Az elmúlt hetek fokozatosan egyre nehezebbnek tűntek, a mostani tele volt extra kihívásokkal amik szerintem a többségnek apróság lenne de nekem stresszes, fűszerezve kevés / rossz alvással, és a brutálisan berobbanó járvány miatti aggodalmaskodással, miközben kedvenc vezérünk nyilvánvalóvá teszi hogy nem is próbálja meg kezelni, kizárólag hazugságokkal tervezi megúszni*. Ebből az lett hogy a szubjektív “mindjárt összeesem” illetve “engedjetek elbújni egy lukban és mindenki hagyjon békén” érzés mellett bedurvultak a pszichoszomatikus tüneteim és még figyelmetlenebbé váltam mint alapból, történtek velem mindenféle furcsa, néha akár aranyos dolgok**, úgyhogy egy idő után már attól is rettegtem hogy olyan is történik ami tényleg baj lesz. Valamint most már biztos hogy az összes édesítő szétizéli az emésztésemet, a glicinnek pedig valamiért hányingert kelt az íze.

De! vannak jó dolgok is,
végre hétvége van,
volt olyan ügyintézés amivel érdemben tudtam haladni, már látszik a vége,
kitaláltam hogy az őszi szünetben szabira megyek,
luciával már 2 hete rendszeresen járunk mászni,
T nagyon támogató,
Bercit én is úgy látom hogy kicsit nyitottabb és jobb a hangulata (a múltkor megkérdezte milyen volt a hetem), és az osztályfőnöke is ezt jelezte vissza, és elkezdődött a csoportos fejlesztése a profi és lelkes gyógypedagógussal,
Nudli ügyesen beillszkedett és alapvetően élvezi a gimnazista létet,
az Atypical tényleg egyre cukibb,
egyelőre mindenki egészséges,
beszereztem pulzoximétert is, újabb egészségügyi kütyü van itthon,
Pratchett továbbra is nagyon tetszik. Most a Thudot olvasom (ez is City Watch) másodszor mert elsőre sok olyan apró részlet volt amit vagy nem fogtam fel, vagy nagyon sokáig nem értettem mire vonatkozik, így nem tudtam semmihez kötni, így elfelejtődött vagy lebegett a vákuumban. Másodikra nincs spoiler, viszont kézzelfoghatóbb lett a sztori, összeállnak a kis darabkák.

*csak sajnos nagyon hamar lesz nagyon nyilvánvaló hogy mindenféle vezérelgetés ellenére is csak a töredéke van a szakembereknek a rendszerben mint amire akár nyugodt időkben is szükség lenne, és nem lehet belőlük többet kisajtolni

**délelőtt teszek-veszek itthon, egyszercsak be van fonva a hajam (alváshoz szoktam befonni); égen-földön keresem reggel a túrót a hűtőben, majd meglátom a konyhapulton takarosan elhelyezve a zabpehely és a kókuszreszelék (a reggelim többi összetevői) között

Hétvégén sokat pihentem és sok teát ittam, a torokfájás erre fittyet hányva kitartóan megmaradt hétfőre is, úgyhogy megint otthon maradtam de már ki is irattam magam mert nem lett volna mit csinálnom otthonról. Kedden elmentem a háziorvoshoz, gondosan megnézegette a torkom és meghallgatta a hátam és eldöntötte hogy nem kell ide teszt, elmúlik anélkül is. A héten még később valamennyit dolgoztam, de keveset és itthonról, ezen kívül tovább pihentem és ittam a teát. Annyi változott hogy miután kitartóan méregettem a lázam, kiderült hogy a hőemelkedés is folyamatos. Valamint feltűnővé vált hogy a sok alvás ellenére is fáradt vagyok, bár az én esetemben ez nem sokat mond el. Csütörtök estére már nagyon nyűgös voltam, haragudtam a torokfájásra, a világra, és a doktornénire, és nyafogtam a hozzám közel állóknak hogy senki sem mondja meg mit csináljak, úgyhogy Lucia eldöntötte hogy ne menjek falat mászni, de szabad téren maszkban, távolságot tartva beszélgethetünk kicsit, T. meg hogy csináltassak pénzért tesztet (akkor is ha ez az állam feladata lenne, erre vannak hogy az ilyen helyzeteket jól kezeljék, erre adjuk oda a fizetésünk felét minden hónapban, nem azért hogy a zsebükbe és a jachtos haverjaik zsebébe tömködjék) (szenzitív téma)*. Valamint T. talált olyan helyet is ahol volt még tegnapra időpont, le is vették a mintát, már csak azon izgulok hogy a nyilvánvalóan negatív eredmény megérkezzen még a hétvégén ahogy ígérik, hogy több időt ne töltsek már feleslegesen ezzel. amíg ezt írtam meg is jött a lelet és negatív, szóval minden jó.

Nagyon várom a telet, ja nem.

*megelőzte a 3-as metró felújítást is

Elkezdtem nézni az Atypicalt, két rész után elég íííííí. Szerintem kicsit túltolták a főszereplő autizmusát, és idősebbnek néz ki a színész mint amit játszik (mert az is, 25 éves 17 helyett) és creepy feje van. És persze folyton aggódom érte és kínosan érzem magam helyette és mérges vagyok a körülötte levőkre hogy mért nem előzték meg a kínos eseményeket. Az anyukának a karaktere sem tetszik meg a nő sem aki játssza, rákerestem ráadásul híres, csomó filmben játszott még egy Faith No More videóklipben is. A húga viszont cuki (és 23 éves 15 helyet, de rajta nem látszik). Még nem tudom ajánljam-e Bercinek, szerintem előbb inkább végignézem. (arra esetleg jó lehet neki hogy szabad próbálkozni, mert nem ássa el végleg magát, míg ha extrém zárkózott akkor semmi jó sem fog történni vele, bár rossz is kevesebb).

na és még az is volt, hogy

• elmentünk megnézni a perszeidákat kb kétszázadmagunkkal ide, sajnos T. a kocsiban felejtette a szemüvegét és a fél órás felfele lejtőn nem szívesen másztunk volna vissza érte, pedig nagyon szexi benne így kevésbé látta a csillagokat, ezért mindig bűntudatom volt ha én láttam egy hullócsillagot ő meg nem (vagyis mindig),
• voltunk a Füvészkertben is, szerintem augusztusban még sosem voltam, Nemecsek Ernő szobra a kis tóban a kaktuszos részen még mindig bizarr,
• találtam olyan kenyérszerűséget aminek bár ijesztően hangzanak az összetevői, mégis viszonylag ehető és úgy tűnik nem is vagyok rosszul tőle, viszont elég nehéz levadászni a sparban úgyhogy megrendeltem a lisztet, de nem fogom lefotózni ha sütök itthon.
• még gyorsan a következő kijárási korlátozás előtt meglátogattuk a gyerekekkel T.-t és a gyerekeit, társasoztunk, Berci megint határtalanul felvillanyozódott az Evolúciótól (nagyon aranyos, olyan jó látni), Nudli pedig előre elhatározta hogy most nem fog kiakadni hogy nem megy neki olyan jól, és sikerült is neki.
• tegnap meg felelősségteljes felnőtt módjára elkülönítettük egymást T.-vel, csak este beszéltünk másfél órát telefonon, és aztán amikor lefeküdtem a telefonba olvasta a mesémet (Lázálom, 50%-tól már határozottan hátborzongatóbb lett mint addig) – fura élmény volt, jó volt hogy olvasott és rossz hogy nem volt ott velem.
• jaj és telex!! most azon morfondírozom, lesz-e még olyan hogy nem jön egy hónapon belül újabb ügy ami miatt le kell cserélni a fb profilkép keretét.

ezt 5 napja kezdtem el de már nem írom át.

jól vagyunk, a gyerekek nem várják a sulit, nekem görcsbe szorul a gyomrom amikor olvasom az ezer oldalas értelmetlen intézkedést (basszus, egy légtérben fognak ülni harmincan, napi 7-8×45 percen keresztül, teljesen mindegy hogy mennyit fertőtlenítenek és törölgetik a táskájukat, ha valaki beteg, el fogják kapni), de mindegy, muszáj bemenniük legalább néhány hétre különben mindenki megbolondul. mindenki egészséges az allergiától eltekintve.

• voltunk Lapin, kényelmes volt a ház, jó volt az idő, csomót fürödtünk és társasoztunk, minden este megtartottuk a tűzrakós bulizást, keveset filmeztünk, egyszer tollasoztunk, T. is túlélte (cuki volt)
• előtte egy hetet itthon voltunk, akkor nem tudom mit csináltunk, szerintem semmit
• most már újra dolgozom, most nagyjából olyasmi a rendszer mint régen volt, csak maszkkal és félve
• egyszer elmentünk a gyerekekkel falat mászni, Nudli rettegett de valamennyit oldódott és ügyesen felmászott minden út egyharmadáig amit megpróbált (ott felerősödött a tériszonya és gyorsan lejött), Berci gond nélkül felment egy úton, aztán nem volt hajlandó többet, csak mobilozott
• Berci egész nyáron elég sokat feküdt, talán a vége felé volt egy időszak amikor mintha kicsit vidámabb és felszabadultabb lett volna, de aztán meg elkezdett fenyegetően közeledni az iskola. Párszor volt nála magántanár hogy behozza a múlt évi lemaradást, talán matekból sikerült. Szeptembertől járni fog társas készségfejlesztésre és ha minden igaz pszichológushoz, én nagyon reménykedem hogy szép lassan felépül
• az utolsó héten még gyorsan elmentünk a Rukkel tóra, fürödtünk, labdáztunk a vízben, a gyerekek minden magasságú trambulinról leugrottak, ettünk strandkaját, a gyerekek csúszdáztak, kipróbáltuk a strandröpi pályát és pingpongoztunk, szóval kimaxoltuk szerintem.
• életemben először metszettem leandert, de erről majd külön
• elolvastam a Going Postalt, nagyon tetszett, emlékszem hogy pár napja még voltak gondolataim róla ezen túlmenően is
• az Umbrella Academy új évada is szuper

közben elkezdődött az iskola, Nudlinak talán lassan oldódnak a félelmei hogy senkit sem ismer az új osztályában, és remélhetőleg legalább a buszon felveszi a maszkot bár hülyeségnek tartja az egészet. szegény hetek óta tervezi hogy szeptember 17-én elmennek az áltisis barátaival megnézni a Kingsman új részét a moziban, még nem mertem kiábrándítani (ha nem zárják be addig a mozikat, akkor se biztos hogy elengedjük őket).

Berci egész fellelkesedett mikor a múlt héten találtam egy oldalt cuki maszkokkal, kiválasztott hatot (pandást, lajhárost és űrcicást is, büszke vagyok rá), és ezen a héten is kérdezte hogy megjöttek-e már. Ezen kívül főleg fáradt.

Én már pár hete újra dolgozom a szabi után, igyekszem tartani az ésszerű szabályokat. Erre tegnap este óta fáj a torkom, ma itthonról dolgoztam (meg még kell is, nem véletlenül keveredtem ám ide ezer év után, a halogatás nagy úr) és egyszerre érzem hogy eltúlzom a dolgot és hogy már tegnap is veszélyeztettem másokat tudtomon kívül.