fontos hírek (nem) (csak az utolsó)

Végül durva felhőszakadást jósoltak az osztálykirándulás idejére, úgyhogy utolsó előtti nap mégis elsiettem a decathlonba, ahol volt ezerféle esőkabát, fel is avatta mindkét gyerek. Nudli meg volt róla győződve hogy az övék (a kirándulás) szörnyű lesz de végül élvezte, csak aztán lett egy apró krízis amikor megérkeztek a Keletibe és szembesült vele hogy meg kell várni Bercit is aki fél óra múlva érkezik az ország másik sarkából, amit mondtam neki előre és nyugtázta is, de addigra mégse emlékezett, egy ideig ragaszkodott hozzá hogy hagyjuk ott, magára vessen, mért ért oda később, jöjjön haza egyedül, de végül ezt is megoldottuk. De még előtte rádöbbentem hogy bizony gyereknap, szerencsére még elég új a flying tiger hogy láttam több nélkülözhetetlennek tűnő felesleges kacatot amiket megvehettem nekik. Aztán mondjuk magán a napon nem voltam túl jó fej, mert odaadtam és mondtam hogy most játsszanak szépen kettesben a léghokival mert én tornázni fogok és hajat mosni, de persze az lett mint a pingpongozáskor hogy Nudli menőzik és oltogatja Bercit, aki ezen fél perc alatt kiakad és onnantól veszekszenek. Aztán kiderült hogy nekünk is van gyereknap és anyutól kaptunk lengetős hurkát*, szaladgáltunk is vele az udvaron, kicsit nehezebben telik meg mint vártam. Később még próbáltam minőségi időt tölteni velük és beszélgetni, de valamiért az álomnyaralás téma hamar átváltott a “hogy a legjobb meghalni” majd a “hogy a legrosszabb meghalni” témákra.

Valamint szomorkodom azon hogy a következő három hónapban ha nagy szerencsénk van lesz néhány nap amikor az éjfél és reggel hét közötti időszakon kívül is elviselhető az idő, viszont örülök mert mindjárt megyek fél szabadságra (az egyik munkahelyemről), és döbbenten figyelem magam ahogy a konyhaablakot méregetem hogy talán már megérett egy ablakmosásra (ki ez a nő?).

Jaj és van új nesztelencsiga és zorcsi is.

 

*felére csökkentve a fogyós motivációs ötleteimet**

**egyelőre úgyse aktuális a juti

Legalább már nincs kint szép napsütés

Elképesztő mennyit tudok szenvedni amikor sok időm van egy munkára, ha kevés van, egyszerűen megírom de most minden pillanat egy kínszenvedés, nem is jövök bele, minden mondat után kényszeríteni kell magam hogy még egyet leírjak, megváltás mikor kimos a mosógép, percenként járkálok ki a konyhába, a zinternetet már töviről hegyire végigolvastam az utolsó csepp információig (hiába látom hogy a facebook több napos híreket hoz vissza, öt perc múlva mégis ott vagyok újra).

A fogyós projekt egyelőre nem tökéletes, még nem jár a juti lengetős hurka-matrac, mert a tervezett 2 kg helyett csak felet fogytam, de azért a korábbiakhoz képest már ez is egy siker. A keresztcsont kibírt egy óvatos mászást és egy brutális utazást Bécsbe (összesen 8 óra ülés a kocsiban és 7 az előadásokon), most már reménykedem hogy nekiveselkedhetek újra a tornának, és hogy a motivációt is össze tudom kaparni valahogy még egyszer.

A múlt hét megint úgy röppent el hogy csak pislogtam, ma meg nézegettem a nagy halom szennyest, illetve még korábban kimosott, összehajtásra váró ruhát, és esőkabát se jött szembe velem sehol, az osztálykirándulás meg mindjárt jön, de sebaj, a táborig biztos beszerzem. Jó meg ballagás, szülinap, nem fogok unatkozni. A tologatott nagyobb projektek meg csak várják hogy majd lesz olyan hogy nincs semmi dolgom és rájuk fanyalodom, haha. Viszont a hűvösebb idő nagy megkönnyebbülést hozott, meg is lepődtem amikor B. mondta hogy neki hiányzott a meleg, nem is sikerült elsőre értelmezni a mondatot.

Szülői a volt* és leendő** gimiben

A biosztanár ugyanúgy sztorizgat mint régen, csak már igazgató. Ugyanúgy is néz ki, csak fehér a haja meg a szakálla. Az egyik sztorit szerintem már annak idején is hallottam. A talárról is esett szó amit majd a ballagáson fognak hordani öt év múlva.

*nekem

**Bercinek

az van, hogy a fogyás challenge első két hetében csak megőrizni sikerült a súlyomat (a múlt hétvége fényében ez is sikernek számít) (bográcsban készült gulyásleves, túrógombóc, grillezett minden), úgyhogy most már heti egy kiló a cél, hát nem tudom mi lesz, főleg hogy ma a lidl-ben bevándorolt a kosaramba egy diós fagyi (megörültem neki, mert egy darabig nem volt de most újra van csak máshogy néz ki) (mindenképpen meg kell tudni hogy az íze változott-e). a torna challenget sikeresen trollkodja szanaszét a keresztcsontom, már múlt héten is megpróbálkoztam vele egyszer ami nagyon korai volt, aztán amíg nagymamásan járkáltam (apró léptekkel, megfontoltan, a járdaszegélynél és a lépcsőn még lassabban) addig hagytam, aztán most hétfőre jobb lett, újabb próbát tettem, de persze rossz volt, de nem baj azért kedden is mert kemény vagyok és nem fogom sajnálgatni magam, de még rosszabb lett és felerősödött az a részem amelyik szeretné inkább hogy nyugodtan meggyógyuljon és ne kelljen a hátralevő életemben ezzel szenvednem mert most türelmetlen voltam. csak közben meg bosszant hogy végre motivált lennék, meg jó érzés volt újra érezni az izmaimat és haladhatnék és nehogy elveszítsem a lelkesedést, meg az edzőtársam se akinek most egyedül kell helyt állni.

és mivel mostanában többet vezetek, kezdek beletörődni hogy mindig a lassabb sávban vagyok (nem egy kicsit lassabb hanem sokkal) (mindig), meg most a gyerekeknek minden cuccból kétfele kell, ezért mindig vadászok valamit, lehetőleg nem aranyárban mert úgyis holnapra kinövik vagy szétnyúzzák (most éppen esőkabátot), kezdem azt is megszokni hogy ha valamit végre beszerzek viszonylag jobb ár-érték arányban azonnal mindenhol ahol járok megjelenik olcsóbban, ma is vettem a lidl-ben még egy-egy fürdőgatyát, meg Marcinak rövidnadrágot is, amit majd vihetek is vissza mert túl nagy.

és azt se gondoltam volna hogy Granny Weatherwax ennyire a szívemhez nő és így tudok aggódni érte. (még mindig Lords and Ladies)

Nudli mostanában sokat beszélget Sirivel, próbálja mindenfélére rávenni, ehhez az ő kiejtésével kell ejteni hogy apa meg Berci, vicces.

Berci volt két versenyen és nagyokat ugrál, csapatban nyertek is.

Utána még az volt hogy Nudlival kihasználtuk hogy ketten vagyunk és kicsit lementünk görkorizni (mert Berci már gé koriját is kinőtte), sikerült akkorát esnem* hogy aznap alig tudtam mozogni, aggódtam hogy megrepedt a keresztcsontom. Ez szépen keresztülhúzta a fürdőszoba-takarítást, amiről pedig már azt hittem tényleg nem halasztható tovább.

Másnapra jobb lett, délután kicsit járkáltunk a füvészkertben, megnéztük a cseresznyefákat és rajtuk a nagyrészt leszáradt virágokat, az egyiken meg a kis cseresznye-kezdeményeket, feküdtünk pokrócon, néztük a felhőket, hallgattuk a közelben zajló fotózást (igen, most nézz ábrándosan félre, most nézhetsz kicsit a kamerába) járkáltunk mezítláb a fűben.

Hétfőn megállapítottam hogy még mindig fáj, de annyira nem hogy ne tudnék dolgozni menni, meg akkor már utána elvonszoltam magam a tervezett helyekre is mert kemény vagyok, meg máskor nem lesz rá időm, ma főleg anyuéknál pihentünk és bevezettük az ötéves unokaöcsit a zuma világába, mi meg időutaztunk.

Valamint Pratchett (Lords and ladies, maradtunk Lancre-ben de jó, most esett le hogy a drón eredetileg herét jelent (a méheknél), gondolom a zümmögés miatt kapta a nevét), relaxációra mostanában a chuzzle zen módját és az asmr-t használom, készülök majd kifeküdni a függőágyba a fülhallgatóval (valószínű azonnal el fogok aludni de sebaj), vagy venni olyan izé matracot amihez nem kell pumpa és abba. most megvilágosodtam hogy ez legyen a jutalmam, mert bár már jóval olcsóbban láttam mint tavaly, csak úgy még ennyit is kicsit fájna kiadni, viszont ha teljesítem a célt, maximálisan megérdemlem.

 

*seggre