tegnap volt a szülinapom, végül is annyi jó történt hogy a postás (helyettesítője) becsöngetett az ajánlott küldeménnyel és meg is várta amíg ajtót nyitok, szóval mégse kell a postára elszenvednem magam, és este hétkor még volt hely itthon a parkolóban.

viszont szólt Berci pszichológusa hogy két hétig biztos nem lesz terápia, mert őt is berendelték covid osztályra 😦

Továbbra is ugyanaz van hogy az élet zajlik körülöttem, én meg fél kómában téblábolok benne, de most próbálom megörökíteni, úgyhogy ez hosszú lesz.

A legfontosabb, hogy Berci végre kimozdult a holtpontról, írtunk napirendet, egyelőre kevés feladata van de azt csinálgatja, látszik hogy fontos neki és odafigyel rá, a kedve is jobb. Azért még elég para hogy mi lesz ezzel a félévvel, de reménykedem.

Nudli továbbra is szépen derekasan küzd, utálja hogy napi 7-8 órát kell ülnie a zoom előtt, és utána még leckét csinálni, és hogy nem találkozhat a barátaival, és csomó mindent nem lehet csinálni, a legjobb éveit viszi el ez sz@r, de még nem törte meg, reménykedem ebben is hogy nem is fogja.

T-vel befejeztük az Olyan, mint te-t (Hornby) (vele kapcsolatban nem ez a legfontosabb, de ez volt legrégebben), nekem nagyon tetszett, neki is tetszett, de azért nem annyira mint nekem. Kicsit furcsa a témája (lehet-e bármi komoly egy negyvenes nő és egy huszonéves srác között), a hangvétele most is olyan egyszerű, sallangmentes amit szeretek Hornbytól, szimpatikusak a főszereplők (egyszerűek, őszinték, nem akarnak többnek tűnni annál akik), a sztori általában nyugisan csordogál, néha kellemesen bizsergető, máskor kicsit lelombozó, néha van benne fordulat is. A kettőjük kapcsolatán kívül a brexitet járja körül a könyv, az a része nekem kevésbé volt izgalmas, mivel nem érint, meg semmi, továbbra sem igazán tudom megérteni azokat akik a kilépésre szavaztak.

Most a Bezárt elméket olvassuk (John Scalzi írta és lucia fordította), 30% körül vagyunk, izgalmas a világ és a háttér (kicsit hátborzongató, mert egy világjárvány hosszú távú hatásait nyögik, de azért nem annyira hátborzongató mert mások a hatásai mint a mi világjárványunknak, izgalmasabbak mint a krónikus fáradtság szindróma, arról nem tudom lehetne-e scifit írni), a sztori még nem indult be igazán, vagy nem tudom, valahogy fura hogy a főszereplő minden percét dokumentálja, aminek egy része nem annyira érdekes. De a fordítás nagyon jó. Már megvan hogy mi lesz a következő könyv ha addigra elérhető lesz, de ez még titkos.

A gyerekeket megint összeeeresztettük egyik hétvégén, nagy előrelépés nem volt, a hangulat elfogadható volt, kicsit mozogtunk is meg sokat társasoztunk is, csak sajnos pont a végén Bercinek elromlott a kedve mert nem ő nyerte a Mars Terraformálását. Az elmúlt hetekben megismertem még vagy 8 társast, mind egész jó. Az egyiket én vettem mert nagyon szép (Sagrada), a gyerekeket még nem tudtam rávenni hogy játsszunk, az sajnos annyira pont nem izgalmas, de azért remélem néha játszunk majd vele.

Múlt héten meg sokat voltunk kettesben, voltunk a Margitszigeten és bravúros nyomozással megoldottunk egy bűntényt, T. el is határozta hogy készítsünk mi is ilyen kültéri játékokat csak kicsit jobbakat. Szerintem elég nehéz lehet úgy megcsinálni hogy ne is legyen túl könnyű, érdekes legyen és legyen benne kihívás, de ne is veszítsék el a kedvüket a résztvevők mert sehogy se jönnek rá. Persze lehet belerakni segítségeket, abban is volt amivel mi játszottunk, rögtön az elején használtuk is, mert szerintem a Margit hídon a korona keresztje az égbe mutat, nem valamelyik látványosság felé. Ezen kívül társasoztunk (Sagrada, Patchwork, Viticulture), megnéztük a Justice League director’s cutot hogy nektek már ne kelljen (4 óra és rossz), egyk nap leeszeresztett a kocsim kereke, de T. megjavíttatta mire reggel felkeltem, vasárnap meg kaptam ágyba reggelit az előszülinapomra.

Ma meg eljött T. és V. (11 éves), hoztak sütit, egy igazi távcsövet és egy befejezetlen rajzot amit végül még nem kaptam meg.

Na most gyorsan élesítem mielőtt megint történik valami amit hozzá akarnék írni.

A gyerekeimnek eléggé megnehezíti az életét, hogy sokat vannak kettesben itthon, miközben az egyiküknek az átlagosnál több az igénye a kommunikációra, a másiknak meg sokkal kevesebb. Néha én is itthon vagyok és hallom ez hogy zajlik a gyakorlatban:

Nudli (Dark Souls 2-vel játszik, és folyamatosan kommentálja): hú, megijedtem. Berci, te is?
Berci (a telefonjába mélyedve): aha
Nudli: tényleg?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: egyébként te figyeled ahogy játszom?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: miért?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem akarom elspoilerezni magamnak.
Nudli: ja, fogsz majd te is játszani vele?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.

Ja és kihagytam a legjobbat, hogy mivel ma nem találkoztunk, T. még tegnap hozott nekem virágot nőnapra, és crocust kaptam tőle amit utána együtt elültettünk a kertben a hóvirág mellé, amit tavaly kaptam.

(kicsit elrontottam, mert megkértem hogy azt hozzon pedig anélkül is azt hozott volna)

Jaj csak gyorsan megírom hogy tök jó kis hétvége volt, néztük a Resident Alient (még csak 6 rész van, elég cliffhangeresen lett vége. Nem tudom hogy főleg Alan Tudyk miatt tetszik-e vagy amúgy is, de jópofa, néha kínosan elrugaszkodott bármitől ami kicsit is reális vagy logikus, de lehet hogy ettől is jó. Szoktunk néha hangosan kuncogni rajta), Szentendrén sétálgattunk, forralt boroztunk, üldögéltünk a Dunaparton, utána készítettünk ronda keksz sütit mert T-t arra emlékeztette a saját függönye mintája, ami évek óta megvan, megettük a nagyobb részét (nem a függönyt), játszottunk Viticulture-t (bort kell termeszteni) és Unstable Unicorns (ki kell nyírni egymás unikornisait).

Most meg Nudli a Wonderwomanre kapcsolt a tévében és a szünetben kizárólag magnéziumot reklámoznak különféle kiszerelésekben. Biztos azt gondolják sok overachiever nő nézi akik nyilván stresszesek a saját perfekcionizmusuk miatt. Vagy nem tudom.