It’d set the flamingo free

Nice little song in favor of global warming. A liiiiittle too long around the end.

 

Advertisements

Ide jön a frappáns cím*

Ma este a magyar tv adók Harvey Keitel napot tartottak, m1: Kutyaszorítóban, Viasat: Sátánka, Duna: Füst. (Jó, a "menőknek" nincs rá szükségük, nekik van CSI-uk meg Van Damme filmjük.) A Füst mellett döntöttem, nem is rossz film, olyan amiről el tudnám képzelni hogy nagy hatással volt Tarantinóra. Igen ez tipikusan olyan aminek utána lehet nézni elég gyorsan, de lusta vagyok itt most nem a tények a fontosak hanem az érzések. Szerintem azt szánták mondanivalónak hogy a rideg világban is van szeretet és barátság és megszépítik a dolgokat és mindent helyrehoznak, a magam pesszimista módján inkább a rideg valóság érintett meg és nyomaszt azóta is, már hosszú percek óta. Az egyik egyedül él és ellopták az összespórolt pénzét, a másik híres és gazdag de megölték a feleségét, a harmadik kényszeres hazudozó, sodródik a világban és bűnözők üldözik, a negyediknek van családja két hét alatt egy munka sem adódik a szervízben, az ötödik küzd a tizenéves lányával hogy legalább a terhességére legyen tekintettel és szokjon le a drogról. 

De lehet hogy csak az nyomaszt hogy mennyit haladhattam volna ehelyett. Vagy hogy közben megettem egy zacskó francia drazsét. Azért vannak itt is valódi drámák, na.

 

*Ezt is csak egyszer lehet ellőni. De most legalább van aktualitása.

Aki Sheldon pólóit kereste a blogomban, az elégedett lehet, sajnos akik a Nightswimming meg a Them Bones fordítását, azoknak csalódni kellett. Botrány hogy nincs meg a blogomban a Nightswimming fordítása. És úgy általában a neten sehol. Egyszer lehet hogy nekiveselkedem, bár csak az értelmét tudnám visszaadni, a hangulatát nem hiszem.

svájci csoki, ha?

Remek, most már kutatási bizonyítékunk is van rá, hogy a keserű csoki csökkenti a szorongást. A vizsgálatot egy svájci csokigyár végezte, de igazuk van, ha már a drága és mellékhatásokat okozó hangulatjavítókról nem sikerült kimutatni hogy javítják a hangulatot, mért ne próbáljunk ki mindent amiről meg egyébként köztudott hogy jó tesz a szorongó és szomorkodó léleknek. A sétára folytathatna vizsgálatot valami sportcipőt gyártó cég, a testedzést le lehetne bontani külön ágazatokra pl. spinningre (szobakerékpár-cég), futásra (sportcipő ismét), kick-box aerobicra (fitness terem) stb. A zene jótékony hatását is kéne vizsgálni depresszióban és/vagy szorongásban (esetleg külön-külön, kit zavar hogy mekkora az átfedés a kettő között), ahogy a magzatok és a babák okosodását kimutatták, tuti ezt is sikerülne, aztán lehetne gyártani a hangulatjavító/szorongásoldó cd-ket. A fürdőolajokról ne is beszéljünk. Sajnos az őszinte baráti beszélgetést, ölelést, dicséretet, közös élményeket, vagy a jól végzett munka örömét nem lesz aki megvizsgálja, ezekben továbbra is kénytelenek leszünk a józan eszünkre hagyatkozni.

Most azt hiszem viccelek, közben ha utánanéznék kiderülne hogy ezek már mind megvalósultak.

Éljen éljen, kaptam én is blogos játékot, Teodorától és AnnGeltől, köszönöm!

Jöjjön hát az én kis karácsonyi kívánságfelhőm:

mp3 lejátszó*, sok könyv, sikeres szakvizsga, ugyanez a férj tovább, új zenéket megismerni,idő, lakáscsere, strasszos melltartópánt, ezek a gyerekek fokozatosan növekvő kiadásban,kevesebb de jobban fizető munka, világbéke, a környezetszennyezés, a korrupció és a terrorizmus megszüntetése, még több önismeret**, jó viszony a felmenőkkel, alvás, több mozi mint idén, könyvolvasó e-papírral

 

közben viszont arra jöttem rá, hogy idén talán különösen is sokkal inkább azt sorolnám fel hogy miért vagyok hálás, és meg is teszem (a temporális lebeny, ugye)

– a férjemért, aki ugyan nem ragaszt parkettát meg ajtófélfát, de a háztartásban olyan dolgokat is megcsinál amiket más pasik nem

– a gyerekekért, még ha nem is mondják minden nap hogy “az én anyukám a legszebb a világon”,

– hogy befejeztem a szakfordítót, a diplomának is örülök, de inkább annak hogy a szombatjaimat nem kell Szegeden tölteni,***

– teodoráért, aki beindította a blogos “karrieremet” az elején,

– Tapsiért, Vidért, AnnGelért, Mételyért és a Medúzákért,

– az önismereti csoportért,

– a chocolate chip cookies-ért amit tegnap találtam a kamraszekrényben (jó, ez nem érintett annyira mélyen, inkább csak friss élmény)

 

Akiknek küldeném azoknak már leginkább elküldte más, maradt Galád és SunnySmile akiknek nem tudom hogy elküldte-e már más, úgyhogy most én itt küldöm el.

 

 

*Vid már teljesítette. Vajon ki vállalja a környezetszennyezés megszüntetését? 

** bár néha már úgy érzem hogy lassan elérek a gerincvelőmig, vagy mi van legközépen

*** nem mintha a város ellen bármi kifogásom lenne

igaz, nem dupla vak

mostanában egy csomó új dolgot próbálok ki, és megfigyelem az eredményt (meg le is írom, úgy tűnik a temporális lebenyem tehet róla)

– van ugye az oltás, hát attól se életveszélyes szövődményeket nem kaptam, meg egyelőre influenzás se lettem, szóval vagy véd vagy nem találkozott a szervezetem a vírussal, viszont mindenképpen keveset aggódok azon, hogy elkapom.

– meg ugye van az omega3, és igen, határozottan valószínű, hogy elképzelhető hogy alapvetően, általánosságban véve jobb a kedvem, emellett a haragot is intenzívebben élem meg mint eddig. mától azt tesztelem hogy ettől eszem-e mostanában többet, meg azért is mert nem lehet kapni a dm-ben.

– a lakáseladás terén azt teszteljük, hogy az előre fizetős ingatlanos cég beválik-e, akik előre vállalják hogy milyen módokon fogják hirdetni a lakást, de nem a saját nevükben hanem a minekben, és persze jutalék sincs. eddig öt ingatlanos cég és két érdeklődő keresett meg minket rajtuk keresztül, az ingatlanosok próbáltak rábeszélni hogy mégis hadd hirdessék meg ők (az egyik attól a cégtől volt amelyik már fél éve “nagy sikerrel” hirdeti, annyira hirdetik hogy még a saját alkalmazottaik sem tudnak róla), egy hölgy kérdezte hogy hogy válik be ez a cég, egy úr viszont azt állítja hogy megveszi a lakást amint eladta az övét.

– na meg itt van a ritalin, amit ma délután vettem be mert be akartam fejezni az utolsó előtti cikket és nagyon álmos voltam. mérsékelten pörgök, befejeztem.

Tegnap otthon maradtam fordítani, ez aztán úgy alakult, hogy a kisebbik egész éjjel sírt és köhögött, reggel bágyadtan hevert a kanapén, ezért ő is otthon maradt velem. Mikor a többiek elmentek, beraktam egy mosást, fürödtem, felöltöztettem a dedet, hoztam neki kakaót, almát, felugrott az apósom mert a férjemtől hallotta hogy otthon vagyunk, készítettem ebédet, ebédeltünk, próbáltam rávenni a nagyon beteg gyereket hogy aludjon (tényleg csúnyán köhög), pédát mutattam neki (a hektikus éjszaka miatt muszáj volt), persze én aludtam el előbb, hazajött a férjem és a nagyobbik, míg játszottak a számítógépen elkezdtem kicsit összekapni a lakást, nekiálltunk tornázni, félbehagytuk a tornát a nagyobbik nyafogása (ez nekem túl nehéz) (=négykézláb állni a gördeszkán) és kicsit talán a mi türelmetlenségünk miatt is, folytattuk a rendrakást, jött egy ember megnézni a lakást, végül elmentem szórakozni.

Még csoda hogy egyáltalán valamennyit haladtam.