙂

A Matchpoint üzenete a nőknek dióhéjban: létfontosságú, hogy ne hagyjuk kihasználni magunkat önző seggfejek által.

Jaj és közben a blogom csendben 9 éves lett.