Ide jön a frappáns cím*

Ma este a magyar tv adók Harvey Keitel napot tartottak, m1: Kutyaszorítóban, Viasat: Sátánka, Duna: Füst. (Jó, a "menőknek" nincs rá szükségük, nekik van CSI-uk meg Van Damme filmjük.) A Füst mellett döntöttem, nem is rossz film, olyan amiről el tudnám képzelni hogy nagy hatással volt Tarantinóra. Igen ez tipikusan olyan aminek utána lehet nézni elég gyorsan, de lusta vagyok itt most nem a tények a fontosak hanem az érzések. Szerintem azt szánták mondanivalónak hogy a rideg világban is van szeretet és barátság és megszépítik a dolgokat és mindent helyrehoznak, a magam pesszimista módján inkább a rideg valóság érintett meg és nyomaszt azóta is, már hosszú percek óta. Az egyik egyedül él és ellopták az összespórolt pénzét, a másik híres és gazdag de megölték a feleségét, a harmadik kényszeres hazudozó, sodródik a világban és bűnözők üldözik, a negyediknek van családja két hét alatt egy munka sem adódik a szervízben, az ötödik küzd a tizenéves lányával hogy legalább a terhességére legyen tekintettel és szokjon le a drogról. 

De lehet hogy csak az nyomaszt hogy mennyit haladhattam volna ehelyett. Vagy hogy közben megettem egy zacskó francia drazsét. Azért vannak itt is valódi drámák, na.

 

*Ezt is csak egyszer lehet ellőni. De most legalább van aktualitása.

Aki Sheldon pólóit kereste a blogomban, az elégedett lehet, sajnos akik a Nightswimming meg a Them Bones fordítását, azoknak csalódni kellett. Botrány hogy nincs meg a blogomban a Nightswimming fordítása. És úgy általában a neten sehol. Egyszer lehet hogy nekiveselkedem, bár csak az értelmét tudnám visszaadni, a hangulatát nem hiszem.

svájci csoki, ha?

Remek, most már kutatási bizonyítékunk is van rá, hogy a keserű csoki csökkenti a szorongást. A vizsgálatot egy svájci csokigyár végezte, de igazuk van, ha már a drága és mellékhatásokat okozó hangulatjavítókról nem sikerült kimutatni hogy javítják a hangulatot, mért ne próbáljunk ki mindent amiről meg egyébként köztudott hogy jó tesz a szorongó és szomorkodó léleknek. A sétára folytathatna vizsgálatot valami sportcipőt gyártó cég, a testedzést le lehetne bontani külön ágazatokra pl. spinningre (szobakerékpár-cég), futásra (sportcipő ismét), kick-box aerobicra (fitness terem) stb. A zene jótékony hatását is kéne vizsgálni depresszióban és/vagy szorongásban (esetleg külön-külön, kit zavar hogy mekkora az átfedés a kettő között), ahogy a magzatok és a babák okosodását kimutatták, tuti ezt is sikerülne, aztán lehetne gyártani a hangulatjavító/szorongásoldó cd-ket. A fürdőolajokról ne is beszéljünk. Sajnos az őszinte baráti beszélgetést, ölelést, dicséretet, közös élményeket, vagy a jól végzett munka örömét nem lesz aki megvizsgálja, ezekben továbbra is kénytelenek leszünk a józan eszünkre hagyatkozni.

Most azt hiszem viccelek, közben ha utánanéznék kiderülne hogy ezek már mind megvalósultak.

Éljen éljen, kaptam én is blogos játékot, Teodorától és AnnGeltől, köszönöm!

Jöjjön hát az én kis karácsonyi kívánságfelhőm:

mp3 lejátszó*, sok könyv, sikeres szakvizsga, ugyanez a férj tovább, új zenéket megismerni,idő, lakáscsere, strasszos melltartópánt, ezek a gyerekek fokozatosan növekvő kiadásban,kevesebb de jobban fizető munka, világbéke, a környezetszennyezés, a korrupció és a terrorizmus megszüntetése, még több önismeret**, jó viszony a felmenőkkel, alvás, több mozi mint idén, könyvolvasó e-papírral

 

közben viszont arra jöttem rá, hogy idén talán különösen is sokkal inkább azt sorolnám fel hogy miért vagyok hálás, és meg is teszem (a temporális lebeny, ugye)

– a férjemért, aki ugyan nem ragaszt parkettát meg ajtófélfát, de a háztartásban olyan dolgokat is megcsinál amiket más pasik nem

– a gyerekekért, még ha nem is mondják minden nap hogy “az én anyukám a legszebb a világon”,

– hogy befejeztem a szakfordítót, a diplomának is örülök, de inkább annak hogy a szombatjaimat nem kell Szegeden tölteni,***

– teodoráért, aki beindította a blogos “karrieremet” az elején,

– Tapsiért, Vidért, AnnGelért, Mételyért és a Medúzákért,

– az önismereti csoportért,

– a chocolate chip cookies-ért amit tegnap találtam a kamraszekrényben (jó, ez nem érintett annyira mélyen, inkább csak friss élmény)

 

Akiknek küldeném azoknak már leginkább elküldte más, maradt Galád és SunnySmile akiknek nem tudom hogy elküldte-e már más, úgyhogy most én itt küldöm el.

 

 

*Vid már teljesítette. Vajon ki vállalja a környezetszennyezés megszüntetését? 

** bár néha már úgy érzem hogy lassan elérek a gerincvelőmig, vagy mi van legközépen

*** nem mintha a város ellen bármi kifogásom lenne

igaz, nem dupla vak

mostanában egy csomó új dolgot próbálok ki, és megfigyelem az eredményt (meg le is írom, úgy tűnik a temporális lebenyem tehet róla)

– van ugye az oltás, hát attól se életveszélyes szövődményeket nem kaptam, meg egyelőre influenzás se lettem, szóval vagy véd vagy nem találkozott a szervezetem a vírussal, viszont mindenképpen keveset aggódok azon, hogy elkapom.

– meg ugye van az omega3, és igen, határozottan valószínű, hogy elképzelhető hogy alapvetően, általánosságban véve jobb a kedvem, emellett a haragot is intenzívebben élem meg mint eddig. mától azt tesztelem hogy ettől eszem-e mostanában többet, meg azért is mert nem lehet kapni a dm-ben.

– a lakáseladás terén azt teszteljük, hogy az előre fizetős ingatlanos cég beválik-e, akik előre vállalják hogy milyen módokon fogják hirdetni a lakást, de nem a saját nevükben hanem a minekben, és persze jutalék sincs. eddig öt ingatlanos cég és két érdeklődő keresett meg minket rajtuk keresztül, az ingatlanosok próbáltak rábeszélni hogy mégis hadd hirdessék meg ők (az egyik attól a cégtől volt amelyik már fél éve “nagy sikerrel” hirdeti, annyira hirdetik hogy még a saját alkalmazottaik sem tudnak róla), egy hölgy kérdezte hogy hogy válik be ez a cég, egy úr viszont azt állítja hogy megveszi a lakást amint eladta az övét.

– na meg itt van a ritalin, amit ma délután vettem be mert be akartam fejezni az utolsó előtti cikket és nagyon álmos voltam. mérsékelten pörgök, befejeztem.

Tegnap otthon maradtam fordítani, ez aztán úgy alakult, hogy a kisebbik egész éjjel sírt és köhögött, reggel bágyadtan hevert a kanapén, ezért ő is otthon maradt velem. Mikor a többiek elmentek, beraktam egy mosást, fürödtem, felöltöztettem a dedet, hoztam neki kakaót, almát, felugrott az apósom mert a férjemtől hallotta hogy otthon vagyunk, készítettem ebédet, ebédeltünk, próbáltam rávenni a nagyon beteg gyereket hogy aludjon (tényleg csúnyán köhög), pédát mutattam neki (a hektikus éjszaka miatt muszáj volt), persze én aludtam el előbb, hazajött a férjem és a nagyobbik, míg játszottak a számítógépen elkezdtem kicsit összekapni a lakást, nekiálltunk tornázni, félbehagytuk a tornát a nagyobbik nyafogása (ez nekem túl nehéz) (=négykézláb állni a gördeszkán) és kicsit talán a mi türelmetlenségünk miatt is, folytattuk a rendrakást, jött egy ember megnézni a lakást, végül elmentem szórakozni.

Még csoda hogy egyáltalán valamennyit haladtam.

morzsák

Mivel nincs időm írni, megírok mindent amit az utóbbi időben nem. Persze csak apró butaságokat, nagy lélegzetűbe nem kezdek mert akkor bűntudatom lenne. Sebaj, hamarosan már arról fogok nyafogni hogy tanulnom kéne.

– Durva hogy a mai csajok 30 éves kor alatt túl korainak tartják a gyerekvállalást.

– Szintén durva, hogy országos átlagban fejenként 1 évet veszítünk a légzennyezettség miatt, Budapesten meg hármat (férj: évente?). Régebben naivan azt gondoltam, hogy megoldás lenne, ha az autósok kitennének jeleket hogy hova mennek és lennének megállók ahol felvehetnének annyi embert ahány hely van, de már tudom hogy a pénz meg a bizalmatlanság meg az önzés meg a bűnözés.

– sulemia: Kipróbáltam Nyúlon túl javaslatát és tettem kávétejszínt a vízzel készült kakaóba, de nem az igazi. Lehet hogy complettával kéne megpróbálni.

férj: Lehet hogy tejjel kéne készítened a kakaót.

– sulemia három hete: azért jól esne ha a betegeim nem éreznék úgy hogy nem használtak semmit a beszélgetéseink.

sulemia ma: azért idegesítő hogy a betegem naponta többször áradozik hogy mennyit segítettem neki és mennyire köszöni.

– Ülök a nővérszobában és vigyorgok a nővéreken, akik az egyik hozzátartozó által a számukra függönyből varrt pólókat nézegetik értetlenkedve, megállapodnak benne hogy hálóingnek jó lesz, közben poénok röpködnek hogy kinek kéne bugyi nélkül hordania munkába. Váratlan otthonos érzés váratlan helyen és időben.

– Belelátni valaki belső életébe a blogján keresztül, akit kívülről igazán régóta “ismerek”. Izgalmas, meglepő, megható. Jó.

Meg betegségre is hiába vágyom, tavaly tüszős mandulával is csak felírtam magamnak a célzott antibiotikumot és rezzenéstelenül dolgoztam tovább, gondolom ha a lábam törne akkor is szépen bemankóznék a dolgozóba. Vagy ha olyat sikerülne szerezni amitől tényleg nem mozdulhatnék az ágyból, ha van egyáltalán ilyen, agyhalál talán?, akkor megölne a bűntudat hogy mindent a férjemnek kell helyettem csinálni.

Pár napig egészen szokatlan módon jókedvem volt, amikor a borús-esős novemberben gázoltam a lucskos avarban a munkahely felé, kissé meg is ijedtem a bizakodás és a lelkesedés furcsa keverékétől, de egyelőre szerencsésen visszazökkentem, semmi különös említéser méltó, csak körülmények és bosszankodás.

bejegyzés helyett

Mikor hazaértem elmentem én is az oviba és együtt hoztuk el a gyerekeket, és itthon együtt örültünk a 4 “hős toának” (régebbi típusú bionicle figurák), amiket a boltos néni adott nekünk mert az ő fia már nem játszik velük, tornáztunk, amikor nem kellettem hozzá, a kisebbikkel a gyerekszobában játszótérre meg állatkertbe mentünk a toákkal, vacsiztunk, fürdettünk, szétszedtük és hajszárítóval szárítgattuk a toák villogó kardját (óvatlan módon megengedődött hogy bevigyék a kádba), levelet írtam, megnéztük az eheti betevő bigbanget, közben párszor meg kellett szakítani, mert rendezni kellett a kérdést hogy át szabad-e cserélni a toák fejét, megtekintettem az idétlen paródiafilm (Csajozós film) végét, leültem a gép elé fordítani,  játszottam egy admirálist, aztán eldöntöttem hogy inkább lefekszem.

Ezek után nem is kérdés, hogy ma kaptam egy levelet hogy nem tudnám-e egy héttel előbb megcsinálni azt amit reméltem hogy valahogy esetleg a határidőre kész lesz. És az a bajom, hogy ha valakinek gyereke van, az már azt sem teheti meg hogy egész este vagy egész hétvégén dolgozik, és ugyan mondhatnám kivételesen hogy most kivételesen kivonom magam az összes gyerekekkel való teendő alól a temérdek munkára hivatkozva, de 1. attól a gyerekek még ott vannak, és nem működik olyan egyszerűen náluk a dolog hogy én szólok ők meg békén hagynak, 2. tornázni pl. muszáj a nagyobbikkal, 3. a férjemnek is sok munkája van hétvégére. 4. a férjemnek máskor is van munkája hétvégére, mégsem vonhatja ki magát a családból, akkor nyilván én sem, 5. holnap szüleimhez megyünk névnapot ünnepelni, abból végképp nem vonhatom ki magam. Tessék, ezalatt is már mennyit haladtam volna.

háegyenegy éssel kezdve

És még egy fontos hírem van, tegnap megkaptam a rettegett oltást is, a szezonálist már néhány hete, és íme élek ér virulok, bár kétségkívül érzem még ha emelgetem a karom. Egyelőre úgy gyanítom hogy meg is fogok maradni. A lurkóknak is kértünk az oviban, még nem tudni mikor kapják meg, de majd azt is dokumentálom.

kisebbik sulemiának fél 10-kor (kezében a névnapjára kapott bionicle robot darabjai): Anya légy szíves rakd ezt össze!

sulemia (lemondó sóhajjal): Adjad.

kisebbik a nagyobbiknak: Anya összerakta, és nem is volt mérges.

10-kor viszont már aludtak is, ráadásul mindkettő a saját ágyában.

Ma szűk családi körben megünnepeltük a kisebbik névnapját, aki már nagyon készült rá, és nagyon édes volt, miközben a nagyobbik Skrallt rakta össze, ő kérdezgetett minket hogy milyen a buli és jól érezzük-e magunkat és kínálgatott a pop choc-jából, amit szintén ma kapott. Tortát azt nem evett, de hát ő egyéniség.

A nagyobbik meg sugdosott a fülembe mikor hazaértem hogy legyen az az ajándék a kicsinek hogy játszunk a star wars legóval, meg hogy ő tudja ám hogy mi van abban a dobozban amit nem sikerült feltűnés nélkül eljuttatnom a konyhába, mivel még mind kint tobzódtak az előszobában és pont vetkőztek ők is, mivel egy perccel előttem értek haza.

Az önkormányzatok is megérik a pénzüket, abból a tényből hogy a külsőbb kerületekben a metróállomások környékén fürtökben lógnak az autók, nem arra következtetnek hogy igény lenne több parkolóhelyre (ami egyébként a belvárosban csökkentené a dugókat meg a szennyezettséget), hanem hogy de jó, meg lehet bírságolni azokat akik felállnak a padkára (mert hogy szerintük a por az zöldövezet. mert ha ott virág vagy fa lenne, nyilvánvalóan eszébe se jutna senkinek oda állni.) Pfff.

Addig sem kell fordítani

Most pedig begépelem mit hallgatok, ezt a válogatást a férjem készítette néhány éve, felhoztam magammal a kocsiból hogy kiheverjem a tegnapi poplöketet.

CD1

1. Pearl Jam: Immortality

2. REM: Man on the Moon

3. Beastie Boys: Sabotage

4. Metallica: Until It Sleeps

5. Rage Against the Machine: Killing in the Name of (erre csaptam egy egyszemélyes mini zenés-táncos összejövetelt és a régi szép időkre gondoltam)

6. Pearl Jam: Rearviewmirror

7. Nirvana: Territorial Pissings

8. Alice in Chains: Them Bones

9. Faith No More:  Midlife Crisis

10. Red Hot Chili Peppers: Give it Away (régebben, amikor még, akkor olyan bulikba jártam ahol ez volt kötelező)

11. Dead Kennedys: California Über Alles (ezt a számot személyesen is üvöltötte a férjem még annak idején a gimiben az egy-fellépéses-zenekar élén, írhatnám hogy akkor szerettem bele, nem lenne ugyan igaz, de jól hangzik.)

12. Metallica: For Whom the Bell Tolls

13. Nirvana: Tourette’s

14. Linkin Park: One Step Closer

15. Prodigy: Poison

16. Faith No More: Gentle Art of Making Enemies

17. Guano Apes: Big in Japan

18. Metallica: Last Caress

19. Cypress Hill: (Rock) Superstar

Ha lesz időm, ez jön még:

CD2

1. Pearl Jam: Black

2. Rage Against the Machine: Bombtrack (a másik kötelező)

3. Fatboy Slim: Praise You (ennek van a világon a legjobb klipje)

4. Beastie Boys: Gratitude

5. Audioslave: Cochise

6. Red Hot Chili Peppers: Warped

7. Prodigy: Smack My Bitch Up

8. Linkin Park: Faint

9. Red Hot Chili Peppers: Higher Ground

10. Soundgarden: Spoonman

11. Faith No More: Ugly in the Morning

12. Metallica: Die Die My Darling.

the morning after

Amit szeretnék megőrizni az emlékezetemben (ami túl rövid ahhoz, hogy egy jelmezbálon arra méltó módon fényképezőgéppel felszerelkezve jelenjek meg):

– A Luxusprosti, a Gót Lány, a Varázslóhölgy, a Fekete Menyasszony és a Természeti Katasztrófa a Strici előtt táncol és vonaglik

– a Fáradt Programozó sütit, majd véres agyvelős koktélt kínálgat körbe

– a Halál és Lady Gaga cha-cha-cháznak

– a Csillagfejű Csavart-a-zsebében-tartó a fáradt, ám kedves mosolyú Boszi mellett üldögél a fotel karfáján

– Edward Norton hosszú szőke parókában

– mindenki hosszú szőke, loboncos vörös, fekete kleopátra parókában, boszi- illetve rendőrsapkában

– Drakula gróf köpenyét igazgatja, a leghatásosabb vámpíros pózt próbálgatja

– a falakon fekete kartonból kivágott egyszarvú, boszorkány, denevérek, péniszek, szívek.

bejegyzés színes ételfotóval

Az utóbbi napokban rengeteg dolgot csináltam, pl. köhögtem, jelmezkölcsönzőbe járkáltam, elzombisodva feküdtem a kanapén és kapcsolgattam a tv-t, szidtam magam hogy ha már nem csinálok semmi hasznosat legalább aludjak, aludtam, kicsit azért dolgoztam is, meg foglalkoztam a családommal, olvastam blogot, terveztem hogy majd írok (blogot is meg levelet is), paráztam hogy sose leszek kész a fordítással. Ma egész hatékonyan készültem a bulira, sütöttem browniet*:

sütés 008

meg nyakláncot** is:

sütés 015
és kilakkoztam a körmeimet (ennek fényképes dokumentálásától mindenkit megkímélek).

*Egész jó lett, a teteje ropog, belül tömör és kakaós, és elolvad a számban. Igaz hogy nem emlékeztet zombira meg véres agyvelőre, de legalább amerikai, így egy kicsit azért köthető a halloweenhez.

**Túl sokáig maradt a sütőben és szétfolyt, de most a dekadens hatás egész előnyös.

viszontagságaim 245. rész

Indokolni nem tudom, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy a BKV-nak valójában nem érdeke hogy az emberek bérletet vásároljanak.

1. a bérletpénztárakban nem lehet kártyával fizetni, ami az éppenhogy 10ezer alatti áraknál azért már szempont.

2. a bérletpénztárak környékén gyalog megközelíthető távolságon belül nincs bankautomata.

3. egyes nagy forgalmú központi állomásokon nem üzemel a bérletpénztár.

4. van helyette olyan kis bódé, de ott nem lehet bérletigazolványt készíttetni (ami egyébként abból áll hogy a hozott képet rányalják egy fecnire, amit aztán műanyag tokba raknak).

Valójában csak arról van szó, hogy szomorú vagyok, mert lejárt a diákom, és nehéz szívvel nyújottam át a tízezrest a pénztáras néninek.

Gyűjtögetem a blogos ismerősöket, több úton is: 1. rájövök hogy az ismerőseimnek van blogja, 2. megismerkedem bloggerekkel, 3. rájövök hogy a bloggerek régi ismerőseim, a 4.-el eddig sikertelenül próbálkozom, rávenni az ismerőseimet hogy írjanak blogot.

játékszervíz kerestetik

Ha valaki szeret bütykölni és kicsit ért az elektromos berendezésekhez, szerintem egész jól kereshetne egy játékszerviz üzemeltetésével. Kell hogy legyen még rajtam kívül olyan szülő, aki nem jó szívvel dobálja ki a néhány hónapja többezer forintért vásárolt, tönkrement diavetítőt, szintetizátort, lámpás-rajzolós játékot, a sort tetszőlegesen lehetne folytatni a végtelenségig. Diavetítő-szerelőt már egyszer találtam a neten, de nem hívtam fel, a tönkrement játékok meg azóta is csak gyarapodnak. 

A törött babák, lego játékok, transformerek, bakugan golyók kérdése már bonyolultabb, ehhez nagyon speciális alkatrészeket is kéne tartani. A bionicle alkatrészt is elkezdtük keresni, elakadtunk ott hogy a boltban azt mondták a neten kell megrendelni, a neten meg csak 50-es csomagban lehetett volna, úgyhogy ez is a "majd telefonálunk" fázisban vesztegel.

Most megnéztem a google-ben hogy hátha már létezik játékklinika, és igen, csak oda gyerekek mennek azért hogy kigyógyítsák őket a játékszenvedélyükből. Találtam egy babaklinikát, ahol babákat és macikat javítanak. Pár budapesti és pár vidéki címet különböző cégajánlókban, van ahol még a telefonszám sincs megadva. Ha van is ilyen, biztos hogy nem túl jó a marketingje.