ha azt akarom hogy sokan olvassanak akkor kéne írnom, de érdekeseket és vidámakat, nem arról hogy a tetűirtó csak kezdetben tűnt hatékonynak, ezért venni kell olyat ami nem járt le egy éve, és ha az tényleg hatékony lesz akkor kezdhetjük elölről a lakás összes textiljének kimosását, mármint majd ha a mosógépszerelő beszerelte az új fűtéscsövet a mostani zárlatos helyett (nem, nem amiatt hívtuk hanem mert folyt), meg hogy ma két tollat is elvesztettem, később meg buborékfújó-folyadék ömlött a laptopomra (ne is kérdezzétek.), és nyakunkon Nudli szülinapja és még nincs semmi eltervezve. amúgy meg végre meg kéne írnom a pszichoterápiás eseteket amiknek ma van a leadási határideje, és holnapután ha szabin leszek már kurvára nem azzal kéne szenvednem hanem tételt tanulni. mert ha komolytalan nudli a vizsga akkor még cikibb megbukni.

egyébként meg nem is rossz nekem, hanem jó, mert megnőtt a fizetésem, és holnaputántól egy hétig nem dolgozom, először vizsgára hivatkozva tanulok és vizsgázom, aztán hétvégére hivatkozva a családommal és a munkatársaimmal múlatom az időt (állítólag bulizni fogunk a főnökünk telkén), később meg ovis szünetre hivatkozva csiszatolom a lakást hogy szép legyen a szülinapi ünnepségre.

webkamera

A gyerekek aranyosan ülnek egymás mellett a szőnyeg szélén, almát esznek és tévéznek.

2 film

A múltkor megnéztük Gével az Igenembert, és megegyeztünk hogy nekünk tökre nem hiányozna ha a vígjátékok háromnegyedénél nem következne valami újabb kavar ami mindent tönkretesz, hogy aztán ebből éledjen újra a végére a sztori. Simán élveznénk ha csak úgy simán minden jó lenne. Amúgy tetszett, örültem hogy nem arról szól hogy Jim Carrey agyatlan seggfej és egyfolytában szív.

Most az Árvíz című remekmű után hozzáfűzném, hogy még nekem is irtó unalmas az összes katasztrófafilmben szereplő férfi és nő akik régen pár voltak de már nem és utálják egymást de a közös hősies küzdelem során rájönnek hogy valójában még mindig szeretik egymást. Meg aztán általában van egy önfeláldozó hős is akiről általában így derül ki hogy a zord külső milyen szerető szívet takar(t). Pedig én nagyon kevés katasztrófafilmet nézek.

Ilyesmi csak gyakrabban ismétlődnek a nevek

Egy szép tavaszi reggelen Apa, Anya, Berci és Nudli elhatározták, hogy piknikezni fognak. A család szempillantás alatt felöltözött, és beszálltak a liftbe. A kék autó vidáman átpöfögött a Duna felett a Petőfi hídon, és kivitte a családot Budakeszire. Apa, Anya, Berci és Nudli a Vadaspark melletti réten szálltak ki a kék autóból. Már várták őket Berci ovistársai és a szüleik. Anya segített felvágni a zöldségeket a paprikáskrumplihoz. A bográcsban vidáman rotyogtak a hozzávalók. Klári néni felkiáltott: amíg megfő az étel, menjünk el a vadasparkba! A gyerekek ugrándoztak örömükben. A kis csapat felkerekedett, és hamarosan ott álltak a vadaspark kapuja előtt. Apa, Anya, Berci és Nudli a többiekkel együtt bementek a kapun, és izgatottan szaladtak az állatokhoz. Berci és Anya Leviékkel sétált körbe a parkban, a kilátóba is felszaladtak. Nudli és Apa jobban megnézték az állatokat. A bölény előtt hosszasan üldögéltek, Nudli csodálkozva figyelte ahogy ivott a bölény. Nudlit lenyűgözte, hogy milyen nagy feje van a bölénynek. Mire mindenki visszaért a rétre, elkészült a finom ebéd. Berci és Nudli nem kértek paprikás krumplit, de ettek helyette pilóta kekszet. Ebéd után Józsi bácsi felállította a focikapukat, és felkiáltott: focizzunk! A gyerekek ugráltak örömükben, és szaladtak focizni. Hosszasan játszottak a réten. Egyszercsak Gyuri bácsi felkiáltott: nézzétek azokat a fekete felhőket, közeledik a vihar! Az óvódások és szüleik gyorsan összepakolták a holmijukat, elbúcsúztak egymástól és elindultak hazafelé. Berci és Nudli is beültek a kék autóba. Berci és Nudli annyira elfáradtak a hosszú nap során, hogy hazafelé elnyomta őket az álom. A Budakeszi kiránduláson készült kép jól sikerült. Apa bekeretezte, és kirakta a hupilila falra.

Már régóta akartam AnnaPeti stílusú bejegyzést írni, a mai nap kapóra jött.

Van benne jó is

Gé összerakta, egyedül, és működik meg minden. Szerinte a régi úgy néz ki mint egy warburg az új meg mint egy audi. Szerintem a régi olyan mint egy hajléktalan foghíjas öreg hölgy, az új pedig mint egy öltönyös yuppie.

(most jönnek a kevésbé egyértelműen pozitív csengésű újdonságok)

A főnököm elégedetten állapította meg, hogy nagyon ügyesen beosztottuk a nyarat a kérésének megfelelően, egyszerre csak egy ember megy el szabira, azzal már kevésbé törődött hogy a legifjabb kollégánknak pl. 0 nap jutott. Én leginkább velem törődöm, nekem 3+5 nap jutott. De sebaj, nem érdemes előre szenvedni rajta, majd csak lesz valahogy, talán csurran-cseppen néhány hosszú hétvége, aztán az év végéig valamikor úgyis kiveszem majd a maradék 15 napot is.

A gyerekek pedig tetvesek, nem nagy ügy, bárkivel előfordul, megoldjuk. Különben is, az óvónéni szerint ki kell mosni az alvócuccokat is, így elkészülhettek a következő remekművek:

Az ovis ballagáson és az adóbevalláson túlvagyunk, marad a kullancsoltás beadatása, a mosógépszerelő, valószínűleg új mosógép beszerzése, kell venni karnist is meg teniszcipőt, de előtte még az ovis kirándulás és a presógornőm szülinapja, ezután jöhet az esetek megírása és a vizsga, a hónapokkal ezelőtt összeállt hármast meg már csak úgy megszokásból biggyesztem ide, fodrász, fogorvos, nőgyógyász.

s (cseveg): … és a ginkgo bilobát is ő találta, úgy kellett rákeresni a neten hogy fel tudjam írni, most meg már mindenki ismeri, csak be kell menni a patikába és adnak.
g: Most már mindenben van aloe vera.
s: Ez meg hogy jön ide?
g (törölgeti a szemét): Úgy hogy elaludtam miközben beszéltél. Miről volt szó? Pedig próbálkoztam erősen.

nem is a sok munkától vagyok álmos

Az elején kicsit szomorú voltam, a mai világban már nincs biztos pont, állandóság, minden folyamatosan változik, az Alaptáborban már nem lehet Marlenkát enni, sem perecet.

Aztán tapsi megmutatta Vidnek hogy működik a fényképezője (Vidé), aztán a saját új gépét is megmutatta nekünk, különösen az automatikus mosolyfelismerő funkción nevettünk nagyot, különösen amikor meg akartam nézni az eddig készült képeket és nem voltam tudatában hogy a gép még mindig élesre van állítva, és egyszercsak elkezdett kattintgatni magától, majd amikor ezen mind jót derültünk, még többet kattintgatott. Aztán sajnáltuk Zyrót hogy csak rogyasztva fér el a galérián (csak ha feláll) (ülve nem kell behúznia a fejét), címkét kerestünk a babzsákfotelen, de nem katonai csak a színe (pedig jól nézne ki a katonaságnál a …ööö… szobákban), majd hirtelen szembesültem a ténnyel, hogy már nem megyek haza korán ahogy előtte terveztem (sebaj az éjszakai busszal át se kell szállni), aztán hárman maradtunk tapsival és búvárzenekarral, és jót beszélgettünk, főleg a hozzátartozóinkról.

Hazafelé meg most nem az volt hogy látom ahogy elmegy a busz az orrom előtt, hanem hogy a busz álldogál pár percet a megállóban és pont elérem, és  az alkesz kedves ellenőr bácsi kérdezi hogy ugye bérletem van, és amikor nem kapcsolok és amolyan stréberesen biztosítom róla hogy jegyem van és máris lyukasztok, lemondó hangon szól még egyszer hogy üljek le (egyes).

Hááá-háááá. Azt akartam írni, hogy bekentem a szám ezzel, és néztem a tükörben ahogy eltűnnek róla a finom vonalak és ráncok, erre megnéztem az oldalt, és valóban lehet látni ahogy megfotosoppolják az érzéki ajkat, bámulatos mire képes manapság a technika. Mentolos, folyton le fogom nyalogatni.

hétvégén végre jó idő lesz

Pont az ilyesmitől szoktam tartani, hogy időben el kell indulnom és nem tudok. Egész jól álltam (a rekord 3 (!!!) darab megbeszélés ellenére), úgy volt hogy még gyorsan összeütök két zárót aztán szaladok a gyerekekért, amikor felhívott az egyik nővér hogy itt van két ápoló és viszik haza a holland betegemet. Betértem az osztályra, nagy örömömre kiderült hogy csak holnap viszik, de pont annyi időt szarakodtunk el* azzal hogy “jé, még nem küldtük el a biztosítási papírokat? megkérdezzük”, hogy akkor tértem vissza a szobámba megírni a két zárót, plusz a hollandét, amikor már indulnom kellett volna. Ügyesen összecsaptam/elhalasztottam, fél órával értem oda később értük, Nudli vidáman ugrott az ölembe miközben kiáltotta hogy Anya, úgy hiányoztál!, Berci nyugodtan sakkozott tovább. Vagyis nem lett katasztrófa, mármint azon kívül hogy megint bebizonyosodott hogy nem vagyok szuperanya és nem tudok minden elvárásnak 100%-ban megfelelni amikor ezek fedik egymást.

*Viszont egész mókás dolog izmos holland ápolókkal beszélgetni. Egyikük elmondta hogy láttak már ennél rosszabb helyeket is szerte a világban, én meg hogy a zárt osztály nekünk is sokkoló volt amikor először megláttuk.

Hajnali fél 7-kor

(telefoncsörgés)
s (álomittas hangon): Halló.
ismeretlen telefonáló: Jó reggelt, a lakás iránt szeretnék érdelkődni.
s (álomittasan és mérgesen): Most?
i t: Később nem tudok telefonálni. Jaj, csak nem felébresztettem?
s: De.
(csend)
s: Mondja.
i t: Hol van az a …. utca?
s (mérgesen türelmetlen hangon): Azt a térképen is meg tudná nézni.
i t: Nem tudom, mert messze lakom.
s: A Remíznél.
i t: Ja, akkor túl messze van.
s (mérgesen lerakja)

Valószínűleg demens volt vagy fogyi, hacsak nem szórakozásból szivatott. Utólag már pontosan tudtam mit kellett volna mondani, nem azt hogy ilyenkor illetlenség telefonálni, csak hogy hívjon vissza 8 után. Talán majd legközelebb. (Nem, ne hívjatok fel 3-kor hogy megy-e már az asszertív visszautasítás.) 

újabb hétfő, brrr

A nem-olyan-szempontból-mint-múlt-héten, de-azért-mégis-eléggé hosszú napon megint elvittük Bercit úszni reggel, ja nem is, ott kezdődik hogy tegnap este többször is elmondtam magamnak, hogy mindenképp el kell raknom a mobilomat és a szendvicsemet itthon, az oviban pedig ki kell pakolnom Berci cuccát és befizetnem az ebédet, amit múlt héten elfelejtettem. Sajnos azt nem mondtam el, hogy ki kell pakolnom Berci cuccát, különös tekintettel a logopédia füzetre, így a füzet eljött velünk kirándulni, de ne szaladjunk annyira előre.

Szóval reggel még azzal is bonyolódott a helyzet hogy bakancsokat és esőkabátokat kerestem elő, majd rábeszéltem Nudlit hogy mégis a félcipőjében jöjjön mert a bakancs már kicsi rá. Aztán meg az ebédbefizetés, ami ugye havonta csak a két megadott napon lehetséges 6-9-ig, és a titkárságon kiragasztgatott szigorú dörgedelmek által próbálják elérni hogy senki ne feledkezzen meg róla, amik szerint semmilyen pótbefizetés nem lehetséges semmiféleképpen, méghozzá nem miattuk, hanem valami rövidített nevű másik szervezet miatt. (Budapesti EbédBefizetés Adminisztratív Szervezete vagy ilyesmi). Amikor viszont az ember átesik a határon és a feledékenysége meghaladja a szigorú nénitől való félelmét, kiderül hogy simán be lehet fizetni utólag is, csak cserébe a szigorú néni úgy fogja kezelni mintha egy nagyon rosszcsont gyerek lenne, és a kedvesebb fiatalabb hölgynek fel kell menni a felső irodába, előszedni a fiókból a kulcsot, kinyitni a páncélszekrényt és lehozni a sárga borítékot, ami fölött a szigorú néninek hosszan kell hümmögni, további megsemmisítő pillantásokat vetve az ember irányába, amiért nem pontosan kiszámolva hozta a pénzt, ezzel is megnehezítve az ő dolgukat.*

Amint ezen túlestünk, Nudlival fel is szállhattunk a buszra és elindulhattunk az ítéletidőre szabott vészforgatókönyv szerint átszervezett anyák napi kirándulásra. Stílusosan a szemlőhegyi barlangba mentünk, (mivel hétfőn minden múzeum zárva van), ahol egész évben 12 fok van és esik az eső, bár orkán erejű szél kétség kívül nem volt. Elmélkedhetnék, hogy mennyivel jobban esett volna ugyanez mondjuk 40 fokos kánikulában mint így a már alaphelyzetben beázott cipőmben, de nincs jogom mert mért nem szerveztem jobbat.

Később a szülői értekezleten ültünk Gével, várakozásommal ellentétben nem sorolta a tanítónéni órákig hogy mit kell beszerezni szeptemberre, elegánsan kiosztotta egy A4-es teleírt lapon. Gét pedig nagyon megdicsérte és külön is megköszönte a kérdést amit feltett, Berci sínen van.

Ezután már csak a gyerekek  váltott műszakos nyafogás-rohamát kellett visszavernünk, hetvenedszer felolvasni az Operation Overdrive Power Rangerek legújabb kaladjait (bár most érdekesebb volt, mert amikor a power rangerek és ellenségeik a képregény szerint ilyeneket mondanak hogy arghhhh, meg harharhar, akkor Bercivel kitaláltunk olyasmit ami valóban elhagyja néha élő emberek száját) (ezeknek az újságoknak vajon semmiféle minőségellenőrzése nincs?).

És annak ellenére hogy itthonról az olajradiátor mellől érdekes a híradóban ítéletidő, (meg a riporterek álszent szörnyülködése, miközben látszik hogy majd kiugranak a bőrükből az örömtől), de azért sajnálom azokat akik megsérültek, akiknek az otthonuk sérült meg és elázott minden ingóságuk, kilapult az autójuk, nincs áramuk, vagy el vannak vágva a világtól mert elmosta a víz a hidat. Miközben azt is tudom hogy attól nem változik semmi hogy ezt ide leírtam.

*Bármennyire is félek a szigorú nénitől, annyi energiám nincs hogy havonta kinyomozzam hogy mennyibe kerül egy nap, a következő hónapban hány napot lesz ovi, és mennyi jár vissza az előző előtti havi lemondás miatt, és ebből kikalkuláljam a pontos fizetendő összeget.

álmok, vágyak, kétségek

Valamikor az éjszaka (reggel?) ébren/félálomban/álmomban azon gondolkoztam, hogy ha bejönne az elektronikus póló akkor bármilyen feliratot és ábrát lehetne rá kreálni, előző nap mindig kitalálhatnám hogy másnap mit hordjak, vagy hogy hogy váltakozzon a nap során. Hétfőn mindig “I hate mondays” feliratban járnék, + valami Office Space-es kép. Erről eszembe jutott, hogy egy időben Gé gyártott nekem feliratos pólókat, van egy REM-es, meg kettő amire bibiliai idézeteket írt, a 23. zsoltár, meg a kedvenc bibliai idézetem az Ezékiel könyvéből (most megyek és előveszem mert nem tudom fejből):

Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek, eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

És kicsit gondolkoztam ezen, hogy tényleg mennyire vágytam rá hogy így megváltozzon a gondolkozásom, és akkor éjszaka (reggel?) ébren/félálomban/ámomban újra vágytam rá, hogy értsem Istent és ő is értsen engem, de most nappal, ébren már nem is tetszik annyira ez az idézet, mért jó az ha az ember minden törvényt betart, bár remélhetőleg ez valami mélyebbről szól.

Meg azon is gondolkoztam, hogy talán ha a gyereknaplót is nyilvánosan írnám akkor több lenne a motiváció, mert mostanában mindig csak egy hét késéssel írom meg nagy szenvedéssel, és addigra az érdekességeket elfelejtem, száraz felsorolássá válik hogy ki mikor mit csinált és hova ment. Az tart vissza hogy az is csak titkos lehet, ha anyukám tudna egy blogról hamar kiderülne a másik is, ha meg nem szólok neki róla, mivel indokolnám hogy abbahagytam a naplót, persze az is magánügy hogy írok-e naplót a gyerekeimről, de mégis. Nevükkel+arcukkal nem szívesen tenném közzé a nagyvilág előtt hogy Berci megint bepisilt, Nudlival meg veszekedni kellett hogy legalább a játszótéren vegye ki a cumiját, de ha kódolt, akkor is egy ilyen blog főleg a nagyszülőket érdekelné legjobban. Patthelyzet.

Ezek érdekesek, bár egy részük alap, másik meg nem derül ki, de azért csak. Amit hiányolok: mért fájdul meg a fejünk/torkunk a sírástól (jó ez lehet hogy egyéni tapasztalat), mért ásítozunk egyszerre, egyáltalán mire jó az ásítás (bár erre vannak teóriák), mért folyik az orrunk ha sírunk (ezt meg mindenki tudja), mért gémberednek el a tagjaink, több nem jut eszembe.

Meg még azt nem értem hogy rakhattak ilyen randa képet a cikk mellé. Ezért utáltam a Black Hole Sunt is, a klippje miatt. Ez milyen jellemző, hogy a csúnya bácsik nem lelövik Keanu Reevest hanem megvárják amíg a földön fekve összekötözött kézzel fejbeveri őket baltával meg lelövi őket a baltával fejbevert társuk pisztolyával. Tisztára mint az Austin Powers.

Ebből lehetne egy jó kis mobilreklám, olyan amiben ketten sokat beszélhetnek olcsón, amikor a bolt közepén állva sorolom a telcsibe hogy mit vettem eddig, miután a bevásárlólistát taktikusan nem otthon felejtettem, hanem útközben hagytam el. Hogy hátha Gének eszébe jut még valami amit kifelejtettem. A “de én még annál is jobban”-t mindenképpen ütné.

De most hagyjatok, mert nézem a Királynőt. Máris szembetaláltuk magunkat egy rejtéllyel. Vajon mért kell eltakarni a hátsó részt a fürdőruhás futamban. Megalázó ha a seggüket bámuljuk? És ha a mellüket? Akkor előre is kéne egy lepel, nem?

új fejléc

elérkezett a várva-várt fejléckép, via Gé, teodora tanácsait visszakeresve sikerült beapplikálnom a sablonba. szokás szerint lefényképeztem az előző verziót, az utókor kedvéért:

most úgy döntöttem nem választok hátteret csak színt.

az utókor (=én öregebben) kedvemért ideteszem ez a mostanit is:

Az olyan jó amikor az ember watts pillanatot lát élőben, a múltkor is láttuk amikor a snooker bíró leszedte a fehér golyót, most meg Garfield átszaladt a wta tornán. Jó akkora hírértéke azért nincs, mikor a sztorizós doki mesélte ebédnél a snookerest senki sem ámult el különösebben attól hogy én láttam élőben.

május 8. szombat

Könnyen eldőlt hogy hova megyünk:
s: Ha szép idő lesz holnap kimegyünk a Margit szigetre.
B+N: Mi az a Margit sziget?
s: Az egy szép sziget, voltunk már ott apával, van erdő, meg egy kis állatkert csak amikor ott voltunk már zárva volt, meg ettünk fagyit is. Ha esik az eső elmegyünk a Tropicariumba.
B+N: Tropicarium! Tropicarium!

Ügyesen odataláltam, parkoltam is, olyan 25-30 perc alatt meg is néztünk mindent (Bercinek köszönhetően, aki elég gyakran kiáltozott hogy menjünk már, meg hogy ő már a krokodilt/cápát/ráját szeretné látni, a rájasimogatónál pedig hirtelen pisilnije kellett, pedig már csak órák kérdése lett volna hogy az egyik feljöjjön a felszínre és megérinthessem. Láttunk mindent ennyi idő alatt is, röviden. Szerencsére nem takarta el a látóteremet egy fényképezőgép mert életem párja fényképezte vele a blog új fejlécét (ha nálam van úgyse álltam volna meg: csak még egyet a cápáról, jaj most olyan közel jött, jaj homályos lett stb). Bementünk repetázni az állatkereskedésbe is, hosszan álldogáltunk a jó fej arapapagáj előtt. Jutott idő a játszóházra is, én meg eljutottam megvenni a titkos ajándékot.

A vonat meg jó fej volt és 2 órával előbb jött, végre 4 tányért terítettem vacsorához. Elkezdődhetett a lego Indiana Jones party is, de nem csak emiatt várták ám haza. 

seven pounds

Egy újabb* valóságtól elrugaszkodott szomorkás film Will Smith-nek, hogy szomorúan (illetve valójában undorral kevert kétségbeeséssel) nézhessen. Ez nem azt jelenti hogy nem szipogok még mindig vagy ilyesmi. Biztos a medúza miatt, mert olyan szép.

*Jó tudom a boldogság nyomában valós történeten alapul, de attól még lehet a valóságtól elrugaszkodott.