ha azt akarom hogy sokan olvassanak akkor kéne írnom, de érdekeseket és vidámakat, nem arról hogy a tetűirtó csak kezdetben tűnt hatékonynak, ezért venni kell olyat ami nem járt le egy éve, és ha az tényleg hatékony lesz akkor kezdhetjük elölről a lakás összes textiljének kimosását, mármint majd ha a mosógépszerelő beszerelte az új fűtéscsövet a mostani zárlatos helyett (nem, nem amiatt hívtuk hanem mert folyt), meg hogy ma két tollat is elvesztettem, később meg buborékfújó-folyadék ömlött a laptopomra (ne is kérdezzétek.), és nyakunkon Nudli szülinapja és még nincs semmi eltervezve. amúgy meg végre meg kéne írnom a pszichoterápiás eseteket amiknek ma van a leadási határideje, és holnapután ha szabin leszek már kurvára nem azzal kéne szenvednem hanem tételt tanulni. mert ha komolytalan nudli a vizsga akkor még cikibb megbukni.

egyébként meg nem is rossz nekem, hanem jó, mert megnőtt a fizetésem, és holnaputántól egy hétig nem dolgozom, először vizsgára hivatkozva tanulok és vizsgázom, aztán hétvégére hivatkozva a családommal és a munkatársaimmal múlatom az időt (állítólag bulizni fogunk a főnökünk telkén), később meg ovis szünetre hivatkozva csiszatolom a lakást hogy szép legyen a szülinapi ünnepségre.

Advertisements

webkamera

A gyerekek aranyosan ülnek egymás mellett a szőnyeg szélén, almát esznek és tévéznek.

2 film

A múltkor megnéztük Gével az Igenembert, és megegyeztünk hogy nekünk tökre nem hiányozna ha a vígjátékok háromnegyedénél nem következne valami újabb kavar ami mindent tönkretesz, hogy aztán ebből éledjen újra a végére a sztori. Simán élveznénk ha csak úgy simán minden jó lenne. Amúgy tetszett, örültem hogy nem arról szól hogy Jim Carrey agyatlan seggfej és egyfolytában szív.

Most az Árvíz című remekmű után hozzáfűzném, hogy még nekem is irtó unalmas az összes katasztrófafilmben szereplő férfi és nő akik régen pár voltak de már nem és utálják egymást de a közös hősies küzdelem során rájönnek hogy valójában még mindig szeretik egymást. Meg aztán általában van egy önfeláldozó hős is akiről általában így derül ki hogy a zord külső milyen szerető szívet takar(t). Pedig én nagyon kevés katasztrófafilmet nézek.

Ilyesmi csak gyakrabban ismétlődnek a nevek

Egy szép tavaszi reggelen Apa, Anya, Berci és Nudli elhatározták, hogy piknikezni fognak. A család szempillantás alatt felöltözött, és beszálltak a liftbe. A kék autó vidáman átpöfögött a Duna felett a Petőfi hídon, és kivitte a családot Budakeszire. Apa, Anya, Berci és Nudli a Vadaspark melletti réten szálltak ki a kék autóból. Már várták őket Berci ovistársai és a szüleik. Anya segített felvágni a zöldségeket a paprikáskrumplihoz. A bográcsban vidáman rotyogtak a hozzávalók. Klári néni felkiáltott: amíg megfő az étel, menjünk el a vadasparkba! A gyerekek ugrándoztak örömükben. A kis csapat felkerekedett, és hamarosan ott álltak a vadaspark kapuja előtt. Apa, Anya, Berci és Nudli a többiekkel együtt bementek a kapun, és izgatottan szaladtak az állatokhoz. Berci és Anya Leviékkel sétált körbe a parkban, a kilátóba is felszaladtak. Nudli és Apa jobban megnézték az állatokat. A bölény előtt hosszasan üldögéltek, Nudli csodálkozva figyelte ahogy ivott a bölény. Nudlit lenyűgözte, hogy milyen nagy feje van a bölénynek. Mire mindenki visszaért a rétre, elkészült a finom ebéd. Berci és Nudli nem kértek paprikás krumplit, de ettek helyette pilóta kekszet. Ebéd után Józsi bácsi felállította a focikapukat, és felkiáltott: focizzunk! A gyerekek ugráltak örömükben, és szaladtak focizni. Hosszasan játszottak a réten. Egyszercsak Gyuri bácsi felkiáltott: nézzétek azokat a fekete felhőket, közeledik a vihar! Az óvódások és szüleik gyorsan összepakolták a holmijukat, elbúcsúztak egymástól és elindultak hazafelé. Berci és Nudli is beültek a kék autóba. Berci és Nudli annyira elfáradtak a hosszú nap során, hogy hazafelé elnyomta őket az álom. A Budakeszi kiránduláson készült kép jól sikerült. Apa bekeretezte, és kirakta a hupilila falra.

ovis_kirándulás_Budakeszi 020

Már régóta akartam AnnaPeti stílusú bejegyzést írni, a mai nap kapóra jött.

Van benne jó is

Gé összerakta, egyedül, és működik meg minden. Szerinte a régi úgy néz ki mint egy warburg az új meg mint egy audi. Szerintem a régi olyan mint egy hajléktalan foghíjas öreg hölgy, az új pedig mint egy öltönyös yuppie.

számítógép

(most jönnek a kevésbé egyértelműen pozitív csengésű újdonságok)

A főnököm elégedetten állapította meg, hogy nagyon ügyesen beosztottuk a nyarat a kérésének megfelelően, egyszerre csak egy ember megy el szabira, azzal már kevésbé törődött hogy a legifjabb kollégánknak pl. 0 nap jutott. Én leginkább velem törődöm, nekem 3+5 nap jutott. De sebaj, nem érdemes előre szenvedni rajta, majd csak lesz valahogy, talán csurran-cseppen néhány hosszú hétvége, aztán az év végéig valamikor úgyis kiveszem majd a maradék 15 napot is.

A gyerekek pedig tetvesek, nem nagy ügy, bárkivel előfordul, megoldjuk. Különben is, az óvónéni szerint ki kell mosni az alvócuccokat is, így elkészülhettek a következő remekművek:

mosógép plüssállat

Az ovis ballagáson és az adóbevalláson túlvagyunk, marad a kullancsoltás beadatása, a mosógépszerelő, valószínűleg új mosógép beszerzése, kell venni karnist is meg teniszcipőt, de előtte még az ovis kirándulás és a presógornőm szülinapja, ezután jöhet az esetek megírása és a vizsga, a hónapokkal ezelőtt összeállt hármast meg már csak úgy megszokásból biggyesztem ide, fodrász, fogorvos, nőgyógyász.

s (cseveg): … és a ginkgo bilobát is ő találta, úgy kellett rákeresni a neten hogy fel tudjam írni, most meg már mindenki ismeri, csak be kell menni a patikába és adnak.
g: Most már mindenben van aloe vera.
s: Ez meg hogy jön ide?
g (törölgeti a szemét): Úgy hogy elaludtam miközben beszéltél. Miről volt szó? Pedig próbálkoztam erősen.

nem is a sok munkától vagyok álmos

Az elején kicsit szomorú voltam, a mai világban már nincs biztos pont, állandóság, minden folyamatosan változik, az Alaptáborban már nem lehet Marlenkát enni, sem perecet.

Aztán tapsi megmutatta Vidnek hogy működik a fényképezője (Vidé), aztán a saját új gépét is megmutatta nekünk, különösen az automatikus mosolyfelismerő funkción nevettünk nagyot, különösen amikor meg akartam nézni az eddig készült képeket és nem voltam tudatában hogy a gép még mindig élesre van állítva, és egyszercsak elkezdett kattintgatni magától, majd amikor ezen mind jót derültünk, még többet kattintgatott. Aztán sajnáltuk Zyrót hogy csak rogyasztva fér el a galérián (csak ha feláll) (ülve nem kell behúznia a fejét), címkét kerestünk a babzsákfotelen, de nem katonai csak a színe (pedig jól nézne ki a katonaságnál a …ööö… szobákban), majd hirtelen szembesültem a ténnyel, hogy már nem megyek haza korán ahogy előtte terveztem (sebaj az éjszakai busszal át se kell szállni), aztán hárman maradtunk tapsival és búvárzenekarral, és jót beszélgettünk, főleg a hozzátartozóinkról.

Hazafelé meg most nem az volt hogy látom ahogy elmegy a busz az orrom előtt, hanem hogy a busz álldogál pár percet a megállóban és pont elérem, és  az alkesz kedves ellenőr bácsi kérdezi hogy ugye bérletem van, és amikor nem kapcsolok és amolyan stréberesen biztosítom róla hogy jegyem van és máris lyukasztok, lemondó hangon szól még egyszer hogy üljek le (egyes).