Kerouactól olvasom a Dharma Bumst, korábban az Útont olvastam és akkor nem tűnt fel csak hogy nagyon különbözik az életszemlélete az enyémtől, de így a közepe tájára egyre biztosabb vagyok benne hogy seggfej*. Az oké hogy minden második oldalon kifejti hogy mennyivel magasabbrendű a hobo életszemlélet** a sok szerencsétlen hülyéjénél akik dolgoznak meg ülnek otthon a tévé előtt, meg oldalakon át olvashatom az inkoherens, teljesen értelmetlen szóömlést amit részegen a főszereplő a barátaival összehoz, de ami igazán zavar hogy a férfiak a csodálatos művészek akiknek minden szavuk arany, a nők meg azért vannak hogy megdugják őket. Hegyet mászni nő nem jöhet, a női bodhisattva életének értelme hogy mindenki megdugja akivel találkozik. Ja meg volt még egy nő aki megbolondult és leugrott a tetőről.

*ez a mondat szerintem is egy train wreck de nincs kedvem átírni

**folyamatosan vedelni és részegen tivornyázni / teát kortyolgatva verseket olvasni / potyautasként vonatozgatni

 

Advertisements

Espanse 2. könyv: már több szereplő van mint az első könyvben, és érthetőbbek a történések mint a sorozatban (pl hogy a Navoo-t mért nem rögtön hozzák vissza, meg reflektálnak arra hogy most máshogy viselkedik a protomolekula, van rá egy feltételezés hogy be lett korlátozva a működése), Holden itt sem a mindentudó szuperhős, hanem egy túl fiatal, tapasztalatlan, csetlő-botló karakter csak most a korábbi idealizmusa helyett gyilkológéppé vált, Naomi személyisége sokkal érettebb, stabilabb. Itt is folyton veszekszenek de nem olyan random hogy felváltva az egyik csinál valamit ami a másiknak nem tetszik, hanem inkább Naomi próbálja Holdent irányítani, aki általában túl forrófejű. Amos továbbra is sokkal viccesebb, könnyedebb mint a sorozatban, de itt is előjön a múltja, ami miatt nagyon komolyan kiáll Prax mellett. Alexről továbbra se tudni semmit 🙂 Avasarala szimpibb, nem egy kiöregedett pornósztár, hanem egy törékeny pici ősz hajú néni extrém kemény személyiséggel, a fejemben persze a szereplő hangján beszél (és ugyanannyit káromkodik). Bobby nem husika, hanem egy két méteres csupa izom gyilkológép, mivel belelátunk a fejébe az elején kevesebb körítés kell, a könyvben is nagyon jópofák Avasaralával.

Szóval akkor a környezetvédelemről

Amióta gyerekkoromban tudatosult bennem hogy létezik környezetvédelem, figyeltem ezekre hogy ne folyassam feleslegesen a vizet, ne égessem a gázt, azóta szelektíven gyűjtjük a hulladékot amióta létezik, inkább használom a tömegközlekedést mint autót ha van rá lehetőségem (kivéve az elmúlt hetekben, a bkv totálisan kikészített (most nem fejtem ki újra de úgy emlékszem utaltam már rá), jelenleg kerülöm amennyire tudom) (viszont kitaláltam hogy regisztrálok a greengo-ra), figyelek hogy energiatakarékosan tartsam hűvösen a lakást/autót és csak végső esetben használom a légkondit, legtöbbször szűrt vizet iszom, a boltokban nem kérek szatyrot hanem hordok magammal. (Meg nyilván aláírtam a petíciót hogy tiltsák is be őket, bár ez tudom hogy nem valódi tett.)

A komposztálás mindig is vonzott, utánanéztem és elvileg már lehetséges panelben is, de egyrészt drága (vagy ingyen is lehet készíteni komposztládát, csak az százezer lépésből áll, amihez az első hogy regisztrálni kell valami oldalon hogy megtudhassam a lépéseket), másrészt giliszták kellenek bele, harmadrészt lehetetlen, mert elvileg állandó 20 fokos hőmérsékletet igényel, úgyhogy erről letettem, jobb lenne ha lenne valahol a közelben a szabadban láda ahova el lehet hordani a zöldhulladékot, hátha egyszer ez az idő is eljön. Meg lehet hogy egyáltalán nincs igazam, de azzal vigasztalom magam hogy a szeméttelepen is elrohad idővel a banánhéj és társai, és végül csak visszaforog a természetbe (még ha akkor rögtön parlagfű is nő ki belőle).

Mostanában kezdtem bekövetni facebookon is ilyen oldalakat, meg voltunk egy kisebb rendezvényen, és rögtön el is kezdett zavarni hogy nem azt érzem hogy milyen jó fej vagyok, törődöm a környezettel meg minden, mert a (szerintem kicsit radikálisan) kommunikált szinthez képest sehol se vagyok: valójában nem elég szelektíven gyűjteni, mert azt sem mind hasznosítják újra, hanem inkább úgy kéne élni hogy semennyi semmilyen szemét ne képződjön, műanyagot ne vegyél/használj (de azért néha lehet mégis ételtartó dobozt vagy kulacsot), sose járj autóval és ne egyél egyáltalán húst, mert azzal kiirtod a fákat.

Meg se tetszett hogy ez is kezd nagyon divattá válni, és kezdik ezzel reklámozni a termékeket, a lelkiismeretünkre hatva, és akkor lehet háromszoros áron eladni dolgokat azzal hogy környezetbarát (pl kis vászonzsák a műanyag helyett a kajáknak, miközben azt is le kell gyártani valahol, ami vizet meg energiát meg mittudoménmit igényel, és egyszer az is óhatatlanul tönkremegy és akkor terhelni fogja a környezetet), meg ilyen 10×10 centis textilpelenka-darab valami hánccsal vagy mivel összeragasztva hogy szivacs helyett ezzel mosogass meg takarítsd a pultot. Szóval lehet hogy ebben megint én vagyok túl szigorú, de engem zavar hogy valaki az én lelkiismeret-furdalásomból termel profitot. Persze valamiből élni kell, és akkor mért ne foglalkozzon olyannal amit fontosnak tart.

De közben meg mégiscsak izgat is, nemrég vettem kulacsot (nagyom menő), elkezdtem hazahordani a műanyag ételtartó dobozokat mert a munkahelyemen nincs szelektív kuka, és csak elkezdek rajta gondolkodni hogy alufólia helyett rakhatnám a szendvicsem dobozba is, mire használhatnám a kiürült nutellás üveget,  meg hogy hol tudok vajon műanyagmentes fülpiszkálót venni. Most rá is kerestem, találtam is nem aranyárban (“csak” kb háromszoros ez is), persze rögtön rákattantam a boltra is.* Szóval igen elég vegyes vagyok ezzel kapcsolatban, talán jó lenne úgy megtalálni a középutat (hogy mondjuk nem fordítok erre végtelen energiát és forrásokat, de azért odafigyelek) hogy közben nincs bűntudatom hogy mennyit tehetnék még. Lehet inkább keresek egy újrahasznosítással foglalkozó szerveztet és adok nekik pénzt. (annyi jó ötletet láttam már az évek során, de megvalósulni még egyet sem)

Ja és emellett meg azt gondolom hogy már rég elkéstünk 😦 Még ha most észbe kapna Trump is meg egész délamerika akkor is.

Ja és visszaolvasva látom hogy az egészre azért volt szükség hogy felsoroljam mennyi mindent teszek mégis, hogy kicsit nyugtassam a lelkiismeretem 🙂

*és meg is rendeltem, mert nem derült ki hogy ha csak úgy odamegyek a boltba ott van-e, valószínűleg nincs, de többször felhúztam magam a bonyolult procedúrán (a regisztrációkhoz nem jó a jelszavam amit mindenhol használok, adjak meg legalább 8 karakteres, betűből és számból, kis és nagybetűből álló jelszót. aztán a párszáz forintos tételre, amit a boltban szeretnék átvenni, nem választható a készpénzes fizetés opció, még a bankkártya adatokkal is le kell állni szarakodni, aztán az egészről 3 email jön. de tudom kár belém ahelyett hogy örülnék neki hogy egyáltalán hozzá lehet jutni Magyarországon. bár így tényleg azon a határon van, hogy még a földnek sem biztos éri meg 3 g műanyaggal kevesebb szenvedés azon az áron hogy az emberek órákat töltenek vele és mérgelődnek hogy beszerezzenek egy környezetbarát terméket.

a könyv mindig jobb

Jó még csak három részt néztem meg a Big Little Liesból és értem hogy a tévében sokkal többet beszélnek, ezzel szemben nem látunk bele a fejükbe, ezért mindenfélét ki kell mondaniuk de azért kicsit máshogy mint ahogy a könyvben gondolják. És ezért kell hogy több minden is történjen, csak akkor se értem hogy ami a könyvben is történik és kimondják az mért nem lehet ugyanúgy.

de azért ezek felett nem tudok elmenni (kicsit spoileres)
– oké, Celeste-nek és Perrynek a könyvben is gyönyörű a háza, de itt Madeline-éknek is, Jane pedig nem lakásban lakik hanem ő is házban
– az ikrek nem ördögfiókák hanem gazdag, szomorú és kicsit koravén gyerekeknek tűnnek
– a nők öregebbek mint gondoltam (főleg Renata, de azért Nicole Kidman is. És nem gyönyörű, hanem szigorú arca van, amit a frufru valamennyire egyensúlyoz de attól még nem lesz kiemelkedően gyönyörű legalábbis nekem) (valamiért nem szeretem, ezért nem is gondolom hogy olyan mint Celeste, vagy el tudja játszani)
– bárki bárhova megy (a suliba, terapeutához, egymáshoz), mindig ugyanazon a festői tengerparti viadukton hajt keresztül
– miért Celeste fényképezgeti a gyerekeket és rakja fb-ra. ez Perry személyiségéhez fontos.
– Perry mért mindig amiatt veszekszik mert úgy érzi hogy Celeste ki akarja zárni a gyereknevelésből, a könyvben mindenféle piszlicsáré dolgon lesz ideges, pl mert legóra lépett
– és ne mutassák hogy szexelnek, szörnyű nézni (jól leírja amit a könyv is érzékeltet, és biztos ez volt a cél hogy kényelmetlenül érezzem magam)
– a megerőszakolós vonalat is kicsit megváltoztatták amit nem nagyon értek miért

egy csomó karakter bejön azért, Reese Witherspoont pl szeretem, és tudtam is hogy ő Madeline már amikor a könyvet olvastam, szóval eleve őt képzeltem oda, és jó is. Adam Scott végtelenül cuki, nem tudtam hogy ő Ed de illik hozzá. Perry is tetszik, Bonnie is, na Zoe Kravitz tényleg gyönyörű. Az ikreken kívül a többi gyerek is bejött.

 

Erről meg olvastam és marginálisan kapcsolódik (a mindennapjainkat meg átitatja) https://www.theatlantic.com/magazine/archive/2017/07/power-causes-brain-damage/528711/?utm_source=atlfb

Arról nem szól a cikk hogy mennyivel nagyobb valószínűséggel kerülnek hatalmi pozíciókba akik egyébként is kevésbé képesek mentalizálni (és így nagyobb valószínűséggel gázolnak át másokon és tesznek meg bármit hogy elérjék a céljaikat), de ez amiről szól, hogy a megszerzett hatalom ezt okozza, elég rémisztő.

Szerintem Zuckerberg azzal javíthatna a fb tartalom minőségén, hogy kiszűr minden olyan cikket aminek a címében szerepel hogy “sosem találod ki”, “vajon mi történt ezután”, “találja ki”, “elképesztő”, “villantott”, “szenzációs”, “és akkor váratlan dolog történt”, meg aztán mindent amit sorban helyette kitalálnak, hátha csökkenne azoknak az oldalaknak az olvasottsága akik minőségi újságírás helyett csak ezeket használják, a normálisabbaknak meg nem kéne csak azért folyamodni a béna clickbaitekhez hogy versenyben maradjanak.

 

Nézős

Nemrég megnéztem a Black Mirror első két részét, nem voltam oda tőle. Szerintem kicsit olyan mint a második rész végén a srác lesz. Azt a képet akarja kelteni hogy nagyon fontos dolgokra próbálja felhívni a figyelmünket, de valójában szórakoztatás, azzal tűnik ki hogy merészebb és durvább mint amit megszoktunk. Aki nézi nem azért teszi hogy rájöjjön hogyan lehetne autentikusabb az élete, hanem mert kíváncsi hogy milyen bizarr elmebetegséget találnak még ki. Állítólag van még egy rész ami jó és érdemes megnézni, de elfelejtettem mi az és nem is találom.

Tegnap meg a Donnie Darkót, aranyos.

ez kicsit spoileres:

Ma meg a Nocturnal Animalst, kemény. Teljesen a hatása alatt maradtam, úgy érzem magam mintha én lennék Amy Adams és rá kellett jönnöm hogy a rossz utat választottam, szemét voltam másokkal hamis előnyökért, de legjobban mégis én szívtam meg, és mire egész testemmel-lelkemmel átérzem ennek az igazságát, már késő (pedig nem vagyok posh galériatulajdonos aki undorító “művészi” alkotásokat készít).

Ezek nagyon jók, kis rövidke részletek amikben a pasik úgy vannak megírva ahogy általában a nők a történetekben. Tényleg elképesztő hogy annyira bele vagyunk ágyazva a szexizmusba hogy észre se vesszük, teljesen természetes a számunkra, mint a levegő amit belélegzünk, amíg valami rá nem ébreszt. Emlékszem milyen megdöbbentő volt a Védett férfiakban is, elsőre felháborodtam a nőkre (akik megszerezték a hatalmat és a férfiak ellen fordították), lassan kapcsoltam hogy ez fordítva pont ugyanúgy volt amikor Merle megírta, most már talán valamit enyhült itt-ott.